Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-21 / 93. szám

1961. Április 21. péntek KITÜNTETTEK a Csepel Autógyár igazgató­ját, Szőnyi Miklóst. Több éves munkásságáért és a gyár kiváló exporttevékenységéért a külkereskedelem kiváló dol­gozója címet kapta. Modro- vics Tihamért, a gyár főmér­nökét a szocialista munkáért érdeméremmel tüntették ki. Ma Körmenden sorsolják a lottót A lottó 16. játékhetj nyerő­számainak sorsolását április 21-én. ma Körmenden tartja a Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság. EMBEREK A SZAMOK MÖGÖTT Befejeződött a tsz-ek zárszámadó mérlegének felülvizsgálata A tavaszi munka lázában a tsz-ek már régen elfelejtet­ték a zárszámadási közgyűlé­seket, Péli Mihály állatgon­dozó is, a galgahévízi Hala­dásból, megvette lányának a 11 500 forintos szobabútort, a vaskerítést is bizonyára meg­csináltatta a háza elé, s ta­lán csak a ház átalakítása idé­zi naponta emlékezetébe a múlt évi, több mint hatvan­ezer forintos, közösben szer­zett, első, szép jövedelmét. A megyei tanács mezőgazdasági Hétvégi „premier“ a DCM építkezésén Vasárnap 150 budapesti fiatal vett részt a XIII. ke­rületből a Dunai Cement- és Mészmű építkezésén. A hét­végi társadalmi munkások kitettek magukért. Ezentúl minden szombaton és vasár­nap önkéntes munkabrigádok vesznek részt az építkezésen. Júliusban nyílik meg a diák- tábor, ahol 2400 középiskolás diák és egyetemista váltja egymást különböző csoportok­ban és vesz részt a nagyará­nyú építkezésen. ,\\\\\\\V\\WVVV\W.\\\\\\\\\V.Wv’N.VWV\\\\\\\V\V.W,WVW'.\.W^V^WWWW> Hancúrozó gyerekek osztályán azonban még csak ekkor kezdődött a nagy számszaki és közgazdasági elemző művelet: az 1960. évi megyei mezőgazdasági mérlegek elkészítése. De már ezen a munkán is túl vagyunk, s a mintegy hatvanöt statisz­tikai táblán egymás melléj és alá sorakoznak a közös úton haladó parasztság munkájá­ról beszélő számok. Ezeknek a számoknak jó is­merője és barátja Békési Sándor, a mezőgazdasági osz­tály főkönyvelője. — Az elmúlt évben — mondja — megyénk terme­lőszövetkezeteinek közös va­gyona — az 1958. évi 376 millióról — csaknem meghá­romszorozódott, 913 millió forintra emelkedett. Ebből az össz-vagyonból a beruházott vagyon értéke 605 millió forint. Ebben az összegben az épü­letek 274 millióval, a gé­pek 148 millióval, a haszon- és tenyészállatok pedig 100 millióval szerepelnek. Míg a számok peregnek a főkönyvelő ajkáról, szemem előtt képsorok képződnek: né­hány évvel ezelőtt szakembe­rekkel tanyaközpontot jelöl­tünk ki, cövekek fején balta koppant, aztán gépkocsisorok hozták az anyagot, emelked­tek a gazdasági épületek, be­népesültek állatokkal s min­denütt emberi kezek százai, az első papírra vetett vázlatos ceruzarajztól a tehenek tej­bimbóin fürgélkedő ujjakig, amelyek között sustorogva csurran az édes illatú tej... Látom régen meghalt apámat, a magányosan kujtorgó pa­rasztot, s látom közösségivé formálódó parasztok ezreit a szélesre tágult szövetkezeti táblákon. — Az elmúlt évben — segíti a valóság számaival e nagy­szerű látomást a főkönyvelő — megyénk termelőszövetke­zeteiben 10 844 szarvas­marha-férőhely. 33 613 sertés-férőhely épült számtalan egyéb épület mel­lett, vásároltak 201 darab erőgépet, 49 darab tehergép­kocsit, 122 darab pótkocsit, tizenegy aratógépet, 90 da rab fűkaszát és tömérdek más munkaeszközt. — Az elmúlt év beruházási számadatait összehasonlítva az előzőekkel, kiderül, hogy a saját erőből történt be­ruházások összege a múlt évben volt a legnagyobb:' az összes beruházások 30 százaléka. Az évi 131 millió forintos be­ruházásból 39 millió forint értéket saját erőből valósí­tottak meg a szövetkeze­tek — mondja Békési Sán­dor. Aztán kiegészíti még néhány számadattal, amelyek azt mutatják, hogy a kötele­zettségek fedezetéül szolgáló forgó vagyonból is jelentős összeg volt a saját erő, s amely, az előző évhez vi­szonyítva, 1960-ban nyolc szá­zalékos emelkedést mutat. Kétségtelen, nem volt könnyű év, különösen egyes tsz-ek tagságának, ahol az előbbi gátló tényezők nagyobb súllyal jelentkeztek. De ezek­ben a tsz-ekben is jelentősen gyarapodott a közös vagyon, amely az idei gazdasági év­ben — az időszerű munkák jó elvégzése mellett — a tagság munkaegység részesedésének komoly emelkedését teszi le­hetővé. A helyi és megyei szintű tapasztalatok tanulsá­gain tovább okulva, a jó munkaszervezést a tagság jó munkájával a közösségi és egyéni érdek egyezőségének felismerésével, tovább erősí­tésével az idén mind a kö­zös vagyonnak, mind a tag­ság részesedésének még na­gyobb arányú növekedése vár­ható. Ferencz Lajos * I Az Utasellátó Vállalat le­vele alapján néhány héttel ez­előtt beszámoltunk arról, hogy végre teljesül Zebegóny, illet­ve a zebegényi kirándulók egyik régi kívánsága. Árusító pavilont állítanak fel a vas­úti pályaudvaron, hogy a népszerű kiránduló- és üdülő­hely vendégei vasárnap is, amikor minden más üzlet zárva tart. vásárolhassanak képeslapokat, újságokat, zebe­gényi emléktárgyakat. Az Utasellátó, amint azt a Duna­kanyar Intézőbizottságának a Pest megyei Hírlap egyik korábbi cikkére hivatkozva még február közepén bejelen­tette, a gödi állomáson álló, de ott feleslegesnek bizonyult pavilonját kívánja áthelyezni Z ebegénybe. ígérte azt is, hogy a pavilont még a szezon megindulása előtt felállítja. Jogos meglepetéssel értesül­tünk most egyik zebegényi ol­vasónk levelében arról, hogy még mindig semmi nyoma sincs az ígért pavilonnak, sőt a jelek szerint, az idén már nem is lesz, mert a pavilon­hoz szükséges alap elkészíté­sét a MÁV arra illetékes váci pályafenntartási főnöksége nem tervezte be erre az esz­tendőre. A bajon az sem se­gít, hogy az Utasellátó az alapépítés költségeit magára vállalta, a pályafenntartási főnökségnek csak egy-két munkást kellene kirendelnie, hogy elvégezzék ezt a néhány órás munkát. A főnökség azonban szigorúan ragaszko­dik a papírhoz, amely nyil­ván szent és sérthetetlen, azon változtatni jottányit sem lehet. Pedig a szezon már megindult, a kirándulók tö­megesen keresik fel Zebegényt és hangosan méltatlankodnak, amikor észlelniük kell, hogy vasárnap még csak egy ké­peslapot sem vásárolhatnak kirándulásuk színhelyén. A Dunakanyar idegenforgal­mának fontosságát már min­denki fölismerte és elismerte, óriási erőfeszítések történnek úgyszólván minden téren és minden vonalon, hogy minél több megvalósuljon annak előfeltételei közül. A motel­építés sok milliós költségeire egyelőre nincs fedezet, luxus éttermeket sem lehet Zebe- génybe varázsolni, de a váci pályafenntartási főnökség — úgy látszik — a kis árusító­bódé egy-két négyzetméter nagyságú alapját is a motel és a luxus étterem rangjára emelte és megoldhatatlanul súlyos problémának találja még, akkor is, ha ennek a roppant arányú munkának anyagi fedezetéről nem kell gondoskodnia. Ilyen előzmé­nyek után'feltételezhető, hogy még az ellen is kifogása lenne és tiltakozást jelentene be, ha egy-két zebegényi bennszülött társadalmi munkában vállalná magára a parányi pavilon- alap elkészítését. Jogalapja is volna a tiltakozásnak, hiszen a bódét a nagytekintetű fő­nökség területén, a pályaud­varon kívánják felállítani, ahol — ugyebár — a főnök­ség intézkedik... m. 1. A társadalmi munkások is megkapják a betegbiztosítás kedvezményeit Miért maradtak el egyes községek fejlesztési terveik végrehajtásával kodé állapotok erőteljes megváltoztatását sürgesse. A nagybirtok mindenütt ott terpeszkedik. Brazília gazdaságainak alig 4 százaléka 50—100 000 hektáros birtok, ezek egyesí­tik az összföldterület több mint felét. Ar­gentina négy tartományában készült felmé­rés szerint ott 2015 birtokos kezén van az ossz termőföld 35 százaléka. Van család, amely félmillió hektár ura. Kolumbiában a megművelt földek 35 százaléka a birtoko­sok századrészének kezén van, a birtokosok 90 százaléka a földeiknek alig egyharmadán osztozhat A parasztságot szorongatják az észak-amerikaiak is: Rockefellerek Argentí­nában fölvásárolják a földeket, amerikai húsipari vállalatok állattenyésztő nagygaz­daságokat szerveznek ott, ahol az argentin paraszt gazdálkodhatna. A földnélkülieket és törpebirtokosokat az uzsorázó földbérleti és részesművelési rend­szer is sújtja, amely valósággal jobbágyokká teszi őket. A nagybirtokrendszer technikai elmara­dottsággal jár. Dél_Amerikában a mezőgaz­dasági munkák háromnegyedét kézzel vég­zik. Venezuela és Kolumbia elmaradott vi­dékein nagy területeket pusztított el a la­kosság tudatlansága és szegénysége követ­keztében alkalmazott módszer, az erdők felégetése és a nyert terület rablőgazdálko- dásos kiaknázása. Itt az indián parasztok gömbölyű fadarabokkal lyukakat fúrtak a földbe, azokba helyezték a kukoricaszeme­ket — és körülbelül ebből állt a kukorica­termesztési tevékenységük. A dél-amerikai államokban a lakosság túlnyomó része (Brazíliában például közel háramnegyede) paraszt, az írástudatlan, be­tegségektől gyötört, mezítlábas, félmeztelen paraszti tömegek azonban nem menekülhet­nek az iparba, mert az ipar elmaradott. En­nek fő oka, hogy a dél-amerikai országok az Egyesült Államok nyensanyagszolgáltató fél­gyarmatai és meglévő iparuk jelentős részé­ben a Wall Street kezében van. Lazítani e függésen — mint Kuba példája bizonyítja — csak a néptömegek támogatásával lehet. De miért támogassanak a néptömegek egy kor­mányt, amely reakciós belpolitikát folytat és megtagadja a földet attól, aki műveli? A gazdasági fejlődés és nemzeti függetlenség nemcsak az ipar terén függ össze. A dél-ame­rikai államok mezőgazdaságának külön átka az egytennékűség. Brazília valutaállományá­nak jó háromnegyedét a kávé adja, ugyanígy Kolumbia kivitelének 75 százaléka is kávé, Ecuadorban a ikakaócserje az úr és így to­vább. E tennékek külföldi eladási lehetősé­geitől a tőkések spekulációjától függ a la­tin-amerikai országok gazdasági helyzete, ezen múlik, kapnak-e valutát importjuk fe­dezésére, nem is szólva egy esetleges iparfej­lesztés költségeinek fedezéséről. A külföldi függés elsősorban észak-amerikai függést jelent, mert az Egyesült Államok a dél­amerikai termékek legjelentősebb vevője és a tőkés világpiac ura. Mindennek annál nagyobb a jelentősége, mert Dél-Amerika országai élelmiszerbehozatalra szorulnak és mert a kontinens mezőgazdasági termelése fejlődés helyett még csökken (1960-ban 4 százalékkal). Paraszti nyomor — külföldi függés — az ipar hiánya — külföldi függés! Ebből a kör­ből csak haladó belpolitikával, földreform­mal és a szocialista országokkal való gaz­dasági együttműködés révén lehet kitömi. Kuba példája inti és sürgeti a dél-amerikai kormányokat, buzdítja népüket, különösen a parasztságot. A brazil földfoglalókat irányitó harcos parasztszervezet vezetője kijelentette: ön­kéntes parasztlégiót szervez Kuba megsegí­tésére, ha az Egyesült Államok megtámadná Kubát. Az agresszoroktól szorongatott Kuba védelmében egész Dél-Amerikán keresztül- söprő tüntetések tanúsítják, hogy a latin­amerikai népek megértettek a leckét. Az sem véletlen, hogy a Kuba mellett tüntető tömegre elsőnek a kolumbiai reakciós kor­mány vezényelt tüzet: ez a kormány jól érti, hogy Kuba végső győzelme a földért fegy­verrel is harcoló kolumbiai parasztok győ­zelmének előjele lenne. „A forradalmi harc lángja most magasra csap szerte Amerikában. A forradalom zászlaja már nem csupán hatmillió kubai, hanem kétszázmillió latin-amerikai zászlaja is” — mondotta március 27-i beszédében Fi­del Castro. A tények alátámasztják szavait. Gadó György munkák végrehajtási módjá­nak kérdésével is. A felszólaló tagok egyértelműleg megálla­pították, hogy a házi kezelés­ben és a helyi anyagok fel- használásával elvégzett munka összehasonlíthatatlanul keve­sebbe kerül, mintha a közsé­gek vállalatokra bízzák köz­ségfejlesztési terveik megvaló­sítását. Dr. Révész László hi­vatkozott arra. hogy az érvényben levő rendel­kezések szerint a kormány is elsősorban a házi keze- léses megoldást ajánlja a községeknek, mert így sokkal inkább érvé­nyesülhet a lakosság segítsé­ge társadalmi munka formájá­ban, mint a vállalati kivitele­zés esetén. A vállalatok ugyan­is a társadalmi munkát nem nagyon használhatják fel a tervek kivitelezésénél. Elhatározta az állandó bi­zottság, hogy a járási tanácsok község- fejlesztési állandó bizott­ságainak vezetőit a közel­jövőben közös megbeszé­lésre hívja meg és tájékoztatja őket a leghe­lyesebb munkamódszerekről, valamint a községfejlesztésre vonatkozó rendelkezésekről. Az állandó bizottság ülésén felszólalt dr. Farkas Mihály, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának titkára is, aki fel­hívta az állandó bizottság fi­gyelmét arra, hogy a község­fejlesztési tervek végrehajtása terén egyes községekben az el­ső negyedév végén komoly el­maradás észlelhető. Az állan­dó bizottság előterjesztést tesz ebben az ügyben a megyei ta­nácshoz. hogy a tanács kérjen a végrehajtó bizottságtól sür­gős és részletes jelentést az el­maradás okairól. Dr. Farkas Mihály megálla­pította még felszólalásában, hogy az elmúlt évben fokozódott ugyan a tömegszervezetek szerepe a községfejlesztési munkában, de még mindig nem kielégítő, aminek döntő bizonyítéka az, hogy Pest megyében a társa­dalmi munka értéke lényege­sen kisebb az országos átlag­nál. Megyei szinten az idei községfejlesztési tervekben a társadalmi munka betervezett értéke mindössze hét és fél­millió forint, kevesebb, mint a költségvetési összeg 10 száza­léka. pedig az országos átlag 16 százalék. Hasonló jelenségek észlel­hetők a helyi anyagok fel- használása terén is. Kívánatos, hogy a tanács en­nek okairól is kérjen részletes jelentést a végrehajtó bizott­ságtól. Az állandó bizottság, amely­nek ezen az ülésen a Hazafias Népfront megyei szervezeté­nek, valamint a népi ellenőrzé­si bizottságnak a képviselői is megjelentek, úgy határozott, hogy dr. Farkas Mihály észre­vételeivel kiegészíti a megyei tanácshoz küldendő javasla­tát. 21 képzőművészeti szakcsoport — az alig egy hónapja ala­kult szentendrei képzőművé­szeti szakcsoport. amelyet Ónodi Béla festőművész ve­zet. — JÓL MŰKÖDIK a ceg­lédberceli községi könyvtár, a környék legkisebb könyv­tára. A négyszázötven köte­tes állománynak csaknem annyi olvasója van, mint amekkora a könyvtár kész­lete. Pavilon és szuverenitás A megyei tanács községfej- ’esztési állandó bizottsága ülést tartott Gárdonyi Géza elnökle­tével, hogy meghallgassa az idei községíejiesztési tervekről szóló jelentést. Dr. Révész László, a községfejlesztési cso­port vezetője ismertette a legutóbb ki­adott kormányrendeletet, amely a helyi tanácsokat arra kötelezi, hogy a köz- ségfejlesztési munkálatok­ban részt vevő társadalmi munkásokat negyedéven­ként utólag jelentsék be az SZTK-nál. Ennek a rendelkezésnek nagy ’a jelentősége, mert így a társa­dalmi munkások is teljes mér- ; tékben élvezhetik megbetege­désük esetén a betegellátási ■ kedvezményeket. ! Az elnöklő Gárdonyi Géza : javaslatára elhatározta az ál­dandó bizottság, hogy a megyei : tanács végrehajtó bizottsága 'elé javaslatot terjeszt, amely- ;ben a községfejlesztési szerve­zetek bizonyos átalakítását ; kéri. ■ A legtöbb községben ugyanis nincs külön köz­ségfejlesztési állandó bi­zottság, I ezeket az ügyeket az az állan­dó bizottság intézi, amely a ’gazdasági és a pénzügyi kér­désekkel is foglalkozik, pedig igen fontos lenne, ha minden községben lehetőleg műszaki képzettségű tagokból álló kü­lön községfejlesztési állandó' bizottság segíthetné a helyi tanács munkáját. : Az állandó bizottság meg- : állapította, hogy több járás a törvényes ren­delkezések helytelen értel­mezése következtében ha- • táskörét túllépve avatko­zik be ja községi tanácsok községfej- ílesztési munkájába, a hozzá ífölterjesztett vállalati költség- í vetéseken változtatásokat hajt ívégre, pedig erre nem terjed ;ki a hatásköre. A rendel kszé- ;sek ilyen téves értelmezése «csak fölösleges időpazarlást í jelent, s ez késlelteti a tervek ! végrehajtását. í Foglalkozott az állandó bi- ! zottsáig a községfejlesztési Jelentős eredménynek te­kinthető, hogy jelenleg már huszonegy képzőművészeti szakcsoport működik Pest me­gyében. Először — nyolc esz­tendővel ezelőtt — a nagykő­rösi képzőművész szakkör kezdte meg működését id. Rácz József festőművész ve­zetésével. A nagykőrösivel szinte egy időben kezdett a váci és a ceglédi szakkör is. Megyénk legfiatalabb képző- művészeti szakköre — talán furcsán hangzik, de így igaz! játékát ábrázolja ez a kép Zsámbokon. Micsoda, játék j és micsoda izgalom! A gyereksereg hatalmas üdvrival- gással rohamozza a „török bástyának’’ kinevezett borsó- í fajta-gépet; amelyet több mint . félmilliós költséggel vá- i sárolt és állított fel Zsámbokon a Hatvani Konzervgyár. : A gyerekek vitézül vívják, ostromolják az ódon fa- \ lak helyett a vadonatúj gépóriást, amely még állja ügyein ] az ádáz rohamokat, de ki tudja meddig? Szeretnénk ha ; válaszolnának erre az illetékesek, akik nem a legféltőbb ; gonddal óvják a népi vagyont. Vagy talán a beruházási keretből már nem futja egy '■ drótkerítésre ? '•

Next

/
Thumbnails
Contents