Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-02 / 154. szám
2 1961. JÚLIUS 2, VASÁRNAP REGI FALU - UJ EMBEREK ^J/ápió menti iómerhedéó Mllimari — kis.batyus. A harmincas évek fogalma volt Amikor régi írásokban olvasom ezt a szót, tejeskannák és kosarak alatt görnyedő fejkendős parasztasszony ötlik elém, amint nehéz terhét cipelve járja a pesti bérházakat tejet, vajat, túrót, tojást kínálva a háziasszonyoknak. Míg egyiik háziból a másikba gyalogol az utca forgatagában, gyakran körülfigyel, nincs-e rendőr vagy ellenőr a láthatáron. Mert ha van, bújni kell, el ne kobozzák az árut edénynyel együtt. Mert elkobozzák könyörtelenül. Mi is lenne a nagy hírrel-dobbal piacozó tejszövetkezetekkel, meg tőkeerős nagyvállalkozásokkal, ha a kisbatyusok elözönlenék a pesti fogyasztókat és olcsóbban jobb, frissebb árut tennének a városi asztalra? Tönkremennének. Üldözni kell tehát a milimárikat, ne jöhessenek szabadon, inkább adják el a Hangyán, vagy az OMTK- csamokon keresztül, ami a ház körül kikerül, hiszen azon más is akar keresni. Nehéz kenyér volt fcisbaty us- nak lenni. Aki így kereste a pénzt, ugyancsak becsülte a fillért. Becsülte, s rakta élére, míg pengő lett belőle, majd a pengőkből darabka föld, jószág. — Az én anyám kisbatyus volt. Milimári — mondja beszélgető partnerem. Nézem az arcát: hogyan érti? Büszkén mondja. Becsüléssel. A szülő iránti mélységes tisztelettel és szeretettel. — Az apám pedig részes- arató, cselédember volt a faluban, Teleki gróf uradalmában. Aztán a pénzverdében dolgozott Pesten. Később, hogy egy kis földet szereztek, gazdálkodtak, gyűjtötték. . Hornyák István vall így családjáról, beszélgetés közben. A tápiósapi Petőfi Termelőszövetkezet kertészetében, az úgynevezett szdgotyai rész közepén ülünk a magasra »tőszóit melegágyi ablakkeretek árnyékában. Nem messze tőlünk négy vízágyú 'szórja a ^műesőt” a hosszan nyújtózó paprikaföldekre. Ez itt Hornyák István biro- l a dalma. De nemcsak a kertészet, hanem körös-körül mégj? sok-sok tábla, több mint ezer i hold, az egész szigotyai rész,? itt lent a falu szélén, a Tápióí patak mellett. Hornyák üzem-? egységvezető itt. Ö felel azért, * hogy mit és mennyit terem-? nek ezek a földek a hozzá be-? osztott asszonyok és férfiak ? keze nyomán. Éppen arról faggatani: m lyen érzés 14 hold után ezer ? holdon gazdálkodni, vezetni, | ott, alhol apja, nagyapja és| minden őse cseléd volt. Ami a 14 holdat illeti: sok\ nélkülözéssel, verejtékkel,* gonddal, bajjal, rátermettség-1 gél ennyire vitték a szülők. J Ritka teljesítmény, hogy egy? nyolcgyerekes családból szár- í mazó cselédember ennyire vi-| gye egy életen keresztül. í Olyan ritka, hogy páratlan | munkabírásnak, kitartásnak és? szívósságnak kell mögötte áll-? ni. És ebben benne van a ba- | tyuzással öszehozott asszonyi ? kereset is. ? > — Hogy milyen dolog eny-í-riyi földön irányítani? —J Zolikén vissza Hornyák István ^ a kérdéshez. — Hát bizony g nehéz... Sokszor még nem£ érti meg minden ember, hogyf itt is magunknak dolgozunk, ? aztán úgy osztunk, ahogy tér-? meltünk. Időnként nehéz ve- ? lük... i y Személye felől kezdek ér- ^ deklődni, mert munkája —£ hallottam — jó. Már kitünte-^ test is kapott tavaly, mint ? brigádvezető. Meglepően ha- ? mar igazította át észjárását a? nagy számokra és gyorsan fel-? ismerte: nem a kapanyél? perspektívájából kell nézni a? világot. Előbbre, messzebbre? kell tekinteni, az összefüggő-? eeket is be kell kalkulálni.^ Ügy is beszél a termelésről,^ mintha nem is gazdálkodó, ^ hanem közgazdász lenne. — Mennyi iskolája van? ? / — Hat elemim... Illetve'most már hét! — teszi hozzá mosolyogva. Kiderül, hogy ez a kis, keménykötésű, fáradhatatlan ' ember az új és nehéz, felelősségteljes munka mellett még tanul is. Közel negyvenéves fejjel, pedig már nagy gyermeked vannak. Esti iskolára jár, hogy meglegyen a nyolc általános. — Hogy végezte a hetediket? — Jelesen. — Minek a nyolc osztály? — Mezőgazdasági technikumba iratkoztam, levelezőre ... Már egy féléve ott is tanulok. ■— Egyszerre két helyen? — Muszáj — mondja nevetve és élvezi meglepődésemet. A meglepődésre is van okom. Mert ilyen energiájú emberrel ritkán találkoztam még. — Hányszor ment egy héten esti iskolába? — Négyszer. Este hattól tízig. — Technikumba? — Minden csütörtök délután ... — Dologidőben hánykor kél reggel? — Négykor. — Mikor fekszik? — Amikor iskola van. este tizenegykor, fél tizenkettőkor. — Bírja? — Muszáj ... Haladni kell. — Űjságot olvas? — Hármat rendszeresen. — Regényt? — Arra, sajnos, nincs időm. Majd ha végeztem az iskolákkal. De a gyerekek olvasnak. — Milyen pályára készül a fia? — Nem akar paraszt lenni... a gépek érdeklik. — Felesége dolgozik? — Igen. Itt van ő is a szövetkezetben. Hornyák István neve közel fél évig csak adatként szerepelt jegyzeteim között. Tavasszal írtam fel a nevét, amikor Szálai Imre, a szövetkezet elnöke az új üzemegységekről beszélt egyszer. Nevéhez nem fűződött élményem. És az adatok között meghúzódó névnek most, ennél Tápi ó-parti beszélgetésnél megismertem a viselőjét is. Az embert. Lehetséges, hogy a holnap magyar parasztjával állok szemben? Merengésemet egy kék- trikós ember közeledése szakítja meg. Figyelmezteti az üzemegységvezetőt, hogy a Tápióban apad a víz. — Biztosan a dányiak is öntöznek fölöttünk és ők veszik el a vizet — mondja Hornyák István és feláll,' hogy utána nézzen a dolognak. Tenkely Miklós Már eddig is jó eredményeket hozott a megyei árutermelési verseny A megyei pártbizottság kezdeményezésére csaknem valamennyi termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport tagsága csatlakozott az árutermelési versenyhez. A népnevelők munkája nyomán a tagok háztáji gazdaságából is jelentős mennyiségű sertésre, baromfira, tojásra kötöttek szerződést. Az árutermelési verseny eredményeit most összesítik ugyan a járási tanácsok, de az eddigi adatok is azt mutatják, hogy már eddig is jó eredményeket hozott a megyei árutermelési verseny. A Vosztok-brigád példája tette Handl Géza hajtómű- gyári műszaki vezetőnek; a gép elkészült! Munkájukban két brigádon kívüli műszaki dolgozó segítette őket, Haraszti József technikus és Weinekker Lajos csoportvezető, akik a gép szerkesztési munkáját vállalták. — A Vosztok-brigád felismerte a legfontosabb feladatot: az elavult, szériagyártásra alkalmatlan, használaton kívüli gépek célgéppé alakítását — mondotta Handl Géza műszaki vezető. E régi gépek termelésbe állítása nagy segítséget jelent az üzemnek. A brigád mindössze kéthónapos. Működése máris jelentős hasznot hozott és ezzel követendő példát állított a hasonló munkaterületen dolgozó brigádok elé. Pala Mária Tizenegy ember hajolt a papír fölé 1961. április 12- én, hogy aláírja a Vosztok- brigád megalakulásáról szóló jegyzőkönyvet. Az ember első űrrepülésének napján határozták el, hogy a Csepel Autógyár számos brigádjához hasonlóan, ezentúl ők is részt vesznek a szocialista versenymozgalom e népszerű formájában. — Gagarin példájára saját munkaterületünkön kell megmutatnunk, mire képes a dolgozó ember ebben a társadalomban. Ez volt a summája Facsar József beszédének, akit a többiek vezetőjüknek választottak. Pontosan két hónap múlva, június 12-én, a brigád kétfejes központozó gépet helyezett üzembe, amelyre a hajtóműgyári TMK-műhely- ben — ahol ők is dolgoznak — igen nagy szükség volt, s amit Lőwe típusú, használaton kívüli revolveresztergagépből alakították át. Brigádnaplójukban június 30-át jelölték meg e feladat határidejének. Tudták azonban, mennyire kell a gép- a-műhelynek, s ezért fáradságot és szabad időt sem kímélve, valamennyien szorgalmasan dolgoztak átalakításán. Tizennyolc nappal a vállalt határidő előtt vagyis alakulásuk második hónapjának fordulóján, Facsar József brigádvezető büszkén jelenMegbesiélés a termelös/övetkeíetek jogi képviselői siámára A Termelőszövetkezeti Tanács Pest megyei megbízottja július hó 8-ára értekezletre hívta össze a megye termelőszövetkezeteinek jogi képviselőit. Az értekezlet részvevői tájékoztatást kapnak a jogi képviselettel kapcsolatos kérdésekről és feladatokról, majd a jogi képviselők eddigi munkájuk során szerzett tapasztalataikról számolnak be. Komplex gépi aratás a maglódi Micsurin Tsz-hen A maglódi Micsurin Tsz-ben gondos körültekintéssel szervezte meg a vezetőség a gabona oondox betakarítását. Támaszkodnak a gépállomás segítségére, hogy az aratással egy időben jelentkező feladatokat se kelljen elhanyagolni a szövetkezetben. Az aratás gépesítésével ugyanis sok emberi erőt takarítanak meg. A vezetőség előrelátására vall az is, hogy nemcsak a szemet igyekeznek betakarítani, hanem ezzel egy időben készítik már elő a jövő évi jó termést is. A kombájn nyomában járnak a szalmalehúzó traktorok, majd nyomban szántják a tarlót. Jellemző a jól megszervezett munkára: alighogy a kombájn befejezte a munkát a tsz egyik őszi árpa tábláján, rá 2—3 óra alatt fel is szántották a tarlót. Képeink erről a jól megszervezett, összehangolt munkáról számolnak be. Tilosban az igazgató libái kik nehezebb dolguk volt, mert nem új, a követelményeknek minden tekintetben megfelelő épületekben dolgoznak, amelyek építésénél már gondoltak a parkosításra is. Régi romkastély, körülötte sebtiben készített épületek, amelyeknél elsősorban a célszerűség volt a fontos. A gépállomás dolgozói, traktorosok, szerelők, irodisták nemrégiben munkához láttak és parkosították az iroda előtti térséget. Mindenki csinált valamit, s így került a szépen gyepesített térség közepén összerakott téglarakás tetejére a képen is látható „űrrakéta”. Mivel mindenki tett valamit a környezet szépítése érdekében, most éppen ezért valamennyi dolgozót érzékenyen érinti, hogy munkájuk, fáradozásuk hiábavaló volt. Hiábavaló, mégpedig a képen is látható libák miatt. A libák nagy előszeretettel és nagy szorgalommal Legelik a zsenge füvet, amit a dolgozók nem erre a célra vetettek. De miért nem hajtják el, „tiltják ki” a nem kívánatos körzetből a falánk állatokat? Sajnos, nemigen tehetik, mert a libák Kovács József elvtársé, a gépállomás igazgatójáé. Vezetőségi ülésen is szóvá tették már az igazgatónak a dolgot, s a legnagyobb megdöbbenéssel tapasztalták, Kovács elvtárs még csak arra seni tartotta őket érdemesnek, hogy válaszoljon szavaikra. A gépállomások megyei igazgatóságától is figyelmeztették, hogy vegye tekintetbe a gépállomás dolgozóinak kívánságát. Az általános közfelháborodás ellenére is tovább legelnek a libák a pázsiton. Csak akkor szalad valaki elzavarni az igazgató libáit, amikor ö a határban jár. (Még szerencse, hogy a libák nem tudnak árulkodni.) Amikor a fényképet készítettük, akkor is távol volt Kovács elvtárs, így tehát ezúton vagyunk kénytelenek megüzenni: nem szép dolog, hogy figyelmen kívül hagyja munkatársai szavát... — ms — Gyurka János kombá.jnos szaporán vágja a köröket a tsz őszi árpa tábláján. A termésátlag 16 mázsa holdanként t. r*** ■v w«?,w. WW 'W r - \y Varga Sándor és Mészáros Pál traktorosok közrefogják a szalmacsomókat és a tábla végére vontatják W A tábla végén szalmáiét vonó segítségével nyomban kazalozzák a szalmát A traktorok gyorsan „eltűntetik’* a nyomát a tarlónak. Ez igen, ezt nevezik komplex gépi aratásnak (Szöveg, foto: Mihók Sándor) Véget ért a tankönyvírók és bírálók országos konferenciája A Művelődésügyi Minisztériumban pénteken véget ért az új általános iskolai tankönyvek íróinak és bírálóinak országos konferenciája. A háromnapos tanácskozás összefoglalásaként Arató Ferenc, a minisztérium alsófokú oktatási főosztályának vezetője többek között hangoztatta: ez a mostani nagy vállalkozás azt a célt szolgálja, hogy a tananyagot az oktatási reform alapelveinek megfelelően korszerűsítsék. A tanácskozás Szabó Kálmánnak, a Tankönyvkiadó Vállalat irodalmi vezetőjének zárószavával ért véget Jóleső érzéssel tapasztaljuk mindenütt a megyében, hogy a gépállomások udvarai, kevés kivétellel, rendezettek. Az irodák előtt és a munkahelyek között gyepesítették az udvarokat, fákat ültettek. A munkahellyel, a környezettel való törődés egyben azt is bizonyítja, hogy a dolgozók ragaszkodnak a gépállomáshoz, szeretik munkahelyüket. A közelmúltban még eléggé elhanyagolt képet mutatott a Szentmártonkátai Gépállomás környéke. Igaz, ne
