Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-01 / 78. szám
4 1961. Április i, szombat A'^XVVVV>,;>^'sXS:n^vx^^^^^^>^V>iV\XXXVXVVX\NX\V\VNVVVVVXXXVVVVXVVXXVVXVXVV»NVVVVVvNV Garpguly Ferenc : LÁTTAM A SZÜLETÉST Láttam az Óriást átlépni a hegyen, s mint ki eldöntötte, először rhit tegyen, kazalnyi kucsmáját kétmarokra vette, a szennyes égboltot tisztára törölte. Láttam, amint döngve másik hegyre lépett, amint bátoritón intve visszanézett, tarisznyába mélyült az óriás tenyér, s lábam elé hullott az éltető kenyér. Láttam az Óriást — mintha ajka nyílna, mintha, amit szólna, nemcsak nekem szólna: „ébredj és láss!” mondta, míg sorsomra vártam, s ki csodát nem hittem, mégis csodát láttam. Láttam szertehullni évezredes láncot, boldog milliókat, mint járták a tán :ot. ijedten rebbenni dögkeselyűk hadát. S szennyesünket mosni, a jó öreg Dunát. Láttam isteneket, anyaszüft meztelen, világmegváltókat, meglépni nesztelen, imádkozó pogányt, tömeggyilkos papot, és láttam éjfélkor felkelni a napot. Láttam bitó felett glóriát ragyogni, hóhérok homlokát babérral övezni, ringó búzatáblát, melyet orkán vetett, és embert, tükörben, ki sírva nevetett. Láttam ravatalon a megcsúfolt halált, dőlt kéményen gólyát, amint fészket csinált, láttam — és ez megért ezernyi szenvedést, láttam megszületni, magát a — SZÜLETÉST... Láttam — ki sosem volt —, önmagam is láttam, amint lassan térdre, majd két ábra álltam, s ha fáradt inakkal, deres fejjel mégis a nagy születésben megszülettem én is ... Húsz—huszonöt százalékkal tsökkenthető a tehenek felnevelési költsége Egy üsző felnevelése a magyar mezőgazdaságban átlagosan 13 000—14 000 forintba kerül, de sok állami gazdaságban és néhány kiváló termelőszövetkezetben már tízezer forintra vagy az alá csökkentették az üszőnevelés költségét. A Magyar Távirati Iroda munkatársának kérésére az Állattenyésztési Kutató Intézet munkatársai ismertették azokat a módszereket, amelyekkel a termelőszövetkezetek gazdaságosabban fejleszthetik tehénállományukat. Mint elmondották: az olcsóbb üszőneveléshez a gondos, hozzáértő munkán kívül nincsen szükség különösebb feltételre. A legnagyobb megtakarítást a fiatal borjaknál lehet elérni. A hagyományos műszerek alapján ugyanis a legtöbb termelőszövetkezetben egy- egy borjú ezer liter tejen nevelkedik fel, pedig — a tudományos kísérletek és a nagyüzemek gyakorlati tapasztalata: szerint — ennek körülbelül a fele is elegendő. A legelőnyösebb, legkorszerűbb módszer az itatásos borjúnevelés. Az ehhez szükséges tejfölöző berendezéssel a szövetkezeteknek legalább 10—15 százaléka rendelkezik, de a berendezéséket nem használják. Pedig ezzel a módszerrel egy borjú felneveléséhez elegendő 300—350 liter teljes és ugyanannyi lefölözött tej, tehát 300 liter tejet és négy kiló tejzsírt, összesen több mint ezer forintot lehet megtakarítani. Ahol ehhez a korrezhetnek hasznos tapasztalatokat. Az üszőnevelés költségeinek további csökkentése elsősorban a takarmányozáson múlik. A kutatóintézet módszerei alapján több állami gazdaságban — így Tengelicen, Bábolnán, Tápiószelén — 20— 25 százalékkal olcsóbban nevelik fel az üszőket azáltal, hogy kevesebb abrakot, viszont több tömegtakarmányt etetnek. Ehhez persze szükséges, hogy az üszők zöldtakarmányt egész nyáron, silóku- korica-szilázst pedig egész évben kapjanak, tehát az olcsó üszőnevelés feltételeit már most, a tavaszi vetésekkel biztosítani , kell. Jó módszer- mázsánként 20 forint felár A Pest megyei Terményforgalmi Vállalat most köti a termelőszövetkezetekkel és termelőszövetkezeti csoportokkal a kenyér- és takarmány- gabona értékesítési szerződéseket. A szerződéskötés munkájának jó módszere alakult ki a <szobi járásban. E járás termelőszövetkezeti csoportjaiban a községi tanács és a tszcs vezetősége a közgyűléseken tárgyalja meg a község felvásárlási feladatait. A közgyűléseken megvitatják a tervet, majd elfogadják azt. A vetésterületek arányában felosztják tagokra a kötelezettségeket. A szövetkezeti tagok a gabonát közösen értékesítik, így megilleti őket a mázsánként! húszforintos nagyüzemi felár. Pillanatfelvételek április elsején m ént cí’íjUj az utón u fi iám f Talán aznap tombolt legjobban a tél. Hó nem esett, csak a dermesztő szél száguldott Sóskiít utcáin. Az estébe flajló délutánon láthatatlan érők feszítették a magukba süppedt házak oldalát. Csend volt. Ember is alig látszott de a rendkívülit a levegőben érezni lehetett. Benn, a tanácsháza egyik szobájában aprócska kályha próbált úgy viselkedni, mintha legalábbis mozdonykazán lenne. A nagy igyekezet azonban inkább csak füstöt, mint meleget eredményezett. A szürke pokróccal takart tábori ágyakon három férfi feküdt elnyúlva, szótlanul cigarettázva. — Nem volt rossz nap ez a mai, elvtársak — dünnyögte kis idő múlva az egyik. — Az Érd felőli utcasor mind aláírt ma. Komoly holdacs- kákat jelent, jó termő gyümölcsössel. — Aha — helyeselt elmélázva a másik, aki melegítőnek még a bőrkabátját is magára terítette. Hirtelen érdeklődéssel az addig csendben jegyez- gető harmadik férfi felé fordult: — Na, mi van, szakikám? Kifogyott a jókedv? Amióta itt vagyunk, még nem hallottam a majomindulót. Két nappal azelőtt meg már majd megháborodtam tőle. Csak nem az édesanyuka hiányzik, kis barátom? — Vagy valaki más — vette át a tréfás hangot a megszólított, s cigarettára gyújtott. A libbenő fény két gyerekesen hosszú szempillájú barna szemet s szeplőkkel bőven meghintett. tűnődő, fiatal arcot világított meg: — Mikor az üzemben kiválasztottak a tsz-szervezésre, nagyon örültem. Ez neked való feladat, Laci. mondtam magamnak. Mikor közölték, hogy ide jövök, a budai járásba, még akkor sem tudtam. hogy tizenöt év után viszontlátom est a kis falut. Pedig de sokszor el akartam jönni, különösen úgy eleinte. — Talán hájjal kenegettek itt egyszer? Hiszen olyan szegény nép lakott erre ... — Kenegették az öregistent, nem engem. Negyvenöt januárjában legfeljebb golyót, aknát, repeszt és egyéb ilyen finomságot kaphattál errefelé. — Neked mi jutott ki belőle? Kölyök lehettél még akkor nagyon. — Kölyöknek kölyök voltam, tizenhat éves, de a katonai parancsnok meg a gyár igazgatója szerint fegyverforgató férfi. December első napjaiban lehívtak minket, valami nyolcvan lanoncot az óvóhelyre és közölték, választhatunk: megyünk tankcsapdát ásni, vagy fegyveres szolgláatra a páncélosokhoz jelentkezzünk. Volt nekem egy cigányfiú barátom meg egy másik srác. Míg a nagy főnök dörgött, a házi nyilasok meg kedélyesen vigyorogtak ránk, mi összenéztünk. Ha már választani kell, inkább valami mást. mint az ásót. Szóval, kivittek minket a Károly-laktanyába a Sashegy alá. Kaptunk felszerelést, akkora köpenyt,' hogy pontosan a térdem alatt volt a zsebe, meg extra minőségű sisakot — csupán három számmal volt nagyobb a szükségesnél. Egy Flórián Ambrus nevű őrmester lett ott az atyaúristenünk, aki azonnal közölte, hogy a jutási gárdából való, hát úgy gondoljuk meg a dolgot. Egyébként rövidesen kiderült, ártalmatlan ember volt, kizárólag az érdekelte, mit lehet a laktanyából „menteni”. Pontosan karácsony éjjelén aztán felvertek bennünket, megyünk az orosz elé. Erőltetett menetben hajtottak Pilis- szentke resztig. Végül már menni sem tudtunk, csak támolyogtunk. Pokoli volt a fejetlenség. Derékszíját, tölténytáskát kaptunk, de fegyvert és töltényt, azt nem. Flóriánunk még ekkor is gondolt magára, verbuvált valahonnan egy OMTK tejeskocsit és azt úgy megrakta, hogy két ló alig tudta húzni a feltépett, ágyúszántotta utakon. Nagyon sajnáltuk az állatokat, ezért két zsák kockacukrot leemeltünk a kocsiról és fegyver helyett azzal tömtük meg szerelékünket, Még ma is utálom a kockacukrot. Ahogy odaértünk, beástuk magunkat Esztergom felé és vártuk a támadást. Az pedig hamarosan megérkezett — Pilisvö- rösvár felől. Mikor neszét vettük, hogy jönnek, aki csak tudott, kereket oldott, Nem volt ott kedve harcolni senkinek. Flórián is az OMTK bakjára pattant és fordult a még szabad sáv felé. Mi pedig be a faluba, fel egy ház padlására. A gazda óbéga- tott, agyonlövik őt, ha katonát rejteget, akár német, akár orosz, akár magyar jön. Mi azonban csak fúrtuk bele magunkat a szénába és reggelig aludtunk. Arra ébredtünk, nagy a csörömpölés az utcán. Hát hogyne lett volna amikor ott vonult egy egész hadsereg alattunk. Bejöttek az orosz csapatok. Meg se gondoltuk, mit teszünk, csak lefelé a padlásról, Kiértünk a kapun, akkor kezdett reszketni a térdünk. barátom, ezek szó nélkül bele puff onthatnak a mundérunkba. A menet megtorpant, egy perc alatt körülvettek bennünket. Egy nagy bajsza öreg fellökte a sisakom, aztán elnevette magát, s jelekkel mutatta, taknyosok vagyunk. Leszedték rólunk az övét a tölténytáskát, vigyorogva mutatták egymásnak a kockacukor muníciót, aztán az öreg intett, hogy utána. — Lityinánt — szólított meg egy másik középkorú embert és hangosan, mintha éppen veszekednének, magyarázni kezdett. Az meg csak bólogatott és az állóval mutogatott hátra. így lettünk foglyok és így ismerkedtem én meg a Lityinánt- tal, akinek a nevét a mellette töltött nyolc nap alatt sem tudtam meg. Nyolc nap volt mindössze. Most semmi, a háborúban örökkévalóság. Még aznap este találkoztam ismét vele. Eáradt volt, a napi harc mocska az arcán s valahogy olyan egyedülva- lóság vette körül, ahogy megállt a kocsmaterem ajtajában. Láttam, hogy valakit keres a szemével és éreztem, hogy én vagyok az. Oda- sündörögtem és ahogy meglátott, felragyogott az arca. — Gyere, intett a fejével. Mentem utána. Valami raktárszerű szobába léptünk, a falak mellett a földön katonák felcüdtek. Szegre a’<asztva több zseblámpa világított. Annak a fényénél néztem a fényképet, amit a kezembe nyomott. Velem egyidősforma, rám feltűnően hasonlító fiú képe volt. Azonnal megértettem, ez az ö fia. El- lágyult mosollyal nézte hol a képet, hol engem. Eflől az órától kezdve mindig a nyomában voltam. Szégyenlős félmosollyal Ígérgette, hazavisz ő még Pestre a mamkához. Valahonnan hatalmas himpókos lábú ló Szentendrei tudósítónk jelenti, hogy a műemlékváros é ■ dekes idegenforgalmi attrakcióval gazdagodott. A városka néhány újítószellemű polgárnője eddig dédelgetett törpe- papagája helyett jól fejlett dögkeselyűket telepített lakásába. Ezek a természetes környezetükben annyira félelmetes madáróriások barátságos szentendrei börtönükben úgy megszelídültek, hogy egészen a törpepapagájok módjára viselkednek, énekelnek, fütyülnek, beszélnek, szavalnak és a látogatók figyelmét a Dunakanyar festői szépségeire hívják fel. szerű módszerhez még nincsenek meg a feltételek, ott is több, jól kifizetődő átmeneti megoldást lehet alkalmazni. Lefölöző berendezések hiányában itassanak teljes tejet, jó minőségű abrak- takarmány és „borjú- széna'' mellett, . ebből ugyanis napi 5—8, ösz- szesen 400—450 liter elegendő, s a borj as tehén ezen felül adott teje áruként értékesíthető. Az itatás azért is előnyösebb, mert a tehén 10—15 százalékkal több tejet ad, ha fejik, mintha szoptat. Ezzel a módszerrel végső soron a takarmányozás ' és a gondozás többletköltségét leszámítva, kereken ezer forint takarítható meg borianként. Azokban; a szövetkezetekben, ahol ke-; vés a munkaerő, ajánlatosJ módszer „dajkaságba” adni aj borjakat. Egy „dajkatehén'’ J mellé — hozamától függően J — két, három, vagy akár J négy borjút is el lehet he-; lyezni. Helyes, ha a nehezen í fejhető teheneket választják} ki err e a célra. Ha gondozá- J sukkal jó állattenyésztési ta- J pasztalatokkal rendelkező sző- J vetkezeti gazdát bíznak meg, J megfelelő kiegészítő takar- J many mellett a dajkaságbaí adott borjak egészségesen fej-g lödnek, s a szövetkezet jelen- J tős. mennyiségű tejet takarít-£ hat meg. j A Kiskunsági Állami í Gazdaságban most na- J gyobb dajkatchenészetet J alakítottak ki. s itt a tér- j melőszövetkezetek is sze- ; i! Pest megye két népszerű vendéglátóipaH vállalata, a Váci VV és a Buáakörnyéki VV — miután saját területükön már minden igényt kielégítettek — a főváros kereskedelmi osztályával történt megállapodás alapján most közös vállalkozásként kibérelték a Lánchíd két pillérét és azok tetején nyári- vendéglőt rendeztek be. A műszaki próbát és a műtanrendőri bejárást néhány vállalkozó szellemű önkéntes vendég közreműködésével tartották meg óriási sikerrel. Az újszerű üzemegység ünnepélyes megnyitása április 1-én lesz. Kedvezőtlen időjárás esetén egy elmés szerkezet az egész vendéglátóipari kombinátot a vendégekkel, a kiszolgálókkal együtt az Alagútba továbbítja. került közénk, O Szásának. J én Rondának hívtam. Ez lett J a közös tulajdonunk és pa- J cink rövidesen engedelme- J sen hallgatott mindkét név- J re. Alakulatunk olyan rend- ^ csináló osztag volt. Mint a 'f gondos mama lefekvés után, J úgy szedegettük össze a harc J hevében elhagyott felszere- J lést, motort, fegyvert. Ra- í gadf rám ott az orosz szó. f mint bundáskutyára a bo- f gáncs. Harmadik napon már j vígan beszéltem, gátlás nél- j kül, ami állandó mosolyt $ lebegtetett az én csöndes $ Lityinántom szája körül. % Itt, Sóskúton álltunk már % vagy két napja, amikor egy, % még sötét hajnalon felboly- J dúlt az egész szakasz. Erre J vette útját egy Budáról ki- törő német üteg. Lázas siet- J seggel terelték össze az egy- J ségeket, hogy szembefordul- J va velük, felvegyék a har- í cot. Ott futottam én is, kézen- f fogva a Lityinánttal azon az 'f úton, amely Bia felé visz. % Körbe csak úgy zengett a már meginduló harctól az $ éj. Kopogott mellettünk is, $ de nem féltem, hiszen fog- J ták a kezem. Aztán a Lityi- J nánt egyszerre olyan fúr- % csán megugrott, megállt. A J lendülettől én még húztam, J de majd magával rántott, J ahogy bukott előre. Elén- \ gedtem a kezét, tompa zu- '/ hanással arcradőlt. Egy ki- í csit el is csodálkoztam, mi í ez? Ekkor megfordult és a f derengésben már láttam, $ hogy vér bugyborékol ki a t száján; tapadt rám a szeme, $ mondani akart valamit, én $ pedig ... En pedig az iszo- % nyattól, a félelemtől, a halál $ szelének legyintésétől meg- ^ kábulva felugrottam és fu- í tottam, futottam el erről a végzetes helyről, oldalt le, a földekre, rémült gyereksí- $ rússal zokogva. J Most újra itt vagyok. Dél- ^ után arra jöttünk vissza — í azon az úton. A táj megv'áL. $ tozott és én is, az ember, Z aki jöttem vissza. Egyre a Z Lityi nánt szemét láttam. De most nem kért. mint akkor. $ Inkább ugyanazt a csetides $ derűt láttam, ahogy csetlő- $ botló nyelvű előadásaimat % hallgatta. Mintha azt mond- ta volna — most aztán menj % végig az úton, fiami í Csend lett, sötét. Mind- \ ezt azon a hideg téli dél- J utánon a sóskúti tanácshá- í , zan végighallgattam és gon- ^ dolatban lejegyeztem. J Komáromi Magda i
