Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-02 / 79. szám
""«MlfYi4tm 1961. A PRIMS 2. VASÁRNAP MÉSZÁROS OTTÓ: Találkozás a történelemmel Végignéztem rajtuk_ s rémülten döbbentem rá, hogy az ijedtségtől szinte harmoni- kázik a lábam, ugyanúgy félek, mint ők. Bőgtek, én is bőgtem, habár azt sem tudtuk, hogy valójában mitől ijedtünk meg ennyire. jy if elé kémleltem, s akkor, is- jobban figyelve, hallottam csak meg, hogy géppuska ugat, s géppisztoly sorozatok recsegése tépi-marja a levegőt. A tető körül még mindig porfelhő szálldosott, s az egyik gerendacsonk meg- szenesedett végét mutogatta. Hátrább löktem a többieket, öntudatlan mozdulattal, s azok pisszenés nélkül engedelmeskedtek. A romot körülvevő nagy, gazos telekre németek futottak be, az egyik, ki tudja, miből jj keletkezett kupac mögött két-9 tő lehúzódott, s a többieknek 4 intve, hogy fussanak tovább, f előrefigyeltek. 4 — Nehogy sírjatok. Észre- 4 vesznek — suttogtam a töb- 4 bieknek, akik hófehér arccal 4 lapultak mögöttem, s a leg-4 bátrabb. Nagy Zsuzsi, Vajkó Pisti szájára tapasztotta a te- 4 nyerét, aki kétségbeesetten 4 rúglcapált emiatt. | A németek átfutottak a tel- í ken, eltűntek, csak az a 4 kettő maradt ott, moccanat- 4 lanul. 4 Lélegezni is alig mertünk, 4 melegünk lett, fáztunk, s ha 4 merünk, torkunk szakadtából 4 bőgtünk volna, de a félelem 4 még sírni sem engedett. í y A földre dűlt palánk végé- j vél, ahol ismét felmagaso- 4 dott, katona tűnt fel egy 4 pillanatra. A két német lőtt. Szilán- '9 kokká szakadtak a palánk 4 olajjal itatott deszkái, majd 4 csend lett megint. 4 4 M ennyi idő telt el? Öra 9 vagy néhány másod- 4 perc.. Nem tudom. Zsuzsi le- 4 vette a tenyeret Pisti szájá-% rőt, aki felszabadulva, mér- '9 gében belerúgott. 4 Füst, fülsértő robaj, s az 4 egyik német katona, karját 4 szétvetve% oldalra bukott. 4 A másik felugrott, futni 4 kezdett, amerre a többiek fu- 9 tottak, fejét furcsán visszate- 4 kerte, a palánk felé lesett. 4 Eltűnt. 4 Csend lett. 4 — Gabi! 4 — Kussoljatok! Elhallgattak. Pisti félreült, í valami fadarabbal játszott, c,v többiek összebújva, mint a'9 birkák. 4 y Akkor ismét megláttam a 9 katonát. A ruhája furcsa volt, 4 s a kucsma a fején soha nem 4 látott dolog. Orosz. 4 Görnyedten átugrott a le-4 dőlt palánkon, cafpmája alatt 4 megroppant a holaz épület fe~4 lé futott. 4 Uj katona bukkant fel, 4 megint egy másik, az első 4 után futottak, már négyen vol- 4 tak, alig lehettek tíz méterre 4 tőlünk, amikor az első fel-4 bukott. Annyira féltünk, hogy 4 alig jutott el tudatunkba a 4 géppisztolydörrenés. 4 A többiek a földre vetették4 maguk. 4 4 T izenkét éves fejjel felelősséget viselni nehéz dolog. De ha kell: tudomásul veszi az ember. Tizenkét éves fejjel én feleltem tíz gyerekért. Azokért, akik már nem ragadtak az anyjuk szoknyája mellé, de akik még magukért sem felelhettek. Rámbízták őket, mint a legnagyobbra, s a pincébe szorult ház minden eltűnt gyerekért engem nyaggatott. Az ostrom tíz napja után már nem csavargóit el egyik sem. Rendet tartottam közöttük, ha kellett osztogattam a pofonokat, s megszokták, hogy nélkülem nem kujtoroghatnak el sehová. De velem __ L ankadatlan lelkesedéssel gyűjtöttük a repeszeket, s bőséges volt a választék. A szovjet és a német tüzérség szakadatlanul felelgetett egymásnak, s aknaszilánktól a bombarepeszig, tíz kiló számra szedtük össze a halált süvítő vasdarabokat, s raktuk kupacba a hátsó udvar csak általunk ismert rejtekhelyén. Tjr átsó udvar. Proliházban íl laktunk, s a hátsó udvar összeért egy düledező, valaha raktárként használt épület kerítésével, s ha nagyobb kirándulásra ruccantunk ki, elkerülhetetlenül az omladozó épületben fejeztük be csavargásunkat. Az kimeríthetetlen titok volt, pókháló, leomlott falak, régi, elsárgult újságpapírok, s a mi, falakra firkált butaságaink, amiben hol ezt, hol azt a gyerelut neveztük ki a szamárnál is magasabb rendfokozatnak. Ide jártunk az ostrom napjaiban is, s nem zavart bennünket, hogy a környéken falat harapnak a robbanások, s döglött lovakkal, elhagyott tankokkal, roncs gépkocsikkal tele az utca. Nekünk megmaradt a romépület, s mindennél ez volt érdekesebb. Azon a napon is ott matattunk. Tízen -voltunk csak, Pucher Lacit nem engedte a mamája, mert nagyon köhögött, s nélküle surrantunk át a magunk lazította palánkré- sen, kapkodva lábunkat, mart a hideg, januári szél, s a rövid nadrág nem sokat takart. Vajkó Pista volt a legkisebb, hatesztendős, ő maradt utolsónak, az ő dolga volt mindig helyére illeszteni a rozoga lécet, ne lássák, merre vettük utunk. Most is ott ügyetlenkedett a léccel, megfeszülhetett, mert nem tudta rqegmozdítani. A többiek már beértek a valaha kaput jelentő nyíláson, én fele úton voltam, amikor éktelen recs- csenéssel szertefröcskölődött a háztető egy darabja, s Vajkó Pisti azt sem tudta, rémületében merre rohanjon. Visszafutottam, megfogtam a karját, s rémült arcába emelve fenyegető öklöm, ci- báltam magammal. Már megszoktuk a zenebonát, a robbanásokat, a pinceéletet, s azt is, hogy: nincs> de most, amikor a mi házunkat lövik, megrémültünk. i A többiek is ijedten bújtak össze, s amikor Pistivel beértem, azonnal körülvették: — Gabi! Menjünk vissza! — Gabi! Félek... \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V.\\\\\\\\\\S1\\W>1\X\V\\XV1VIWVXW1^VXXXXVXVVVXXY;^XWVVXXV Jevgenyij Dolmatovszkij: Munkásőrség A német pedig ismét lőtt. Honnan? ök tudták, mert az egyik furcsa, recsegő hangon mondott valamit a többieknek, azok ketten, mint a kígyó, kúszni kezdtek, s kiértek a szemünk sugarából. Az, aki szólt, odacsúszott, ahol az első orrabukott, átfonta a vállát, s a földön vonszolva magát és társát, felénk igyekezett. Ahogy a fal mellé ért, felegyenesedett, s gyors, erős mozdulattal felemelte a társát, s betántorodott a kapunyíláson. M eglátott bennünket, hirtelen a nyakában himbá- lódzó géppisztolyához kapott, de le is hanyatlott a keze, a félhomályt megszokva felismerte az összehúzódott nyájat. Mondott valamit, társához hajolt, feltépte rajta a vastag kabátot, s akkor láttuk, hogy tiszta vér a melle. A katona a másik mellére hajolt, durva mozdulattal feltépte az inget, rémülten néztük. hogyan szivárog kezére a vér. Felegyenesedett, ránknézett, majd társára mutatott, megint mondott valamit azon a furcsa, recsegő nyelven, s levette a bozontos kucsmát a fejéről. Bátortalanul ingattam a fejem, hogy nem értem, s láttam, hogy miközben mellém lépve, esetlen mozdulattal végigsimítja a fejem, szeméből a könny peregni kezd. Tavaszi játék Már langyosabb az áprilisi éj. Az őrjáratok kopogása gyér budai utcán, pesti téren. Iviámpa ég a házsorok között s egyenruhásán két vállas, zömök munkásőr ballag szembe vélem. Szunnyad a háztömb — vagy csak képzelem, s e jó nyugalmat csak a félelem, pisztolyok csöve saülte volna? Áttetsző, gyöngéd a fák lombja és az őrök lépte, mint a szívverés, úgy kong a nyíló hajnalokba. Nem vigyáztunk. S a História — mint annyiszor — újra komolyságra int: gondatlan élni még korán van! Az utcasor romos, ragyás, repedt, kés-villogású üvegcserepek s tátott sebek a ház falában. Nem felejtjük a vért s az árulást. — Vizsgáld, elvtárs, keményen át meg át, papírjaimat ahogy illik! — Mogorva őr. a bajsza már fehér, de mikor látja: szovjet útlevél — fáradt arca mosolyra nyílik. És kezét sipkájához emeli... S ...igen! Ilyen sapkája volt Neki, Neki is, a mi mesterünknek! S gondolatom még szóba sem talál, s az őr ajkán már Lenin neve száll, oly halkan, tisztán, mint az ünnep! Lám, áll a nép — hiába sok a rom — védi a munkás-paraszt hatalom, mely fegyverét marokra fogta. Barackvirág csillan a kert felől, a pesti utcán átballag az őr: munkaruha s lenini sapka... Baranyi Ferenc'Emlékeztető Szűk volt a bunker, mint paraszt-világkép, a sóhaj sok, az élelem kevés, elhasznált, gyönge gyomrokon, tüdőkön szirénázott a kín, a szenvedés. Anyád utolsó kendőjébe göngyölt foszló gyapjúval küzdve hideg ellen, apád kuckóba bújt, remélve-várva, hogy az utolsó német is kimenjen. S egy szép napon — tavasz volt és a jég a kráterbe-gyült vizen felengedett —_ az utcákon s a mélyvisszhangú erdőn elhallgattak a csahos fegyverek. Eljött a fény apádat megkövetni amint a kuckóból káprázva ment fel, s hozzád eljött az első csokoládé, oldalán három ukrán fegyveressel. Oly furcsa volt feljönni a világra melyről lemondott minden lentvaló! (Nehéz remélni széles, kék úszást, ha fekete-mélybe süllyed a hajó...) Pedig a rög, barázda népe akkor nemcsak a földhöz, de a földre jött föl, uralkodónak, fázósan kilépve az ezeréves, bénító időből. HJA MÁRKIN-. A Duna part fán ALBA REGIA A napokban mutatták be filmszínházaink az Alba Regia című új magyar filmet. Főszereplői: Tatjana Szamojlova és Gábor Miklós. (Részlet) fák között megvillan egy fehér női ruha és mintha csak egy heves szélroham kapná fel, lassan a sétány felé lebeg. A sétányon két, vidáman beszélgető lány jelenik meg. — Itt vannak, nézd csak, milyen jól berendezkedtek! — kiáltott fel Tonya, kezével a lóca felé mutatva. Akszenov felállt és lassan a lányok elé ment. Baharov és Guíevoj felállt a pádról. — Micsoda dolog ez? Félrevonultatok? — szólalt meg a ragyogó, kipirult, kigömbö- lyödött arcú Tonya. — Te is jó alak vagy, Sztyopa! Amikor krumplipucolásról van szó, akkor hívsz, hogy segítsek, most meg elrejtőzöl. Gulevoj boldogan mosolyogva lépett Tonyához. — Bocsánatot kérek ... soha többé ... Látod, már egészen átnevelődtem ... Még egykét nap és én leszek a legfinomabb gavallér. Meg akarta fogni Tonya kezét, de a lány elugrott és tréfásan összevonta a szemöldökét: — Sztyopa, ne feledkezz meg magadról! — fenyegette meg ujjával a fiút. — Nézzétek, ki jön ott — suttogta Nasztya a fák felé mutatva. A sétányon egy magas termetű harcos bicegett elő, mankóra támaszkodva. — Sztyopa bácsi! — kiáltotta Tonya és hanyatt-homlok rohant az öreg felé. Nasztya is utána szaladt, — Anaskin — szólt csodálkozva Baharov és ő is a lányok után sietett. Mindhárman körülvették az őrvezetőt, szóhoz sem engedték jutni, kezét szorongatva, összefüggéstelenül, egymást túlkiabálva kérdezgették: — Hogy kerül ide? Sztye- pán Haritonovics, hogy szolgál az egészsége? Hát Jánosi hol van, Sztyopa bácsi ? — Várjatok, várjatok, azt sem tudom, hol a fejem, ne egyszerre beszéljetek, csak szépen sorjában. Hagyjátok, hogy legalább egy kicsit nézhesselek Is már benneteket. Hiszen úgy sem reméltem, hogy valaha is meglátjuk egymást. Ejnye, de jó színben vagytok... A lányok odavezették Anas- kint a lócához és leültették. — Hű, de elfáradtam — sóhajtott nagyot az őrvezető. — Tudja az ég, mennyit jártam, végképp kimerültem. — Mondja már, hogy menekültek meg, Sztyopa bácsi? — faggatta az öreget Nasztya, elébe térdelve. — A saját erőcskénk mentett meg — sóhajtott hangosan Anaskin. — Akkor nagykeservesen elvergődtünk a barlangba a mieinkhez és majdnem egy hónapig ott feküdtünk. Az orvosunk, az az aranyos ember, valósággal a túlvilágról ráncigálta vissza az embereket, No, aztán apránként megerősödtünk és átvágtuk magunkat a mieinkhez. Mindnyájan átjutottunk, még csak meg sem sebesült közülünk senki. Eh, de mit me- íélgetek én itt — legyintett — látjátok, itt vagyok, élek. Hát ti hogy vagytok? — Jól, Sztyopa bácsi — felelte Nasztya. — Tonyának alaposan kijutott. Én meg tőképpen hátul ücsörögtem. — No még, hogy hátul — vágott’ közbe Tonya. — Ne higgyen neki, Sztyopa bácsi, mindig ilyen volt. Lenin- rendet és Dicsőség-rendet kapott. — Gratulálok, Nasztyenka, tiszta szívből gratulálok — szorította meg Anaskin a lány kezét. — A századosunk se százados már, hanem őrnagy — folytatta Tonya — és nem század-, hanem zászlóaljparancsnok. Vörös Zászló-renddel és Lenin-renddel tüntették ki. itt vannak, nézze, milyen szépen csillognak. — Látom, Tonyecska, látom — felelte az őrvezető —■ vártam én már ezt, régóta vártam, Anatolij Ivanovics, és most úgy örülök, mintha a saját fiam lenne. — Tonya meg folyton csak másokról beszél, magáról meg hallgat — mosolyodott el zavartan Baharov — őt is kitüntették. Dicsőség-rendet és Vörös Zászló-rendet kapott. — Hát ezt meg miért titkoltad el? — vonta magához To- nyát Anaskin. — Te kis piszeorrú, folyton csak csacsogsz. — De ez még nem minden ám, Sztyopa bácsi — avatkozott a beszélgetésbe mosolyogva Nasztya is — szerelmes is lett itt, hát ha még látná, hogy milyen legénybe! — Ugyan, eridj már — k Valamelyik magyar arisz- ; tokrata fehér márványoszlo- í pos, égbeszökkenő, karcsú tor- • nyokkal díszített háromeme- : letes kastélya. A hó már i teljesen elolvadt a tavaszi \ napsütésben. Az öreg gesz- i tenyefák és az ágas-bogas : akácok ágai mélyen a földre : hajolnak. Néhány tavalyról ; maradt levél és a kert csene- I vész füve árván sárgállik a I kora tavaszi napsütésben. Rit- kás pára száll a földekről, s I az áttetsző levegőben tavaszi i illatok lebegnek. A tisztára söpört sétányokon frissen szórt homok csillog, amelyben katonacsizmák és női cipők nyomai látszanak. A nyomok párosán haladnak egymás mellett, látszik, hogy aki erre járt, nyugodtan lépegetett. Itt senki sem siet, mindenki élvezi a nyugalmat és a csendet. Egy súlyos, virágos szőnyeggel borított kőlócán Akszenov, Baharov és Sztyopa Gulevoj üldögél. Csendesen beszélgetnek és sűrűn tekingetnek a kastély fehér oszlopai felé. — Fiúk, hol vagytok? — hallatszik felülről egy kötekedő, csengő hang. — Ez Antoska — mosolyo- dott el Baharov és vállával tréfásan megtaszította Gule- vojt — menj eléje, Sztyopa, téged keres. A márványlépcsőkön női ci- ■ pők kopogása hallatszik, a (Kötzer Henrik felvétele)
