Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-07 / 81. szám

PEST Ml EC K'/fivlan 1961. ÁPRILIS 7. PÉNTEK ÜTŐN A NULLA FELÉ az utolsó állomásnál kide­rül! Az elveszett alkatré­szért — valójában el nem számolt selejtért — igen szigorú kártérítést kell te­hát fizetni! Hol a haszon ? Könnyen megtalálni. Egy év alatt több ezer „elve­szett” csapágy volt a kár. Értékéről nem kell különö­sebben szólni ott, ahol a kész csapágy árának negy­ven százaléka anyagérték, szemben a két-három szá­zalékos bérköltséggel! A csapágykosarakat gyártó üzemben, hasonló elveken alapuló rendszer bevezeté­sével húsz százalékos terme­lékenységemelkedést értek el! És a selejt nulla felé tart! De jól jártak a munkások is, mert ha nem is ilyen mér­tékben, de megnőtt a törzs- fizetésük. Azt már csak ap­róságnak tekintem, hogy EMBER ÉS GYÁR Kemény „legény" és kemény fém Itt a nyár? Legalábbis ezt bizonyítja a két fagylaltozó csöppség zsámboki cukrászda előtt. (Mészáros Géza felv.) Eléggé szubjektív, hogy egy név hallatán kinek mi jut az eszébe. Veronát hallván, so­kan Romeo s Júliára asszoci­álnak; kevesen a veronai né­ven ismert felvágottra ... Né­kem, ha a Keményfémipari Vállalatról hallok, óhatatlanul Faur Mihály neve jut elmém­be, felvillan előttem örökké vizsgálódó tekintete. Az azóta bekövetkezett ör­vendetes változásban bizony­nyal más okok is közreját­szottak, mint ‘az, hogy 1959 szeptemberében Faur elvtárs lett a KEFÉM főtechnológu­sa. Az idő tájt a vállalatot megyénk leggyengébbjei kö­zött emlegették, hiszen a gyár tervteljesítése — azaz: nem­teljesítése — úgy hetven szá­zalék körül volt. A gyárat ismerő nem cso­dálkozott az áldatlan helyze­ten. Tudta, hogy a gyártmá­nyok rossz híre elriasztja a megrendelőket; s azt is, hogy éppen a legérdekeltebbeknek nincs sejtelmük arról, hogy a KEFÉM egyáltalán létezik, s mit állít elő. Paur Mihály azzal kezdte tevékenységét, hogy a bánya­fúrók gyártását — leállította. „Vagy jól, vagy sehogy!" — vallotta. Azóta munkatár­saival kikísérletezte a kifo­gástalan lapkaforrasztási tech­nológiát; a keményfémlap- kák elválaszthatatlanabbul ülnek helyükön, mint vad­disznó állkapcsában az agya­rak ... A jó minőségű gyártmány számára érdemes volt meg­rendelőket keresni. Faur Mi­hály s barátai Miskolc és más gyárváros üzemeibe lá­togattak el — azok vezetői pedig bizalommal rendeltek a KEFÉM cikkeiből. Éppúgy, mint — külkereskedelmi szer­vek útján — a Kínai Népköz- társaság, Románia. Jugoszlá­via. s nem egy nyugati ál­lam. Jaj a ,,szoknya- repedésnek"! Jó a KEFÉM bányafúrója, de Faur Mihály mostanában mégis azon szorgoskodik, hogy még jobb legyen. A rövidített bányafúrónál — az eddig vég­zett kísérletek szerint — már nem fordul elő a „szoknyare­pedés” néven ismert hiba. Ugyanakkor a rövidesen beve­zetendő új gyártmány 30 szá­zalékos keményfém-meg taka­rítást tesz lehetővé. A főtechnológus valóban rajta tartja szakavatott kezét a gyártás minden szakaszán. Nem véletlen, hogy munkál­kodásának kezdete óta jelen­tősen növekedett a kereslet a KEFÉM egyéb gyártmányai, így vaspor kohászati cikkei iránt is. Csapágyért, csapágy­fedélért, fogasívért, pólusva­sért, szorítóhüvelyért ostro­molják a különféle üzemek a gyárat, amely erre az évre már képtelen újabb megren­delést elfogadni. Legnagyobb érdeklődést talán a Budapesti Szerszámgépgyár tanúsít, amely a KEFÉM harminckét új termékéből nyolc fajtára tart igényt. Egy csöndes délutánon em­lítette nekem Faur elvtárs, mit tapasztalt Csehszlovákiá­ban, ahol Paulisz János igazga­tóval tanulmányúton járt. Azt, hogy csehszlovák barátaink összevonták a porkohász-üze­meket; így hihetetlenül fel­emelték azok produktivitását. Hiszen nálunk is elhatározták, hogy a KÖVAC keményfém- részlege a KEFÉM-hez csatla­kozik — csakhát nagyon las­sacskán ... „Öcsi"-hitel és merész tervek Tizenkétmillió devizaforint annyi pénz, hogy a perc kró­nikásának leírnia is elég — Faur Mihály azonban egyéves megtakarításnak sem sokalla- ná. Kiszámolta fillérre, hogyan érhetné el. így: Idehaza kívánja előállítani a mindeddig importált kemény- fémport. Ehhez üzemének ösz- szesen tizenhétmillió forint ér­tékben kellene építkeznie, gé­peket vásárolnia — ám az utóbbit csak négy és félmillió forintért importból. Gyerekjá­ték kiszámítani, hogy a hasz­nos beruházás másfél év alatt megtérülne; ezért javasolta, hogy a gyár „ÖCSF’-hitelt — azaz önköltségcsökkentési hi­telt — vegyen fel. Faur elvtárs komolyain tervezi, amit kigon­dolt. Már most, jóelőre, három­féle keményfémpor gyártási technológiáját is kidolgozta. Ez a por — úgymond — jobb mi­nőségű lenne a Nyugatról be- hozottnál. Talpig ember ez az ember — munkatársai szívesen dolgoznak vele. Ja­vaslatára a KEFÉM-ben az utóbbi két esztendő alatt har­minc célgépet és készüléket helyeztek üzembe. Mostanában már tervemelésen spekulál­nak ... hová tűnt az az idő, mikor még a tervet sem tud­ták teljesíteni?!... A technológusok — élükön e szerény sorok hősével — már felkészültek a tervemelésre. Sokrétű műszaki feladattervet dolgoztak ki; aminő több gyártmány háziszabványosítá­sa, bányafúróhoz célgép szer­kesztése, tapasztalatgyűjtés a gyártmány felhasználásában, szárnyasfúró típustechnológiá­jának elkészítése s így tovább. Megbecsült szakember, jó elvtárs Faur Mihály. Köztu­dott, hogy nem a pénzért, ha­nem a munkáért dolgozik. Természetes, hogy anyagi elis­merésben sem szenved hiányt. Hány újítását fogadták el az évek során, maga sem tudja. Bizonnyal sokat és értékeset, hiszen az értük kapott díjak­ból vásárolta azt a kis fekete Simca-kocsit, amelybe oly szí­vesen invitálja a vele egy cél Eelé igyekvőket.;. Borváró Zoltán Ötezer Orion-rádiót rendelt a román kidkereskedelem Az ELEKTROIMPEX Vál­lalat és a román külkereske­delem szakemberei különböző magyar elektromos készülék és ébresztőóra szállításáról tár­gyaltak. A legújabb üzletkö­tés értelmében ebben az évben az ELEKTROIMPEX ötezer AR 612-es típusú Orion rádió­készüléket, ezer Mambó mag­netofont és 15 000 ébresztőórát exportál Romániába. (MTI) Öt év alatt megnégyszereződött gyógyszerkivitelünk A gyógyszerkészítmények és alapanyagok azok közé a jól bevált magyar exportcikkek közé tartoznak, amelyeknek kivitele rohamosan emelkedik. — Korán megismertem az élet keserves oldalát. Hiába voltam jófejű gyerek, ta­nulni? Nem gondolhatott ilyesmire akkoriban egy sze­gény Özvegyasszony gyereke. Még rövidnadrágban jár­tam, máris alkalmi munkák után kellett néznem. Gyer­mekkori vágyam, hogy bog­nár lehessek, elég későn — miután megnősültem, meg a katonaidőt is letöltöttem, csak akkor — teljesülhetett. Két mesternél inaskodtam, de ezt ne írja meg, mert bolond bognárnak tartják mifelénk azt a segédet, aki két gazdánál tanul. Na, ami­kor felszabadultam, harminc­hat hónapi segédeskedés kö­vetkezett. Faluhelyen akko­riban a vágyak-vágya az volt, hogy önálló iparos lehessen az ember. Én is erre töre­kedtem s nyitottam is ma­gamnak egy kis műhelyt, ahol végre a magam gazdája lehettem. Nem sokáig tartott a boldogság, mert jöttek a behívók, s hun az alvidék, hun a felvidék, hun meg a délvidék „csábított” a tü­zérek közé. Masíroztunk is úri parancsra, idegen érde­kekért. Szegény anyám sírva mondta, amikor a második világháború kirobbanása után a keleti frontra kaptam sasbehívót: te is oda mész meghalni, ahová az apád Mit tehettem. Megcsókoltam három szép gyermekemet, megöleltem felségemet, anyá­mat, aztán én is beszálltam J í Kissé talán furcsán hang- ! zik ez a cím, márpedig a ; szóbanforgó volt kisiparos ; — nevezetesen Pergel Ist- í ván, a tópiósápi Petőfi Tsz ; boignármestere nemcsak ta- ; licskákat, zsámolyokat, meg i más efféle famunkákat ké- ; szít, hanem versírással is fog- ; lalkozik. Sőt mi több, szen- ! vedélyes klarinétos, kiván- ; csian érdeklődik a matema- \ tilka és a csillagászat iránt. \ Úgy mondja, apjától örököl- ; te ezt a sokoldalú érdek- ! lődést„ az is ilyen ember ! volt. Állványozástól a fóny- í képészetig (akkor még, a í század elején, ez nagy szó ívolt) sok mesterséget űzött, í Nem is ment rosszul a sora, í ám egy szép napon — amikor ! Ferencz Ferdinand meggyil- ; kolása ürügyén lángbaborult ;a világ —, őt is bevagoní- írozták, s Galíciáig meg se j állt vele a katonavonat. Ott j is maradt örökre Bresztlitvi- f novnál egy sárguló kukori- í cásfoan. István, a fia éppen jötesztendős kisgyerek volt ! akkor, ma már az ötven-• ! kettediket tapossa. \ — Negyvenhét esztendeje ; már ennek — sóhajt föl, í míg a múltat idézi —. úgy J tűnik, mintha tegnap kapta ! volna meg szegény anyám a £ szomorú hírt. Innét számí- í tóm én az életemet, ettől í kezdtem eszmélni... í Amíg beszél, pipára gyújt lés egy rongyos fedelű, vas- í *^'' füzetet vesz elő. ebben \ vannak a versei. Ahogy Ia- pózzá a gyűrött oldalakat, £ közben mesél, s el-elidőz í életének egy-egy állomásá- í nál. A versfarapó tsz-bopndr a fölvirágzott halálvonatba. Azt mondták, hat hónapra megyünk, majdnem negyven lett belőle. És micsoda három esztendő. Kijev ... Harkov... Voronyezs... Ezrével pusz­tultak a társaim. S mi, mert mást nem tehettünk, az áldott szerszámokkal isten nevében ontottuk a vért. Ott kínt a senolban, ahonnét azt se tudtam, visszajövök-e vagy se, bizony nagyon megnyi­latkozott a szívem. Miért köti nekem szembefordulni azokkal, akik sos^ bántot­tak, miért kell feláldoznom az életemet Horthvért, Hit­lerért? Tudtam, hogy amíg a nagykutyák a koncon ma­rakodnak, százezrek hagyják ott foguk fehérét a Don- kanyarban. Rettenetes napo­kat éltem át. Aki nem volt még fronton, el sem tudja képzelni, hogy milyen a po­kol. — De nekem — folytatja most már kissé derűsebb han­gon — szerencsém volt: fog­ságba estem. Amilyen borzal­mas volt a lövészárokban, olyan jó sorom lett a táborban. Távöl a front mögött, egy fa- feldolgozó üzemben, kijelöltek főkádár mesternek. Javában dúlt a háború, s én békés kö­rülmények között élhettem. Egy szép napon aztán azt mondta a „nacsalnik”: Stefán, eddig nem tudtunk hazakülde- ni, nem volt vagonunk. De holnap reggel te is elindulsz. VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXV És 1945. november 16-án, sose felejtem el ezt a napot, ismét viszontláthattam a családom. Ki se lehet mondani, mit érez­tem akkor . . . Azóta békesség­ben dolgozgatok, voltam ismét önálló, később beléptem a ktsz-bé, aztán megint kiváltot­tam az ipart. Most a Petőfi Termelőszövetkezet egyik bog- nára vagyok. Oda megy sz ember, ahol a megélhetését biztosítottnak látja... Illusztrációként fejből idéz a mester korábbi költeményei­ből. Abból, amit Voronyezs alatt a lövészárokban írt, a vi­dámabbakból, amelyek már a fogsága alatt születtek. Csupa derű, megelégedés, a békesség felett érzett öröm árad ezek­ből a sorokból. És ha itt-ott döcögnek is a rímek, vagy sán­tít a ritmus, a bennük levő gondolat hűen tükrözi Pergel István gazdag érzésvilágát. — Nincs nagyobb boldog­ság az alkotás öröménél — ösz- szegezi végül az életről alko­tott véleményét a mester. — Ha egy munkadarab elkészül, úgy örülök neki, mint egy gye­rek. Ilyenkor támadnak a leg­szebb gondolataim. Mert azérí ha kedvelem is a zenét, érde­kel a csillagok világa, meg fa­ragom a verseket, legjobban a szakmámat szeretem. Meget­tem már a kenyerem javát és innen-onnan a hatvan felé'tar­tok, de szeretnék még egy harminc évet eldo aozgatni itt a szövetkezetben. Elég volt a pusztításból, cselekedjen min­den ember úgy, ahogy a be-; csületes lelkiismeret törvénye! diktálja. írja meg. ez a véle-; ménye Pergel Istvánnak. ■ Súlyán Pál : 1955 óta például megnégysze­reződött a gyógyszerexport és további gyors növekedése vár­ható a következő években is gyógyszergyáraink fejlesztése nyomán. A MEDIMPEX Vál­lalat terve erre az évre a tava­lyinál 35 százalékkal nagyobb exportot ír elő. A MEDIMPEX-et tavalyi jó munkájának jutalmául most a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlajával tün­tették ki. Amint azt a vállalat vezetői elmondották, eredmé­nyeik titka a külkereskedelem és az ipar jó együttműködésé­ben rejlik. Az együttműködés legfőbb szervezője és megvaló­sítója az igazgatói tanács, amelybe a vállalat bevonta a gyárak és a kutatóintézetek képviselőit is. Egyes készítmények exportja különösen megnövekedett az elmúlt évben. A B 12-vitaminé csaknem megkétszereződött. A fertőzéses megbetegedések gyógyítására alkalmas chloram- phenicolból két és félszer, az anyarozs alkaloidáját tartal­mazó ergotaminból pedig há­romszor annyit szállítottak külföldre, mint egy évvel ko­rábban. A MEDIMPEX nagy meg­rendelői a baráti országok. El­ismerték gyógyszereink a vi­lág minden táján, a legfejlet­tebb vegyiparra] rendelkező országokban is. Tavaly 43 tő­kés országba jutottak el a ma­gyar gyógyszeripar készítmé­nyei. öt országgal többe, mint az előző évben. A MEDIMPEX nemcsak je­lentős exportőr, hanem nagy­arányú importot is lebonyolító vállalat lett. Egy év alatt 66 százalékkal emelkedett a be­hozatala. Gváraink részére be­szerzi a külföldi alapanyago­dat és egészségügyi intézmé- íyeink is rendelkeznek minden szükséges külföldi gyógyszer- ■el. (MTI) Nincs szó valamilyen ké miai vagy fizikai folyamatról a nulla nem is valamilyet abszolút szám — ez esetben Nem jelöli például a hőmé rő igazi nulla fokát. A m számjegyünk sokkal kézzel foghatóbb, s „tapintható’ haszna e percben jelentősebi a nagyratörő elképzeléseknél Arról van szó, hogy a tévédé sekkel és figyelmetlenségge is megáldott ember alkothat-« úgy, hogy minden munkájc hasznos és használható le­gyen? Bátor igennel válaszolunk — legalábbis a diósdi csap ágyak esetében. A gyár útor van a nulla, a tévedés — fi­gyelmetlenség —, a selejtnél- küli munka felé. Hogyan t Ez a meleg napokkal indulc s télen kitavaszodó esztendc a várhatóan jeles dátum hor­dozója. Amilyen csöndben, szívósan nőtt közénk az új évszak, olyan következetesen és fokozatosan érlelték a mű­szaki emberek az új gyári év­szak beköszöntésének feltéte­leit. És ma már készen áll a terv a nagy változásokra. Hogyan? Ha erre a másodszor feltett kérdésre akarunk válaszolni, nem elegendő egy mondat. A mindent összefoglaló lényeg: az egyes emberek helyett egy bizonyos fajta munkát végző csoport számol el, s kapja fi­zetését az együtt elvégzett munka után. Ez az elv nem új, de ha figyelembe vesz- szük, hogy még a vasasszak­szervezet részéről is milyen ellenállásba ütközött, akkor sejteni kezdjük a lépés jelen­tőségét. (Nem ismerem ugyan a szakszervezet jelenlegi ál­láspontját, de jó egy éve egy másik üzem ügyében még a leghatározottabban elutasítot­ta, mint káros „egyenlősdit”. Pedig komoly dologról van Szó! A napi nyolc órát együttélő emberek egymásrautaltságát jelenti ez. Nem lehet valaki közömbös, a más küszködésé­vel nem törődő, mert — akár­csak a családban —, az egyik fél felelőtlen, vagy ügyetlen gazdálkodása valamennyiük életlehetőségét, jövedelmét rontja. Következésképpen csak örül (az irigység szikrája nélkül) annak, ha társa, ba­rátja ügyesebb kezű. Ugyan­akkor mindent megtesz, hogy szabaduljon attól a kellemet­len érzéstől, mely az ő keve­sebbet érő munkájából adó­dik: törekedni fog az egyen­értékűségre! Emberi vonatkozásai tehát a régivel szemben úgyszólván felbecsülhetetlenek! A másik oldal — De nemcsak igével él az ember — realizáljuk a dolog anyagi oldalát. Mit is jelent? Valamennyien felelősek a munkáért! Eddig mint egy óriás zsákból, számolatlanul ömlött mindenkihez az anyag. Hatalmas apparátus kellett volna ahhoz, hogy ellenőrizze az átvételt-átadást minden embernél. így a kész munká­kat átvevő MEO volt az, amely számokkal jelezhette, hogy mi történt a gyár egyik, vagy másik felében az elmúlt idő alatt. A kidobott holmik, leadott rossz munkák gazdája pedig kiderítetlen maradt. És most? Egy-egy „gyári család” ve- szi-adja tovább a munkát; darabra pontosan! Igaz. hogy munkájuk honorálás! rend­szere is változott. Mindenekelőtt a kiváló munkát honorálják, az el­rontott darabok számának csökkenését. Ha valakinél selejtre sikerül egy alkat­rész és azt maga kiemeli — „nem nagy öröm, de hát elő­fordul”. Ám, ha továbbadja (mert ez a teljesítményszá­zalékot emeli), akkor a soron következő valamennyi mű­velet bérköltségét levonják a csoporttól, amikor a hiba, ugyanitt az ezer munkautal- j vánnyal szemben 40—50-re | olvadt a papírok száma. Az új elképzeléseket és in- j tézkedéseket adminisztrációs kategóriába soroljuk. Pedig valójában sokkal többek an­nál. De ezek a szigorú érte­lemben vett adminisztrációs, szervezési intézkedések, ma­gukban egymillió forintos hasznot jelenthetnek! Közel annyit, amennyit műszaki fejlesztéssel akartak elérni az idén! S milyen egységgel mér­hetjük a nemrégen még bi­zalmatlansággal fogadott szer­vezési lépések emberi követ­kezményeit?! Hadd maradjon válasz nél­kül ez a kérdés. Ehelyett legközelebbi cikkünkben visszatérünk egy másik, ugyancsak megvalósítás alatt álló, nagyszerű lehetősége­ket biztosító módszer beveze­téséhez: útban a nulla felé. Tóth György

Next

/
Thumbnails
Contents