Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-04 / 130. szám

1961. JtJNTUS 4, VASÁRNAP NFCrCl x'Kirian X DUVAD Új magyar filmdráma A NEMREG tragikus hirtelen­séggel elhunyt Sarkadi Imre novellája nyomán készült Fábri Zoltán új filmje, a Bú- vad. Bemutatóját az idei can- nes-i filmfesztiválon tartották Azok, akik jól emlékeznek még az első Sarkadi—Fábri film kirobbanó sikerére, a Körhintára, titokban talán re­ménykedtek. Hasztalan. A Búvad még csak helyezést sem ért el a fesztiválon. Azóta játsszák már a ma­gyar filmszínházak is a Bú- vadot, de a film a hazai kö­zönség előtt sem ért el sikert. Érthető okból. A Búvad — Ulveczki, a film konok, fé- kezhetetlen, kivagyi-hőse — nemcsak a film valamennyi figuráját, de magát a rende­zőt is „kétvállra” fektette. A néző minden esetben, kimond­va vagy kimondatlanul, de igaz-ágot vár a film végén. A Búvad igazsága azonban erőtlen és hamis. A történet Ulveczki robusz­tus alakja körül forog. A film elején még mint a maga gaz­dáját ismerjük meg, aki egyetlen törvényt tisztel: a maga vad akarnokságát. Min­den más csak azért létezik számára, hogy maga alá gyűr­je. önhittségét táplálja. Ez a sors vár Zsuzsira, a tiszta kis cselédre. Egyetlen vad, má­moros óra Ulveczki szerető­jévé teszi, s hiába lobban a hirtelen odaadás rajongó sze­relemmé a lányban, sorsa nem lehet különb — Ulveczki jel­leméből eredően — elődei sorsánál. A FILM ebben a szakaszában még vérbő, fejlődő dráma. Ulveczki úgy- uralkodik em­beren, állaton, ahogy valóban uralkodott abban az időben egy fékevesztett falusi kiski­rály. Valahányszor a képen van, minden és mindenki el­törpül mellette,rJ2bbenjt rész­ben még 'mvnAén leül* sőség — Ulveczki vas- kossága, a nyakában a bürgével, részegen lovát ug­rató alakja vagy éppen amint a leolt jószág vérét vedeli — csak erősíti a dráma belső fe­szitő erejét. Sőt: Zsuzsi apjá­nak törődött figurája, tétova- ijedten induló, majd megtör­ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 1961. v\\\\w\> \\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\v\vw\\\\\\\vs^^ SOLOHOV: FELTÖRT UGAR Medgyesi Mária és ÍJRskey Tibor É ■panó alakja, ha lehet, még fo­kozza a drámai feszültséget. A remekbeformait képsorok végén nagyszerűen vált a kép: messzibe nyúló kukori­catáblát fényképez a kamera, amely egyszeriben vigaszta­lan tarlóvá változik. így mú­lik el Vlveczki fellobbanó vá­gya s így válik kisemmizetté, megcsalatottá Zsuzska is. Ettől kezdve a drámát már csak külsőségekben érezzük. A szövetkezetbe lépett Vl­veczki alakja szinte az első képsortól visszataszító. Mégis körüludvaroljcűc, a tanácsát • kérik, brigádvezetővé léptetik elő s felnéznek rá az embe­rek. Még azok is — például a szövetkezeti iskoláról vissza­térő Gál Jani! —, akik nem is olyan régen, négy évvel ez­előtt, a cselédei voltak. VI- veczkiben újra feltámad a ré­gi szerelem — ha ugyan ne­vezhető annak! — a közben már férjhezment Zsuzska iránt, s ez elvakult tettekre ragadja. Akik kísérletet tesz­nek megfékezésére — az író és rendező jóvoltából —, tör­pék hozzá képest;. És törtté mindenki, aki napjaink igaz­ságát védi —- Ulveczkivel "Szembén.'" ..........“ A film eszmeileg és művé­szileg egyaránt elhibázott. Eszmeileg azért — bár az alapcélkitűzés helyes: VI- veczki-féle embereknek nincs helye a szocialista társada­lomban —. mert Vlveczki va­lószínűtlenségig felnagyított alakja elnyomja a film által ben lejátszódó folyamatot, amely nem fejeződött be ugyan, de iránya már el­dőlt. Egyik magyar írónk, So- lohov személyes ismerőse, mesélte egy alkalommal ezt a kis epizódot, amely jellem­ző Solohov alkotói módsze­rére és felelősségére. Az egyik Moszkvában tartott író­konferencia idején történt. Solohov, aki köztudomásúan állandóan szúkebb hazájá­ban él, Vesenszkaja kojják faluban, a tanácskozások vé­ge felé egyre idegesebben ké­szült hazatérni. Mikor nyug­talanságának oka felől fag­gatták, azt válaszolta: a na­pokban a Don vidékén hosz- szú szárazság után bőséges eső esett. Meg kell néznem és hallgatnom, hogyan fogad­ták a faluban az emberek az esőt. Ez a szenvedélyes ér­deklődés. az a módszer, hogy füzeteiben .szinte szocioló­giai részletességgel száz és száz család életének alaku­lásáról és változásáról vezet pontos feljegyzéseket, mu­tatja, hogy mennyire fontos Solohov számára a valóság. A Feltört ugarban tulajdon­képpen, ha elvontan tekint­hetnénk ezt a színekben, ízekben olyan gazdag solo- hovi világot, akkor azt a folyamatot kísérhetjük figye­lemmel, amit a „tudat át­alakulásának” nevezünk. So­lohov regényében azonban ez a folyamat az élet teljes­ségével pattan ki a szemünk előtt. A tétel tételszerű ki­mondása nélkül, mint az élet eseményeit láthatatlan erőiként mozgató hatalom, az élet mindennapjaiban jut érvényre. Apró és nagy, hu­moros és tragikus, oly ma­gától értetődő természetesség­gel ölelkezik ebben az ál­landóan a jövő felé mutató solohov! realizmusban, akár az életben. ppen ezért, nem kell talán a regény tartalmát el­mondani. Fontos-e. hogy a nagyszerű balti tengerészből, a munkás Davidovból kolhoz­elnök lesz, s azután épp ak­kor hal meg tragikusan, ami­kor szerelme kibomlana? Fon_ tos-e, hogy az élet törvénye szerint a bujkáló banditáknak el kell tűnniük, de nem tűnik el bujtatójuk, Jakov Lukics? Mintha az író maga sem első­sorban róluk és Nagulnovról, vagy Luskáról akarna tudósí­tani hanem a falu életéről s ez a falu természetesen nem­csak Gremjacsij Log. A Feltört ugarban épp az egyéni sorsnak a közösben való oldódása a jellemző. A Csendes Don főalakjának, Grigories Meljehovnak még fontos szerepe volt, mert egyéni életsorsában egy típus és magatartás szükségszerű eltűnését kellett igazolnia. Gremjacsij Log parasztjai, pompás egyéni vonásaik elle­nére is a közösség életét kell hogy adják. Éppen ezért eb­ben a regényben az élet solo­hovi teljessége a döntő, amely­ben a látszólagos adatszerű­ség mellett a változás lényege van benne. Solohov roppant tudása a mindennapi életről, a falu em­bereiről, úgy érezzük, áradó örömmel tör fel. a regény sok epizódból álló szerkezetéből, s talán legjobban a vén Scsu- karj apó kifogyhatatlan bő- ségű. ravasz humorral átszőtt történeteiben. A solohovi emberábrázolás gazdagságának egyik fontos eszköze a nyelvi színekkel és ízekkel való jellemzés. Csele­kedeteik. gondolataik mellett, ezzel az egyénített. színes és hajlékony kifejező eszközzel tud legtöbbet mondani figu­ráiról. A fordító Makai Imre, mint már annyiszor, most .is megteremtette ennek az egyes népi eleméiben szinte lefor­díthatatlan nyelvnek magyar megfelelőjét. (Európa Kiadó.) —i —r a hasad. Haza se jössz, de már ez érdekel... Nevetett, mama mindig mo­rog, de csak az veszi komo­lyan, aki nem ismeri. — Erzsi? — Vasal odabenn. Bement a szobába, Erzsi éppen az egyik széken ült, pihent. Fáradtan rámosolygott, s kicsit szégyenlősen, növek­vő hasát takarva, mentegetőd- zött: — Elfáradtam ... Kinyitotta a szekrényt, be­tette a ballonját, meg a za­kóját, s közben szólt csak vissza Erzsinek: — Minek töröd magad? — Nem maradhat minden mamára.. — Elég neked a hivatal is, nem? Erzsi megérezte a hangjá­ban bujkáló ingerültséget, s rögtön faggatni kezdte: — Mi bajod? Adta a csodálkozót, mint aki nem érti a kérdést: — Nekem? Mi bajom len­ne? Semmi. — Látom. Fáradt vagy? — Miért lennék fáradt? — Csak gondoltam. Erzsi egy pici sóhaj­jal felállt a székről, újból va­salni kezdett. Nézte egy ideig, majd matatni kezdett a rá­dióra rakott újságok között, de már mindet olvasta. így inkább odaállt az ablakhoz, kifelé bámult. Néhány helyen nyitva volt már az ablak, valamelyikből rádió zenéje bújt elő, ijedten tétovázott az udvarban, míg azután elhalt valahol. Lám, húsz esztendő. Mint­ha húsz esztendeje is ilyen piszkosak lettek volna a falak. A fater akkor még élt. És Karcsi is, a bátyja. Most meg.,. Mamával maradtak Elhallgatlak. ketten. A fater a háborúban maradt ott, Karcsi meg ta­lált egy kézigránátot... És most az unoka. Amit mama annyira várt. Hallotta a háta mögött Er­zsi csendes lélegzését, s a ruha susogását, ahogyan igazgatta a vasaló alá. Szeme közben szó­rakozottan ugrált végig az ablakokkal szaggatott falon. Hirtelen megakadt. A nyitott ablakon beömlő fényben fia­tal lány bújt ki a szoknyájá­ból. i Most már odafigyelt, s köz­ben gépiesen megállapította, hogy a Szilágyiék lánya... Kibújt a blúzból is, néhány pillanatig kombinéban mo­toszkált, nyilván keresett va­lamit, annyira nem látott oda, azután végképp eltűnt. Szusz- szantott egyet, mint aki csalódott valamiben, s köz­ben eszébe jutott, ugyanígy lesték meg a Bakosék Mag­dáját kölyökkorukban. Ha a hátsó lépcső homályos zugába beálltak, őket senki nem lát­hatta, de ők pontosan belát­tak Bakosék szobájába. S Magda, mintha csak nekik rendezné, mindennap levetkő­zött, eszébe sem jutva, hogy vagy hat-nyolc srác lesi az attrakciót... Erzsi simította végig a ha­ját, arra riadt fel gondolatai­ból. Odahajtotta fejét a vál­lára, s megint megkérdezte: — No, mi bajod? Úgyis tu­dom, hogy valami baj van... — Képzelődsz. Ha az em­ber nem vigyorog, mint egy fakutya, azt hiszed, baj van ... Erzsi ott maradt a vállán, kicsit rá is nehezedett, pihent. Átfogta a vállát, s arra gon­dolt, rrji minden kell még a gyereknek ... Erről jutott eszébe, hogy be kell fizetnie a szakszervezetet is, elmaradt egy hónappal, nehogy még emiatt ne kapjon segélyt! Mama jött be közben, a----------- maga édes m orgós hangján rájuk for­med!? — Miért nem ültök le? Azt hiszed, talán ez az asszony is akkora talpakon áll, mint te? Főleg most... Megcsókolta Erzsi homlokát, s keze megszokottan simította végiig az arcát. S hirtelen megdöbbent. Nedves lett a tenyere. Erzsi sír? Felemelte a fejét, tényleg sírt. A vállán már ott árul­kodtak a könnyek apró, ned­ves foltjai. — Mi bajod? Erzsi csak hüppögött, alig tudott beszélni: — Biztos ... biztos rám ha­ragszol ... mert én . .. mert én ugye most... Már majdnem gorombán le­torkolta, amikor megértette, Erzsi mire gondolt Maga sem tudja, hogyan, hirtelen Szilágyiék lányának kombinés képe villant eszébe, de már el is tűnt, s mintha a méreg gombóca is engedett volna va­lamit, már csitítóan szólt rá Erzsire: — Ugyan, te szamár..; csak hát benn... a Miklósi­nak órabérjavítást adtak ... — Ne bántson ... eleget ke­resel te így is... ezen ne szo- morkodj... — Persze, dehát... Erzsi hirtelen felkapta a fe­jét, majdnem álion ütötte, mereven ránézett, s úgy kérdezte: — Ugye, nem rám harag­szol? — Persze nem, te buta! Mama odakinn valamivel nagyot csörömpölt, Erzsi et­től kapott észbe, s már ugrott is: — Jaj istenem, a vasaló ,;. Az ünnepi könyvhét minden újdonságát megvásárolhatja a FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETBEN! S olohov Uj barázdát szánt az eke című regényét fel- i szabadulásunk óta iszámos ki- ! adásban jelentették meg és ; a regény százezrekkel ismer- : tette meg Gremjacsij Log i Don menti kozák település l életét és embereit. Hősei a ! magyar olvasóknak szinte | személyes, élő jóbarátai let- í tek. ; A Feltört ugar megszületé­sének körülményei is figye- ; lemre méltóak és érdekesek, í Az író elkészült már Csen- i des Don-jának első és máso- j dik részével, amikor meg- j szakította a munkát, és meg- j írta a Feltört ugar első ré- ; szét, utána fejezte be a Csen- i des Dont, amelyet összesen \ másfél évtizedig írt. Most vi- iszont a Feltört ugar máso- idik része majd harminc évvel i az első rész befejezése után ! készült el. Solohov alkotói : módszerére vet érdekes fényt :ez a két adat. Gyors válasz- i adása az eseményekre, de a | bekövetkezett változások áb- i rázolásának hatalmas mfl- i gondja, szigorú igénye mu- i tatkozi.k meg ebben. Az a tény, hogy a Feltört i ugar nálunk Uj barázdát ; szánt az eke címen ismert első részét a Csendes Don megírásának szünetében al­kotta meg, nem véletlen. A Csendes Don a régi élet, a rét- gi kozák közösség széthullá­sának lényegében befejezett eseményeit szervezte az al­kotó által teremtett világ­képbe. A Feltört ugar első része viszont, ennek a kozák közösségnek azt a pillanatát ábrázolta, amikor a régi ke­retek már szétrobbantak, a falu az új küszöbén állott, de az új még csak erjedt, a lelkekben és az élet keretei­ben egyaránt. A Feltört ugajr most meg­jelent második részét, a regény cselekményét, törté­néseit tekintve, nem vá­lasztja el hosszú idő az el­sőtől. Megírását, ahogy em­lítettük, annál inkább. Ter­mészetes ez, mert Solohov itt már lényegében a válto­zás küszöbén túljutott falu erőit mutatja meg, a lelkeik­képviselt igazságot. Művészi­leg pedió azért, mert a W™ alkotói csak fizikailag képe­sek elveszíteni Vlveczkit ahelyett, hogy erkölcsileg sem­misítenék meg, így bizonyít­va, hogy a szocialista társa­dalomban nincs, mert nem is lehet helye az Vlveczki-féU dúvadaknak. Vgyáriakkor c fizikai elveszítés — Zsuzska lelövi Vlveczkit —, erkölcsi­le!-» éppen azokat marasztalja el, akik a mi igazságunk mel­lett szálltak síkra. A SZÍNÉSZEK közül — már a szerep szerint is — Bessenyei uralja a filmet. Különösen az első részben, ahol még igaz a dráma, megdöbbentően nagyszerű alakítást nyújt, Ta­lán nem túlzás, ha azt állí­tom: rajta kívül egyetlen ma­gyar színész sem tudná elját­szani ezt a szerepet. A film második részében azonban — amikor a dráma mesterkéltté válik —, kénytelen ő is főleg külsőségekben ábrázolni hő­sét. Végig egyenletesebb, ár­nyaltabb szerep Zsuzsié, akit Medgyesi Mária formál meg többé-lcevésbé hihetően. Med- gvési még nem kiforrott szí­nész, ez nem egyszer vissza­tükröződik játékán. Bitskey Tibor Gál Jani szerepével — különösen a film második ré­szében — nehezen boldogul. Ez azonban a forgatókönyv és az elhibázott rendezői kon­cepció következménye. Prukner Pál Szerencsére csak a vasa­--------------------- lópokrócot pörkölte meg egy kicsit az áttüzesedett vas, a ruhákban nem esett kár. Erzsi újra az asztalhoz állt, ő meg bekap- j csolta a rádiót, hátha van va- i iami jó zene? Csavargatta a gombot, de i a Kossuthon meg a Petőfin i is beszéltek, nem talált ze- I nét, lecsukta. Kiment a I konyhába, néhány percig ott i esetlenkedett a mama keze: alatt, aki éppen a paprikás I zsírra dobálta rá a krumplit, I megigazította a konyhaszekré- ; nyen a félrebillent mozsarat — i milyen fényes, mama biztosan I mindennap kiszidolozza — s í visszament a szobába. Erzsi kérdő tekintete eszé- j be juttatta ezt az egész bo- j lond mai napot, de érezte, j mérge már elpárolgott, egye j fene a Miklósit is, mit mér- • gelődjön — ő emiatt? Erzsi j vasalt, hátulról gyengéden át- j ölelte, adott egy leheletnyi i csókot a hajára, s odasúgta a S fülébe: í — Hozok egy lityit a sarok- í ról... neked is jót tesz egy ; kis vörösbor, legalábbis azt | mondják ... meg hát szombat j van, nem igaz? Erzsi csodálkozástól tágra \ nyílt szemmel nézte, ő meg í kacsintott egyet, úgy mint ré- í gén, amikor még a mama ! háta mögött folyt kacsinga- ! tásokkal az udvarlás, kiment / a konyhába, előszedte a ko- \ pott festékú szekrényből a csa- ! tost, s miköben lefelé ment a ; lépcsőn, mókázva ugrált a lép- { csőfokokon végig, s kiröppent j összecsücsörített ajkáról a ; fütty, olyan vidáman, hogy | biztosan feljutott Erzsiig, aki í éppen most nyitotta ki az í ablakot, hátha melegebb van ; odakinn. *■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents