Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-30 / 101. szám

rewr MECYF.t M{1*1010 1961.«Április so. vasArnap Molnár Károly: Zászlók és emberek :< Mit mondjak magamról? Történelmi időkben szület­tem, 1914. július 28-án, az első világháború kitörése napján. Műszerész vagyok egy hír­adástechnikai gyárban. Olyan, mint a.többi négyezer. Semmi különös. Talán csak nyugtala­nabb vagyok, mint más. Har­minckét újításom van és az elmúlt nyolc esztendő alatt négyszer változtattam lakhe­lyemet. Brigádunkban én va­gyok a korelnök, ha tetszik, ha nem. Fiatal találmány a televízió, talán úgy illik, hogy fiatalok is készítsék, Serényen készülődünk mi is május el­sejére. Arról beszélgettünk a minap, ki vigye a brigád ne­vében a menet élén a zászlót. Brigádvezetőnk amellett szó­nokolt. hogy ez a szerep a fiatalokra vár, ők jobban bír­ják. — Ez a tisztség az enyém lesz — szóltam, csendesen és határozottan. A fiatalok egy­másra néztek. Nem ilyennek ismertek. Miért vagyok, rátarti? Ilyen­kor mindig elmerengek a múlton. Emlékek törnek elő. Régi májusok. 1923... Mindennap másutt szenderedtem el. Fészerben és parkban, vízparton és vásár- csarnokban. Boldog voltam, ha meghúzódhattam a város vé­gén valamelyik bolgár kertész langyos üvegházában. Nappal palántát ültettem, és fizetsé­gül éjszaka szállást kaptam a vizhordó szamár- mellett. — Nem dolgozni gyerek, nem. aludni — mormolta a fekete tenyerű kertész, mert a gyerekmunkát csak fillé­rekre értékelte. Örüljek, ha nála alkatok. Pajtásaim ,is hasonló gyere­kek voltak. Tavasszal mindig sebesebben lüktetett a vérünk, amint közeledett május elseje. Mi gyerekek, a magunk mód­ján.akartuk nevezetessé tenni a. napot. Haditanácsot tartot­tunk, Mindenkinek, volt lány­ismerőse. Színes papírt sze­reztünk és belőle virágokat ügyeskedtek a lányok. Gon­dosan felosztottuk egymás kö­zött a VII. és Vili. kerület utcáit. Elhatároztuk, hogy fel­díszítjük a házak kapuit. Május elsején kora reggel óvatosan munkához láttunk. Hármas csoportokban. Egy dí­szítő és két figyelő. Az őr­szemek kémlelték az utcát. Azonnal jeleznek, ha rendőr közeleg. Fél óra múlva már a Rózsa utca hét házán ott virított a. vörös' papírvirág. Már csal; egyetlen virág volt az ingemben és az utol­só ház kapujára tornásztam fel magam... amikor riadt kiáltás süvített végig az utcán. Durva kéz ráncigáit le a magasból és hirtelen akkora pofont kaptam, hogy világos nappal fájó csillagokat lát­tam. Hatalmas rendőr volt. Társaim későn észlelték a ve­szélyt. Lehorgasztott fejjel áll­tam. Vártam a véget. A ve­rést.. A javítóintézetet. Fél szemmel észrevettem, hogy pajtásaim civakodnak.. Talán azért húzzák egymás haját, hogy ki a ludas?. Vadyl összeverekedtek. Egymást ker­gették az utcán. Az épülő cementmű (Lipovniczki László akvarellje) vOxXXNXVXXXXXXXXXX>^vVOvX\XXXXXXX\XXXXXXXXXVVXn>Í*S Móricz Zsigmondi Tőke VVXXXXVvXXXXXXXXXV«sXXXXXVX\XVXXXX\XNXXXXXXXX\XV*C ^XXXXX>XXVW>>X>XVS^SV*Í>XX>XXVAXX>^^XXVS>XXXVXXXXVXXXVXXXVSP^VVVVXVSXVXVSX?ÍVVV»?XXXXX>^/ '# Csuka Zoltán: \. SZIGLIGETI VERSEK f \ í Megmaradás ^ A kommunista azt mondja: — Fiam, gyújts tőkét. Ha szeretet vesz körül, nem kell félned az élettől. Ha erős szövetségben élsz embertár­saiddal, akikor te fölszabadulsz és emberséged belső tartalmát boldogan kiélheted. Ha mű­vész vagy, nem kell em­beri hiúságok előtt megnyo- morodnód: ha munkás vagy, néni kell a kizsákmá­nyolás géprészévé válnod. Bár­mi vagy, követheted életed belső parancsát: ember le­hetsz, égi tisztaságú, angyali .ártatlanságú élet. Kiélheted azt az életformát, amelyet a természet rendelt. Gyújts hát igazi kincseket, akkumuláld fel magadban hivatásod leg­drágább értékeit. Emberi légy, s légy ember. Igaz és bosszú­ság nélkül való. Légy sugár, amely az emberiség örök nap­jából tisztán szökell elő, hogy a végtelenség felé lője ki az emberiség örök sorsának büsz­ke vonalát. Szadai utca (Rácz József rajza) Mintha tengert hallanék, úgy morajlik, zúg a park, lengő habra hab görög, s lombtetőkön gyújt tarajt. Pittyeg, cserreg, biig, rikolt, füttyre kél itt száz madár, szárnyuk árnya rebbenőn feílobog és tovaszáll. S én egy kagyló rejtekén ősidőktől itt vagyok, s hallom: múlt, jelen, jövő zeng egyetlen dallamot. Pillanatkép Zöld lombok közt kis parasztház ötszöge, fényszóróként fehérük a messzibe. Mellette a másik, meg a harmadik, s az egész sor úgy fénylik, hogy elvakít. S közbe-kőzbe lila, fehér orgonák, illatukon millió méh mormol át. Fönn az ormon mohbelepte várromok. a szél rajtuk öröknótát döng-donog. S a Tapolca lenn a völgyön átsuhan, mint mosoly az alvó arcán: boldogan. Hegymagas felől Mint az álom leng a tájon lepke-szárnyon ez a várrom. Szinte féltem: el ne szálljon, csak elérjem, csak bevárjon. Fél a síkról, karcsú ívben, úgy magaslik, oly szelíden, mint csípője tünde lánynak, íve karcsú amforának. Keble halmán zsenge erdő bolyhosodik: könnyű kendő S csak száll szelid, szép mosolya mintha nem valóság volna, mintha messzi mese lenne: festet öltött Dél szigetje. Mint az álom leng a tájon lepke szárnyon ez a várrom. FABIAN ZOLTÁN: pp FŰZFÁK ALATT Ady Endre: Májusi zápor után Nagymessziről ködölt a Bükk. Gőzölt a sík, áradt az Ér S fáradt testemben hirtelen Ott, a záporverte mezőn. Piros dalra gyújtott a vér. f Piros dalra gyújtott a vér. Szinte sercent, hogy nőtt a tű. Zengett a fény, tüzelt a Nap Szökkent a lomb. virult a Föld. Táncolt a Föld, táncolt az Ég S csókolt minden az Ég alatt S csókolt minden az Ég alatt. Káprázó városi szemem Behunyom ennyi csók előtt, Rebegőn.és nyugtalanul És halkan kérem az Urat: „Áldd meg ezt a csókos mezőt. Áldd meg ezt a csókos mezőt.’' Itt is, ott is asszony-csapat Kapál, hol majd élet terem. (Ó. niégis-mégis élni jó.) Erősek és fiatalok S a lábuk térdig meztelen. S a lábuk térdig meztelen. Ugyan rózsám, hová lettél? Már két este el nem jöttél. A fiú rágyújtott. Két szí­vás után ellökte a cigarettát; ízetlen volt a füst. fullasztó. Délelőtt még úgy gondolta, nem is fontos neki a lány, unaloműző játék csak, most meg a szorongás: talán nem is ion. nem. s akkor? Akkor meaérk'M’ett a lány'. Ö is ideges volt és bosszús. Máskor gyerekesen kedves, egy kicsit mindig incselkedő arca sértett volt, indulatos. De ettől csak megszépült; villo­gott nagy. aranybarna szeme, kétfelől az arccsontján kipi­rult az enyhén kreol barn a bőr: — ... komiszkodott velem. Azt akarta, hogy ... És suttogva szidta, szidta az egyik művezetőt, aki szem­telen volt, bizalmaskodó, s azt akarta, hogy ővele töltse a délutánt. A fiú figyelte, néhány mon­dat után azonban kihullajtot ta magából a . szavat . értel­mét. Nem érdekelte sem a művezető, sem a szemtelen­sége. Az volt a fontos, hogy itt van a lány. itt van végre, s láthatja, hallhatja. Hall­hatja az ingerültségtől asz- szonylvá ércesedő, kedves kis hangját. Váratlanul nevetni kezdett. — Te ezen nevetsz?! — tá­madt neki a lány. — Nem ezen nevetek. — Hát min? — Azon. hogy micsoda ve­szekedős vénasszony lesz be­lőled. 1 — Pukkadj meg! — rántot­ta fel telt vállát a lány. Ha­ragudni, duzzogni szeretett volna, de inkább folytatta; — Kezd ott nekem sugdosni. „Most mit rebegV' kérdezem tőle. „Azt hiszi, a hangos szót nem értem?!“ — Gyerekes dia­dallal elnevette magát: — Olyan lett a képe. mintha mi­nimumai mázolták volna be. Valaki az előttük levő fa alól hátrapisszegett. Lassú volt a tánc. méltó­ságteljes. Ringta^ a lányok, csapódott súlyos szoknyájuk a piros csizmaszárhoz: a fii®-, le-leszeeték a fejüket, azután felvágták, és döndült alattuk- a palló: Nem estem én a verembe. Véled estem szerelefnbe. A SZÉLSŐ FŰZFA álltak. Két férfi. Az egvik fiatal volt és a műsort figyel­te: a másik, szemben vele. háttal a\ színDadnak. nem hagvfa, mind beszélt hozzá. Szikkadt arcú szíias. koro­sabb ember volt. a kezében üres. habos szélű sörösnobár: — Mert egyszer minden asz- szonnvai megesik az ilyen, igaz-e? Kérdeztem tőle: ..Az­tán. ha megbocsátanék mi lenne?” A nvakamba akart ugrani. .Anukám!” aut mond­ta. és rítt. De nem szóltam rá semmit: hagytam. hadd ríj- ion. Isaz-e? A fiatalember már kívülről tudta a történetet. Kövérkés, S7°nlős arcán bosszús fintor, két tömzsi karja összekul­,-.XXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\WXXXXX>XXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'XV i NAGY FŰZFÁK voltak ott. bon­totthajú szomorúfűzek. Hpsz- szú, lehajtó vesszőiken ser- kedt a lomb, virágoztak. Il­latuk végigusztatta a parkon a szél. Nehéz volt ez az il­lat, édes. és méhzsongással volt tele. De ez most nem hal­latszott. A pallókból összerótt szín­pad előtt zenekar játszott. Odafenn felcsendült a lányok hangja: Felülről fúj az őszi szél. Zörög á fán a levél. Meg-megbokázó léptekkel soriáztak be a táncosok a színpadra. A lányokon haran­gozó szoknya, kis piros csiz­ma: a fiúkon feszes fekpto nadrág., mellény. A fűzfák alatt a fiü nyug tálán lett. Megromlott dudo- rászó iókedve. Az előre elké­szített. kötekedő szavak fo- nákiukra fordultak, s értel­müket vesztették. A felvonu­láson úgy beszélték meg a lánnyal, hogy itt találkoznak, korán délután, amikor a mű sor kezdődik. És még mindig nem jött. A kapitalista azt mondta: — Fiam, gyújtsd a tőkét. Ha pénzed van, mindened van. Pénzen vehetsz kényelmet, élelmet szerelmet. Pénzed pótolja az észt, erőt, munkát. A pénzben fel van akkumulál­va minden érték, ami a vilá­gon van, kaparj össze pénzt, ülj rá.' s akikor a festők oda­mennek hozzád, s boldogok lesznek ha lelkűk minden értékét beleadják a te szépsé­ged megörökítésébe, a költők a legdrágább dicsérettel iga­zolnak az örökkévalóság előtt; muzsikusok koncerteznek a téli éjszakán a szalonodban, s a lakájok mély. alázattal sü- rögnek körülötted, míg a vendégek a baráti minden ér­tékét előtted halmozzák fel. Gyújts pénzt, mert lehetsz undok, gonosz és förtelmes: a pénzedért jobb lennél Jézus­nál, bölcsebb Salamonnál és szebb Apollónál. Végy ma­gadhoz pénzt, pénzt, pénzt. * Pesti Futár. 1919. IV., 4. Villámgyorsan ott termelte a rendőr és én köztem. Meg lökték a hatalmas emberi Elvesztette biztonságát, min a homokra épített torom Amire magához tért, mind hárman túl voltunk a bizton ságot jelentő első utcasarkot 1929... Ügy változtattáli a városokat, mint egykor i pesti kerületeket. Vándorol tamKoplaltam Kecskeméten voltam napszámos Bugacon é. rikkancs Szegeden, A nélkü lözés átsodort a határokon is Eszéken kötöttem ki. Egy ura­dalomba kerültem. Ékkőre birtokot soha nem láttam Huszonkét majorból állt. Itt ért .életem második iz­galmas májusa. Amikor elsejt beköszöntött, minden major ból kijelöltünk egy küldöttsé­get. Százötvenen meneteltünk be a városba. Csendben. Csal, mezítlábas talpunk csattogott sejtelmesen. A város szélért Csatlakoztunk a helybeli üze­mek munkásságához. Vöröf zászló lobogott a menet élén, Együtt vonultunk horvátok. németek, vendek, magyarok A rendőrség azonban közbe­lépett. A vezénylő tisztnek szbmet szúrt a vörös zászló Felbőszült, mint a bika. Ro­hamra vezényelte marcona le­gényeit. Jutalmat tűzött ki annak, aki megszerzi a fel­vonulók lobogóját. Éles sípszó. Általános vere­kedés. Ember ember ellen. Kézről kézre adtuk a zászlót, hol a menet közepén, hol a végén vörös lőtt. A hetyke ka­pitány úr toporzékolt. újabb rendőrosztagok csizmája dü­börgőit a kockaköveken. Szét­szórták a menetet, a zászló­nak azönban nyoma veszett. Győzött a rendőrroham. Me­netünk feloszlott. Délután a varos zöldellö parkjában is­mét gyülekeztünk. Majális. Izmos tornászok élő gúlát épí­tettek. Ifjú legény ugrott a tetejére-. Inge alól vörös zászlót szedett elő és elszántan lo­bogtatta a magasban. Dühödtem intézkedett a ka­pitány. Roham? Áh, nem! Szi­gorú vezényszó és halk sutto­gás. Három rendőr máris ka­paszkodott felfelé a mi gú­lánkra. Ijesztő csend terpeszkedett a parkban. Csak a szökőkút kékessárga vizének csobbaná- sát hallottam. A rendőrök pedig másztak. Fokról fokra, hátról hátra. Kemény talpuk élő húsba vágott. Az ember­gúla azonban vitézül kitar­tott, Tetején p merész legény biztosan állt.' Visszatartottam a lélegzetemet, mi lesz veled, vörös zászló? Az első rendőr már kinyújtotta hosszú kezét. Odalent a hetyke kapitány úr arcán kigyulladt a káröröm rút fénye. És ekkor gyanúsan megin­gott az élő gúJa. Összedőlt, mint a kártyavár. Maga alá temette a rendőröket, a zászló­nak pedig nyoma veszett. Becipelték a tornászokat a rendőrségre és három hétig fogva tartották őket. A hetyke kapitány úr azonban mégsem látta meg újra a vörös lobo­gót. Csak a kővetkező május el. se jén.

Next

/
Thumbnails
Contents