Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-11 / 109. szám

MM. MÁJUS II. CSÜTÖRTÖK 3 A szerencse nem pottyan az égből! Akik „csinálják“ a szerencsét ÚJABB TÖRVÉNYADTA LEHETŐSÉGEK A napokban gazdász ba­rátommal beszélgettem, aki most egy termelőszövetkezet elnökeként dolgozik. A ha­tárt járva, boldogan mutatta a zöldellő táblákat, a dúsan növő kalászosokat, az arasz­nyira magasodó kukoricát, a kövér bokorba terebélyese­dett burgonyát, a kiegyelt és megkapált cukorrépát. — Ha kis szerencsénk lesz, gazdagon aratunk! — mondta. — No, persze, azért nem bí­zunk mindent a szerencsére — tette hozzá mosolyogva. És ezen elgondolkoztam. ■k Az idei tavasz minden szempontból jól indult. Ko­rán felmelegedett az idő, kez­dődhetett a szántás, vetés, az ősziek ápolása, eső is jött időben és bőségesen, A ter­mészet megtette a magáét. Ezért nem megalapozatlan az a törekvés, amelynek már egy hete tanúi lehetünk. A ter­melőszövetkezetek egy része versenyt kezdeményezett a több áru termeléséért, a ter­vek túlteljesítéséért, a hol- dankénti jövedelem emelésé­ért. Nem megalapozatlan, de csak úgy érünk célt, ha az időjárás ajándékaihoz az em­ber is hozzáteszi a maga fára­dozását. * A kőröstetétleni Dózsa Terme­lőszövetkezetben az elmúlt na­pokban már gondot okozott: mit dolgozhatnának az emberek. Ami kapás volt, azzal végeztek. öt- ven hold cukorrépán megtörtént a sarabolás, az egyelés, és az első kapálás. Már a második ka­pálás következik. Végeztek a mák egyelésével. és kétszer kapálták. Megkapta a kézi munkát a nap­raforgó is. .Ahogy Berta Mihály elnök elmondta, most azon gon­dolkoznak, hogy a vágásra ke­rülő őszi takarmánykeverék he­lyére 10 holdon rövid tenyészide­jű kukoricát, vagy 12—13 holdon pedig muhart vetnek. Hadd adjon kétszeresen a föld, jó erőben van, gondos munkát kap, birja. Es az emberek gyorsabban gyarapsza. Bak. .. Tamasi János, az abonyf Uj Világ Termelőszövetkezet el­nöke mesélte a napokban, hogy rövid idő alatt két­ezernél több, háztájiban ne­velendő libára, kacsára, csi­bére szerződtek náluk a ta­gok. A szövetkezet takar­mánnyal segíti az otthoni ál­lattartást, s minden porta né­pes lesz a baromfitól. Hogy több lesz a tagok jövedelme? Senki sem sajnálja, csak örül neki. Jó kis ráadást hoz majd a köztes is. ötszáz hold kukoricában termelnek, olyan kukoricában, amelyet családi művelésre vállaltak az em­berek, s ugyancsak megfog­ják a munka végét, mert ha több terem, több lesz a ha­szon is. ★ Az aszódi Aranykalászban mondta Lajtos János elnök: — Mi az eredményességi jö­vedelemelosztást tartjuk üd­vözítőnek. A kapásokat el is vállalták az emberek. Ku­koricából még többnek is akadna gazdája... A kapások zömét már hetek­kel élőbb ki is parcellázták és eszerint ment a munka. Min­den tagnak számozott cöveke van, s minden vállalt nö­vényféleségnél ugyanaz a szám az övé. A múlt évben nem volt ilyen sorrend, aztán megtörtént, hogy kihúzgálták egymás parcellájából a jelző­karót ... Volt vita. De az idén nem lesz! A 45 holdas cukorrépatáblájukra, amely mindjárt a kartali köves út mellett van, öröm ránézni. Tavaly ilyenkor még alig-alig ment a munka, most meg mindenki igyekszik ellátni, amit vállalt. Meg is lesz a haszna. A cukorrépánál pél­dául minden terven felüli mázsa után ■ egy kiló cukor vagy forintértéke jár pré­miumként ... És ezt az embe­rek tudják, mert így állapod­tak meg... És az egyezség szent! + A napokban egy értekezleten hallottam Zsemle József beszá­molóját az abonyi József At­tila Termelőszövetkezetről, ahol ő párttitkárként dolgozik. Elmond­ta, hogy a háztájiban történő árutermelés növelése érdekében az ő elnökük. Gáspár József, ugyancsak letette a garast. Har­minc liba hizlalására szerződött, s ez hízott állapotban testvérek között is nyom majd 180 kilót. A növényápolásban sem ma­radnak le, hiszen az dönti el, mit hoz egy-egy hold. Három növénytermelési brigádjuk _ ne­mes versenyben áll. A győztes brigád dija: ötezer forint! A Budapesti Ipari Vásáron ez idén sokkal nagyobb szám­ban vesznek részt a kisipari és háziipari szövetkezetek, mint eddig bármelyik évben. Nem kevesebb, mint kétszáz kisipari és százhúsz háziipari szövetkezet vonul fel a vá­sárra, hogy bemutassa, ho­gyan segíti elő a szövetkezeti kisipar a lakosság jobb ellá­tását, A vásár megnyitása előtt Erdős József, az OKISZ elnöke tájékoztatta a sajtót arról, hogy az ipari vásáron a kézműipari szövetkezetek mi mindent állítanak ki: — Ezúttal is saját pavilon­jaikban állítanak ki a kisipari szövetkezetek: — mondotta az OKISZ elnöke. — Idén azon­ban kiállítási területünk meg­haladja a négyszáz négyzet- métert és így a szövetkeze­tek a legnagyobb kiállítók közé kerültek. Néhány példa arról, amit szövetkezeteink bemutatnak: A cipészek pél­dául kétszázharminc féle új fazonú cipőt, papucsot, a bőr­díszművesek hatvan féle kesz­tyűt és több mint száz bőr- divatárut mutatnak be. A fa­ipari szövetkezetek pavilon­jaiban az OKISZ bútorpályá­zatán díjnyertes, modem kis­lakásokba készített bútorok láthatók szobaberendezéssze- rűen. Újdonságaink közül a vegyi és műanyagipari szö­vetkezetek műanyag-útikész- 1 étéit, új esőkabátjait, PVC- szőnyegeit, gyermek PVC- nyakkendődt és új műanyag­játékait szeretném megemlí­teni. Bizonyára nagy feltűnést fog kelteni a kiállított nyolc­személyes lakókocsi-prototí­pus. — Az órások szövetkezete aluminium—üveg kombinált pavilonban javítószövetkezetet állít fel, amely a helyszínen vállal és végez kisebb javí­Inárcson a szövetkezeti iro­da előtt találkoztam Fekete Mihállyal. Zömök, kemény­kötésű, barna ember. Fején vasutassapka. Vállán köteg nádkötő drótot vitt, a szőlőbe igyekezett venyigét kávézni. Mert ott vállalt nagyobb te­rületet a feleségé, aki tagja a Március 21 Termelőszövetke­zetnek. Dehát annyi mindent vállalt az asszony, szőlőt, ku­koricát, cukorrépát, meg a spárgaszedésnél is szükség volt rá, hogy egyedül nem győzi. Mivel Fekete Mihály mozdonyfűtő lévén 24 órai szolgálat után 48 órai pihe­nést kap, munkával „pihen” a határban. A nagylány is segít iskola után délutánon­ként, így a múlt hónapban Fe­kete Mihálynénalk 54 mun­kaegységet írtak jóvá, ami negyven forintjával 2100 fo­rintnak felel meg. Ezért ér­demes segíteni a családnak is. Fekete Mihály keresete különben a mozdonyon két­ezer forint.,. ★ Hát így csinálják a szeren­csét ... Tenkely Miklós tásokat. A vasipari szövetke­zetek nagyon sok exportter­méket mutatnak be, többek között olajregeneráló gépet és az elektrostatikus festés új megoldású szerkezetét. Érde­mes lesz megtekinteni a leg­újabb camping-berendezése- ket, üveglombikszerű, kétsze­mélyes kis kávéfőző gépet és a legújabb áramvonalas, min­dentudó, exportra szállított krémkávéfőző gépeket. — A háziipari szövetkeze­tek üvegpavilonjában többek között a modern lakásokba készített új, modem lakberen­dezési tárgyak kiállítása két­ségkívül tetszeni fog a vásár látogatóinak — fejezte be tá­jékoztatóját Erdős József, az OKISZ elnöke. A főosztályvezető vörös lett a méregtől, rámförmedt: — Ha te feleslegesnek ér­zed a munkád... én a maga­mét nem érzem felesleges­nek! Bujkált bennem az ellen­kezés ördöge, de inkább nem ellenkeztem, láttam, mennyi­re szívére veszi a dolgot, ta­lán még kázust csinálna be­lőle, ráfogná, hogy „lejára­tom a hivatal tekintélyét”. Pedig — őszintén mondom — sokkal több hasznot hajta­na ő is, meg én, ha kinn len­nénk valamelyik termelőszö­vetkezetben, vagy üzemben. Közgazdasági ember ő is, én is, elkellenénk.' Itt meg ülünk, bámuljuk a bejövő papíro­kat, s még gyártunk is mel­léjük. „Kiértékeljük“’ a bejö­vő jelentéseket. De vannak olyan kimutatások is, amelye­ket a kutya meg sem néz, de ha egyszer nem érkeznek be határidőre, máris rádörrent a titkárságunk a mulasztókra, mi lesz?! Ha még csak nálunk lenne így, üsse kő, elbírnák az emberek, de másutt is így van. Van nekem egy ko­mám egy másik főhivatalban, az mesélte, hogy náluk a há­rom hónappal ezelőtt levágott szarvasmarha vagy sertés is szerepel a kimutatásban. Te­hát már régen megették, el is felejtették valahol az ország­ban, hogy ilyen és ilyen pak- szusú jószág létezett, de a komámók még vezetik, iktatják, számon tartják. így nem is csodálom, hogy náluk is sok a munka. Visszatérve mihozzánk, a napokban egyik kolléga ja­vaslatot tett bizonyos admi­nisztrációs ésszerűsítésre, ami lehetővé tette volna, hogy Ötezer sakk-készlet félmillió pipa Nemrégiben ünnepelte tíz­esztendős fennállását a nagy­kőrösi „pipagyár”, pontosab­ban a Dohányzócikkgyártó és Faipari Vállalat. Ma már per­sze inkább csak bútorokat, fa­ipari tömegcikkeket készít ez az egyre jobban fejlődő üzem, a dohányzócikkek készítése, a kapacitás nyolc-tíz százalé­kát köti le. Ennek ellenére, ma is híres a nagykőrösi pi­pa. Külföldön is jól ismerik, a közelmúltban szállítottak be­lőle tetemes mennyiséget Gö­rögországba. Szatmáry Imre, a pipakészítés országos hírű mestere irányítja itt a pipa­gyártó részleget. Tíz eszten­dő alatt közel félmillió pipát készítettek a legkülönbözőbb kivitelben- az ő mintái alap­ján. Érdemes még megemlí­teni, hogy ugyanebben a rész­legben nyolcszázezer cigaret­taszipkát. ezerötszáz darab biliárddákót. 5200 sakk­készletet, és nagy mennyiségű esztergált faárut gyártottak. Kiadták Henri Alleg börtönéveiről szóló könyvét A párizsi Editons de Mi- nuit kiadta Henri Alleg új könyvét. A betiltott algíri ha­ladó lap, az Alger Républi- cain egykori főszerkesztője, a Barbarossa-börtönben el­töltött három esztendejéről ad megrázó képet a kötetében. A Csehszlovák Kommunis­ta Párt megalakulása 40. év­fordulója ünnepségére szer­dán reggel Prágába utazott a Magyar Szocialista Mun­káspárt küldöttsége; Kállai Gyula, a Politikai 3izottság . tagja és Prieszol József, a Borsod megyei Pártbizottság első titkára, a Központi Bi­zottság tagja. Búcsúztatásuk­ra megjelent a Nyugati-pá­lyaudvaron Szirmai István, A Magyar Közlöny 34. szá­mában jelent meg a földmű­velésügyi miniszter 10/1960 (IV. 30.) F. M. számú rendele­té. A nagy fontosságú rendelet a termelőszövetkezetek ter­melési kapcsolatait szabályoz­za és ezzel az élet által felve­tett égető kérdésekre ad sza­batos választ. Örömmel üdvö­zöljük ezt a rendeletet, amely újabb lehetőségeket tár fel a szocialista mezőgazdasági ter­melés színvonalának emelé­sére. A rendelet értelmében két vagy több mezőgazdasági ter­melőszövetkezet egyesítheti erőfeszítéseit egy vagy több termelési ág közös fejlesztésé­re. Köztudomású, hogy a mezőgazdasági termelésben sok olyan — ma még jórészt kihasználatlan — lehetőség rejlik, amelyet csak két vagy több termelőszövetkezet szoros együttműködésével le­het jól kihasználni. Ilyen le­hetőség például a baromfikel­tetés, szőlőtelepítés, pince- gazdaság, öntözéses kertészet, gyümölcsfa-oltvány szaporítás, tógazdaság, méhészet, gazda­sági műhely üzemeltetése, kőbányászat, építőbrigád fog­lalkoztatása, különféle fel­dolgozó üzemeik létesítése, a háziipar-fejlesztés, valamint ja, a Központi Bizottság tit­kára, Kossá István közleke­dés- és postaügyi miniszter, Hollai Imre, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának osztály- vezetője. Jelen volt a búcsúztatásnál Frantisek Pisák, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete és a kö­vetség több tagja. (MTI) kultúrház, garázs, napközi otthon közös létesítése. A felsorolt, valamint a sok más lehetőség nagyfokú ki­használásával jelentősen nö­velhetjük a termelőszövetkeze­tek jövedelmezőségét, s ezen belül a tagság részesedését, szociális és kulturális ellá­tottságát. Milyen újabb tör­vény adta lehetőségekről be­szélhetünk a mi megyénkben? Elöljáróban kijelenthetjük, hogy a rendelet által felsorolt valamennyi lehetőséget meg­találjuk Pest megyében is. A mi termelőszövetkezeteinknek is hasznára válna a közös csibekeltető állomás, pince- gazdaság, öntözéses kertészet, méhészet és napközi otthon, amelyek létesítése így is, úgy is napirenden van, ezek valamelyike nélkül nem mű­ködhet eredményesen szocia­lista nagyüzem. Hogy ez mennyire így van, azok a kezdeti — jobbára ösz­tönös, illetve spontán — kez­deményezések bizonyítják, amelyeket máris megtalálha­tunk a megyében. Ezek közé tartozik elsősorban a Gerje— Perje Vízhasznosítási Tár­sulat és a Duna—Tisza csa­torna öntözővizének haszno­sítására alakult társulat. Ezek a vízhasznosítási társulatok több termelőszövetkezet erő­feszítéseit egyesítik már hosz- szabb ideje és jelentős ha­szonnal. Példájukat másutt is követhetnék, ahol ilyen nagy lehetőségek adódnak. A termelőszövetkezetek kö­zötti termelési kapcsolat szükségességét még számtalan lehetőség felveti, amelyeket kár lenne parlagon he vertet ni. Egyszerű társulások, vagy közös vállalatok létesítésével mihamarabb ki kell hasz­nálni ezeket a lehetőségeket a termelőszövetkezetek jöve­delmezőségének növelésére, a tagság hasznára. goktól, van a háztájiban. Van, igaz. Én is eladnék legalább hatot. Dehát a kutya sem forszírozza! Senkinek nincs gondja vele! így azután a pa­pír ott a fiókban, a malac meg sehol. Ez nem szerző­déses termelés, ez smafu! Fújt is egyet, amikor befe­jezte. Az elnök meg vörösödött. Az elnökhelyettes meg gyor­san hozzám hajolt, s ma­gyarázta: — Eltúlozza ám a dolgot! De akkor már én sem eresz­tettem a koncot. Érdekel ez engem is, beszéljünk csak ró­la. Az elnök vasvilla szemmel néz rám, hadd prüszköljön, neki van takarni valója, nem nekem. Magyarázná a dolgot, csűri erre, csavarja arra, de csak nem engedem mellébe­szélni. — Felvették az előleget? — Fel. — A takarmányjuttatást is? — Azt is. — S hol a hízó? — Hát... — Mikorra vállalták? — Egész évre négyszázat. Decemberig még meglehet! Mit kell elsietni a dolgot? Ba- tó bácsi mindig ilyen türel­metlen ... — Nincs igaza? Ha időben nem gondolnak a malacokkal, decemberre fele sem lesz meg. Pedig a szerződés — szerződés, nemcsak az álla­mot köti, magukat is. — Ez... ez... igaz __ M érgesek az öreg Batóra, elszólta magát. Én meg örü­lök, lám, ha talán nem szól az öreg, marad a dolog eny- nyiben. „Majd stornírozzák a szerződést”. Mert efféle elv vallója szépecskén akad a mi tsz-vezetőink között. Csak hát ebből még nem lesz disz­nóhús. Pedig az én kérdező emberem az üzemi pártnapon azt akarja hogy egy év múl­va már,ne álljon érte sorba a felesége! S erre kell gondolni — falun. (Folytatjuk) A\\\\\\\V\\\\V^\VC^V^\\\\\\\\\VJC^ Virágház Örkényben. A községi tanács új virágházában már virágzanak a muskátlik, kaktuszok és a többi nö­vények. Az itt nevelt növényeket a községi parkosításnál használják fel. (Gábor Viktor felv.) három fő felszabadul. És mi volt a válasz? Korántsem az, hogy: helyes, akkor le­adunk három létszámot! Az volt a felelet: „bolondok len­nénk leadni három státuszt, amikor már kiverekedtük.” így azután a kolléga örülhe­tett, hogy nem hordták le, amiért ésszerűsítésen törte a fejét. Ha tőlem kérdeznék, hogy mit tartok feleslegesnek, leg­alább nyolcféle kimutatást tudnék felsorolni. Egyszer már szóltam is emiatt. A fő­osztályvezetőm leintett: bo­lond vagy, önmagad alatt vágod a fát? Az hagyj án, hogy én itt adminisztrálok, de azok, akik lentről küldik a jelen­téseket, gyakorlati munka helyett gyártják a papirost, s ez, szerintem, már hiba. Mert ha összeadom, akkor kikere­A SZERZŐDÉSES SEMMI Befejeztem a dolgot, amiért jöttem, s már indulni akar­tam, amikor azt mondja a fő- agnxnómus: — Nincs kedve maradni? A kocsi később is hazaviszi, de lesz most nálunk egy brigád­vezetői megbeszélés, hátha hall valami érdekeset. Maradtam. Tizenkét ember, tizenkét brigád vezetője, ök a kulcs­emberek, nélkülük mozdulni sem lehet a közösben. Hall­gatom, hallgatom őket, sok okos dolgot mondanak. Példá­ul azt, hogy szeretnének időn­ként brigádértekezletet tarta­ni, lehet-e, mi a vezetőség vé­leménye? Tájékoztatni kell az embereket, s arra ez nagyon jó lenne. Meg: nincs rend­jén, hogy külön van fogato- sa minden részlegnek. Kerté­kedik, hetente kilenc órai munka csak arra megy, hogy nekem jelentsenek. Pedig én csak egy főhivatal vagyok! Ellensége lennék a papír­munkának? Visegrádi Gá­borra ezt nem mondhatja senki! De a szükségtelen pa­pírmunkának? A látszatje­lentéseknek? Annak bizony ellenére vagyok. Már csak azért is, mert éppen előttem fakadt ki az egyik tsz íő- agronómusa, amikor erről be­szélgettünk. Heti két teljes napja megy el adminisztrá­cióra! Két nap, amikor a na­pi huszonnégy óra is kevés, hogy rendet tartson a gond­jaira bízott ezernyi dolog kö­zött! Különben ebben a szö­vetkezetben esett meg máso­dik találkozásom a disznó- hússal, amit korábban már jeleztem. Hadd számoljak be 'róla. szetnél négy, az állattenyész­tőknél öt, s így tovább. így azután előfordul, hogy egyik helyen nem győzik a munkát, a másikon meg dologtalanul álldogálnak. Ha központi irá­nyítás lenne, akkor meg­szűnne ez. Okos gondolat, sok jót hall az ember egy ilyen brigadéros értekezleten. Dagad is az elnök keble, lám, a „központi elvtárs” előtt így remekelnek, amikor az ál­lattenyésztési brigádvezető be­leköp a leveses tálba. (Már bocsánat a kifejezésért, de csak így lehet hűen érzékel­tetni a dolgot.) — Szeretném tudni, hogy mire kötött a vezetőség szer­ződést? Négyszáz hízóra! Hol vannak a malacok? Tíz anya­kocától nehezen lesz ennyi! Azt mondták: vesznek a ta­Kétszáz kisipari és százhúsz háziipari szövetkezet sokszáz újdonságot mutat be az Ipari Vásáron Nagy-Miklós István MÉSZÁROS OTTO: (2) Emlékiratok a máról Magyar pártküldöttség utazott Csehszlovákiába a Politikai Bizottság póttag-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents