Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-15 / 88. szám

«9* MFC. 1 'üKírlnn 1961. ÁPRILIS 15. SZOMBAT Május 1-én megkezdi működését a törpe vízmű és megnyílik a tüdőbeteggondozé Szobon Idestova egy esztendeje épül Szobon a járási tüdő­beteggondozó. Maga az épü­let, sőt berendezése is ré­gebben elkészült, különböző kisebb akadályok mellett azonban azért sem nyílha­tott meg eddig, mert a rönt­genkészülék áramellátásának nehézségeit kellett előbb el­hárítani. A járás tüdőbete­gei most még a váci tüdő­beteggondozóba kénytelenek járni, de már nem sokáig, mert a szobi tüdőgondozó megnyitásának akadályai el­hárultak és május elsején ünnepélyes keretek között megnyílik. Hasonlóképpen május else­jén kerül sor a törpevízmű ünnepélyes felavatására is. A hónap folyamán ugyanis a vízmű teljes berendezése el­készül. A vizet egyelőre csak az új tüdőbeteggondozóba, a községi tanácsházá'ba, az ét­terembe és a cukrászdába vezetik be, a vízmű azonban ágy épült, hogy a vízveze­ték-építés költségeire fordít­ható pénz arányában a cső­hálózat állandóan bővíthető. Addig pedig a lakosság víz­ellátását két utcai csapos- kút segítségével oldják meg. Ez év eleje óta különben a község szépítésének munká­ja gyors ütemben halad. Teljesen rendbehozták a fő­teret és 20 négyzetméter kikövezett autóparkírozó-he- lyet képeztek ki. Az év el­ső negyedévében tovább foly­tatják a járdaépítést, eddig 320 folyóméter készült el. De az építkezést egész éven át folytatják és ez év végéig további két és fél kilométer hosszúságú járdát látnak el a már megvásárolt és készen­létben levő 12 ezer darab betonlappal. Ezzel a köz­ség utcáinak kilencven szá­zalékán megépül a járda. Érdemes feljegyezni, hogy a község lakossága ez idén először vállalt és végez iga­zán nagy értékű társadalmi munkát. A múlt esztendő folyamán a szobiak mind­össze 1700 forint értékű tár­sadalmi munkával járultak hozzá községük fejlesztésé­hez. Idén azonban már az első negyedévben ötezer fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek el. A községi tanács ezek után bízik ab­ban, hogy az egész idei évre eredetileg tervezett 15 000 forint értékű társa­dalmi munka megháromszo­rozódik. Túlleljesiílelték első negyedévi tervüket a budaörsi Prés- és Ková- csoltárugyár dolgozói. A 2,2 százalékos túlteljesítés a jobb munkaszervezés ás a munkaverseny eredmé­nye. Jelenleg már 66 bri­gád dolgozik a gyárban, s a brigádokon kívüli mun­kások túlnyomó része is versenyez. Tovább ’.élese­dik a szocialista címért fo­lyó brigádverseny. Két bri­gád már elnyerte, tíz pá­lyázik a megtisztelő címre. A közelmúltban 110 ezer forintot osztottak ki a leg­jobban dolgozó munkások között. Negyven fő kapta meg a kiváló dolgozó ok­levelet, illetve jelvényt. Az elmúlt évi többletnyere­ségből öt és félnapi fize­tésnek megfelelő nyereség- részesedést osztottak szét a gyár dolgozóinak. Yácrátót épülő kultúr otthona és szeszélyes autóbuszai Vácrátót az elmúlt évek­ben óriási erőfeszítéssel igye­kezett pótolni mindazt, amit a letűnt, mostoha korszakban nem érhetett el. Gyönyörű orvosi hajlékot épített a köz­ség szívében — amint elké­szült vele, orvost is kapott be­le, az első orvost fönnállása óta. Hajlékot emelt aztán ál­latorvosa számára is; szaka­datlanul rendezgeti, csinosít- gatja utcáit és az idén meg­kezdte régi, nagyszabású ter­vének végrehajtását, a kul- túrház építését. A frissen rakott falak már vidárrián hirdetik a tár­sadalmi összefogás '.eredmé­nyét az állomásra vezető és a múlt évben készült pompás út mellett. A háromszáz sze­mélyes nagyterem színpadi része már elkészült, a falai már elérték a tető magasságát. — Másfélmillió forintba ke­rül a kultúrotthon — mondja büszkén Batári Imre vb- elnök — azért csak ilyen ke­vésbe, mert a munkát házi­lag végezzük, lakosaink nyolcvan-százezer forint ér­tékű társadalmi munkát ajánlottak fel hozzá. A ter­veket is ingyen kaptuk, a me­gyei tanács szakemberei ké­szítették, társadalmi munká­ban. Őszre elkészül a szép épület. Lesz benne a nagy előadóter­men kívül olvasóterem, könyvtárszoba, társalgó, büfé, tágas előcsarnok, szóval min­den, ami egy ilyen kultúr­intézményhez szükséges. — Ez az építkezés — teszi hozzá a vb-elnök — egyelőre leköti a község minden anyagi erejét. Ha túl leszünk rajta, hozzáláthatunk más község­fejlesztési munkákhoz is. El­sősorban a főterünket töltet­jük fel és rendezzük, hogy végre eltüntessük ezt az ősi porfészket a falu szívéből. Nemcsak közegészségügyi és esztétikai szempontból van szükség erre a rendezésre, ha­nem azért is, mert az Akadé­mia botanikus kertje évről évre nagyobb tömegű kirándu­lót vonz községünkbe és azt szeretnénk, ha vendégeink nemcsak a botanikus kertben lelnék örömüket, hanem jól éreznék magukat a kert ma­gas falain kívül, a községben is. Amikor egyéb vácrátóti új­donságok iránt érdeklődünk, a vb-elnök arca elkomorodik. — Igen kellemetlen megle­petés ért ma, amikor hivata­los utamról hazaérkeztem — mondja. A helyi autóbusz- járat kocsija nem várta az állomásépület előtt az érke­ző utasokat, hanem jó mesz- sze, vagy kétszáz méternyire vesztegelt, ott, ahol a szépen kiépített országútról elága­zik az állomáshoz vezető út Ez az útszakasz korábban va­lóban járhatatlan volt, de s MÁV nemrég kérésünkre nyolcvan-száz centiméter vas­tagságú salakréteggel töltötte fel. Két hétig használták is az autóbuszok, de — amint értesültem róla — ma megje­lent az autóbuszvállalat egyik vezetője és azonnali hatály- lyal leparancsolta erről a ki­fogástalan útszakaszról az autóbuszokat. Ez a vastag sa­lakréteggel borított út van olyan jó, mint a makadám- burkolat. Az érthetetlen intézkedésnek, amely arra kényszeríti az ér­kező és induló utasokat, hogy az autóbuszig kétszáz métert gyalogszerrel tegyenek meg, semmi komoly oka nincs. A község vezetősége termé­szetesen tiltakozást jelentett be a különös intézkedés ellen. A tiltakozáshoz csatlakozik a botanikus kert is, amelynek sok dolgozója érkezik vonaton és az elég messze fekvő vasút­állomásról autóbuszon érheti el munkahelyét. Be az euró­pai hírű kertnek igen sok ! látogatója is érkezik napról j napra, akik számára fölösle- I ges kényelmetlenséget jelent i a kifogástalan útszakasz kiik- ; tatása a forgalomból. Magy ar I,ászló Eiültették a burgonyát, vetik a kukoricát a szobi Új Barázda Tsz-ben Jó ütemben haladnak a tavaszi mezőgazdasági mun, kák a szobi Új Barázda Ter­melőszövetkezetben. Már a második permetezéshez is hozzáfogtak a gyümölcsösben, kint a ' szántóföldön küllös kapával összekötött hengere- zést végez a tsz traktora. A küllős kapát az Ipolyvölgyi Állami Gazdaság bocsátotta a szövetkezet rendelkezésére. Egyébként a burgonyát már elültették, most a mák horo- lását végzik és vetik a kuko­ricát. Több milliós többletforgalomra, jelentős költségcsökkentésre és nyereségtöbbletre tettek felajánlást a megye föidművesszövetkezetei Kétezer mezőgazdasági szakember egyben megvitatták mezőgaz­daságunk legidőszerűbb prob­lémáit, így például a hús-, tej- és tojástermelés növelé­sének időszerű feladatait. Kü­lönösen jól sikerült a mező- gazdasági ankét Cegléden, ahol dr. Magyarl András, a gödöl­lői Agrártudományi Egyetem rektora tartott előadást. Ha­sonlóan jól sikerült a járási ankét, a nagykátai, budai és az aszódi járásban. A Pest megyei földműves­szövetkezetek eredményesen zárták az 1960-as esztendőt. Növekedett a forgalom, több mint 32 millió forint tiszta nyereséget értek el, a tagok között mintegy 3 millió forin­tot osztottak szét vásárlási és értékesítési visszatérítés címén. A tervek túlteljesítését és a gazdasági erősödést az elmúlt évi verseny fel aján­lások teljesítése tette le­hetővé, a versenylendület hatéko­nyan hozzájárult az eredmé­nyesebb munkáihoz. EX VISEGRADO... Figyelemre méltó és elgon­dolkoztató visszhangja támadt Visegrádról, Mátyás király egykori palotájáról írt és a lap áprilisi 2-i számában kö­zölt cikkünknek. Egyik lelkes érdi olvasónk, Bognár Gézáné fűzött hozzá szerkesztősé­günknek küldött levelében ér­dekes refleksziókat. A cikk — írja levelében — arra kész­tette, hogy elgondolkozzék a felvetett kérdésen és keressen valamilyen megoldást rá. Meggyőződése, hogy egy olyan mozgalom, amelynek célja a visegrádi palota romjainak teljes föltárása, majd újjáépí­tése lenne, igen termékeny ta­lajra találna a lakosság köré­ben. Véleménye szerint a fia­talság, elsősorban a diákság, örömmel áldozna fel két he­tet nyári vakációjából, hogy munkájával elősegítse a viseg­rádi ásatásokat és a restaurá­lási munkát. „Tűzzük célul magunk elé — folytatja a levél —, hogy ezt a műemlékünket a leg­rövidebb időn belül ugyanúgy felépítjük, mint amilyen Má­tyás király idejében lehetett, s ezzel hazánkat egy, a maga nemében szinte páratlan vi­láglátványossághoz juttathat­nánk. Én magam boldogan küldök már most erre a célra tíz forintot. Biztos vagyok benne, hogy mozgalmunknak még a külföldön is igen nagy és kedvező hatása lenne. A keletnémet fiatalok, akikkel levelezésben állok, a legbüsz­kébbek arra, amit hazájuk­ban maguk építettek újjá. A visegrádi palota maradvá­nyainak feltárásával és res­taurálásával az egész világ­nak megmutathatnánk, hogi mennyire becsüljük a múltbó is azt, ami szép, de megmu­tathatnánk azt is, hogy ilyer békés, művészi terveken dol­gozunk.” Bognár Gézáné több ötlete vet fel, s arról is meg var győződve, hogy nemcsak c fiatalok, de a felnőttek is szí­vesen részt vennének önkén tes munkával a gyönyörű el­gondolás megvalósításában. Ez az érdi levél sokatmon­dó bizonyítéka annak, milyet örvendetesen növekszik társa­dalmunkban az áldozatkész­séggel párosult érdeklődés t magyar múlt, a haladó törté­nelmi hagyományok és mű­emlékek iránt. Kétségtelen hogy felemelkedésünk jelet szakaszában a rendelkezésrí álló anyagi erőkből elsősor. ban azokat a problémákat kell megoldanunk, olyan léte­sítményeket kell életrehiv- nunk, amelyek alkalmasak c fejlődés ütemének meggyorsí­tására, Ez persze nem azt je­lenti, mintha mellőznünk kel­lene a kulturális vonatkozási kérdések megoldását, legfel­jebb az ilyen irányú igé­nyeink mérséklését. Mind­azonáltal csak örülni lehet annak, hogy egyre gyakrab­ban kap hangot vagy jut ked­vező visszhanghoz társadal­munkban múltunk értékes e túlélteinek megbecsülése is. Bognár Gézáné adományát egyébként eljuttattuk az Or­szágos Műemléki Felügyelő­ségnek, mint a visegrádi mun­kálatok irányító szervének. felvásárlási -tervet TJO ezer darabbal kívánják túlteljesíteni, A megtervezett nyereséget csaknem egymillió forinttal, a részjegybefizetést több mint százezer forinttal vállalták növelni. Egyre több azoknak a föld­művesszövetkezeteknek a szá­ma. ahol a dolgozók ösztön­ző hatású célt tűztek maguk elé. A Vámosmikolai Föld­művesszövetkezet például 10 százalékos kiskereskedel­mi, 12 százalékos vendéglá­tóipari. 5 százalékos nyere­ségtúlteljesítést vállalt. Szo- i kolyán, Taksonyban, Kiskun- llacházán és Alsónémedin a :fő tervmutatók ötszázalékos Itúlszárnyalását határozták el. Letkósen és Inárcson 20 százalékos tojásfelvásárlási, és 50 százalékos részjegybefi­zetési többletvállalást tettek, a Zsámboki Földművesszövet­kezet pedig célul tűzte ki, hogy 171 százalékkal több to­jást vásárolnak fel. mint a tervük előírja. Kemencén 100 százalékkal kívánják túltel­jesíteni a részjegybefizetési tervet. A gazdasági mutatókon kí­vül egyes földművesszövetke­zetek, mint Alsónémedi, Szigetszentmárton és Ör­kény, a termelőszövetke­zetek segítésére is tettek felajánlást. Gyónón, Tatárszentgyörgyön, Öcsán, Dunavarsányban, Ácsán. Hévizgyörkön és Ik- ladon a társadalmi munka szervezését a saját erő-gyara­pításra. Pencen. Hemádon a leltárhiányok kiküszöbölé­sét. Aszódon, Galgamácsán a bolthálózat fejlesztését. Ócsán a kiskereskedelmi ter­melékenység emelését. Ör­kényben a szakosítás szerve­zését is felvették a verseny- vállalások közé. A szocialista brigádmozga­lomhoz eddig 19 kollektíva csatlakozott, közöttük a du- navarsányi 1. számú önki­szolgáló. az 5. számú bolt. a dömsödi 6 számú bolt és a cukrászda kollektívája, vala­mint a kiskunlacházi ruhá­zati bolt kollektívája, ame­lyek az 1960. második félévi eredmények alapján elnyerték a szocialista brigád kitüntető ímet. Most. a SZÖVOSZ kong­resszusa tiszteletére, újabb felajánlásokat tettek a me­gye földművesszövetkezetei, az 1961. évi tervfeladatok túl­teljesítésére. Az eddig beér­kezett adatok szerint, a kis­kereskedelemiben terven fe­lül több mint 19 millió fo­rintot, a vendéglátóiparban közel ötmillió forint több­letforgalomra, csaknem két­millió forint kiskereskedel­mi, s több mint egymillió fo­rint vendéglátóipari kőltség- 1 csökkentésre tettek verseny- i vállalást. A baromfifelvásárlási ter- I vet 36 mázsával, a t-ojás­— Te! Hagyjál engem bé- í kén, hallod-e! Mi vagy te?; Vizsgálóbiztos? Nem én állítot-; tam össze a tervet, hanem a; Tatár Pista, az agronómus. ; — De ti hagytátok jóvá, ve- \ zetőségi ülésen! ; Simont most már elöntötte a 5 méreg, kiabált: ; — Hát jóváhagytuk, mert \ hülyék vagyunk, nem értünk; hozzá, váltsatok le bennünket,! szaladj, ricsajozd fel a többi ! asszonyt is, hadd kántáljatok,! mint a tyúkok! Hát az úriste-í nit, ti akartok az okosak len- S ni! Mag sincsen, azt se kér-í tünk, hogy vessünk hibridet... í — De ha kértek, lenne! ; Jaj, csak ezt ne mondta vol-; na Piroska néném. Mert Simon ; erre azután már kieresztette a ; hangját, ahogyan az egyenes-; beszédű ember mondja: ordí- \ tott, ahogyan a torkán kifért. ! Támasztották ;s a kerítéslécet! a szomszédok, fülelve, mi szál-! lingózik ki Simonék udvará-! ból. Hiszen soha nem vesző-J kedtek azok, most meg ... Fél óra is beletelt, mire S3- $ mon dühe lecsillapult. Bevágta a könyvet a konyha- !| kredencre, kitolta a kiskony- ^ hából a kerékpárt, s még min- ^ dig dühös hangon, de szemé-^ ben valami bújócskázó békés-^ ségkereséssel szólt oda Piroska £ nénémliez: £ — Megyek a kocsmába! 2 y És Piroska nénémnek csakí két nap múlva jutott vissza a ' fülébe, hogy aznap délután az embere nem a kocsmába ment. hanem Tatár Pistához — a tervkészítőhöz • í Mészáros Ottó ( — Hát ez meg miért érde­kel? — Miért? Csak! Én is a kö­zösben vagyok, engem is ér­dekelhet, ami téged! Simon csali hümmgetett, hi­szen igaza van Piroskának, s már kezdte is a magyar ázást: — Keresztezett, kukoricafaj­ta. Géppel is ráméheísz, sokkal nagyobb termést ad, mint a többi. Folytatta volna, mert éppen eleget tudott róla, de az asz- szony már közbe is vágott: — Többet ad, mint a másik? így mondtad? — így. — Hát akkor mi miért nem vetünk? — Mi? Kicsoda? — Hát ki a Jézus, hát mi, a szövetkezet! Simon érezte, melegedik a tarkója, nem jó jel ez, ott kez­dődik a dühe, de még nyelt. — Mert nem vetünk. Mi dolgod vele? — Miért nem, azt mond meg nekem!?’ — Hát... nem volt a terv­ben ... a fene gondolt rá, volt éppen elég dolog, nem a hib­ridkukorica ... — De azóta már lehetett volna rá idő, a tervet is nem­rég készítettétek! Mégis kima­radt, nem? — Ki! Hát aztán? Elég az a régiből is, kiszámítottuk! — De ha ez többet ad?! Simon már vöröset látott az árnyékban is, alig visszafogva a hangját, mordult: nagy buzgalommal. . Nagy volt a csend, Piroska néném nem nagyon állhatta, először a tavaszi napon kapirgáló tyúkoknak gügyögött, de amikor azok rá se hederítet­tek, az emberére vetette ma­gát. Azaz, Simon Mihály szavaival élve, elkezdte a bé­két lénk edést. — Mit olvasol? — Könyvet. — Azt látom te, nem va­gyok vak. De milyet? — A silóról. — Jókor. Erre mái- Simon kapta fel a fejét: — Hogy-hogy jókor? — Hát tavasszal. Hol van még a siló! Van most fon­tosabb is. — Tudom, mit csinálok. — Látom. Ősszel meg tán a tavaszi munkáról olvasol majd. mi? — Hallgass már asszony, nem a te dolgod, ne ártsd bele magad! Az erélyesebb szóra Pi­roska néném elcsendesedett, ha már ilyen kurtán az ér­tésére adták, hagyja olvas­ni az embert. De tíz percnél tovább nem állhatta, rákezd- te megint: — Te ember! Mi az a hib­ridkukorica? Simon majd kiejtette a könyvet a kezéből, úgy elcso­dálkozott. Nézte, nézte az asz- szonyt, tágra nyitott szemmel, majd csak később jutott szó­hoz: \ . .. 'rf Az UJ élettel sok dolog jár fj együtt. Gond is seregestül, s ^ Simon Mihálynak, akit az ^ alakuló közgyűlésen elnök- ^ helyettesnek választott a nép, ^ volt mit a fejében tartania, ^ miről intézkednie, mit elő- ^ jegyeznie. 'f Nemigen szokta az ilyen ^ dolgot, azelőtt eldolgozott a ^ maga hat holdján, nem tűrt ^ beleszólást a munkájába, s ^ hogy nem csinálta rosszul, ^ azt nemcsak a jól jövedelme- ^ ző gazdálkodás bizonyította, ^ hanem a bizalom is, amivel í megválasztották: jó gazda £ volt. y f De nemcsak ó lépett be, í hanem az asszony is. S ez lett a bajok eredete, melyek 2 végül is odavezettek, hogy £ egyik vasárnap a fél utca ki- ^ csődült a Simonoktól hallat- £ szó nagy kiabálásra. £ Akkor került szóba a hifo- £ ridkukorica. Az asszony ad- ^ dig is beleütötte az orrát ^ olyasmibe, amihez a vilá- ^ gon semmi köze nem volt, ^ ami csak az emberére tar- ^ tozott, de hát ez hagyján. fr Ez a hibridkukorica-ügy í azonban végképp meggyőz- g te Simont arról, hogy a be- g lépéssel a fejére nőtt az asz- gszony. Amikor -erre rádöb­bent, akkor kezdett el kia- á bálni. y f. Hogyan is történt? jj Afféle vasárnapi ebéd utá- ^ ni sziesztát tartottak, Piros- ^ ka néném már végzett a mo- ^ scgatni valóval, ott téblá- ^ bolt Simon körül, aki va- . < lami könyvet böngészett vett részt megyénkben a nem­régiben lezajlott magyar— szovjet mezőgazdasági napo­kon. Országos ahkét vezette be a több hetes eseménysoro­zatot, majd megyei tanácsko­zást tartottak a vezető mező­gazdászok. Ezt követően sor került a járási ankétokra. Az előadók beszámoltak a leg­újabb szovjet agrotechnikai módszerekről, s a résztvevők A hibridkukorica

Next

/
Thumbnails
Contents