Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-24 / 147. szám

1961. JÜNIUS 24, SZOMBAT "TÄ/rfoD 3 VÁCI LÁTOGATÁSON KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRSSAL Kádár elvtárs a helyi vezetőkkel beszélget a párt- és tömegszervezetek székházában. Száz vagon aratási szalonna - Ezerötszáz mozgóárus a földeken - Intézkedtek az arató-, a be takar ító- cs a cséplőmunkások friss kenyérellátásáról A tegnapi lapok közölték, hogy csütörtökön Vácott járt Kádár János elvtárs, a párt első titkára. A tudósítások fő vonalaiban ismertették az egésznapos látogatás esemé­nyeit, de azért még maradt mondanivalója a riporter­nek, s most át is adja az ol­vasónak. ★ Tíz óra körül ért a vendégek gépkocsija a váci párt- és tömegszervezeti székház elé. Kattogtak a fényképezőgépek, berregtek a keskenyfilmfel- vevők, amikor Kádár elv- társ, Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottsága tagja és Horváth András, a megyei pártbizottság első titkára tár­saságában elindult a pártház felé. Keleti Ferenc megyei tanácselnök, Galbicsek Ká­roly városi és Still Ferenc járási párttitkár, Kiszel Já­nos városi és Dudla Károly járási tanácselnök és más ve­zetők siettek a vendégek elé. Megkezdődött a programdús látogatás. Az első esemény a pártbi­zottság épületében folytatott beszélgetés. Galbicsek elv­társ Vác város örömeivel és gondjaival ismertette meg a párt első titkárát. Beszélt a gyors iparosodásról, s arról, hogyan változott meg ezzel egyidőben a város arculata. Az elmúlt néhány évben roha­mosan nőtt a lakosság száma, s ez egyszerre a gondok özö­nét szülte. Ezek a gondok most kezdenek megoldódni. A Du­nai Cement- és Mészmű épí­tésével együtt új lakótelep épül Deákváron és az új vízmüvet is építik már, amely a cementmű mellett a vá­rost is ellátja ivóvízzel. Aztán sok minden szóba ke­rült. Az országos dolgok mel­lett a hétköznapok apró ügyei is. Beszéltek arról, hogyan változik a városok és falvak külső képe. Amíg régebben egy-egy helység közepe volt a legszebb manapság a szé­lek válnak szebbé, moderneb­bé az új építkezések nyomán. A bútorgyártással kapcso­latban Kádár elvtárs megje­gyezte: — Ma már a gyári bútorok is nagyon ízlésesek, szépek és olcsók. Persze, hogy az életszín­vonal is szóba került. — Vannak problémáink, de senkinek sem kell félni az éhenhalástól. Nálunk nem látni éhségtől szédelgő embe­reket, de pocakosodét annál többet — tréfálkozott. — Mi, magyarok, mostaná­ban már nem nagyon kedvel­jük a marhahúst, csak a disznóhúst keressük. Bi­zony, előfordul, hogy a mar­hahús ott marad az üzletek­ben — mondotta. ★ Szívesen elbeszélgettünk volna napestig, de az idő sürgetett, a Dunai Cement- és Mészműnél már várták a vendégeket. Itt a hivatalos fogadtatás után végigjárták az építkezést. Lázas munka folyik most a DCM-nél. Alaposan ki kell használni a jó időt, mert az építkezés szempontjából ked­vezőtlen tavasz nagyon vissza­vetette a munkát, mégis na­gyon sokszor Kádár elvtárs köré sereglettek a dolgozói:, üdvözölték, néhány szót vál­tottak vele, aztán siettek visz- sza a munkahelyre. Kádár elvtárs tüzetesen ér­deklődött a DCM főmérnöké­től, Talabér Józseftől az egyes építményekről. A nyersanyag­tárolónál arra volt kíváncsi, mekkora készletet lehet benne elhelyezni. A főmérnök el­mondta, ha bármilyen hiba folytán két hétig elakadna a nyers'anyagszállítás, a gyár fo­lyamatosan termelhet ennyi ideig a tárolóban levő anyag­hatalmas, háromezer köbmé­teres tárolósilókat és a leendő kemenceház robusztus beton­alapzatát. — Sajnos, a talaj nagyon la­za — mondották a vendéglá­tók —, ezért mély alapokat kellett készíteni, s ez termé­szetesen a földmunkát is meg­növelte: eddig összesen mint­egy egymillió köbméter földet mozgatták meg itt. Gyakran félbe kellett szakí­tani a beszélgetést, mert a munkások közrefogták Kádár elvtársat, aki ilyenkor érthe­tően csak őket hallgatta. Itt lányok és asszonyok fogták körül, odébb a nevezetes alka­lomra kitüntetéseit is viselő Varró Ferenc szocialista bri­gádvezető jött üdvözölni a kedves vendéget. A látogatás végén Kádár elvtárs a következő sorokat ír­ta a DCM vendégkönyvébe: ..örülök, hogy alkalmam nyílt a legközelebbi évek egyik legnagyobb beruházásának, a Dunai Cement- és Mészmű építkezésének megtekintésére. Jó, hogy az itt dolgozó válla­latok kollektívái és az építke­zésben részvevő baráti német szervek dolgozói terv szerint és jó egyetértésben dolgoznak. Kívánom, hogy a határidő lerövidítésére vonatkozó ter­vek váljanak valóra. Jó egész­séget, sok sikert kívánok az építkezésen dolgozó összes vál­lalatok vezetőinek, valameny- nyi dolgozójának.”. ★ Délután ugyanilyen jó han­gulatban folytatódott a látoga­tás az Egyesült Izzó váci tele­pén. A hivatalos fogadtatást itt is gyárlátogatás követte. A vezetők és a dolgozók is mél­tán büszkélkedtek a párt első titkára előtt eredményeikkel, hisz az egykori laktanyában ma már nem is a villanyégők spirálja a „sztár-termék”, ha­nem a televíziós képcső. S azt mondták Kádár elvtársnak, hegy több külföldi szakember megfordult már náluk és a mi­nőséggel valamennyi elégedett volt, ami nem kis elismerést jelent. A képcső-szereidében Búzás Éva felügyelő virágcsokorral üdvözölte Kádár elvtársat, aki csókk-al viszonozta a kedves fi­gyelmességet. Cseri József „ré­gi ismerősként” köszöntötte a vendéget, elmondta, hogy ő egyszer már Budapesten talál- kozptt Kádár elvtárssal. Ebiben a gyárban is többször meg kellett szakítani a gyártá­si folyamat magyarázatát, mert sokan akartak szót vál­tani a párt első titkárával. ★ Az egésznapos látogatásra a televíziós képcsögyár leendő üveggyárának már elkészült hatalmas csarnokában megtar­tott nagygyűlés tette fel a ko­ronát. A szellemes hasonlatok­kal és csattanókkal tarkított beszéd tartalmát a tegnapi közlemények hírül adták. A nagygyűlésre a város minden üzeméből jöttek dolgozók. A lelkes hangulat, a szűnni nem akaró viharos taps az egész város dolgozóinak köszönetét fejezte ki a látogatásért. Farkas István — A kapitány? — Itt nincs. Kapitány nincs. Nem úgy megy, mint a hajón. — Azért csak hajó ez?! Vagy nem kell érteni a hajó­záshoz? — Mindenhez. Még a „had- táp”-szolgálathoz is. Az is az én gondom. — Ezenkívül? — Valamennyire a szerve­zéshez és kereskedelemhez... Lent beszélgetünk a csinos iroda-kabinban, míg az úszó­daru a fejünk fölött tonnás markolásokkal szedi az uszályból és rakja partra a követ. A százhalom­battai parton már hegyekben áll a tört kő, az erőműhöz. Tovább kérdem Palik József „pótkapitányt”. — A hajót honnan ismeri? — Kishaj ós voltam sok évig: jártam a MAHART-tal is — külföldön. De itthon jobb. — Miért jobb? — Annyiból, hogy szeretem a családot. Itt pedig megtalál­nak. A külföldi út legkeve­sebb egy hónap. Nagy idő az! — A család? — Baján. — Talán az itteni család­jára térjünk. Hányán vannak? — Szerelők, darusok — he­ten. mint a gonoszok — sike­redik á válasz. — Heten, a szakácsnővel együtt. Az a leg­gonoszabb. — Miért ő? — Mert ő a hetedik! Országszerte megkezdődött az aratás, amelyre a kereske­delem dolgozói is felkészül­tek. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium illetékes főigazga­tóságainak tájékoztatása sze­rint a felkészülés eredménye­ként az aratás, betakarítás idejére szükséges áruellátás sokat javult, s néhány cikk­től eltekintve, kielégítő. Az idén zsír csaknem 1? százalékkal több van, mint a múlt év azonos időszakában. Negyven vagonnal na­gyobb mennyiség, összesen 100 vagon aratási szalon­na kerül forgalomba. Elegendő konzervárut küldtek a vidéki raktárakba, száraz tésztából hat százalékkal, gyümölcsszörpből pedig 30 százalékkal nagyobb a kész­let a tavalyinál. Bár az ipar a tervezett 170 vagon helyett háromszáznyolcvan vagon gyümölcslevet ad a kereske­delemnek, a megnövekedett igényeket előreláthatólag nem tudják kielégíteni. Borból ugyancsak kevesebb lesz a szükségesnél. A sörellátás helyzete azo­nos a múlt év hasonló idő­szakához. Az aratási ruházati cikkek — aratónadrág, munkaruha, cipő, aratópapucs és arató­szandál stb. — mennyisége kielégítő, gumi gazdacsizmá­ból például a tavalyi 58 000 helyett 125 000 pár a készlet. A mezőgazdasági vas- és mű­szaki áruellátás ugyancsak megfelelő. A kereskedelem gondosko­dott többek között a friss kenyérellátásról is. Az Élel­mezésügyi Minisztériummal Pénteken délben indult Újabb útjára a Csepeli Sza- badkikötőből a Tihany ne­vű Duna-tengerjáró hajó. Előreláthatólag hosszabb ideig, körülbelül másfél hó­napig lesz távol, s a fonto­sabb állomáshelyek: Isztan- bul, Chiosz, Pireus, Port Said, Alexandria, Velence, Trieszt, Rijeka. A követke­ző napokban még két tenger­járó hajónk hajózik a Kö­zel-Keletre. A Debrecen szom­baton délben indul, viszi magával Izmirbe, az ottani — Mit tud a daru? — öt tonnát emel egy ma­rokra. Reggeltől estig ez har­mincöt—negyvenöt vagon le­het. — Meddig lesznek itt? — Július közepéig. Akkorra ki lesz rakva 18 ezer tonna kő. — Utána? — Nem tudni. — Tudja, mi épül itt? .;. Magyaráz... magyaráz, mesél... Ügy mondja, mintha íróasztalfiókjában nem is hét ember ellátási naplója, hanem a készülő mű legapróbb rész­letterve is ott heverne. Amit hallok, mind ismerős. De hagyom, annyira lélekkel magyaráz — vétek lenne „tu­dósán” megszólalni. S ahogy omlik belőle a sok szó, kép, adat, egyszerre átmelegszik a szívem, olyanná, amilyen a „pótkapitányé“ lehet. S megértem, miért is csodás hallani újra, amit jól ismerek. Ö, s talán a többiek is, nemcsak tonnanaplót és beszerzési füzetet vezetnek. Ügy állnak itt a Duna part­ján a messziről jött, s hama­rosan tovább álló emberek, mint akik idetartoznak. S ki nem ismeri a maga háza tá­ját? Most már illik szétpillan­tani a darusok tanyáján: — Hogy rendezkedtek be? — Mondhatnám, hogy a leg­korszerűbben. Háromszáz­ben, június 15-től szeptem­ber 15—ig, a vidéki sütőüzemek részben éjszakai műszakra tértek át, részben két órá­val korábban kezdenek. A földművesszövetkozetek a tavalyihoz hasonlóan megszervezik a mozgó­árusítást. Előreláthatólag 1500 mozgó­árus járja majd a földeket s üdítő itallal, sörrel, cukorká­val, süteménnyel, több he­lyen fagylalttal frissíti az ara­tókat. A LENKER-vállalat gon­doskodott arról, hogy a gaz­daságokat aratózsineggel, zsák­kal, ponyvával ellássa. A ta­valyinál mintegy 20—25 szá­zalékkal több zsák áll az idén a mezőgazdaság rendelkezésé­re. A Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium útügyi osz­tálya hozzájárul a betaka­rítás megyorsításához új be­kötő utakkal. A múlt év szeptemberétől ez év derekáig mintegy 60—65 termelőszövetke­zetnek építettek össze­sen 70 kilométernyi új bekötő utat. így a gabonaraktárak, a tsz- központok közelebb kerültek a főútvonalakhoz, ami a be­takarítás idején nagy segítsé­get jelent. Már hónapokkal ezelőtt hozzáláttak a vi­szonylag gyengébb minőségű makadámutak javításához is. Régebben nyáridőben, ha egy­szerre több kocsi haladt vé­gig a községi utakon, a falu valósággal porfelhőbe burko­lózott. Az idén az útügyi igazgatóságok sok községi át­kelési szakaszt portalanítot- tak. (MTI) vásárra a magyar kiállítási anyagot. Elmegy még Pi- reusba, Beirutba, Alexand­riába. A Tisza, amely mos­tanában érkezett, rövidebb időt tölt Budapesten, ki­sebb javításokat végeznek a hajón, majd július első nap­jaiban hagyja el a Csepeli Szabadkikötőt. Egyébként a Balaton nevű tengerjáró ha­jónk, amely, tekintve, hogy nem Duna-tengerjáró, s így nem látogat el a magyar fő­városba, Brazíliában rako­dik — mégpedig cukrot. I nyolcvan voltos generátor ad áramot mindenhez. Egyébként valamennyi műveletet, még a kikötésnél a kötélmozgatást is villamos motorokkal végez­zük. — Hány motor pörög itt? — Talán húsz. — Ezenkívül? — Fürdők, mosdók, zuha­nyozók, a lakásokban rádió — még éjjeli lámpák is. — Csak a TV hiányzik ... — Az majd nem tudom, nemcsak ígéret marad-e? ... De még hűtőszekrényünk is van a „spejzban” — el is fe­lejtettem. És központi fűtés. — Mi marad hátra kíván­ságként? — A legfőbb, hogy legyen mindig dolgunk. — A jövő? — Lehet tán, hogy ititma- radunk. Két év múlva az első áramot adják Pestnek, ahhoz még lesz mit kiemelni az uszályokból. — De addig még sok ha­lászlét kell megenni! — Meg is ennénk, de igen kevés akad a Dunában. Ta­lán tőlünk ijednek meg, vagy a tányértól, nem tudom. Egyszer beköszönt a nagy fogás is... Ám a legnagyobb „zsákmány” partközeiben ké­szül. De azt nem a Duna adja, hanem a part menti emberek — Dunán és szárazon. Tóth György bóL Megcsodálták a vendégek a Kádár elvlárs beszédét mondja a délutáni nagygyűlésen. (Gábor Viktor felv.) Szirmai Kornél, az Egyesült Izzó váci telepének főmér­nöke a televíziós képcső gyártási folyamatát magyarázza Kádár elvtársnak. A vendégek megtekintik a Dunai Cement- és Mészmű építkezését. Kádár elvtárstól jobbra Pataki László, a KISZ K. B. titkára és Trautmann Rezső építésügyi mi­niszter. kötött megállapodás érteimé­Három magyar hajó tengeri útja PART MELLETT Heten, mint a gonoszok — Húsz motor — Negyvenöt vagon kő

Next

/
Thumbnails
Contents