Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-04 / 130. szám

T^W-íflO 1961. JÚNIUS 4, VASÁRNAP MEGYEI TŰKOR TÖBB EZER ESZTENDŐ TITKAIRÓL MESÉL PENC FÖLDJE A megye északi táján já­runk. Békésen kanyarog az or­szágút keskeay csíkja a Cser­hát nyúlványai között, a tá­volból barátságosan integet a Naszály zöldellő csúcsa. Szem­ben két kis traktor közeleg, mezőgazdaságunk könnyűlo­vasságának fürge előőrseként, és amint kibontakoznak a porfelhőből, akaratlanul el­merengek. Mi lenne, ha hirtelen szem­betalálkoznánk az avarok, a szkíták, a germánok, a kel­ták vagy a rómaiak könnyű­lovasságával? Felfegyverzett marcona harcosokkal. Találkozás szkita vagy avar lovasokkal? Mindez természe­tesen csak a képzelet csal­fa játéka. Kézzel tapintható, reális bizonyítékokkal azon­ban megismerkedhetünk, hogy ne csak fantáziánkra legyünk utalva. f Beszédes emlékek tanúskodnak a Dunakanyar, a Cserhát őslakóinak egykori életéről. Álmodozásaimból szép lát­vány ébreszt, egyszercsak elénk tárul a dombok ölén megbú­vó csendes kis község, a múze­umáról híres Penc. Barna képű fiúcska fut a kocsi elé, kezében iskolai tás­kát lóbál.* — Miről nevezetes a község? — kíváncsiskodom a gyerek­től. önkéntelenül eszembe öt- ÜV az a tréfás mondás: „A pesti ember nem sétál fel a Gellérthegyre, és a párizsi pol­gár nem volt még az Eiffel- toronyban". — Régi épületek vannak ... műemlékek — válaszolja a kisdiái?. — És még? — Múzeum. Megismerik, mert vas betűkkel írták ki rá... — Jártál már a múzeum­ban? — Még nem ... Akkor me­gyek csak. ha nagyobb le­szek ... ha mindent megér­tek. Beszédesek már a múzeum falai is. Az épület a legrégibb penci műemlék. Korai barokk stílusban épült, a XVII. század végefelé. Keressük a múzeum igaz­gatóját, aki egyszemélyben a penci iskolát is irányítja. Köz­vetlenül a múzeum mellett a tudás vára, de a tantermek üresek, feketén ásítoznak a táblák. Nem találunk senkit az igazgatói irodában sem. — Miért nem hasonlít az iskola zsongó méhkashoz? — érdeklődünk Básthy László igazgatóhelyettestől, akivel végül is az iskola előtt talál­kozunk. — Kivonult a diáksereg' és a tantestület is a termelő- szövetkezet földjeire burgo­nyabogarat irtani. Ez most mindennél fontosabb. Nyil­ván igazgatónk is ott van — mondja az igazgatóhelyet­tes — amíg azonban meg­érkezik az írtóhadjáratról. szívesen kinyitom a múzeu­mot, addig is tessék meg­nézni. Kitárul a híres penci táj­múzeum ajtaja. Borzongató hűvös levegőt lehelnek a ré­,\\\\\\\\\\\\\V.\Vi\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ gi falak. Rövid, görbe kard a falon és máris megsejtem, hogy milyen fogadtatásban részesültünk volna, ha va­lóban létezik időgép és Penc előtt az országúton, nem fürge traktorokkal, hanem könnyű szkita vagy kelta lovassággal találkozunk. A kétélű, veszélyes hadiszer­szám mellett tábla: Szkita-kard. Magyaror­szágon páratlan lelet. Ere­detijét a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik ..." — Ez csak hű másolata a kardnak, amelyet nálunk ta­láltak — magyarázza az igaz­gatóhelyettes — a lelet azon­ban értékes, hogy nem ma­radhatott nálunk, mi csak a másolatot kaptuk. Amikor néhány diákgyerek megpil­lantotta a kardot, váltig ál­lította, hogy láttak már ha­sonlót a községben, sőt ját­szottak is vele. Igaz? Vagy csak gyerekbeszéd, azt nem tudjuk pontosan, de elkép­zelhető, hogy így történt. Előfordulj hogy a leletek fel­kutatása közben hamis nyomra is tévedünk, de a legapróbb alkalmat is fel kell használ­nunk arra, hogy esetleg újabb tárgyakkal gazdagod­jék a múzeumunk ... Avar lelet előtt állunk meg. Egykori edényben madár­csont. Temetkezési helyen bukkantak rá. Minden jel be­szédes, csal? éppen olvasni kell tudni belőle. Az avarok, a Dunakanyar őslakói a halot­tal együtt ételt is tettek a sírba. Nehogy a derék avar harcos éhezzen a túlvilágon... Hunkori germán fésűma­radvány. Talán kissé profán a hasonlat, de vajon a ma­napság készült használati esz­közökből megmarad-e ennyi az utókor régészei és mú­zeumai számára? Nyílhegy, ivószilke, nyaklánc és csere­pek emlékeztetnek a táj többi őslakóira, így például a kel­tákra, a rómaiakra. — Még régebbi időkből is őrzünk emlékeket — büszkél­kedik Básthy László igaz­gatóhelyettes — olyan né­pek is laktak ezen a vidéken, időszámításunk előtt 3000 esztendővel — amelyeknek nevét nem őrizte meg a tör­ténelem. A kőkorból eredő leleteket kutattunk fel pél­dául tavaly Rádon ... Kíváncsian nézegetjük a legrégibb magyar eredetű le- ; letet, a XI. századból szár- j mazó csontvázat. Őseink | azért, kedvelték ezt a tájat, i mert a Cserhát dombjain kö- ! vér legelőt találtak állataik- j nak. Becses emlékek a múzeum- | ban a közeli Csővár temérdek \ harcot és véri látott falainak maradványai: is. 1482-ből származik a vé- : delmi építmények kapujá-i nak egy darabja. Minél közelebb érünk a mához, természetesen annál gazdagabb a múzeum hideg termeinek kincsestára. Kerek i kőasztal előtt állunk meg, a szájhagyomány szerint kő­lapján ebédelt II. Rákóczi Ferenc Rádon. Vay Ádámj • .XXXXXXXXXVXXXW.XXXVXWCC-XXXXXXXXXXO.XXXXXXXXXXXXXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX*^ I I \ Áprily Lajos t ÁMULNI MÉG Ámulni még, ameddig még lehet, - amíg a szíved jó ütemre dobban, megőrizni a táguló szemet, mellyel gyönyörködtél gyermekkorodban. Elálmélkodni megszokottakon: az andezitre plántált ősi váron, virágokon, felhőkön, patakon, az azúrban kerengő vadmadáron, a csillagon, ha végtelen terek hajítják át a késő-nyári égen. S ámulva szólni: Most voltam gyerek. S vén volnék már — s itt volna már a végem? Falu Tamás; Illatok Sokszor megszállnak, elém kerülnek, Sok drága illat, régi ismerős. Csak egyszer érzett lehe kertünknek, • Emlékké fonnyadt messze-messze ősz. Csendes sóhaja dohos Szobáknak És pipafüst, mely a lélekre száll, Vonatszag, mely az éjfélbe vágtat, Illatruháról egy illatuszály. Parasztgyufáknak ellobbant kénje Mint körhinta árnya, felém szalad, Illatmadarak szálló pihéje Remegve hull le a szívem alatt. Hányszor megállít parfümös pára. Mely csukott ajtókon lopódzik át:... Ú, minden illat egy panoráma, Amelyben elmúlva él egy világ. Csuka Zoltán: A tapolcai tavasbarlangban A tó mély zöldje vak nyugalmat őriz, szellő nem éri, sodra, fodra nincs, s hogy egykor forrott, tajtékzott a hóvíz, sziklákat oldott, míg e labirint kirajzolódott itt a föld ölében, arról csupán a töbrök vallanak, melyek kivésték lassan s régesrégen a boltívet s az öblös falakat. Aztán a csónak megfeszíti mellét, villogva futnak szét a fürge csellék, s eltűnnek egy-egy mély üreg alatt, mely messze visz az erek rendszerében, odáig, ahol napunk száll az égen, évmilliók közt pallónk: Pillanat. Mészáros Ottó: ■SZOMBAT Doby János: HAJRA! Nyakunkba lóg az eső lába — százezrünk közül egy se látja? Ha látjuk is, ha zeng az ég is, ha ránk rogyna, itt állnánk mégis. Miféle hit. vagy hisztéria (art bennünket a karinaiba. hogy se nem haliunk, se nem látunk amikor van mit meghajráznunk?! S ha vége már a mérkőzésnek a szurkoló had lassan széled; ki-ki egy csepp, egy molekula ... Hömpölygőnk, mint a zajló Duna. Kik sosem jártak futballpályán s cselek, passzok és gólok láttán akik még sosem ordítottak — hajrá! fityiszt a józanoknak. dizált, vajon Miklósi milyen alapon kapott órabérjavítást? Együtt kezdtek, egyforma munkán is voltak mindig ve­le, s most mégis, Miklósi ka­pott, ő meg nem? S ami­kor Balázst faggatta, milyen alapon, az ráförmedt: — Semmi közöd hozzá! Dol­gozzál. Téged mindig csak a pénz érdekel.;; Gondolta, felmegy a párt­----------irodára, de azután belenyugodott. Balázs a művezető, azt csinál, amit akar. Miklósi biztos bevágó­dott nála. Nem baj. Ő akkor se fog senkinek se nyalni. A munkájába meg Balázs se köthet bele. S akkor fütyül az egészre. Ahogy leszegett fejjel ment, a neve riasztotta fel. Hirtelen azt sem tudta, ki szólt hozzá, míg az a vállára nem csapott: — Galambos! Az anyját ne­ki! Hát te vagy? Meg sem ismersz? Csak amikor jobban szem­ügyre vette az előtte álló, vá­lasztékosán öltözött férfit, ak­kor jött rá, hogy persze, Do- bai. akivel egy rajban voltak. Dobai vitte a golyószórót, ő meg mögötte a dög nehéz töl- tényestáskákat. Meg a saját holmiját, ő mindenütt kifog­ja. Ott a katonaságnál is. A raj többi tagja röhögött rajta. Ö cipelte a legtöbbet. Most meg Miklósi... Közben gépiesen nyújtotta a kezét Dohainak, az meg rázta, rázta, úgy látszott, so­ha nem akarja elengedni. — Hát komám, élsz? Az istenit ennek az életnek — azóta se láttalak. — Igen — igen — bólogatott lázas buzgalommal, de köz­ben átkozta magát, amiért le­szállt a troliról. Nem szerette Dobait, törtető fickó volt a katonaságnál is, mindent túl­teljesített, mindig stréberke- dett. A többiek is utálták. Nem is hiányzott, amikor le­szerelték. Azóta meg telje­sen elfelejtette. Igaz, annak már pontosan nyolc esztende­je. Úristen, nj'olc év! — Drehálok. Asszony van, gyerek is lesz... És te? — Hát én megcsináltam a szerencsém. Ktsz-ben vagyok, olyan helyen, elzavarni se le­hetne. Havonta összeverem a három ezrest... Mólóban levö méree mar-----------ismét összecso­mósodott. Untatta Dobai hen­cegése, ő, ha tízezret keres­ne egy hónapban, akkor se verné miatta a mellét... Ez- meg itt másról se tud beszélni, mint erről... hogy mi min­dent vett, bolond lett volna megnősülni, annyi nője van, amennyit akar __ L egszívesebben elküldte vol­na a fenébe,, de azért ennyire nem engedte elhatalmasodni a mérgét. Gyorsan elköszönt, s szedte a lábát, érezte, Dobai értetlenül bámul utána. Most mór trappolt haza, de forrt benne a méreg. Ez a senki Dobai. Háromezret egy hónapban. Meg Miklósi is? Hát mennyivel jobb munkás, mint ő? Mivel tud többet? Annyira elfoglalták ezek a gondolatok, hogy majdnem elfelejtett köszönni Bözsi né­ninek, aki, mint minden szombaton, most is a kapu­aljat mosta. , öregesen kiegyengette a de­rekát, s alibiül, amiért abba­hagyhatja a mosást, beszélni kezdett: — Mikor lesz meg a kicsi Lali? — Hát... jövő hónap vé­gén ... azt hiszem ... — Eriggy te, hát azt se tudod, mikor lesz meg? Szép kis apa lesz belőled, mondha­tom! Döcögősen nevetett, kivil­lant az ínye is, s Galambos csak most fedezte fel, hogy szinte minden foga hiányzik elöl. Pedig milyen szép asz- szony volt, amikor ők ideköl­töztek! Igaz, van annak húsz éve legalább. Azóta már ő is ember lett, de Bözsi néninek Lali maradt. A Galambosék Lalija. - Hányszor megseprűz- te! Úristen! Igaz, oka volt rá. Hacsak tehette, nem ma­radt ki semmiből! Micsoda zrí volt, amikor marhahólya­got kötöttek a Zénó farká­ra... Zénó ronda, girhes macska volt... Bössi néni közben kicsa­---------- varta a ron­gyot, arrébb lökte a kopott, horpadt vödröt, s visszaha­jolt a színük vesztette mo­zaikkockák fölé. . Kettesével vette a lépcsőket, de a másodiknál már kiful­ladt. Nem bírja már. Pedig néhány éve még így ment, egészen a negyedikig. Most már csak a másodikig megy. Tíz év múlva meg egy se! Belökte az ajtót, mama so­ha nem csukja be, pedig már hányszor mondták neki! De­ltát ő csak hajtja a magáét.: a szegény nem lop a szegény­től! Mama krumplit pucolt, ép­pen hogy csak ráemelte a szemét, hámozott tovább. — Vacsora? — bökött kér­dően a krumplira. — Az. — Mivel? — Kolbásszal. De szereted \ Talán attól lett rossz ked­— - ve, hogy az öltöző­ben Bódi félig komolyan, fé­lig tréfásan nekiszegezte a kérdést: — Jössz velünk? A kérdés a szokott, szombat délutáni sörözést jelentette, ami olykor négyig is eltartott, de fél ötnél semmi esetre sem tovább, ha kettőkor van mű­szakváltás, akkor ötre csak il­lik hazaérni, főleg szombat délután. Bár semmi sem siettette a hazamenetelt, leintette Bódit: — Nem megyek. Bódi hangjának gúnyoros árnyalata, vagy az elutasított poharazás tette-e, minden­esetre, amikor felnyomakodott a zsúfolt trolibuszra, már rossz kedve volt. Még az el­ső megállóhoz sem értek, ráförmedt egy idősebb sza­kira, aki a hátába nyomta a könyökét, s bármennyire is restellte, érezte, szinte várja, hogy beleköthessen valakibe, s kiadja a mérgét. Rengetegen voltak a kocsi­ban, de a kalauz az isten­nek se nyitotta volna ki az ab­lakot, s csörgött róluk a verej­ték. Úgy felforrt benne a mé­reg, hogy leszállt. Félrepen­derített egy asszonyságot, aki pont az ai+óMn eresztett gyö­keret, s csak amikor elsuhant mellette a troli, akkor enge­dett egy kicsit a mérge. Nem baj. legalább gyalogol. Úgyis ráér. Ha Bódiékkal ment volna el, sokkal később érne haza. Ráérősen lépege­tett fiát, rágyújtott, fújta a füstöt, s közben azon morfon­lturuc generális kastélyában... ; közvetlenül a romhányi csa- / ta előtt... - \ Petőfi Sándor emlékét kü- ; lön szoba őrzi. A lánglelkű < kötlő négyszer is járt Pencen J 1835 és 1843 között. Mezítláb í és magas tetejű kalapban ván- í dorolt a Cserhát dombjai kö- í zött és a környék akkori la-,J kői a költőt vándorlegénynek ! nézték, amint erről írásos em- : lékek tanúskodnak. Grisza Ágost honvédőr- : nagy életútjának egy-egy di- ; cső szakaszát idézi fel a szám- ; tálán, értékes anyag, kardja, \ katonatáskája, Türr István ; levelének másolata és a ko- ; máromi honleányok 1849-es j adománya: egy szépen hím- j zett zacskóban egy marék — j a haza földjéből. Mikszáth Kálmán, a mesé- j lő kedvű nagy magyar író • munkásságának penci vonat- \ kozásait is külön szoba őrzi. 1 Két nyitott könyv bizonyítja, \ hogy Mikszáth „A vén gaz- : ember” című regényében és \ az „Aranyos csikó” című no- ; velíájában a községet, mint i színhelyt „bevonultatta” a : magyar irodalomba. Már-már a látnivaló végére ; érünk, amikor megérkezik Ja- : kus Lajos igazgató. — Gyarapszik-e közeljövő- ■ ben a penci tájmúzeum anya- í ga? — érdeklődöm. — Idő kellett, amíg idáig is • eljutottunk, de természetesen : állandóan újabb anyag szer- ; zésére törekszünk — vála- ; szólta az igazgató. — Gya- ; rapodunk mai, vagy a közel- < múltból eredő néprajzi anyaggal, * * művészi faragványokkal, hasz- j nálati tárgyakkal. Mindent, j amit érdemes, megmentünk j a feledéstől. Lehetőségünk < nyílik arra is, hogy újabb, • értékes régészeti leleteikkel f gazdagodjunk. Tizenöt telep- \ helyet tartunk számon Pen- : cen, Rádon, Csőváron, Kos- : dón, ahonnan egyelőre szem- ; léltetésképpen csak egy-két : mintadarabbal rendelkezünk. ! Az alapos kutatómunkával : sok, eddig ismeretlen lelet- í hez juthatnánk. Bízunk, hogy : erre is sor kerül. Molnár Károly < Képes filmvilág Silvana Pampanini, az Egy évig tartó út című olasz—ju­goszláv játékfilm nó'i fősze­replője. Ingrid Bergman, a világ­hírű svéd filmszínésznő és William Holden amerikai színész együtt játszik Dür­renmatt Az öreg hölgy láto­gatása című színdarabjából készülő A látogatás című filmben. Berlinben kiosztották az 1961. évi Heinrich—Greif dí­jakat. Az első díjat az Öt töltényhüvely című film nyerte. Nicole Courcelt legközelebb a Megmérgez a családom cí­mű francia film víg játékban látjuk viszont.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents