Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

"v/ííí'lwP 19«. ÁPRILIS 2. VASÄRNAP A LEGIDŐSEBB KAPÁS Huszonkettői hajolnak a kapa fölé, s valamennyiüket fűti a hiúság: én jussak az él­re. Legtöbbjük egészen fiatal, mégis, ahogyan elnézem Hliva Józsi bácsi halad elöl, mellette — Vannak még olyan bolon­dok, akik azt állítják, hogy ne­kem könnyebb volt az életem Nemeskéri idejében. Nem úgy van a ... Én tudom csak iga­zán, hogy jutott valamire a fe­Büszke is az öreg a gyerekek­re, de legkiváltképp arra, hogy már közeledik a hetven felé, még sem szorul rájuk, sőt elő­fordul, hogy még ő támogatja őket. Alsógödön is nagyon meg­változott az élet az utóbbi évek során, s akik az urasági feles- dohányosból lett tsz-tagra hat­hét évvel ezelőtt még (íjjal mutogattak, s lépten-nyomon megszólták, most irigykedve emlegetik Hliva Józsi bácsit, mert mint mondják „megszed­te magát a szövetkezetben”. — Nem baj az. anyjuk — mondogatja ilyenkor az öreg a feleségének — addig jó, még irigykednek ránk. Súlyán Pál A MEZŐGAZDASÁGI SZAKIRODALOM ÖRÖKBECSŰ ŐSE Az okon s talán az egész világirodalom legszebb tan­költeménye Publius Ver­gilius Maró Georgicája. Ke­letkezése az ie. első szá­zad utolsó harmadára esik. Kétségtelen, ma már jóval töb-. bet tudunk a földművelésről, a gazdálkodás elvi és gyakorla­ti tennivalóiról, mint 2000 év­ve! ezelőtt, mégis érdemes ol­vasni ezt a könyvet. A gazdál­kodás alapelveit foglalja ma­gába maradandó költői formá­ban. Vergilius Georgicája abban a korban született, amelyet a költők nyomán méltán nevez­het. aranykorának az emberi­ség. Ez Augustus császár ural­kodásának idejére esik a ró­mai birodalomban. Janus (a harc istenének) templomát be­Józsi bácsi meg az élete párja. Egyikük sem ijed meg a munkától. (Foto: Tenkely) meg a felesége lazítja a kapás lucernásban a földet. Hliva bá­csi az alsógödi Egyesült Tö­rekvő Tsz egyik legidősebb tagja, jóllehet ez nem látszik meg a Nemeskéri uraság egy­kori felesdohányosán. Az el­nök azt mondja, hogy már a hetven felé közeledik. — Március 24-én töltöm csak a 69-et — igazítja hely­re az elsietett időbecslést Józsi bácsi — az asszonykám hússzal fiátalabb. ő is tagja ám a szö­vetkezetnek. együtt dolgozunk, s mellőle sem akarok elma­radni ..; Szemmel láthatóan jól érzi magát az öreg, sok húszéves legényke tanulhatna tőle kitar­tást, lelkesedést. — Nem rossz a közösben — magyarázza —, én már ftz éve járom ezt az utat. Azelőtt alig jutottam ötről a hatra, amióta bent vagyok a szövetkezetben már két házat építettem. Nemrégen költöz­tünk a két szoba összkomfor­tosba. S aztán, hogy tényleg jól ér­zi magát Józsi bácsi a szövet­kezetben, azt egy-két szám­adattal is alátámasztja. Túl van már a nyugdíjhatáron, de azért a 840 munkaegységet az asszony segítségével tavaly is; elérte. J — No számítsa csak ki, í mennyit ér ez 41,20 forintja-! val. ; Számolni kezdünk, s csakha-j mar kiderül, hogy a Hliva-há- ^ zaspár tavalyi jövedelme a \ háztájival együtt olyan 40 ezer; forintra rúg. Van ebben 17 i mázsa búza, 33 mázsa kukori- í ca, 9 mázsa burgonya, 80 liter! bor, több mint egy mázsa cu- ! kor és ki tudná még felsorol- í ni a többi természetbeni já-; randóságot, ami mellett tekin-; télyes összegű készpénzt is ka- ; pott Hliva bácsi. : 5 lesdohányos: ha nem becsülte az urasági magántulajdont. S akkor nem úgy volt ám, mint manapság. Hajnali négykor már kint voltunk a földeken. Amíg a csillagok fel nem ka­paszkodtak az égre, nem csi­nálhattunk fajrontot. Ha hiszi, ha nem, voltunk mi felesdphá- nyosok, s hat holdon a saját magunk gazdái is. de csak az­óta gyarapodunk szemmel lát­hatóan, mióta a tsz-ben va­gyunk, Hliva Józsi bácsi kerek tíz esztendeje tagja már a Törekvő Tsz-nek, s a télen tölti majd le a nyugdíj­hoz szükséges időt. Azután? Tovább akar dolgozni. Nem tud ő már munka nélkül len­ni. Alsógödre a Heves megyei Herpelétről került. Három gyermeke van, két fia. meg egy lánya. A gyerekek már ré­gen otthagyták a szülői házat, az egyik fiú a Dunakeszi Jár­műjavítóban asztalos, a 32 éves János (már ő is családos) la­katos lett. Hliva bácsi lánya pedig a tanácsnál dolgozik. Nagyok az ablakok J iírtam, a Nyír­ségben, jár­tam az Alföldön és az ország észa­ki peremén. Isme­rek istenhátamö- götti, félreeső te­lepeket és isme­rem ezeknek a te­lepeknek régi sze­génysorait. Félig földbe vájt vis­kókat, rozzant, ablak nélküli, dohos, füstös odú­kat, ahol embe­rek éltek valami­kor, nem is olyan régen... S ma. ha járom a falvakat, s lá­tom az új utcaso­rokat, eszembe jutnak gyermek­kori élményeim­ből az alföldi és nyírségi kunyhók, a kétségbeejiöen nyomorúságos vis­kók, odúk. Hol van az már? Kóspallagon jár­tam vagy másfél éve, s újra. meg újra felrémlik en­nek a látogatás­nak az emlé­ke... Kicsi falu, Márianosztrán túl. A felszabadxilás utánig, a tanács- választásokig még önállósággal sem bírt. A körjegy­zőség egyik je­lentéktelen, kis félreeső falucská­ja volt. a mikor ott jár- zl tam. éppen ünnepségre ké­szültek az em­berek. Nagy ün­nepségre: bevezet­ték a faluba a villanyt. Annak avatását várták. Lázban égtek a falubeliek. Vár­ták, türelmetle­nül várták az ün­nepélyes vil­lanygyújtást, ami felett talán már régesrég napi­rendre tértek, s természetesnek vettek. De ak­kor az asszonyok már hetekkel előbb bejártak Vácra, s kutat­tak, válogattak a boltokban. Drága, csillogó-villogó csillárokat vet­tek. Azóta Kóspal­lagon régen ég a villany. Ez is be­következett az új iskola, a műve- . lődési ház, az új utak, az új kutak, a rendszeres és sűrű autóbuszjá­rat a sokasodó rádiók és motor- kerékpárok után. S ebben a nagy változásban, a gyarapodásnak és kultúrálod ásnak, az építésnek eb­ben az egészsé­ges tobzódásában, ami ott az utóbbi években végbe­ment, egy apró­ságra hívták fel a figyelmem, amit máig sem tudok elfelejteni, s ami másfél év után is kezembe kény­szeríti a tollat . . . öreg kőbá­nyásszal beszél­gettem. Mert ke­vés itt a föld a hegyek között, nagyon kevés. Főleg a kőből meg az erdőből él a falu... Ez az öreg bányász nem az új vívmá­nyokkal büszkél­kedett, s nem is a villanynak örült a legjobban. Nem, ő nemcsak ezt figyelte és vette észre sokat látó, tapasztalt. öreg szemével. Másra j is ügyelt... Repedezett bő­rű, kérges kezével j körbe intett a kis falun: — Látja? — szólt. — Uj há­zak, egész sorok épültek. jz övetem a sze­/V memmel ke­ze mozdulatát, s látom, a régi há­zacskák között vi­ruló új épülete­ket, derűs színe­ket, tiszta fala­kat. Máshol az egész utcasor ilyen. Talán száz­nál is több épült háború óta. — Látja? — kérdezte újra. — Mennyi új ház ... és nagyok rajta az ablakok... Tenkely Miklós csukták és a világ Augustus hosszú uralkodása alatt olyan háborítatlan békében élt, ami­lyet azóta csak egyszer látott: 1871 és 1914 között. A Georgicát tehát a tartós béke, a zavartalan munkálko­dás eszméje hozta létre. Vergi- liust egyéni hajlamán kívül Maecenas, a nagy római állam­férfi, az akkor még távol ha­dakozó Octavianus (a későbbi Augustus császár) megbízottjá­nak felhívása serkentette a mű megírására. Hogy Vergilius mennyire hivatott volt a fel­adat megoldására, azt ékesen bizonyítja a művéből kicsengő felismerés: sohasem a külső hódítás teheti igazán naggyá a nemzetet, hanem az okszerűen gondos gazdálkodás, aminek gyakorlása közben jobbnak, becsületesebbnek, nemesebb­nek és boldogabbnak érezheti magát az ember. Gazdasági tankölteményben talán először fogalmazták meg így művészi formába öntve az emberi egymásra utaltság ha­talmas eszméjét. Az éghajlat, a talaj sokféle változatosságára történő utalás kiszélesedik, ki­tágul a népek kölcsönös gaz­dasági együttműködésének el­kerülhetetlen voltának felis­meréséig. A több mint 200 hexame­ter-soros költemény négy énekre tagolódik. Az első a szorosabb értelemben vett földművelést, a második a gyü­mölcskertészetet, a harmadik az állattenyésztést, a negyedik pedig a méhészetet öleli fel. Kétezer év távlatából vissza­pillantva csupán a beleszőtt mitológiai epizódok és termé­szetbölcselet tűnik naivnak, a szakmai tanácsok a talajműve­lésre, a kedvező időjárás ki­használására, sőt a várható’ időjárás megállapítására a hold és a nap fény változásai­ból, a vetőmagvak minőségé­nek a fontosságára, az állat- gondozás helyes elveinek, ál­talában a hasznos gazdálkodás módozatainak az alkalmazásá­ra — maradandó felismerése­ket tartalmaz. Tehát mintegy a tudatos gazdálkodás kiin­dulópontja, az alapelvek össze­foglalója a Georgica. Ezért időtálló és időszerű ma is — nem szólva most költői eré­nyeiről. Vergilius nyugtalan, kutató elméje a természeti törvények kifürkészósére törekedett, s ebben látta az igazi boldogság titkát; a fürkészésre, amely arra jó, hogy elvessük az iste­nektől és a haláltól való félel­met s ne rettegjünk a mesés alvilág rémképeitől. A továbbiakban — helyszű­ke miatt — csak néhány, alap­vető fontosságú felismerésre kívánunk utalni, részben azért, hogy amit történeti ismere­teink szűkössége miatt szere­tünk újszerűnek feltüntetni, rádöbbenjünk, milyen régi már az: részben, hogy további gondolatokat ébresszen el­mérik ben. íme, a vetésforgós talajjaví­tás alkalmazásának elsődleges felismerése: A letarolt szántót hagyd meg. felváltva, ugarnak, Hogy pihenése alatt könnyen juthasson erőhöz: Megfelelő évszak fordultával gabonát vess Ott, hol előbb zörgő hüvelyes véleményt szedegettél, Vagy, ahogy a „trágyázás” | szükségességére hívja fel 1 figyelmet: Megmunkálhatod ám könnyen, ha sovány talajodba Nem restelsz javító televényt beleszántani bőven, S mily csodálatosan benne 1 rejlik a 2000 éve irt sorokban az emberi munka átalakító ha­tásának megsejtése! Hogy sokan áztatják a vetőmagot, azt is elégszer Láttam, olajhabban meg a lúgsó sűrű levében Gondos válogatás, meg szorgos utána-tekintés Mind nem elég, láttam: ha hiányzik az emberi munka. Elfajul ottan a mag. Mindent megronthat a végzet: Ami előre haladt, megbotlik s visszahanyatlik ... Az emberi beavatkozás csodát hozhat létre — hívja fel a kertművelők figyelmét már az ókorban. Vergiliust. Az állattenyésztésben a tervsze­rűség gondolatát hangoztatja: Épp így válaszd ki a ménesből is a jobbat. Azt, akinek később a tenyésztés lesz hivatása, Tervszerű gonddal kell mindjárt kezdetben nevelni. Síkraszáll a haszonállat-tar­tásért, kitér az állatgondozás gyakorlati tennivalóira és álta­lában a legszükségesebb tud­Heingképmódszer S, a legrövidebb út a folyékony nyelvtudáshoz. Otthon is tanulhat Íkuféítifi MAGNO Budapest, XIII. kér.. Pozsonyi út AO. Telefon: 112®!! 2 to tárnáját: egynapi lógat — ötnapi gyalogmunka. S még kétnapi, a fél mázsánál alig több vetőkukoricáért. A ten­geri akkor csak úgy, eke után pergetve került a föld­be. Vetőgép? . .. Ugyan. Mű­trágya? ... A faluból elköl­töztetett volksbundisták tet­teik arról, hogy hírmondó­ja se maradjon. így kezdték. — Cimborám. Bertalan Ja­ni, dicsérem az eszét, vál­tig hajtotta, hogy csak az eleje nehéz, hogy nem ma­radunk magunkra ezután sem. No, a kezdet valóban nehéz volt... — bólint a ma­ga szavára a gazda. — A forint, amelyről már szüle­tése előtt csupa jót mond­tak a kommunisták, a fo­rint segített bennünket előbbre. Az időben rúgta a pengő az utolsókat. Tisztára olyan volt. mint a büszke­ségtől felfuvalkodot-t ember, vagy mint a mesebeli, az ök­röt utánzó béka. Fel is puk­kadt negyvenhat augusztu­sára ... Jött a forint,: azért már nagyon érdemes volt. tö­rekedni. Építettem érte bú­bost, spórhertet. nyárikony­hái ami adódott... Rajta meg ekét. kapát, zsákot vet­tem ... Esztendőre kaptunk először állami hiteit. Ber­talan Janival akkor feles­ben vettünk egy ökröt: nem sokkal később már egyma­gám lovat. Ezzel — mint mondani szokás' — megállt a tudomány. Inkább csak a két gyerek, meg velük a gond növeke­dett. mintsem a kicsiny gaz­daság hozama. B. Szabónak nem kellett messzire mennie, hogy meglássa: ugyanannyi, sőt könnyebb munkával, többre is juthat. Három év­ivel ezelőtt már a Béke Tsz- ben szorgoskodott. Azóta is­mét formálódott a község: egy falu — egy tsz lett; B. Szabó László pedig a zsám- béki Uj Élet Tsz építőbri­gádiának megbecsült tagja. — Ha elsorolnám, sem hin­né, hány barátra leltem a közös kétezerhétszáz holdon — vidul fel a parasztkő­műves. — Mostanáig a ránkmaradt náöfedél alatt szégyenkeztünk. Mint látta: a felét már lehordtám, hi­szen együtt a tetőléc, a cse­rép. Fuvarral is segített a közös s kétezerötszáz forin­tos kölcsönnel is. Lányom­mal, Laci fiammal könnyen letudjuk majd ezt a kis „sor- banállást’“. Persze, hogy le. Laci a múlt év első felét még az iskola­padban töltötte, a másodikat már a közösben. Belekóstolt a juhászaiba, az építőmun­KÖSSÖN SELYEM­TERMELÉSI SZERZŐDÉST KEDVEZŐBB BEVÁLTÁSI ÁRON! A fonható 1., II. osztályú selyemgubó 40 Ft-os kg-kéntí áron kerül átvételre Befektetés nélkül 1000—2000 Ft mellékjöve­delmet érhet el, ha 1 vagy 2 adag selyemhernyót nevel fel Jelentkezés ás felvilágosítás a helybeli FÖLDMŰVESSZÖVET. KEZETNÉL nivalók elsajátítására a gaz­dálkodásban. A hazaszeretet és a földmű­velő nép munkájának költői magasztalása fűti át ezt az $ örökbecsű, ókori tankölte- jményt. a mezőgazdasági szak- J irodalom ősét. Érdemes lenne illát ma is forgatni. A forráshoz i visszamenni mindig jó és hasz- í nos, mert rendszerint újabb í összefüggések felfedezésére ; döbbenti rá az embert. Ezért 5 lenne érdemes olcsó, népszerű ^kiadásban újra megjelentetni, s ; esetleg új fordításban is. ; Dékány Kálmán ; kába. Száznál több munka­egységet szerzett — igen szép az afféle se eula, se legény korú fickótól. Idén természetesen még többre számíthat. Emberesedéit is a télen, meg ezen a tavaszon — a B. Szabóék második tavaszán — már apja sze­me is rajta lesz igyekezetén. Illő tudni, hogy ez a fiú. ki tizenöt esztendővel ezelőtt a nagykendő oltalmában érke­zett Zsámbékra, szövetkezeti kőműves akar lenni, semmi más. — Most. hatvanegyben, mi magunk építünk takarmány­előkészítőt, ötszáz pulykának ólat, húsz gép számára ja­vítóműhelyt s színt, két­százötven süldőnek szállást — sorolja büszkén az apa — Mindezek értéke, csak sze­rényen summázva, kétszáz­ezer forint. S ki kételked­nék abban, hogy jövőre úgy­szintén rakjuk a téglát — tán még többet —, mint ez évben? Senki. Az a mi vi­lágunk rendje, hogy évről évre erősödjünk, gazdagod­junk . . . Tágas a Szabó-porta ud­vara Úgy hírlik, hogy if­jabb B. Szabó László titok­ban kimérte már rajta a sarkot, ahová garázst épít egykor — saját autójának. No. nem holnap — majd ágy legénysorba cseperedve. Csak a maga szorgalmán mú­lik, hogy mikor ... Borváró Zoltán II. SZABÓÉK MÁSODIK TAVASZ Pöttöm fiú piroskás orra, \ csillogó szeme elől vonta el : az asszony a nagykendőt, i amikor a magasormú. nádte­1 tős ház előtt zsibbadt láb- í bal leszálltak a szekérről — í hadd lássa ő is, hová ér- í keztek ... Az új otthonhoz. ' Másfélszáz kilométerre hagy- ' ták maguk mögött a régit, a j jánoshidait. B. Szabó László j telepes és asszonya nekilá- \ tott a lepakolásnak. Nem so- í ká tartott a rakodás: a há- : roméves kislánynak — aki ! addig magára maradt —, ar- } ra sem jutott ideje, hogy el- \ ríja magát. A Tiszahátról \ hozott kevés motyó hamar ! helyére került. B. Szabó, az \ újdonsült háztulajdonos, \ gyors léptekkel indult a köz- $ ségháza felé. , Friss tavaszi J szél kísérte sietős útján. ; 1946-ot írtak akkor. j — Nyolcholdas gazdaként j tértem haza még aznap — £ dereng fel B. Szabó Lász- lóban az emlékezés. — Mint­2 ha ma is látnám az asszonyt: 2 kerekre nyitotta a szemét, \ nézett-nézett és kibuggyant könnye. Hitte is a nagy új- ^ Ságot, nem is. Úgy gondo- 'j lom, akkor szállta meg a bizonyosság, mikor nekilát- ^ tunk a kukoricavetésnek. A í magunkén. y £ A sajátunkon — de a más £ lovával. Az újgazda Tökről, ^ a szomszéd községből szerzett £ kölcsönbe igát. Mintha maga £ Csák Máté szabta volna 2 meg annak parasztsanyarga-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents