Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-02 / 154. szám

1901. J CLIPS 2. VASÄRNAP 3 A pártmunka középpontjában most a termelőszövetkezetek megsegítése áll — vallják az Örkényi pártvezetőség tagjai A társadalmi és tömeg- szervesetek összefogásával Ülést tartott az MSZBT Pest megyei elnökségének intéző bizottsága Úgy látszik, Fortuna, a sze­rencse istennője szegődött mel­lém ezen a napon. Bánkit ke­restem, senki nem volt „házon kívül”, vagy értekezleten, sőt, az Örkényi pártbizottság tag­jait is együtt találtam: rögtön­zött pártvezetőségi ülést tar­tottak éppen. Azért „rögtön­zött”, mert a munkatervben nem szerepelt, de Örkényben a munkaterv igazodik az élet­hez, nem pedig fordítva. Fontos kérdésről tanácskoz­tak a pártvezetőség tagjai: mit kell tenniük, hogy időben elő­készítsék az év elején alakult két tszcs termelőszövetkezetté válását? Hogyan biztosítsák őszre a teljesen közös munka meg­kezdését, hogy minél meg­alapozottabban tehessék meg a tagok a további lé­péseket a közös gazdálko­dás útján? S ha már együtt vannak, mindjárt a soron következő növényápolása munkákkal, s a betakarítással kapcsolatos fel­adatokat is megbeszélték. Nem kis ügyről van tehát •zó: nyolcszáz tszcs-tag, s 1582 katasztrális hold jövőjéről, sor­sáról. — Természetesen, nem most foglalkozunk először ezzel a kérdéssel — mondja Csipái Ferenc községi párttitkár. — A párthatározatok szellemében eddig is megtettük, amit kel­lett. Mi is, a tanács is — és hadd tegyem hozzá — a dol­gozó parasztok is. Nyolcszáz hold kalászos vár betakarítás­ra a tszcs-tagok földjén, ez évben még egyénileg. De már ez a nyolcszáz hold is a szocia­lista árutermelési tervek elje- sítését segíti: tszcs-tagjaink szerződésben vállalták, hogy minden hold gabonatermésé­ből adnak át az állami felvá­sárló szerveknek, közvefloílü a cséplőgéptől. i A közös vagyon megala­pozásának elősegítésére vállalták, hogy maguk biztosítják a holdankénti vetőmagszükségletet. A fel nem osztható közös alapra eddig százezer forint gyűlt össze a tagok befizetésé­ből. Gondoltak az építkezések­re is: a sajátjukból kitermeli fából ötvenezer forint értékű faanyagot adtak össze. — Most a következő Illé­seket beszéltük meg — veszi át a szót a pártvezetőség másik tagja, Szabó Ferenc tanácsel­nök. — Ez pedig: a táblák ki­alakítása. A felmérés már megtörtént. A tervek összeállításában igyekszünk minél több szakember véleményét meghallgatni, felhasználni a tizenegy esz­tendős Haladás Tsz tapaszta­latait is, mert azt szeretnénk, ha az új tsz-tagok kevesebb gonddal, jól megalapozottan kezdenék az új életet. Helyes és indokolt ez az elő­relátás, mert a Haladás Tsz útja nem volt zökkenőmentes. Ez a mindössze 629 holdon, 75 taggal gazdálkodó szövetkezet sok küzdelem árán jutott el a múlt évi eredményekig. Álló­eszközeinek értéke az év végé­re 1 781 990 forintot, fel nem osztható üzemi alapja 626 306 forintot tett ki. Az utóbbi az elmúlt év alatt több mint százhéíezer forinttal növekedett. Idei bevételi terve 1 948 293 forint, s egy munkaegységre 33,45 forintot terveztek. Sze­rény, de reális terv, amelynek teljesítése egyaránt szívügye a tsz-nek és a községi pártszer­vezetnek. — Népi véletlen, hogy ezek­ben a hónapokban a mezőgaz­daság kérdései állnak a párt­munka középpontjában — mondja Csipái elvtárs. — Ez természetes. A párt, a kom­munisták azt vallják, hogy a szocialista nagyüzemi gazdál­kodás a parasztság felemelke­désének, jobb életének egyet­len járható útja. Ezt azonban nem elég vallani, be is kell bizonyítani. Bizonyítani pedig csak úgy lehet, ha minden erőnkkel segítjük, támogatjuk a termelőszövetkezetek meg­szilárdulását, a helyes gazdál­kodási feltételek megteremté­sét. Segíteni viszont csak úgy tudunk, ha állandóan „elébe megyünk” a feladatoknak. A betakarítási munkákkal kap­csolatos megyei pártbizottsági határozatot még június elején megvitattuk a pártakti rákkal, a tszcs vezetőivel és meghí­vott tagjaival. Már ekkor el­döntöttük, hogy a község ha­gyományaihoz híven, a tszcs tagjai kölcsönösen segítik egy­mást a betakarításban. Az új ebben a régi gyakorlatban az, hogy a szemvesztesegmentes be­takarítás érdekében közös szérűkre hordják a ter­mést, nem az udvarokba. A termelőszövetkezetnek két aratógép segít a munkában. A fennmaradó területet kézi erővel aratják le a tagok, akik területvállalással osztot­ták fel a munkát maguk kö­zött. A csápléshez a gépállo­más két gépén kívül a hely­beli mezőgazdasági szakiskola is biztosít egy gépet. Ennyire szükség is van, hiszen a kö­zelmúltban tartott határszem­le mintegy 60 vagonnyi, jó termést ígért. — Az a tény, hogy mun­kánk középpontjában a me­zőgazdasági problémák állnak, nem jelenti más feladatok el­hanyagolását — kapcsolódik be a beszélgetésbe Mizser elv­társ, a mezőgazdasági szak­iskola igazgatója, aki szintén pártvezetőségi tag. — Nem­régiben vettünk fel például két tagjelöltet — a patronált tsz-pártszervezetben hármat—, a legutóbbi pártvezetőségi ülésen pedig a községfejlesz­tés ötéves tervjavaslatát vi­tattuk meg. Csipái elvtárs így summázza a pártszervezet munkájáról szóló tájékoztatót: — Nem szeretném, ha az eddig elmondottakból olyan tanulságot szűrne le, hogy elé­gedettek vagyunk önmagunk­kal, a munkánkkal, s „kitört rajtunk” a dicsekvési láz. Amit elmondtunk, valóban el­végeztük. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy nem hibáztunk közben, vagy hogy nálunk minden úgy megy, „mint a karikacsapás”. Az új helyzetből adódó új követelmények szá­munkra is szokatlanok. Arra törekszünk azonban, hogy minél ritkábban hibáz­zunk, s tévedéseink kihatása minél kisebb legyen. Ezt a törekvésünket nagyban támo­gatja, munkánkat megköny- nyíti községünk parasztságá­nak szorgalma, munkaszere­tete, s a lakosság zömének áldozatkészsége a társadalmi munkákban, és érdeklődése a falu, a közösség ügyei iránt. / Nyíri Éva A robusztus gép hallgat, mintha bánná a megbocsátha­tatlan bűnt; kioltotta egy ember életét. Nagyritkán egy- egy csillogó olajcsepp hullik fogaskerekei közül a klór- mészre, amelyet a kiömlött vérre szórtak. De hát tehet róla ez a vasóriás, hogy egyetlen alkatrészének rop­pant ereje embert ölt!? Nem. Hát akkor ki tehet ró­la?! Nyilvánvalóan az ember, aki megalkotta és irányítására hivatott. Igen, az ember felelős a Cse­pel Autógyár 22 éves TMK- lakatosa, Kovács Károly halá­láért Az eddig ismert tények világosan bizonyítanak. Június 24-én, szombaton is ugyanúgy kezdődött a műszak, mint máskor, a hét végén. Amint bemászott a Wilkins- présgép belsejébe, talán éppen az járt a fejében, hová vigye vasárnap szíve választottját. Ahogy ült a tehermentesítő du­gattyú tetején és bontotta le a tartóheveder csavarjait, halk füttyszóval kísérte gondolatai­nak szárnyalását. Már a negyedik csavart haj­totta ki, s mintha ez egy ki­csit szorult volna. Sebaj, van nála erő, kicsit többet adott belőle karjainak, s a csavar engedelmeskedett. Még egy-két fordulat, aztán ... Éles csattanás és vér fröcs­költ szerteszét! A hatalmas dugattyú szerte- foszla-tta egy életerős ifjú min­den álmát, vágyát, tervét. A „vizsgálat folyik“ — adta hírül a rövid sajtóje­lentés. A vizsgálat folyik, Tegnap délelőtt ülést tartott az MSZBT Pest megyei elnök­ségének kibővített intéző bi­zottsága. Dr. Farkas Mihály, a Pest megyei Tanács v. b. titkára, az MSZBT Pest me­gyei elnökének megnyitója után Hegedűs Istvánná, az MSZBT Pest megyei elnöksé­gének titkára tartott beszá­molót. Beszédének első részében a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága tu­dományos és kulturális osz­tályának azt a javaslatát is­mertette, amelynek értelmé­ben a Művelődésügyi Minisz­térium közművelődési főosztá­lyának, a SZOT-nak, a KISZ- nek, a Hazafias Népfrontnak, a Magyar Nők Országos Ta­nácsának. a SZÖVOSZ-nak, a TIT-nek és az MSZBT-nek össze kell fognia, hogy orszá­gos szinten egybehangolják a művelődési munkát Mindegyik szervnek — így az MSZBT-nek is — a saját arculatának megfe­lelően kell ebben a közös művelődési programban részt vennie. Hegedűs Istvánná ezután hangsúlyozta, hogy az ilyen jellegű kooperáció — ha nem is ennyire céltudatosan — már a szervezet eddigi mun­kájában is megmutatkozott. Hiszen a Pest megyei Párt- bizottság és az MSZBT orszá­gos elnökségének vizsgálata megállapította, hogy a magyar—szovjet barát­ság ápolása terén szép eredmények születtek Pest megyében. És ezek az eredmények közös erővel, a más szervek mun­kájával összeolvadó, területi szinten önálló szervezetként alig-alig működő megyei MSZBT irányításával jöttek létre. Fényesen bizonyítják ezt a magyar—szovjet baráti találkozók, amelyek jó részét a területi népfront-bizottsá­gok bonyolították le, vagy a TIT és a MÉSZÖV előadásai, amelyek szintén sokat segíte­nek abban, hogy az emberek jobban megismerjék a Szov­jetuniót, a békéért következe­majd be is fejezik. Megállapít­ják, hogy ki vagy kik a felelő­sek, büntetést is kapnak, az­tán az élet megy tovább a ma­ga útján. De hát valóban ennyi lenne az egész? Nem! Munkások! Mérnökök! Művezetők! Gyár­igazgatók! Sokat beszéltünk már a balesetek elhárításá­ról, megelőzéséről, s úgy lát­szik, mégsem eleget. Nem, mert bár minden balesetnél megfogadjuk, hogy ezentúl jobban vigyázunk magunkra és másokra, mégis nemhogy kevesebb, több baleset törté­nik. S a sort most egy tragi­kus haláleset zárja. Vannak, akik azt mondják, hogy a normarendezéa miatt van minden. Naivság. Nálunk a normarendezés nem a mun­kaintenzitás fokozását jelenti, hanem csali azt, hogy a nyolc­órás munkaidőből nem hat és felet, hanem mind a 480 percet munkával töltjük el. Meg az­tán a statisztika is önmagáért beszél, amely szerint a, leg­több balesetet a védőfelszere­lések mellőzése oltozza. Ezt a halálesetet is a fele­lőtlen figyelmetlenség okozta. Ugyan miért?! Gondoljuk csak át ismét a történteket. A présgépet javí­tásra jelölték ki. Szabályosan kezdték a munkát. A hatal­mas gépet áramtalanították, a bugát feltámasztották. A csap­ágyakat kikötötték és... és tesen síkraszálló, erős, hatal­mas barátunkat Az elmúlt félévi eredmé­nyek és hibák ismertetése után a megyei MSZBT-titkár az idei év szeptemberétől kezdődő egy esztendős idő­szak célkitűzéseiről beszélt: Arról, hogy az MSZMP VII. kongresszusa irányelveinek fi­gyelembevételével — szem előtt tartva az SZKP közelgő, történelmi horderejű XXII. kongresszusát, valamint azo­kat a gondolatokat, amelye­ket a Moszkvai Nyilatkozat tartalmaz — az időszerű kér­dések megoldásában (például a szocialista termelés soron levő feladatai, a dolgozók po­litikai, ideológiai és kulturá­Pest megye országosan a második helyen áll a gyü­mölcstermelésben. A faállo­mány a legutóbbi számlálás alapján meghaladja a 9 és fél milliót. E nagy kiterje­désű gyümölcsterület termé­sét javarészt a földműves­szövetkezetek vásárolják fel úgy, hogy jó előre szerződést kötnek a termelőkkel. Az egyes gyümölcsfélék szerződéskötését tekintve elég váltakozó eredményt ér­tek el a földművesszövetke­Az albertirsai Dimitrov Termelőszövetkezetben nagy hozzáértéssel foglalkoznak a szarvasmarha-tenyésztéssel. Tehénállományuk 180, s ezek közül sok a jól tejelő, kiváló tenyészállat, amelynek utód­jait érdemes felnevelni. A termelőszövetkezet tag­ság.. már évek óta maga ne­velte üszőállományból nö­veli a szarvasmarha-állo­ugyanis, amelyen Kovács Ká­roly ült, levegő lökte a ma­gasba az emberrel együtt De fogadjuk el, hogy való­ban légtelenítettek. Akkor is magának a dolgozónak, de el­sősorban felettesének feltétle­nül gondolnia kellett volna arra, hogy mielőtt megkezdik a dugattyú lebontását, ismét meggyőződjenek róla, valami módon nem került-e ismét le­vegő a gépbe. Talán olyanok is akadnak, akik felesleges óvatoskodás­nak tartják ezt. Lehet, hogy az is. De inkább túlzott óva­tosságot, mint embercsonku- lást vagy halált. Mindenkinek elsősorban saját érdeke, hogy ép, egész­séges ember maradjon élete végéig. Azt hiszem, ezen senki sem vitatkozik. Akkor miért találkozunk a Csepel Autógyárban és másutt is szinte minden műhelyben, vé­dőszemüveg nélkül köszörülő emberekkel? Miért iktatják ki a présgépek kézi vezérlését? Ha csak lábbal megindítható a gép, előfordulhat, hogy vélet­lenül a prés alá kerül a kéz, a láb pedig „véletlenül” a pedálra nehezedik. Elképzel­hetetlen? Ugyanilyen elkép­zelhetetlennek tartottuk vol­na, ha valaki június 23-án azt mondja, hogy annak a présgépnek a dugattyúja em­bert ölhet szerelés közben. A baj ettől függetlenül megtör­tént. S ha már egyes, saját épsé- nem törődő dolgozók lis képzése) kell az MSZBT- nek segítséget nyújtania — összefogva a párttal, tanács­csal és a tömegszervezetek­kel. Ebben a nagy jelentőségű munkában jól hasznosít­hatók a Szovjetunióban már bevált eredmények és tapasztalatok. Az általános irányelvek után Hegedűs Istvánná a konkrét tennivalókat részle­tezte. Ezután élénk vita ala­kult ki, amelynek folyamán a társadalmi és tömegszerve­zetek képviselői hasznos ja­vaslatokat, értékes ötleteket adtak. Az értekezlet dr. Farkas Mihály zárszavával ért véget* zetek. Málnából például a tervezettnél jóval többre kö­töttek szerződést, ugyanez a helyzet az őszibaracknál is. Tizenhétezer mázsa helyett a leszerződött mennyiség meghaladja a huszonkétezer mázsát. Elmaradás mutatko­zik azonban a kajszibarack, a szilva, a téli alma, valamint az étkezési szőlő szerződéskö­tésénél. E gyümölcsfélék szerződéskötését szorgalmaz­tok kell a földművesszövet- kezeteknek. mányt. Már azt is elérték, hogy nemcsak a maguk ré­szére, hanem az újonnan alakult termelőszövetkezet részére is nevelnek szerző­déssel üszőket. Jelen­leg a TEGI-nek 160 üszőt nevelnek, amelyet a közös állatállományukat megala­pozni szándékozó termelő- szövetkezetek kapják majd. nem vigyáznak, miért nem vi­gyáznak rájuk a vezetők? Ök is látják a védőszemüveg nél­küli köszörülést és a présgép „átalakításáról“’ is tudnak, de struccként viselkednek, s így társaikká válnak azoknak* akik akaratlanul is saját éle­tükre emelnek kezet. Ha halálos baleset történik, ezek után már nemcsak az a gyilkos, aki nem vigyázott magára, hanem az is, aki el­tűrte a lazaságot a munká­ban. Ha egy munkáslányt megskalpol a gép a hosszú haj miatt, művezetőjét szigo­rúbban el kell ítélni, mint őt, mert eltűrte, hogy kendő nél­kül álljon a gép mellé. Ami­kor gyárban járnak olvasóink, nézzenek körül, mennyi a fel­irat, amely a balesetekre fi­gyelmeztet és mégis mennyi a felelőtlen ember. Nézzék majd meg, hány emberen nem lesz begombolva a munkaruha ujja, pedig milyen könnyen elkaphatja a gép... Figyeljék azt is, hány helyen öntik sza­bálytalanul a savat, vagy más maró folyadékot a ballonok­ból, pedig mindenütt megvan­nak az erre szolgáló készülé­kek. Tapasztalni fogják, há­nyán állnak függő teher alatt, pedig tudják, hogy nem sza­bad. Azt is tudják, hogy a védőrácsot nem vehetik le a gépről, mégis megteszik, sőt, naponta többször is benyúl­nak a gép forgó, mozgó alkat­részei közé. Lehet, hogy a hétköznapok e káros gyakorlata közben mindezt megszokták a dolgo­zók és a vezetők is, de éb­redjenek végre fel! Zúgjon végig gyárainkon ez a halálos memento, hogy egyetlen csa­lád se lássa viszont csonkán, vagy élettelenül gyárban dol­gozó szeretteit. Farkas István N YÁ Ilii KIGVÁSMWJIHM * SlÖVtfttltf Teli azt mondják, hogy légtelení­tettek is. Pedig a tények mást bizonyítanak. Azt a dugattyút gükkel vXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNNXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXVXXXXXXXXXXNXYXXV» VASÁRNAPI POSTA .Halálos memento! Szorgalmazzák a gyümölcsértékesítési szerződések kötését a földművesszövetkezetek Tenyészállatokkal segíti az új tsz-eket az albertirsai Dimitrov Tsz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents