Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-18 / 90. szám

«w MEGVEI 1961. ÁPRILIS 18. KEDD KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa eredményes munkája elismeréséül 60. születésnapja alkalmából Dinnyés Lajosnak, az országgyűlés alelnökének és Németh László Kossuth- díjas írónak íród munkássága elismeréséül 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdem­rend kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket hétfőn Dobi István, az Elnöki Tanács el­nöke nyújtotta át. Készítik a fészket a paradicsomnak A túrái Galgamenti Terme­lőszövetkezetben az idén is nagy területen kertészkednek. A kertészet területe megkö­zelíti a 300 katasztrális hol­dat. Többek között 40 hold paprikát, 70 hold káposztát, 80 hold paradicsomot és 20 hold dinnyét termelnek, hogy csak a jelentősebb növényeket említsük. A palánták jól fejlődtek, s rövidesen kezdődhet a kiül­tetés, Most folyik a 80 holdas paradicsomföldön a fészekké­szítés. Egyetlen nap 26 400 fészket készített el a kertész­brigád. ____________ J ól jövedelmez a törzsbaromfiállomány A kartali Üj Élet Termelő­szövetkezetnek 356 darab ba­romfija van. Az első negyed­évben közel hétezer tojást ér­tékesítettek, átlag egy forin­tos áron. A törzsbaromfiállomány mellett az idén jelentős szám­mal nevelnek rántandvaló csi­bét és kacsát is. Május végén szándékoznak átadni ötezer darab szerződött csibét, és még az első félév során felnevelnek ötezer pecsenyekacsát is. A nagy tárcsái kommunisták segítséget várnak Az elfelejtett répaszeletek Felvételi vizsgált idején — Drága kisfiáin, határozd már el, mi akarsz lenni? — Micsoda dolog az, hogy egy termelőszövetkezet tagsá­gának több mint kétharmada nő, de egy sincs belőlük a vezetőségben? Az asszonyok csak dolgozzanak, de szavuk ne legyen semmihez?! Ilyen és ehhez hasonló ki­jelentések hangzottak el — tegyük hozzá mindjárt: jogo­san — még három-négy hó­nappal ezelőtt a nagytarcsai Rákóczi Termelőszövetkezet­ben. Csakugyan így volt: a több mint kétszáz főnyi mun- kabíró tagság kétharmadát a ' lányok, asszonyok tették ki, de a legmagasabb tisztség a munkacsapatvezető beosztás volt, amit asszonyok betölt- hettek. A női egyenjogúság és ezzel összefüggésben a tsz-demok- rácia kökül sejtett zűrzavar tisztázása végett mentünk ki nemrégiben a Rákóczi Tsz-be. Kiderült, hogy az első prob­lémát illetően elkéstünk: a február közepén megtartott zárszámadó közgyűlés korri­gálta a hibát, három asszonyt beválasztottak a vezetőségbe. Nem késtünk el viszont más, olyan problémák feltárásával, amelyek hatása egyformán érezhető a szövetkezetben és a községben. Az első — és ebből követ­kezik a többi — a pártszer­vezet gyengesége. A termelőszövetkezetben — megyénkben szinte példa nél­kül álló eset — egyetlen párt­tag sincs. Pedig ha valahol, itt valóban nagy szükség lenne a kommunisták össze­fogására, dinamikájára! A tsz elnöke egyéves isko­lán tanul, Zsámbékon. A fő- agronómus mindössze két hó­nappal a zárszámadás előtt került a szövetkezetbe: a fő­könyvelő még később, január végén. Helyzetük rendezetlen voltára jellemző, hogy áprili­sig a tsz egyikükkel sem kö­tötté meg a munkaviszonyu­kat rögzítő szerződést. A párt- szervézet — vagy pártcsoport — már bizonyára felfigyelt volna erre. Az első év gazdasági mér­lege közepes: 22,30 forintot fi­zettek egy munkaegységre. A munkaszervezés gyengeségein kívül ebben feltétlenül szere­pet játszott az elnök távolléte, a főagronómusí és főkönyve­lői tisztségek betöltésében be­állott változás. E kisebb-na- gyobb válságok kihatásait egy erős, összeforrott párt­szervezet lényegesen csök- | kentheíte volna. Hiányzott a pártszervezet segítsége a főagronómus la­kásproblémájának megoldásá­ban is. Ki tudja, meddig kel­lett volna Horváth Gábornak napi hét órát utazgatnia la­kásától a munkahelyéig, ha a községbe kihelyezett központi pártszervező és a járási szer­vek nem figyelnek fel erre a tarthatatlan helyzetre?! Sajnos, a községi pártszervezet sem tudott hatékony segítsé­get nyújtani a szövetkezetnek. A szervezetnek mindössze hat tagja és három tagjelöltje van; a titkár kivételével mindannyian értelmiségiek vagy alkalmazottak. (A köz­ségben lakó kommunista munkások az üzemi pártszer­vezetükhöz tartoznak.) A tag­létszám és az összetétel beszé­desen bizonyítja a pártépítési munka gyengeségeit. Pedig a termelőszövetkezetben többen is vannak, akik munkájuk és emberi magatartásuk alapján érdemesek a párttagságra. Felvételükre eddig azért nem került sor, mert a pártszerve­zet titkára január óta nem hí­vott össze taggyűlést. Nincs a termelőszövetkezet­ben nőbizottság sem. Életre- hívásához éppen a pártszer­vezet nyújthatta volna a leg­több segítséget, de nem nyúj­tott. Pedig a nők szerepe a szocialista mezőgazdaság meg­szilárdításában ma már senki előtt sem kétséges. S ahhoz, hogy ezt a szerepet betölthes­sék, nélkülözhetetlen a nő­mozgalom szervezett ereje. Nem mehetünk el szó nél­kül a termelőszövetkezetet patronáló üzem felelőssége mellett sem! A fő­városi XXI. kerületi Építő­ipari Vállalat kommunistái sajnálatos módom elhanyagol­ták önként vállait kötelezett­ségüket: utoljára decemberben látták őket a szövetkezetiek. Még a járási pártbizottság ki­bővített vb-ü}ésén sem jelen­tek meg — pedig meghívták őket —. amelyen éppen a ter­melőszövetkezet megszilárdí­tásával kapcsolatos feladato­kat vitatták meg. Probléma tehát van bőven. Most az a kérdés, mit kell tennünk megoldásukra? Az első feladat feltétlenül a párt­élet fellendítése a községben s a pártesoport megalakítása a termelőszövetkezeiben. En­nek érdekében a járási és a megyei pártbizottság azon fá­radozik, hogy rövid időn be- ‘ lül megfelelő pártszervezőt küldjön a községbe. Olyan pártszervezőt, aki a helyi kommunistákra támaszkodva, egyidejűleg igyekszik megol­dani a termelőszövetkezet és a községi pártszervezet gond­jait. Olyan pártszervezőt, aki tevékeny segítséget nyújt a tömegszervezetek létrehozásá­hoz, s a meglevők tartalmi munkájának megjavításához. Segítenie kell a járási párt­bizottságnak abban, hogy mi­előbb megfelelő titkár kerül­jön a községi pártszervezet élére. Támogatnia kell a párt­szervezőt egyik legfontosabb feladatában, a pártépítésben. Biztosítson minden lehetősé­get a járási pártinstruktornak ahhoz, hogy minél több időt tölthessen ebben a sok prob­lémával küszködő községben. Miért van szükség a segít­ségre, az operatív beavatko­zásra? Azért, mert a nagytar­csai pártélet problémája nem egyszerűen pártügy. Sokkal több annál: az egész termelő­szövetkezeti község ügye. Hi­szen a falu népének boldogu­lása elsősorban a termelőszö­vetkezettől függ. Annak fej­lődéséért, felvirágzásáért pe­dig legtöbbet a kommunisták tehetnek. Ny. É. Aki zukorrépát termel, tudvalevőleg nemcsak pénzt, de természetbeni juttatást is kap a gyártól. Cukrot, me­laszt, répaszeletet. Nem min­denkinek. van azonban szük­sége mindegyikre, sokan le­mondanak például a répasze­letről és ennek fejében is készpénzt kapnak, amelyet azonban a gyár csak hóna­pokkal az átvétel után szo­kott a répaátvételt intéző földművesszövetkezet útján eljuttatni a termelőkhöz. Ilyen esetben persze, aki nem tart valamilyen természetbe­ni juttatásra igényt, már elő­zőleg be kell hogy jelentse az illetékes földművesszö­vetkezetnél. Ez történt tavaly Dobáson az 1959-es cukor­répatermés átvétele után az e Iszámolásná l. Mindazok, akik lemondtak a nekik járó répaszeletről, bejelentették ezt a földművesszövetkezet­nél, aztán türelmesen várták pénzüket. Később egyik-másikuk ér­deklődött ugyan, mi van a répaszelet árával, ilyenkor azonban a földművesszövet­kezetnél megnyugtatták, majd megkapja, ha a gyár el­küldi a pénzt. Telt múlt az idő, csakhogy a pénzből még­sem lett semmi. Ezt a dol­got néhány hete megtudta Dabasi Áron társadalmi el­lenőr, a MÉK nyugalmazott dolgozója, mire levelet írt az Ercsi Cukorgyárnak. A gyár válaszából azután kiderült, régesrégen elküldte már a répa szelet ekért járó pénzt a Dabasi Föld művesszövetke­zetnek. Ezekután a társadal­mi ellenőr a földművesszö­vetkezet irodájába ment, ott azonban senki sem tudott a beérkezett pénzről felvilágo­sítást adni. Átnézte a köny­velést, abban pedig a pénz- ■ nek semmi nyomát sem ta­lálta. Amikor végül felmutat­ta a cukorgyár levelét, elis­merték ugyan, hogy jött va­lami pénz Ercsiből, de az már olyan rég volt, egyszerű­en elfeledkeztek az 59-es ré- palcampányról, meg a szele­tekről is, hát még az azért járó pénzről. Különben is kis összegről, alig valamivel két­ezer forintnál többről van szó... A társadalmi ellenőrt ez a felvilágosítás nem nyugtatta meg. Most az arra illetékes hatóság vizsgálja, adminiszt­ratív mulasztás, vagy esetleg szándékos „feledékeny ség” volt-e az oka, hogy a terme­lőknek nem fizette meg a ré- paszeleteík fejében érkezett pénzt a Dabasi Földműves­szövetkezet. (sz.) Több bús — nagyobb jövedelem A ceglédi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet több évi szí­vós munkával nagyméretű, eredményes állattenyésztési üzemágat alakított ki. Az ál­lattenyésztés évről évre szép jövedelmet hoz. különösen amióta nemcsak hizlalt álla­tot, hanem tenyészanyagot is adnak el. Az idér) tovább növelik az állattenyésztés és állattartás kereteit, mind a hizlalást, mind a tenyészállat nevelést. A múlt évi 500 darab hízott- sertés helyett például 1600 ál­latot kívánnak az idén meg- hízlalni, a múlt évben értéke­sített negyven tenyészsertés helyett pedig 350 darabot ad­nak majd át az év folyamán a TEGI-nek. Növelik a baromii létszámot is. HUSZONÖT KIVÁLÓ MESTER KITÜNTETTÉK A LEGJOBB KISIPAROSOKAT Hány naprendszeren van értelmes élet ? Alig terjedt el — századunk húszas évei végén — az amalörrádiózás. az újságok hasábjain máris jelentkeztek izgatott műkedve­lők, akik bizonykod­tak, hogy készülé­kük — mikrohullá­mon — jelzéseket fo­gott fel a Marsról és más, közeli bolygók­ról. Annyiban volt alapjuk e híradások­nak, hogy — a mai rádióteleszkópokat megelőzve — va­lóban sikerült né­hány amatőrnek fel­fogni valamit a világ­mindenség kóbor rádióhullámaiból, A baj azzal kezdődött, hogy e jelzésekbe értelmet akartak be­lemagyarázni, titok­zatos üzeneteket ki­hámozni belőlük. Az idealista angol csillagásznak. Jeans- nak a századunk harmincas éveiben nagy hívőtábora volt a kapitalista orszá­gokban. Jeans — többek között — ta­gadta más bolygó- rendszerek létezését a miénken kívül. Ez­zel együtt tagadta élet lehetőségét, bár­hol a kozmoszban. Az amatőrök felfo­gott jelzéseit, így teljes egészében a képzelet birodalmá­ba utálták, mert le­hetetlennek tartot­ták, hogy a csilla­gok és esetleges boly­góik bármiféle rá­dióhullámzást — természeteset. vagy mesterségeset — bo­csáttassanak ki. Még a negyvenes évek elején számí­totta ki több fizi­kus és csillagász, hogy a világminden­ségben léteznek úgy­nevezett rádiócsilla­gok is, szép szám­mal. A második vi­lágháború tjechnikai szülötté, a radar, fé- )nyesen igazolta. eze­ket a feltevéseket. A háború után a ra­darok egy része tu­dományos intézmé­nyek birtokába ju­tott és kezdetét ve­hette a világűr rá­dióforrásainak rend­szeres felkutatása, tudományos alapo­kon. Jeans, geocentrikus elméletét F eszenkov szovjet csillagász­akadémikus döntötte meg véglegesen az ötvenes évek elején. Két svéd csillagász 1942-ben megállapí­totta a 61. Cygni A. csillagának pálya há­borgásaiból, hogy ebben — a Hattyú — csillagképben egy bolygó jelenléte vi­lágosan kimutatha­tó. Ezután, gyors egymásutánban még hét másik bolygó- rendszert fedeztek fel. Feszenkov zse­niális elmélete sze­rint az élet lehetősé­ge áll fent a Nap­típusú — sárga tör­pe — csillagok boly­górendszerein. A sárga törpe csillagtí­pus — Napunk is eh­hez tartozik — gya­korisága valószínű­vé teszi, hogy ga­laktikánkon belül száz és százezer bolygón van élet. Ugyanígy a többi tejútrendszerekben is. Másik kérdés már az, hogy ezek közül a létmegnyilvánulá­sok közül hány van olyan amelyik ké­pes rendkívüli erős­ségű rádióleadók és felvevők építésére? Viszont ilyen be­rendezésekkel ren­delkező értelmes lé­nyek — nem feltét­lenül emberhez ha­sonlók — létezése számos naprendsze­ren nagyon is való­színű. Az utóbbi években már több állam tu­dósai foglalkoztak — ma is foglalkoznak — a tervvel, hogy olyan szuperérzékenységű, forgatható rádióvevő­tornyot építenek a közeljövőben, ame­lyik — különleges ér­zékenységénél fog­va — képes lesz a világűrből érkező adások zűrzavarából kiválasztani a jel­csoportokat. ame­lyek bizonyos logi­kus sorrendben so­rakoznak egymás után és eltérnek a távoli csillagok ter­mészetes rádiósugár­zásától. Arra nem gondol­hatnak, hogy zenét vagy beszédet érzé­kelhessenek, mivel a rádióhullámok ereje — az óriási távolsá­gok miatt — fokoza­tosan csökken, de ha logikus jelcsopor- tokat fognak fel, ez megcáfolhatatlan bi­zonyítéka lesz an­nak. hogy Földün­kön kívül is léteznek értelmes lények. Darázs Endre Régen túljutott mór kézmű­iparunk jó hírneve az ország­határokon! S, hogy ma sem nyilatkoznak kisebb elismerés­sel a külföldi szakemberek kis­iparosainkról ;— az elsősorban a nyerészkedni nem. akaró, de a munkájukat lelkiismerete­sebben és odaadóan végző mes­terek’ érdeme. Meg is bedsüli kormányzatunk a nemes ha­gyományokat őrző, jó hírne­vüket féltő kisiparosokat. Bizonyíték erre a megyei ta­nácson lezajlott tegnapi kis ün­nepség. amelyen immáron harmaöízben tüntettek ki szor­galmas megyei kisiparosokat. Huszonöt, legnagyobbrészt munkában megöregedett ősz hajú mesternek adta át Keleti Ferenc, a megyei ta­nács vb-elnöke a szakma kiváló kisiparosa című ok­levelet. di házakat és most, hatvan éves korában kapta az felső ki­tüntetést. Czövek István gyom­rot ácsmester kerek fél évszá­zada járja a környék falvait lankadatlan szorgalommal. De a fiatalabbak képviselői is ott voltak a kitüntetettek között, mint például Ju­hász Jenő rádiószerelő, vagy ifjabb Bálint János. Az oklevelek átadása után fehér asztal mellett ismerked­tek egymással a megye, a KIOSZ és a minisztérium kép­viselői a kitüntetett kisiparo­sokkal. (sp) A cégtáblák alatt Ünnepi köszöntőjében hangoz­tatta, hogy a becsületesen dol­gozó, s a lakosságot szolgáló és a szakma jó hírnevét öreg­bítő kisiparosokra büszke a mi országunk, s munkájukra szá­mít a szocializmust építő nép­gazdaság. Többen a falusi mes­terek közül a télen lezajlott átalakulás során még aggódva gondoltak jövőjükre — most mi" ezek a mesterek is láthat­ják, hogy a szövetkezetbe lé­pett volt kisiparosok megtalál­ják számításukat, de a meglevő magánkisiparosokra is számít a falu népe. Fölhívta Keleti elvtárs a jelenlevő kisiparosok figyelmét, hogy a többi 'Ézmű- vessel együtt a jövőben is fá­radozzanak azért, hogy minél jobban kielégíthessék a lakos­ság igényeit. Dr. Gervai Béla. a KIOSZ országos elnöke a szövet­ség nevében üdvözölte a kitüntetett Pest megyei kisiparosokat, s hangsúlyozta, nincs megtisz- telő-bb feladat, mint a népet szolgálni. Továbbra is erre kell hát törekednie a megyei kis­iparosságnak. Meghatott örömmel vették át a kitüntetettek az elismerő okleveleket. Többen elmondot­ták, hogy harminc-negyven­éves magánkisipari tevékeny­ségük után ez az első elisme­rés. Albertfi József ráckevei kőműves kisiparos harminc éve építi, javítja már a csalá­F . riss tavaszi szél cibálja a falusi kisiparosok cégtábláit. Egy- egy ilyen tábla gazdáját megláto­gattuk. Nevezete­sen Ráckevén Varga József ko­vácsmestert. Né­hány hónappal ez­előtt lépett be a helyi' Árpád Tsz- be. jó mestere a szakmának. Vaj kezében a vas, s olyan könnyedén játszik a hatküós kalapáccsal, mint cukrász a habve­rővel. Legnagyobb gondja: mennyit kell egy munka­egységért ková­csolni. A többi kö­zött 22 ekevasat kell élezni. Egy munkaegységért pedig harminc fo­rint jár. — Tudja, hová akarok kilyukad­ni? — kérdezi a mester. — Nem. — Hát oda, hogy azelőtt a ko­va zsmester a piac­ról élt, s a termé­nyek árából tud­ta meg. milcént alakult kint a ha­tárban az élet. Most megtudja piac nélkül is. mert attól függ a munkaegység ér­téke. — Hívták a tsz-be? — Hívtak. A fa­lu döntéséhez iga­zodtam. Szövetke­zetbe léptek az emberek, bevitték a lovakatm szeke­reket . . . kimarad­hat hát a kovács? Annak is bent a helye. Tanulmányozza a munlcaegység- könyvet, de ki­váltképpen az alapszabályzatot. ~ — Ez mire jó? — Ha esős az idő — válaszolja a mester — sokszor alig férek be a műhelybe, annyi tagtárs jön ide össze. Vitatkoznak a jogokról, meg kötelességekről. Végül kérdezik, hogy mit szólok hozzá én. Butasá­got nem mondha­tok a mi kis „köz­gyűléseinken", így aztán ismernem kell az alapsza­bályt alaposan. Ezért olvasgatom... Úgy lehet, a rác­kevei kovácsmes­ter nemcsak a va­sat edzi? F ülöp Rezső gyóni cipész­mester a konyhá­jában épített do­bogón dolgozik. Talpbört hasít és kijelenti: — Uj cipőt ma már nemigen ren­dnek a faluban. — Miért? — A gyári ké­szítményt veszik. Igazuk is van. Az könnyebb, ol­csóbb, meg szép is. Én már csak a családnak készi- fek új cipőt, kü­lönben mindig ja­vítok. Szép mun­ka ez is, ha gond­dal műveli az ember. F ajda Sándor gyóni női fodrászmester üz­lete zsúfolt. Min­den széken asz- szony vagy lány ül, s mikor meg­tudják, mi járat­ban vagyunk, szinte egyszerre mondják: — Még egy női fodrászt adjanak a falunak. Egy kevés. Vaj­da mestert sokszor már reggel hat órakor felzörgetik az élelmesebbek. Az üzlet sarkában egy kislány ül. Ti­zenöt kilométert kerékpározott a tanyáról, hogy szőkeségét apró hullámokba kény­szerítsék. De mi­ért daueraltatnak ilyen apró hullá­mokat? A mester és a vendégek is azt mondják, fa­lun ilyen kell. Vá­rosban nagy hul­lám a divat, mert ott sűrűbben ^el­jutnak a fodrász­hoz. Falun kis hullám kell. Az lassan kienged, s akitor lesz belőle városias nagy hul­lám. Vajda mes­ter szerint: — .4 falu óvato­san közelíti meg a Jivatot, csak azt használja fel. ami szén is. meg hasz­nos is.... Griff Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents