Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-25 / 148. szám
"sfCivlaD 1961. JÚNIUS 25. VASÁRNAP MEGYEI TŰKOR HOGYAN LESZ AZ ÖKÖRSZARVBÓL ELEFÁNTCSONT KÜRT Martinov: Képes filmvilág A tanevzaro órák ünnepi hangulata tölti meg a ráckevei gimnázium elcsöndese- dett folyosóit. Az ablakok fülkéjében diákok, diáklányok lapozgatnak könyveikben. Lehet, hogy utoljára ebben a tanévben. Odakinn, a Duna felett, szinte harsog a napfény és kelleti magát a gyönge szélben finoman fodrozódó víz. Minden a vakációs örömök dús ígéretével van tele, de idebenn, a komoly képekkel ékesített falak között egyelőre még a vizsgák gondja és izgalma feszül. A tanári szobában is hasonló a hangulat, mert hát nemcsak a diákok vizsgáznak, hanem a pedagógusok is. A tanulmányi eredmény számokban tükröződő statisztikája nemcsak a diákok szorgalmának fokáról tanúskodik, hanem a tanári munka minőségét is megmutatja. Mindig kettőn áll a vásár, diákon és tanáron és a jó eredmény egyforma dicsősége mind a kettőnek. A zöld posztóval bevont hosszú asztal mellett néhány tanár éppen olyan gondterhelt arccal mélyed jegyzeteibe, mint a tantermekben és a folyosókon a diákok. De aki már túljutott a nehezén, itt is felszabadultan adja át magát a megkönnyebbülés ünnepi érzésének. Két tanár például önfeledten hajlik a golyó-játék táblája fölé és folyik a vetélkedés, melyikük tudja belőni a kis acélgolyót a szögkerítéssel elbarikádozott célba. A hosszú asztalok végén remekbe faragott szarukürt kapja magához a látogató tekintetét. Hatalmas darab, hosszabb talán fél méternél hogy ott az én szolgám légy.” Akár van alapja ennek a legendának, akár nincs. Lehel vezér ezt a műveletet ezzel a ráckevei kürttel is végrehajthatta volna. Ahogy nézegetem a súlyos Fölemeli a nehéz kürtöt és; mutatja rajta a motívumokat.; — Miskolcon voltam diák j — mondja — és erre a kürtre! gyerekkori emlékeimet fara-! gom. A lillafüredi Palota! szállót, az Avasalját, a régi 1 templomot, aztán borsod-abo-j nyi ornamentikát. Elég lassú í munka. Ha egyfolytában esi-; nálnám, kellene hozzá egy tel-; jes hónap. De hát csak akkor \ farigcsálom, amikor szabad; időm van. Ehhez a tavasszal! kezdtem, de már hamarosan! készen lesz, már csak itt, a! legszélén van néhány kitölteni! való felület rajta. Juhosz Jozsof úgy tudja,; hogy rajta kívül nem sok mű- j velője van ennek a művészet-; nek Magyarországon. Legfel- j jebb négyen foglalkoznak vele, j valamennyien dunántúliak és \ lényegesen idősebbek nála. ! Kíváncsian kérdezem: hoz-e valamit a konyhára? Nagyot nevet. Soha eszébe sem jutott, hogy értékesítse a kész darabokat, hogy vevőt keressen rájuk. Ajándékba osztogatta szét a rokonoknak, ismerősöknek csaknem valamennyit. Olyanoknak, akik megbecsülik és vigyáznak rá. — Azaz hogy — igazítja helyre önmagát — eggyel mégis csináltam üzletet. Egy régi jó barátom kérte el, de nagykomolyan közölte velem, hogy ingyen semmiképpen sem vállalja, pedig nagyon szeretné, ha az övé lehetne. Megkérdezte, mit kérek érte. Én meg a pénzt nem vállaltam. így hát — szőlős ember lévén ,a Hegyalja vidékéről való — abban egyeztünk meg, hogy tiszteletdíjként bort kapok. Kaptam is. Egy hordó hegyaljait. Fejedelmi honorárium volt. Közben az is kiderült, hogy ; Juhász tanár úr művészi hajlama egyéb vonatkozásokban is megnyilatkozik. Vezetője a gimnázium képzőművészeti szakkörének. Rajzolni, festeni tanítja a szakkör tagjait. Két tanítványával, egy fiatal diáklánnyal és egy diákkal, a kora délutáni napsütésben kivonult Ráckeve műemlék templomához, az öreg rác templomhoz, amely köré nemrég állványokat szerkesztettek, hogy megkezdjék a becses építőművészeti emlék helyreállítását. Most ezt í'cstegetik olaj festékkel, igazi vászonra. így ismerkednek a fény és árnyék, meg a színek titkaival. Ahogy elnézem őket a giz- gazos templomudvaron, mesz- sziről nem is tudom megállapítani, hármuk közül melyik a diák és melyik a tanár. Egyformán belefeledkeznek mindhárman az izgalmas munkába. Magyar László EMBEREK A homály Betakarta a bűnt. A homály Ahol el sose tűnt, Morajlik az emberi tenger. Éjjel, Ott. hol A zaj sose szűnt, Ha magunkba tekint a szemünk Az a jó, s ha mozoghat az ember. Én az embereket Szeretem... Egymásra talált a kezünk, S tőlünk jön e nagy szeretet, Hiszen egyszer A szó Ide szállt, Beszakítva a szürke homályt: „Ide nyújtsd, ide nyújtsd a kezed, Te velünk, mi pedig teveled!” (Lothár László fordítása) GYÜMÖLCS Oly kellemes az esti szél A kertekről ha fú, Az egész környék széliében Szamócaillatú. A szív harcában a tavasz Győz most fölényesen, Az élet olyan jóízű, Mint egy szamócaszem. A málna, barack hátra van És még annyi gyümölcs, A világnak ezer ízét Bennük érzi a bölcs. Dutka Ákos: kürtöt faragtam. Az elsőt közel húsz évvel ezelőtt, 1942- ben. Itt farigcsálom az iskolában, ha lyukas órám van, vagy délután, ha végeztem a dolgozat javításokkal és fölkészüléssel a másnapi órára. ARATÁS ELŐTT Arattál itt ezeréve, Kaszád suhant, dőlt a kéve Arattál itt domb-, s lapályon Urak földjén: Dunatájon. A hant sokszor vérben ázott, benne a mag úgy csírázott Az a vér is a te véred Jó trágya volt a kenyérnek. Te csak vágtad — hullt a könnyed, Délibáb futott előtted:- Hej ha egyszer - azt a zsákot Amit most az uraságod tart keményen, tart marokba Te vihetned a malomba! Úrnak, papnak, árendásnak mindnek, kik e földre másztak s vígan éltek hahotáztak Te szabhatnál végre rendet! Te szabhatnál végre rendet —, Kaszád is nagyobbat lenget Lenget bizony, s nem hiába Tiéd lesz a Dunatája Nem pap, nem úr uradalma Rajta népünk víg hatalma Készül megint aratásra Te se gondolj soha másra Fogd a kaszát, fogd a zsákot S amit a múlt ránk hibázott Tegyük jóvá friss kenyérrel Soha többet, soha vérrel! Nem kell annyi verejték sem Csak a gép vágjon serényen Vágjon törvényt, igazságot: egy szebb, tisztább új világot. 1961. május. J Törőcslk Mari az ígéret föld- je című készülő új magyar film főszereplője ^.Myriam Bru játssza a ^ .madás című nyugatnémet film női főszerepét ^ A francia film új felfedezettje: í Eiiane d’ Almeida Szemtől szemben az Élettel mába kell hajtanom a nyakamat — ugyan miért? — Beszélj világosabban! — ..londta a másik, aki közelebb állt az Élethez, és az első, ügyet sem vetve társa szavára, így folytatta: — Szabad életet akarok, összhangban vágyaimmal, és nem kívánok — kötelességből — se testvére, se szolgája tenni a hozzám közel állónak, az leszek, ami szabad alcaratomból lenni akarok — rabszolga vagy testvér. Nem akarók tégla lenni a társadalomban, amelyet a társadalom úgy helyez el és oda, ahová akar, amikor megépíti tulajdon jóléte börtönét. Ember vagyok, az Élet lelke és értelme, szabadnak kell lennem! — Megállj — szakította félbe az Élet. — Sokat beszéltél, s mindazt, amit még mondanál előre tudom. Szabad akarsz lenni! Jól van! Légy szabad! Harcolj velem, győzz le, és légy uram; én akkor rabszolgád leszek. Tudod, hogy pártatlan vagyok, s legyőzőimnek könnyen megadtam magam. De győznöd kell! Kész vagy-e harcolni velem a szabadságodért? Igen? Elég erős vagy-e, hogy győzhess, és bízol-e erődben? s az ember csüggedten felelte: — Harcra szólítottál magad ellen; mint a késpengét, élesre fented az eszemet; ez a penge mélyen a lelkembe hatolt és hasogatja. — Keményen beszéljen vele, ne panaszkodjék! — szólalt meg a másik. Az első pedig így folytatta: — Le akarom vetni terhe- det. Ó, engedd, hogy megízleljem a boldogságot! Az Élet nevetett; nevetése olyan volt, mint a jég csil- lámlása. — Mondd: amikor beszélsz — követelsz vagy kérsz? — Kérek — felelte rá visszhangként az ember. ■ — Kérsz, mint egy közönséges koldus; de meg kell mondanom neked, te szegény: Nyina Fatyejeva, a Harc útközben című készülő szovjet tilm női főhőse Dana Simítna csehszlovák filmszínésznő az Olasz can- ricco című film egyik .jelenetében az Élet nem osztogat ala- \ mizsnát. S még valamit. A \ szabad ember nem kér, ha- j nem maga veszi el adoma- j nyaimat.., Te pedig, te csak j vágyaid rabja vagy, nem több. \ Az a szabad ember, akiben j van erő minden vágyát meg- | tagadni, hogy csupán egynek \ szentelhesse magát. Megér- \ tetted? Eredj! Az ember megértette, és \ lehevert, mint egy kutya, a \ szenvtelen Élet lábához, hogy \ szerényen elkapja az aszta- ' Iáról lehulló morzsákat. ,| szigorú Élet fakó szeme zi akkor a másik ember felé fordult — annak durva metszésű, de jóságos arcára: — Te mit kérsz? — Én nem kérek, hanem követelek. — Mit? — Hol az igazság? Add ide. A többit majd elveszem később. most egyelőre csak az igazságra van szükségem. Sokáig váriam, türelmesen vártam, munkában telt az életem. pihenés nélkül, világosság nélkül! Vártam... de most már elég! Hol az igaz- \ Ság? És az Élet kn-^wiöse-n fe- ■ lelte: i — Vedd el. \ t/ ét ember állt szemtől % l\ szemben az Élettel, ^ mindkettő elégedetlen volt 0 vele, s kérdésére: „Mit vár- $ tok tőlem?, az egyikük fáradt í hangon felelte: y ^ — Engem felháborít ellentí mondásaid kegyetlensége, % agyam hasztalan próbálja f megérteni léted értelmét, s ^ téged szemlélve, az értetlen- % ség homályával telik meg a $ lelkem, öntudatom azt mond- $ ja, hogy az ember a leg- % különb valamennyi teremt- $ meny között... ^ — Mit kívánsz tőlem? — í kérdezte egykedvűen az Elet. y £ — Boldogságot!... Boldog£ Ságomhoz pedig nélkülözhe- £ tetten, hogy összebékítsd lel- j fcem két alapvető ellentmon- | dósát — az én hangomat: f „akarok”, s a tiédet: „köteles- ^ séged”. $ — Tedd, ami kötelességed ^ — mondta keményen az Élet. $ — Nem kívánok áldozatod $ lenni! — kiáltott fel az em- £ bér. — Az Elei ura akarok í lenni, s közben törvényei járGORKIJ: is. Mestere csipke finomságú motívumokkal metszette tele. Önkéntelenül is arra gondol az ember, hogy Lehel kürtjét látja, a jászberényi múzeumban őrzött eredeti másolatát. Az ilyen másolatok ugyanis a múltban elengedhetetlen kel-_ lékei voltak minden középis-i kólái fölszerelésnek. Csakha- j mar kiderül, hogy ennek a; ráckevei kürtnek Lehelhez, j Jászberényhez semmi köze.j Mégcsak nem is másolat, ha-: nem eredeti alkotás, Juhász! József tanár úr bámulatra: méltó munkája. Ott fekszik; mellette az asztal zöld posztó-! ján a kezdetleges faragószer-! szám is, egy törött késpenge.! Ferdére fent éléből alig centi-: méternyi darabka látszik ki i a nyélként rácsavart spárga-i burkolatból. Maga a művész; nincs jelen, éppen vizsgáz-; tatja tanítványait valamelyik! tanteremben biológiából ésj kémiából. Mert hivatalosan ez! a két komoly tantárgy a szakmája. Felemelem az elefántcsont- fehér kürtöt Súlyos darab. Jó! meg kell fogni, de igen jó fogás esik rajta. Ismét Lehel vezér emléke kísért. A kalandos magyarok fogságba esett vezére, aki pontosan 1006 esztendővel ezelőtt. 955- ben részt vett az augsburgi csatában, s a legenda szerint a bitófa árnyékában azt a kegyet kérte a győztes Kon- rád császártól, hogy még egyszer belefújhasson kürtjébe. A nehéz kürttel aztán agyonütötte a császárt, mondván: „Eredj előttem a másvilágra, kürtöt, megérkezik mestere is, Juhász József. Fiatal ember, a negyvenen innen. Érdekes művészfeje van, bozontos haja, kemény, mégis derűs arca. Borsodi parasztgyerek. Tanári diplomáját a budapesti egyetemen szerezte meg. Ott akarták tartani a tanszéken tanársegédnek, majd adjunktusnak. De inkább idejött, a ráckevei gimnáziumba tanítani. Mert hát azért tanult, hogy taníthasson. A kürtfaragás a mulatsága. Soha senkitől nem tanulta ezt a művészetet, maga jött rá minden csínjára, binjára. — Eddig már vagy húsz
