Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-21 / 118. szám

mt. MÁJUS 21, VASÁRNAP *f revei yfÄiflD s Kádár János elvtárs a Csepel autógyári dolgozók között (Folytatás az 1. oldalról.) példává] támasztotta alá Ká­dár elvtárs. — A Hortihy-rendszer 25 esztendeje alatt mindig volt Magyarországon Kommunista Párt. Hol erős, hol gyengébb, uralkodó osztály megdöntése szempontjából már nem ele­gendő. Ehhez szükséges volt meghirdetni a széles egység­front politikát, s olyanokat is bevonni ebbe a harcba, akik nem voltak tudatos hordozói a szocialista eszméknek, de a fa­— Gál Imre vagyok, s két éve dolgozom az autógyárban. Keresetemmel elégedett vagyok, szeretnék nagyon jó szakmunkás lenni — mondja Kádár elvtárs kérdésére de mindig volt. Az illegalitás évei alatt mintegy tízezren vettek részt a mozgalomban. Ez a tízezer természetesen ki­csiny része volt a munkásosz­tálynak, kicsiny, de nagyon fontos része! A szocialista esz­mék terjesztése szempontjából igen jelentős szám, de az siszta típusú, Horthy-rendszer megdöntésében, a háború fel­számolásában érdekeltek vol­tak. Ezt a célkitűzésünket megkönnyítette, előbbre hozta a szovjet hadsereg győ­zelme a fasizmus felett, 9 fel­szabadító szerepe hazánkban. Minden liaznfi .«órainkba tartozik — Most egészen mások a méretek. Az illegalitás évei­ben néha még saját családtag­jainkkal is meg kellett küzde- nünk, akik féltettek bennün­ket a harcban. Most a maguk családtagjai bizonyára büszkék arra, hogy hozzátartozójuk hí­res brigádtag. Nekem nagyon az emlékezetemben maradt az az idős tudás, akivel nemrégi­ben beszélgettem. Ez a tudós­ember távol áll a marxizmus­tól, de ő is hazafi, s tudja, hirdeti, mit hozott, adott ez a rendszer a népnek. Hogyan is zárhatnánk ki ilyen hazafiaikat szocialista társadalmunk épí­téséből, csak azért, mert nem marxisták? — Dicsőségre vágyó emberek mindig voltak, s sokáig lesz­nek is. Ha ezt hasznos tevé­kenységben gyümölcsöztetik, még ez is lehet pozitív értel­mű. Ugyanakkor vannak önző emberek, akik a saját maguk érdekein kívül semmit sem látnak. Ezért mondjuk mi azt, hogy a társadalom szempontjá­ból a döntő a munka végter­méke. Mi örömmel tapasztal­juk, hogy a dolgozók többségé­nél növekszik a helyes érte­lemben felfogott személyi ér­dekkel párosult szocialista ön­tudat. S végül: a suszter ma­radjon a kaptafánál elmélet­ről. Az új kutatásából soha­sem lehetett, s ma sem lehet senkit kirekeszteni, Pasteur sem volt orvos, mégis alkotá­sa az egyetemes emberiség ajándéka. Egy alkalommal megnéztem egy, a Horthy-idők- ből származó találmányi kimu­tatást, ennek az volt az érde­kessége, hogy az akkori idők­ben headott találmányok szer­zőinek harminc százaléka — borbély volt! Ugyanis a régi világban csak pénteken—szom­baton dolgoztak látástól vaku- lásig, ám a hét többi napjában is ott kellett ülniök az üzlet­ben 12 órát. Mit tehettek egye­bet, mint olvastak. Ez a példa is mutatja, hogy mindenkit ösztönzünk az újra, a jobbra, még akkor is, ha az nem vág közvetlen a munkájába. Kár, hogy az idő oly gyor­san szaladt és nem jutott lehe­tesült a látogatásról, bejött a gyárba. Kádár elvárs sze­retettel ölelte meg az idős munkást, aki még percekkel később is törölgette a szemét az örömtől. A hajtóműgyár­ban Novák Béla gyáregység­vezető volt a küldöttség ka­lauza, ahol Kádár elvtárs kü­lönös érdeklődéssel kísérte a finomkovácsológépen dolgo­zók munkáját. Tréfásan meg is jegyezte Horváth Andrásnak, a Pest megyei Pártbizottság első tit­kárának : — „Könnyű” ilyen me­gyében párttitkárnak lenni, ahol ennyi tehetséges dol­gozó, s kitűnő technikával dolgozó gyár van... Nagygyűlés több ezer dolgozó részvételével Délután fél háromra zsú­folásig megteltek az új sze­relőcsarnok hatalmas helyisé­gei, hiszen a gyár dolgozói közül mindenki, aki csak tu­dott, ott akart lenni a nagy­gyűlésen, s meghallgatni Ká­dár elvtársat. így azután a több ezer főnyi hallgatóság lelkes tapssal köszöntötte az emelvényre fellépő vendége­ket. Pálfi Kálmán, a gyári pártbizottság titkára nyitotta meg a gyűlést, majd Kádár János elvtárs emelkedett szó­lásra. Azzal kezdte, hogy nem is­meretlenként jött a Csepel Autógyárba, hiszen annak idején, mint a Pest megyei Pártbizott­ság első titkára járt itt, s azóta is minden lényeges problémáját ismeri a gyár­nak. Hálásan megköszönte a me­leg fogadtatást és azt tette hozzá, hogy bár személyesen nincsen lehetőség a sűrű találkozásra, ám a viszony a párt és a dolgozók között mégis közeli. „Egymás nélkül nem boldogulunk, hiszen mi, vezetők, ott a központban, legfeljebb a helyes, követen­dő irányt tudjuk kijelölni, de azokat valóra váltani senki más nem tudja, csak önök." — mondotta. Kádár János beszédét mondja a nagygyűlésen Csepel autógyári Van (‘Hclnie a munkállak kell mondani: egyetlen kiló­val sincs kevesebb disznóhús a piacon, mint tavaly, a vá­sárlóerő viszont növekedett, ugyanakkor a tavaly még egyéni gazdák elhanyagolták az anyakocaállomány megfe­lelő fejlesztését. Ebből ala­kult ki a mai helyzet.” Őszin­tén vázolta a dolgozók előtt, hogy ezen a téren az idén nem várható jelentősebb vál­tozás, de ez olyan átmeneti ál­lapot, amelyet a mezőgazda- sági nagyüzem fel tud szá­molni. Hozzátette még, hogy marhahúsban jelenleg sincsen hiány, a baromfiellátás javulni fog, a tojásellátás máris meg­javult. A párt irányvonala nem változik! Kádár elvtárs utalt arra, hogy közösek gondjaink, kö­zösek az örömeink, hiszen amikor utoljára itt járt, még 1956-ban, igen bonyolult hely­zet volt Magyarországon. Az­óta sok mindent megértünk, jót is, kevésbé jót is. Emlé­kezetbe idézte az ellenforra­dalmi napokat, s vázolta an­nak tanulságait. ,,Amit az­óta elértünk, bár jólesik számunkra, mégsem kiabálunk rá hurrát. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy ma a munkának, az alkotásnak van értelme, s értelme volt közös erőfeszítéseinknek a szocializmus építése érdeké­ben." Szólott a nehézségekről, problémákról. Mint mondotta, nagy fel­adataink, s eredményeink mellett nehézségeink is adódnak. De azokat he­lyesen kell értelmezni. 1956-ban anarchia volt az or­szágban és a kibontakozás út­ja sem volt látható, világos, hogy ma másként kell ér­telmezni a mai nehézsége­ket. Ezzel kapcsolatosan Ká­Sűrűn szakította meg Kádár elvtárs a tetszésnyilvánítás beszédét a taps, tőség a további beszélgetésre, így azután a Bánki Donát bri­gádnak már csak egyetlen ké­rése akadt, Kádár elvtárs örö­kítse meg látogatását a napló­ban. ■leírás a brigádnaplóba „Köszönöm a meghívást és örülök a személyes talál­kozásunknak. Minden jót, további sikereket kívánok a Bánki Donát szocialista munkabrigád tagjainak. Szigetszentmiklós, 1961. május 19. Kádár János” Az üzemlátogatás során csak a látogatás szervezői iz­gultak a tervezett idő betar­tása miatt, hiszen Kádár elv­társ és kísérete egy-egy dol­gozóval hosszabban is elbe­szélgetett. Takács Antaltól, a motorgyári VII. műhely ve­zetőjétől Kádár elvtárs a műszerek minősége iránt ér­deklődött, a fiatal Gál Im­re először megilletődötten vá­laszolt, de azután összeszedte magát és részletesen elmond­ta, mióta dolgozik a gyárban, mennyit keres és fejlődését hogyan segítik elő dolgozó társai. Bíró Éva, a motorgyár KISZ-brigádjának vezetője, büszkén mesélte el, hogy 15 tagú brigádjuk szinte rend­szeresen kap pénzjutalmat, ok­levelet szorgalmas, eredmé­nyes munkájáért. Horváth Józsefné pedig a közeljövő­ben végző technikumi hall­gatók ballagására hívta meg Kádár elvtársat. — Ha ráérek, eljövök — vá­laszolta mosolyogva. Megható találkozás színhe­lye volt a normália-gyár. A 66 éves, nyugdíjas Báder Pé­ter bácsi, kétszeres sztahano­vista, és hat oklevéllel ki­tüntetett dolgozó, miután ér­dár elvtárs röviden vázolta az elért szép termelési sike­reket, s rámutatott az ezek­ben meglevő hiányosságokra is, majd a magyar falu né­pének nagy elhatározásáról, a termelőszövetkezetekről szólott. „A paraszti lélek — úgy látszik — nyugovóra jutott. Most valamennyien bent van­nak a termelőszövetkezetben, s ennek hatása jó irányban mutatkozik meg a munkában is, gondolkodásukban is. Az időjárás egyelőre jó, de a mezőgazdasági termésered­ményt felbecsülni csak óvato­san szabad. De amit eddig látunk, az biztató! — Rész­letesen beszélt az ötéves terv egyes kérdéseiről, amelyről szólva megállapította, hogy annak helyes összeállítása igen nagy feladat. Mai életünk kérdései A nagygyűlés hallgatósága sűrűn fogadta tapssal Kádár elvtárs egy-egy vidámsággal fűszerezett megjegyzését, s külön is megnyerte az autó­gyáriak tetszését, hogy a párt első titkára nem hallgatott mai életünk egyetlen „ké­nyes” kérdéséről sem. Sor­ra került az égető lakáshiány, a disznóhús kérdése, amely­ről szólva Kádár elvtárs elmondotta, hogy „egyálta­lában nem örülünk annak a helyzetnek, ami jelenleg van, hogy a háziasszonyok sorba állnak a sertéshúsért, s azt is tudjuk, hogy semmiféle „ma­gyarázat” nem ér fel egy kiló sertéshússal, mégis meg Az ipar tevékenységéről szólva, megjegyezte, hogy to­vábbra is a termelékenységet kell fokozni, mert csakis ez a fejlődés alapja. A hallgatóság nagy tapsa közepette jelentette ki: a párt eddigi, jól bevált, a dolgozó milliók által szí­vesen támogatott politiká­ja, irányvonala nem vál­tozik. Befejezésül a béke megvé­déséről, a nemzetközi hely­zet legfontosabb kérdéseiről szólott. A nagygyűlés és az egész nap méltó befejezése volt az a kedves jelenet, amikor a hallgatóság őszinte tapsai kí­séretében az autógyári dol­gozók különféle ajándékokat adtak át a szeretett vendég­nek, ám a legmagasabbra ak­kor csapott az ünneplés láng­ja, amikor Szőnyi Miklós igazgató átadta Kádár Já­nosnak a Csepel Autógyár törzsgárda jelvényét. Bácskai László Hruscsov és Kennedy találkozója az érdeklődés homlokterében A bécsi megbeszélések világvisszhangja Az angol sajtó túlnyomó- részt washingtoni jelentések alapján foglalkozik a Hruscsov —Kennedy-találkozóval. A la­pok erősen hangsúlyozzák, hogy a találkozó célja a sze­mélyes eszmecsere, tájékozó­dás, semmi esetre sem érde­mi tárgyalás, még kevésbé döntések meghozatala vagy kötelezettségek vállalása. London kerülni akarja a közvélemény érdeklődésének túlságos felcsigázását a bécsi találkozó iránt és azt akarja kifejezésre juttatni, hogy érde­mi tárgyalásokra MacMillan távollétében nem is kerülhet sor. A berlini problémát eddig még nem említették a találko­zóval kapcsolatban, de washingtoni értesülések szerint az amerikai kor­mány erősen foglalkozik a gondolattal, hogy Kennedy Hruscsowal folytatandó eszmecseréje során szóba- hozza a berlini kérdést is. Az amerikai kormány állás­pontja. e problémával kapcso­latban mindinkább kizárja a megalkuvást. A Daily Mirror hangoztatja azt a londoni véleményt, Ken­nedy és Hruscsov eszmecse­réjük során megvitatják egy csúcstalálkozó lehetőségét is. A Daily Mail is annak a vé­leménynek ad kifejezést: remélhető, hogy a két kormányfő találkozója egyengetni fogja az utat egy négyhatalmi csúcsta­lálkozó felé, habár ez még valószínűleg nagyon is a távoli jövő reménye. A Daily Telegraph így ír: a találkozó útmutatást adhat Kennedy számára külpolitikája kialakításához, amely ma még korántsem egységes és átgon­dolt. A Daily Sketch politikai tu­dósítója szerint Géniben több olyan vélemény látott napvi­lágot. hogy amennyiben a bé­csi találkozó sikeres lesz, Hruszsov meghívja majd Ken- nedyt, látogasson el Moszkvá­ba. Csak nagyon kevés angol lap foglalkozik vezércikkben a találkozó hírével. A Daily Express vezércikkében így ír: — Az angol közvélemény úgy véli, a Hruscsov—Kenne­dy-találkozó jó hír. Minden, remény megvan arra, hogy a két államfő közötti esz­mecsere tárgyilagos lesz. Angliának csak előnyei származhatnak abból, ha Hruscsov és Kennedy kö­zött jobb, őszintébb kap­csolat alakul ki. A Daily Worker vezércikké­ben hangoztatja, Kennedy a bécsi találkozó során meggyő­ződhet majd arról, hogy mások is tudnak keményen beszélni. Ezért tanácsos, hogy alaposan gondolja át kormánya külpoli­tikáját, amely néhány hónap alatt egyik kudarcot a másik után szenvedte el: Kuba, Laosz, Algéria, Irán jelzik ezt az utat. Továbbá Amerika aka­dályozza á genfi atomértekez­let sikeres munkáját, s a nyu­gatnémet militaristák támoga­tása ugyancsak a Kennedy- kormány rovására írható. — A jelek szerint Kennedy nem hajlandó szakítani Eisenhower cső­döt mondott politikájával. Üj stílusról beszél, de lé­nyegében átvette a régi módszert, amelynek célja katonai fölényt biztosítani a Szovjetunióval szemben. Ez a politikai törekvés nem­csak reménytelen, de vesze­delmes is. Washington lehe­tetlen dolgot kísérel meg, az amerikai milliomosok és tá­bornokok nem tartóztathatják fel a népi felszabadító moz­galmak előretörését Ázsiában. Afrikában, Latin-Amerikában — Égetően fontos, hogy az angol nép még hatá­rozottabban tiltakozzék a polaris támaszpontok, a nyugatnémet militaristák támogatása és a NATO atomstratégiája ellen. A tömegek így befolyásolhat­ják a bécsi találkozót és vi­hetik előbbre a béke ügyét — írja a Daily Worker. A Hruscsov—Kennedy-talál- kozó nem fog látványos ered­ményeket hozni — a francia kormánypropaganda szolgála­tában álló hírmagyarázók ez­zel „vigasztalják” magukat. Az Humanité megállapítja, hogy a francia külügyminisz­térium péntek esti igen tar­tózkodó hangú kommentárja megmutatta, milyen ellenállás jelentkezik Párizsban a nem­zetközi helyzet megjavításával szemben. A Francia Kommu­nista Párt lapja rámutat, hogy nem lehet lebecsülni a Hruscsov—Kenned y-talál- kozó jelentőségét. Ki ké­telkedhetnék abban, hogy a két vezető nagyhatalom kapcsolatainak javulása ne tenné egészségesebbé a nemzetközi légkört? Jó előjel, hogy a moszkvai és a washingtoni közvéle­mény a bécsi találkozóról mint az első személyes kap­csolatról beszél. A világbéke érdekében kívánatos, hogy to­vábbiak is legyenek. Az Humanité megjegyzi, hogy Kennedy eddigi politikája inkább rácáfolt arra a kedvező előítéletre, amely- lyel a Fehér Házba belé­pését fogadták. Washingtont azonban elgon­dolkoztathatták saját kudar­cai. Olyan kis népek, mint Kuba és Laosz népei diadal­masan szálltak szembe a jenki vállalkozásokkal, eközben pe­dig Gagarin megnyitotta az emberiség előtt az űrbe ve­zető utat. Mindmegannyi olyan esemény, amely az amerikai vezetőket a realitá­sok helyesebb értékeléséhez kell, hogy vezessék — írja a lap.

Next

/
Thumbnails
Contents