Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-25 / 148. szám
mi. JŰNIT7S 25. VASÁRNAP HEGYEI yiíiríop 3 Az élet bizonyítja a munkaverseny fontosságát A nyersanyagkészlet, a rendelkezésre álló termelő berendezésék, a munkaerő és természetesen a szükségletek határozzák meg, hogy miből mennyit kell termelni. A tervezés tudománya ezekre a tényezőkre épül, s nálunk még valamit figyelembe kell vennie; a szocialista munkaversenyt. Sok ragyogó példa bizonyítja erejét, hatékonyságát. A munkaverseny eredményességének vizsgálatánál nem szabad csupán a termelés mennyiségének növekedésére gondolnunk, hiszen éppen az a munkaverseny egyik legfontosabb feladata, hogy feltárja a meg ki nem használt tar- talékokat. Kézenfekvő tehát, hogy ezek a tartalékok mindinkább fogynak, tehát a termelés mennyiségileg nem növekedhet évről évre ugyanolyan mértékben. Ez nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy most már nincs is szükség a munkaversenyre. Aki ilyen következtetésre jut, nincs tisztában a munkaverseny szerepével, jelentőségével. Pedig — sajnos — jó néhány üzemünkben tapasztalhatjuk az utóbbi időben, hogy kissé megfeledkeznek a versenyről. Annál szomorúbb ez, mert nem járatlan úton haladunk. Nemcsak a Szovjetunió és a többi baráti ország tapasztalatai, a sajátjaink is bőségesen rendelkezésünkre állnak, csupán arra van szükség, hogy bátran nyúljanak hozzá a jól bevált, de időközben eléggé feledésbe ment versenyformákhoz. Az a tény, hogy új alapokra helyeztük a szocialista munfcaversenyt, semmi esetre sem jelentheti azt, hogy a fürdővízzel a gyereket is kiöntsük. A fő feladat ma vállalatainknál a termelékenység növelése, a gazdasá- gosabb termelés. sebb, pontosabb munkával csökkentették az elrontott csapágyak számát. Kell-e ékesebb példa ennél arra hogy a munkaverseny még a jelenlegi körülmények között is óriási eredményeket hozhat, ha valóban a legfontosabb feladatokra irányítjuk az emberek figyelmét. Aligha vonhatja kétségbe valaki, hogy a Diósdi Csapágy gyár példáját mindenütt lehet és kell is követni. Igaz, hogy ötvendetesen fejlődik gyárainkban a technika, egyre modernebb gépekkel, berendezésekkel, technológiával termelünk. Azonban ezt a technikát lehet és tudják is fejleszteni, tökéletesíteni a mi műszaki, de fizikai dolgozóink is. Bízzunk hát rájuk ilyen feladatokat is. Dolgozzunk ki újítási feladatterveket, s akkor abban is versenyezni fognak, hogy ki, mit újít, ésszerűsít. Éppen a fejlődő technika figyelmeztet bennünket arra is, hogy gyarapitsuk, fejlesszük tudásunkat. Van tehát mit tennünk a termelés mennyiségi növelésén túl is. Lehet olyan célkitűzéseket adni a szocialista munkaversenynek, amelyek eléréséért nemcsak a brigádok, de azok is versenyezhetnek, akik nem brigádban dolgoznak. Az említett főbb célkitűzések mellett persze szép számmal akadnak a helyi feladatokból, sajátosságokból adódó, megoldásra váró problémák is. A munkaverseny segítségével ezeket is gyorsabban, jobban meg lehet oldani. Mindehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy pártszervezeteink nyomatékosan hívják fel a szakszervezetek figyelmét a munkaversennyel való törődésre. Kísérjék tervszerűen figyelemmel ezt a fontos munkát és kérjék is számon az ehhez kapcsolódó feladatok végrehajtását. Ne nézzék el, hogy gazdasági életünknek ez a jelentős teremtő ereje kihasználatlan maradjon. Farkas István Huszonheten értek el négyes találatot A 25. játékhéten 4 206 824 lottószelvény érkezett a Sport- fogadási és Lottó Igazgatóságra. öt találat nem volt. Négy találatot 27 szelvényen értek el, amelyekre egyenként 116 856 forintot fizetnek. A há- romtalálatos szelvények száma 2603, nyereményük 606 forint. Kéttalálatos szelvény 86 613 volt, nyereményük 18 forint 20 fillér. (MTI) Autóba sierelhető káváfőiö A Gödöllői Autójavító Vállalatnál érdekes újítás kivitelezésének adtak helyet a vállalat vezetői. Még ebben az évben megkezdik az autóba szerelhető, kétszemélyes kávéfőzőgép gyártását. Sikerrel kezdte szereplését Gudi-Farkas Mihály zenekara Drezdában (Kiküldött tudósítónktól) Amikor ezeket a sorokat írom, NDK-beli testvérlapunk, a Sächsische Zeitung évenkint megtartott híres, több napos sajtóünnepségeit még nem nyitották meg hivatalosan. Gudi Farkas Mihály abonyi cigányzenekara azonban már megkezdte előadásait, mégpedig testvérlapunk kiállítási helyiségében. A drezdaiak már az első nap szép számmal megjelentek, az igazi siker azonban a második nap mutatkozott meg igazán. Azok, akik az első nap hallották őket, nyilván jó emlékkel távoztak és véleményüket — a jelek szerint — nem rejtették Vadászat emberhalállal Vámosmikolán Végzetes vadászszerencsétlenség történt Vámosmikolán, ahol .a, helybeli, vadásztársaság néhány tagja vaddisznóra cserkészett az erdőben. A vadászok a vad nyomát keresve haladtak, amikor egyszerre csak egyikük a hajnali félhomályban megbotlott és elesett. Estében valahogyan elsült a puskája és a golyó eltalálta a hozzá legközelebb levő Kovács Lászlót, a Vámosmikolai Gépállomás gépkocsivezetőjét. Kovács nyomban összerogyott. A golyó az arcán találta, de nem ölte meg azonnal. Még akkor is élt, amikor a mentők beszállították' a kórházba, ahol vérátömlesztéssel próbálták megmenteni az életét. Az orvosok fáradozása azonban hiábavaló volt, súlyos sérülésébe Kovács László néhány órás szenvedés után belehalt. A szerencsétlenül járt vadászt nagy részvéttel temették el Vámosmikolán. A rendőrség a szerencsétlenség ügyében nyomozást indított. véka alá. A második nap telt házzal kezdett a zenekar és az érdeklődés egy percre sem csappant meg, • olyannyira nem, hogy az idő már letelt, a következő zenekar már felvonult, hogy szokásosan átvegye helyét a pódiumon, ám a közönség nem engedte le Gudi-Farkasékat a színpadról. Olyannyira nem, hogy egyik lelkes hallgató kétszer küldetett italokat a pincérrel a zenekarnak és ragaszkodott hozzá másokkal együtt, hogy hosszabbítsák meg előadásukat. A kérés oly hevesen ismétlődött, hogy zenészeink nem tudtak ellenállni (valljuk meg, nem is nagyon akartak) és tovább játszottak, dörgő tapsvihar mellett. Zenészeink sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy szó van egy rádiófellépésről itt Drezdában, és egy jól kereső igazgató meghívta őket, játszanak nála a lakásán is. Amikor a kiállítási helyiségben a bemondó megmondta, hogy a következő napokban mikor játszanak a magyar népzenészek, többen megkérdezték a dobogóról lelépő bemondótól mégegyszer, mikor is játszanak Gudi-Farkasék, mert újra hallani akarják őket, s pontosan meg akarják jegyezni az időpontot. Máté Iván Levizsgáztak az Örkényi Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskola hallgatói Egy évtizedes fennállása óta több mint ezer mezőgazda- sági gépszerelő szakmunkást és kétezer mezőgazdasági gépészt nevelt az Örkényi Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskola. Ez évben ismét 42 fiatal hagyja el az iskolát. Varga András SZ 3-as kombájnon munkagépelméletből vizsgázik. A képen még Varga Géza igazgatóhelyettes mérnök és Nagy Zoltán, az FM szakoktatási szakfelügyelője látható. A két év folyamán jól felkészített hallgatók megálltak helyüket elméletből és gyakorlatból egyaránt. A képen: vizsgáznak a hallgatók. (MTI foto: Bajkor József felv.) VASARNAPI POSTA AZ IGAZSÁGRÓL arról, ami bántja, amit igazságtalannak érez? Akad ember, aki higgadtságát ilyenkor sem veszti el, de akadnak, akik elvesztik, s ettől még nem lettek a rendszer ellenségei, ettől még nem lettek rosz- szabb munkások, kisebb emberek. Ebben az országban minden embernek, akinek valóban igaza van, meg is kell találnia az igazát. A munkások, az egyszerű emberek nem ismerik az álszent íinomkodást, hanem ami a szívükön, az a szájukon, nem köntörfalaznak, megmondják, ami nem tetszik. Bátrak és harcosak, nemcsak akkor, ha magukról van szó, hanem akkor is, ha nekik személy szerint semmi közük a dologhoz, de azt hibának, rossznak ítélik meg. Ök a gazdák ebben az országban, kell is, hogy mindent a szívükön viseljenek, hogy bátran szóljanak, hogy harcoljanak igazukért, hogy megkeresssék igazukat nemegyszer tekervé- nyes úton is. A ravaszkodás, a gondo_ san becsomagolt mondanivaló, amit sokszor alig lehet kihámozni burkából nem kenyerük. Vajon ezt kell szokássá tenni? Vajon a sokat citált nevelőmunkával erre kell törekedni? Ha ezt tennénk, rosszat cselekednénk. Rosszat, mert nem erre van szükségünk. Az egyenességre, az őszinteségre, a bátor szókimondásra van szükségünk, legyen az a legkisebb „egyéni panasz”, de a legjelentősebb 'közérdekű ügy is. Csak akkor tudjuk tovább növelni épülő szocialista rendszerünk demokratizmusát, csak akkor tudjuk még erősebbé tenni a mai szabad, bizakodó légkört, ha a fentebb elmondottaknak érvényt szerzünk, ha biztosítjuk az „igazságkeresők” jogait, ha méltányoljuk harcukat, álláspontjukat, ha magunk is azonosulunk velük, át- érezzük panaszuk fájdalmát, s nem kívülről szemlélve, majd „intézlcedek” feladatnak vesszük. Az egyszerű ember tudja, hogy ő a gazdája ennek az országnak. A párt egész politikájából érzi, hogy soha ekkora becsülete nem volt a dolgozó embernek, mint most. Éppen ezért tisztában van jogaival is, s nem kéri, hanem megköveteli, hogy mindenütt meghallgassák azok, akiket ő választott, ő bízott meg különböző teendők ellátásával, s akik közül nem egy olykor elfeledi, hogyan is került oda, kiknek tartozik tisztelettel, megbecsüléssel, s ami a legfőbb: kiket szolgál! Az emberek, ha olykor vitázó felekként szemben is állnak egymással, szeretnek egymás szemébe nézni. És nem szeretik, ha keresztül néznek rajtuk, ha semmibe veszik őket, ha csak afféle „kis pont”- nak tekintik őket. Nincs semmiféle menlevél arra, ha valaki az igazát kereső emberekkel szemben lélektelen, ha formai kifogásokkal elutasítja az igazság meghallgatását. Nincs menlevél arra, ha valaki igazságosztónak és nem a dolgozó nép szolgálójának érzi magát. Nincs menlevél az egyszerű emberek lebecsülésére, szavuk semmibevevésére. A párt politikája tiszta,- őszinte, népszerű politika. És ezért aikik ezt a politikát nem ugyanígy képviselik, akik a saját szájuk íze szerint akarnak politizálni, azok előbb vagy utóbb elvesztik a bizalmat. Mészáros Ottó rendű kérdés. Sokan kapva- kapnak azon, hogy a panaszos, a hibákat szóvá tevő ember hogyan beszél, s azonnal becsukják fülüket, behunyják szemüket, mert nekik az etikett a fontos, nem a lényeg. Ezek az emberek úgy okoskodnak, hogy ha az igazságnak nekik nem tetsző a köntöse, akkor az igazság sem igazság, azaz nem is kell törődni vele. Ezek az emberek, ha keményebb szót hallanak, ha valaki alaposan „kiborítja a leveses- tálat” fintorogva húzogatják az orrukat, s felháborodnak azon, hogy lehet valaki ilyen „heveskedő”, ilyen „rossz modorú”. Uralkodik jó néhány emberben olyan nézet, hogy velük csak „kellő tisztelettel” lehet beszélni, hogy eléjük „odajárul” valaki panaszt tenni, igazságot keresni, s ök majd ítélkeznek, igazságot osztanak. Ugyanakkor: nem találnak semmi ellentmondást abban, hogy ők nemegyszer gorombák, türelmetlenek, hogy sokszor elfeledik megadni a kellő tiszteletet embertársaiknak, hogy ha „lefelé” beszélnek, akkor sokkal más a modor, mintha „felfelé” küldik szavukat. Még egyszer hangsúlyozni akarom, nehogy tévedés essék: nem emeljük trónra a kiabálást, az asztalverést, az érvelésnek, a panasztevésnek, az igazságkeresésnek szélsőséges módjait. De gondolkozzunk csak logikusan: ha valakit sérelem ért, vajon nem dühödik fel rajta? Vajon minden ember mosolyogva tud beszélni azt a bátorságot, hogy „őt eláztassa”. Mivel a mi emberünk nem megy a szomszédiba egy kis bátorságért, nyugodtan megmondta, hogy neki joga van panaszra menni, különösen a pártszervezethez, de különben is, nem tud róla, hogy valamiféle szolgálati út kötelezné a panaszost a Magyar Népköztársaságban. Szó szót követett, a vita már korántsem a helyes keretek között zajlott s a vége az lett, hogy egymásra kígyót-békát kiáltva váltak el történetünk szereplőd. A harag ma ;s tart. Annak ellenére, hogy a munkás panaszának teljesen alapos volta bebizonyosodott, s az is, hogy a szakszervezeti titkárnak első szóra intézkednie kellett volna, s emellett természetesen megmondhatta volna azt is a pa- naszttevő munkásnak, hogy bármennyire is bántja a rajta esett sérelem, nem kell azért az asztalt verni. A munkásnak igaza volt, de mivel igazát nem éppen a legjobb formában adta elő, az szb-tltkár nem adott annak helyt. És ezzel eljutottunk lényegében a történet tanulságához, ahhoz a tanulsághoz, amit már oly sokszor megfogalmaztunk, de amit sokan még mindig nem sziveitek meg: az igazság igazság voltát nem a csomagolás szabja meg, nem az, hogyan adják elő, hanem az, hogy mit mondanak. Természetesen számít az is, hogyan beszélnek az igazságról, de az már csak másod\ A torlenet szempontjából i teljesen mindegy, melyik üze- i műnkben esett meg, de meg- í történt, s mivel nem minden : tanulság nélkül való, érdemes j hosszasabban szót ejteni róla. í Egyik munkás a rajta esett ; sérelem orvoslásáért felment a ! szakszervezeti irodára, hogy igazát megtalálja. Előadta ott ! a dolgot, hozzá kell tenni, hogy ! sértett emberként, nem éppen : a legcsendesebb hangnemben. : Bár korántsem helyeseljük az : asztalraverés „érvelését”, azt : sem helyeselhetjük, ahogyan a í szakszervezeti titkár reagált a ! dologra. Ugyanis nem arra ; ügyelt, hogy mit beszél az em- ; bér, hanem arra, hogyan be- ; szél, s mivel az nem volt ép- ; pen a legkívánatosabb, kldob- \ ta. Persze, csak úgy „fino- í man”, de a lényeg mégis az, j hogy nem hallgatta meg a pa- ! naszt, hanem megszabadult a ! panaszostól. ! Emberünk nem hagyta any- ! nyiban a dolgot, ment tovább, ; megkereste a pártszervezet tit- ! kárát, előadta neki sérelmét, í megtoldva azzal is, hogyan járt ; a szakszervezeti irodán. A tit- ! kár — megígérve, hogy a pa- ; nasz dolgának utánanéz — ar- ; ra is ígéretet tett, hogy beszél J az sz. b. titkárával a dologról. £ Mindkettő meg is történt, de \ ha most az olvasó azt hiszi, J hogy ezzel vége is a mi embe- \ rünk történetének, akkor té- \ ved. { A szakszervezeti bizottság >f, titkára ugyanis, miután meg- £ tudta, hogy a panasztevő mun- \ kás „panaszra ment ő ellene”, í hivatta a munkást és rátá- '' madt, hogyan veszi magának Tehát a szocialista munkaversenynek sem lehet más célja. Lehet versenyezni e célok elérése érdekében? Az élet bizo- y nyitja be, hogy igen. ^ Minden vállalatunknál van mit tenni még az anyaggal va- ^ ló jobb gazdálkodás érdeké- ^ ben. A Diósdi Csapágygyár- ^ bon. a Ganz Árammérőben, a ^ MÁV Dunakeszi Járműjavi- ^ tóban, a Dunai Hajógyárban, ^ a váci Híradástechnikai Anya- í gok Gyárában, a Forte-gyár- £ ban és sok helyen másutt is sokat tettek már az anyagta- karékosság érdekében, de ha ^ jobban megszerveznék ezt a 'j munkát, ha az egész gyár ^ kollektíváját mozgósítanák, '/, még jobbak lehetnének az ^ eredmények. ^ Az önköltség csökkentése ^ is a munkaverseny fő cél- á kitűzései közé tartozik. Ha nem is tudnak a fizikai dől- ^ gőzök olyan nagy jelentőségű javaslatokat tenni, mint a Híradástechnikai Anyagok ^ Gyárának műszakijai, akik a £ nyomtatott áramkör külföldi f alapanyagát hazaival helyet- £ tesítették, valamit minden- ^ ki tud javasolni saját munka- ^ körében és a sok apró javas- £ lat eredménye már milliókra f rúghat. % Fontos feladata a munka- ^ versenynek a minőség állan- ;! dó javítása. Jól felismerték ennek jelentőségét a Diósdi ^ Csapágygyárban, ahol a tava- ^ lyihoz viszonyítva az idei £ első negyedévben éppen a munkaverseny eredme- j nyeként egy százalékkal í--------------------------------------- $ c sökkentették a selejtet. $- - 2 Ezzel persze a termelékeny- { ség is nőtt és az önköltség is csökkent, mert a korábbihoz ; képest egymillió-kétszázezer J forint értékű csapággyal ad- í tak többet a népgazdaságnak.' Most sem használtak fel több ; anyagot, mint annakelőtte, s ; mégis növelték a termelés ; mennyiségét, mert figyelme-'
