Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-25 / 148. szám

AZ OKTATÁSÜGY KIVÁLÓ DOLGOZÓJA MOVIK LÁSZLÓNÉ | . KÖNYVESPOLC . .IIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIlllllllllUllii, Ullllllllilllllllllllllllllllllltlíit' : Nagy Dezső: | k ceglédi földmunkásmozgalom története 1919-ig \ Szentendre - üdülőváros \ Mihail Beniuc: A PÁRTHOZ i A vén. kinek fürtjén ragyogván ég lénye sok-sok évtizednek, a hős férfi, ki úr a sorsán, f; az anya, a leány, a gyermek ] tele szívvel dalol. S az ének í bejárja a román hazát, y hálájukat zengik teneked, í dolgozók pártja, drága Párt! Hazánk hő szíve, verj, Leninnek o’thatatlan sugara, lángolj! Te zúztad szét bilincseinket, ; megmentettél a rabigától, ésszel, kézzel te jelölted meg a járható ösvényt, csapást.- igazságos harcokban edzett > népünknek a szabadulást. /, / y Tündöklőbb minden fénysugárnál, ' s százszor áldott a nap, az óra, midőn a vésszel szembeszálltál, és bátran indultál az útra, í melyen a Kárpátok vitéze ; s a béklyónkat-törő barát találkozott, s egymást segélve - testvérként, együtt ment tovább. I ■ ........* | S Te pajzs vagy, kard, lebírhatatlan, y zászlóid csattogó zajában az ős-vitézség zeng, s a dallam szívében régi lázadás van, | e dal ma vígra váltja hangját, I s az évezredes gyötrelem, évezredes kín, sötét rabság í helyén kigyűl a győzelem! | A munkát szabaddá te tetted 4 a Duna menti szép vidéken, látod, napra nevet a gyermek, s könny reszket, ég az agg szemében, a kismamák vígan dalolnak kezük kisdedet simogat, a nagyolvasztó többet olvaszt, s a föld termése gazdagabb. A vén, kinek fürtjén ragyogván ég fénye sok-sok évtizednek, a hős férfi, ki úr a sorsán, az anya, a leány, a gyermek tele szívvel dalol. S az ének bejárja a román hazát, hálájukat zengik tenéked, dolgozók pártja, drága Párt! (Baranyi Ferenc fordítása) .WWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWNWWWWW FABIAN ZOLTÁN: ROMOK, HÁZAK, SOFŐRÖK bortról”, minden erővel igye­keztek elfolytam a kisem­mizetteknek az emberibb éle­tért folytatott szervezkedését, harcát. „Reméljen, de ingyen ne várjon semmit a munkás­nép ..." — ez volt a jelszavuk .a ceglédi földmunkásoknak, s nem rajtuk múlott, hogy nem sikerült egy forradalmi, egysé­ges helyi földmunkásmozgal- imat létrehozni. A hivatalos szociáldemokrata állásfoglalás eredményezte, hoau erejüket imegosztva harcoltak. Igen bő és részletes levéltári anyag­gal. valamint a korabeli saj­tó felhasználásával meggyőző­en dokumentálja a szerző, hogy mit eredményezett Ceg­léden — de az egész ország földműves népe között — e hi­bás szociáldemokrata politi­ka. E politika eredményezte, hogy az agrárszocialista moz­galmak kiszakadtak a szoci­áldemokrata pártból, hogy frakcióharcot vívjanak egy­mással. Élesen világít erre az opportunista politikára az a ■tény, hogy amikor a király — Ferenc József — ellen dinami- .tos merényletet akartak elkö­vetni — akik között egy állí­tólag ceglédi születésű is volt —, maga a helyi sajtó volt az, amely megvédte a ceglédi szo­cialistákat: ,.A ceglédi szocia­listák a világ legjámborabb szocialistái, s ezt a hatóság is elismeri. Amit ezek mível­nek. nem is lehet szocializ­musnak nevezni.” Ügy gon­doljuk. hogy a burzsoázia ré­széről ilyen elismerés méltán megillette p szociáldemokrata párt vezetőségét, munkásáru­ló politikája felett. Az évtizedes munkásmoz­galmi harc — az országos vi­szonyok megváltozásával — sikerrel iárt. Ceglédre is „be­jött vörösen a délibáb”. ..........- Gsöppüs rdVárii P est megye helytörténeti ku­tatásának egy régi adósságát törlesztette Nagy Dezső: A ceglédi földmunkásmozgalom története 1919-ig című munká­jával. Érdekes olvasmány e ta­nulmány nemcsak a szakem­ber számára, hanem a törté­nelmet szerető és kedvelő nagy nagyközönség részére is. „A kiegyezés után mindjob­ban kapitalizálódó ipar ugrás­szerű fejlődése maga után von­ta mind az ipari munkásság létszámának, mind a szocia­lista mozgalom lassú, bukta­tókkal, következetlenségekkel terhes, de végülis megerősö­dő kibontakozását” — írja be­vezetőjében a szerző. Ezt a történelmi folyamatot mutat­ja be lépésről lépésre minden ellentmondásával, hogy mi­ként lett ösztönös lázadásból, elégedetlenségből szervezett, j tudatos elvi alapokon álló j mozgalom, a ceglédi földmun- í kásság első szívdobbanása. ; Szinte napról napra, kró- ! nikaszerűen pergeti le az ese- í menyeket, azok összefüggései- íben. Egy-két mondattal jel- í lemzi az ország általános bel- ! politikai és gazdasági helyze- í tét, vigyázva arra, hogy az or- ! szágos problémák ne nyomják í háttérbe a ceglédi eseménye- : két. { í A ceglédi uralkodó osztály ■ tagjai eleinte félvállról vették ; a napszámosok, cselédek, és ; a kis számú ipari munkásság \ megmozdulásait. „Ügy va- : gyünk ezzel is — írta a helyi \ polgári lap —, mint a divattal. í Mikor a fővárosban beleun- ^ iák valami divatcikkbe, ak- í kor megkezdődik annak sze- ; zonja vidéken”. S amikor rá- ; döbbentek, hogv Cegléd vá- í rosába is betörtek az új idők ; új dalai, hogy itt sokkal több- ; ről van szó. nem egyszerűen^ ; fjff»l«tl~jel©n«égrŐl, T.,dlvathó- ­P est megye egyik legvon­zóbb és legismertebb vá- roskája lcétségtelenül Szent- I endre. Ödön utcáival, értékes . műemlékeivel már régen ked- : veit kirándulóhelye a közön- ! ségnek és hálás témája fes- I tőművészeinknek. A köztudat­ban már jó ideje kellemes üdülőhelyként szerepel, és ezt a jellegét most a kormány hi­vatalosan is szentesítette: leg­utóbbi határozatával a várost üdülőhellyé nyilvánította. Igaz, egyelőre csak ideiglenesen, egy esztendőre. A próbaév alatt a városnak gondoskodnia kell néhány elengedhetetlen elő­feltétel biztosításáról, így ven- déglátóinari egységeinek kor­szerűsítéséről, turistaszállójá­nak megnyitásáról, ami külön­böző külső okok miatt, évek óta késik. Szentendre különben már erősen készül a hagyományos­sá vált szentendrei napok meg­rendezésére. A városi tanács művelődésügyi állandó bizott­sága dolgozik az igen színvo­nalasnak és változatosnak ígér­kező programon, Azt már el­határozták, hogy a szentend­rei napokat az idén augusztus 13. és 27. között rendezik meg. A tervek szerint, a program­ban helyet kapnak a szentend­rei helyi szerzők, akiknek mun. kaiból irodalmi műsort állí­tanak össze. Lesz egy klasz- szikus- és egy könnyűzenei hangverseny, a Szentendrén élő képzőművészek, valamint a szentendrei művésztelev la­kóinak munkáiból a múzeum­ban kiállítást rendeznek. — m — a város, mintha egy óriási kör­ihintán keringene. Közben mi beszélgetünk. A gépkocsivezető ránk-ránkles, végül is közbe­kérdez: — Weger? Ungarisch? — Tag, tag! Ja, ja! — bó­logatunk szaporán s örömmel; Mond rá valamit lengyelül, persze, ezt már nem értjük, de azért úgy teszünk, mintha értenénk és mosolygunk. Azután megérkezünk. Vesszük elő a pénztárcát, hogy fizessünk. De a mi sofő­rünk rázza a fejét, hogy nem, nem. Értetlenkedünk, s egyre csak tukmáljuk rá a tizenöt zlotyinkat, hogy de igen, igen. Hasztalan. A pénzt visszagyö­möszöli a markunkba, mert — ezt megértjük, annyiszor haj­togatja: ..weger. ungarisch” — magyarok vagyunk. És nem ez volt az egyetlen ilyen esetünk. Csupa forró szív, ára_ dó emberség a lengye: nép; Pedig sok a gondjuk-bajuk. Hiába, egy fővárost nem lehet csak úgy a semmiből újjáépí­teni. Egyik délután állunk a szál­loda előtt, a sarkon. Kegyetle­nül éles szél kavarog körülöt­tünk; huzatos, szeles utca ez a •nyitott szájával, a Zamkowy térrel északnak fekvő Kra- kowskie-Przedmiescie. Már vagy jó tíz perce integetünk, hadonászunk. Semmi. Az autók részvétlenül suhannak el mel­lettünk. Azután egész váratla­nul odakanyarodik és lefékez egy Pobjeda. Beszállunk. Nagy kínnal, némettel kevert len­gyelül, térképen mutogatva — nincs velünk tolmács, éppen hozzájuk igyekszünk — meg­magyarázzuk, hogy a Seko- czinska utcába akarunk men­ni, vagyis Varsó túlsó végébe. — Tag, tag, — bólint a so­főr, s már meg is ugrik alat­tunk a kocsi. Elmarad mögöt­tünk a Bristol ampir homlok­zata, majd a Warszawa-szálló tizenöt emeletes tornya tövé­ben surrogunk el, azután a kultúrpalota hatalmas, csipke- oromzatű tömbjét kerüljük meg, amely mögött úgy fordul kedem attól, hogy — egyéb­ként bármily igazak is legye­nek, de — közhelyeket ismétel­gessek, mert makulátlanul tiszta és nemes érzés ez itt. Inkább egy rövidke történetet. Ez minden bizonnyal érdeke­sebb lesz, s talán többet is mond, mint a jelzőkkel ékes­kedő általánosságok. Varsóban is kevés a taxi, akárcsak nálunk. Ez azonban nem okoz különösebb közleke­dési gondot, a hivatalok és vállalatok gépkocsivezetőinek jóvoltából. Ha az ember leáll valamelyik sarkon, s kezd in­tegetni az arra elhaladó üres gépkocsiknak, rövidesen fel­veszi valamelyik — legyen az akár a miniszterhelyettes ko­csija — és tíz-tizenöt zlotyi borravalóért a város legtávo­labbi zugába is elrepíti. Nem mondom, hogy ez valami dicsé­retes dolog, s követendő pél­da. de a magunkfajta Idegen­nek módfelett hasznos és ké­nyelmes. gi arccal. Belül minden kor­szerű, kényelmes — ha nem is túlontúl tágas —, de kívül a „régi”. Megrendítő az az igyekezet, ahogy a lengyel építészek ked­ves városuk arcát a romokból, a megsárgult metszetekről, Ca­naletto mester képeiről felidé­zik és újlyteremtik. A vak Mil­ton dobolhatta ilyen megszál­lottan, izgékony, beszédes uj­jaival „Az elveszett paradi­csom” visszalüktető ritmusát. Az idegen szem néha értetle­nül, rosszallóan akad meg egy- egy utcasarok kiképzésén, egy- egy épülettömbön, de ki mer­ne szólani a holt Hófehérkéjét ébresztgető királyfinak: „Ne őt szeresd! Nem látod, szep­lős?!” Azt hiszem, a világtör­ténelem még nem jegyzett fel a Varsóéhoz foghatóan hatal­mas és érzelemtelített város- építkezést. A lengyelek magyarok irán­ti barátságáról már annyian és annyiszor írtak, hogy szinte belekoptak a szavak. Idegen­maga óllá temetett az összeom­lott város, s akiknek sírköve az új város, egy nép kővé tes- tesedő élniakarása — maga az öröklét. Közismert történelmi tény, de itt újból és újból felidéző- dik: a varsói felkelés leveré­se után Hitler csapatai meg­torlásul minden házból össze­szedték, elhajtották a lakossá­got, minden házat leöntöttek benzinnel és felgyújtottak. Az a néhány épület menekült csak meg a kegyetlen bosszú­tól, amelyben német katonai szállás volt; ezek zömét vi­szont széjjel verték a bombák, a gránátok. Kő kövön nem maradt. Megborzad a lélek ilyen pusztulás láttán; ugyanakkor ■hitetlenkedve tárul rá a szem a megújuló Varsóra. Mert a messziről jött ember nem só­val bevetett Karthágót lát ma­ga előtt. Nem, nem. Utcák, városrészek születtek s szület­nek napról napra újjá. tény­leg a semmiből; újjá, de a ré­Az első érzés, ami Varsó­ban azonnal és lekuzdheietle- nül elfogja az embert: a lelki- ismeretfurdaló szégyenkezés. Szégyenkezés először is amiatt, hogy annyit, de annyit szenve­dett a háborútól, amihez ké­pest mi még csak bele se igen kóstoltunk; másodszor pedig az irántunk, magyarok iránt lobogó barátság miatt. Igazság szerint azzal kellene kezdenem — hiszen ez az, ami eiső látásra megkapja a sze­met —, milyen szédületes irammal épül újjá Varsó, és mégis előbb a romokat idé­zem. A romokat, amelyek a vádbeszéd komor szavaival kiáltanak ki a háza& közül, a fák mögül. Pedig már sok el­tűnt, sőt a lengyelek úgy mondják: alig maradt belőlük. Biztosan igazuk van; ők tud­ják, hogyan kaptgk vissza városukat a háború markából. De Varsó még most is, így is emlékeztető. Memento móri! Megyünk az új, sok helyütt még vakolatlan épületek kö­zött. s egyszerre csak elibénk áll egy égbe jajduló, üszkös faldarab, egy leszakadt lépcső- ház, kivert fogakként merede- ző lépcsőtöveivel. Berogyott pincék döngenek a lábunk alatt, s a halottak jutnak eszünkbe, a halottak, akiket Rövidesen bemutatják Walt Disney Bambi című színes, magyarul beszélő sajzfilmjét BAMBI nyelvtudás feltétlen előnyt je- /. lent. A fiatal óvónőt egysze-i rüsége, közvetlensége miatt is í szeretik a püspökhatvaniak. f S zorgalmas és odaadó] munkája, ha közvetve is, í de hozzájárul a termelőszö-l vetkezet megerősödéséhez. A l püspökhatvani gyermekek szü- i lei nyugodtan végzik a mun-1 kájukat kinn a határban, mert í tudják, hogy az óvodát féltő | gonddal vezeti, irányítja Mo-1 vik Lászlóné. Napközben te-1 hát jó helyen, hasznosan töl- { tik az időt a családok re- f ménységei, a gyerekek. Éppen ezért minden szülő f örömmel fogadta, hogy Movikl Lászlónét a pedagógusnapon | az oktatásügy kiváló dolgozója I címmel tüntették ki. Molnár Károly /j Mikus Sándor: Küzdelem nem riadt vissza a fáradságos munkától. S OKÁIG emlékeznek majd Püspökhatvanban a gye­rekek, de valószívííleg a szü­lők is a jól sikerült, mulat­ságos jelmezbálra. Hasznos célra fordították a bevételt, mert Movik Lászlóné porszí­vógépet vásároltatott az óvo­da, a napközi otthon számára, így könnyebben folytatja har­cát a tisztaságért. De nemcsak a gyerekek és a szülők számíthatnak a fia­tal óvónőre. Gyakran fordul­nak hozzá a püspökhatvani tanács vezetői. Ez történt má­jus elsején is. A püspökhat­vani kultúrcsoport tagjait a munkásosztály nagy ünnepén Budapestre hívták vendégsze­repelni. Igen ám, de a község sem maradhat műsor nélkül. Mit lehet most tenni? Mandur János tanácstitkár, Movik Lászlónéhoz fordult: \ — Segíts rajtunk, Ilonka...; állíts össze gyerekműsort... • Nem kellett kétszer szólni \ a fiatal óvónőnek. A püspök-; hatvani apróságok kedves mű- \ sorszámokkal szerepeltek má­jus elsején, igyekezetük, lelke­sedésük méltónak bizonyult a nagy naphoz. Az előkészítés, a műsor összeállítása, rendezése Movik Lászlóné érdeme. Munkája sokoldalú és érté­két növeli, hogy helyes irány­ba tereli az óvodások érdek­lődését, nyiladozó értelmü­ket. Jut ideje a fiatal óvónőnek arra is, hogy a község ügyei­vel is foglalkozzék. Movik Lászlóné ugyanis tanácstag. Jól beszél szlovákul, Püspök­hatvan nemzetiségi vidék, a S ENKI sem próféta saját hazájában. Ezt állítja egy régi közmondás. A püs­pökhatvani Movik Lászlóné azonban napjainkban éppen az ellenkezőjét bizonyította. Óvónői pályafutását Bárnán kezdte. Szülőfalujában ebben az időben nem volt minden rendben az óvoda, a napközi otthon körül. A szülők és a tanács vezetői is érezték: tenni kell valamit, hogy a legfiatalabb püspökhatvani „polgárok” kedvezőbb és kel­lemesebb körülmények között nevelkedjenek az óvodában. Mandur János, a tanács tit­kára üzent Bárnára, a fiatal óvónőnek: — Ilonka, segíts rajtunk! — Gyere haza. Dolgozz itthon! És az óvónő hallgatott a ’ hívó szóra, a szíve hazahúzta. Jólesett a bizalom. Visszatért Püspökhatvanba és szívvel- lélekkel látott hozzá, hogy megváltozzék az óvodások, napközi otthonosok élete. Szereti a gyerekeket. Ez jó munkájának első titka. Ha nem erezné valamennyi gyer­meket szinte sajátjának, alig­ha tudna féltő gonddal ügyel­ni rájuk. Mindez azonban kevés lenne. A fiatal óvónő szereti a rendet és tisztaságot is. Tudja jól, hogy enélkül nincs óvoda, sem napközi otthon. Emellett Movik Lászlóné kitűnően szervez is. Akármi­lyen nemes ügyről van szó, sorompóba tudja állítani a szülőket és fel tudja kelteni a gyerekek érdeklődését is. Amikor álarcosbált rendezett az apróságok részére, saját maga készítette a jelmezeket, NXXXXNXXXXXXXXXXXVXXXNXXVXXXXXXXXXXXXVXXVV-C

Next

/
Thumbnails
Contents