Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-16 / 89. szám

f fEST HEGYEI K-ߣtt4tm 1961. Április i6. va$Arnap Hogyan lehet biztosítani . a sertéshizlalási szerződések megkötését? Karók az aszódi határban ból. (A termelőszövetkezetek egyébként a szerződéskötésből jelenleg csaknem négyszer annyi sertésre kötöttek szer­ződést — a kisebb állomány ellenére is —, mint a háztáji gazdaságok és az egyéb állat­tartók.) Rosszul teszi és hiábavaló­ságot cselekszik az a párt­vagy tanácsi vezető, aki köz­ségében, járásában a termelő­szövetkezeti vezetők nyakára jár, hogy azok kössenek ser­téshizlalási szerződést. Első­sorban oda kell menniük hiz­lalást szerződést kötni, ahol sertés és takarmány is talál­ható — a tsz-tagokhoz, a köz­ségben sertéshizlalással foglal­kozó iparosokhoz, nyugdíja­sokhoz, úgynevezett kétlakiak- hoz stb. Egy-egy község számára előírt állatszerzióési terv — még ha termelőszövetkezeti községről van is szó — nem azt jelenti, hogy azt a terme­lőszövetkezetekkel kell csu­pán megkötni. Noha egy kissé „kényelmetlennek” tűnik — hiszen a lakosság zöme ísz- tag —, hasonló felvilágosító munkát kell végezni most a termelőszövetkezeti tagoknál, mint annak idején, amikor egyénileg gazdálkodtak. A ter­melőszövetkezeti vezetőségek segíthetik a pártszervezetek és a tanácsok ilyen irányú munkáját, de nem pótolhat­ják azt. A szerződéskötési tervek teljesítéséért — mint állami feladatért — a taná­csok a felelősek. A hiányzó 30 ezer sertéshiz­lalási szerződés megkötése azonban még abban az eset­ben sem könnyű feladat, ha a tanácsok, a pártszerveze­teikkel összefogva szervező munkáit végeznek az állat­tartók között. Nem könnyű a feladat. A termelőszövet­kezeti tagok többségénél — főként a télen belépettek körében — különösen nagy „szeme” van a takarmány­nak. Van annyi takarmá­nyuk, hogy 2—3—5 disznót is meghizlaljanak, de tarta­lékolják a takarmányt. So­kan azt mondják: „jó helyen van a padláson, ki tudja, ka- pok-e annyi takarmányt a közösből, hogy saját szük­ségletemre meghizlaljak majd egy-két disznót”. Őszintén szólva bizalmatlanságuknak van még alapja. Az utóbbi években — erre ösztönöztek a különböző ren­deletek is — jelentősen el­tolódott a tsz-tagok részese­désénél az arány a pénz javá­ra. Sem a felsőbb intézkedé­sek, sem a helyi gyakorlat nem vette figyelembe, hogy a termelőszövetkezeti tag — aki egyik napról a másikra lett azzá — -szemlélete nem változik meg egycsapásra. To­vábbra is foglalkozni kíván állattenyésztéssel és csak ak­kor érzi magát biztonságban, ha a padlásán elegendő ta­karmány van. Ez a szemlélet egyfelől előnyös a népgazda­ság számára, mégpedig azért, mert. a szövetkezeti tag a ház­táji gazdaságában is árut akar termelni. Hátrányos azonban azért, mert amint a szerződéskötés jelenlegi szám­adatai bizonyítják, tartalé­kolja a takarmányt, gátolja az egészséges gazdasági fo­lyamatot. Mi lehet a jelenlegi hely­zetből a kivezető út? A meg­oldás kézenfekvő: eloszlatni a termelőszövetkezeti tagok egy részénél mutatkozó bi­zalmatlanságot oly módon, hogy biztosítani keli: az ősz­szel háztáji állatállományá­nak eltartásához, illetve hiz­lalásához szükséges mennyi­ségű takarmányhoz jut Az egyik forrás, amely­ből a termelőszövetkezeti tag takarmánygabonához jut, az a háztáji föld, a másik az, hogy a tag részesedésé­nek bizonyos megváltoztatása réwén a munkaegység érté­kének 40—50 százalékát ter­mészetben kapja. Néhány mazsa szálas- és szemesta­karmányt ez is jelent csa­ládonként. Legelőnyösebb azonban, mind a közös gaz­daság, mind pedig az egyes családok számára, ha a ter­melőszövetkezetek vezetősége az anyagi érdekeltségen ala­puló jövedelemelosztási for­mát honosítja meg. A ter­ven felül termelt kapáster­mény 30—50 százalékát kap­ja meg a tag természetben. Ez serkenti arra, hogy jóval a terven felül teremjen az általa művelt főid. A külön­böző „csatornákból’1 tehát összejön, .annyi takarmány, amennyi nemcsak a család részéi-e hízóba fogott sertés meghizlalására elegendő, ha­nem szerződést köthet az ál­lammal is. A termelőszövetkezetek kö­zös ^ sertésállományának nö­veléséről egy pillanatra sem lehet megfeledkezni, hiszen a cél az, hogy minél hama­rabb a közös gazdaságok árutermelésén nyugodjon az ország ellátása. Amíg ez az idő el nem érkezik, addig bát­ran kell támaszkodni a ház­táji gazdaságok árutermelé­sére. Ma tehát még oda kell menni szerződést kötni, ahol van sertés — a termelő­szövetkezeti tagok háztáji gazdaságaiba. Mihók Sándor Az agyonnyúzott kövesúton egymást érik az autók és a motorkerékpárok. Nyomukban sűrűn gomolyog az esőtváró föld szürke porfelhője. Az Aszódról Kartal irányába igyekvő utasok pillantása érdeklődés nélkül siklik át a tájon: nincs semrrii érdekes... A kövesút. mellett ugyan van némi mozgás. Egy asszony és egy ember karókat vernek a földbe. Mellettük egy növendék fiúcska álldogál és ügyesen, szorgalmasan ado­gatja a következő cöveket. De hát ez nem esemény, nincs mit nézni rajta... Egy asszony, meg egy em­ber karókat vernek a földbe. Melle" tűk egy növendék fiúcs­ka álldogál és ügyesen, szőr­ei h asan adogatja a követke­ző cöveket. Parcellázás folyik itt a kövesút mentén, az Al­sócsapás dűlőben, az aszod' Aranykalász Termelőszövetke­zet répaföldjén. A tábla olyan, mint ez asztallap. Formára is, simaságra is. Negyvenötholdas „aszta'lap”, amelyre jó pár család évi cukoradagja kerü; majd, ez ember, a nap, a föld és az eső jóvoltából. S hogy pár kockával több jus­son minden családnak, hát parcelláznak ... Ahogy végigmegyek a tábla szélén, számolom a fehéren sorakozó cövekeket. Huszon­ötöt számolok, most verik a huszonhatodikat. S valóban, rajta a szám: 26. Mellette a név: Lipták Józsefné. Nagy Andrásné növényter­melési brigádvezetőnő és Sztriskó Márton fogatos bri­gádvezető végzik ezt a mun- í kát. S abba sem hagyják, míg száztízhez nem érnek. Ennyien vállaltak ugyanis cu­korrépa művelést, eredmé­nyességi jövedelemelosztás alapján. Liptákné például 500 négyszögöl cukorrépa munká­ját végzi el két hold kukorica, 800 négyszögöl burgonya, egy, hold napraforgó és 400 négy­szögöl mák művelése mellett. — S miért kell számozott cövek? — érdeklődöm a szin­tén jelenlevő Lajtos János el­nöktől. — Mert tavaly kicserélget­ték a neveket... Elmondja aztán, hogy a múlt évben is próbálkoztak a területvállalással, de a ha­nyagabb tagok kihúzták par­cellájukból a nevükkel ellá­tott cöveket és kicserélték egy jól megművelt parcella jelző­karójával. Természetesen emiatt sok volt a vita. A szá­mozott karó aztán, amely min­den növényféleségnél azonos számot és nevet visel, véget vet az ilyen mesterkedésnek. — S mi történik akkor, ha egyik tagnak rosszabb föld jut, mint a másiknak? —kér­dem az elnököt. — Egyforma mindenkié! — ? — Ez a negyvenötholdas tábla azelőtt vagy negyven parcellából állt, egészen odá­ig — int a magasfeszültségű villanyoszlopok soránál kez­dődő búzaföldig, amely vagy kétszáz-háromszáz méternyire zödellik. Természetesen ahány gazda, annyiféle a föld. így aztán az ősszel keresztbe szántattuk. A parcella pedig, amit itt kimérnek, végighú­zódik az egészen, s jut bele mindenfajta régi darabból. És már a gyengébbek sem gyen­gék, csak esetleg voltak... Az c:-zel Jó mélyszántást kapott. A trágyával sem spóroltunk, most meg pétisó' szórtunk. Csak egy kis eső kellene már... Hetek óta nem esett. CD A beszélgetés aztán már a szövetkezet irodájában foly­tatódik a feljegyzések között. Lajtos János elnök a tervek­ből sorolja a tagok által vál­lalt kapások mennyiségét. Ku­koricából 180 holdat, burgo­nyából 42 holdat, mákból 27 holdat, napraforgóból 25 hol­dat, s természetesen a 45 hold- nyi cukorrépát is, területvál­lalás alapján kiosztják a ta­goknak eredményességi jöve­delemelosztás alapján. Az Aranykalász Termelő- sz" -etkezetben a múlt évben is eredményességi alapon vé­gezték a kapások jó részének művelését, de premizálás nél­kül. Az idén először vezetik be a prémiumrendszert, s ez a tagság körében nagy meg­elégedést váltott ki. Mit kapnak a tagok? Kuko­ricánál 25 mázsa csövester­més a terv, jól előkészített, egységes talajon. Az egy hold megműveléséért a tag a mun­kaegységkönyv alapján 17 munkaegységet kap. A terven felüli terméshozam fele ter­mészetben az övé. Cukorrépá- bcl 140 mázsa a terv, de ez jóval túlteljesíthető. A terve­zett hozam eléréséért holdan­ként 54 munkaegységet írnak jóvá, s a magasabb hozam minden mázsája után egy ki­ló cukrot, vagy annak pénzér­tékét kapja prémiumként a művelést végző -zövetkezeti tag. Ezek a feltételek kedve­zőek, s a tagok szívesen kö­töttek megállapodást a kapá­sok művelésére a szövetkezet­tel. Különösen figyelemre mató kapásterületet vállalt többek között Medveczki Ist­vánná és Aszódi Pálné. Az Aranykalász Termelő- szövetkezet sik'. t vár az ered­ményességi jövelemelosztástól, különösen így, a premizálás­sal. A múlt évben sem dol­goztak rosszul, hiszen 30 fo­rint 70 fillér volt egy munka­egység értéke. Lehetett volna több is, de az indulás gond­jaival bajlódtak, jóformán minden munkával megkéstek, s a munkaszervezés sem ment simán. A tagság sem szokta még meg az új körülménye­ket. — Tavaly ilyenkor még tí­zen sem voltak a határban, most meg kint van mindenki — mondja Nagy Andrásné. — És minden munkával jókor végeztünk. A területvállalókon kívül brigádokba tömörült emberek és asszonyok is dolgoznak a közös gazdaságban. Ügy neve­zik őket, hogy „állandósok”. Nos, az állandósok is ugyan­csak kitesznek magukért, reg­gelenként teljes létszámmal megjelennek. Mikor ott jár­tunk, éppen az 57 holdnyi bor­sót kapálták vagy ötvenen. Csupa asszony, csak egyetlen férfi volt közöttük. A fogatosok között is töb­ben már kilencven munka­egységet is teljesítettek ebben az évben. Rajta István pél­dául már 96 munkaegységet szerzett... Ezért mondja Lajtos János elnök, hogy bízik az idei esz­tendőben, eddig megtettek mindent, most már az időjá­rásé a szó. Ezt a bizakodást különben a tervük is kifejezi: h?+ fillér híján 36 forint ér­tékűre tervezték a munkaegy­séget. S ha elérik, ebben nagy része lesz annak is, hogy a kapások időben kapják a munkát. Aki csak mozogni tud, igyekszik, hogy a neve mögött húzódó parcella gyom­mentes legyen. E~ nemcsak a ' jövedelem kérdése, hanem a becsvágyé is ... 0 Amikor dolgunk végeztével Aszódról Kartal irányába igyekszünk az agyonnyúzott kövesúton, a szürke porfelhőn keresztül is lát'uk, hogy éppen az utolsó cövekeket verik az Alsócsapás-dülőben, a répa­föld mentén. A száztíz cövek lánca mögött szépen sorol a répa, lehet egyelni. Csak eső kellene rá. Meg az útra is, hogy az ember messze túl­lásson az árkon . .. Tenkely Miklós Négyzetesen vetik a kukoricát A gödöllői országút mellett, az Agrártudományi Egyetem tangazdaságában négyzetesen vetik a kukoricát. Búza Já­nos traktoros Belorusz-traktorral vontatott SZKGN—6-os négyzetbe vető géppel dolgozik — megállapíthatóan siker­rel. Sütő Dezső és Barna András telepítőállomás-keze­lőkkel együtt részt vesz a megyei négyzetes vetési ver­senyben és legalább 200 holdat szeretne elvetni. (Foto: Mészáros Géza) képe néz farkasszemet a fel­hőtlen éggel. Egysorban, fe­szülő karizmokkal és hasz­nálattól fényes kapavasak­kal irtják a gyomot. Ez is felér egy kisebb esővel. így mondják. Bözsi néni — Fekete Já­nosáé brigádvezető és párt­titkár — egy noteszbe je- gyezget valamit. Kitaláljuk, hogy mi dolga van a ce­ruzának, mert a gazdája — gazdasszonya — egy ölezöre támaszkodik. Dél után jár az idő jóval és a területet kell felmérni. — így aztán könnyű a bri­gádvezetőnek — évődünk ve­le —, ha egybe méri a föl­det. Bezzeg, ha kiosztaná... — Azt már ugyan nem! — Nem? — Nem bizony! Aki egy­szerre is jól csinálja, az nem kényszerül ismétlésre. Szóval itt is kiosztották a tagioknak a brigádterületet. Hogy a réticsenkeszt közö­sen kapálják, még nem je­lent semmit. Azaz, dehogy­nem. Ameddig nem szorít a munka, jólesik az együtt- lét a hosszú, téli szétszaka­dás után. A csenkesz csak „félfogára" elég a brigádnak, a répa, borsó, meg a kukori­ca még nem kéri a kapát, miért he lehetnének együtt? Amikor annyi megbeszélni valójuk van! A télen elhatározták, hogy az idén már óvoda is lesz. Kell az, mert dolgozni akar­nak az asszonyok, és a kicsi­ket nem hagyhatják felügye­let nélkül. Ha kell, hozzá kell fogni. Az asszonyok hord­ták. a téglát és a maltert, ők készítették a függönyöket, csipkéket és asztalterítőket is az óvodához. Természetesen ingyen, vagy ahogyan mos­tanában mondják: társadalmi munkában. Megtérül az bő­ven d gyerekeik gondozásá­ban és a gondtalanabb nyá­ri munkák idején. A 77 asz- sz'ony ugyanis átlagban 100 munkaegységet teljesít napon­ta. Mar éppen elbúcsúz­nánk. amikor ismét fülelni kezdünk. Egy fürge léptű menyecske pattan a brigád­vezető elé és megszólal: — Bözsi néni kérem, szom­baton ki maradjon otthon? Királyné akkor jön haza a kórházból, hiszen tudja! — Persze, hogy tudom. De maguk még nem mdják. ugye? — fordul felénk a brigádve­zető. — Arról van szó. hogy Király F erencnének kicsinye született, és az ilyenkor szo­kásos tiszteletadást meg kell KARTALI ASSZONYOK kX\XV\\VVXVXVX\VVXX\V\VV\V\\\\\\\\\\VV\V\\\\\ szervezni. Nálunk az a szo­kás járja, hogy ha a brigád­ból valamelyik asszonynak j kicsinye születik, akkor a \ munkacsapatának tagjai felhő- i szöntik. Ilyenkor egy napra i valaki otthon marad, annyi i tortát sütni, és annyi virág- i csokrot kötni, ahány tagja i van a munkacsapatnak. Ná-\ lünk hét munkacsapat van. \ egyenként tizenegy taggal, j tehát szombaton ennyi tor-j tát kell sütni, illetve ennyi > virágcsokrot kötni. Azaz. rósz-1 szül mondom, mert készül t még egy tizenkettedik, tortái is, a legnagyobb, amelyet ai kis háziünnepséa során el-! fogyasztanak. Ilyen ünnepség \ gyakran megesik a mi fa-', -lunkban, mert sűrűn jár errej a gólya. A múlt héten pél-; dául Fodor József nét tisz- \ telte meg. és az elkövetkező \ hetekben sem tétlenkedik. \ A büszke mosollyal mon-l dott szavaik még fülünkben i csengenek, amikor elbúcsú- J zunk. Az asszonyok már for- J dúltak egyet a hosszú táblán, f amíg ez a riport elkészült. £ Sajnáljuk, hogy a nap már£ a látóhatár mögé bukott, és j nem sikerült fényképen be- \ mutatni szorgos csavatukat. 'j Azt a csapatot, amelyet hol nap már talán szétválasztó- í y nak a különféle munkák, de £ amelyet n közös gondok és ^ örömök örökre emieHtettek. í í Nagy-Miklós István < Ki nem látott még mag- ; hozó réticsenkeset? Nahát, í az sajnálhatja. Tavasszal él- ; vezet látni, amikor már haj- ; lik a levele és visszaveri a I fényt. Szemkápráztató lát- ; vány, amikor süt a nap, aho- I gyan távolba futnaik a buja- \ zöld sorok. Szép. i De hát most nem erről van Iszó. Pontosabban: nem első- i sorban erről. A kartali ha- í tárban járunk, ahol a Feke. \ téné-brigád irtja a gyomot, i az Uj Elet Tsz réticsenkesz- \ földjén. A falutól idáig bar- ; na, csillogó szemű menyecs- \ ke kalauzolt, akit a munka- | fegyelem a tyúkólhoz paran- ; csőit a tanyába, de akit a \ szíve-lelke folyton a mezőre I húz. Nem is nyugszik addig I Farkas Sándorné, amíg ki \ nem verekszi, hogy ismét a I Feketéné-brigáddal gyűjtsön, \ kapáljon egy sorban. De hát, ! istenem, amikor olyan unal- ! más bent magányosan és ; ezerszerte vígabb, érdekesebb i idekinn! \ Porzik a föld, mert kéne \ az eső a réticsenkeszre is. \ Ha az a természetfelelős to- i vábbra is hanyagolja a dol­inát, még baj lesz. Nem any- ! nyira a réticsenkesznél, mint • inkább másutt, de itt is csak ! jót tenne az életüdítő csa- ! padék. Igaz, még nem túl- \ ságosan késő, csak esne már. \ Hetvenhét asszony elboruló Napjainkig a megye sertésfel­vásárlási tervének mintegy 5C százalékát kötötték le szerző­déssel a termelőszövetkezetek és a termelőszövetkezeti ta­gok. A szerződéskötés jelenle­gi üteme mellett azonban sem­mi remény sincs arra, hogy a mintegy 65 ezres évi tervet a megye teljesítse. A szerződéskötés vizsgálatá­nál legfontosabb: megvannak-e a megyében a feltételek a terv teljesítéséhez? Minden jel azt bizonyítja, hogy igen. A hizlalásnál elengedhetet­len feltétel a süldő. Nos, sül­dőből lényegesen több van a megyében, mint az elmúlt esz­tendőben. A tavaly márciusi és az 1961. márciusi állatszám­lálás előzetes adatai szerint az idén mintegy 25 ezer sertéssel több van a tsz-ek és a tsz-ta­gok, valamint az egyéb állat­tartók birtokában. Ugyanak­kor, amikor több a sertés a ta­valyinál, a felvásárlási terv lényegesen, körülbelül 20 ezer sertéssel kisebb. A süldőhiány tehát nem oka a szerződéskö­tések lassúságának. Talán szemes termésben mu­tatkozik hiány? Az igaz, hogy nincsenek bőviben a termelő- szövetkezetek, de egy jelenség mégis azt mutatja, hogy takar­mányhiányról nem lehet be­szélni. A piacokon ugyanis a takarmányárak semmivel sem magasabbak most, mint az elő­ző év hasonló időszakában. A piaci arák pedig hűen mutat­ják a megyében található ta­karmánymennyiséget. Egyéb­ként is az állam minden le­szerződött sertés után másfél mázsa kukoricát ad. A hizla­láshoz szükséges. takarmány- ’ nak csaknem egyharmad ré­szét tehát az állam biztosítja. Takarmányhiány sem lehet oka tehát a szerződéskötés ilyen nagy mérvű elmaradá­sának. Nem a süldő és nem a takar­mányhiány miatt tart a megye 50 százaléknál a szerződéskö­téssel, bár a párt és a tanácsi vezetők többsége ezzel igyek­szik magyarázni községe, járá­sa elmaradását. Ezt magya­rázni és erre hivatkozni azon­ban lényegesen könnyebb, mint tényleges munkát végez­ni a szerződéskötés érdekében. A megyében az elmúlt télen megtörtént a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Sokan — és ezek közé tartoznak az előbb említett párt és tanácsi vezetők is — most már úgy gondolkodnak, hogy az ország ellátását egyik napról a má­sikra a termelőszövetkezeti gazdaságoknak kell vállalniok. Az elmúlt évben, de az idén is nagy erőfeszítéseket tettek a termelőszövetkezetek a kö­zös sertésállomány megterem­tése érdekében. Tavaly csupán az állam 6415 anyakocát, il­letve kocasüldőt adott a szö­vetkezeteknek. A termelőszö­vetkezeti tagok háztáji gazda­ságuk növelésére 3111 anya­kocát, illetve kocasüldőt kap­tak. A tsz-ek saját erőből is állítottak tenyésztésbe serté­seket. A télen alakult szövet­kezetek zömében épülnek már a sertésfiaztatók, süldőszállá­sok és hizlaldák. Ezek álla­tokkal való megtöltése a kö­zeljövő feladata lesz. Röviden: lényegesen több az anyakoca, a süldő és a hízóba állított sertés a közös gazdaságokban, mint egy esztendővel ezelőtt, de a megyére megszabott terv teljesítéséhez még korántsem elegendő. A statisztikai adatok is ar­ról tanúskodnak, hogy a je­lenlegi időszakban a szövetke­zeti gazdaságok a megyében található sertésállománynak — az állami gazdaságokét nem számolva — mindössze 28,5 százalékával rendelkeznek. A sertésállomány zöme tehát még mindig — ez előre nern látható ideig még így is lesz — a tsz-tagok háztáji gazda­ságában és az egyéb íoglaltco- zású állattartók tulajdonában marad. Mindezek ismeretében tehát lehet-e azt várni a ter­melőszövetkezetektől, hogy a megyére kiadott tervet egye­dül a közös gazdaságok telje­sítsék? Természetesen, hogy nem. Olyan arányban vehetik ki részüket a terv teljesítésé­ből, amilyen arányban része­sülnek az össz-sertésáliomány-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents