Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-22 / 145. szám
2 rltu> 1961. JÚNIUS 22, CSÜTÖRTÖK . Nagygyűlés Moszkvában a Szovjetunió ellen intézett hitlerista támadás huszadik évfordulójának előestéjén (Folytatás az 1. oldalról) nukleáris háborút kirobbant” — mondotta. A leszerelés ma a dolgozók olyan harci követelése, amely történelmi szükségszerűséggé vált — folytatta beszédét a szovjet honvédelmi miniszter. Hangsúlyozta, hogy a leszerelési program megvalósítása az imperialisták, elsősorban az amerikai imperialisták szívós ellenkezésébe ütközik. „Az új amerikai kormány még a régi politikát folytatja — mondotta. — A Szovjetunió, mint ahogy az egész világnak megmutatta ezt Nyikita Hruscsov és Kennedy elnök bécsi találkozója, következetesen és kitartóan védelmezi a béke és a teljes leszerelés ügyét és nem engedi, hogy erről bárki is az erő helyzetéből tárgyaljon vele. A szovjet nép békében akar élni minden néppel: más törekvéseink, más terveink, más politikánk nincs és nem is lehet” — mondotta Malinovszkij. Befejezésül Malinovszkij marsall kijelentette, szolgáljon ez az évforduló alkalmul arra, hogy „a népek idézzék emlékezetükbe ezt a szörnyű eseményt, tanuljanak e kemény leckéből és még jobban mozgósítsák erőiket a vilégbéke megvédésére”. Nyikita Hruscsov beszéde Kedves élvtársak! Húsz év telt el azóta, hogy a fasiszta Németország hit- szegően, hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót, megszakította a szovjet dolgozók békés munkáját és súlyos, pusztító háborút kényszerített ránk. Az egész szovjet nép védelmére kelt nagy hazájának, a szocializmus vívmányainak. Megkezdődött a szent népi háború a hitleri elözönlés ellen. Ebben a háborúban teljes nagyságukban mutatkoztak meg a szeretett kommunista pártja körül szorosan tömörült szovjet nép gigászi erői, törhetetlen akaratereje. A második világháború előzményeinek egész története az úgynevezett nyugati demokráciák politikájának szégyenletes fejezete. Anglia, Franciaország, Lengyelország és más államok uralkodó körei nem riadtak vissza saját népeik nemzeti érdekeinek elárulásától. Az emberiség sohasem felejti el az 1938. évi szégyenletes müncheni egyezményt, amelyben Anglia és Franciaország kormánykörei a Csehszlovák Köztársaságot a fasiszta rablók karmai közé vetették. Ezért az áruló politikáért a népeknek milliók életével, szörnyű szenvedésekkel kellett fizetniök. Gondoljunk csak vissza arra, hogy Anglia és Francia- ország 1939 nyarán katonai missziókat küldött Moszkvába. A szovjet kormány akkor teljesen konkrét terveket terjesztett elő a három hatalom fegyveres erőinek közös akcióira, arra az esetre, ha Németország háborút robbantana ki Európában. Akkor még nem lett volna késő megállítani az ag- resszorti A szovjet kormány akkor átlátott az imperialista körök cselszövényén. E körök az ag- resszort támogatva, azt akarták elérni, hogy a hitleri hadigépezet erői tegyék tönkre a Szovjetuniót. A nyugati hatalmaknak az volt a messzemenő tervük, hogy megsemmisítik a Szovjetuniót, és ugyanakkor erőtlenné teszik Németországot is, így ők osztatlanul uralkodhatnak a világon. mindenkinek diktálhatják a maiguk feltételeit. Ezek a körök nem bánnák, ha újból megpróbálkozhatnának ezzel a tervvel, ha találnának olyan erőt. amelyet a Szovjetunió ellen lehet ugrasztani. Ámde ma —1 nincs ilyen erő. A Szovjetunió és az egész szocialista tábor ereje annyira megnövekedett, hogy ha a nyugati hatalmak mozgósítanák összes erőiket arra az esztelen kísérletre, hogy felszámolják a szocialista országok népeinek vívmányait — próbálkozásuk teljesen kudarcot valla-na. Maguk aZ imperialista hatalmak képviselői is azt mondják ma, hogy erőegyensúly jött létre a nyugati államok és a szocialista országok között. Már az is haladás, hogy ők ennyit megértettek. Még nagyabb haladás lenne azonban, ha azok, akik már ennyire megértették a helyzetet, ténylegesen olyan politikát folytatnának, amely az erőviszonyokból fakad, vagyis a béke és a békés egvüttélés politikáját. Már 16 év .telt el a háború befejezése óta. de még mindig nincs megkötve a békeszerződés Németországgal, Minden józan gondolkodású ember tudja, hogy azok. akik békére törekszenek, a békeszerződés aláírásával szoktak befejezni egy háborút, és meg szokták teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a háborús állapot minél hamarabb megszűnjék. A nyugati hatalmak — úgy tűnik —, nem akarják béke- szerződés aláírásával befejezni a háborút, fenn akarják tartani a hadiállapotot Németországgal. Vajon miért? A béke érdekében? Természetesen nem! Akkor, amikor mesterségesen elodázzák a békés rendezést, sőt. mi több. amikor azt, aki a békeszerződés megkötését javasolja, háborúval fenyegetik, akkor a népeknek komolyan állást kell foglalni- ok. El kell állniok azoknak az útját, akik a helyzetet a harmadik világháború kirobbantása felé terelik, olyan háború felé, amelyben tíz- és százmilliók pusztulhatnak el. Kik érdekeltek a német békeszerződés késleltetésében, mely erők akadályozzák megkötését? Természetesen nem a német nép, s nem Európa népei, amelyek az utóbbi évtizedekben két világháború szörnyűségeit élték át. A békeszerződés megkötését ellenzik azok a nyugatnémet erők, amelyek a revansra gondolnak, új háborús kalandok tervein dolgoznak. Mindenki számára világos azonban, hogy a dolog nemcsak a bonni militaristákon és a hitleristákon múlik. A re- vansisták elképzeléseit sugalmazzák és támogatják a nyugati hatalmak uralkodó körei. A háború befejezése után a Hitler-ellenes koalició országainak népei azt remélték és azt hitték, hogy az a Németország, amely már két világháborút idézett elő, soha többé nem válhat militarizmus és agresszió tűzfészkévé. Mi történt azonban a való- súgban? Nyugat-Németország ma már az agresszív háborús NATO-tömb befolyásos tagja lett. Hitlerista tábornokok vezetik nemcsak a Bundeswehrt, hanem kulcsfontosságú tisztségeket töltenek be a NATO- csapatoknál, parancsnokai azoknak a francia és angol katonáknak, akiknek apja a hitleri hódítókkal vívott harcok- van verekedett és elpusztult. Franciaországban és Angliában, a kormány hozzájárulásával, nyugatnémet egységeket képeznek ki és gyakorlatoztat- nak új hadjáratokra. A Német Szövetségi Köztársaságban a militaristák már kezük közé kapták, a ra'kétafegyvert és szívósan követelik a Bundeswehr felszerelését atomfegyverrel. A közelmúltban Bécsben mindezekről a kérdésekről részletesen beszéltünk Kennedy úrral, az Amerikai Egyesült Államok elnökével. Részletesen megmagyaráztuk neki, miért nem lehet tovább, a végtelenségig halogatni a német békeszerződés megkötését. Ennek a szerződésnek feladata megszilárdítani azt a helyzetet, amely a második világháború után kialakult. Tulajdonképpen mi semmi mást nem akarunk. A szovjet kormánynak ezzel kapcsolatos álláspontját ismeri az egész világ. Ezt az álláspontot részletesen ismerteti az az emlékirat, amelyet átadtunk az Egyesült Államok elnökének. I később pedig közzétettük a sajtóban. Legutóbbi rádió- és televizió- beszédemben részletesen foglalkoztam a német kérdéssel és azt hiszem, hogy nem szükséges, hogy most újból minden részletében kifejtsem javaslatainkat. Hogyan fogadták Nyugaton a mi álláspontunkat? A szovjet kormány javaslatai minden országban nagy érdeklődést és erős visszhangot keltettek. Mindenki, akinek érdeke a béke megszilárdítása, elismeri, hogy meg kell oldani a német békeszerződés kérdését, megérti, hogy ez a kérdés nemcsak megérett, hanem túl is érett. Ezek az emberek támogatják javaslatainkat, amelyeknek célja a német kérdés békés megoldása és jó alapul szolgálnak éhhez a megoldáshoz. Ugyanakkor meg kell mondani, hogy a nyugati hatalmak kormánykörei most is ellenzik a német békeszerződés megkötését és a német kérdést erőpróba tárgyává akarják változtatni. Szeretném figyelmeztetni azokat, akik — Adenauer kancellárhoz hasonlóan —válaszként a Szovjetunió békés javaslataira, azt sürgetik, hogy „szilárdan tartsanak ki”, sőt azzal fenyegetőznek, hogy „visszavágnak”. : Mi már nemegyszer figyelmeztettük a Német Szövetségi Köztársaság vezetőit arra, milyen hasznos dolog a józan ész. Vajon önök. uraim, megfeledkeznek elődeik dicstelen tapasztalatairól, és meg akarják azt ismételni? Ezt természetesen megkísérelhetik. Ez azonban az önök pusztulásának kezdete lenne. Ma már nem azokat az időket éljük, mint húsz évvel ezelőtt. Ma már nemcsak a német re- vansistáknak kellene osztoz- niok Hitler sorsában, hanem mindazoknak is, akik támogatni próbálnák őket az ellenünk irányuló újabb kalandban. Ne fogják fel e szavakat fenyegetésként. Ez felhívás a józan észhez. Végre valahára tisztázni kell, hogy a szovjet állam ma már más, a világ szintén megváltozott és másokká váltak az erőviszonyok, a fegyverzet egymáshoz viszonyított arányai. A szovjet emberek nem akarnak háborút és ezért mi arra törekszünk, hogy kiküszöböljük a háború kitörésének okait. Ennek érdekében más békeszerető államokkal együtt az év végén aláírjuk majd a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. A Szovjetunió nem háborút ajánl, nem egyes országok szövetkezését más országok ellen azzal a céllal, hogy erőket tömörítsen egy háborúhoz. Mi csak egyre törekszünk: tartós békére. A béke megszilárdítása végett meg kell kötni a békeszerződést és ily módon fel kell számolni a második világháború maradványait. Mi ezt nyíltan kijelentjük és azt akarjuk, hogy mindenki helyesen értsen meg bennünket. A Szovjetunió aló akarja írni a békeszerződést Németországgal és azt kívánja, hogy volt szövetségesei is tegyék meg ezt, vele együtt. Mikor a békeszerződés megkötését sürgetjük, mi egyáltalán nem fenyegetjük Nyu- gat-Berlint, miként a nemzetközi feszültség fenntartásának hívei kiáltozzák. Mi őszintén szeretnénk megegyezni ebben a kérdésben is azokkal az országokkal, amelyekkel együtt harcoltunk a hitleri Németország ellen és amelyekkel közös kötelezettségeink vannak Németország iránt. Azt mondják, hogy az a békeszerződés, amelyet mi meg akarunk kötni a Német Demokratikus Köztársasággal, külön békeszerződés lesz. Rádió- és televízióbeszédemben már elmondottam, hogy annak idején az Egyesült Államok békeszerződést írt alá Japánnal, nem törődött velünk, bár mi az Egyesült Államok szövetségesei voltunk a Japán elleni háborúban. Ezzel az Egyesült Államok megmutatta, hogy feljogosítottnak érzi magát egy szerződés aláírására nélkülünk, annak ellenére, hogy mi. mint a győztes országok egyike, elvitathatatlan jogokkal rendelkezünk. Most a magunk részéről mi akarunk élni a német kérdésben ugyanolyan jogokkal, mint az Egyesült Áliamok és barátai a japán kérdésben éltek. Egyszerűen az ő példájukat követjük. Ez minden. Ami azokat illeti, akik háborúval próbálnak fenyegetni bennünket arra at esetre, ha aláírjuk a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal — azoknak vállalniuk kell a teljes felelősséget eljárásukért. A második világháború kirobbantásával az imperialisták arra számítottak, hogy eltemetik a szocializmust. A valóságban azonban a háború romjai Hitler és Mussolini fasizmusát temették el, a szocializmus pedig még jobban megszilárdult a földön. Mi, kommunisták, bízunk a marxizmus—leninizmus nagy eszméinek diadalában. Ez eszmék nevében a szovjet emberek erejüket, életüket sem kímélve végigharcolták a második világháborút. Éppen azért, mert mi hiszünk eszméinkben, harcoltunk és harcolunk is a békéért, a népek közötti barátságért, küzdünk az általános leszerelésért. Amikor síkraszállunk a leszerelésért, a népek békéjéért és biztonságáért, valamint a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért, abból indulunk ki, hogy valamely ország állami és társadalmi felépítése minden esetiben a nép belső ügye, senkinek sincs joga ilyen vagy olyan társadalmi rendszert kényszeríteni a népekre. A szovjet .kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy biztosítsa a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését, hogy ezek az államok ne csak háború nélkül éljenek egymás mellett, hanem szoros együttműködés, élénk gazdasági, kereskedelmi, kulturális, tudományos és más kapcsolatok legyenek közöttük. Éppen azért is harcolunk a leszerelésért, mert biztosítani akarjuk a tartós békét. Bár a nyugati hatalmak, és mindenekelőtt az Egyesült Államok ilyen vagy olyan ürüggyel makacsul visszautasítják a leszerelést, mi újra és újra megismételjük javaslatainkat s türelmesen törekszünk rá, hogy minden ember megértse a leszerelés megoldásának szükségességét, mert ez felel meg a népek érdekeinek. A kapitalista országok uralkodó köreinek nincs bátorságuk nyíltan kijelenteni, hogy ellene vannak a leszerelésnek. Olyan látszatot keltenek, hogy vállalják a tárgyalásokat. A legnagyobb készséggel üléseznének yég nélkül a különböző bizottságokban és albizottságokban. De hány ülést tartottak már a leszerelésről a háború befejezése óta eltelt tizenhat év folyamán, s az ügy mégis egy lépést sem tett a megoldás felé. A Szovjetunió állhatatosan folytatja békepolitikáját a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének, az államok belügyeibe való be nem avatkozásnak a politikáját. Arra törekszik, hogy tárgyalópartnereivel megegyezésre jusson a legszigorúbban ellenőrzött általános és teljes leszerelésről, a nukleáris fegyverek eltiltásáról; Történelmi figyelmeztető H úsz esztendővel ezelőtt, 1941. június 22-nek hajnalán, a hitszegő, csukaszürke fasiszta áradat orvul rátört a Szovjetunióra. Falvak ezreit gyújtották fel, s a horogkeresztes zuhanóbombázók szórták mindenfelé a halált. Négy esztendőn keresztül gyilkoltak- pusztítottak a hitleristák. Hitler hathetes „villámháborúról” rikácsolt, s Berlinben már készültek a diadalra ... De a fasiszta Németország saját vesztébe rohant, saját sírját ásta meg. azon a június 22- én ... A dicsőséges szovjet hadsereg — a világ első szocialista hazájának fiai — hamarosan véget vetettek a fasiszta mámornak, és győzelmet győzelemre halmozva, kiverték a náci betolakodókat a szovjet nép virágoskertjéből. Berlinig üldözték a fenevadat. hogy saját barlangjában pusztítsák el. Nem feledheti a világ, de különösen nem feledhetik azok, akik ma ismét fegyvert adnak a fasiszta tisztek kezébe. hogy 1941. június 22. után 1945. május 9. következett: a fasizmus felett aratott győzelem ünnepe. Nem feledheti a világ Sztálingrádot. amely fordulópontot jelentett a második világháború menetében, s nem feledheti, hogy a sarló- kalapácsos vörös zászlót Je- gorov és Kantarija tűzte egy májusi napqn a Reichstag tetejére! Húsz esztendő hosszú idő. s a szovjet nép felépítette a lerombolt városokat és falvakat, megsokszorozta hazájának erejét. Akkor a háború után — miként Ehrenburg írta — órákig mehetett az utas vonattal Bjelorusszián keresztül, s egyetlen falut sem láthatott . . . Ma mindez csak a rég; leírásokból ismeretes. De ma is vannak édesanyák — a Szovjetunióban és szerte Európában. ahol a fasizmus pusztított. Oradourban és Lidicé- bén —• akik még mindig terítenek vacsoránál férjüknek, fiaiknak, akiktől a csukaszürke egyenruhás katonák vették el az életet, s akiket hiába várnak haza... N em felejthetjük el a szörnyű emlékeket, nem feledheti Európa — ez egyenlő lenne az öngyilkossággal. Hiszen Nyugat-Németországban ma ismét azok a hangadók, akik két évtizeddel ezelőtt gyújtogattak, gyilkoltak, szerte Európában. Heusinger. Speidel és társaik tábornoki egyenruhát öltöttek, s az Egyesült Államok rakétafegyvereket ad kezeikbe. Adenauer és Strauss atomfegyvereket követel, a német határok megváltoztatását sürgeti, és hallani sem akar a német béke- szerződés megkötéséről. Dühöng a revans Nyugat-Német- országbam — amely ma a nemUgyanakkor, amikor következetesen folytatjuk békeszerető külpolitikánkat, úgy vélekedünk. hogy az államok társadalmi és politikai berender zésének, az osztályharcnak és valamely állam belső rendje megváltoztatásának kérdése minden államban magának a népnek az ügye. A szovjet külpolitika kivívta a népek bizalmát és elismerését. Mi büszkék vagyunk erre. A Szovjetunió, a szocializmus országai óriási erőfeszítéseket tesznek a világ békéjének fenntartásáért. Arra törekszenek, hogy az államközi kapcsolatokban felmerülő vitákban a megoldatlan kérdések békés úton rendeződjenek. Ma, a hitleri Németországnak a Szovjetunió ellen intézett hitszegő támadása 2D. évfordulóján, gondolataink azokhoz szállnak, akik életüket adták a nagy szovjet haza szabadságáért és függetlenségéért. A nép örökké emlékezni fog a szovjet hadsereg, a haditengerészet, a hős partizánok nagyszerű tetteire, akik bátran haltak meg a fasiszta megszállók ellen vívott harcokban. Örökké emlékezni fogunk azoknak a békés szovjet embereknek a millióira, akik elpusztultak ebben a szörnyű háborúban. zetközi enyhülés -egyik legfőbb ellenzője, s az európai békét veszélyeztető legfőbb tűzfészek. Nyugat-Németország revan- sistáinak emlékezniük kellene június 22. következményeire, 1945. május 9-re! De emlékezniük kell azoknak is, akik akkor ugyan Hitler-Németorszó g ellen harcoltak, most azonban nemcsak felfegyverzik a fasiszta erőket, hanem igyekeznek a Szovjetunió és a szocialista tábor többi országa ellen uszítani, éleszteni a re- vansot. Ebben a helyzetben még nagyobb jelentősége van a varsói szerződésnek, a szocialista országok békéje és biztonsága őrzőjének. A revansra vágyóknak tudniofc kell. hogy a Szovjetunió rendelkezik minden eszközzel, a legkorszerűbb fegyverekkel, amelyek kénesek bármikor megsemmisítő csapást mérni az agresz- szorra. Tudniok kell azt is. hogy a Szovjetunió — mint legutóbb Hruscsov elvtáfs hangoztatta Csehszlovákiában —. saját határaiként védeni fogja Csehszlovákia. Lengyelország és a szocialista úton haladó többi ország határait, h» az ellenség megtámadja. A Szovjetunió és a szocialista tábor többi országa, változatlanul arra törekszik, hogy tárgyalások útján rendezze az európai békét, így a német kérdést, és megszüntesse a rendellenes -nyugat-berlini helyzetet. Küzd a legfőbb kérdés megoldásáért: az általános és teljes leszerelésért. Ezt szolgálják azok az emlékiratok, ámelyeket ezekrő a kérdésekről Hruscsov elvtár r a bécsi . találkozón átnyújtott Kennedy amerikai elnöknek. Tizenhat esztendei huzavona után. végre meg kell kötni a német békeszerződést. Még ebben az évben rendezni kell az európai békét! Ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya erre jelenleg nem hajlandó. akkor a Szovjetunió és más országok aláírják a békeszerződést csak az egyik német állammal, a Német Demokratikus Köztársasággal, amely szakítött a militariz- mussal. s felszámolta területén a fasizmus maradványait. Az NDK népe a szocializmust építő országok nagy családjának tagja, s megtestesíti a német nép igazi érdekeit. E zen a történelmi évfordulón emlékeztetni kell azokat, akik a húsz esztendővel ezelőtti agresszió nyomdokain próbálnak járni, hogy ma még hatalmasabbak azok az erők. amelyek akkor megsemmisítő csapást mértek a fasiszta ag- resszorra. Az úi agresszorra halálos csapás vár. amelyből már nem gyógyulhat fel! S. T. Óriási áldozatokat vállalt népünk a haza szabadságának és függetlenségének védelméért. Ezek az áldozatok nagy, nemes ügyet szolgáltak. Most pedig, a Nagy Honvédő Háború kezdete után húsz esztendővel és befejezése után 16 esztendővel, hazánk a gazdaság, a művelődés, a tudomány, a technika fejlesztésében soha nem látott magaslatokat ért el és szilárd léptekkel halad előre újabb győzelmek felé. A szovjet nép felépítette a szocializmust, és' rendületlenül halad a kommunizmus építésének útján. Pártunk programjának tervezete. amelyet a párt központi bizottságának plénuma a napákban hagyott jóvá, és amelyet általános megvitatás végett nyilvánosságra hozunk, kijelöli a kommunizmus felépítéséért. az egész emberiség örök álmának megvalósításáért folyó általános harc széles frontját. Nekünk jutott osztályrészül az a nagy boldogság. hogy részt vegyünk e hatalmas feladat megvalósításában. Éljen a szovjet nép, a győztes nép! Éljenek a Szovjetunió di- ’sö fegyveres erői! Éljen a Szovjetunió Kommunista. Pártja, győzelmeink szervezője és lelkesítője! Éljen a viláigbéke! — fejezte be beszédét Hruscsov.
