Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-17 / 114. szám

1961. MÄJTTS 17, SZERDA mSGTtt» ’^Kfriem 3 Háromezer olajtüzelésű fürdőszobakályha Az ipar új típusú, az eddi­gieknél tökéletesebb fürdő­szobakályha és vízmelegítő gyártását kezdte meg. A gaz­daságos olajkályha mintájá­ra olyan, ugyancsak olajtü­zelésű fürdőszobakályhát szerkesztettek, amelynek mintegy 20 százalékkal na­gyobb az úgynevezett hasz­nosítási hatásfoka a széntüze­lésű kályhákénál. A Me- kalor nevű fürdőszobakály­ha bárhol felszerelhető. A ke­reskedelem az első ilyen kályhákat az év eleje óta árusítja. Mivel a közönség körében hamar keresetté vált, az év végéig még háromez­ret hoznak forgalomba. A garanciális javítószolgálatok ezentúl, az olajkályhákhoz ha­sonlóan, természetesen az olajtüzelésű fürdőszobakály­hákat is egy évig díjtalanul megjavítják. (MTI) Túl a bűvös körön A mosonmagyaróvári szarvasmarhabemu tató tanulságai Nehéz, mondhatni nyomasz­tó terhű gondot vállal az, aki az egész ország létét érintő probléma megoldására vállal­kozik. Különösen akkor sú­lyos a felelőssége, ha teljesen új, előtte még nem próbált úton halad, mert nem elég megállapítani a kórt és or­vosságot írni hozzá. A jó or­vos nyugalma ezzel még ko­ránt sem teljes. Ezernyi gyöt­rő kérdés, néma, de kínzó gondolat rohanja meg: vajon a legjobb orvossághoz nyúltam? De ha az orvosi bátorsággal párosult magasfokú szakisme­ret megtenni a kívánt gyü­mölcsöt, nem fukarkodhatunk az elismeréssel. Ehhez hasonló gondolatok jegyében hallgatták mintegy százötvenen Mosonmagyaróvá­Kiszísfa fiatalok — a szocialista építés krónikásai A Dunai Cement- és Mész- mü Kovács László KlSZ-alap- szervezetének tagjai nehéz, de szép feladatot vállaltak: Miké Balázsnak, a vállalat igazgatójának javaslatára el­határozták. hogy megírják a DCM történetét. Elgondolásuk szerint a kró­nika mintegy tizenöt év ese­ményeit dolgozza fel. 1950-ben kezdődik, amikor az Országos Tervhivatal kiadta a Dunai Cement- és Mészmű beruhá­zási programját, s 1965-tel, a gyár teljes kapacitású terme­lésének megindulásával feje­ződik be. A történet foglalko­zik azokkal a népgazdasági szempontokkal, amelyek szük­ségessé tették az üzem felépí­tését. Vác város történetének rövid ismertetése után a kró­nika utal arra, hogy mit je­lent a város és környéke la­kóinak munkalehetőség szem­pontjából ez a születendő új ipari létesítmény. Szakszerű ismertetést ad a cementgyár­tás technológiájáról és a gyár perspektivikus termelési ada­tairól. Különös figyelmet szen­tel annak, hogy a KISZ véd­nökséget vállalt az építkezés felett, s a „Zöld utat a DCM- nek!” jelszónak, valamint a keletnémet—magyar koope­rációnak. Helyet kap a króni­kában az építkezés párt- és szakszervezeti élete is vala­mint a kulturális és sport­munka. A gyár építésének főbb mozzanatait fényképek­kel szemléltetik: e fényképek nyomon követik, miként nőtt a DCM hazánk egyik gyár­óriásává. Külön fejezetet szen­telnek a DCM humorának. A nagy tájékozottságot és alapos műszála ismereteket igénylő fejezetek megírásához a KISZ-szeivezet a vállalat gazdasági és műszaki vezetői­től kér segítséget. Mogyorósi Sándor DCM alapszervezeti szervezőtitkár Ä megyei tanács végrehajtó bizottságának felhívása (Folytatás az 1. oldalról.) hatnak, amelyek megfelelő védőfelszereléssel rendelkez­nek. A lárvák irtására jól bevált a 10 százalékos ható­anyagtartalmú DDT-porozó és az 50 százalékos hatóanyag­tartalmú permetezőszer. Az utóbbiból katasztrális holdan­ként 1,2 kilót kell kiperme- tezni a géptípusoktól függően 150—400 liter vízben feloldva. A növényvédő állomás gép- kapacitása erejéig a tsz-ek nagy tábláin elvégzi a vegy­szeres védekezést, ha a szö­vetkezetek erre megállapo­dásit kötnek vele. A növény­védő állomás gépeivel a me­gye burgonyaterületének vi­szont csak Körülbelül egyhar- madán lehet ezt a munkát el­végezni. Ezért szükséges, hogy a termelőszövetkezetek sa­ját növényvédő gépeik felhasználásával is foly­tassanak vegyszeres véde­kezést. Ezenkívül, ahol gépek nem állnak rendelkezésre, továbbá a háztáji földeken, a házi kertekben kisgépek és kézi porozok felhasználásával kell a termelőknek ezt a munkát elvégezni ök. Ahol a termelőszövetkeze­tek családi művelésre osztot­ták ki a burgonya- és para- dicsomterületeket, ott a vé­dekezés munkáját a területet vállaló családoknak kell elvé­gezni, ha a tsz-nek növény­védő gép nem áll rendelke­zésére. Egész kis területeken, házi kertekben iól bevált a porozóanyagnak harisnyaszár­ból történő kiszórása is. Mivel a burgonyabogár igen veszedelmes kártevő, ezért az ellene való vé­dekezést úgy a nagyüze­mekben, mint a házi ker­tekben kötelezően végre kell hajtani. Ezt rendelet írja elő. Ha valamely termelő a vé­dekezést nem hajtja végre, annak terhére a községi ta­nácsnak kell közérdekű vé­dekezést végrehajtani és a 20/1957. (XII. 11) FM sz. ren­delet alapján a mulasztóval szemben szabálysértési eljá­rást is le kell folytatni. Ez azért szükséges, mert hiába védekezik egy község vagy egy járás többsége, ha néhány termelő, vagy néhány község a járásban a védekezést elha­nyagolja, az az egész terület fertőzési gócává válik. Mivel a veszély nagy, min­den termelőnek közvetlenül anyagi érdeke is a burgonya­bogár elleni védekezés. Nép- gazdasági érdekből a tanács­szervek sem nézhetik közöm­bösen a burgonyabogár pusz­títását. Ezért a termelők és a tanácsi szervek tegyenek meg minden tőlük telhetőt a bur­gonya- és paradicsomtermés megóvására. ron dr. Magyar! András elő­adását. A Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem rektora ugyan­is ott számolt be évtizedes szarvasmarha-keresztezési kí­sérleteinek eredményeiről. Mi­lyenek ezek az eredmények? Miért van szükség rájuk és mennyi hasznot ígérnek a népgazdaságnak? Erről sze­retnék szólni. Köztudomású, hogy hazánk jelenlegi szarvasmarha-állo­mánya, amely túlnyomórészt magyar-tarka fajtából áll, nem képes elegendő tejet, tejzsírt és húst termeim. Ha számí­tásba vesszük, hogy emelkedő életszínvonal elképzelhetetlen a jelenleginél jóval több tej és tejtermék nélkül, akkor még világosabban látjuk, mennyire fontos a tehénállo­mány termelő kapacitásának gyors ütemű növelése. Milyen lehetőségek nyílnak erre? Elvileg két alapvető mód­szerrel számolhatunk. Az egyik a szarvasmarha-állo­mány — s ezen belül a tehén- állomány — létszámának nagyarányú növelése, a másik pedig a meglevő szarvas­marha-állomány termelőké­pességének növelése. Bár az előbbi módszerre is szükség van, be kell látnunk, hogy ezen az úton nem várhatunk gyors eredményeket. Ha csak 25 százalékkal kívánnánk is emelni a szarvasmarha-létszá­mot rövid idő alatt, akkor is drágáin jutnánk több tejhez, tejtermékhez. Ebben az eset­ben meg kellene tiltani min­den tenyésztésre alkalmas üsző és tehén levágását, s még így is importra szorul­nánk belőlük. Ugyanakkor egynegyedével kellene növelni az istállófiúk, kifutók, lege­lők kapacitását, a gondozók létszámát, a létfenntartó ta­karmánya lapot és a szarvas­marha-egészségügyi költséget is. Nyilvánvaló, hogy ilyen mértékű többletberuházást máról holnapra nem vállalhat az egész népgazdaság. Az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy az előbbinél célravezetőbb módszer a meglevő szarvasmarha-állo­mány termelőképességének nö­velése. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. Elterjedt, szinte megfellebbezhetetlen­nek tűnő vélemény ugyanis nálunk a szarvasmarha-te­nyésztők körében, hogy nem lehet korlátlanul, s egyben gazdaságosan emelni a tehe­nek tejtermelő képességét. A bűvös ötezer litert emlegetik, amelyen felül állítólag már nem gazdaságosan termelnek tejet a tehenek. Mennyiben helytálló ez a vélemény? Széleskörű hazai tapaszta­latok bizonyítják, hogy a ma­gyartarka tehenek betegsé­gekkel szembeni ellenállóké-' pessége, tenyészideje, és át­örökítő képessége olyan mér­tékben romlik, amilyen mér­tékben -emeljük a termelő- képességüket. Minél maga­sabb tejhozamú egy tehén, an­nál hamarabb leromlik és gyakran gyenge hozamú utó­dokat szül. Nem célunk bo­nyolult — többnyire még tisztázatlan^ — biológiai fej'- tegetésekbe bocsátkozni, ezért csak tényeket ismertetünk. A tények azonban mást is mondanak. Tíz éves kísérletek bizo­nyítják, hogy mégis áttörhető a bűvös kör. Dr. Magyari András — és több fejőgulyás — olyan kiváló teheneket tenyészt, amelyek­re nem vonatkozk az előbbi szabály. Mosonmagyaróváron bárki megtekintheti azokat az évi 8000—10 000 liter te­jet. termelő teheneket, ame­lyeket mi iá megcsodáltunk. Ezek a tehenek nemcsak mag- gas tej hozamukkal és kiváló kondíciójukkal lepték meg az ország minden részéből egy­begyűlt állattenyésztőket, ha­nem a szilárd átörökítő ké­pességükkel is. Utódaik ugyan­is ugyanolyan, vagy még jobb tulajdonságokkal rendelkez­nek, mint a szülők. Hogyan sikerült ezt elérni? Dr'. Magyari András azt a célt tűzte maga elé, hogy a m „VTTO^. MiraV. hús-tej típusú magyar-tarka marhát tej-hús típusúvá ala­kítja át. Erre már mások is gondoltak nálunk, akik úgy gondolják, hogy a jersey— magyar-tarka keresztezéssel érhető e] ez a céL Kétségte­len, hogy a kiváló tejelő jer­sey marha javítaná a magyar­tarka zsírhozamát, de kérdé­ses, hogy a kívánt mérték­ben javítaná-e? Ismeretes ugyanis, hogy a hazainál jobb körülmények között ki­tenyésztett állatok jő tulaj­donságai könnyen elveszhet­nek a zordabb körülmények között. Van azonban Európában a jerseyn kívül más, kiválóan tejelő szarvasmarha-fajta is, amely a magyar-tarkához ha­sonló, sőt, zordabb viszonyok között él. A híres kosztromói szarvasmarha felhasználásával ilyen fajtát választott dr. Magyari And­rás. Kosztromói bikákkal ter­mékenyítette meg a magyar­tarka teheneket és a két faj­tán belül különféle kereszte- zési eljárásokat alkalmazott, így tenyésztette ki azt a már több százas létszámú szarvas­marhaállományt, amely Mo­sonmagyaróváron joggal vál­totta ki az állattenyésztési szakemberek meleg hangú el­ismerését. Az állománynak az a része, amelynek tejterme­lése már ellenőrizhető, va­lóban szépet produkál. Ed­dig százötvennyolc olyan te­hén termelési adatait is­merjük, amely már túl van az első laktáción. Ennél az állománynál az első laktáció tehenenként átlagosan 4522 liter tejjel és 179 kilogramm tejzsírral zárult. A máspdik laktációban 5511 liter tejet és 218,2 kilogramm tejzsírt, a harmadikban 6526 liter te­jet és 257,2 kilogramm tej­zsírt, a negyedikben 7102 li­ter tejet és 280,2 kilogramm tejzsírt, az ötödikben pedig 9462 liter tejet és 350,3 kilo­gramm tej zsírt termeltek át­lagban a tehenek. Ha figye­lembe vesszük, hogy az első laktációs magyar-tarka tehenek országos tejtermelési átlaga 1700—1800 liter körül van és később sem haladja meg a 2200 literes átlagot, szembe­tűnővé válik a kísérlet nagy sikere Tudomásunk van arról, hogy a kosztromói—magyar­tarka szarvasmarha kereszte­zés iránt országszerte nagy érdeklődés mutatkozik. Az eddigi — tízéves — eredmé­nyek anyira kecsegtetőek, hogy sok termelőszövetkezetben szeretnék mielőbb hasznosí­tani azokat. Egyelőre azon­ban csak a Pest megyei aszódi járásban tértek át teljesen a kosztromói bikák­kal folytatott termékenyítés­re. A keresztezés további el­terjesztése akadályokba ütkö­zik, mert sok ellenzője akad. Nem állítjuk, hoigy a keresz­tezés ellenzői mindenben té­vednek, de az mégiscsak furcsa dolog, hogy elszalaj- tották a legjobb alkalmat álláspontjuk Igazolására. A mosonmagyaróvári tapaszta- latcserés bemutatóra ugyanis meghívták őket, de nem je­lentek ott meg! Nem mond­ták el észrevételeiket, nem ismertették ellenérveiket, hogy a viták tüzében edződhetett volna az igazság. Avagy el­lenvélemény hiányában egyet­érthetünk azokkal, akik úgy vélekedtek erről a bemuta­tón, hogy a „hallgatás most már helyeslés”? Adva van tehát egy so­kat Ígérő kezdeményezés, amelyről bűn volna hallgat­ni. Hiba volna bármilyen jós­lásokba is bocsátkozni jövő­jét illetően, de egy dologban biztosak lehetünk. A koszt­romói—magyar-tarka szarvas­marha-keresztezés a kezdet­től fogva mind a mai napig jobbnál jobb eredményeket hozott. Ha pedig így van — s ezt tények bizonyítják — nem állhatunk meg félúton. Folytatni, terjeszteni kell mindaddig, amíg csak jót, a jelenleginél többet várhatunk tőle; Nagymiklós István Tavasz az Ifjúsági Szövetkezetben A megye já­rási úttörőtitká­rai látogatást tet­tek a tápiósági fa­lusi ifjúsági szö- vekezetben. Janosik Béla. a szövetkezet elnö­ke beszámolt a múlt évi eredmé­nyekről. 17 tag­gal 1,5 kh. földön gazdálkodtak a pajtások. burgo­nyát, cukorrépát és zöldségféléket termeltek. Zár­számadáskor 18 000 Ft. bevétel­ről számoltak el. A tagok között több mint 12 000 Ft-ot osztottak szét. A tavalyi szép eredmények nyo­mán ebben a gaz­dasági évben tag­létszámuk 25-re emelkedett. A szorgalmas ta­gok már meg­kezdték a tavaszi munkát, a magül­tetést és a burgo­nyavetést. A szövetkezet vezetőinek arra is kiterjed a figyel­me, hogy a szö­vetkezetben dol­gozó pajtások is­kolai munkájukat se hanyagolják el. Taggyűlésen fog­lalkozták azok­kal a tagokkal, akik hanyagul végzik tanulmá­nyi munkájukat. Az úttörőtitká- rok nagy megelé­gedéssel távoztak Táp ióságröl és megígérték, hogy a tapasztalatokat saját területükön hasznosítják. Az úttörőmozgalom neveltje Kardoss Imre tanár, a tú­rái 1525. sz. Móra Ferenc úttörőcsapat csapatvezetőhe­lyettese 1948 óta tagja a2 úttörőszervezetnek. Két évig őrsvezetőként dolgozott a csa­patnál, majd két éven át szerkesztette a csapat faliújsá­gát. Középiskolás és egyete­mista korában is állandó kap­csolatot tartott csapatával. Minden szabad idejét az úttö­rők között töltötte el, szor­galmi időszakban pedig le­veleiben adott jó tanácsokat a csapat munkájához. Amikor iskolái elvégzése után haza­került, ismét munkához lá­tott. Előbb rajvezetőként, je­lenleg csapatvezetőhelyettes­ként dolgozik. 1960 nyarán Zamárdiban rajvezetőképzé­sen vett részt. Segíti a túrái Rákóczi Rádió munkáját, mint a rádió főtechnikusa. A helyi KISZ-szervezetnek ve­zetőségi tagja. Munkahelyén, a túrái általános iskolában nagyszerűen megállja a he­lyét, mint számtan-fizika szakos tanár. A pajtások megbecsülik Kardoss Imre önzetlen mun­káját, mi pedig további ered­ményeket. és jó egészséget kívánunk nagyszerű ‘munká­jához. Együtt az iskolával A szentendrei járási igazgatói munkaközösség napirendre tűzte az úttörőmunka megtárgyalását. Az értekezletet Sziget- monostoron az újonnan létesült csapatotthonban tartották meg, ahol részt vettek a járás csapatvezetői is. Megtárgyalták az iskolák és az úttörőcsapatok közötti kapcsolat megerősíté­sének feladatait. A jövőben több feladat hárul az igazgatóikra, akik személyesen felelősek iskolájuk úttörőcsapatának mun­kájáért. Határozat született arra, hogy a jövőben az úttörő- csapatok nyújtsanak nagyobb segítséget az iskolaközösség ki­alakításában és legyenek élenjárók az iskolai munkában. Be­mutatták a csapatotthonon kívül az úttörő csapat-falat, amely­nek létrehozása egyetlen iskolánál sem jelent nehézséget. El­határozták. hogy azokban az iskolákban, ahol még nincs csa­patott hon. csapat-falat létesítenek, amelyeket az iskolák és az úttörőcsapatok közösén létesítenek. Törd a fejed 1. A Vöröshadsereg mely ala­kulatai (egységei) szabadítot­ták fel hazánkat? Kik voltak az egységek parancsnokai? 2. Milyen volt az első úttö- rőjelvény? 3. Mikor lehet a hajót job­ban megterhelni: ha folyóvíz­ben. vagy ha tengervízben úszik? 4. Ki készítette az első elektroncsövet? (rádiólámpát) * Pajtások! Megfejtéseiteket a megyei elnökség címére küld­jétek be. május 27-ig. A leg­jobb megfejtők között értékes könyvjutalmat sorsolunk ki. Címünk: Magyar Üttörők Szövetsége Pest megyei El­nöksége, Bp.. V. Árpád u. 12. sz. Pajtások leveleiből Bodros Ilona őrsvezető írja Kemencéről: Itt a kemencei úttörők je­lentkeznek! Szót kérünk! Mi is élünk! A mi csapatunkban is van élet. mi is tervezünk, cselekszünk. Háromnapos ki­rándulásra készülünk Aggte­lekre. Május 28-a nagy ünnep lesz községünkben. Űttörőavatás- sal és KISZ-tagfelvétellel egybekötött gyermeknapi ün­nepséget rendezünk. A 15. évfordulóra tett vállalásain­kat úttörőbecsülettel teljesítet­tük. Nógrádi Lajos csapatvezető, Erd-Parkváros: Olvastuk a Pest megyei Hírlap úttör'örovatának eddig megjelent számait és úgy dön­töttünk, hogy 20 példányban megrendeljük a Pest megyei Hírlapot. Szeretnénk elérni, hogy az Üttörőrovat minden őrshöz eljusson. ÜZENETEK NAGYKÖRÖSI 18. számú Szilágyi Erzsébet úttörőcsa­pat Szalmakalap őrse figye­lem! Küldjétek el szerkesztő­ségünknek azt a verset, ame­lyet Koroknay Zsuzsa szavalt a tavaszi kirándulásotokon. ÖRÖMMEL ÜDVÖZÖLJÜK az albertirsai 4711. számú Zrí­nyi Ilona úttörőcsapat lelkei pajtásait, akik érdekes hav. folyóiratot indítottak meg. „Harsona” címmel. Jó mun­kát kívánunk az Üttörő Hír­adó nevében „kis kollégáink­nak'’. Huszonnégy aláírással levél érkezett szerkesztősé­günkbe. Csepel Ernő és tár­sai azt kifogásolják, hogy Máriabesnyőn — annak elle­nére, hogy sok stramás beteg él a községben — nem lehet jódozott konyhasót kapni. A Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalattól állandóan igénylik a jódozott sót, de mindmáig eredmény­telenül, Ugyancsak kifogásol­ják, hogy az élelmiszerüzlet­ben csak szódavizet árusíta­nak, miért nem árulnak ás­ványvizet is? Másik nagy problémájuk, hogy a Gedőllő- höz tartozó Máriabesnyőn a Fenyvesi körúti élelmiszerüz­letben az utóbbi időben csak este lehet kenyeret kapni, mert üzletzárás előtt, sőt néha csak üzletzárás után, érkezik meg a kenyérszállítmány. Akik megunják a hosszú vá­rakozást, kénytelenek autó­busszal vagy vonattal Gödöl­lőre beutazni a mindennapi kenyérért. Miért nem lehetsé­ges az, hogy Máriabesnyőre ezután is délelőtt szállítsák a kenyeret?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents