Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-17 / 114. szám

4

1961. MÁJUS 17, SZERDA

ÖSZTÖNDÍJASOK

Ezelőtt két esztendővel még nagy szenzációt keltett a Bu_ dapesti Műszaki Egyetemen, amikor néhány fiú, pénzes- utalványt — háromszáz, ötszáz forintokat — kapott valamelyik gyárból..

Ez most már megszokott.

A társadalmi ösztöndíj bevonult az egyetem történelmébe. Tanárok és diákok egyaránt úgy könyvelik el, mint jó és hasznos intézkedést. Olyasvalamit, amivel ismét közelebb juthatnak az üzemek sajátos világához.

A gyárak ezúttal ugyanis szülői szerepet vállaltak. Anyagilag és erkölcsileg hozzájárulnak a leendő mérnökök taníttatásához, hogy ők

— megszerezve a diplomát

— náluk töltsenek el legalább öt esztendők a gyakorlati munka első időszakát.

Szabályos szerződést

köt az üzemmel az egyetemi hallgató. Tudja pontosan: mit kap és mit vállal. Ismeri mindazokat a feladatokat, amelyek az elkövetkező esztendőkben várnak rá.

S igen sokan arra is rájöttek már, hogy ennél a szerződésnél nem a pénz a legfontosabb.

Persze az se rossz dolog.

Néhányuknál ez a havonta rendszeresen érkező összeg jelenti a legfőbb pénzforrást.

A véletlen úgy hozta, hogy éppen egy ilyen fiatalemberrel beszélgettem'a Műegyetem gépgyártástechnológiai karán. Nagy István másodéves hallgatóval.

— Nekem nagyon „jól jött’ az ösztöndíj — mesélte. — A szüleimtől elköltöztem a mos. tohaanyám miatt. Most nehezebben élek ugyan, de nyu- godtabban. Jobban megy a tanulás is...

Mint aki igen gyakorlott az efajta számvetésben, elsorolja ezután a legfontosabb kiadásait, .mennyit költ kosztra, mennyit fizet a szállásért, hányszor megy moziba.

— Három évig megleszek így is. Azután pedig ..; — egy pillanatra elmereng.

Mi is lesz azután?

Annyi már bizonyos, hogy

a Csepel Autógyár

gépészmérnöke lesz.

— Nagyon örülök, hogy ez a tervem sikerült. Gyermekkorom óta érdekeltek az autók, s mikor meghallottam, hogy Magyarországon is van már autógyár, elhatároztam, hogy autómémök leszek.

mi munkával. Mert nálunk egy kicsit túl „elméleti” minden ...

Addig gondolkodtam, míg a végén elmentem a Kohó- és Gépipari Minisztériumba és megkérdeztem, hol van szükség ösztöndíjasokra. A Diósdi Csapágygyárat ajánlották. Elfogadtam.

Nem mondja, de szinte sugárzik az arcáról, a beszédéből, hogy

a választást nem bánta meg.

Igaz, aránylag kicsi a diósdi gyár. De nagy jövő áll előtte. Sokat lehet kísérletezni, új eljárásokat kipróbálni, felhasználni az egyetemen tanultakat.

— Háromhetenként kimegyek hozzájuk ... Már sok ismerősöm van ... Hol ide, hol oda látogatok el... Megígérték, hogy végigjárhatom megismerhetem az összes osztályt... Megmutatták az újítási feladattervet, a távlati terveket, S már kértek is tanácsot tőlem néhány problémával kapcsolatban ..;

Folytatná tovább is, ha nem sürgetné az idő. Búcsúzóul ezt mondja:

— Higgye el, nem az 500 forint fűz hozzájuk ... Sokkal több. ..

Elhiszem.

Annál is inkább, mert mások elmesélték: a gyárakkal kötött szerződés szinte szárnyakat ad az ösztöndíjasoknak. Komolyabbak, megfontoltabbak lettek, tanulmányi eredményük javult. Láthatólag jól akarnak szerepelni új barátaik, jövendő munkahelyük előtt.

S ez az igyekezet forint értékben ki sem mutatható.

Bende Ibolya

VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK

Javult a postaszolgáltatás a váci járásban

A napokban nagy öröm érte a Rákospalota — Újpest — Veresegyház — Vác vasúti szárnyvonal mentén fekvő községeket. Eddig ezekbe a községekbe csak a késő délelőtti-déli órákban érkezett a posta, mivel a Nyugati pályaudvarról 7 óra 30-kor induló első vonat hozta azt, Ezért egyes — a vasúttól távolabb fekvő — községekbe délben ért a postára a küldemény, s a kézbesítők csak a délutáni órákban indulhattak útjukra.

Ezen az áldatlan állapoton most úgy segítettek a posta illetékesei, hogy a kora reggeli órákban postaautón küldik a mozgópostát. A gépkocsi a 78-as mozgóposta-főnökségről indul és Mogyoród — Főt — Csornád — Veresegyház — Erdőkéres — őrszenit- miklós — Vácbottyán — Vác- rátót — Váchartyán — Vác- duka vonalon leadja a postát. Napközben Vácott végez munkát, majd délután visszaindul és ugyanezen az útvonalon visszafelé haladva felveszi az indított postát. Ezzel az érintett községekben l1 2—3 órával előbb kerül a lakossághoz a posta: levél, csomag, pénz,

Újságr

Megkérdeztük Bálint Ernőt, a veresegyházi postahivatal vezetőjét, mondja el, mi az új rendszer előnye:

— Nálunk másfél órát nyer a lakosság, kilenc óra helyett már fél nyolc körül „házhoz” szállítják a postazsákot és a csomagokat. Nem kell a kézbesítőinknek a vonattól a postáig — és este visszafelé — kocsin hurcolni a tekintélyes súlyú küldeményeket. Reggel időben indulhatnak ki a körzetükbe és kényelmesen végeznek a leszámolási határidőig még akkor is, ha történetesen összeszaladt a napi anyag. Végső fokon pedig a lakosság nyer, mert már a reggeli órákban az asztalára tesszük napi postáját és a Pest megyei Hírlapot.

(f. m.)

PJasztikhombás

öngyilkosság

Franciaország valóban a plasztikbombák jegyében él — bizonyság erre az is, hogy megtörtént az első plasztifc- bombás öngyilkosság! La Rochelle közelében egy kis falu, La Barde postása vasárnap . a köves parlagi földek lazításához használt robbanóanyagból plasztikbombát fabrikált. Kiment vele a mezőre, meg gyújtotta és ráfeküdt. A robbanás darabokra tépte. A nyomozás megállapította, hogy súlyos idegbajban szenvedett.

— HARMINC HOLD SPÁRGÁT és húsz hold szőlőt telepít az idén terven felül a lőrinczkátai Uj Világ Tsz. Ily módon valamennyi tagnak állandó munkát tudnak biztosítani.

Felkészült a konzervgyár

A Nagykőrösi Konzervgyárban már „teljes gőzzel” folyik a munka. Megkezdték a friss zöldségek feldolgozását, tartósítják a spárgát. A terméskilátások szerint az idén két héttel korábban számíthatnak a zöldségfélékre, mint a múlt évben. A zöldborsó feldolgozását május húszadika táján kezdik. A gyárban igyekeznek a gépparkot korszerűsíteni, hogy a követelményeknek megfelelő mennyiségű zöldséget dolgozzanak fel és gyümölcsléből is túlteljesítsék a tervet.

Szívügyük a választó

Két választókerület összevont tanácstagi beszámolóját tartották meg a közelmúltban. A beszámoló számos eredményről adott hírt. Javult a város közvilágítása, az elhanyagolt utcákat — elsősorban a nagyforgalmú Petőfi és az Örkényi utca egy szakaszát — makadámburko- lattal látták el. Megszűnt az egészségtelen, zsúfolt városi bölcsőde, az apróságok új épületbe költöztek, ahol kor_ szerű felszerelés, egészsége« környezet várta őket. Bővült a városi kórház is, valamint csinosodtak az iskolák és a napközi otthonok.

A város szépítésére is tetemes összegeket költöttek az elmúlt időszakban. Több ezer facsemete szegélyezi az utakat, ami különösen az ifjúság és a névtelen fáültetők táborának lelkes áldozatkészségét dicséri.

MOTOR OVIDÉBA

Fel virágzik

a tápiósiilyi Virágzó Tsz

A baromfiállomány fejlesztésétől nagy eredményeket várnak a tápiósülyi Virágzó Tsz-ben. Ez különben — a baromfitenyésztés — a közös gazdaság legjövedelmezőbb üzemága. Tojásszállitási szerződésüknek máris eleget tettek: 14 ezer tojásból már csaknem valamennyit leszállították, úgy hogy újabb hatezer darabra kötelezték el magukat. Előreláthatólag ezt

ß

iZONYÄRA mindenki látott már méhkast hordás idején. Erre emlékeztet, az a sürgés-forgás, ami a maglódi Micsurin Tsz-ben Dancsóné szobájában zajlik. Lassan egy óra telik el, de a sornak csak nincs vége, kézről kézre járnak a nagy fehér elszámolási listák.

Zavarban vagyok, mikor Dancsóné megáll egy szusz- szanásnyira és kérdően felém fordul. Azt hallottam, régóta nyugdíjas, most meg úgy látom, benne van a dolgok sűrűjében.

— Igaz ez is, meg az is. Két éve, hogy nyugdíjba mentem, de továbbra is bejárok dolgozni. Ez az ajtó olyan számomra, mintha az otthonit nyitnám meg. Tizenhárom éve vagyok tagja a Micsurinnak, alapító voltam, hét évig meg a pártszervezet titkára. A telei otthon töltöttem. De ha egy kicsit is jobb lett a lábam, vagy az idő, ki-ki jöttem körülnézni, mit találok újat, jót-rosszat. Ha meg nagyon öregnek, betegnek éreztem magam, azért jöttem, hogy a munka meggyógyítson. Mert aki olyan sokat dolgozott életében, mint én, akkor érzi jól magát, ha mind a két keze tele van tennivalóval.

— Amióta az eszemet tudom, mindig dolgoztam, öt testvér, édesapám mozdonyvezető volt, de megrokkant, majd meghalt. Tessék elgondolni, harmincöt korona nyugdíjat kapott, la'cúsra fizettünk huszonegyet. Mi maradt hét embernek a megélhetésre? Még a szalmaszálMint kenyérben a kovász

a vállalást is jelentősen túlteljesítik. A tsz baromfiállománya igen jó minőségű, amit nem utolsósorban a gondozók lelkiismeretes munkájának és az állandó vér- vizsgálatnak köszönhetnek.

A fekete ingek alkonya

Emlékezetes, hogy a karikaturisták általában fekete ingben ábrázolták a huligánokat. Nos, a furcsa „divat” ellensúlyozására a Vecsési Fehérneműkészítő Ktsz rendkívül tetszetős, csinos ingkabátokat gyárt, amelyek bizonyára megnyerik majd a fiatalok tetszését. Egyelőre napi 250 darab készül a műhelyek- ben. a ktsz különben rendkívül eredményesen dolgozik. A 32 dolgozó már az első negyedévben 70 ezer forint tiszta, nyereséget ért el és remélik, hogy az idei nyereségrészesedés sem lesz kevesebb a tavalyinál, éspedig a héíhetes alapfizetésnek megfelelő összegnél.

Kocsmából a temetőbe

Fazekas Pál kiskunfélegyházi lakos ittasan hajtotta lovát 0 betonúton Üllő felé. Részegségében elnyomta az álom és a poroszkáló ló a kocsit az árokba döntötte. Fazekas Pál olyan szerencsétlenül esett a kocsi alá. hogy a mély árokban — mire reggel megtalálták — megfulladt. A rendőrség vizsgálata megállapította: a halálos végű balesetért kizárólag az áldozatot terheli felelősség.

^nlérti/őriar^

Kicsi Jankó és a többiek

Az abonyi Szelei úti iskola bábjátszó-szakköre szorgalmasan próbálja Fehér Jánosné tanárnő vezetésével az Ezüst- furulya című , mesejátékot. Több mint hat éve alakult az együttes. Minden évben három-négy alkalommal rendeznek előadást. Felszerelésüket maguk készítik, azaz hogy az előadások tulajdonképpen három szakkör erőfeszítéseiből születnek. A technikai szakkörön kívül a képzőművészeti szakkör tagjai segítik a tehetséges bábosokat. Ösz- szecsukható. szállítható színpaddal. világítóberendezéssel keresik fel a napköziket, iskolákat. Legközelebb az Ezüstfurulyát mutatják be, ezenkívül pedig még néhány kedves meglepetést tartogatnak a bábjáték abonyi rajongóinak.

ASSZONYMUNKA

Nem lehet panasz a ceglédi Alkotmány Tsz nőtagjaira: szorgalmasan dolgoznak a kertészetben. Most éppen a szamóca kapálása került napirendre, és rövidesen végeznek a paradiesompalántázás- sal is. A lelkes asszonyok eredményeit messzemenően elismeri a közös gazdaság vezetősége. Igyekeznek is mindenben támogatni az asszonyokat. Már kijelölték azt a helyiséget, amelyben az iskolaév befejezése után a gyerekeket elhelyezhetik a munkába járó anyák. Megfelelő felügyeletről is gondoskodik az Alkotmány Tsz, hogy a nők zavartalanul dolgozhassanak a mezőn.

Szakosítás

A földművesszövetkezeti és az állami kereskedelem elhatárolásával Cegléden az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat kezelésébe két bútorbolt került. A vállalat vezetősége az igényeknek megfelelően, most szakosította a két üzletet. Az egyikben tetszetős fényezett és kárpitozott bútorokat találhatnak a vásárlók, a másikban pedig műanyagbútorokat. festett és lakkcsi- szoR árukat tartanak. A szakosítás eredménye: mindkét üzlet forgalma örvendetesen megnőtt.

bál is pénzt kellett csinálni, hogy fussa. Aztán férjhez mentem, szegény lány :— szegény emberhez. A MÁ- VAG-'oan volt munkás az uram. Jött a háború, katonáskodott, de az igazi az volt tizenkilencben, amikor a páncélos vonaton szolgált. Akkor léptünk be együtt a pártba. Mikor a kommüiit leverték, listára került az uram, nem kellett sehol. Rövidesen meg is halt. Én pedig úgy maradtam semmi nélkül, mint az ujjam. Minden vagyonom a négy gyerekem volt, azok meg enni kértek, ruha kellett, fedél a fejük felé. Küszködtem, kínlódtam, mosni jártam. Aztán rámmosolygott a szerencse. Elvittek gyerekek mellé nevelőnőnek, az enyé. meket meg kiadták falura. Dehát ez a szerencse csak az egyik szemével mosolygoit, a másikkal sírt keservesen. Aki anya, megérti mit jelent az, babusgatni a más gyerekét, a magunkéról meg mit sem tudni.

TIKKOR találkoztam egy

jLj régi ismerőssel, aki annak idején a férjemmel dolgozott a MÁVAG-ban. Megszerettük egymást, összeházasodtunk. Nevelte a gyermekeimet, sosem tett különbséget köztük, ugyanis később lett egy ötödik is.

— Ezerkilencszázharminc- nyolcban kiköltöztünk Maglódra. Nagyon nehéz volt az élet, azt gondoltuk, itt egy kis kert, baromfi mellett könnyebb lesz. — Háború? Mit mondjak róla? öt gyerekért, meg a férjemért reszkettem. Aztán eljött negyvenöt és körülöttem egycsapás- ra minden megváltozott. Volt bennem tetterő azelőtt is sok, csak hol juthattam volna szóhoz én, a szegény elnyúzott proliasszony? Most azonban dolgozhattam nemcsak egy családért, hanem mindenkiért. Ez olyan szép vol4, olyan új. Mikor megalakult helyben a DÉFOSZ, annak lettem a titkára, a földművesszövetkezetnek alapító tagja, ma is bent vagyok az

igazgatóságban. A tanácsban

kezdet óta végrehajtó bizottsági tag vagyok. Nem mondom, talán sok is volt egyszerre, Voltak rossz nyelvek eleinte, amikor még újság volt falun, hogy egy ‘asszony túlmegy a saját kerítésén, mondogatták: törődne a gyerekeivel! Dehát azok csak nevettek, ha néha elkeseredtem emiatt:

— Ne törődjön velük, mama! Amit maga munkával tölt a pártban, ők azt az időt elvesztegetik a pletykánál.

— Bizony, a gyerekeim, meg a tizenegy unokám. Ha rájuk gondolok, érzem, jó útra tereltem őket. Valameny- nyi kommunista. De hadd vegyem sorra őket. Egy fiam katonatiszt, egy a földművelésügyiben főmérnök, egyik lányom osztályvezető a SZOT- nál, a másik elektrotechnikus az Alagi Műszergyárban, a harmadik itthon maradt velem Maglódon, a tejbegyűjtő vezetője. Az a pihenésem, ha őket láthatom. Olyan jó, amikor valamenyien összegyűlnek nálam. Sajnos, ritkán kerül rá sor, hiszen velem együtt elfoglalt emberek, legtöbbje tanul is. Inkább én megyek vagy az egyikhez, vagy a másikhoz szombat-vasárnap. Ha meg fáradt vagyok, ami hatvanöt éves korban nem szégyen, otthon ülök az öregemmel. Beszélgetünk.

— Leginkább miről?. Tervezgetünk. Na, nem a magam sorsáról, hiszen az már

Ezért jelentkeztem ösztöndíjasnak is.

— Hogyan fogadták a gyárban?

— Hát bizony.:: Először egy kicsit vonakodtak ... Azt mondták, nincs szükségük mérnökre. Nem hittem el. Megpróbáikoztam mégegyszer. Amint látja, sikerült..;

Jegyzetfüzetet szorongat a kezében. Előadásra készül. Három évig még ebből áll az élet. Sok tanulás, izgalmas szigorlatok, ebéd a menzán és tánc a kollégiumokban.

Ennek is megvan a maga szépsége. Sokszor emlékezik maid vissza rá.

Most azonban inkább a jövőről ábrándozik.

— Kutató szeretnék lenni... Megtanulok németül és oroszul is, hogy eredetiben olvashassam a dokumentációkat ... Ha lehet, a gyár munkásszállójában lakom majd... közel leszek az üzemhez ...

S mind ezek után füzettel a j kezében, elindul a profesz- szor előadására. Egyelőre ugyanis ez a legfontosabb...

— Bizony ez — sóhajt egy picit Cserna Tamás, aki ugyancsak a gépgyártástechnológián tanul, csak egy évfolyammal „feljebb”.

— Annyira nehéz a tanulás?

— Hát.. . Nem könnyű ... De amióta összejöttem a diós- diakkal mindenesetre sokkal érdekesebb.

S magyarázatul hozzáfűzi:

— A Biósdi Csapágygyár ; ösztöndíjasa vagyok ... Egy esztendeje.

Nem várva újabb kérdést, folytatja tovább.

— Mikor ezt az ösztöndíjas dolgot meghallottam, őszintén szólva, nem nagyon tetszett. Azt mondtuk a fiúkkal, minek kössük le előre magunkat. Elmeséltem otthon is, a szüleim rám bízták a döntést. Tegyem azt, amit jónak látok.

— Úgy-látszik, mégsem azt tette ...

— Dehogy nem . .. Később már egész másképp éreztem mindent. Tudja, én sokat gondolkodtam arról, milyen lesz, ha majd dolgozni kezdek. Elképzeltem, hogy valahová idegen helyre,’ idegen emberek közé helyeznek. Legalább fél év kell, hogy megszokjak, megismerjek mindent. Hogy megbarátkozzak a munkatársaimal, a környezettel ..; S még több idő kell, hogy az egyetemen tanultakat „összehozzam” az üzekialakult. Bárcsak így élhettem volna a fiatalságom. Szeretnek, becsülnek és különös gondjaim sincsenek. Kettőnk nyugdija mellett a tsz-ben megkeresem az évi 250 munkaegységet. Szóval, arról tervezgetünk inkább, hogy és mint lesz a Micsurinnal a jövőben. Eddig tíz forint munkaegységet fizettünk előlegként, de úgy tervezzük, májustól tizenöttel számolhatunk. Menni is fog, mert jól állunk munkával. A baj csak az, és ez nagyon fáj a szorgalmas tagoknak, hogy még mindig van olyan asz- szony, aki valamilyen ürügy- gyel kihúzza magát. Persze, van, akinél jogos, mert nincs kire hagynia a kicsinyét. Ezeknek a nagy dologidőre óvodát állítunk fel. A többit meg sorra járjuk, megkérdezzük, miért nem jön. Ha kimarad, árt magának is, meg a többieknek is.

— A jutalma? Válasszuk ketté. Békés, gondtalan öregkor, a munka öröme, az a tudat; ami tőlem telt, megtettem saját családomért, de a többiekért is. Ezt jutalmazták akkor, amikor Szocialista Munkáért Érdemérmet kaptam és még tizenkét esetben különböző okleveleket. l\7 ÉZZÉK MEG még egy- í * szer Dancsó Lajosné arcképét. Idős asszony, de a ráncos arcból két vidám, erős tekintetű szem néz visz- sza. De jó, hogy országszerte sok ilyen Dancsó Lajosné van, aki. mint kenyértésztában a kovász', erjeszti maga körül az új életet.

Komáromi Magda