Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-18 / 90. szám

\ 1961. ÁPRILIS 18. KEDD mecvBi \flh4an Másfélmilliót ér évente Ügy nyitott be a szerkesztő­ségi szobába, mint egy katona­korú ifjú — tempósan, frissen, tele tavaszi energiával: — Miért nem jöttök?! Rég jártatok felénk... Most vol­tak nálunk Pestről kutatók ... Csak úgy futtában beszél a félszázadot megélt, jótermetű ember. Tört mondatokkal, sie­tősen. Mert valóban siet a ceg­lédi szeszfőzde igazgatója. De azért felugrott mégis a szer­kesztőségbe, hogy elmondja az újságot Mi újság ? Már a Gellért-hegy oldalá­ban levő házban ülök — Rak- csányi László professzor szo­bájában. A Kertészeti Főis­kola borgazdasági tanszék ve­zetője az egyik Ceglédet járt vendég. Őszülő, kedves em­ber. — Szép utunk volt. A „sző­rösszívű” tudósnak Is örül a lelke, ha ilyet lát..: — Miért indultak? — Néhány éve, hogy az or­szágban először kezdtek hoz­zá az újfajta pálinkafőzéshez. — Csák nem műanyagos... — Maradtunk az eredetinél! A különbség az, hogy eddig száz fokon, s afelett. főzték ki a szeszt — S most? — Fele, sőt negyede melegen. Ügy, hogy kiszívjuk a leve­gőt. s a vákuum alatt ennyi­vel hamarabb kezd forrni. Cegléden is van ilyen üzem­rész. Ezért mentünk..j — És a helyszín? — Meglepő volt! Én még ilyen főzdét nem láttam. — Ugyan! — Az ilyen helyek általában arról nevezetesek, hogy bűz van, az udvaron térdig érő por, vagy sár, szétszórt 'cefre. — S itt? — Tisztaság, rend. jó leve­gő. pedig az ország legna­gyobb szeszfőzdéje. Embert alig látni. Gépekből csak a legfontosabbat, de több do­logra jól használhatóén. Cefre — fakaró alatt — A legnagyobb meglepetés mégis ez volt: műanyag taka­ró alatt találtuk a betonme- dencéket, ahol öt-öt vagonra való gyümölcs erjed főzés előtt. — Takaró? Minek? — Az újítók jói gondolkoz­tak. amikor szinte légmente­sen elzárták a betöltött cefré- nekvalót. — Haszonnal-e? —, Egy tizedével kevesebb szesz párolog el a levegőben. Sok ám ez, ha meg kéne in­ni. Másfél millió forintot ér évente, de legalább ilyen fon­tos, hogy így. iól elzárva hó­napok alatt sem kezd büdö- södni, romlani. Olyan marad az illata, mint a friss gyü­mölcsé. Hát ilyen aromájú lesz a pálinka is... Bölcs tett volt. Kijár érte mindenfajta elismerés. „Főzze a föld" Azon már csodálkozni sem szabadna, amit ezután hallok: a mélyből várható forróvíz­zel akarja főzni a pálinkát a ceglédi igazgató. — Ehhez mit szól a tudo­mány? — Kézenfekvő: helyesel. Mondtam már. hogy a vákuum­főzéshez viszonylag alacsony hőfok elegendő. A forróvíz megteszi. — Ezek szerint... — Főzze a föld saját mele­gével. Ami tüzelő kellene hoz­zá, használják másútt. Ingyen­ben csak jobb ... Ebben maradunk. Együtt a tanulmányi úton járt Solz Al­bin professzorral és Oszt- rovszky Antalné tudományos kutatóval. Ők hitelesíthetik, amit itt elmondtam. És amit most sietve és örömmel hozzá­írok: A ceglédi szeszfőzde nem­csak a fővárost ölelő megye, de az egész ország első ilyen üzeme. T. Gy. Öt évi börtönre ítélték a monorí MÉH-telep sikkasztó vezetőiét Vetőmagtolvajokat ítélt el a bíróság bony Gyulát 4 és Habony Istvánt 3 hónapi börtönbünte­tésre ítélte. Ugyanakkor kö- ( telezte őket az okozott kár j megtérítésére is. A Ceglédi Járásbíróság most tárgyalta ifj. Dudás Mihály és hét vádlott társa bűnügyét, akik a múlt évben az abo- nyi Kossuth Tsz-től nagy mennyiségű árpa- és búza­vetőmagot loptak el. Dudás Mihály 34 éves abo- nyí lakos, az ottani Kossuth Tsz tagja, Hamar Jánossal és ifj. Tóth Józseffel, az Abo- nyi Gépállomás traktorosá­val megbeszélte, hogy az ár­pa, illetve a búza vetése ide­jén a vetőmagból néhány zsákkal együttesen ellopnak. Miután első kísérletük ifj. és id. Király István és Ki­rály Istvánné segítségével si­került és a termelőszövetke­zet vezetősége sem vett észre semmit, nekibátorodva újabb és újabb vetőmagmennyi­séget loptak el. így összesen tíz mázsa árpa és közel ti­zenkét mázsa nemesített bú­za vetőmagot tulajdonítottak el a vetés ideje alatt. Az el- j lopott gabonát részben a Ki- ! rály-csaiádnak. részben pedig Habony Gyula és Habony j István abonyi lakosoknak ad- ; ták el, jóval annak forgalmi j értéke alatt. A most megtartott tárgyald- j son a bíróság ifj. Dudás Mi- I hályt tíz, Hamar Jánost j nyolchónapi börtön és ezer- j ezer forint pénzbüntetésre, ifj. Tóth Józsefet 5, ifj. Király Istvánt 4, id. Király Istvánt 7, Király Istvánnét 5, Ha­Bűncselekmérfy és bűncse­lekmény között különbség van. Nemcsak abban, hogy az egyiknek a büntetése csupán párhónapos szabadságvesztése, a másiké viszont esetleg élet­fogytiglani börtön, hanem ab­ban is — hogyan követik azt el. Az egyiknél durva, primi­tív módszer, a másiknál olyan rafinéria mutatkozik, amely miatt a bűncselekmény lelep­lezése — éppen ezért — nem könnyű. Ilyen fondorlatosán, bűnszövetkezetben elkövetett csalást, sikkasztást leplezett le a múlt évben a rendőrség. Ennek a nagyszabású bűnügy­nek harminckét vádlottja állt most — fellebbezés folytán — a Legfelsőbb Bíróság előtt. A Pest—Bács—Nógrád me­gyei MÉH Vállalat monori te­lepe évek óta a legeredmé­nyesebben működött. Vezetői nemegyszer kap­tak jutalmat, kitüntetést és a különböző vállalati értekezeleteken is példa­ként állították őket a többi kirendeltség elé. Két évvel ezelőtt gyanú me­rült fel; nem lehet minden rendben a teleden. Tüzetes vizsgálat következett, amely­nek eredményeként a pénz­tárt, a begyűjtött anyagok készletét a legnagyobb rend­ben találták. Csupán jelen­téktelen szabálytalanságokra derült fény, amelynek meg­torlásaként a vállalat igazga­tója kisebb-nagyobb fegyelmi büntetést szabott ki. És ment minden tovább a régi kerékvágásban. Történt aztán, hogy az egyik katonai alakulat parancsnoka, az alakulatnál összegyűlt hul­ladékok értékesítése körül szabálytalanságot észlelt. Be­jelentést tett a rendőrségen és a; MÉH központjában is. Ojabó vizsgálat indult, amely most már a bejelentés alap­ján hamarosan felderítette a több százezer forintos csal és sikkasztás minden rejtett szálát. Gerő László, a monori MÉH- telep vezetője, összebeszélve Fekete Józseffel, a telep fel­vásárlójával — későbbi telep­Vizhálózat-bóvités — Ravatalozó építés —■ Parkosított tanácsháza Új boltegységek POMÁZ TERVEIBEN Mint már hírül adtuk, Po- mázon felszabadulásunk 16. év­fordulója előestéjén nyitották meg az ország legújabb és egyben a főváros bemutató filmszínházaival vetekvő szé­lesvásznú mozijának kapuit. Téved azonban, aki azt hiszi, hogy a másfélmillió forintot érő reprezentáns fiimszinfház elkészültével a pomázi tanács ez évi községíejlesztési tenni­valóit befejezte. Korántsem. Fontosságát tekintve hadd említsük elsőnek a máig sem megoldott problémát, a víz­kérdést. | Igen, Pomáz jó vízben sze- | gény. A'jelenlegi 11 közkút ! mindössze hatszáz ember nor- j malis ellátásához elegendő vi- | zet ad, míg a lakosság több ' mint kilenctized része fertő­zött, saját kútjaiból fedezi szükségletét. A község alatti földrétegek vizszegények, ép­pen ezért a tanács — meghall­gatva a szakértőket — ezután sem saját területén fúrt kutak­ra gondol, hanem továbbra is a szentendrei vízművek szol­gáltatta Duna-vizre. F.nnek okából ebben az esztendőben 40 ezer forin­Eibűcsúztatták Kassai Géza elvtársai­Héttőn a Kerepesi-teme­tőben vettek végső búcsút harcostársai, jóbarátai, peda­gógus kollégád és tanítványai Kassai Gézától, a kommunista mozgalom régi harcosától, az MSZMP Pártfőiskolájának igazgatójától, a történelemtu­dományok doktorától. A Kos- suth-mauzóleum előtti téren felállított ravatal körül dísz­őrség állt: Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, a Központi Bi­zottság titkárai, továbbá a párt Központi Bizottságának, a forradalmi munkás-paraszt kormánynak számos tagja, a pártfőiskola tanári kara és hallgatói, a Művelődésügyi Minisztérium és más intézmé­nyek, szervezetek képviselői. A gyászolók soraiban ott volt a Szovjetunió budapesti nagy- követségének küldöttsége is, V. I. Usztyinov nagykövet ve­zetésével. A munkás-gyászinduló hang­jai után Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára búcsúzott a párt nevében az elhunyttól. Á veresegyházi kultúrotthonban felcsendült a zongora, pufog- jii kezdett a dob és Kissné Ké - kessy Ilona vá­ci tánctanárnő vezé nyszavára körsétába kez­dett a tánctan­folyam 55 vizsgá­zó növendéke: 30 kislány és 25 kisfiú, leginkább az általános isko­la felső osztályá­nak tanulói. A lányok tetőtől tal­pig csipkében, nylonban, de akad szép nép­viseletbe öltözött parasztkislány is, a/ fiúk ünnepé­lyes sötét ruhá- ban, itt-ott meg­villan a divatos csokornyakkendő is. Nemcsak a ru­ha: a hangulat is ünnepélyes. A tánctanárnő ve­zényszavára be­mutatják, mit ta­nultak a hathetes kurzuson táncból és illemtanból. Sorra látjuk az ismert társastán­cokat, a hagyo­mányosakat és az újakat egyaránt: a keringő és fox mellett a rumbát és a sambát s vé­gül a pestikét, ezt az új, kedves magyar táncot. Némelyik pár a felnőttek biz­tonságával mozog, némelyik aranyo­san csetlik-botlik, de végeredmény­ben mind meg­tanult táncolni és megtanulta az illemet: hogyan kell felkérni, vezetővel — elhatározta: kis mellékkeresetre tesz szert. Erre olyan módszert dolgoztak ki, amelynek segítségével csalásaik, sikkasztásaik anyagi kihatásai nem a MÉH-nél, hanem a hulla­dékokat átvevő vállala­toknál jelentkeztek. Módszerük lényege a követ­kező volt: a Metál lochémia, a TEMAFORG, a Fémötvöző Vállalat és a Kartonlemez­gyár anyagátvevőivel megál­lapodtak, hogy a monori teiep által szállított anyagok meny- nyiségét a mérlegelésnél több­nek tüntessék fel. A MÉH az átvételi bizonylat alapján a Nemzeti Bankon keresztül en­nek a fiktív mennyiségű anyagnak az ellenértékét in­kasszálta az anyagot átvevő vállalattól. Ezzel még csupán annyi történt, hogy a MÉH meg nem engedett anyagi előnyhöz jutott, az átvevő vállalatok viszont ráfizettek az üzletre. Fekete József azonban meg­találta a módját, hogy a ma­guk kis pecsenyéjét megsüt­hesse. A telep raktárkészlete így ténylegesen is többet mu­tatott, mint a könyv szerinti készlet. Ezt a többletet úgy sikerült eltüntetni, hogy azt beszervezett bűntársaitól kész­pénzjegyzéken egyszerűen új­ból megvásárolta. Vagyis: olyan hulladékanyagokról, amelyeket már régen a telepen tároltak, még egy­szer vásárlási utalványt állítottak ki. Ezzel a tényleges és a könyv szerinti készlet is egyenesbe jött. Ez volt az oka annak, hogy a vállalati ellenőrzés nem tudta felderíteni a bűn- cselekményt, mert — csak sa­ját portáján söpört. A telepvezető és helyettese, Csorba Pál gyömrői, Jenei István vasadi, Orosz Mihály vecsési és Pöllák Rudolf pi­lisi .felvásárlók, segítségével, vette fel a többletkészletről kiállított készpénzvásárlási utalványra járó pénzt, ame­lyen aztán megosztoztak. Ter­mészetesen az említett átvevő vállalatok anyagkezelői sem önzetlenül mérlegeltek sza- rt > talanul: általában a nem­létező. de általuk a mérlege­lési jegyen feltüntetett anyag értékének, harminc-ötven szá­zalékát kapták fáradozásuk jutalmául. Fekete és társai ezzel a módszerrel százötvenezer forintot sikkasztottak. Bűnlajstromukat ezenkívül számos visszaélés is terheli. A Pest megyei Bíróság Fe­kete Józsefet öt, Orosz Mi­hályt, háromévi, Burián Józse­fet és Kalemen Istvánt két­évi és hathónapi, Kludák Jó­zsefet, Zelei Jánost, Brutki Józsefet és Egyed Lajost két­évi és négyhónapi, míg Erő Lászlót tízhónapi börtönre ítélte. További huszonhárom vádlottat három-nyolc hónapi börtönbüntetéssel sújtott. Fellebbezés folytán az ügyet most tárgyalta a Legfelsőbb Bíróság, amely a megyei bí­róság ítéletét helybenhagyta, egyedül Orosz Mihály bünte­tését mérsékelte — egészség- ügyi állapotára való tekintet­tel — másfél évi börtönre. Győri Mihály VVXXVXXXVX,NXVVVVXXXV,-XXXXXXVVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Kovács Gábor, a szerszámgyár mühelybizottsági titkára mosolygós szemmel int a soron következőknek: ne izgulj pajtás! nem is érzed! Egy-egy donor átlagosan 3.2 decili­ter vért ad, amelyet az egészséges szervezet rövidesen újratermel. Alig két perc s máris kíváncsian nézheti Pataki László, mi­képpen nyomja rá a sterilizált gézt a parányi sebre az Országos Véradó Központ szakképzett ápolónője. Kinn az előcsarnokban egy pohár citromos tea és kényelmes szék várja. Rövid pihenő után elindulliat az ebédlő felé, ahol a többiek már vidáman falatoznak. Az asztalokon piros tulipán, no meg virsli, sütemény, gyümölcsszörp várja őket. A héttagú Mező Imre brigád a szerszámgyár­ból arról tárgyal, hogy ez igazán nem volt nagy dolog. (Szöveg: Komáromi Magda, kép: Gábor Viktor) tos költséggel elkészítteti az ehhez szükséges tanul­mányi tervet. Szerepel a község ez évi ter­vében egy korszerű ravatalozó építése is. Ennek építési költ­sége meghaladja a 170 ezer fo­rintot, amibe nem számít bele a sok ezer forintot pótoló tár­sadalmi munka. A ravatalozó — tekintve, hogy a nyolcezer lelket számláló községben évente 60—70 ember hal meg — ugyancsak nélkülözhetetlen intézménnyé .vált a fejlődő, kulturálódó községben. E pil­lanatban nincs kép a társadal­mi munkafelajánlások helyze­téről, de a lakosság munkát vállalni nem tudó része már eddig is több mint 12 ezer fo­rinttal járult hozzá a létesít­mény költségeihez. Elkészül­tek már a tervrajzok is, ame­lyeket Kovács József mérnök, • az Építésügyi Minisztérium dolgozója társadalmi munká- | ban végzett. Május elsejétől (három új, illetve átalakított boltegy- séggel gyarapodik a köz­ség. Régi adósságként, a Diófa ut- ! caiak részére ezen a napon ön­kiszolgáló bolt nyílik meg. A másik újdonság a Piac téri ve­gyesbolt helyén nyüó csemege­bolt lesz, míg a harmadik ke­reskedelmi egység, az italbolt helyén létesítendő háztartási bolt, javítja tovább Pomáz áruellátását. Végül, de nem utolsósorban a község építése-szépítéséből a tanácsház sém marad ki. Tá­gas előterét kő, illetve vasrá­csos kerítés öleli körül, s talán mire végképp elkészül — má­jus 1-re tervezik — addigra az udvar parkosítását is befeje­zik. A. E. tánc közben vi­selkedni, tánc után helyre kísér­ni, leköszönni. A vizsgabál es­te 9-ig tartott s addig a kis kul­túrotthon zsúfo­lásig megteli, táncoló fiatalok­kal, bámészkodó öregekkel. Tánc­vizsgás kislányom kipirult arccal szaladt oda hoz­zánk a szívposta, a tombola tánc­szüneteiben és én — immár ki tudja, hányadszor, érez­tem, hogy át kell adnom a he­lyem a táncpar­ketten a fiatalok­nak s a fal mel­lett. ülve, már csak bámészkod- hatom a pestikéző fiatalokra. Fazekas Mátyás TÁNC VIZSGA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents