Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-17 / 114. szám
1961. MÁJUS 17. SZERDA — Igenis, panaszkodom. Először is: vegye tudomásul, nem vagyok Panni. Pannónia a tisztességes nevem, semmi közöm a csenevész rokonomhoz. De ez nem is érdekes. A nagyobbik baj az, hogy a gazdámmal már sehogy se jövünk ki. Hogy ki a gazdám? Maga nem ismeri? Látja a képet Ott ül elöl, azzal a ménkű nagy szemüveggel a homlokán, ö a Da- ránya János. Tanárember, szolid családapa. Higgye el, az elején még örültem, hogy ilyen jó helyre kerültem. Ha tanár — gondoltam —, akkor mindig a lurkókkal tölti az idejét, engem meg békén hagy. Legfeljebb szombaton meg vasárnap jut rá ideje, hogy a nyeregbe pattanjon, azt meg én Se bánom, ha egy kicsit megsétáltatnak. — De nem így történt. Mióta nála vagyok, egyetlen perc nyugtom nincs. Kora reggeltől késő estig úton vagyunk. És ez a sok homok itt, a csemői határban! Prüszköl a hengerem tőle, ha csak rá- gondolok. Az egyik tanyáról ki, a másikra be. Én nem is tudom, mikor tanít a gazdám. Ha csak nem néha délelőtt, amikor a sok megtett kilométertől a ház falánál szunyókálok egyet! Értse meg: nem bírom tovább. — Ha arra gondolok, hogy kerülhettem volna valami pedáns városi emberhez, mint sok más rokonom, elönt a pulykaméreg! Azok legfeljebb szétszedtek meg összeraktak volna, de ez? Hajszol reggeltől estig. — Mivel hogy valami igazgató, vagy mi a csoda. Művelődési otthon igazgató! Hol társadalmi munkát szervez, hol előadást. Még télen is! Hetenként mozi. öt helyen. „Jön a film? Mit játszanak?’’ — lépten-nyomon meg kell állnunk, hogy a kíváncsiskodóknak eleget tegyünk. Persze, hogy jön — dohogok én ilyenkor magamban. A gazdám mindent elintéz, soha semmi fennakadás nem volt még! Különben aligha jött volna össze egy év alatt majdnem húszezer néző a csemői tanyákról a moziba. — És tánccsoport se lenne. gerem, nincs baj a kerekemmel, a rugóim se -fáradtak, de én ezt a strapát nem bírom sokáig. Még ha egyedül a gazdám utazna velem. Am kísérőnk is mindig akad. Most például a Deák Zoltán. Ott ül a gazdám mögött. Szó se róla, nem nehéz ember, de a homokban A fránya vigye el, azokkal is csak bajom van. Hol a Rákócziban, hol az Uj Síéiben, vagy a Petőfiben tartanak próbát, de valamelyik tsz biztosan üzen a gazdámért: jöjjön iziben, nazze meg, jó-e már a páros, kész- e már a tánc! Az meg olyan ember, ha üzennek érte, mór pattan is. Indulunk. Az állami gazdaság is abajgatja: ott is a táncosoknak akad mindig valami újságolnivalójuk. — Segítsen, kérem. Nem, a világért se akarok szarató- riumba menni, jó még a henmég azt is megérzem, ha a gazdám bakancsot húz félcipő helyett. Különben Deáknak robog ója van. Panni ja. Persze, az egy-kettőre cserben hagyja. Most is maródi a nyavalyás. így aztán én dolgozom helyette is. Mert a Deák Zoltánnak is mindig mennie kell. Ö az iskola igazgatója, aztán a moziban is ő vetít. Ez segít a barátjának. Tudja, a Petőfi Színpadtól jönnek hozzánk valami operettel, hogy maradnának a csudában! De nem lehet őket lebeszélni. Jönnek minden hónapban. És hallaná, mennyire tapsolnak nekik az emberek! Ilyenkor boldog a gazdám: sikerült minden jegyet eladni a tsz-ekben, megtelik a színházterem. — Jó, jó, de mi lesz vetem? Megöregszem, tönkre megyek, aztán már senkinek se kellek. Az istenért: segítsen rajtam. — ... Hogy elmenni innen? Itthagyni a gazdámat? Nem, a világért sem! Azt nem akarom. Mert szeretem ám, rendes, gondos ember. Sok a dolga szegénynek. Ennyi az egész. Tudja, én már sokat gondolkoztam azon, hogy lehetne segíteni rajta és rajtam is. Van itt még jó néhány tanár. Ha azok is csak egy ici-picit vállalnának abból a sok mindenből, ami most őt terheli, már köny- nyebb volna. A moziból, a táncosokból, a színházi előadásokból, az ismeretterjesztésből, miegymásból, sorolni is nehéz, hogy mennyi minden a mi dolgunk. Szóval egy kevéskét csak, ahelyett, hogy fogják a kabátot, aztán tanítás után uccu, sietnek haza. Ugye, megmondja nekik! És nem fognak rám megharagudni?! — Tudja mit? Ne árulja el, hogy velem beszélt. Mi — nem találkoztunk. Örök harag, ha kifecseg. Hát csak ezt akartam mondani. Viszlát! Gyapay Dénes Befejeződött a vetés az erdőgazdaságok csemetekertjeiben Az erdőgazdaságok csemetekertjeiben befejeződött a különböző magvak tavaszi vetése, s jélenleg a csemeték iskolázásával foglalkoznak. Az 1961—62-es fásítási idényre 490 millió csemetét nevelnek. A csemeték több mint fele tűlevelű lesz, mert fokozott gondot fordítanak a fenyőállomány fejlesztésére. Ezenkívül nagy mennyiségű tölgyet és akácot nevelnek és a papíripar szükségleteinek kielégítésére 35 millió nyárcsemetét ültetnek majd ki. (MTI) ZAKÓRA:HÉTKOR Jászkaraj enőn két cukrászda működik: az egyik a földművesszövetkezeté, a másik egy magánszemélyé. A községi klub igyekszik kielégíteni a szórakozni, beszélgetni vágyó emberek igényeit, ez egymagában azonban nem elegendő olyan nagy községben, mint Jászkarajenő. A cukrászdában ugyanis a következő a helyzet: a magáncukrász 9-kor tart zárórát, de nála csak édességek, sütemények .kaphatók. Az fmsz cukrászdája, ahol likőrt is árusítanak, már 7 órakor bezár. így, aki egy pohár likőr mellett szeretne beszélgetni ismerőseivel, barátaival, kénytelen a zsúfolt, rossz levegőjű italboltba menni. Nem lehetne-e az fmsz záróráját legalább szombat-vasárnaponként módosítani? A cukrászda vendégei Az „álló" szikvízüzem Miért nem kapunk gázpalackot? 1955 óta igényeljük a propán- butángáz-palac- Icot. Feleségem is, én is változó műszakban dolgozunk, és három kiskorú gyermekünk van. Kettő iskolába, a legkisebb óvodába jár. Kérésünket o Szénsavértékesitő Vállalat annak idején azzal utasította el, hogy a Május 12-én cikk jelent és a SZÖVOSZ nem adta ehmeg a Pest megyei Hírlap hez beleegyezését. Szövetkeze- címoldalán, amely egyes köz- tünk kalkulációt is készített* ségek, illetve egyes körzetek amely a hivatalos árak és szíkvíz- és üditőital-ellátásá- költségek figyelembevételével nak problémáival foglalkozik, az üzeni kifizetődő voltát iga- Megemlíti> Gödöllő község zolja. Ezek után jó volna, ha. rossz ellátását is — s ezzel felettes szerveink valóban el- kapcsolatban szeretnék az il- intéznék, hogy üzembe állíí- letékeseknek egy jó tanácsot adni. Mogyoródon egy nem is olyan hiányosan felszerelt, nagy kapacitású szikvízüzem áll kihasználatlanul. A szikvíz- üzemet — tudtommal — a fővárosi szíkvízüzemnek adta át a Gödöllő és Vidéke Körzeti Fmsz — s a budapestiek úgy látszik, csak azért kötötték le az üzemet, hogy ezen a vidéken ne legyen konkurenciájuk. Konkurenciájuk nincs is, de azóta a szíkvíz is kevés. A Mogyoródi Földművesszövetkezet foglalkozott az hassuk a fentebb említett üzem munkába állításával, de szíkvízüzemet, amely nemcsak felettes szervük: a MÉSZÖV Mogyoród, de Veresegyháza, Szada, Xsaszeg és nem utolsósorban Gödöllő szí kvízellátását is zökkenőmentesen megoldaná. Hrágyel Miklós, Mogyoród, Gödöllői utca 44 kérelmünket, a korlátozott de lehetőségek miatt jelenleg nem tudják teljesíteni. Azóta újra kértem a váci tanács illetékes osztályát, de innen is hasonló választ kaptam. — S a helyzet hat év alatt sem változott. Kérem, hogy kérésemet most már mielőbb teljesítsék. Pitz Sándor Vác, Kiss u. 19. Lelkiismeretesség ? A kongói nép tragédiája, Lumumba meggyilkolása az idős nyugdíjast is alkotásra ihlette. A képen: láncait széttépő néger figurájával (MTI foto: Bajkor József felv.) Pár évig volt két darab öíven forintos részjegyem a Pomáz és Vidéke Földműves- szövetkezetnél. Tekintettel arra, hogy a háztartáshoz szükséges cikkeket itt, a csobánkai üzletben csak szórványosan szerezhetjük be — legtöbb- nyire Pomázon vagy Budapesten vásároljuk —, így nem láttam értelmét a további tagságomnak. Ezért az előírásnak megfelelően, múlt év november végén írásban, az igazoló könyvecske csatolásával egyidejűleg, felmond- tam a részjegyek befizetését s ajánlott levélben beküldtem a Pomáz és Vidéke Földműves- szövétkezet központi irodájába, Pomázra. Mivel a decemberi közgyűlés óta immár öt hónap telt el, s a pénzem még a mai napig sem kaptam vissza, március és április hónapban több Ízben személyesen sürgettem. Legutóbb levélben, ugyancsak, hiába. Levelemet válaszra sem méltatták. Azt is tudom, hogy többen vagyunk hasonló helyzetben. Ez ideig huszonöt forint hatvan fillér kiadásom merült fel a személyes sürgetés miatt, mert a busz Csobánkáról Pomázra és onnan vissza minden esetben 6,40 forintba kerül. Minden egyes személyes sürgetésem alkalmával egy Nagy Száznegyven forintért illetékeseket, hogy kicsit nagyobb gondot fordítsanak a gyerekek ruháira, mert a 140 forint nem kis pénz. A gyerekek játék közben leveszik a kulit, kardigánt magukról, ezt tudjuk. De vajon nem lehetne- e megoldani, hogy ne a gyerekek keresgéljék ki a ruhadarabjaikat, hanem az óvó néni adja vissza a bezárt szekrényből? — kérdezi Kadlecz Istvánná Szentendre. Dobozi utca L sz. alatti olvasónk. Tüzelő-panaszt küldött be Fehér József olvasónk (Vác, Pálffy u. 21.). Levelét továbbítottuk a Budapest környéki TÜZÉP-vál- lalatnak, ahonnan a következő választ kaptuk: „A panaszlevélben említett telep helyes árakat alkalmazott és számszaki tévedést nem követett el, vagyis a helyes összeg 287,96 forint. így minden valószínűség szerint a panaszos tévedett, a szorzásnál, illetve összeadásnál. A súlykerekítési problémával kapcsolatban pedig a szállító cég az Állami Fuvarozási és Kordé- lyos Vállalat a Magyar Közlöny súlykerekítéssel foglalkozó rendelkezését alkalmazta”. Látogatás egy tsz~nyngdíjasnál A 72 éves Aufsattler György a dánszentmiklósi Micsu- : rin Tsz nyugdíjasa. A mezőgazdasági munkában már csak . ritkán vesz részt, idejét kedves szórakozásával, a fafaragással, tölti. Alkotásait nemrégiben a ceglédi kultúrotíhonban kiállí-i lasem mutattáli be. j nevű kartársra hivatkoznak a földművesszövetkezetnél, akit nem volt szerencsém benn találni az irodában, de nem is ismerem. Béres András Csobánka, Ady Endre u. 65, ^wwvwwwwwwwwwwxwwv,,^,,. BAJ VAN í i % a kiskunlacházi fmsz má- ; ^ sodik számú vegyesbőltjá- i £ ban — írja levelében Ré- $ % pási István kiskunlacházi ;■ {olvasónk. Elpanaszolja, i j hogy kenyeret csak akkori tud. az említett üzletben i Í vásárolni, ha előző nap i Í megrendelte. Többször elő-i ; fordult már, hogy — habár i i volt kenyér — nem vehe. % i tett, mert előző nap nem % ! ért rá kenyérvásárlási í í szándékát bejelenteni. O'-- J í vasónk olyan esetet is em- '/ ! lit, hogy — liaóar délutáni í 3-tól 6-ig kell az üzletnek i i nyitvatancnia — az üzlet i ; vezetője négykor zárórát i ' csinált, mert dolga volt. % A SZÉP DUNÁNTÚLON JÁRTUNK Győrt, Tatabányát tekintettük meg. Megismerkedtünk hazánk szép tájaival, sok műemlékkel. Köszönetét mondunk Tóth Istvánné igazgatónőnknek és Téglásiné, Koller, né, Kunné tanárnőknek, hogy fáradoztak velünk, gondoskodtak rólunk a szép úton. Valamennyiünk számára sokáig felejthetetlen élmény marad ez a három nap. Papp Kornélia, VIII/C, Hámán Kató Ált. Iskola, Vác Nagy volt az örömünk, amikor tízhónapos takarékoskodás eredményéként múlt hétfőn korán reggel beszálltunk iskolánk előtt egy szép Ikarus- autóbuszba. Negyven boldog leány indult Vácról, az emlékezetes eseménynek ígérkező dunántúli túrára. Budapesten áthaladva Székesfehérvár, Veszprém, Ják és Szombathely volt első napunk útvonala. Második nap ‘Kőszeget, a harmadik nap Sopront, Vállalat dunakeszi telepét, mind a járműjavító vezetőségét, hogy az étkezéssel kapcsolatos problémákat oldják meg mielőbb — közmegelégedésre, vettük azt a kulit a kislányunknak, amelyet nemrég elvesztett a cementgyári óvodában. Nyomban szóltunk az illetékeseknek, akik azt válaszolták: bizonyára valaki elcserélte, legyünk nyugodtak, majd visszahozzák. Azóta több mint három hét telt el és már remény sincs, hogy meglesz a kuli. Ezért arra kérném az Ejnye, járműjavító ! Lapunk cikkben foglalkozott a Dunakeszi MÁV Járműjavító üzemi étkeztetésének problémáival. A cikk azzal zárult, hogy a rövidesen életbe lépő önkiszolgáló rendszerrel megoldódnak mind a gyors étkezés, mind az evőeszközök tisztán tartásának problémái. Egyik dunakeszi olvasónk azonban arról tájékoztatott bennünket, hogy az étkeztetési idő problémája csak időlegesen oldódott meg. A cikkben emlegetett „vörös posztó” még a mai napig is vörös posztóként él a duna- kesziek szemében. Feleslegesnek tartjuk, hogy még egyszer cikkben foglalkozzunk a Dunakeszi MÁV Járműjavító, üzemétkeztetésével. Ezért felkérjük mind a Pestvidéki Üzemélelmezési PANASZ
