Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-22 / 145. szám

1961. JÚNIUS 22, CSÜTÖRTÖK rear MUCIIÉI 3 Gazdag program A „Szocialista, kultúráért” címmel kitüntetett abonyi föld­művesszövetkezeti kultúrcso- port titkárát. Retkes Istvánt kerestem fel, hogy tájékoz­tassa lapunk olvasóit a kul- túrcsoport terveiről. A közel 100 tagú művész- együttes 10 éves fennállásá­nak megünneplésére készül. Ennek megfelelően, gazdag programot Ígér az elkövetke­zendő idény. De most még inkább az ez évi feladatokról beszél. A színjátszó csoport ebben az évadban új darabot már nem mutat be. A nagysikerű „Beszterce ostroma" című előadás után a következő év­adra az „Egerek és emberek” bemutatását tervezik, szó van a „Szelistyei asszonyok“ bemu­tatásáról is.. A népi tánccsoport június 25-én részt vesz a gödöllői megyei táncfesztiválon. A nagysikerű „Cuháré” táncjá­tékot adják elő. Ugyanaznap este Pécelen, a szövetkezeti napok keretében, egész estét betöltő műsort ad az együttes. Az énekkar július 1-én és 2-án, a megyei dalostalálko- zón lép fel. A népi zenekar tagjai jelenleg Drezdában tur­néznak, ahol többek között fellépnek a televízióban, rá­dióban és az újságíró-konfe­rencia keretében szórakoztat­ják a közönséget. — Kecskeméti — Kövér kalász - gazdag aratás HATÁRJÁRÁS PÉTERIBEN Péteriben gazdag aratás lesz az idén. A dü- lőutakat járva kövérkalászú búzát, árpát lát az ember, olyan kövér kalászokat, amelyek ritkaságszámba mennek az utóbbi évek sze­szélyes időjárása miatt. A határban kapáló emberek gyakran állnak meg rövid tűnődésre a szőkülő táblák mellett, leszakítanak egy-egy kalászt, vagy le sem veszik, úgy számolják meg a duzzadt szemeket. A bánkúti búza. de a szovjet importmagból kelt kalász is 37— 45—50 szemet érlel az esők utáni kánikulai melegben. Valamennyi kalászos jóval többet igér a szokásosnál. Búzából 16 mázsán alul nemigen számolnak, őszi árpából pedig a húsz mázsát jósolják. Nemcsak Péteriben, de az egész környéken gazdag aratást várnak. Hogy mi lesz a pontos eredmény a számol­gatás után? Még ebben a hónapban kiderül, ha a cséplőgép alá tartják a zsákot. Június 23-án megjelenik a bélyegkiállítás magyar bélyegsorozata Mint ismeretes, ősszel Bu­dapesten rendezik meg az idei bélyeg-világkiállítást, amelyre szinte az egész magyar bé­lyeggyűjtő tábor készülődik. Bár a kiállítás még messze van, mát most jelentkezik el­ső eseménye. A posta június 23-án négy értékből álló bé­lyegsorozatot ad ki a kiállítás emlékére. Az 1 forintos bé­lyegen a kiállítás színhelye, a Műcsarnok, az í,70 forinto­son a pókbangó nevű virág, a 2,60 forintoson rókalepke, a 3 forintoson pedig egy ten- gelice rajza látható. A nagy érdeklődéssel várt bélyegek érdekessége, hogy színes raj­zait ezüst színű, alapra nyom­ják. A sorozat egyes értékei 1962. január 31-ig használha­tók fel postai küldemények bérmentesítésére. (MTI) Kedden reggel munkába állt egy vágásra érett árpa­táblán a Monon Gépállomás rendrearatógépe. Ünnepélyes pillanat volt, hiszen az első kaszavágás mindenképpen ün­nepélyes aktus, még akkor is, ha gépek kezdik vágni a ka­lászt, mint ahogy gépek szór­ták a magot is. Kár, hogy a délelőtt hangu­latát elrontotta a gép gyakori baja. Vagy háromszor kellett javítani, míg végre folyama­tos munkába lendült. Reggel­től délig egyetlen rendet vá­gott le... Pedig uj masina. | Vagy ez a baj? Nem járatták be kellőképpen, mielőtt mun­kába küldték? Soha nem volt még ennyi árpa a péteri határban, mint az idén. Százötven hold. De kell is, szükség van a szemes­takarmányra, várja a sok jó­szág az új termést. Nyolcvan holdat gép vág le, a többi két­kezi munkára vár. S vajon lesz-e elegendő kaszát fogó férfi? — Lesz! — nyugtat meg Holinka János elnök, akivel fél napig együtt rójuk a ha­tár dülőútjait. Eddig 82 ember jelentke­zett, de nem egyedül, hanem családostól. A 82 kasza mögül így nem hiányzik majd a ma­rokszedő és a kévekötöző sem. Vannak családok, akik tíz holdat is vállaltak, mint például Sándor Jánosék. Bár a szövetkezetben nar gyón sok az olyan asszony, akinek gyárba, üzembe jár a férje, fia, lánya, de az aratás visszahív mindenkit, akinek köze van ehhez a földhöz, en­nek a földnek dús kalászához. Tömegesen veszik ki szabad­ságukat a faluból eljárók, s kaszát fognak, ha eljön a napja. a nap pedig szom­baton lesz, amikor a kézi ara­tók is beállnak az árpatáblá­ba. Vasárnap délre — ha az idő nem szól közbe — végez­nek is ezzel a munkával. A kenyérgabona aratása pedig jó hét múlva kezdődik. Négy hold jut egy-egy kaszára, de alighanem kevesebb lesz ez a négy hold, mire kezdik a vá­gást, mert szinte naponta jön­nek újabb jelentkezők. Amikor dél körül egy ud­varon keresztülvágva igyekez­tünk be a falu közepébe, ki­szaladt a konyhából a gazd- asszony: — Elnök elvtárs! Jönnénk aratni, lehet még jelentkezni? — Lehet — nyugtatja meg az elnök, s mindjárt meg is mondja, hol, mikor jelentkez­zék a család munkára. Kicsit korábban jött az idén az aratás, mint máskor. Leg­kevesebb tíz nappal. Nem baj ez, de szaporítja a gondot. Gond pedig már akadt eddig is, mert volt úgy az elmúlt hetekben, hogy 12 napig egy­szer sem maradt szárazon a határ. A mélyebb részekben megállt a víz, tenyérnyi vas­tag páncél száradt nyomában, ember legyen, aki a kapával feltöri. Mással nem lenne már baj, csak a kapálással. Lu­cerna, rétiszéna kazalban. A kukorica első és a cukorrépa második kapálása megtörtént. A burgonya is megkapta az első töltögetést. Csak egy­hetes hajrá kellene, amelyben mindenki részt vesz, aki a kapát bírja, s megnyerik az esztendőt. Ahogy végigjártuk a határt, megnéztük a szélesen terpesz­kedő kukoricatáblákat, a dú­san zöldellő cukorrépát, a vi­rágjában álló, sokat ígérő burgonyát, mindenütt felis­merhető a gondos munka nyo­ma. Amit tehettek, megtették az emberek eddig is, bármi­lyen szeszélyes volt az idő. A 235 hold kukoricában va­lami négy kisebb parcellát ta­láltunk Csak, amelyben ma­gasan áll a gaz, s bár az eke­kapálást megkapta, hiányolja a kézi munkát. Ilyen volt például a 30-as parcella, a Széchenyi utcai Kalina Erzsé­bet vállalt területe. Az elnök mindjárt noteszt húzott elő, hogy az esti közgyűlésen szó­ba hozza a mulasztást, de Vida Imre bácsi mulasztását is, aki brigádvezető létére nem vette észre a gyomos parcellát, pedig bizonyára \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ NEGYVENHAT ESZTENDŐ 3lz ólombetűk világában IHLETE nem regénytéma: a ü nagy élmények messzi el­kerülték. A szakmát sem ván­dorénak során tanulta, mint annyi más kortársa, hanem Hedvig uram nyomdájában, a Síp utcában. Itt ismerkedett meg a kurzívval és a klocni- val, megannyi új, számára ad­dig ismeretlen fogalommal. — Jó nyomdász lesz a Lali­ból — mondogatták a főnökök. Igazuk lett. Tiszó Lajos valóban megta­nult mindent, amit egy vérbeli nyomdásznak tudnia kell. Be­hunyt szemmel is eligazodott a betűtengerben, a legolvasha­tatlanabb írást is könnyűszer­rel megfejtette. — Nyugalma aranyat ér — mondják a kollégák. — Pontos, mint egy svájci j óra — vélekednek róla a fő­nőkéi. Hedvig uram inasából a Szikra Lapnyomda megbecsült nyomdásza lett. Ott dolgozik huszonöt éve, ahol g Pest me­gyei Hírlap készül. Munkatár­sunk, barátunk és — nemegy­szer — támaszunk volt. Fá­radhatatlan segítője szaktár­sainak, gyámolítója a fiata­loknak. A közösség javáért csatázott a régi időkben mint bizalmi, a felszabadulás után pedig fontos tisztséggel bízták meg: a nyomda üzemi bizott­ságában bérfelelős, majd ter­melési felelős lett. Amit tett, önzetlenül tette. Nem várt érte se köszönetét, se elisme­rést. Szerény volt, munkájában következetesen lelkiismeretes. Hírből sem ismerte a kapko­dást, ha „úszott” a lap, ha a szerkesztők feje fölött össze­csapni készültek a hullámok, ha a percek sebesebben teltek a kelleténél és a kéziratok nem érkeztek időben. L ajos bácsi most búcsú­zik a nyomdától. Negy­venhat, esztendő után nem vet­kőzik többé ingujjra délután, hogy nekilásson a másnapi lap készítéséhez. Tegnap este vette kézbe útdíjára a hasábokat, mustrálta, nézte sokáig, aztán továbbadta. Ma már a Thököly útra Tiszó Lajos nyugdíjas nyomdásznak kézbesíti a lapot a postás. — Olyan furzsa lesz eleinte — mondta a búcsúztatón. — Hiányzik majd a ritmus, az ál­landó sietség, a rohanás, amely körülvett. És hiányoznak a munkatársak, a nyomdagépek zúgása, a szedőgép kattogása. Az ólomszag és a festék. A munka. — Tervei? — Olvasni fogok. Még töb­bet, mint eddig. Aztán mozi és színház. Úgyse nagyon jutot­tam el mostanában. Este ke­restem a kenyeremet, nem ér­tem rá. 5 ZERETETTEL köszöntjük Tiszó Lajost, a Munka Érdeméremmel kitüntetett nyomdászkollégánkat, aki má­tól hiányozni fog az első eme­leten. ígérjük, hogy derűs nyu­galmát, a szakma iránti sze- fetetét, munkatársai iránti odaadó fáradozását nem feled­jük. Kívánjuk, hogy békében, boldogságban töltse megérde­melt nyugalmát. gyakrabban van módja a ha­tárt járni, mint az elnöknek. Huszonöt holdas cukorrépá­juk párját ritkítja. A tőszám közel mégegyszer annyi, mint a kisparaszti birtokon volt. Ahány tövet megnéztünk, mind szépen fejlett, már most közel az egykilós súlyhoz. Százhatvan mázsát terveztek ugyan, de könnyen kétszáz mázsa fölött lehet a termés, ha megkapja a harmadik ka­pálást. Jó néhány parcellán már látjuk is nyomát a har­madik kapálásnak, mint pél­dául a 9-es és a 6-os számot viselő darabon, ahol Kalina Mártonná és Tucsrii Irén vál­lalta a növényápolást. Ahány emberrel csak be­széltünk, mindegyik bizako­dik, bízik ebben az esztendő­ben, bízik a munka sikeré­ben. Jó a hangulat, s nem szűkölködnek a munkáskéz­ben. Ehhez á kedvező időjá­rás; a gazdag aratás ígérete mellett még valami hozzájá­rul. Ez pedig az anyagi ösz­tönzés. A szövetkezet vezetői — nagyon helyesen — azon a véleményen vannak, hogy nem kell sajnálni az embe­rektől a jó keresetet. Minél több hasznát látja a tag mun­kájának. annál jobban boldo­gul a közös is. S ez így van rendjén. A tavalyi eredményességi jövedelemélosztás után idén bevezették a premizálást is. Kukoricából 20 mázsa csöves a terv. Mázsánként 0,33 mun­kaegység-jóváírást és 20 kiló természetbeni részesedést kap á tag. A terven felüli hozam fele is természetben az övé. Cukorrépánál a terven felüli hozam minden mázsája után másfél kiló cukor a prémium! Hasonló mértékben premizál­nak természetbeni juttatással minden munkánál, az aratás­nál is, s a terményt a gép alól már vihetik is a tagok, ki-ki munkája szerint. Szálas- és szemestakarmányt juttatnak a háztájiba is. Lu- cerba-zöldhasznosítást adtak, utak menti füveseket osztot­tak ki, és amennyire csak mód van rá. lehetőséget ad­nak a gyarapodáshoz, s ennek egyaránt hasznát látja a tag is, a közös is. Péteriben is kövér a kalász és gazdag az aratás. És a gazdag aratás vonatkozik mindenre, nemcsak a búzára. Ha magabiztosak, bizakodók a Péteri szövetkezeti parasz­tok, joggal magabiztosak. A jó időjáráshoz ők is hozzá­adták a magukét, két kezük alkotó munkáját, s bizonyára nem lesznek tétlenek az elkö­vetkező hetekben sem, s en­nek ősszel maguk látják hasz­nát, maguk élvezik gyümöl­csét. Tenkely Miklós MÉRETES CIPŐKET TÁJJELLEGŰ CIPŐKET készít a Váci Cipőipari Kiss Ezenkívül javításokat vállal. Kérje minden szaküzletben a Váci Cipőipari Ktsz gyártmányait. Méretes felvevőhely: Vác, Széchenyi u. 17. Javításokat felvesz: Vác, Mártírok útja 5. JJT T Q]^ H/raQ­t PAJTASOK! FIGYELEM! A múlt heti számunkban táborozási élménybeszámolóra hirdettünk pályázatot! Most e pályázatunkat kibővítjük azzak hogy élményeiteket fényképekben is közölhetitek, s a leg­jobban sikerült képeket az Úttörő Híradóban leközöljük, va­lamint könyvekkel jutalmazzuk. Ä segitőkészségről Az úttörő — ahol tud, se­gít... Ugye, milyen szépen hangzik úttörőéletünknek e törvénye? Még szebb azonban, ha úttörőink megértik tartal­mát és ezt cselekedeteikkel bizonyítják. Úttörőink pedig akkor értik meg igazán a se­gítőkészség lényegét, ha veze­tőik jó példával járnak elöl, s megmutatják, hogyan lehet minden alkalmat megragad­ni arra, hogy segítsünk — ahol csak tudunk ... A segítőkészségnek szép pél­dáját láttuk Vácott, az úttörő megyei kulturális seregszem­lén, ahol a rajvezetők a se­regszemle sikerének érdeké­ben nagyon sokat segítettek. Segítettek a rendezésben és a szervezésben, a dupla vagy semmi játék előkészítésében, s jelentős segítséget nyújtot­tak az irányításiban. A vendé­gek fogadására külön szolgá­latot tartottak fenn az álló­máson. E napon különösen jól dolgoztak: Huszár Miklós (Búvár Kund útt. cs.), Eck­hardt Anna (Szilágyi Erzsé­bet útt. cs.), Ritlop Mária (Szilágyi Erzsébet útt. cs.) raj­vezetők, továbbá Kimley Já­nos, Géczy Márta és Imecs Márta rajvezetők. Hallottad, hogy... .. . Nagykovácsiban a 4128. sz. Rákóczi Ferenc úttörő csa­pat ebben a félévben 1500 Ft. értékű fémhulladékot gyűjtött. (E csapat vezetőjének már nem jelent nehézséget a tábo­rozási költség előteremtése. — Követendő példa.) ... a budaörsi Dózsa György úttörőcsapat a sárospataki Esze Tamás általános iskola úttörőivel cseretáborozáson vesz részt. Danyi Ernő sáros­pataki csapatvezetőt szeretet­tel várják a budai járásban: úttörőivel együtt. Sárospatak. — A budaörsi úttörők táborhelyének legszebb műemléke — a Rákóczi-vár Egy ünnepélyes csapatgyűlés margójára A budaörsi Dózsa György úttörőcsapat érdekes ese­ménnyel fejezte be az idei tanévet. Még a hivatalos tan­évzáró előtt úttörő vezető­ségi beszámolót tartottak, ahol az őrsvezetők, a rajve- zetők és a csapatvezetőség számot adott az egész év munkájáról. Érdekessége volt a beszámolónak, hogy azon az islcola igazgatója, igazgató- helyettese, valamint több osz­tályfőnök is részt vett. Nem mondható véletlennek, hogy éppen azok az őrsvezetők számolhattak be jobb ered­ményekről, akiknek az osz­tályfőnökei is jobban érdek­lődnek az úttörőmunka iránt. Hasznos volt a csapatve­zetőség beszámolója is, amely­ben feltárták az év folya­mán tapasztalt hiányosságo­kat, s így az elkövetett hi­bák elkerülése könnyebb lesz a jövőben. Részvételük­kel viszont az iskola veze­tősége, valamint az osztály- főnökök is több konkrét se­gítséget tudnak majd nyúj­tani a csapat munkájához. E vezetőségi beszámoló egyben előkészítette az ünnepélyes évzáró csapatgyűlést is, ame­lyen Pintér Zoltán kiszes rajvezető csapatvezetőhelyet­tesi megbízást, Budavári György és Nánási István őrsvezetők pedig rajvezető­helyettesi megbízatást kap­tak. Ez az ünnepélyes, jól elő­készített csapatgyűlés kedves élményt nyújtott az úttö­rőknek. Jasinszky István Pajtások leveleiből Kovács Béla őrsvezető írja Hévízgyörkről: Őrsömmel, a Sputnyik-őrssel történt az alábbi eset. Kint játszottunk a homoki kútnál, amikor ész­revettük, hogy a karámból megszöktek az állatok. Azon­nal keresésükre indultunk. Már erősen sötétedett, ami­kor sikerült az erdőben meg­találnunk a szökevényeket. Miután visszahajtottuk az állatokat karámjukba, az ese­tet jelentettük a tsz elnöké­nek, Tóth István elvtársnak, aki megdicsért bennünket, sőt jutalmul, mivel őrsünk nyúl- tenyésztéssel is foglalkozik, 50 négyszögöl rétet adott őr­sünknek. Ezzel nyulaink egész évi takarmányszükség­lete biztosítva ván. Fercsik Zoltán őrsvezető a következőkről számol be: A 3680. sz. Árpád fejedelem úttörőcsapat a Galga-folyón teknő- és úszóversenyt ren­dezett. A versenyt mintegy 50 felnőtt és 70 úttörő nézte végig. Az úszóversenyt Göhér István, a Mackó-őrs tagja, a teknőversenyt pedig Bankó István, a Szputnyik-őrs tag­ja nyerte meg. Csapatunk a jövőben több ilyen versenyt rendez a Galgán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents