Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-13 / 137. szám

nft HVr.VEt V; (rlao 1061. JÚNIUS 13. KEDD Könnyebb Dunakesziről Kecskemétre utazni, mint Veresegyházra? Várják a járásban a dunakeszi művelődési otthon művészeti csoportjait hiúsult. Dalosaink viszont a közelmúltban sikerrel vendég­szerepeitek Kecskeméten, az­előtt pedig Miskolcon és Eger­ben. — Valahol közelebb nem' vendégszerepelnek a dunake­szi színjátszók, dalosok, vagy muzsikusok? — Dicsekvés nélkül meg­állapíthatjuk, hogy énekka­runk országos hírű és ez kö­telezettséget jelent, sokfelé kell fellépnie. Dalosaink szí­vesen járják az országot. Ki kell azonban vennünk a ré­szünket a szomszédos közsé­gek kulturális életének élén­kítéséből is. Tudjuk ezt, ép­pen ezért színjátszóink a já­rásban rendszeresen vendég­szerepeinek. Bemutatták a Felnőnek a gyerekek című színdarabot Foton, a Vörös­marty Termelőszövetkezetben, de felléptek Felsőgödön is. Most a DCM-építkezés a ter­vezett következő állomás. Színjátszóink szívesjen ven­dégszerepeinek a közeli köz­ségekben, mert mindenütt szí­vesen látják őket. Ha Fótra vagy Felsőgödre megyünk szerepelni, oly sok az érdek­lődő, hogy az előadás szín­helyén nem lehet becsukni az ajtót. — Növelik a járásban a szereplések számát? — Havonta kétszer szeret- ‘nénk fellépni a járásban. El akarunk jutni olyan helyekre is. ahová eddig alig-alig sike­rült. Gondolunk például Vác- dukára és Veresegyházra. Szándékunkat azonban nem könnyű megvalósítani, mert kedvezőtlen a vonatközieke- dés. Ha például szombat este tartanánk előadást Vácdukán, vagy Veresegyházon aznap éjszaka nem tudnánk hazajutni. Azt ajánlották ne­künk a vácdukaiak, hogy a közönséggel együtt táncoljunk mi. is reggelig ... Ez azonban fárasztó. Színjátszóink alighá vállalkozhatnak arra, hogy az előadás után hajnalig fenn maradjanak. Valami módon azonban meg kellene oldani ezt a kérdést, vagy úgy, hogy megfelelő szálláshelyet, vagy esetleg alkalmasint — a vál­lalat segítségével — társas­gépkocsit kapjunk a vácdukai és veresegyházi szerepléshez. Színjátszóink is kérdezik, miért nem járunk többször vendégszerepelni járásunk községeibe. Tudjuk jól. hogy az ottani színházkedvelők is szívesen látnának bennünket, ezért lenne hasznos, ha sike­rülne elhárítanunk az akadá­lyokat és az eddiginél többet tehetnénk a kultúra terjeszté­séért — fejezte be a beszél­getést K. Veress András, a dunakeszi József Attila mű­velődési otthon igazgatója. Molnár Károly — IRODALMI ESTET ren­dezett az abonyi irodalmi kör a helybeli nőtanács tag­jai számára. V1DÉK1 KIADÁSAINK JELENTIK /fírtap Befejeződött a budakalászi községi tanácsház nagyobbí- tása. Már a festők dolgoznak az új szárny helyiségeiben és pár hét múlva azokban is megkezdődik a munka (Gábor felv.) Huszonötezer középiskolás fiatal a nyári termelési gyakorlatokon Az idén húszezer azoknak az 1—4. évfolyamos ipari technikumi nőve-dékeknek a száma, akik nyári termelési gyakorlaton vesznek részt, hogy gyarapítsák, elmélyítsék tanév közben szerzett szak­mai ismereteiket. A négy hé­tig tartó gyakorlaton az első osztályosok — a múlt évben kiadott ren­delkezéseknek megfelelő­en — napi hatórás mun­kaidőben dolgoznak. a részükre megállapított te­rületeken . 3000—3500, a mezőgazdasági technikumokban tanuló fiatal a nyár megfelelő időszakában a tan tervek alapján ugyan­csak négyhetes nyári gyakor­latra megy a különböző szo­cialista mezőgazdasági nagy­üzemekbe: a tangazdaságok­ba, termelőszövetkezetekbe állami gazdaságokba, gépállo­másokra. Az alsóbb osztályok tanulói — életkoruknak meg­felelően — itt is rövidített munkaidőben dolgoznak. A 33 középiskolai osztály­ban ipari, mezőgazdasági, va­lamint kereskedelmi jellegű szakismereteket tanuló több mint ezer diák a tantervben előírt kötelező négyhetes gya­korlaton vesz majd részt. Itt végzett munkájuk alapján érdemjegyet kap­nak, amely beleszámít a jövő évi évközi gyakor­lat érdemjegyébe. Az öt plusz egyes rendszer­ben működő gimnáziumok ta­nulói — az adott lehetőségek­hez képest —, általában két­hetes nyári munkagyakorla­ton fejlesztik tovább év köz­ben szerzett szakmai tudásu­kat azokban az üzemekben, ahová gyakorlati foglalkozás­ra jártak. Együttesen tehát csaknem 25 000 középiskolás fiatal vesz részt az idén nyári termelési gyakorlaton, amelyek a tan­évzárás után kezdődnek. (MTI) — EGYMILLIÁKD 130 millió forint értékű árut ad­tak el a tsz-eknek tavaly az ország t'öldművesszövctkezct szakiizietei és boltjai. Ez alatt az idő alatt 1250 üzlettel gyarapodott üzlethálózatuk. — EZ ÉV ŐSZÉN kezdi meg működését a Nagykő­rösi Ládagyárban az or­szág második koronghasító üzeme. A napokban készült el az új iparvágány. A pró­baüzemet szeptemberben 1 indítják meg, száz új dol­gozó munkába állításával. wwTrfflTirrr'rmm« iiirmj A gondtalan gazdálkodás alapja A múlt esztendő — mi taga­dás — nem sikerült a legjob­ban a ceglédi Táncsics Tsz- nek. Június elejétől már a munkaegység-előlegeket sem tudták fizetni a tagságnak, sűrűn adódtak fizetési nehéz­ségek. Az új vezetőség okult a tavalyi év tanulságaiból. Ar­ra az álláspontra helyezkedett: a tsz rendeltetése az áruter­melés, nem a kereskedés. Meg­szüntették a standot, bezár­ták a borkiméréseket, és 15 féle termékre szerződést kö­töttek. A többi között cukor­répa, burgonya, napraforgó, borsó és répamag szállításá­ra kötelezték el magukat. A termelési költségek, a tagság munkaegység-előlege egész év­re biztosítottnak látszik, a szerződés alapján járó előle­gekből. A termelés biztonsá­gának megteremtése nagy mértékben növelte a tagok munkafegyelmét és megszilár­dítja a tsz gazdasági helyze­tét. Drezdában muzsikálnak Gudi Farkas Mihály népi zenekarát aligha kell bemu­tatni az olvasóknak. Ismerik őket a megye határain innen és túl. Nagy most az örömük: külföldi vendégszereplésre ké­szülnek. Esténként valóságos koncert tanúi lehetnek, akik betérnek az abonyi étterem­be. Az édes-bús kesergőkön kívül, komoly muzsikával is kedveskednek a drezdai új­ságírókonferencia részvevői­nek, és az ottani Astoria szál­ló vendégeinek. Műsorukon szerepel Liszt II. rapszódiája, Strauss Tere-fere polkája, Brahms ötödik magyar tánca, néhány verbunkos, palotás-is.- Az együttessel együtt fellép Pipi Jóska ceglédi prímás is, aki önálló számokkal egészí­ti ki az abonyiak műsorát. Kolompár Dezső, Lakatos Vin­ce budapesti zenekarának köz­ismert klarinétosa, kuruc nó­tákkal, tiroli jódlerekkel, len­gyel polkákkal és néhány Di- micu-számmal lép dobogóra. Az abonyi zenészek június 20-án indulnak az előrelátha­tólag tíznapos külföldi tur­néra. Táborozni jő Aligha van kedvesebb él­ménye a diáknak, mint a jól végzett iskolaév után a nyári táborozás. Ezt tai'tják a nagykőrösi gimnázium ta­nulói is. akik közül száztízen az épülő DCM-nél ütik fel sátraikat. Bár derekasan kí­vánnak majd segíteni az épít­kezésnél, azért a szórako­zásra is marad idejük. So­kan a nagykőrösi országos táborban töltenek el két he­tet, hogy a mezőgazdasági munkához nyújtsanak se­gítséget. Tizen vezetőképző táborozáson vesznek részt. Augusztusban azután nagy­szabású túrákra kerül sor, jó néháinyan a Balaton part­jára készülnek, hogy kipi­henték az iskolaév fáradal­mait és új erőt gyűjtsenek szeptemberre, tanévnyitásra. leesésen vercdégsierepsltek Jó hírneve van a Nagykő­rös^ Konzervgyár fúvószene­karénak. A legutóbb Vecsé- sen, a község fennállásának 175. évfordulója alkalmából rendezett fúvószenekari ta­lálkozón vettek részt. Tér­zenével kedveskedtek a ju­biláló falu lakóinak, majd a szabadtéri, színpadon mutat­ták be néhány új számukat. Az együttes egyébként július 1-én és 2-án Szegeden ven­dégszerepei. MONOÉ 0 Ví&tKG Felkészültek az arafásra A minap tartották a gép­szemlét a Monori Gépállo- máson, A járási pártbizott­ság és a járási tanács szak­emberei jelenlétében vizs­gálták meg a traktorokat és a különféle egyéb gépeket. A járásban nagy munka előtt állnak a Monori Gépállomás dolgozói: 24 tsz-ben majd­nem 18 ezer hold aratása és cséplése vár rájuk. Százhu- szonkét erőgépet és kilenc­ven munkagépet indítanak a mezőre. A gépek máris min­den tekintetben megfelelően kijavítva, felkészülten várják az aratás megkezdését. EGY GÓL, EGY CSÓK ÉS EGY POFON ;,XXXXXXXXXXXXXXX'.XXXXXXXXXXXXVXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XX\X\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXX\XX\XXXVXXVX' tem a lobogó hajú amazon, körülöttem üvöltő, vicsorgó tö­meg és nincs menekvés. — Latrok, gazemberek! — próbálok elcsípni egy-egy ér­telmes szót. A bíró egy impe­rialista! Hol vannak az el nem kötelezett országok? Dehát a bíró hajthatatlan. Tanúsíthatom, hogy egy szív­telen, érzéketlen kő, akit még az anyósa halála sem bírhat ésszerűbb belátásra. Hát csoda, ha nem győzünk? Keserű epé­be fullad a százezernyi szív. Kikapunk. Hát nem balszeren­cse az egész. Ha lövünk, véd a (kapus, ha nem, akkor kapu­fa, fölé megy a labda, ha nem fölé, akkor mellé. Huszonki- lenz éve nem győztek elle­nünk idehaza az osztrákok és most itt van ... Vége ... A lehajtott fejek erdejében a kijárat felé fii rakodni látom a kisasszonyomat. Utána tolak­szom, mert amint tétován kö­rülnéz, úgy vélem, hogy rám sem ismer a vigasztalanság­tól. — Azért nem olyan nagy baj, ugye? — kérdezem bizta­tóan. Rám bámul kifejezéstele­nül, mintha nem■ is hallaná. Tulajdonképpen most vissza kellene adnom a csókot, de Hű, hogy hajtanak az ifik! Ez igen. Lesz itt még két szám­jegyű eredmény is, ha igaz. Csak 4:1? Sebaj. Majd a nagy­csapat. Magamról szólva el kell ismernem, hogy jól szó­rakoztam eddig. Persze, hogy ezután is kijövök. Nem kis meglepetéssel láttam, hogy előttem két sorral a telefonos kisasszony bontogatja az eser­nyőjét, Amikor a náthától fél­ve ki akartam rohanni a lelá­tóról, a még meglehetősen gyér sarok között felém küld­te a labdát (bocsánat: rám ki­áltott): — Hová szalad? Jöjjön, itt az esernyő! Na lám, megismert! Én os­toba, hogy eddig nem jártam focimeccsekre Egy pillanatig a bemutatkozás leghelyénva­lóbb módjait látogattam, de ő olyan tökéletes biztonsággal segített ki zavaromból, hogy nem szóltam semmit. Igaza is van, miért tudja meg ez a kíváncsi tömeg, hogy mi még voltaképpen alig ismerjük egymást? Régi, legmeghittebb barátokként drukkoltunk egy­más mellett, nagy-nagy egyet­értésben. És akkor jöttek a nagyok. Az első pillanatban megfagyott bennünk a vér. Én ugyan még nem nagyon értettem, hogy mi volt az a nagyon rossz ab­ban a mi kapunk felett elzúgó osztrák bombában, dehát már rezonan ziában voltunk. — Micsoda lajhárok'. Sün- disz-nók! — rikoltotta a kis­asszony. — Hajrá, magyarok! — Hajrá-á! — eresztettem meg én is tétován. — Nem baj! Nem történt semmi, édeskéim. Ez még csak a kezdet. — Ha nem is a legszerencsé­sebb — próbáltam okoskodni. — Mit ért maga a futbal- hoz! Ilyen még az aranycsa­pat idején is előfordult. Én láttam... — Hajrá, magyarok! Haj-rá, ma-gya-rok! Jju-ujj! Bíró, mi volt ez? Ehhez nem vagyunk hozzászokva. Hát mi kaptunk gólt? Na, de nem baj,.. — Ez még csak a kezdet — gondoltam, mert szólni már nem bátorkodtam . .. Hajrá, magyarok! — zeng­zúg az aréna, mint Szepesitől szoktam hallani a rádióban. Tőlünk kissé távolabb, az oszt­rák nemzeti lobogók alatt megszólalnak a kereplők. Né­ha egy rekedt rozmárbögés is felugat, dobhárlyametsző füttykoncertet aratva. De hi­szen itt úgy van, mint a szín­házban?! Ha nem tetszik a zene, felharsan a fütty. Közben a magyarok rálatp- csolnak és hogyan-hogyan nem, berúgnak egy gólt. — Pompás, édeseim, hurrá! Hur-rá-á! — pattan fel az egész stadion, az ultrahang határát ostromolva. Én meg csak a szomszédnőmet figye­lem. aki teljes erőből szájon csókol. Micsoda zseni! Miköz­ben az óriási tömeg a góllal van elfoglalva, ő szemvillanás alatt kihasználja a kínálkozó alkalmat, S utána is ujjongó gyönyörrel szorongatjuk egy­más kezét. Hát ez igazán pom­pás! Óh, én... én __ Hiába v izsgáztatom a teljes zoológiái tudásomat, nem találok meg­felelő jelzőt arra, hogy mek­kora állat voltam én eddig, amiért nem jártam meccsre. Gurui tovább a labda és most már az ég is kiderül. Mit nekünk most a világ számtalan bosszantó gondja, amikor megvan az egyenlítő gól. Most már csak a győze­lem van hátra. Ezt kereplik az osztrákok is. de mintha most már szebben szólna ez a muzsika. Mondják, hogy Tichy most milyen szépen osztogat, csak kár, hogy Sándoréit nem boldogulnak a labdával. — Sá-ándor! Csikar, mi volt ez? így elszúrni ezt a helyze­tet! A másik oldalon jön elő­re az osztrákok támadása, de nem tud kibontakozni. De igen! De nem! De mégis!... Gro-sics! Hű Kifutott a kapu­ból! De ott van Sándor és Al­bert is talán. Berúgja! Embe­rek, hát nem látjátok? Képes lesz berúgni! Gál. Nem igaz! Ez nem volt gól! Bíró! A ma­gyar játékosok körültáncolják a játékvezetőt és élénken rek­lamálnak. Sándor mondani akar neki valamit, de az oszt­rákok félreértik és meggátol­ják abban, hogy az öklét hasz­nálja, Még a kapusunk is a bí­rói korholja szelíden. De o stadion! Hát ezt a tombolást kibírni nem lehet. Hirtelen páni félelem vesz erőt rajtam és igen-igen gyámolta­lannak érzem magam Mellei­re élem, hogy a kisírt szemű lány most nem annyira találé­kony, mint a magyarok góljá­nál. Talán most kellene meg­ismerkedni, gondolom, de hir­telen felsajog arcomon a po­fon. Azt ugyanis akkor kap­tam, amikor — én ostoba! — megpróbáltam tárgyilagosan megállapítani, hogy az agyon­reklamált labda túl volt a gól­vonalon. Hát mondják, érde­mes futballmeccsekre járni? Nagymiklós István \ - Megnézted szerdán a í Dózsát? Láttad vasárnap a í Fradit? Barátom! Három hó- Í napja Pesten vagy és még '•) egy becsületes futballmeccsen ; sem voltál. Mire nézed te a í napot? \ Isten ments, hogy rám fog- ( jak: „nem illeszkedik bele a i kollektívába". Gyorsan fel- \ adtam egy táviratot a korholó \ barátnak Seregélyesre: „Je- \ gyet szereztem, várlak!” S \ amint ezt a varázsszöveget \ átadtam a távirdás kisasz- £ szonynak, nagy kő esett le a ! szívemről. Megkönnyebbül- í lem. Olyannyira, hogy már í egészen természetes mosollyal í fogadtam a kisasszony bók- J ját: „Nahát, ezek az igazi, % vérbeli drukkerek nem tagad- % ják meg önmagukat Í Kezdem azzal, hogy a déli- % ben ért az első meglepetés, \ Vártam a barátom vonatát % és helyette a barátaim vonata f érkezett meg. $ — Szervusz, egyetlen öreg­$ fiú! — bokszolt oldalba a táv- % irat-címzett. — Na, hová szól- % nak a jegyek? % — A jegyek? Azok ... izé ... £ — Remélem, a balközépre? ^ — Hogyne kérlek, oda. De­$ hát, azt hittem, hogy csak ^ ketten leszünk ... % — Micsoda? Lacinak, Jós­f kának, meg a Gabinak nem í vettél??? \ r ^ Áldottam a szerencsémet, ^ hogy délelőtt még jócskán áru- % sítottak jegyet a Népstadion- £ nál. Beálltunk a sorba. Kap- % tünk is még háro-m jegyet, de % a szélrózsa minden irányába, £ Cserebere fogadom, s nagy % nehezen egy szektorba kerül- £ tünk. Csak én ültem vagy tíz sorral hátrább. — Kevés van ilyen a me­gyében — mondogatják a du­nakeszi ek a József Attila Mű­velődési Otthon színpadáról. Nemcsak a mérete, hanem a technikai berendezése is fi­gyelemre méltó, tehát joiggal büszkék rá a MÁV Dunakeszi Járműjavító dolgozói. Szeren­csére azonban a művelődési otthon nemcsak színpadáról nevezetes, mert a színjátszók ki is használják a kínálkozó lehetőségeket, hűek a hagyományokhoz. Sárgult, régi plakátok emlé­keztetnek régi előadásokra, az idő távlatában sem fakuló si­kerekre. Eltűntek a művelő­dési otthon igazgatói irodájá­nak falai, teljesen eltakarják — szinte tapétaszerűen — az egykori plakátok. A címek idézik Dunakeszi színjátszó- i sának fejezeteit: Tanítónő, i Irány Caracas, Tavaszi ke- ringó. Szélvihar, Egy pohár ! víz. És a legfrissebb plakát: ; Felnőnek a gyerekek. Itt ér- i denies kissé elidőzni. Nemcsak 1 az újdonság miatt. K. Veress András igazgatónak is ez a véleménye. — Szívesen beszélek a szín­játszókról, a József Attila Mű­velődési Otthon vezetőjeként és lelkes színjátszóként is — mondja K. Veress András. — Talán még elfogult is vagyok, ha előadásainkról esik szó, mert én magam is, amikor csak lehet, színpadra lépek. Színjátszó csoportunk huszon­hat tagot számlál, vezetőjük Keszeg Istvánná, aki fáradha­tatlanul irányítja a próbákat. — Miért tartja jelentősnek a színjátszók legújabb bemu­tatóját? — Műsorunkban az elmúlt esztendőkben a legkülönfélébb művek szerepeltek. Könnyed, de nem sokat érő vígjáték éppen úgy, mint mai magyar dráma. A művek kiválasztá­sával azonban nem lehetünk elégedettek. Ügy éreztük, hogy jó lenne, ha Dunakeszi szín­házkedvelő közönségét, a MÁV Járműjavító dolgozóit megis­mertetnénk napjaink szovjet íróinak egy-egy alkotásával. Ezért tűztük műsorra Rozov Felnőnek a gyerekek című művét. — És milyen sikerrel? — Az előadás beváltotta a hozzá fűzött reményeinket. Színjátszóink sikert arattak, a közönség tetszéssel fogadta a darabot. Pedig nincs könnyű , dolgunk, amikor bemutatóra < vállalkozunk. Dunakeszi nincs! messze Budapesttől, jó a köz-! lekedés és ráadásul a MÁV! Járműjavító dolgozói kedvez-! menyes vasúti jeggyel is ren-! delkeznek. Nem okoz tehát! különösebb gondot a fővárosi i színházak látogatása. Nem; versengünk a Madách Szín- < házzal, de még a Kamara Va-; rietéval sem, mert színjátszó \ csoportunknak természetesen \ nem is ez a célja. Pest közel-! ségét azonban mégiscsak te-! kintetbe kell vennünk. Ez fel- ! tétlenül ösztönzi színjátszóin- ! kát. ! Nem elégedhetnek meg j azonban a helybeli sikerek- j kel. Dunakeszi színjátszói, da- j losad és muzsikusai nem ma- j radhatnak a művelődési ott-j hon falai között, el kell jut-! tatniok a kultúrát olyan he-1 lyekre is, ahol még kevesebb : a művelődési, szórakozási le- j hetőség. Vajon megtesznek-e mindent a kultúra terjesztéséért a j dunakeszi József Attila Mű-: velődési Ház művészeti cso­portjai? — Ismerjük kötelezettsége­inket — válaszolja K. Veress András —, éppen ezért sze­retnénk kiterjeszteni hatósu­garunkat. Gyakran szerepe­lünk nemcsak a megyében, hanem az ország legkülönbö­zőbb tájain is. Hosszabb uta­zásokra is módunk nyílik, mert vasutasok vagyunk és ez előnyt jelent. Készültünk pél­dául Tiszapalkonyára, hogy az ottani munkásoknak tart­sunk előadást. Az utazáshoz kölcsönkértük volna a MÁV Szimfonikus Zenekar hálóko­csiját. Tervünk azonban raj­tunk kívül álló okból meg-

Next

/
Thumbnails
Contents