Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-04 / 103. szám
«SGVt» IMI. MÁJUS 4, CSÜTÖRTÖK Kihasználatlan lehetőség Nagyobb figyelmei érdemel a bázinyúHenyésztés szakember véleményét kértük ki. Ide iktatjuk tehát, amit erről dr. Anghy Csaba, a Kis- álla ttenyésztő Kutatóintézet igazgatója mond: — Való igaz, nem tudunk elég tenyészállatot biztosítani az érdeklődőknek. Ha az intézet megkapná a lehetőséget arra, hogy a tenyészanyák számát felemelhesse, egy év alatt akár háromszorosára emelhetnénk törzsállományunkat és két éven belül jelentősen fellendülhetne a liázinyúlte- nyésztés az egész országban. Az ország szőrmeszükségletének és húsellátásának nagy segítséget jelentenének az elszaporodó nyúltenyészetek. Különösen, ha a nagyüzemi gazdaságok rendelkeznének ilyenekkel. Könnyen meg lehet teremteni erre a lehetőséget minden nagyüzemi gazdaságban, akár maga a tsz, akár tagjai foglalkoznának vele. Kézenfekvő például az a gyakorlati és szocialista forma, amit elgondoltam és amit én fél nagyüzemi tartásnak neveztem el. Ennek az alapja röviden az, hogy a tsz öt-hat bakot, míg a tagok háztáji gazdaságukban tetszés szerinti mennyiségű anyát tartanának. Etetésükre úgyszólván elegendő a háztáji termékek hulladéka, csak télén kell némi abrak. Az anyákat csakis a közösen tartott bakokkal szabadna fedeztetni, az értékesítést pedig közösen kellene intézni. — Sokba kerülne az ilyen félnagyüzemi tartás megszervezése egy-egy tsz-bén? — Egyáltalán nem és minden befektetett fillér gyorsan megtérülné. Különösen, ha az exportárat valamivel még fel is emelnék, amit, úgy hallom, a SZŐ VOSZ éppen most szorgalmaz. Kántor István, a Földművelésügyi Minisztérium kisállattenyésztési főosztálya vezetőjét megkérdeztük, miért szüntették meg a korábban létező tenyésznyúl-telepeket. Erre a következő választ kaptuk: — Az állami házinyúl te- nyésztélepeket — egy, a gödöllői kivételével — fel kellett számolnunk, mert a tenyészállatok iránt nagyon csekély érdeklődés mutatkozott. A tenyésztők nagy része ugyanis felhagyott a tenyésztéssel, a rendkívül alacsony átvételi árak miatt. Export lehetőségek legjobb tudomásom szerint főleg Svájc felé vannak, de a tenyésztők az export minőségért kapott árat is keveslik, nem fedezi költségeiket sem. A MÉH pedig 50 fillért fizet egy nyúLbörért... így azután érthető, ha a tenyésztési kedv megszűnt. Tudtommal most készülnek rendezni az élő nyúl, a vágott A házinyulat nem a prémjéért, sokkal inkább a húsá- . ért tenyésztik, noha Magyar- országon általában idegenkednek az elfogyasztásától. De Franciaország felé meglehetős mennyiségű házinyulat exportálunk, lévén a húsa közkedvelt eledele a franciáknak. Néhány évvel ezelőtt azonban, amikor szűkebben volt hús az országban, néhány alkalommal a fővárosi '"húsboltoktoan nagymennyiségű házinyulat hoztak forgalomba és minden esetben gyorsan él is adták. Kétségtelen tehát, hogy húsának meglenne a hazai piaca is, a fogyasztókkal, azokkal is, akik eddig nem ismerték, könnyen meg lehetne kedvel- tetni. Szép és ízletes fehér húsát a legkülönbözőbb módon lehet elkészíteni, s mert szapora állat, ha- tenyésztésével jobban törődnének, jóval több húst biztosíthatnánk belső fogyasztásra. Tartása nem sok gonddal és költséggel jár.. Állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben, főleg ahol nagyobb a kertészet, annak hulladéka gyümölcsözően használható fel etetésére, viszonylag csekély téli abrak- takarmányának biztosítása sem jelent nagyobb megterhelést. Termelőszövetkezetek, községi tanácsok, földművesszövetkezetek, ifjúsági szövetkezetek, és magánosok tömegesen szeretnének tenyészállatokhoz jutni. Igényeiknek csak kis töredéke elégíthető ki. Miért? Mert az egész országban csak egyetlen tenyésztelep létezik, a Gödöllői Kisállattenyésztő Kutatóintézet és az is csupán korlátolt számban tarthat tenyészanyákat. Érthetetlen az is, miért csupán egyetlen helyen, Budapesten vys házinyúlbőr felvásárlóhely, éspedig a 4. .számú* fogyasztási szövetkezet. Ez a szövetkezet a ‘hivatalosan megállapított felvásárlási árakat betartja, ilyen Szempontból a tenyésztők nem is emelnek panaszt. Az átvételt szakemberek intézik, minőség szerint osztályozzák és aszerint adják meg a bőrök árát. Nagy nehézséget jelent azonban, hogy aki ténylegesen meg akarja kapni a hivatalos árat, a legtávolabbi vidékekről is kénytelen Budapestre hozni, vagy beküldeni a nyúlgerez- nát. A nyúl tenyésztés gondjairól különben nagytekintélyű nyúl és a nyúlbőr árát. Ha a tenyésztők — itt most már elsősorban persze a tsz-ekre keli gondolni — az úi árak mellett kifizetődőnek tartják a tenyésztést és nagyobb érdeklődésre lesz kilátás, a minisztérium nyomban újabb házinyúl tenyésztelepeket állít fel. Erre máris felkészültünk. Arra gondolunk, hogy Fejér megyében két kertészeti termelőszövetkezetben, ahol a kertészet hulladéka biztosítja az olcsó takarmányozást, létesítünk tenyésztelepeket. Természetesen csak akkor, ha biztosítottnak látjuk, hogy ezek a tsz-ek nem fizetnek rá a tenyésznivúlra. vagyis országszerte újra és szélesebb mederbeh megindul a ház.i- nyúltenyésztés. Ennek elengedhetetlen előfeltétele, hogy a tenyésztők számára is elfogadhatóbb. reális átvételi árak lépjenek életbe. A nyúl- tenyésztés különben a népgazdaság számára feltétlenül hasznos. íme még egy rejtett tartalékunk: a házinyúl. Megérdemli. hogy többet törődjünk vele. Szók oly Endre Nyereség: két és fél nap Komoly tanulságai lehetnek e nem éppen lelkesítő eredménynek. Nincs olyan kalkuláció, vagy ügyes statisztika, amely magyaráz- gathatná, vagy szépíthetné a lényeget: havi fizetésük töredékét kapták részesedésként a Szentendrei Cement- áru ipari Vállalat munkásai. Ha az okot kutatjuk, legfőbb pontként a g'yönge- kezűség szelepei. A gyönge kéz, amelyet ma már — a csúfos eredmény láttán — magúk a munkások is bajnak tartanak. Változta thatatlan, való azonban, hogy az elmúlt évben ebek harmincad- jára került sok készáru, szétpocsékolódott tekintélyes anyagmennyiség a gondatlan kezelés miatt. Tudott dolog: a baj hívatlanul is'.beköszönt, történhet ez vagy az a ' legnagyobb körültekintés mellett is. De ha a jelentkező károk okát, a tényleges gondatlanság okozóját sem kutatják, akkor előbb-utóbb általánossá válik a legyintő felfogás: „Ejnye! Na nem baj! Gyerünk tovább!” És a magyarázó, figyelmeztető szavak elmaradása megnyitja az utat a’félvállról vett munka, a nemtörődömség előtt. Innen ered a szentendrei cementáru alacsony nyeresége. Elsősorban innen. Okot találhatni még százat — az aprók közül. A figyelmeztetést mégis ez adja. És ez is a fő ok. Az új vezetés határozott kézzel nyúlt a tavalyi bajokhoz. És a munkások sem bánják, a „keményebb kezet’* — ha az segítő, okos és emberséges szándékú. Bevezették a selejtbérezést, hogy « félresikerült munka, as okozott kár legyen figyelmeztető veszteség elkövetőjének. A művezetők sem degradálják már „szekálásmak” a rend és a tisztes munka megkövetelését. A két. és fél nap mindenkit kijózanított. És már most, az év első hónapjai után látni, hogy jövő ilyenkor nem ennyi lesz a Szentendrei Cementáruipari Vállalat részesedése. (t. gy.) J-jUAv is __->£.«. Z.Ó V V illanyt kap a tápiósülyi Virágzó Tsz. Három és félkilo- rnéteres vezetéken mintegy 60 oszlopon keresztül jut el az áram a termelőszövetkezetbe. Képünkön: az utolsó oszlopok egyikét állítják fel (Gábor íelv.) / Versenyben a világszínvonalért LÁTOGATÁS A SZENTENDREI TOLLGYÁROSOKNÁL Leírhatja ezt az ember egy sereg kézbe való apró holmi láttán á — kis Szentendrén? Erre keresem a választ. — Mivel kezdjük? — Az utat? — A beszélgetést. — Mert az úton már elindultunk. — S mit tud róluk a világ? — kérdem kétkedéssel és a szemüveg mögül szüntelen mosolygó műszaki főnök most elneveti magát. — Csehszlovákia kétmillió erejéig. . i — Forint? ... — ... nem, darab. Kétmillió póttartályt és háromszáz- ezer golyós- és töltőtollat rendeltek tőlünk Románia hatvanezer golyóstollat, 200 ezer póttartályt, azaz betétet, Jugoszlávia ugyancsak komolyabb tételt kér. — S tulajdonképpen csak most kezdtünk az űj fajta írónők gyártásához. — Az eddigiek? — Ami piacon van, elkél, többet nem készítünk .. . — Ez jó hír! Viselkedésük ! nem volt kifogástalan ... Tiltakozik. De azért abban megállapodunk, hogy időszerű tett volt az új gyártmányok piacra vitele. — Azt akarjuk, hogy ne érhessen bennünket semmilyen kifogás. Modernek és jól használhatóak légyének á "magyar golyós- és töltőtollak. A csehszlovák rendelés elég kézzelfogható * bizonyíték erre. És ez csak a kezdet. Biztató. Három fajta új golyósirón gyártása folyik jelenleg. Napi húszezer csúcsot, öt-nyolcezer tollat fúrnak, esztergálnak. — Minőségre milyenek? — Félmillióban — írjon nagy számot — tíz-tizenöt a reklamáció. Nem hiszi? — Nem. — Tessék, próbálja végig ... És csakugyan. Egyik toll a másik után, egyik kötegből vett betét a másik kötegbeli után firkálja a papírt és ... és mind jó. Ha ez az új gyártmányok eredménye, már ez is megérte. — Kérem. A két legfontosabb kellék, a festék és az acélgolyócska külföldi. Az egyik német, a másik SKF, svéd acél. — Mióta szakértője az írószereknek? — Sajnos, már évtizedekben számolhatom — öregszem... Itt ötvenöt óta. Akkor hátszáz tollat fabrikáltunk egy hónapban. — Mennyi írószerszám volt már a kezében? — Egy nagyvárosra való. — Szeret írni? — Akár szeretek, akár nem, sokat írok és főleg golyóstollat. — Melyik a legjobb márka? — A Stylus 20-as töltőtoll, a 120-as, 130-as iron __ T ehát a házi márka. Az ilyesfajta elfogultság indokolható. Kit ne ragadna el a hév, aki tanúja a szerény kétszáz tohacskától, a négy esztendő alatt felépülő, tízmilliós golyóstollat gyártó üzemhez vezető gyors eredményeknek? — Az első épületet júniusban kapja a műanyag- és bakelit-részlegünk. Közben úgy is ^terjeszkedünk, hogy a délelőtti munkáról délelőtt-dél- utónra, s éjjel-nappali műszakra térünk át. — És a várható jövő? — Azt hiszem, gyorsan és nagyfogyasztású piacot hódítunk. Ezzel együtt azt kell mielőbb megérni, hogy a sok drága réz helyett műanyagból állítsunk elő mindent. Ez a jövő útja. és ez teszi igen olcsóvá ... — De hol vagyunk még a Parkéitól... Az asztalra mutat: —• Parkért nem ígérhetek, de már itt vannak a kísérleti példányok: háromszor több festék toMhető, mint a hagyományos iromba. Negyed-, fél évig írhatunk majd velük. A megbízhatósággal sem lesz hiba . i. És csakugyan. A Szentendrén kézbe vett golyóstoll jól állja a papírt. A jegyzetet, a riportot kihagyás nélkül rója. Ha mégis kimaradt volna valami — nem a toll hibája. — MÁJUS 11-ÉN a monon területi KlSZ-szerve- zetből 4 tag Darányi András, Szabó László. Kuesera Katalin és Tóth Sára megy íutalomüdülésre a Német Demokratikus Köztársaságba. re sem. Erős férfiakról írt, akik naphosszat 10 fillér ára kenyéren és hagymán éltek, és akik más munka híján hóvirág- meg ibolyaszedésből, a turisták odavetett alamizsnájából igyekeztek eltartani családjukat. Tömören szólva: borzalmakról írt. Nem a brazíliai dzsungelból, hanem Budapest tőszomszédságából, az idegenforgalmi látványosságnak számító Dobogókőre vezető út mentéről. Aki ma meséli ezt a múltat a pilisszentkereszti gyerekeknek, bele kell törődnie abba, hogy meghallgatják, egy percre talán megdöbbennek, de újabb perc múlva már az egészet elfelejtik. Egyszerűen nem értik, nem tudják elképzelni a születésük előtt egy-két évtizeddel mindennapos valóságot. Amikor később a mai falu egyik-másik árnyoldaláról ejtünk maid szót. azt sem szabad elfelejteni, hogy az egykor könyv nélkül ..iskolázott” gyermekék ma már maguk is szülők. Szülők, akiknek nemcsak a velük született esetleges hibákkal kell megküzdeniük, hanem gyermekkoruk emlékeivel. egy veleié'9 bűnös rendszer ..jóvoltából” akkor szerzett hatásokkal, rossz szokásokkal is. fél hónappal később. 1945 januárjában, a környező hegyekben állították meg a Budapest felmentésére törő fasisztákat. Pilisszentkeresz- ten utcai harcok folytak, a falu többször gazdát cserélt. Egy 1930. évi statisztika szerint a régi Pilisszentkereszt házainak 87 százaléka vályogból és sárból épült. egynegyedük zsúpfedelű volt. Ezek kártyavárként dőltek össze és fáklya módjára lángoltak a harcok során. A háborús cselekmények következtében — ide számítva azokat is, akik jóval később, szántás közben robbantak fel az elhagyott lövedékektől — száznál több életet vesztett Pilisszentkereszt. □D A szovjet csapatok 1944. november 27-én érték el a falut. Német ellenállás nem volt. már-már úgy látszott, hogy Pilisszentkeresztre minden véráldozat nélkül köszönt történelme legnagyobb fordulója. Nem így történt. MásAz új korszak, új lehetőségekkel, beköszöntött. Vajon hogyan éltek vele a pilisszent- keresztiek? Milyen a mai falu? Egyetlen szóval felelhetünk: jómódú. A riporter nem olyan szerencsés, mint a helybeliek, akik többnyire ismerik egymás otthonát. Éppen ezért küláőlegesebb, de olykor talán mégis tömörebb jegyekből igyekszik tapasztalatait leszűrni, megállapításait alátámasztani. Egyszeri séta bárkit meggyőzhet arról, hogy Pilisszentkereszt ma már nem az, aminek egy háború előtti lexikon nevezte: „tipikusan hegyvidéki, egy utcasoros falu”. A pomázi út mentén, a régi mészégetők táján és jóformán mindenütt újdonatúj házak sokasodnak. Ez Magyarországon ma már nem meglepő, minden községben így van, megszoktuk. Itt azonban a zsúpfedeles sárviskókat váltották fel a városias villák. (Néhol túlságosan is villák. A szülők egy része, még az anyagi jómód első örömeit éli és sok helyen napközben alig engedik be a gyerekeket a patyolattiszta lakásba. Az ilyes fajta „kímélet” természetesen visszaüt, csavargást szül, már pedig — az igazgató szavaival — „hasznos csavargás pines”.) Rozoga, régi házat már csak itt-ott, raktárnak, nyári konyhának használva találunk. Olyannyira, hogy a ltözség múltjával foglalkozók már-már komolyan forgatják fejükben a gondolatot, hogy valamelyiket érdemes lenne megtartani és régi módon berendezni: múzeumnak. Nádtető sehol. És a házak lakói? Mit költenek önmagukra a nem is olyan régen fekete kenyéren, hagymán tengődött szentikeresztiek? Megterhelhetnénk írásunkat a községi boltok forgalomstatisztikai adataival is. A szülők vásárlását azonban csak részben tudakoltuk, ehelyett inkább a legjellemzőbbek, a gyermekek felé fordultunk. ötvennyolc iskolás fiút ős ötvennyolc lányt (VI., VII., VIII. osztályosokat) kérdeztünk meg, hogy mit kaptak az elmúlt karácsonyra? Egyetlenegy akadt csupán, akinek nem jutott semmi. A többi száztizenötnél a szokásos karácsonyfa, édességek, déligyümölcs és a (viszonylag rit2 nem jut egy kátaszteri hold < sem. A mezőgazdálkodás ép- í: pen ezért csak nagyon keve- J; seknek, néhány embernek fő f foglalkozása. Talán nagy ‘j részben ez az oka annak ; is. hogy a mezőgazdálkodási $ kultúra meglehetősen ala- $ csony. Magyarországon ma ^ már ritkaság arról hallani, ^ ami négy évvel ezelőtt Pilis- ^ szentkereszten még valóság ^ volt, például az, hogy csak ^ hellyel-közzel csávázták a ve- ^ tőmagot. Ideje lenne már el- ^ oszlatni azt a téves szemléiétét, hogy hasonló adottságú $ vidékeken egyes-egyedül külterjes módon lehetséges gazdálkodni. Ma még túlságosan $ él itt a külterjes mezőgazda- $ sági szemlélet és a közös gaz- \ daságoknak csak szokványos í formáit ismerik annyim- % amennyire. Pedig az itteni j adottságok közt is meg le- í hetne találni az eredmé- i nyes gazdálkodás útját. Még ; a sovány talaj is kínál lehe- ; tőséget egy gyümölcstelepí-: tési társulás létrehozásárá és \ — mint ahogy Pilisborosje- ; nőn tervezik —1 foglalkozni ; lehetne az ősi szőlőkultúra : felújításával. Mindennek szin- ! te természetes velejárója a ; nagyobb arányú méhészkedés. ; Ugyanakkor a falut átszelő Dera-patak némi öntözésre \ biztosítana lehetőséget. Per-; sze, mindez nem holnap lét- : rehozandó valóság, hanem < halvány körvonala a jövőben • realizálhatóknak, amit — : / hisszük — előbb-utóbb elér- \ hető közeibe hoz majd az' élet. ; (Folytatjuk.) kán megemlített) játékok mellett a következő nagyobb ajándékok szerepeltek: 8 télikabát, > 16 öltöny, ZZ pár cipő és csizma, S nadrág és szoknya, i tréningruha, 8 pulóver és kardigán, 28 pár kesztyű és harisnya, 13 sál, II töltőtoll, Z óra, 3 síléc, szánkó és korcsolya, t sakk, 81 kötet könyv ( egy imakönyv), 1 üveg kölni (!t!) Hol vannak már a rongyos ruhák, az éhező szájaik, az elsődleges létgondok? Az ajándékokat azonban nem adják ingyen. Hol dolgoznak és hogyan keresnek a szülők, akik a felsoroltakkal lepték meg karácsonyra gyermekeiket? A környező bányák és a Budakalászi Textilművek a lakosságnak csak mintegy öt százalékát foglalkoztatják. (Az egyik iskolás érezhető büszkeséggel írta ajándékai sorába: „nagy csomag a gyárból!”) Sokan járnak a környező állami gazdaságokba. Ezek átlagos havi jövedelme, a természetbeni juttatásokikal együtt — a községi tanácselnök becslése szerint — mintegy 1800 forint. Az erdészet munkaidényben havonta mintegy 200 000 forintot fizet ki a falubelieknek. Hosszú időn át jövedelemforrás volt a mészégetés is, ezt azonban ma már — helyesen — csak iparengedéllyel lehet végezni. A község határát szűkre szorítják a hegyek, egy lakosra Jön a fény
