Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

1961. Április 2. vasárnap «SI WECVEI ’^í&rSan MEGYEI TÜKÖR y f, A közeljövőben számos szov ^ jec filmet mutatnak be a ma- ^ gyár mozikban. ^ ... Az erőműépítkezésnél eg) ^ gyermekével magára maradi anya dolgozik. Látszólag Lju- ^ ba egész élete félre sikerült: ^ iskolát nem végzett, a munká- ^ ja nem érdekes és férjhez ^ mennie sem sikerült. Sokan ^ azt hitték róla, hogy könnyei g mű. Ráadásul olyan fiúvá # járt, akit könnyű sikerei meg szédítettek. Életében komoly ^fordulat állt be, amikor Doíi ^ na mérnök az építkezéshez ér ^ kezett. De vajon méltó párjí ^ lesz-e a mérnöknek egy pin- ^ cérnő? Ezen mindig elszcmo- ^ rodott. Leült tanulni, ritkáb ^ ban járt a táncterembe. ' ^ napról napra erősebbnek ^érezte magát. Hogyan alakult í Ljuba, nyolcéves kislánya és 7 Dolina mérnök további sorsa? ^ Erre ad választ a Jurij Liszen- ^ ko rendezte „A repülőgép ki- í lenckor indul’’ című film. £ „A varos peremen’ című ^ film a legfiatalabb szovjet stú- ^ dió, a Moldova-Film alkotása. ^ Egy külvárosi utcában él a vi­Jy Új szoviet filmek Magyarországon MPÜ F eküdt a fiú a földön és az eget kémlelte. A felhők útját. Játékosan behunyta a szemét. Életet képzelt a fel­hőkbe. Lám, ott egy táltos. Amott a sereg. Vékony csíkok az égen, mintha a nyílvesszők suhannának a levegőben. Ott robog az egész had. Elől szilá­iul vágtat Szánk, a vezér. A távolban leselkedett az isme­retlen ellenfél. Harcba indul­tak a kunok. Szánk nevét viselte a ta­nya, ahol lakott. Azért álmo­dott ott a merész vezérről, a puszták fiáról. Vihar kereke­dett a határban és a szél en­gesztelhetetlen ellenségként szétzilálta a felhőket, a tál­tost, a sereget, a kunokat, a vezért és az álmokat. És a fiú hirtelen egyedül maradt a rideg valóságban. Szülei egy­szerű emberek. Az édesapja vagyona? A két keze. Tudása? A négy elemi. Édesanyjának sem több. Ismeretlen ellenfél leselke­dett a fiúra, akárcsak a ku­nokra. Az élet. Nem sokat sej­tett róla, csak családja sze­génységét, erőfeszítéseit látta. Nem tekinthetett túl a bugaci határszél gémeskutas világán. Még gyerek volt, amikor egyszeresük megváltozott min­den. Tavasszal, április elején. Mintha szabadabban lélegzett volna a természet, mélyebbet szippantottak a levegőből a pusztaiak is. Felemelte fejét a Balassi- esalád is. Nem érezte magát többé már idegenül, bizonyta­lanul Szánk vezér földjén. Megváltozott a világ a fiú kö-^ rül is, lassanként kitárult j; előtte az élet kapuja. ^ T eltek-mültak az évek és ^ egyszerre csak elérkezett £ a pályaválasztás ideje. Tanár £ szeretett volna lenni. Irodai-£ mat tanítani a gyerekeknek. í Amikor tervét apja meghal- g lotta, örült, de félt is. Boldog $ volt, hogy ember lesz a fiá-$ ból. Rossz sejtések is gyötör ték. Négy elemijével nem kö-% vetheti a fiát, a veréb sem ^ szárnyalhat olyan magasba, £ mint a sas. Anyja döntötte el £ a vitát a szívével, érzésével, a ^ fia mellett. ^ Kecskemétre került isko- ^ Iára. Az irodalom, a tanárig pálya egyelőre még vágy-fj álom. Az élelmiszeripari tech- $ nikumba jár, ahol szivacsként £ szívta magába a tudást, az£ újat. Néha elpirult, mint egy% kamaszlány. Társai jobbára ^ városi gyerekek — nemcsak hat rend fehérneműt és ízle­tes hazait hoztak hazulról bő­röndjükben, hanem gazdagabb alpműveltséget is. Amikor osz­tálytársai beszélgettek, a kis Pista csak hallgatott. Csapek és Goldóni, Pirandello és Hal­tai, ismeretlen nevek. Tizenöt esztendős korában először ült igazi színház néző­terén. A kecskeméti Katona József Színházban. A Bánk bánt játszották. A diák csak ült a helyén és nem solzat ér­tett az egészből, sem Bánk bán lázadását, sem azt, hogy Tiborc a szegény nép forra­dalmi alakja, és hogy Gertru­dis királyné a Habsburg- elnyomás jelképe. Valósággal rázúdult a drá­ma élménye, az öt felvonás kuszának, bonyolultnak tűnő eseménylavinája. Napokig vi­harzott a tizenöt éves diák­ban a legnagyobb magyar dráma hatása. Bújta a köny­veket, Katona Józseftől, aki valaha ugyancsak Kecskemé­ten diákoskodott, mintegy másfél évszázaddal előbb, mint ő. L assanként megeredt a nyelve, amikor diáktár­sai az irodalomról, könyvek­ről, színdarabokról vitatkoz­tak. Az iskolában, sajnos, több kémiaóra volt, mint ma­gyar, mégis talált rá módot, hogy szinte átrágja magát irodalmunk legjelentősebb mű­vein. Sikerrel birkózott meg iskolai tanulmányaival is és az élelmiszeripari technikum elvégzése után Fóira került, Kerekes András: Fiatal ének Ahogy születtünk, a tűzbe léptünk, s első szavunk már a jajkiáltás, riasztó félelem lett a létünk, altatóként anyánk motyogta, hogy ádáz időben balszerencsére élünk. Ösztönünk mélyén is él az emlék, a bombákba fulladt döbbenet, a halál, mit ránk melengetett, hogyha pillanatra elfelednénk, hát álmunkba is visszaüzen még. De átölelt a rend és a kor figyelmesen körénk települt, s fényre érő, szomjas életünk ma szabadul már árnyaitól. Nem balszerencsére: győzelemre lett az ember! s belőlünk nőnek a csodák, mit birtokló arccal vigyáz a világ, ha szabad szivünk majd kiteljesedett. lökte meg szelesen Tonya a barátnőjét — mindenfélét ki­találtok. Ne hallgasson rá­juk, Sztyopa bácsi. — Na, és te, Anatolij Iva- novics — komorodott el Anas- kin — felkutattad a tiédet? — Igen, Sztyepán Harito- novics — felkutattam — fe­lelte komolyan Baharov — már a negyedik levelét kap­tam meg. Egy bombázásnál megsebesült és mélyen hát­raszállították az ország bel­sejébe, Alma-Atába. Hamaro­san hazatér. — Na látod, minden rendbe­jött. Te meg folyton aggód­tál. Emlékszel, hogy össze­szidott az ezredparancsnok, mert hozzáutaztál? Pedig na­gyon rendes lány. Mint or­vos is jó és nagyon rendes nő, nyílt tekintetű, egyszerű. — Miért hallgatta ezt el, gárdaőrnagy elvtárs? — sza­ladt ki Tonya száján. — Már három napja vagyunk a szanatóriumban, már minden­féléről beszélgettünk, a leg­fontosabbat eltitkolta? — Tonya, Tonya, nem illik így beszélni a zászlóalj­parancsnokkal — szakította félbe Anaskin. — A zászlóaljnál nem is fogok így beszélni. Ott csak négy szavam lesz: „elnézést kérek”, „értettem”, „igen”, „nem”. De most szanatórium­ban vagyunk és ő nem zász­lóaljparancsnok, hanem egy­szerűen Anatolij Ivanovics, sőt, csak Tolja. Úgy ám! — Lassabban, lassabban, türtőztesd már magad egy kicsit — állította meg a szó­áradatot Anaskin és a kissé távolabb álldogáló Akszenov- ra és Gulevojra mutatott: — Hát azok ketten, kicsodák? Tonyo Akszenovhoz és Gu- levojhoz szaladt. Elkapta a kezüket és ünnepélyesen be­mutatta őket Anaskinnak: — Ez a komoly férfiú itt Nyikoláj Szergejevics Aksze- nov, a múltban — hogy úgy mondjam, a történelem során őrnagy, jelenleg pedig gárda­alezredes. Sztyopa bácsi, ő az a bizonyos Nasztya Koljá- ja. Bár az ember nem egé­szen ismeri ki magát náluk: lehet, hogy Kolja Nasztyája, de az is lehet Nasztya Koljá- ja. Ez a fiatalember meg itt, a maga druszája, Sztyopa Gulevoj. Csakhogy akármeny- nyire is druszája, egy csöp­pet sem hasonlít magára. Ma­ga nyugodt, megfontolt ember, ez meg csak olyan, hát szóval, Gulevoj. — Ez, Sztyepán Haritono- vics, hogy úgy mondjam, a Tonya Sztyopája — tréfál­kozott Baharov — vagy eset­leg Sztyopa Tonyája. — A gárdaalezredes elvtárs­sal már bizonyos mértékig ismerjük egymást — mo­solygott Anaskin. aztán valami eszébe jutott, össze­vonta a szemöldökét és szomo­rú hangon tette hozzá: — Igen komoly üzenetem van az ön számára, alezredes elv­társ. Egy lány feküdt a tá­bori kórházban, az kért meg, hogy adjam át önnek ezt a kis levélkét. Egy összehajtogatott papírt vett elő a zsebéből és oda­adta Akszenovnak. Mindnyá­jas figyelmesen néztek Aksze- novra, aki kibontotta a le­vélkét és arcán öl mos sá­padtság ömlött el: — Varja — szólalt meg — kér, hogy írjam meg neki haza, hogy hol temették el azokat, akiket a verebi ko­Gyárfás Endre: „BEJÁRÓ“ FIATALOK NYITÁNY A hajnal keble kibomlik a városi ég muszlinja mögül, s ti rohantok felé falu-anyátok harangszóból szőtt szoknyája mellől, rohantok a város, a gyár, a gép felé, pedig még elsőt sem kukorékolt künn a kakas. Fut az út, s mögöttetek tovatűnnek a földek, a szántók, kukorica, búza, gyümölcsös, s velük a gond, a paraszti gond, a jövőt féltő felelősség. prózai Érvek Azt magyarázzátok, hogy biztosabb igy a kenyér, meg a munkaidő sem olyan nagy. hónap sem telik el, s már pénzt kap az ember; Aztán, mondjátok, könnyebb is a városi munka, az nyolc óra csupán s nyáron még strandra is elmehet, izzadtan, aki fáradt, hűs, csobogó víz várja... KIÁLTÁS S otthon a földek? A földeket otthon dédapa szántja, reszketeg innal jár a barázdában nagyapánk is, mert jaj, az ifjú erő úgy hűtlen lett ma a földhöz, elszakadt az anyja harangszóból-szőtt, szénaillattal hímzett szoknyájától, és, jaj, gyöngül a régi erő, jaj, ritkul a régi barázda, holnapután már senkise lesz, ki a szántót járja?! UTÓPIA Holnapután? — ó holnapután talán már ősi mederbe térül e vers, így: „Gép aratja búzánk lankadatlanul, Es a fiatalság vetni is tanul, Visszatér az Ifjú — a föld visszahúz — S új energiákat gyújt az „ős humusz”. ELEG1A Mondanám e verset, zengeném tovább, ám a „helyi helyzet” egyre mostohább. Mert a gépek gyűlnek, ezer és ezer, De ki rájuk ülne — gyárudvart seper. Fut a vonat, *s kezetekbe olcsó könyvet gyűrögetve, álmodoztok, szeretnétek hősnek lenni, csillagrendszert fölfedezni, állni a posztot... Fut a táj is, tovatűnik szőlő, szántó, hőst-teremtő, hősre-váró... ZARÓKÉP A föld, a hősre váró, megtenni hőseit; ki most nem hagyja cserben, azon majd ő segít. Es visszatér az ifjií — ha már asztal terül, a nagytányérhoz ülne — de érdemtelenül! Aztán a búzatáblát szemléli délután, s szól elérzékenyülten: „E táj az én Hazám”, S a duzzadó kalászok súgják egymás között: Itt hős lehetett volna — de inkább megszökött." I íme jöttén íme jöttén a tavasznak a Charisok rózsát takasztanak; ím elült a tenger vésze, szabadon üst megint a réce... (Arany János fordítása) > v\\\\\\\\\\\v\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w delmeskedni kell — moso- ^ lyodott el Anaskin. y — Bizony, méghozzá min- f den vita nélkül — nyúlt a Z nővér az öreg hóna alá és az Z épület felé vezette — még lesz Z idejük beszélgetni, egy egész^ hónapig lesznek itt. — Oh, én is egészen megfe- ^ ledkeztem róla — kapott a ^ fejéhez Baharov — nekem is í már rég kezelésre kellett vol- 6 na mennem. Már egy teljes Z órát kések. Na, az ebédnél ta- Z lálkozunk — búcsúzott el és Z elsietett a kórházpavilonba. Z — Na és ti merre? — pil- ^ lantott Tonya Akszenovra és ^ Nasztyára. — Hát ti? — adta vissza a Z kérdést Akszenov. Z y — Mi itt jobbra megyünk, a ^ Duna-parton végig. ^ — Mi meg balra — nevetett Z Nasztya. Z — Csak tessék — rázta meg Z kötekedően Tonya a fejét, ^ belekarolt Gulevojba és ^ gyengéden húzta magával a ^ sétány felé. — Menjünk, Nasztya —^ mosolyodott Akszenov. z Kiértek a Duna-partra. A Z bővizű folyó lomhán csap- Z kodta a partot nagy hullámai- Z val. Meredek jobb partját ké- Z kesszürke, ritkás köd bori- Z tóttá. A bal parton végtelen Z síkság terüle el. amelyet né- Z hol erdők és kertek tarkítot- Z lak. A nap ragyogó sugarai Z a hó utolsó maradványait is ^ eltüntették. Az egész föld új- j jáéledt, hatalmas erők hal- Z mozódtak fel benne a tél fo- Z lyamán és most könnyedén Z vetette le magáról a piszkos, £ füsttől megfeketedett hó utol- Z só maradványait is. ^ Anakreon : Ludmilla Maresenko és Oleg Z Sztrizsenov a Fehér éjszakák- í ban. Z z dám, okos és szép Vera. Öt a ^ derék Radu, egy kisipari sző- ^ vetkezet vezetője szereti. Egy Z idő múlva összekülönböznek és Z sokáig nem találkoznak ... Z \ Végre aztán mégis viszontlát- Z \ ják egymást a városi építkező- Z \ sen... Z \ J.. A pétervári munkások Z : egy csoportja — köztük Gav- Z/ \ riil Ivuskin —, Lenin felhívá- Z Isára 1918-ban az Altáj vidéké-^ íré költözik, hogy megszervez-^ íze az első kommunát. Itt sok^ !jóbarátra talál. A parasztok^ • hallgatnak rá. Csák a szép ku- i Vera (L. Butyenyina) és Radu (V. Salevics) A város pe­remén című filmben. „A Kobra-hadművelet”. Cse­lekménye napjainkban játszó­dik, a szovjet határőrök hő­siességét és leleményességét mutatja be. Raisza Sztrucskóva játssza a „Hamupipőke" című színes ba­lettfilm főszerepét. Bemutat­ják még Lev Tolsztoj regé­nyéből készült „Feltámadás” című filmet, a Dosztojevszkij regénye nyomán forgatott „Fe­hér éjszakák”-at, a Vilisz Lá- cisz regényéből alkotott „Vi­har előtt”, s az amerikai Ar­thur Miller darabjából készült „Az ügynök halála” című fil­meket. Láklányt, Ljubását nem sikerül Ivuskinnak meggyőznie arról, hogy a kommunárok oldalán van a helye. A lány ugyan beleszeret, de nem tudja meg­érteni Ivuskin terveit. A hő­söknek sok viszontagságon kell átmenniük, de útjaik szétvál­nak ... Erről szól a „Kenyér és rózsák” című játékfilm. A „Rettenetes éjszaíkák” cí­mű film meséje a Szevasztopol ostroma idején lejátszódott eseményeken alapul. Uj szovjet kalandos filmet ajánlunk, e műfaj magyar kedvelőinek figyelmébe: ez a Tadzsik-Film stúdió alkotása, ahol a Gyermekváros KISZ-’, titkára lett. Újabb lázas ta-‘, nulásra ösztönözték az ifjú- j sági mozgalom frissítő hullá- j mai. És a harc napja egyszeresük ’■ elérkezett: váratlanul megbíz- ’, ták a váci Madách Imre mű-’, velődési otthon igazgatói tisz-’, tével. Az előjelek nem sok: jóval kecsegtették, mert az; otthon előző vezetője kién-; gedte kezéből a gyeplőt. Alko- \ holgőzös talponálló és ízléste-; len tánc dívott a jobb sorsra\ érdemes falak között. A be- \ csületes váci szülök nem is ’, szívesen engedték gyermekei-’, két a művelődési otthonba. ’, Riadót fúvatott az új igaz- j gató. Harcba indult a kis- \ fröccs és a féktelen rock and j roll ellen. Kulturált életet• akart teremteni. Azt szeretné, 1 ha a művelődési otthon ismét’, visszaszerezné a becsületes; váci szülők és fiatalok bizal- í mát. Nemcsak a tudás fegy-l vereivel indul csatába, hanem \ sziklaszilárd hittel is. Vallja, \ hogy nincs nagyobb boldog- • ság a földön, mint az embe­reknek visszaadni a művé­szetbe vetett hitét. Irodalmi esteket, színdarabokat tervez. Kezdetben talán csak önkép- zőköri színvonalon, később pedig már talán közönség előtt. És rendezni is fog. Lé­pésről lépésre közeledünk régi vágyához, ha nem is tanár­ként, de művelődésiotthon- \ igazgatóként rávezetheti a \ fiatalokat az irodalom csodá- ’■ latos útjaira. Molnár Károly : t A PUSZTAI FIÚ vácsműhelyben halálra kínoz­tak, menjek el... és ha le­het, tegyek a sírjukra egy cso­kor virágot és ültessek egy gesztenyefát... Ott fekszik Fegya Torbin is. Varja sze­rette őt. Fegyát Varja szeme láttára kínozták halálra. — Varja, az egészségügyi? — kérdezte Nasztya. — Igen, Varja Ivolgina — felelte lehorgasztott fejjel Ak­szenov, majd hirtelen Anas- kinhoz fordult: — Maga lát­ta őt? Életben marad? — Életben marad, persze, hogy élni fog — felelte Anas­kin — rengeteg vért adtak neki. Éjjel-nappal el sem mozdultak mellőle az orvo­sok. Már a gyógyulás útján halad. Az égési sebek már kezdenek behegedni az ar­cán. Csak hát az ajkai... Teljesen hiányzanak az ajkai... Repülőgéppel vitték Moszk­vába. Az orvosunk azt mond­ta, hogy utána növesztik az ajkait. Vannak nálunk olyan orvosok, akik már ilyen bo­nyolult műveletet is el tud­nak végezni. Élő testet utá­na tudnak növeszteni. — Na, és hogy érzi magát?' — érdeklődött Akszenov. — Jól. Maga írta a levelet. Aztán egy másik papírra ezt írta nekem: „Most már nem halok meg. Csak Fegyáért fáj a szívem.” A baráti beszélgetést egy ápolónővér szakította félbe. Odalépett az őrvezetőhöz és szigorú hangon kérdezte: — Maga Anaskin? Micsoda dolog az, még a formaságo­kat el sem intézte és már a parkban sétálgat? Már min­denfelé magát keressük. Gye­rünk. jöjjön velem azonnal az orvoshoz. — Ugv látszik, itt enge-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents