Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-30 / 101. szám

»st. Április 30. vasärnap * ~£fCirhm ■ifnidií- amink hatodkak \ XXXXXxXXX'ÄXXV.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX í í — Munkát, kenyeret! — zúgták a tüntető tömegek a ^ régi május elsejéken. A tőkések és lakájaik megpróbálták a világ proleta- \ Hátasának ezt a hatalmas- harci ünnepét békés majálissá ^ változtatni. A proletárok élete azonban nem volt majális. J A munkanélküliség,, a létbizonytalanság réme állandóan ^ fenyegette őket. Ha meg dolgoztak, angyonhajszolták, ki. £ szipolyozták őket. Látástól-vakulásig húzták az igát. Sok­£ sok fáradt ember vált a veszettül forgó gépek nyo­> V^^XVVXXSXXXXV^NXXXXVXVXXXXXXXXXXNXXNXXVXVNXXNXX» XXVXSVXXVXXXVXXVXXXSXXXSXXXXXVXVXXXXXSXNVXXXVSXNXV í morékévá, áldozatává, mert ki áldozott volna a munka- j védelemre?. Ha valaki kidőlt a sorból, százan, ezren les- % ték a helyét. 'j A nyomor és a sok fajta betegség is a nyomortanyák népéből szedte áldozatait... $ Még az emlékezés is fáj, dehát szemlélhetjük-e he- % lyesen a ma valóságát, a változást, az emlékezés fénye 'j nélkül? Aligha. Ezért villantunk fel egy-egy szikrát 'j mai életünkből, s a múltból — gondolatébresztőként. á ? XNNN>XV>XXXNXXXXVXXVXXVXX\XXXVXXXXXVXXS.VXXXV\XNVVX'Í 1945 előtt: vasöntő Ma : gyárigazgató ben mindaz valóravált, amiért harcoltak. A vasöntő, akárcsak a többi munkásból lett igazga­tó. élt a népi rendszer adta lehetőségekkel, tanulni kez­dett, 1949-ben érettségizett, ké­sőbb sikeresen elvégezte a gazdasági és műszaki akadé­miát, 1951 óta igazgató. Jelenleg is a váci Híradás- technikai Anyagok Gyárában irányítja a termelést, legfőbb vágya, hogy a nagy terv mi­nél hamarabb megvalósuljon: a váci üzem lehessen a ma­gyar híradástechnikai iparág —• ahogy ő mondia — alkat- I részbázisa. Kísérleteket szor­galmaz, beruházásokat sürget, tömegével képezteti át hír­adástechnikai szakemberekké az egyszerű munkásokat. Köz­ben'azt kutatja, hogyan lehet­ne még olcsóbban, hazai alap­anyagokból előállítani a rá­diók, a televíziókészülékek, az elektromos készülékek alkat­részeit. Nyilas Sándor „karri­erje" nálunk természetes je­lenség. s akárcsak a többi munkásból lett igazgató, úgy az ő példája, is hűen tükrözi munkáshatalmunk lényegét. Két szoba összkomfort Ét eken át egy szoba-konyhában lakott a Pásztor-család. Az asszony a Kötöttárugyárban dolgozik Vácott, a férj a tsz- ben. Miután beköltöztek a két szoba, összkomfortba, Vác, Ambró utca 18. alá, így emlékezik vissza,az asszony: — Tudtuk, hogy nehéz a lakáshelyzet. Negyvenhétben há­zasodtunk össze, s fel sem merült bennünk, hogy lakást kér­jünk. Szüleimnél laktunk, együtt egy szoba-konyhában. Aztán jöttek a gyerekek, kénytelenek voltunk Vácszentmihály- dűlön külön költözni, egy szoba-konyhás lakásba. Ott laktunk addig, amíg nemrég a vállalattól meg nem kaptuk az öj la­kást. — ügy érzem, rászolgáltunk már, hiszen négy gyerme­künk van. A férjem is a vállalat dolgozója, á tsz-szervezés- ben részt vett, aztán ott is maradt Csornádon a fez-ben. Apám és anyám is a vállalat dolgozói voltak. Anyám innen ment nyugdíjba, apám a jövő hónapban követi. — Férjem szülei már elhaltak. De sem ők, sem az enyéi- mek nem mondhatták el, hogy életükben volt jó lakásuk. Csak álmodtak róla. Az ő álmuk most nálunk vált valóra. Együtt örülünk neki valamennyien. így válik évről évre egyre több munkáscsalád régi vágya valósággá népi rendszerünknek a lehetőségekhez mért erőfe­szítései nyomán. Nyilas Sándor, az egykori Ganz Hajógyár fiatal Vasön­töde álmában sem merte volna azt gondolni: igazgató lesz, méghozzá egy egész gyárat vezet. Fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Kis­pesten. Újpestén tevékenyke­dett a KlMSZ-ben. Együtt vállalta a kockázatot barátjá­val Boroczki Ambrussal, aki ma a Sztálinvárosd Vasmű igazgatója. Mennyi izgalmas emlék, hány küzdelmes eszten­dő. s egy szép napon, 1945­Robogó — Wiedersehen! — Wiederschau! — Vigyázzatok! — A német lányok... Csupa nevetés, zsivaly, tré­fás aggódás és kétségkívül egy adag igazi szorongás — a bú­csú érzelmessége keveredik a lassan induló vonat körül. Magyar itt mindönki. A nagykorúin táj szólással odado­bott viderzének hazai szájról szállnak: a Csepel Autó kul- túregyüttese küldi az itthon- maradóknak. Harminchét magyar kelt útra, az éjféli gyorssal, Drezda felé. S míg a vonat kerekei egyre gyorsabban kezdenek kattogni, sok minden eszébe villanhat az útrakelőknek . .. ...Otthon maradt a ház... otthon a fiúk, lányok, a .,há­zi színészek”, akiknek otthon tapsol a közönség... Az autó­gyári gárda most játssza a Felnőnek a gyerekeket. ...Csak a 'rely szűkös már képek odahaza ... Igaz. nemsokára kész az új szállás: augusztus­ra meglesz a kultúrpalota. A tető. s a falak készen... Bele­kerül néhány millióba ... ... Számok! Számok! ... Ak­kor a gyári könyvtár is szép számot mutat. Tizenkétezer kötet! Van mit olvasni... És az ecsettel, vésővel művész- kedők, az irodalmárok ■ ., vagy négy- és félszázan pártolják a művészeteket... ... Sok ezerbe kerülhet mindez ... Igen, 350—400 ezer forintot költ a gyár. És ez csak a -negyede ... állami támoga­tás. A többit mi pótoljuk „be­vétellel’’! ... ...Az énekkart már meg­tapsolták a vasas-fesztiválon. Talán odakinn nekünk is jut valami elismerés ■.. Már az is. hogy utazunk ... külföld­re... És május 1-én harminchét autógyári, német honban kö­szönti az ünnepet... Nőkről — nőkkel ... beszélni könnyű is meg ba­jos is. Könnyű, azért, mert árad a szó (de még mennyire!). Bajos, mert... de hát itt az eset. önmagáért szól... — A nőkről? — így a Kis- taresai Fésűsfonó igazgatója. — Mit mondjak? — . Mégis .. . — Nemigen hallottam, hogy még beszéd tárgya lenne. A képesség és a hozzáértés dönt, nem az, hogy nő vagy férfi-e, aki posztra áll. — De áll-e posztra nő? ' — Három osztályvezetőnőnk működik: munkaügy, ellenőr­zés és személyzeti. — Szellemi kormányzás . .. — Miért? Vannak női mű­vezetőink is. — És? — Minden követelmény): tel­jesítettek a hozzájuk beosz­tott asszonyok. Egyenrangú felek. Az meg egészen biz­tos, hogy könnyebben talál­ják meg az odavaló, nőszí­vekhez szóló hangot. Értik a családi, ügyeket, a gyerekek dolgait.. . — És a szívügyeket, is ... — Erről igazán nem tájé­koztattak ... — Gondoltam. És sok másról is szó kerül. Az igazgató két és fél év alatt, munkatársai segítségé­vel megteremtette egy nagy­arányú gépparkcsere, rekonst­rukció feltételeit. Háromszáz­hatvanezer dollár értékben olasz gépeket kapnak az idén... Segítették a főmérnök küz­delmét, hogy egy nagy tét nyereséggel záruljon: ,a mű­anyagfonalat ne külföldről hozzák. hanem olcsóbban kapható tömbalakban vásá­rolják, és itthon dolgozzák fonallá. És sikerült. Nyártól kezdve az egész hazai köt- szövőigényt kielégíti az új­jászületett Kistarcsa . .. De mi köze mindennek a női egyenjogúsághoz9 Miért mondom mindezt? Mert az informátor, a jó- kezű. segíteni és alkotni kész igazgató — maga is nő. Ebédtől — vacsoráig Csillogás, fehérség, csempe, műanyag — és illatok. Vadul ostromló, tolakodó, csodás ebédtáji illatok. É sok-sok fenséges falat! Egy fényes étterem. Csak a pincérek — azok kimaradtak. Itt mindenki a maga szolgája: önkiszolgáló. Műanyag-tálcán, műanyag-edényekben viszik a műanyag-bevonatos székekkel körülvett kis asztalokra az egyáltalán nem műanyag- ebédet. A fémbetűs, óriás fali étlapokon menük, sültek, kész­ételek, tészták. Az egész, úgy ahogy van — előkelő. Ilyen lett a gödöllői Ganz Árammérő üzemi étkezdéje. És mibe jött? A vendéglátó- vállalat 160 ezret költött be­rendezésekre, a gyár 70 ezer körül az átépítésre. Sok? Tisztes összeg! De más nem kerül-e pénzbe, amit a szociális ellátás rubrikájába írnak? Azt mondja: háromszáz- négy ve nkilencezer forint vál­lalati hozzájárulás az étkezés­hez. Segélyek százezer fölött. S ki hinné, hogy csak a vé­dőétől kétszázötvenezernél többe kerül és a munkaruha háromszázezerbe jön a gödöl­lői árammérőnek. A gyereke­kért — bölcsődére, óvodára — félmilliónál többet költe­nek. A házi üdülő fenntartása is jó százezer fölött jár. .. Summa-summárum, a másfél­millión úgy túlszalad egy év szociális leöltségvetése, hogy a kívülálló ember csak csodál­kozhat ... De hát elnézést a kis sta­tisztikáért. Fejfájást nem kap tőle bizonyára senki. Ha csak a pénzügyiek nem, akik egy esztendőn át mérlegelik, ter­vezik, grammozzák a sok helyre igényelt pénz sorsát. Ez sem tragédia: négyféle rendelést vehet igénybe min­den gyárbeli. Kapukon belül működik a környék legkor­szerűbb kis rendelőintézete. Nem aprópénz, amit a műsze­rekért, berendezésekért fizet­tek! . s És, már állnak az újabb ro­vatok: sok a nő és sok az ap­róság — az óvoda már kicsi. Százezrekért épül az új, s már nem is telik bele sok idő, hogy ez is „üzembe” álljon. Tizenkét öreget, nyugdíjasokat küldenek az idén a Balaton mellé ingyen üdülésre, mert nem hagyják magukra a be­csülettel szolgálókat. És sze­retnék mielőbb megérni a ha­zavihető gyári vacsorát az asszonyok könnyebbségére. Idáig az eleven statisztika, amely mögött sok íratlan öröm és sok természetesnek vett szolgálat áll. Ehhez is 1945 kellett Hetényi Jánosnak, Kovács j Imrének, de a többi ipari | tanulónak is hiába bizonygat- I nánk, mennyivel szebb, kü- ! lönb már az ő fiatalságuk, hi- ) szén csak az idősebb munká­soktól tudják, milyen keser­ves is volt a régi inasélet. Bene Zsiga bácsi, a Csepel Autógyár motorüzernének egyik műhelyvezetője is na­gyon sokat tudna mesélni, hány évig küszködött, meny­nyit tűrt, amíg nagynehezen megkapta a segédlevelet. S a megpróbáltatások oroszlánré­sze még csak az inasévek után következett. Műhelyről mű­helyre vándorolt, s többet volt munka nélkül, mint állásban. Nagyon sokszor próbára tette erejét a kenyérharc, mire megismerte az akkori idők munkáspolitikáját, húsz gyár­ban is megfordult. De ha vele mostohán bánt is az úri rend­szer, meg az egykori meste­rek, ő annál emberségesebb a hozzá beosztott ipari tanulók­hoz. A gyár iparitanuló-iskolájá- ban,' a MŰM 208. sz. intéze­tében már közel háromszáz fiatal tanul, szerzi meg az el­méleti alapokat, hogy később mint szakmunkás dolgozzék az egyx-e bonyolultabb auto­matákon. Az „inas” szó meg lassan teljesen kivész a köz- használatból — igaz, ehhez is a felszabadulás kellett. 3 Sok örömünket leljük gyermekeinkben. A Forte-gyár kisóvodásai műsort adnak szüleiknek. A Csepel 125-östől a Trabantig Egyik azon sok fiatal közül Hege­dűs Ferenc, a Váci Húsipari Vál­lalat dolgozója, aki ha a múlt ke­rül szóba, így vá­laszol: — Én csak hír­ből ismerem. És hozzáteszi: — Azt tudom, hogy apám egyet­len jó szót még nem mondott fia­tal éveiről, min­dig csak a bizony­talanságról, a nél­külözésről beszélt, de azt is tudom, hogy én nem cse­rélnék senkivel. El is hisszük neki annak alap­ján, ahogyan sa­ját „múltjáról'’ beszél. — Kilencszáz- negyvennyolcban végeztem el a négy polgárit, s rövidesen a Du­nai Hajógyárba mentem dolgozni. Itt harmadma- gammal olyan munkamódsze rt alkalmaztam a hajók szegecselé­sénél, hogy sok­szorosára teljesí­tettük a régi nor­mát. Aztán isko­lára küldtek, majd katona lettem, s onnan már a vá­góhídra jöttem, mert apám is itt dolgozott. — ötvenhat má­jusában nősültem. A feleségem is itt dolgozik a válla­latnál, számlázó. Az apósom a technikum tanára. Van egy kislá­nyunk. Jól meg­vagyunk a felesé­gem szüleivel. Együtt lakunk. Mi hárman össze­rakjuk a kerese­tünket, az anyó­som pedig a ház­tartást vezeti. — Hármunk fi­zetéséből szépen gyarapodunk. Van már televíziónk, zongoránk, rá­diónk, s ruhánk is van szépen. — S van egy 1949-es kiadású, 1100-as Ford-gép- kocsink is. A 125-ös Csepeltől a Pannónián át ju­tottunk el, ahogy összeraktuk a pénzt. Most is van egy kis tarta­lékunk. Eladjuk a FOrdot és Tra­bantot veszünk. — Hogy mire használjuk? Gép­kocsival járunk be naponta mind­hárman, szombat­vasárnaponként meg bejárjuk az ország legszebb, legnevezetesebb helyeit. De messze van már Hegedűs Fe­renc apjának a fiatalsága! Legfőbb érték: valóban az ember Munkavédelem — ez a szó is hiányzott a tőkés rendszer értelmező szótárából, csupán egy dolog érdekelte a gyárosokat, a minél nagyobb haszon. Mód Ferenc, a Szentendrei Cement- áruipari Vállalat 43 éves géplakatosa, az üzemi bizottság egyik tagja mondja: — Össze sem lehet már hasonlítani az üzem jelenlegi helyzetét a tizenöt évvel ezelőtti állapotokkal. Akkor még a mi vállalatunk is magánkézben volt, s a mun­kásvédelemre bizony nem is gondolhattunk. Jól emlékszem, amikor idekerültem, a műhelyek legnagyobb részén még, ahogy mondom, tető sem volt. A szabad ég alatt dolgoztunk, s ha beköszöntött a hideg, a huzatos, egészségtelen műhelye­ket ócska vaskályhákkal fűtötték. Ma a munkavédelmi elő­írásoknak megfelelő termekben dolgoznak a munkások, köz­ponti fűtés, különféle védőberendezések óvják egészségüket. Régen például kézzel fogták a cementlapokat, bizony alig akadt olyan dolgozó, aki ne kapott volna bőrbetegséget. Most már gumikesztyűvel, gumiujjal szabad csak megfogni a mun­kadarabokat. De beszélhetünk a gépekről is, azelőtt a kutya sem törődött velük. Ha valaki nem vigyázott, könnyen az ut­cára került — baleset miatt. Most addog hozzá sem kezdhet­nek az üzemeléshez a gépen, amíg munkavédelmi szempontból a szakszervezet át ne vizsgálta volna. Tucatszám sorolhatnám még azokat a rendelkezéseket, intézkedéseket, amelyek a munkások testi épségét óvják,, s biztosítják a megfelelő mun­kakörülményeket ... Mód Ferenc nem állítja, mi sem bizonyítjuk, hogy spe­ciálisan a szentendrei üzemben már száz százalékos a munka­védelem. Az viszont tény, hogy mind több gondot fordítanak ebben az üzemben is a folyamatos termelés, és a munkások testi épségének biztosítására. Itt is van már külön vállalati biztonsági megbízott, s naponta munkavédelmi őrség ellen­őrzi, betartják-e a dolgozók a saját érdekükben hozott előírá­sokat. ^''''NXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX­Jég, jégverés9 jégkár esetére csak JÉGBIZTOSÍTÁSSAL védekezhet!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents