Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-21 / 118. szám

“‘kMúíod 1961. MÄJUS 21, VASÄRBJAP A fälusi színjátszó napok tanulságai MEGYEI TŰKOR lyenként vaskosan harsány já­tékstílusát, díszleteik, jelme­zeik, maszkjaik, de a legapróbb kellékek összeválogatása is körültekintő gondosságot mu­tatott. Az előadás egészének lebonyolítása — a sok képvál­tozás ellenére is — gördülé­keny, jól pergő volt, a közön­séget a vígjáték hangulatából egyetlen pillanatra sem en­gedte kizökkenni. Érezhető volt a csoport összességének, s egyes tagjainak — szerep­lőknek és technikai munka­társaknak — saját munkáju­kat pontosan és művészi színvonalon végző biztonsága, az a szinte jó értelemben vett színházszerűség, amely szük­séges is a Bács megye déli sarkában levő községek szín­játszó csoportjánál. ahová elég ritkán jut el hivatásos színház, s az együttes munká­jának mindenképpen színház­pótló szerepe van. Az is ért­hető, hogy egy ilyen stilizált játékstílust, s a szereplőktől távolálló jellemek ábrázolását kívánó vígjáték bemutatásá­nál külső segítséget, a darab nemzeti színházi előadása megtekintését veszik igénybe. Az azonban, hogy a szereplők saját alkatuktól függetlenül utánozzák a Nemzetiben lá­tottakat, mindenképpen hely­telen. Az abonyi művelődési házban megtartott bemutató első napján a gödöllői járási Juhász Gyula Irodalmi Szín­pad és az Abonyi Földműves­szövetkezet közös, Petőfi Sándor műveiből összeállított Szabadság, szerelem című iro­dalmi műsorát láthattuk. A műkedvelő irodalmi színpa­dok közel kétéves működésé­nek örvendetes állomása, hogy most már megyeszerte is egyre több irodalmi kör működik, megszerettetve kö­zönségükkel a verset, a vers- mondást. Ennek a műfajnak a határai szinte végtelenek, a legmostohább színpadi kö­rülmények között két-három szereplő éppúgy tarthat iro­dalmi műsort, mint nagy szín­padon, zenekar-énekkar, mag­netofon, világítási és egyéb, technikai apparátust — pél­dául vetítést — igénybe véve. \ Éppen ezért várunk hatalmas nekilendülést ennek a műfaj­nak a megyénkben való ki­bontakozásától, a színjátszó csoportok munkájában ta­pasztalható némi megtorpa­nás után. Ennek a műsornak \ az alapja Petőfi költészete két j témakörének, a szabadság és j a szerelem mindenekfölöttisé- | gének harmonikus egységben j való bemutatása lett volna, de j a lebonyolítás formai megöl-j dása miatt ez nem sikerült megfelelően. Ladányi István \ nagyszerű bevezetője után; Hídvégi Nándor előadása kö-! vetkezett, s legvégül hangzót- í tak el azok a versek, ame- í lyekre az előadó hivatkozott. í így azonban az előadás túl \ hosszúnak, vontatottnak, szá- j ráznák tűnt, az utána elhang- • zó versek egymásra torlódó j zsúfoltsága volt túl sűrített,! legalábbis a közben elhangzó! megzenésített Petőfi-versek j nem jelentettek elegendő vál- \ tozást. Mindenképpen helye-; sebb lett volna az egyes ver- j seket az előadás megfelelő he- j lyein elmondatni. Alátámaszt- j ja ezt az is, hogy kevés költő ! élete tükröződik anpyira köl-I tészetében, mint Petőfié. így ] a közönség figyelme sokkal i jobban befogadhatta volna az : előadásnak a verseket helye- I sen elemző részeit és az oly j jó Petőfi-tolmácsolások, mint j Győri Ernő „Arany Lacinak”, ] vagy „Szeptember végén”-je, \ vagy Bordás György szépen ! elénekelt Petőfi-dalai, kedve- i zőbb körülmények között han- i gozhattak volna el. Kiemelke- j dően sikeres pontja volt az j előadásnak az abonyi együttes j népi zenekarral kísért szóló- j énekeseinek Petőfi- és nép- j dalcsokra. A falusi színjátszó napo­kat méltóan koronázta és fe­jezte be a Vecsési Földműves-: szövetkezet többszörösen ki­tüntetett színjátszó együttesé­nek Kós Károly Budai Nagy Antal című darabjának elő­adása. A rendkívül nehéz, sok szereplőt igénylő művet olyan magas érzelmi-indulati hő­fokra hevített bemutatásban láthattuk, amilyet műkedve­lőknél ritkán taDasztalhatunk. • Néhány kiemelkedő szereplő mellett az együttes egészét kell dicsérni, mert a kisebb, sőt néma szereplők is olyan, j! a mű szelleméből fogant ma- j gatartással játszották ed í színpadi feladatukat, hogy í éreztük a hivatásos szí-} nészek és műkedvelők kö- > zötti színvonal határainak el- j mosódását. öröm volt hallani, ■ hogy a szereplők milyen j tiszta ízességgel szólaltatták i meg Kós Károly székelyes be-: szédstílusát, mennyire átéltté: tették a darab izzó összeütkö­zéseit, szerelmes lírai jelene­teit. A felsorolásnál sokkal részletesebb dicsérő elemzés illetné a Budai Nagy Antalt végtelenül egyszerű, embersé­gében közvetlenül bemutató Hrachovina Lajost, Kállai László önmagával küzdő Apát urát, Szersém Gyula szenve­délyes Bálint papját, Fekete Lajos Csáki vajdáját és Szi­lágyi András kirobbanó dina­mikájú szerepében Bállá Pé­tert. Budai Nagy Antalné sze­repében Elekes Istvánná bizo­nyítja be, hogy kis szerepből is lehet emlékezetes alakítást formálni. A Bercsényi Tibor tervezte díszletek nagyszerűen megteremtették a kor hangu­latát. Ilyen és ehhez hasonló elő­adásokkal, helyes műsorvá­lasztással és a szereplők mun­káját elemzően megvilágító és a színpadi térben megfelelően elhelyező rendezői munkával kell műkedvelő színjátszó együtteseinknek felkészülniük nemcsak a kulturális szemle különböző bemutatóira, hanem községük, városuk, termelő- szövetkezetük közönségének a művészet eszközeivel való ne­velésére, szórakoztatására, hogy a szocialista kultúra em­berformáló erejét nemcsak ünnepnapjaikon, de hétköz­napokon is érezhessék. Földeák Róbert Futball pálya vagy színpad ? nak arra, hogy egy épületet művelődési teremmé alakít­sanak át. * Háromezer forint jut a KISZ-szervezet támogatására. Tízezer forintot kap a nöta- nács. Tizenötezer forinttal támo­gatják az öregeket. Nyolcezer forintot költenek sportra. Hatezer forintot tartalékol­nak a zárszámadási vacsorára. Várhatjuk-e, hogy a hatvan­ezer forint elköltése után élénkebbé válik a kulturális élet? Jelentős összeget fordí­tanak központi művelődési te­rem létesítésére. Az eddig raktárként használt épület az átalakítás után alkalmas lesz arra, hogy otthonra találjanak a művelődni-szórakozni vá­gyók. Természetesen az elő­irányzott összeg önmagában nem elég. A termelőszövetke­zet vezetői számítanak főleg a fiatalok önzetlen segítségére is, reménykednek, hogy a tár­sadalmi munka értéke eléri majd a tízezer forintot. M iért nem jut azonban több összeg művelődési célra? Erről így beszélnek a szövet­kezet vezetői: — Nehéz elosztani a pénzt. Talán túlzott összeget kap a nőtanázs? Ne felejtsük azon­ban el. hogy kétszer kapnak ajándékot a gyerekek. Nem tudjuk miért, de a legfiatalab­bak valahogyan a háttérben maradnak, nem kapnak elég játékot, könyvet a szüleiktől. Ezt a hiányt a nőtanácsunk igyekszik pótolni... Minden egyes tételre talál­hat indoklást a termelőszövet­kezet elnöksége. Érdemes len­ne azonban elgondolkodni azon, hogy vajon nem juthat­na-e — körültekintőbb elosz­tással — a népművelésre, a hasznos szórakozásra még az eddiginél is jelentősebb ösz- szeg? Futballpálya vagy színpad? Talán így ne is tegyük fel a kérdést. Juss'ófi'főrinf 'rnfndfcét­tőre. A gól örömeit már megiz- lelté'k a termelőszövetkezet fiataljai. Nincs messze az idő, hogy valamennyien megszere­tik a vers, a dráma, a népi tánc, az ének és a muzsika szépségeit is. Hamarabb erősödik meg a Dózsa Népe Termelőszövetke­zet ma még zsenge kulturális élete, ha az eddiginél még több támogatást kapnak a vezető­ségtől. Több biztató szót. Az sem lesz baj, ha több forin­tot is. Molnár Károly Rövidesen bemutatják filmszínházaink 80 nap alatt a föld körül címmel Verne regényének színes amerikai filmváltozatát PRUKNER PÁL: A NÉGY GSESZE FEKETE olyasmit sejt meg, ami csak ott' van, legbelül; amit régen hittanórákon úgy tanítottak: lélek. Akinek pedig a lelke az arcára van írva... ember. Nem több és nem kevesebb. Lopva a feleségemre sandí­tottam. összehasonlítás? Ke­restem a leikét az arcán. Meg­sejtette. Felállt. — Hozom a feketét — mond­ta és kisietett. Három szempár követte az ajtóig. Anna közben belefész­kelte magát az öblös fotelbe. Törékeny, sötétruhás alakja szinte felolvadni látszott a kí­nálkozó kényelemben. Hallgattunk egy sort. Val­lattuk a csöndet. A csöndben gondolatok vibráltak, mint hangok a levegő-ben. Sándor hosszú, ideges ujjai­val az asztal lapján dobolt. A ki nem mondott szavak ritmu­sát. Érteni véltem: Sátorit... leváltani... leváltani... Fölforrt a vérem. Nem volt elég egész délelőtt? Nyolctól háromig. Megállás nélkül. An­na arcát kémleltem. Mit tud Sátoriról? Arca nyugodt volt. Mondhatnám úgy is, derűs. Csak a szemek mélyén viliód­zott egy csipetnyi gúny. Ma este egv szót sem komoly dol­gokról! — csengett vissza fü­lemben iménti ígéretváró sza­va. S most a gúny apró lángjai: úgyse állód, tanácselnök! Éreztem, Sándor mindent el­mondott neki. Elmondott? Vá­rosszerte beszélik az emberek. Könyvtár csak egy van. Oda mindenki betér. Aki szereti a szépet. Talán ezért is volt any- nyira szembeötlő. A szépség otthonában a csúf. — Kész a fekete! — harsant bele a gondolatok csöndjébe feleségem. Kezében tálca, raj­ta négy gőzölgő kávéscsésze. Nem fogadta hangos ováció, mint máskor. Vannak az élet­ben pillanatok, amikor kelle­mesebb a csönd egy csésze il­latos feketénél. Anna is, Sándor is össze­rezzent. Mint akiket erőszak­kal hoznak vissza a földi vi­lágba. Pedig nagyon is a földön jártak. Ahogy ma mondják: a reális élet tala­ján. Ez a Sátori-ügy ... — Beszélgettetek? — kér­dezte feleségem érdeklődve. — Hogyne... — kapott a szón Anna, mint fuldokló a feléje nyújtott gerendába. — Ezekkel... — mondta még sokat sejtetően. Válaszolni akartam, de Sándor megelőzött. — Rágjuk magunkat, pe­dig ... Feleségem tiltón, ijedten emelte fel karját s fenyeget­te mutatóujjával: — Egy szót se! Hiszen meg­ígértük egymásnak. Hallgatás. — Legalább * ma ne . .. — kapaszkodott rémülten a fa­gyossá dermedt csöndbe, sejt­ve, hogy hiába. — A szüle­tésnapomon ... — Persze __persze... — d adogta zavartan Sándor, amitől kirobbant belőlem a kacagás. — Ha most látnának az emberek! Az ideg nélküli vá­rosi titkár — támadtam, hogy feladja természetes hallgatag- ságát s belőle robbanjon ki elsőnek, ami már ott ül a nyelvem hegyén. — Hát... — tétovázott még néhány pillanatig, de mivel senki sem sietett a segítségé­re, kibökte: — Igaz is! Hiá­ba szapultatok! A szocializ­mus nem kisdedóvó és nem is karitász. — De Sándor! — intette An­na, a kimondott Ígéretre cé­lozva. — Jól van, jól — röstellte el magát a férje s témát vál­toztatott: — Jónak ígérkezik a fekete, Júlia. Feleségem halványan elpi­rult, mint mindig, ha munká­ját dicsérték. Negyedik éve éltünk már együtt a város­ban, de ő továbbra is meg­maradt annak, aki: egyszerű falusi lánynak. Úgy leltünk egymásra ötvenhét elején, vé­letlenül, amikor falura küld­tek igaz krónikásnak: tisztáz­ni a paraszti fejekben az ősz­szel történteket. — Nyugtával dicsérd a na­pot! — oldódott Júlia és sorra elénk állította a kávés­csészéket. Csöndben ittuk a • kávét, közben kerültük egymás te­kintetét. Nehéz úgy beszél­ni vidáman, gondtalanul, ami­vezetői arra törekednek, hogy a kulturális élet ne legyen in­gadozó. Húsz-huszonöt fiatal lány és fiú alkotja a lelkes kultúrgár- dát. A többség a színjátszás iránt érdeklődik, a népi tánc már kevésbé vonzó. Főleg a lá- nyokperdülnek táncra szívesen, a fiúkat elhódította a sport. És a kultúrgárda vezetősége úgy segít magán, ahogy tud: időn­ként katonák erősítik a tánc­csoportot. A lányok általában több dicséretet érdemelnek, mint a legények. Mit tettek például azért, hogy hangulatos legyen május elseje délután­ján a kultúrműsor? A kerté­szeti brigád tréfás kedvű lá­nyai rímekbe szedték és meg­énekelték a kertészek életét. Verses élő újságjuk olyan sikert aratott, hogy a termelő- szövetkezet vezetői azóta is biztatják a többi üzemegysé­get: kövessék a kertészet lá­nyainak példáját. Táncolni is szeretnek. Még ebédidőben is. Pezsgő ritmusú lemez sugá­rozza a talpalávalót és a lá­nyok jókedvűen táncra perdül­nek. Pillanatnyilag azonban nem minden üzemegységben egy­forma a lehetőség a művelő­désre. a szórakozásra. A ker­tészet fiataljai például nem te­kinthetik magukat mostoha­gyerekeknek. Nincs ok a panaszra a ter­melőszövetkezet központjában sem, megfelelő hely, televízió- készülék és biliárdasztal várja mindazokat, akik a napi mun­ka után felüdülni akarnak. Nem ilyen rózsás a helyzet a szőlészetben, mert eléggé ba­rátságtalan körülmények kö­zött tanulhatnak vagy szóra­kozhatniuk a fiatalok. Az üzem­egység művelődési termét ed­dig nem rendezték be és nem szerelték fel kellőképpen. Vil­lany sincs, ez megnehezíti még a rendszeres rádióhallgatást is. Telepes készülék működik majd mindaddig, amíg itt is kigyullad a villany. E zzel a helyzettel a Dózsa Népe Termelőszövetkezet vezetői természetesen nem elé­gedettek, véleményüket a kul­turális életről így fogalmazzák meg: — Többet kell tennünk, mert többre vagyunk képe­sek ... termelőszövetkezetünk erős. Hatvanezer forint. Ennyi jut szociális és kulturális célra eb­ben az esztendőben. Nézzük csak, miként gazdálkodnak a Dózsa Népe vezetői? Tizennyolcezer forintot szán­; /"■ egléden a Dózsa Népe Ter­; Vj melőszövetkezetben gyak- í ran gondolkoznak ezen a fia- l talok. A zöld gyep azonban í egyelőre vonzóbb és a gólnak is nagyobb a varázsereje, mint ? például a szonettnek. — Bár a kultúréletünk is £ olyan fejlett lenne, mint a £ sport! — sóhajt a termelőszö- £ vetkezet elnöke. — örülünk, £ hogy fiataljaink kedvelifc a \ testedzés különféle ágait, de 'f szeretnénk, ha a színjátszás és $ a népi tánc mellett is olyan í hűen kitartanának ... Nem szívesen lépnek talán {; színpadra a ceglédi Dózsa Né- ^ pe Termelőszövetkezet ifjai és lányai? Szeretnek szerepelni. £ Sajnos azonban a fiatalok nem í maradnak sokáig tagjai a kul- j túrcsoportnak. Ha megháza- j sódnak, akkor bú zsút monda- ^ nak a színjátszásnak, vagy a $ népi táncnak. ^ — Ez furcsa. Nem is értjük % — morfondíroznak a termelő- £ szövetkezet vezetői — mi az £ oka annak, hogy a futballcsa- g patban házas emberek is rúg- £ jak a gólokat, de színpadra íj csak a legények akarnak lép- j ni? ... A zöld gyep pedig ép- í pen olyan nyilvános szereplést ^ jelent, mint a színpad. í Lassanként bontakozik ki a J kulturális élet a termelőszö- %vetkezetben. A színjátszók és £ a népi táncosok sikerrel szere- ^ peltek a termelőszövetkezetek ^ ceglédi kulturális találkozóján. í Az okleveleket büszkén őrzik. $ 71J ilyen a ceglédi Dózsa Népe 'j ÍVJ Termelőszövetkezet kul- %turális élete? Olyan, mint az % időjárás. Szeszélyes. Fellángol fj a lelkesedés tüze, azután hir- télén visszaesik. Télen általá- ^ ban több az idő és a lehetőség ^ a próbákra és a gyakorlásra, '■ mint nyáron. A szövetkezet Négyen ültünk az asztal------------------------ körül. — Akkor megegyeztünk? — nyújtotta Anna a kezét. — Meg... — szorítottam meg nevetve jobbját. — Ma este tehát egy szót sem komoly dolgokról! — vpn- ta össze tettetett szigorúsággal bogárfekete szemöldökét. — Egy szót sem! — bólin­tottam rá zord ábrázattal, hogy a külsőségekkel is nyomatékot adjak ígéretemnek. Magam­ban pedig nevettem: Ha te megállód, állom én is. A feleségem csak legyintett nagy igyekezetemre: — Ugyan ... Sándor hallgatott, mint min­dig. Kevésbeszédű ember, ha csak lehet, kerüli a szócsatát. Anna ellenpárja. Anna lán­goló tűz. Szalmatűz. Sáridor csöndesen izzó parázs. Csak ha gyúlékony fa kerül a tetejébe... Lángja akkor az egeket per­zseli. Jó így négyen együtt. Most olyanok vagyunk, mint négy testvér — négy anyától. Leg­alábbis a természetünk, í Anna és Sándor szép pár. Jó í elnézni őket. Arcuk akár vi- ;dám, akár szomorú, csalódott • vagy várakozó, keserű vagy ; elégedett, mindig közel kerül i azokhoz, akik látják. Két fel- i nyitott könyv, amelyben olvas- ini lehet. Leginkább a szemük - | bői. Olyanok, akár az orvosi ; tükröző. Belenéz az ember s a ; kék és barna szempárban Az 1961. évi kulturális szemle keretében első ízben rendezték meg a legjobb ter­melőszövetkezeti és földmű­vesszövetkezeti színjátszó cso­portok közreműködésével. a falusi színjátszó napokat. En­nek az országos bemutató so­rozatnak első előadásain Pest, Bács és Szolnok megye szín­játszóit láthattuk két-két es­tén a nagykőrösi és az abo­nyi művelődési ház színpa­dán. ahol a vendéglátók gon­dos és szeretetteljes fogadta­tását, a helyi közönség vára­kozásteli érdeklődését remek előadásokkal hálálták meg a vendégszereplő csoportok, szí­vélyes baráti kapcsolatokat építve ki, amelyeknek ered­ményeként a nagykőrösi szín­játszókat zagyvarékasi, az abonyiakat pedig vecsési sze­replésre hívták meg a sze­replő csoportok vezetői. Nagykörösön a megnyitó esten három egyfelvonásos művet láthattunk. Elsőnek a Szolnok megyei zagyvarékasi földművesszövetkezeti csoport mutatta be Karaszalov: A nagygazda menye című há­rom képben játszódó drámá­ját. A választás nem szeren­csés, hiszen a művet 1947 kö­rül jelentette meg a Színját­szók Könyvtára sorozat, s mondanivalója az akkori ese­mények aktualitásához tapad, a felszabadulás utáni évek Bulgáriában játszódik, kö­zéppontjában egy embertelen kulák kettős gyilkossága áll, s az akkori politikai légkörben történő bíróválasztás robbant­ja ki a konfliktust. Az idejét múlt problematikájú drámá­nak irodalmi értéke is elég fo­gyatékos, jellemei nem elég sokrétűek, s így a színjátszók számára sem jelentettek hálás feladatot. A csoport előadása azután ezt a hibát még fo­kozta azzal, hogy a rendezői térformáló munka hiányossá­gaként a szereplők elhelyezé­se — az egyes díszletelemek beállítása miatt — nagyon sze­rencsétlenül sikerült, s sok el­takart és hátrafelé beszélő szereplő miatt a dráma fe­szültsége elsikkadt. Annál örvendetesebb volt a túrái Galgamenti Tsz színját­szó csoportjának szereplése. Három hónappal ezelőtt, zár­számadáskor mutatkoztak be először, s lelkességük további eredményes munkájuknak biz­tos záloga, de felkészülésük­höz az eddiginél jóval na­gyobb segítséget kell kapniok, elsősorban az aszódi járási művelődési ház szakemberei­től. Sásdi Sándor Hozomány című vidám jelenetét adták elő megkapó kedvességgel, a kis mű hangulatát pontosan kifejező hangvétellel, a négy szereplő jellemének gondos ábrázolásával. Az est legérettebb bemuta­tója a Solti Földművesszövet­kezet és művelődési ház kö­zös színjátszó csoportja által játszott Megbékülés című egy­felvonásos színmű volt, ame­lyet szerzője, Simon Magda Százházas lakodalom címen később háromíelvonásos drá­mává dolgozott át. A terme­lőszövetkezetbe való belépés, s az emberek gondolkodás- módjában bekövetkező válto­zás a témája a kitűnő mű­nek, amelyet a csoport a jel­lemek elmélyült ábrázolásá­val, az egyes helyzetek feszült légkörét, kirobbanáshoz köze­ledő konfliktusait nagyszerűen megteremtve mutatott be. Ér­deme ez elsősorban a rende­zőjüknek, Ábrahám Gábor­nak, aki színjátszóként is a kis. hat szereplőjű együttes legkiválóbbika, de partnereit is dicsérni kell. elsősorban azért, amiért színpadi maga­tartásuk egyetlen pillanatra sem engedett a feszültségéből, jellemüknek megfelelően — akár volt szövegük, akár nem — együtt éltek a cselekménv- nyel. Az előadás díszletei mintaképül szolgálhatnak a kis színpadokon technikailag könnyen mozgatható, ugyan­akkor színnadképileg teljes iljü-ióf Fel tő megold ásóknak. Goldoninak — az olasz Mo- liere-nek — Két úr szolga ia című vígjátékét mutatták be másnan Nagykőrösön a Bács megyei Madaras tsz-község színjátszói. Az együttes ren­dezőiének — Feldhaus Jó­zsefnek — irányításával naev- S7or’"<»n magtalálta az előadás helyes, könnyed és játékos, he-

Next

/
Thumbnails
Contents