Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-25 / 148. szám
2 lír *fííp 1961. JÚNIUS 25. VASÁRNAP Visszavárja a falu a fiatalokat A tsz-ben „rossz" — a gyárban „jó"? — A szakképzetlen ipari munkás különb mint aki „csak paraszt"? Az eső vert be bennünket a minap egyik termelőszövetkezeti községünk tsz-irodájára. A helyiség tele volt emberekkel. Szidták az esőt, hogy jóból is megárt a sok, aztán a szövetkezet gondjára-bajára terelték a szót. Egyszer csak azt mondta a növénytermesztési brigád vezető: — Ha jól körülnéz közöttünk, magától is kitalálja, mi a legfőbb gondunk. Igaza lett: nem volt nehéz kitalálni. A harminc-negyven tsz-tag között, akik fedél alá húzódni jöttek az irodába, egyetlen fiatal sem akadt. — A főkönyvelőnk a múltkor kiszámította, hogy ' S3 év az átlagos életkor szövetkezetünkben! — folytatta a brigádvezető. Mármost azt mondja meg, mi lesz itt három-négy év múlva, ha az öregebb je kidől a sorból?! Tudom, hogy jönnek a gépek, de azokhoz is ember keli! Hadd idézzék egy másik beszélgetést, ugyanerről a problémáról. Nemrégiben történt, a szentendrei HÉV-vonaton. Beszédes útitánsam akadt, egy idősebb parasztember személyében. Elmondta, hogy négy hold földjével 1960-ban lépett be a termelőszövetkezetbe. A családból ő, egyedül. Felesége otthon van, iia a fővárosban segédmunkás, lánya a Budakalászi Textilművekben dolgozik. Arra a kérdésemre, hogy miért engedte őket idegenbe, az öreg önérzetesen tiltakozott: — Nem engedtem. küldtem! Azt akarom, hogy tanuljanak, hadd vigyék többre, mint az apjuk, aki csak paraszt. Ez a „csak paraszt’ — elgondolkoztató. Hát olyan lebecsülni való az, aki „csak paraszt?!’* S ezt éppen parasztember m.pndji,!? , Akkof mit várjunk r fiataloktól?- Kétségtelen tény, hagy hazánkban munkaerőhiány van. Olyan tény ez, amely a belőle eredő problémák ellenére is kellemesebb, mint a tőkés országokban uralkodó ellenkezője: a munkanélküliség. Hazánk — s ezen belül — megyénk ipara az utóbbi évtizedben akkora fejlődést ért el, amilyenre sosem volt példa népgazdaságunk történetében. Az egyre izmosodó ipar egyre több munkaerőt igényel. A mi fiataljaink tehát választhatnak az ipar és a mezőgazdaság között. Korunk velejárója, hogy jelenleg az ipart választják szívesebben. A nyolcórás munkát, a fix fizetést, a nagyüzem biztosította szociális, kommunális és kulturális lehetőségeket. De vajon mindenütt és mindig indokolt-e a fiatalok vonzódása az ipari üzemhez? Vajon minden esetben ésszerűen járt el az a fiatal, aki a mezőgazdaság helyett az ipart választotta? Csakugyan minden fiatal többre vitte, tamul- tabbá, jobbá vált attól, hogy nem maradt „csak paraszt”, hanem gyárba ment dolgozni? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ a gyárban — és a termelőszövetkezeti községben. A Budakalászi Textilművekben sok-sok fiatallal beszélgettem. akiknek szülei dolgozó parasztok, s tsz-község- ből járnak dolgozni az üzembe. Szándékosan választottam közülük olyanokat, akik nem a közelmúltban, hanem régebben, másfél-két évvel ezelőtt kerültek a gyárba. Vagyis: olyanokat, akiknek — mint a vonaton szerzett ismerősöm fogalmazta — volt idejük, módjuk tanulni, „többre vinni, mint az apjuk’’. A sok közül, akikkel beszéltem, három fiatal lányt szeretnék bemutatni. Mindhárman dunabogdányiak. Az általános iskola elvégzése után kerültek a gyárba. Tizenhat éves korukig hatórás műszakban dolgoztak. Hajnali négy- kor-negyed ötkor kelnek; hogy másfélórás utazással, műszak kezdetére munkahelyükön legyenek. Az első: Spáth Mária. Tizenhat éves múlt, apja kőbányász, anyja tsz-tag. Másfél hónapja mindössze, hogy nyolc órát dolgozik, s kilencszáz forint körül keres. Ebből 120-at költ útiköltségre havonta. A gyárból csak a munkahelyét ismeri, a mozgalmi, vagy a kulturális életben nem vesz részt; munka után siet a vonatához. Arra a kérdésre, hogy miért vállalta ezt a fáradságos életmódot, ezt válaszolta: — A közgazdasági technikum levelező, tagozatára járok Budapestre. A falumban csak a tsz-ben találnék munkát. Ott azonban nem tennék lehetővé számomra, hogy minden hétfőn a fővárosba utazzak tanulni. . Ezt mondja Spáth Mária — és mást mond a valóság. De erről majd később, a termelő- szövetkezetben szerzett tapasztalatok között lesz szó. A második fiatal, akivel hosszasan beszélgettünk: Kreisz Mária. A csévélőben dolgozik, betanított munkás. Édesapja szintén kőbányász. anyja háztartásbeli és az egy holdon aluli földjüket műveli. A szép arcú, csinos kislány is azok közé tartozik, akik- ' nek a munkán kívül semmilyen kapcsolatuk nincs a gyárral. A szakszervezetnek nem tagja, a KISZ-nek sem. Falujában egy étig KISZ-tag volt, de kimaradt. A gyár kulturális életében nem vesz részt. Amióta az iskolát elvégezte. semmit sem tanul. Azok a lehetőségek, amelyeket az üzemi könyvtár, a KÍSZ-szer- vezet, az üzemi kultúrotthon és a sportegyesület biztosítana | számára — nem érdeklik. i Egyszóval, Kreisz Mária hely- j zete mit sem változott azzal. | hogy nagyüzemi munkás lett — a fővárostól néhány kilo- I méterxe.—S ,nníg .szakmunkás rsem Tesz belőle;** mert' a rsé- *vifélőben dolgozni — nem szakmunka. — Nem is akarok szakmun- í kas lenni — mondja nyugod- í tan —, úgyis csak augusztusig | dolgozom itt, az esküvőmig. ! Utána otthon maradok, a háztartást vezetni. — Tehát még két évig sem marad itt. De hát ennyi időre miért kellett a gyárba jönni? — Fiatal vagyok és keresni akartam. Kelengyére. — Hiszen azt otthon, a termelőszövetkezetben is megkereshetné! — Hogyisne! A mezőgazdaságba nem megyek! Nem bírom a napot, árt nekem. — S arra nem gondol, hogy mennyibe került a gyárnak, amíg magát betanította? Nem, erre nem gondolt. Arra sem, hogy milyen kár volt a hajnali felkelésekért, a fárasztó utazásért, a 120 forintos útiköltségért, mindenért. Szakmunkás nem lett belőle, semmit sem fejlődött, nem tanult. Az utazással töltött időt inkább erre fordíthatta volna. A harmadik — kétségkívül szélsőséges eset. Mai fiataljainkra távolróLsem jellemző ekkora tudatlanság, elmaradottság, De ha minden községben csak egy-kettő akad, akkor is hiba. Cservenka Magdolna pályafutása hasonló a társaiéhoz: általános iskola, utána a gyár, 16 éves koráig havonta 500 forint, azóta 1000; apja kőbányász, anyja a kishaszon- bérleti földjüket műveli. Ebben néha ő is segít a szüleinek. A paraszti munka tehát számára sem ismeretlen. Miért nem választotta azt mégsem? — A szövetkezetben nem lehet keresni. Az előleg kevés — ha egyáltalán fizetnek —, itt pedig fixet kapok. És az esőt sem bírom: rögtön megfázom. Ha pedig nem megyek dolgozni az esőben, akkor nincs munkaegység, nincs kereset. Ennyit az anyagiakról. Most lássuk, mennyit tanult, menynyivel ..vitte többre*’ Cservenka Magda így. mintha „c=ak paraszt” lenne? Könyv akkor volt utoliára n kezében, amikor az iskolát abbahagyta. Az is tankönyv volt. Munka után a háztartásban segít otthon. Újságot nem olvas, nem is járatják. A KISZ-nek. szakszervezetnek nem tagja. Az utóbbiba nem hívták, az előbbibe nem is akar belépni, mert ott „fizetni kell’*. Szórakozni moziban és bálban szokott. A mozit szereti, de mire kijön, elfelejti, mit látott. Gagarin- ról hallott, de már nem tudja, hogy mit. Hruscsovról nem tudja, kicsoda. Kádár János? — Azt hiszem, Magyarországon él. A hangja bizonytalan ... Ö nem marad ki a gyárból esküvő után. mert „nem is akar férjhez menni”. De tanulni sem akar, hogy szakmája legyen, neki elég az. amit keres. Ezer forint, mínusz százhúsz útiköltségre .. . „Inkább ez, mint nyolcszáz-ki- lencszázért a tsz-ben kapálni*’ — hajtogatja meggyőződéssel . Három fiatal lány — három érvelés. A tsz-ben nem lehet tanulni, a tsz-ben süt a nap és napszúrást okoz, a tsz-ben esik az eső és megfázunk. És végül: a tsz-ben nem lehet keresni. Egyáltalán: a tsz-ben rossz, a gyárban jó. Nyolc-kilencszázért kapálni ostobaság, ugyaneny- nyiért ládákat cipelni a csévélőben nem az. A falu elmaradott, ott nem lehet fejlődni, tanulni; a gyárban egész más. Nem kívánok általánosítani. s nem állítom, hogy valamennyi bejáró munkásfiatal ilyen. Próbaképpen beszéltem azonban nyolc-tízzel, s bármelyiküket mutattam volna be. mind hasonló válaszokat adott: A gyárban jó, a tsz-ben rossz. ök csak tudják, hiszen ott élnek a faluban?! — gondolhatná az ember. Hát nem tudják. Vagy nem akarják tudni. Mert a tények, a valóság egészen mást mutat. Abban a dunabogdányi termelőszövetkezetben is ahol süt a nan, esik az eső, nem lehet tanulni, és nem leihet keresni. Hogy mit mutat a valóság, arról a folytatásban lesz szó. Nyíri Éva Lakkozás, ködösítés! Súlyos károkat okozhatnak a hamis jelentések készítői Időközönként tájékoztató jelentést kérnek egy-egy mező- gazdasági feladat végrehajtásáról a megyei irányító szervek a járási és a községi tanácsoktól. Az irányító munkának ugyanis elengedhetetlen feltétele a kellő tájékozottság. Természetes tehát, hogy a megyei vezetők az alsóbb szervek által adott jelen- lések alapján igyekeznek tájékozódni. Noha nagyon fontos szerepet tölt be a kellő tájékoztatás a mindennapi életben, mégis az utóbbi időben nemegyszer kitudódott, hogy az alsóbb tanácsi szervek jelentései nem elég megbízhatóak. A hamis jelentéseknek pedig súlyos következményei lehetnek, hiszen az ilyen jelentések alapján helytelen utasításokra, intézkedésekre kerülhet sor, amelyek alapján anyagi károk is keletkezhetnek. Fgy- egy jelentést ugyanis nem azért kérnek a felsőbb szervek, hogy azt megtekintés nélkül irattárba helyezzék. Hogyan születnek a hamis jelentések? A való helyzetet nem tükröző tájékoztatók közül leggyakoriabbak az úgynevezett „lakkozó” jelentések. Ezek általában úgy születnek, hogy kezdve a mezőőrtől, aki a községi tanács vezetőinek ad jelentést a mezőgazdasági munkák helyzetéről a körzetéből — a községi tanácson keresztül a járási tanács illetékes előadójáig, mindenki formálja, „szépíti” az adatokat. Mert mi baj történhet, ha egy község határának egy körzetében 100 holddal több kapálást jelent a csősz? Ettől senkinek sem lesz baja. Igen, de a megye községeinek számát tekintve a száz-száz holdas „szépítés” megyeileg már csaknem húszezer hőid eltérést jelent! Gyakorlati példát is említhetünk annak bizonyítására, hogy milyen veszéllyel jár a valódi helyzet elferdítése. Kora tavasztól kezdve azt jelentették a termelőszövetkezeti vezetők a községi tanácsoknak — azok pedig tovább —, hogy a kapások területét teljes egészében kiosztották családi művelésre. A megyei pártbizottság és a A tavaly ősszel alakult tá- piógyörgyei Zöld Mező Termelőszövetkezetben a lucernabetakarításkor került sor első ízben az anyagi érdekeltség elvének gyakorlati érvényesítésére, s már az első alkalommal is sikert hozott. A községben mintegy 400 katasztrális hold lucernás van, s ennyi szálastakarmány veszteségmentes, gyors betakarítása az elmúlt hetek szeszélyes időjárása mellett szinte lehetetlen feladatnak .tűnt. S mégsem volt lehetetlen! ... A szövetkezet vezetői megbeszélték a tagokkal, hogy az ősszel felvett zöld leltár értékének egy rlrzét most lucernában fizetik ki. Ezenkívül, aki részt vesz a betakarításban, minden munkaegység után öt kiló zöldlucar- nát is kap. A tagoknak ízük- ségük van a takarmányra. Háztáji gazdaságukban száz számmal tartanak állatot, szám.szer: Rt mintegy 1200 darab megyei tanács vezetői, valamint munkatársai helyszíni ellenőrzéseik során elég tekintélyes nagyságú kapálatlan területekkel találkoztak a megyében, s ebből arra következtettek, Hogy nincs minden területnek gazdája. A járási tanácsok szigorú utasítást kaptak: a helyszínen való meggyőződés alapján jelentsék, hogy szövetkezetenként mennyi áz el nem vállalt kapásterület. Így tudódott ki, hogy akkor még csaknem húszezer hold kapásnövényt nem osztottak ki családokra. Ezeket a területeket az elgyo- mosodás veszélye fenyegette. A való helyzet mérlegelése után több fontos határozat született. Traktorokat irányítottak a munkaerőhiánnyal küzdő szövetkezetek tábláira, ipari munkások segítenek ott, ahol arra leginkább szükség van stb. A községi tanácsok elnökeinek igazán nem került volna sok fáradságba ellenőrizni a határt, meggyőződni a valóságról. Kevésbé gyakori, de mégis előfordul, hogy a községi és a járási tanácsok a valódinál „sötétebb” képet adnak. Ez különösen az olyan jellegű jelentéseknél fordul elő, amelyeknek alapján arra számítanak, hogy központi készletből — vetőmag, műtrágya, gép stb. — nagyobb kedvezményt kaphatnak. Az ilyenfajta tájékoztatás is káros, hiszen ily módon az állami támogatást nem azok a szövetkezetek kapják, amelyek arra valójában rászorulnak. A valóság elferdítése bármilyen formában is történik, mindenképpen elítélendő. A jelentések készítése mind a községi, mind a -járási tanácsoknak á feladatkörébe tartozik. Ha bármelyikük nem ad jelentést, vagy az abban foglaltak nem fedik a valóságot, ugyanúgy felelősségre vonhatók az elnökök, továbbá a jelentés készítői, mint egyéb feladatuk elmulasztásáért. Az állami, illetve a hivatali fegyelem megsértését jelenti ugyanis a felsőbb szervek tudatos félrevezetése. Ennek megfelelő szigorral kell tehát a fe- lelősségrevonást is alkalmazni a fegyelem megsértői ellen. dm) Saját érdeküket kockáztatják a közös munka késleltető! Mi újság a vecsési Ezüstkalász Tsz-ben? Négyen ülnek a vecsési Ezüstkalász Tsz irodájában: Tokár Jánosné, kertészeti ag- ronómus, Dobos Ferenc mezőgazdász, Fazekas Tamásné munkacsapatvezető, és Várnai Mátyás brigádvezető. Amikor ötödiknek én is az asztal mellé telepszem, éppen akörül folyik a vita; hogyan tudnák jobban mozgósítani a tagokat, mert mi tagadás, bizony akad még, aki elkerüli a tsz-t, nem törődik azzal, hogy gazos a kukorica. A küszöbönálló aratás sem nyugtalanítja őket. — De vajon kik ezek és miért nam dolgoznak? — faggatom a vitatkozókat, s kis gondolkodás után Tokámé ennyit mond: — Most még ne írjon neveket. mert többségükben jóindulatú emberekről van szó, olyanokról, akik még mindig nem értik, hogy a közös munka késleltetésével nemcsak a szövetkezet eredményeit, de a saját érdekeiket is kockáztatják. Sajnos, jót nem mondhatunk róluk, viszont annál büszkébbek vagyunk azokra, akikre a legnehezebb időben is számíthat a tsz. Tokámé egymás után sorolja a neveket, Kuni Nándorét, akinek az egész családja benn dolgozik a szövetkezetben, vagy Rajnai Györgyét, aki szintén példamutatóan dolgozik. Palotai Tamás, Früchwirt István, meg Fazekas Tamásné ugyancsak a legjobbak közé tartozik. A kertészetben a Sárközi-házaspár mutat jó példát. Miközben beszélgetünk, két fiatalember lép a szobába, ipari munkások. Kukoricaföldet jöttek kérni, mondván, szabad idejük egy részét hasznosan akarják eltölteni. Szabó Árpád, a Vízügyi Építővállalat fiatal dc.gozója tíz hold kukoricaföldet kér. Herceg Ferenc két holdat vállal. — így megy ez már reggel óta. Aztán előveszi legfrissebb feljegyzéseit, s kiszámítja, hogy a 250 hold kukoricából már 204 holdat szétosztottak művelésre eredményességi alapon. Ha most sikerül mozgósítani a tagokat, egy héten belül lényegében elvégzik a legfontosabb növényápolási munkát. Ez pedig fontos, mert küszöbön az aratás, s az árpa már kasza alá érett Különben gondoltak az aratásra is. itt is számítanak a községben élő ipari munkásokra. Jó néhány dolgozóval kötöttek aratási szerződést. Ezen a nyáron még megnehezítik a munkát a kis parcellák. Jövőre viszont kialakítják a táblás művelést. Aki pedig ezek után azt gondolná, hogy a vecsési, fél esztendős szövetkezet nem jutott még túl a kezdet nehézségein, s ^sak leginkább „negatívumokról” lehet innét hírt adni, az téved Akad itt olyasmi is. amivel már joggal büszkélkedhetnek az Ezüstkalász tagjai. Például, mihelyt a falu neve elé kikerült a „termelőszövetkezeti” jelző, a szorgalmasabb tagok nyomban hozzáláttak a munkához. Idejében elkészítették a melegágyakat, a foeatosok megkezdték a szántást. s a vezetőség is munkához látott. A korai úiburgonyát az Ezüstkalász Tsz vetette el elsőként a járásban. Most hatvanöt mázsát szednek fel egy-egy holdról, s néhány nap múlva a korai paradicsomot is szállíthatják a fővárosba. Április elején, amint ők mondják, elsőként az országban ök palántázták ki a oaradicsomot. Külön fejezetet érdemelne a kertészet, ahonnét májusban, meg júniusban 107 ezer forintnyi zöldségfélét vittek fel a szövetkezet fővárosi üzletébe. Szépen fejlődik a dinnye, gazdag termést 'gérnek a fejlődő palánták. Összesen 65 holdon termelnek ,a zamatos fajtákból, s jó részét exportra küldik. Káposztából sem lesz hiány, éppen a napokban kezdték meg a palántázást negyvenöt holdon. Hat hónap alatt a közösségi gondolat is gyökeret eresztett, s a változás szembetűnően érezhető a tagok gondolkodásmódján. Akik dolgoznak, azok már magukénak érzik a szövetkezetét, osztoznak a közös gondokban, s valóban szívügyüknek tekintik, hogy minél eredményesebben zárhassa az évet az Ezüstkalász. Nem akarnak elmaradni a szomszédos Zöld Mező Tsz-töl A közelmúltban alakult meg a pártszervezet, amely komoly segítséget adhat a vezetésnek. Az asszonyok idénynapközit szeretnének létesíteni. a földművesszövckezet jó szándékán múlik g terv megvalósítása. összegezve a vecsési Ezüstkalász Tsz-ben szerzett tapasztalatokat: az új szövetkezetben megvannak az eredményes gazdálkodás lehetőségei. Most már csak a tagokon, még inkább a vezetés határozottságán múlik, milyen eredménnyel zárják majd az első kő*-"* esztendőt. Súlyán Pál Anyagi érdekeltség - gyors és jó munka szarvasmarhát, amelyek közül sok a tenyészállat. A tagok megértették, hogy a szövetkezet vezetősége figyelembe veszi a háztáji állatok takarmányozási gondját is. Munkához láttak az emberek, s volt olyan nap, amikor kétszáz kasza dolgozott. Hordáskor is 45—50 fogat szállította a szénát. Bá,r közben az időjárás nem volt kedvező, mindenki iparkodott megforgatni néhányszor a renden lévő takarmányt, nehogy egy szál is tönkremenjen belőle, így nyerték meg az időjárással szemben a versenyfutást, s már régen kazalban van a kiváló minőségű széna, lassan már a második kaszálásra is sor kerül. Sem a közös, sem a háztáji nem szenved majd szénahiányban, s a tagok egyben azt is láthatják, hogy a vezetőség tartja a szavát, amit í-.’.-t, teljesíti is! (tan)
