Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-17 / 114. szám

1961. MÁJUS 17. SZERDA — Igenis, panaszkodom. Először is: vegye tudomá­sul, nem vagyok Panni. Pan­nónia a tisztességes nevem, semmi közöm a csenevész rokonomhoz. De ez nem is érdekes. A nagyobbik baj az, hogy a gazdámmal már sehogy se jövünk ki. Hogy ki a gazdám? Maga nem ismeri? Látja a képet Ott ül elöl, azzal a ménkű nagy szem­üveggel a homlokán, ö a Da- ránya János. Tanárember, szolid családapa. Higgye el, az elején még örültem, hogy ilyen jó helyre kerültem. Ha tanár — gondoltam —, akkor mindig a lurkókkal tölti az idejét, engem meg békén hagy. Legfeljebb szombaton meg va­sárnap jut rá ideje, hogy a nyeregbe pattanjon, azt meg én Se bánom, ha egy kicsit megsétáltatnak. — De nem így történt. Mi­óta nála vagyok, egyetlen perc nyugtom nincs. Kora reggel­től késő estig úton vagyunk. És ez a sok homok itt, a csemői határban! Prüszköl a hengerem tőle, ha csak rá- gondolok. Az egyik tanyáról ki, a másikra be. Én nem is tudom, mikor tanít a gaz­dám. Ha csak nem néha dél­előtt, amikor a sok megtett kilométertől a ház falánál szunyókálok egyet! Értse meg: nem bírom tovább. — Ha arra gondolok, hogy kerülhettem volna valami pe­dáns városi emberhez, mint sok más rokonom, elönt a pulykaméreg! Azok legfeljebb szétszedtek meg összeraktak volna, de ez? Hajszol reggel­től estig. — Mivel hogy valami igaz­gató, vagy mi a csoda. Mű­velődési otthon igazgató! Hol társadalmi munkát szervez, hol előadást. Még télen is! Hetenként mozi. öt helyen. „Jön a film? Mit játszanak?’’ — lépten-nyomon meg kell állnunk, hogy a kíváncsisko­dóknak eleget tegyünk. Per­sze, hogy jön — dohogok én ilyenkor magamban. A gaz­dám mindent elintéz, soha semmi fennakadás nem volt még! Különben aligha jött volna össze egy év alatt majdnem húszezer néző a csemői tanyákról a moziba. — És tánccsoport se lenne. gerem, nincs baj a kerekem­mel, a rugóim se -fáradtak, de én ezt a strapát nem bí­rom sokáig. Még ha egyedül a gazdám utazna velem. Am kísérőnk is mindig akad. Most például a Deák Zol­tán. Ott ül a gazdám mö­gött. Szó se róla, nem ne­héz ember, de a homokban A fránya vigye el, azokkal is csak bajom van. Hol a Rá­kócziban, hol az Uj Síéi­ben, vagy a Petőfiben tar­tanak próbát, de valamelyik tsz biztosan üzen a gaz­dámért: jöjjön iziben, nazze meg, jó-e már a páros, kész- e már a tánc! Az meg olyan ember, ha üzennek érte, mór pattan is. Indulunk. Az álla­mi gazdaság is abajgatja: ott is a táncosoknak akad mindig valami újságolnivalójuk. — Segítsen, kérem. Nem, a világért se akarok szarató- riumba menni, jó még a hen­még azt is megérzem, ha a gazdám bakancsot húz fél­cipő helyett. Különben Deák­nak robog ója van. Panni ja. Persze, az egy-kettőre cser­ben hagyja. Most is maródi a nyavalyás. így aztán én dolgozom helyette is. Mert a Deák Zoltánnak is min­dig mennie kell. Ö az is­kola igazgatója, aztán a mo­ziban is ő vetít. Ez segít a barátjának. Tudja, a Petőfi Színpadtól jönnek hozzánk valami operettel, hogy marad­nának a csudában! De nem lehet őket lebeszélni. Jönnek minden hónapban. És hallaná, mennyire tapsolnak nekik az emberek! Ilyenkor boldog a gazdám: sikerült minden je­gyet eladni a tsz-ekben, meg­telik a színházterem. — Jó, jó, de mi lesz vetem? Megöregszem, tönkre megyek, aztán már senkinek se kel­lek. Az istenért: segítsen raj­tam. — ... Hogy elmenni innen? Itthagyni a gazdámat? Nem, a világért sem! Azt nem akarom. Mert szeretem ám, rendes, gondos ember. Sok a dolga szegénynek. Ennyi az egész. Tudja, én már sokat gondolkoztam azon, hogy le­hetne segíteni rajta és raj­tam is. Van itt még jó né­hány tanár. Ha azok is csak egy ici-picit vállalnának ab­ból a sok mindenből, ami most őt terheli, már köny- nyebb volna. A moziból, a táncosokból, a színházi elő­adásokból, az ismeretterjesz­tésből, miegymásból, sorolni is nehéz, hogy mennyi min­den a mi dolgunk. Szóval egy kevéskét csak, ahelyett, hogy fogják a kabátot, aztán ta­nítás után uccu, sietnek haza. Ugye, megmondja nekik! És nem fognak rám megharagud­ni?! — Tudja mit? Ne árulja el, hogy velem beszélt. Mi — nem találkoztunk. Örök harag, ha kifecseg. Hát csak ezt akar­tam mondani. Viszlát! Gyapay Dénes Befejeződött a vetés az erdőgazdaságok csemetekertjeiben Az erdőgazdaságok csemete­kertjeiben befejeződött a kü­lönböző magvak tavaszi ve­tése, s jélenleg a csemeték iskolázásával foglalkoznak. Az 1961—62-es fásítási idényre 490 millió csemetét nevelnek. A csemeték több mint fele tűlevelű lesz, mert fokozott gondot fordítanak a fenyőál­lomány fejlesztésére. Ezen­kívül nagy mennyiségű töl­gyet és akácot nevelnek és a papíripar szükségleteinek kielégítésére 35 millió nyár­csemetét ültetnek majd ki. (MTI) ZAKÓRA:HÉTKOR Jászkaraj enőn két cukrász­da működik: az egyik a föld­művesszövetkezeté, a másik egy magánszemélyé. A községi klub igyekszik kielégíteni a szórakozni, beszélgetni vágyó emberek igényeit, ez egyma­gában azonban nem elegendő olyan nagy községben, mint Jászkarajenő. A cukrászdában ugyanis a következő a hely­zet: a magáncukrász 9-kor tart zárórát, de nála csak édességek, sütemények .kapha­tók. Az fmsz cukrászdája, ahol likőrt is árusítanak, már 7 órakor bezár. így, aki egy pohár likőr mellett szeretne beszélgetni ismerőseivel, ba­rátaival, kénytelen a zsúfolt, rossz levegőjű italboltba menni. Nem lehetne-e az fmsz záróráját legalább szom­bat-vasárnaponként módosí­tani? A cukrászda vendégei Az „álló" szikvízüzem Miért nem kapunk gázpalackot? 1955 óta igé­nyeljük a propán- butángáz-palac- Icot. Feleségem is, én is változó műszakban dolgo­zunk, és három kiskorú gyerme­künk van. Kettő iskolába, a legki­sebb óvodába jár. Kérésünket o Szénsavértékesitő Vállalat annak idején azzal utasí­totta el, hogy a Május 12-én cikk jelent és a SZÖVOSZ nem adta eh­meg a Pest megyei Hírlap hez beleegyezését. Szövetkeze- címoldalán, amely egyes köz- tünk kalkulációt is készített* ségek, illetve egyes körzetek amely a hivatalos árak és szíkvíz- és üditőital-ellátásá- költségek figyelembevételével nak problémáival foglalkozik, az üzeni kifizetődő voltát iga- Megemlíti> Gödöllő község zolja. Ezek után jó volna, ha. rossz ellátását is — s ezzel felettes szerveink valóban el- kapcsolatban szeretnék az il- intéznék, hogy üzembe állíí- letékeseknek egy jó tanácsot adni. Mogyoródon egy nem is olyan hiányosan felszerelt, nagy kapacitású szikvízüzem áll kihasználatlanul. A szikvíz- üzemet — tudtommal — a fő­városi szíkvízüzemnek adta át a Gödöllő és Vidéke Körzeti Fmsz — s a budapestiek úgy látszik, csak azért kötötték le az üzemet, hogy ezen a vidé­ken ne legyen konkurenciá­juk. Konkurenciájuk nincs is, de azóta a szíkvíz is ke­vés. A Mogyoródi Földműves­szövetkezet foglalkozott az hassuk a fentebb említett üzem munkába állításával, de szíkvízüzemet, amely nemcsak felettes szervük: a MÉSZÖV Mogyoród, de Veresegyháza, Szada, Xsaszeg és nem utolsó­sorban Gödöllő szí kvízellátá­sát is zökkenőmentesen meg­oldaná. Hrágyel Miklós, Mogyoród, Gödöllői utca 44 kérelmünket, a korlátozott de le­hetőségek miatt jelenleg nem tud­ják teljesíteni. Azóta újra kértem a váci tanács il­letékes osztályát, de innen is ha­sonló választ kap­tam. — S a hely­zet hat év alatt sem változott. Ké­rem, hogy kérése­met most már mi­előbb teljesítsék. Pitz Sándor Vác, Kiss u. 19. Lelkiismeretesség ? A kongói nép tragédiája, Lumumba meggyilkolása az idős nyugdíjast is alkotásra ihlette. A képen: láncait széttépő néger figurájával (MTI foto: Bajkor József felv.) Pár évig volt két darab öíven forintos részjegyem a Pomáz és Vidéke Földműves- szövetkezetnél. Tekintettel ar­ra, hogy a háztartáshoz szük­séges cikkeket itt, a csobánkai üzletben csak szórványosan szerezhetjük be — legtöbb- nyire Pomázon vagy Buda­pesten vásároljuk —, így nem láttam értelmét a további tag­ságomnak. Ezért az előírás­nak megfelelően, múlt év november végén írásban, az igazoló könyvecske csatolá­sával egyidejűleg, felmond- tam a részjegyek befizetését s ajánlott levélben beküldtem a Pomáz és Vidéke Földműves- szövétkezet központi irodájá­ba, Pomázra. Mivel a de­cemberi közgyűlés óta im­már öt hónap telt el, s a pénzem még a mai napig sem kaptam vissza, március és április hónapban több Ízben személyesen sürgettem. Leg­utóbb levélben, ugyancsak, hiába. Levelemet válaszra sem méltatták. Azt is tu­dom, hogy többen vagyunk hasonló helyzetben. Ez ideig huszonöt forint hatvan fil­lér kiadásom merült fel a sze­mélyes sürgetés miatt, mert a busz Csobánkáról Pomázra és onnan vissza minden eset­ben 6,40 forintba kerül. Min­den egyes személyes sürgeté­sem alkalmával egy Nagy Száznegyven forintért illetékeseket, hogy kicsit na­gyobb gondot fordítsanak a gyerekek ruháira, mert a 140 forint nem kis pénz. A gye­rekek játék közben leveszik a kulit, kardigánt magukról, ezt tudjuk. De vajon nem lehetne- e megoldani, hogy ne a gye­rekek keresgéljék ki a ru­hadarabjaikat, hanem az óvó néni adja vissza a bezárt szek­rényből? — kérdezi Kadlecz Istvánná Szentendre. Dobozi utca L sz. alatti olvasónk. Tüzelő-panaszt küldött be Fehér József ol­vasónk (Vác, Pálffy u. 21.). Levelét továbbítottuk a Bu­dapest környéki TÜZÉP-vál- lalatnak, ahonnan a követke­ző választ kaptuk: „A pa­naszlevélben említett telep he­lyes árakat alkalmazott és számszaki tévedést nem köve­tett el, vagyis a helyes összeg 287,96 forint. így minden valószínűség szerint a pana­szos tévedett, a szorzásnál, il­letve összeadásnál. A súly­kerekítési problémával kapcso­latban pedig a szállító cég az Állami Fuvarozási és Kordé- lyos Vállalat a Magyar Köz­löny súlykerekítéssel foglalko­zó rendelkezését alkalmazta”. Látogatás egy tsz~nyngdíjasnál A 72 éves Aufsattler György a dánszentmiklósi Micsu- : rin Tsz nyugdíjasa. A mezőgazdasági munkában már csak . ritkán vesz részt, idejét kedves szórakozásával, a fafaragással, tölti. Alkotásait nemrégiben a ceglédi kultúrotíhonban kiállí-i lasem mutattáli be. j nevű kartársra hivatkoznak a földművesszövetkezetnél, akit nem volt szerencsém benn találni az irodában, de nem is ismerem. Béres András Csobánka, Ady Endre u. 65, ^wwvwwwwwwwwwwxwwv,,^,,. BAJ VAN í i % a kiskunlacházi fmsz má- ; ^ sodik számú vegyesbőltjá- i £ ban — írja levelében Ré- $ % pási István kiskunlacházi ;■ {olvasónk. Elpanaszolja, i j hogy kenyeret csak akkori tud. az említett üzletben i Í vásárolni, ha előző nap i Í megrendelte. Többször elő-i ; fordult már, hogy — habár i i volt kenyér — nem vehe. % i tett, mert előző nap nem % ! ért rá kenyérvásárlási í í szándékát bejelenteni. O'-- J í vasónk olyan esetet is em- '/ ! lit, hogy — liaóar délutáni í 3-tól 6-ig kell az üzletnek i i nyitvatancnia — az üzlet i ; vezetője négykor zárórát i ' csinált, mert dolga volt. % A SZÉP DUNÁNTÚLON JÁRTUNK Győrt, Tatabányát tekintettük meg. Megismerkedtünk ha­zánk szép tájaival, sok mű­emlékkel. Köszönetét mon­dunk Tóth Istvánné igazgató­nőnknek és Téglásiné, Koller, né, Kunné tanárnőknek, hogy fáradoztak velünk, gondos­kodtak rólunk a szép úton. Valamennyiünk számára so­káig felejthetetlen élmény marad ez a három nap. Papp Kornélia, VIII/C, Hámán Kató Ált. Iskola, Vác Nagy volt az örömünk, ami­kor tízhónapos takarékoskodás eredményéként múlt hétfőn korán reggel beszálltunk isko­lánk előtt egy szép Ikarus- autóbuszba. Negyven boldog leány indult Vácról, az emlé­kezetes eseménynek ígérkező dunántúli túrára. Budapesten áthaladva Székesfehérvár, Veszprém, Ják és Szombat­hely volt első napunk útvo­nala. Második nap ‘Kőszeget, a harmadik nap Sopront, Vállalat dunakeszi telepét, mind a járműjavító vezető­ségét, hogy az étkezéssel kap­csolatos problémákat oldják meg mielőbb — közmegelé­gedésre, vettük azt a kulit a kislá­nyunknak, amelyet nemrég el­vesztett a cementgyári óvodá­ban. Nyomban szóltunk az illetékeseknek, akik azt vá­laszolták: bizonyára valaki el­cserélte, legyünk nyugodtak, majd visszahozzák. Azóta több mint három hét telt el és már remény sincs, hogy meglesz a kuli. Ezért arra kérném az Ejnye, járműjavító ! Lapunk cikkben foglal­kozott a Dunakeszi MÁV Jár­műjavító üzemi étkeztetésé­nek problémáival. A cikk azzal zárult, hogy a rövide­sen életbe lépő önkiszolgáló rendszerrel megoldódnak mind a gyors étkezés, mind az evő­eszközök tisztán tartásának problémái. Egyik dunakeszi olvasónk azonban arról tájé­koztatott bennünket, hogy az étkeztetési idő problémája csak időlegesen oldódott meg. A cikkben emlegetett „vörös posztó” még a mai napig is vörös posztóként él a duna- kesziek szemében. Feleslegesnek tartjuk, hogy még egyszer cikkben foglal­kozzunk a Dunakeszi MÁV Járműjavító, üzemétkeztetésé­vel. Ezért felkérjük mind a Pestvidéki Üzemélelmezési PANASZ

Next

/
Thumbnails
Contents