Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-12 / 61. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKf AZ MSZMP P EST MEGY E I BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA KIRÁNDULÁS A döntő fordulat után írta: ftnrraih András, a ntrtft/ri pdribisotiság rlsó tiíUára Sajátságos megye. Ezzel le­hetne a legjobban jellemezni Pest megyét, hiszen orszá­gunk központját, fővárosát, Budapestet veszi körül. Bár a megyének nincsen külön szék­helye, mégis az ország legsű­rűbben lakott, a legtöbb la­kossal ,rendelkező területe. La­kosainak száma meghaladja a 780 ezret. Igen jelentős ipar­ral és mezőgazdasággal ren­delkezik. S az is jellemző, hogy a termelt érték két­harmadát az ipar adja és csak egyharmadát a mezőgazdaság. Ugyanakkor éppen e sajátos­ságból származik az is, hogy a mezőgazdaságban foglalkoz­tatottak száma jóval na­gyobb, mint az iparéban. Említésre méltó még az is, hogy a megyéből naponta több mint 100 “ezer ember jár be dolgozni Budapestre az üze­mekbe, hivatalokba, kisipari termelőszövetkezetekbe. Budapest vonzóereje, közel­sége — az általánosan is­mert indokokon túl — külö­nösen szükségessé tette Pest megyében a nagyüzemi szo­cialista mezőgazdaság kiala­kítását. A főváros érthetően nagyszámú munkaerőt vonz el a megyéből, ez viszont azt eredményezi, hogy gépesítés nélkül, a régi, kisüzemi módon nincsen biztosítva a jelentős jöldterület megművelése. Meg­lehetősen nagy azoknak a törpebirtokosoknak a száma, akik munkát vállaltak az iparban, vagy más, nem me­zőgazdasági jellegű szervnél, míg két-három holdjukból csak mellékes jövedelmet szereztek. Miután sem a megfelelő művelésről, sem a trágyázásról nem gondoskod­nak, megyénk megművelhe­tő területének jelentős része az egyébként lehetséges ter­mésnek még az 50 százalékát sem adja. Most örömmel számolhatok be arról, hogy a megye terüle­tének 88—89 százalékán már nagyüzemi szocialista módon gazdálkodnak parasztjaink, mindössze . 60 ezer hold föld tulajdonosai nem csatlakoz­tak a termelőszövetkezeti moz­galomhoz, ezek azonban egy holddal, vagy annál kevesebb1 területtel rendelkező emberek, köztük úgynevezett „kétla- kiak” és nyugdíjasok. Me­gyénkben tehát győzelmet ara­tott a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésének gondolata, dolgozó parasztjaink szívvel- lélekkel csatlakoztak az újhoz. Ami elősegítette a döntő elhatározást Felvetődik természetesen a kérdés, mi segítette elő dol­gozó parasztságunk döntő el­határozását? Mindenekelőtt pártunk és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány helyes, a türelmen és meggyőzésen alapuló politikája, valamint komoly eredményeket bizto­sitó gazdasági intézkedései, amelyeket parasztságunk is él­vezett. Kialakult a mi me­gyénkben is, akárcsak az egész országban, a bizalomnak egy olyan légköre, amely a szavak és a tettek egységére támaszkodik. Parasztjaink megértették, hogy a párt és a kormány az ő javukat akarja. Dolgozó parasztságunk már 1958—59-ben meggyőződött arról, még pedig saját tapasz­talatából, hogy a kisparcellán való gazdálkodás nehézségek­kel jár; Valamennyi«i tud­ták, érezték, hogy az élet a közeljövőben napirendre tűzi a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezését. Ám az élet azt is megmutatta, hogy a pa­rasztokkal folytatott akkori beszélgetés még nem jelentett végleges, szilárd elhatározást, hogy még sokat és sokszor kell türelmes felvilágosító szóval meggyőzni őket a he­lyes útról. Nem is szánták rá magukat egykönnyen arra, hogy egyik napról a másikra föladják az évtizedek során megszokott, meggyökeresedett gazdálkodási formát. Ügy vol­tak ezzel, azt mondogatták, hogy: „Várjunk még egy ki­csit. Miért én kezdjem, majd meglátom, a szomszéd mire megy”, és így tovább. Mind­ezt mutatják a számok is, amelyek a szervezés akkori ütemét tükrözik: 1958 őszén és 1959 tavaszán alig 5—6 ezer parasztcsalád, 50—60 ezer holddal lépett be a ter­melőszövetkezetekbe. Jelentősebb fordulat 1959 őszén és 1960 január—feb­ruárjában történt, amikor már több, mint 30 ezer paraszt­család 220 ezer hold földdel csatlakozott a termelőszövet­kezetekhez. 1960 őszétől kezdve aztán — a sok jó pél­da nyomán — 1961 január­jáig megtörtént a legnagyobb ugrás; újabb 44 ezer dolgo­zó paraszt 210 ezer hold te­rülettel választotta a párt ál­tal mutatott utat és vált sza­bad, önkéntes elhatározásából a büszke termelőszövetkezeti cím birtokosává. Ezzel befe­jeződött Pest megyében e tör­ténelmi feladat végrehajtása. Szélesre tárt kapuk Dolgozó parasztjaink gon­dolkodásában örömteli fejlő­dés volt tapasztalható, amit mi sem bizonyít ékesebben, mint a termelőszövetkezeti szervezés ütemének meg­gyorsulása. Népnevelőinket a legutolsó szervezés során már csaknem mindenütt szé­lesre tárt kapuk fogadták. Egy olyan jelentős községben, mint amilyen a ráckevei já­rásban Kiskunlacháza, ahol pedig több ezer parasztcsalád lépett be a termelőszövetke­zetbe, három nap alatt feje­ződött be a szervezés, s nem volt ritka, hogy naponta 600, sőt 800 család írta alá a be­lépési nyilatkozatot. A nagy- kátai járásbeli Tápiószentmár_ tonban a szervezés első nap­ján ugyancsak 600 család lépett be a tsz-be. De igen so­katmondó magának Nagyká- tának az esete, ahol a dolgo­zó parasztok jelentős része meg sem várta a népnevelő­ket, hanem a községben meg­tartott nagygyűlés után mindjárt kérte is a belépési nyilatkozatot és aláírta azt. A szobi járásban Perőcsény községben a falugyűlés után a 280 dolgozó paraszt közül j 240 a helyszínen írta alá a! nyilatkozatot. Jólesően nyugtázzuk me- gyénk parasztságának ko- J moly elhatározását, ám azt | is tudjuk, hogy ehhez döntő £ mértékben járult hozzá az V a fontos tény, hogy az el- | múlt években alakult tér- | melőszövetkezetek jelentős í része jól gazdálkodott. Be- 3 bizonyosodott Pest megyé- 'j ben is, hogy a szocialista í nagyüzem elősegíti a mun- | kát, a boldogulást, lehetővé \ teszi a jövedelem igazságos g elosztását, azt, hogy min- J denki munkája szerint jus- J son a javakhoz. Megsemmi- t srtően cáfolódott meg az el- t lenségnek az a híresztelése, t hogy a dolgozó parasztokat t kisemmizik a közösben, £ éhezni, nyomorogni fognak. ^ Azt hiszem, mindenki elfő- ^ gadna olyan „nyomort”, ^ mint amilyenben például az ^ aszódi járási tsz-parasztok- ^ nak van részük. Az aszódig járás 1959-ben lett tsz-já- ^ rás és a dolgozó parasztok j az 1960-as , esztendőben vé- < gezhették el az első közös számvetést. A járás 17 ter­melőszövetkezetében a mun­kaegység értéke 35,80 fo­rint, Ebben a járásban, az első esztendő természetes nehézségei ellenére, mind­össze egyetlen termelőszövet­kezet zárt hiánnyal, a többi 16 pedig bebizonyította, hogy ha a dolgozó parasztok ösz- szefognak és a közösben dol­goznak, maguk sem remélt eredményeket érhetnek el. Két tsz, ahol sok a nő De szolgálhat példaként Gal- gahévíz község két termelő- szövetkezete. Mindkét tsz egyesztendős és még az őszi vetéseket is egyénileg végez­ték, s emiatt a teljes föld- rendezés sem volt végrehajt­ható. A Haladás Termelőszö­vetkezet 1748 katasztrális hold földön gazdálkodik, 378 taggal, jés ami különösen je­lentős, érdekes: közülük 276 (tehát a többség!) nő. Nos, ebben a szövetkezetben az egy tagra jutó évi jövede­lem, a háztáji nélkül, 16 022 forint volt. Saját erőből be­ruháztak 524 000 forintot, A termelőszövetkezet minden olyan asszonynak, aki gye­reket szült, 2000 forint szü­lési segélyt adott, míg azok a feleségek, akik nem tsz- tagok, de segítettek a mun­kában, 500 forint szülési' se* gélyben részesültek. A Ha­ladás a zárszámadáskor 400 000 forintot tartalékolt az idei esztendő üzemviteli költ­ségeinek fedezésére. Az ugyancsak galgahévízi Kossuth Termelőszövetkezet 970 katasztrális hold földön gazdálkodik, 204 taggal, akik közül 97 a nő. ügy látszik, az asszonyok szorgalma itt is komoly lendítő erő, mert az egy tagra jutó jövedelem, ugyan­csak a háztáji nélkül, 19 234 forint volt. Saját erőből 1960-ban 1 117 000 forintot ruháztak be. ami azt mu­tatja, hogy gondolnak a hol­napra is. A zárszámadáskór közel félmillió forint üzem­viteli tartalékkal rendelkez­tek az 1961. évi gazdálko­dáshoz. Érdekes megemlíteni azt is, hogy mindkét tsz-nek az el­nöke galgahévízi középpa­raszt és a többi vezető is parasztember, akik az átszer­vezés után a nagyüzemi ter­melésben is alkalmazták a régi, jól bevált vetésszerke­Dr. Münnich Ferenc távirata Modibo Keltához Dr. Münnich Ferenc, a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke a Mali Köztár­saság és a Magyar Népköztár­saság diplomáciai kapcsolata felvételének alkalmából üd­vözlő táviratot küldött Modi­bo Keltának, a Mali Köztársa­ság elnökének és miniszterta­nácsa elnökének (MTI) Beköszöntött a jó idő. Az albertirsai Táncsics általános iskola egésznapos kirándulásra indul a nagyerdőbe. (Gábor felv.) Megkezdődtek a szer fás építkezések Kielégítő ütemben folyik a faanyag kitermelése és szállítása - Nyolc új szerfás épület már elkészült - Nehézségek várhatók a tetőfedőanyag biztosításában (Folytatás a 3. oldalon. ) Az új termelőszövetkeze- [ tek egyik legdöntőbb és leg- j sürgetőbb problémája, hogy időben biztosítsák a közös ál­latállomány elhelyezését, idő­ben elkészítsék a szükséges gazdasági épületeket. Emel­lett a régi termelőszövetkeze­tek fejlődése is újabbnál-újabb állatférőhelyeket, magtárakat, górékat, ólakat igényel. Ezért az idén minden eddiginél na­gyobb arányú mezőgazdasági jellegű építkezésre kerül sor megyénkben. A tervek szerint mintegy 88 millió forint állami hitelt kapnak a termelőszövetkeze­tek. Ebből mintegy 50 mil­lió forintot a régi termelőszö­vetkezetek, 38 millió Jorinlot pedig az új termelőszövetkezetek használnak fel. Ebből a beruházási keretből mintegy 942 épület készíthető el. Mivel a termelőszövetke­zeti építkezések rendkívül sürgősek, az új állatférőhelyek zömét szerfás megoldással ké­szítik. A szerfásépület olcsóbb, gyorsabb, ugyanakkor évtize­dekig megfelel a célnak. Ezért mintegy 779 darab szer­fásépület elkészítését vet­ték tervbe. Valamennyi termelőszövet­kezet elképzelése az volt, hogy a legsürgősebb épületeket a nagy tavaszi növényápolási munkák előtt készítik el, mert akkor minden munkás­kézre kint a földeken lesz szükség. Ahhoz azonban, hogy ezt a tervet meg is tudják va­lósítani, az eddigieknél na­gyobb erőt és nagyobb fi­gyelmet kell fordítani az épít­kezésekre. 156 darab épületen kí­vül, amelyet állami, vagy szövetkezeti építőipari vállalatok készítenek el, az összes többi állatférö­hely építését a termelő­szövetkezeti építöbrigádok vállalták el. Tehát az építkezések döntő zöménél elsősorban most már a termelőszövetkezeten be­lüli munkaszervezés, hozzá­állás szabja meg a továbbia­kat. A termelőszövetkezetek egy része korábban arra hivat­kozhatott, hogy az erdőgaz­daságok nem elég gyorsan végzik munkájukat, az erdő- gazdaságok nem szállítanak időben, ezért késedelem lesz. Az kétségtelen- tény, hogy ja­nuárban és februárban az erdőgazdaságok munkáját ne­hezítették a rossz szállítási viszonyok, az ázott erdei ta­laj és a szállítóeszközök kor­látozott szama. Február kö­zepe óta azonban egyre ja­vuló ütemben megindultak a szállítások, s ma már mint­egy 160 garnitúra faanyag elszállítása befejeződött, s további garnitúrák szállítá­sa folyamatban van. Ezekhez a szerfákhoz már a vasanya­got is biztosították, s nincs akadálya az azonnali gyors építkezésnek. Különösen ott, ahol nem került sor prog­ramváltozásra, érvényben maradtak a korábbi tervek és helykijelölések, amelyeket a szakemberek már a szer­vezés alatt és az azt követő hetekben elvégeztek, majd időben biztosították a szük­séges tea'v dók u men tó c i óka t is. Az állami hitellel történő építkezések mellett a terme­lőszövetkezetek jó része sa­játerejű beruházást is ter­vezett. Ezekhez az állatférőhe­lyekhez a közös gazda­ságok fakitermelési en­gedélyt kaptak és több helyen időben meg is történt a faanyag kitér- . melése, mint például Tápiógyör- gyén. Tápióbicskén, Pilisen és még sok más új közös gaz­daságban. Megállapítható azonban, hogy ezeknél a sa- £ játerejű építkezéseknél is ké­sedelem van. A kitermelést 2 követően a legtöbb helyen t megkezdődhetett volna az építkezés, de a termelőszö- t vetkezetek egy részénél — t elsősorban az újaknál — nem t csoportosítottak elegendő erőt t erre a,munkára és nem in- t dúlt meg időben az építés. A t tavaszi növényápolási mun- t káig pedig nemcsak a né- t hány fős építőbrigádok, ha- £ nem nagyobb csoportok is | dolgozhatnának, hiszen több J új termelőszövetkezetben a £ mostani tavaszi szántásnál, t vetésnél, s egyéb időszerű 2 munkánál nem tudnak még } mindenkinek elégendő mun- 2 kát adni, mint ahogy ezt £ például a tápióbicskei Dam- t janich Termelőszövetkezet- t ben is tapasztaltuk, t Az új termelőszövetkeze­tiek közül talán a farmosi Uj t Élet Termelőszövetkezet ol- t dotta meg legjobban ezt a í feladatot, A Gödöllői Állami Erdőgazdaságban Is boz7'a,icz<ltek a fa” csemeték telepítéséhez. Az isaszegi erdészet szentkirályi kerületében már javában folyik az ék-ásós fatelepítés. Az elkövetkezendő napokban közel 180 ezer nyárfa és fekete- fenyő csemetét ültetnek el az asszonyok. (Foto Mészáros Géza) A farmosiak 16 épületből álló új tanyaközpontot lé­tesítenek, a munkák már javában folynak, s több mint harminc embert mozgósítottak csupán a szakmunkákra. Ugyancsak jó ütemben lát­tak az építésnek Kókán is. Tápiószentmártonban a Kos­suth Termelőszövetkezetben már egy sertésfiaztató elké­szült, csupán fedésre vár. s még több más épület is na­pokon belül fedésig készen lesz. Több régi termelőszövet­kezetnél, ahol már a munka- szervezés fejlettebb és na­gyobb tapasztalatokkal is rendelkeznek, már több épü­let munkája befejeződött. Gyónón például egy süldő- szállás és egy fiaztató épí­tését befejezték. Ugyancsak kész Kakugson két fiaztató. A Budapesti MEZÖSZÖV- től és több erdőgazdaságtól, valamint a Termelőszövet­kezeti Beruházási Irodától kapott tájékoztatás szerint, március közepén, márci­us második felében, majd április első felében az eddigieknél is nagyobb ütemű faanyagszállítás várható, még kedvezőbb mennyiség­ben. miint ahogy azt tervez­ték. Tehát az indulás nehéz­ségei — amelyet a már em­lített szállítási lehetőségek és a tsz-ek részéről a fedezet- igazolás beküldésének elmu­lasztása okozott — mögöttünk vannak. Az időszerű tavaszi munkák mellett minden erőt az építésre kell összpontosí­tani. Minden nap késedel­meskedés, minden nap kiesés, többszörösen bosszulja majd meg magát a tavaszi növény­ápolási munkák idején. Ter­melőszövetkezeti parasztsá­gunknak és a vezetőknek fe­lelősségteljesen kell gondol­niuk a holnapra is. Ahol pe­dig váratlan nehézségek, vagy eaves szervek késsdelmeske- dése gördítenének akadályt a gyors munka elé. jelezzék időben a járási párt- és ta­nácsszerveknek. akik azonna­li segítséget adnak. Egy jelentős nehézséggel azonban mindenképpen szá­mítaniuk kell építkező kö­zös gazdaságainknak. Ez pe­dig — ahógy már ezt a tél folyamán is jeleztük —. a te­tőfedő anyagok ellátásában jelentkező hiánvok. Központi keretből mindössze 310 ezer kéve nádat tudnak biztosíta­ni. amelv legfeljebb 100—120 épület fedéséhez elegendő, A többire zsúpszalmát kell biztosítani, s erről nem szabad megfeledkez­ni. Az idei tavasz sok tekin­tetben kedvezőbb, mint az el­múlt évi. Termelőszövetkeze­teink vezetőin és tagjain mú­lik. hogyan élnek ezekkel a kedvező körülményekkel, va­lamint a minden eddiginél nagyobb állami támogatás­sal. Rajtuk múlik; hogyan használják' ki az időt. Tenkely Miklós V. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM ARA 70 FILLER 1961. MÁRCIUS 12, VASÁRNAP Megkezdődött a fásítás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents