Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-05 / 55. szám

1961- MÁRCIUS 5, VASÁRNAP PB97 MEGYEI <L/(írltiD m. záam bébi cóibeá íam^ob Az állatkerti madárházban nincs olyan csipogás, lárma, mint a zsámbéki Uj Világ Tsz csibenevelőjében. ör­vénylik, kavarog a sok apró tollas jószág, csipog, mél­tatlankodik, várja az éppen esedékes daraádagját. Az iz­galom aztán tetőfokra hág, amikor mindkét kezében vö­dörrel megjelenik az ajtó­ban Bárányos Marika pi­rospettyes szoknyája, s nagy nevetve hessegeti őket — nincs helye hová lépni. Ahogy rekeszről rekeszre járva szórja tele a hosszú etetőket, úgy csitul el a lárma. Hát mellé szorul a hát, sietve, egymás elől is féltve esznek a csibék. S mire az utolsók is megkapják „ebédjüket“ az első csoport már ellustul- tan tollászkodik az infravö­rös lámpák kotlóstidéző me­legében. — Na, most van egy szusz- szanásnyi időnk — nevet a két lány, Marika' és Emmi. — Nem túl sok. mert mind­járt hozzák az autók az újabb szállítmányt, s addig­ra mindent elő kell készíte­nünk. A másik teremben égnek a lámpák, előre melegíte­nek. Nagy vaskályhán a tej laragyosodik, Emmi oltót ke­ver bele, hogy túróvá vál­jon. a csirkék ünnepi falat­jává. Léptünk alatt mintha laticelpáma lenne, rugózik a mélyalom, bőven meghintve illatos, zizegő szecskaszalmá­val. — Jól érzik itt magukat, szeretik a csibenevelést? Messze van ez a tanya min­dentől. míg ideértünk, majd’ beragadtunk a sárba. — Hát nincs közel, de ez nem baj. Megszoktuk már az utat A csibenevelést meg nem hagynám semmi pén­zért — mondja Marika. Mo­solyog, perdül, de van rá gondja,, .hogy meg-megcsil­logtassa aójegygyűrűjét; ne nézzem őt annyira kislány­nak. — Szeretjük, hogy magunk­ban vagyunk. Tudjuk a dol­gunkat, nem 'kell, hogy a nagyok dirigáljanak. Mi Em- mivel felosztjuk a munkát magunk között — ha üte­mesen csináljuk, az állatok is, mink is jól járunk. Tes­sék csak megnézni őket. Va­lamennyi egyforma növésű, egyik sem marad le a má­siktól. Pedig 2400 darab van most is a kezünk alatt, aztán lehet, hogy 10 perc múlva már itt lesz az njabb 2500 tpllcsomócska. — Én úgy. de úgy szere­tem őket, ha van időm, még játszani is szoktam ve­lük. Mire felnevelődnek, szinte egyenként megisme­rem őket — mondja Emmi. Fullasztó a hőség, 28 fok. Mázsányi nehéz lett a téli­kabát. Kiállunk az ajtóba, ott a februári nap meg ta­vaszi enyhet varázsol kö- rénk. — Ogy hallottam, hogy a lányok KISZ-brigádot szer­veztek itt a két csibeneve­lőben. — Hát ez jó! — nevetnek nagyot, csillog a képük. Az Oszwald néni. mint KISZ- tag! Meg a Szombat néni! Egy kicsit megsértődöm. Kinevetnek? — Ne tessék már hara­gudni, de ezen nevetni kell az embernek. Az igaz, hogy mi, öten lányok, KISZ-ta- gok vagyunk és brigádnak tekintjük magunkat, De ugyancsak itt dolgozik, még­hozzá alapító tagként Tur- bacs Mihályné, Oszwald Er- nőné, meg Szombat Sándor- né. Ök a lenti telepen, mi meg itt fenn. Versenyben is vagyunk, kinek sikerül jobb eredményt elérni? Különben az egész csibenevelést Tur- bacs néni indította el, két évvel ezelőtt. Én akkor még nem dolgoztam itt, csak az apukám, meg a bátyám, ök mondták, hogy á tagság na­gyon haragszik rá ezért a csirkedologért, mert több jó­szág hullik el, mint ameny- nyi életben marad. De az­tán elmentek iskolára Gö­döllőre a kisállattenyésztő­be és amikor megjöttek, már sokat javult a helyzet. Akkor mondta a tsz-elnö- künk, Pákozdi Zoltán bácsi, minket kellene beállítani váltótársnak. Mert ezek a csibék nagyon kényesek. Éj­jel-nappal mellettük kell len­ni, vigyázni az egyenletes hőfokra, meg pontosan idő­re etetni, itatni. De van ér­telme. Tavaly az Uj Világ­nak 45 mázsa volt a barom- fibeadási terve, mi meg 156 mázsára teljesítettük. — Az biztos, hogy jó így önállóan gazdálkodni/ dol­gozni. Mit jelent mindez pénzben ? Nevet. — Tetszik tudni, nem va­gyok ón rossz parti. Megke­resek havonta legkevesebb 1500 forintot. Megdolgozok érte, igaz, dehát hol kapnék ennyi pénzt a 18 évemmel? Nyolc hónapja vagyok itt, azalatt rengeteg dolgot vásároltam. Mire a vőlegényem leszerel, meglesz mindenünk, ami kell. Ide jön ő is, a tsz-be, gépkocsi- vezetőnek. Van már teher­gépkocsink. Zetorunk, bil- lentős traktorunk, meg ad­digra vesz a tsz újakat is. Kell majd vezető hozzá — így beszéltük meg. Lakásra sem lesz különösebb gon­dunk, mert azt is a tsz-től kapunk. Erre építjük fel a jövőnket. Világos, az ember igyekszik, hogy a maga mun­kájával is erősítse az ala­pot. — Csakhát az a baj — mo­solyog szégyenlősen —, a vőlegényem nagyon félté­keny. Multkorjában reggel hattól este nyolcig dolgoz tam megállás nélkül, mer ezek a mostani csibék ak kor voltak pár naposak. Künn meg hideg volt nagyon, örök­ké a hőmérőt lestem, meg ne fázzanak. Nem volt időm írni katonáékhoz. Olyan ve- í székedért- rendezett, hogy az $ nem mindennapi. Ki is jelen- í tette, ha megesküszünk, ’ nem ; hagy dolgozni, maradjak ott- ; hon a négy fal között. Naht- \ szén! Meg is köszönném. Én ! már dolgozó lány vagyok, az í maradóit asszonykoromban is. \ Ki sem bírnám csak a há- ! zimunka mellett. Persze, ő í ezt csak mérgében mondta. í KISZ-tag, tehát tudja, hogy í az asszonynak ma már nem- \ csak a konyhában a helye. ; Persze, ahogy a kislányt; elnézem, nem csoda, ha a; vőlegény féltékeny. Karcsú, S magas, csillog a fekete sze- í me. Más legény szeme is \ tneg-megakad rajta. De azért; nem kell félteni. í / Bárányos Marika jókedvűen, kacagőan, de se- ? rény munkával már a két- ? tőjük jövőjét, boldogságát ? építi. í y B. Szabó Emmi szógyenlő- ^ sebb, szívesebben átengedi ^ a szót társnőjének. Fiata- £ labb is egy évvel, meg kéz- ^ dő itt a nevelőben. ^ — Eleinte ügy gondoltam, 2 Pesten keresek munkát. Be 2 is jártam helyet keresni va- £ iameiyik gyárba De aztán £ elkezdtem gondolkodni. Apám, £ testvérem itt van a tsz-ben. 2 Mondták. a csibenevelőben ^ csupa lány van, meg milyen ^ szépen keresnek. Mi lenne. £ ha én is belépnék és kér- ^ ném. helyezzenek ide? így £ is tettem és nem bántam ^ meg. A keresetem tisztán megmarad, nem kell külön £ szállásra, lakásra költenem. ^ Meg aztán, ami mindennél \ többet ér, itthon vagyok. í Nem kell elválni a szüleim- ^ töl, rokonoktól, ismerősök- í tői. Mondtam is a barát- 2 nőimnek, meg a faluban a 2 KISZ-gyűlésen is erről volt í szó. akinek van egy kis ? esze. nem megy el tőlünk. Dolgozni mindenütt kell, és 2 aki megfogja a dolog vé- 2 gét, nálunk jól is kereshet. ^ — Meg az is jó hogy ta- £ nul hatok. í 2 Az ezüstkalászos ^ tanfolyamra járok, minden héten kedd - , és csütörtökön. Most leg- £ utoljára is nagyon érdekes í dolgokat tudtam meg a mű­trágyázásról. Jobb úgy a munka is, ha tudja az em­ber, hogy mit, miért csinál. Távolról egy autó nehéz zihálása hallik. birkózik a tengelyig érő sárral. Vége a csendes meditálásnak, a lá­nyok megélénkülnek, lázas sietséggel vödröket, vályú­kat rendezgetnek. Jönnek a kiscsibék, fogadni kell őket. Az útkanyarból még egy­szer visszanézünk. Csillognak a napban a házikó ablaksze­mei, kéményéből bodorodik a füst. Nemcsak kiscsirkék nevelődnek ott, hanem a jö­vő új típusú parasztfiataljai is. Komáromi Magda Monortól ykőrösi A „SZALAGOSOK“ NYOMÁBAN PIHENŐ tik*. — Merre vannak? — Valamelyiket itt láttam! — Most? — Egypár perce . .. Egy perc múlva már min­denki keresi őket. — Eltűntek?! — Meg kell lenniök! S végre feltűnik — az első „szalagos”. Az asszony, aki kí­sérőm volt, s a fő kereső, mindjárt „elfogja”. Aztán „szállítja” a többit. S azt sem csodálhatom, hogy ilyen en­gedelmesek, végre is — a cso­portvezetőjük. Fiatal férfi az első. — Mit jelentsen a szalag — a piros karszalag? — Őrséget. (Körülöttem' gyűlnek a sza­lagosok.) — Mi ez? Mozgósítás?! — Azt hiszem, lehet annak mondani. — S az „ellenség?” — A baleset. Igen, Monortól Nagykőrösig és másutt is a megyében, se­reget szerveznek az egészség és a testi épség őrzésére. Ha valamikor volt fekete sereg, akkor ezt szürkének nevez­hetnénk, mert mindenki ab­ban a ruhájában szolgál, amelyikben dolgozik. De hisz a kettő tulajdonképpen azo­nos: a munka, s az őrség fö­lötte. Most legalábbis eggyé válik, mert megszületett a munkavédelmi helyőrség a Monóri Kefegyárban is. — Miféle regula érvényes itt? — kérdezem a piroskar- szalagos ifjú embertől. — Hát „regula” semmi­képp ... A munkavédelmi őr­nek az a dolga, hogy egy­hetes szolgálata alatt figyel­jen és figyelmeztessen arra, amiből baleset lehet. — Szolgálat ez? — Amennyiben a többieket szolgáljuk — igen. De ezalatt éppúgy dolgozunk, mint az­előtt. Csakhogy még a tár­sakra is ügyein* kelj. Körülöttünk már szalagos lányok is állnak. — Volt-e már haszna? — kérdem tőlük. — Hogyne! Ha meglátnak, mindenki jobban vigyáz. Már azért is. hogy ne szóljanak neki. De mi szólunk, még az igazgatónak is, ha valamit rendbe kell tenni! Ügy érez­zük, hogy felhatalmaztak .. . Jobban merünk beszélni . .. Azt hiszem, Kiss Irénnek, s a többi lánynak erre külön­ben sem kell sok bátorítás. Az azonban igaz, hogy kéthe­tes működésük óta sok baj- ókozót elhárítottak. — S mit szól ehhez a nagy mozgósításhoz a csoportvezető asszony? — A baleset mindig szo­morú. de nekem vezető szem­mel is kell nézni: azon a he­lyen megáll a munka, s ez nagy kár! Tavaly duplájára „nőttünk” balesetekben. Már aktuális a csökkenés. „Mi is az ?!" — Itt történt?! — Itt. — Mikor? — Fényes nappal. Tizen­kettő felé lehetett. — És? — A köszörű... az egyik ujját... Ez hát a januári négy sze­rencsétlen eset egyik helyszíne. Előttünk a csoportvezető: — Úgy volt, hogy kikap­csoltam a köszörűt, jaéfcjtj§- maszkodott, s odacsúszott "a keze—. ; .......... .v,: : - ■ ■■ N em keresőm a hibást, bár tény, hogy az'elkopott és bajt elősegítő kis köszörűkő he­lyett azonnal megjött az új! Pedig hányszor kérték az­előtt. De most mást kutatok: — Dolgozott a baleset körül munkavédelmi őr? — ... Nem! (Gondolkodik.) Nem is tudom... (a mellet­tem álló szb-titkárhoz fordul, s óvatos kényszerűen ki böki végre): — pú is az? Ez beütött!! Két hónapja, hogy „életre hívták” a Ceg­lédi Közlekedési Gépjavítónál, s mégcsak nem is tudnak róla! — A karszalag még nincs meg... — menti a helyzetet az szb-titkár. — De a terv­ben. abban benne van — s odamutatja. Igen, a vállalati terv pre­cíz: „Szalaggal ellátni a Műnk. véd. őröket. Teljesítés: az első félévben.” Nem fél év, de biz! fél óra (!) alatt lebonyolítható a .szalag ügy”. Különben mi értelme az egésznek?! A lé­nyeg éppen az, hogy min- ienki tudjon róla! Néhány , műhellyel odébb „beleszaladunk” a füstfelhő­be. Itt nem volt még baj, de nem nehéz azt megjósolni. Egy kitűnő házi konstrukció, egy négyorsós forgácsológép dolgozik itt. De szörnyű nagy füsttel! Már két hónapja hogy átfúrták a plafont, a gép fölé húzták az elszívó csövet, de: — Én szívom, amennyit bír a tüdőm — mérgelődik Sági Pál. A cső nem működik ... De az SZMT munkavédelmi felügyelője — igen. — Ren­delkezett ebben az ügyben is. Egyelőre kevés foganattal. —...Mint a ködgyertya, olyan füstöt csinál ez a masina — panaszkodik a „füstös” ember. — Mégse jutott eszébe egyet­len vezetőnek sem ... pedig fél éve megyünk már! Mennyi ideig akarják még titkolni az itt annyira hiány­zó „karszalagos’,’ akciót? A nagypapa — „katona!" Megyünk az udvaron és ránkköszön valaki: Agy’isten! Bácsi ez már! S lámcsak, szalag a karján. Hány éves? — Hetvennégy! — Legalább tábornokság illeti — már ebben a szalagos seregben, s ilyen tisztes kor­ban. Az öreg nevet: — Ügy igaz, hadsereg ez, de a legjobb katonaság, amit megértem. — Hetvennégy éves és más emberekre vigyáz! — Segédmunkás vagyok, és most őr is! — Látta már 4nnek hasz­nát valaki? — Az apróságot kell észre­venni. Múltkor éccaka ide- benn aV „abrincsban” elesett egy lány. Fel nem vette vol­na, hadd essen más is. Hát én szépen kioktattam. Ügy kóstálom, hogy megértette! > -Kifelé kanyarodunk a Nagy­kőrösi Konzervgyárból. De ■még egy kis kitérő a villany- szerelők kuckójába. — Mit ér a piros szalag? — kérdem Erős Józseftől, aki maga is viseli. — Igen sokat. — Mennyit? — Ha egy év, vagy akár öt esztendő alatt is csak egyet­len embert szabadíthat meg valaki a balesettől, már meg­érte. — S nem haragszik meg valamelyik kolléga, ha szól neki valamilyen szabálytalan­ság miatt? — Lehet, hogy egyik-má­sik magában elkarikázza — ám nem hiszem. Npkem is van családom, másnak is. És mindenki tudja, hogy az egészség nemcsak jó dolog, de kell is ahhoz, hogy tisztesség­gel felnevelje az ember a gyerekeket. Hát ez is ... Ez is — az is. Sok minden­ből. de a tavaly bevezetett szolgálatból is kétségkívül következik, hogy a Nagykő­rösi Konzervgyárban a múlt januári 17 ember helyett már csak hetet ért baleset. Az „őrség” jól állt új poszt­jára ! Tóth György (Mohácsi György rajza) Nagyteljesítményű automaták segítik a munkát. 2 A 200 éves kulcs találkozik a műanyagkulcsos lakattal. ! ^ (MTI Foto: Kácsor László felv.) / 150 kg szemes takarmányt kaphat sertésdarabonként az a tsz tag, egyéni gazda és állattartó, aki az Állatforgalmi Vállalattal sertéshizlalási szerződést köt. A sertéshizlalási szerződés aláírásával egyide­jűleg az ÁlLatforgaimi Vállalat megbízottja át­adja a takarmány kiváltására jogosító utalvá­nyokat. Megbízottaink az utalványokat a szer­ződők kívánsága szerint árpára, vagy kukoricára i ■, érvényesítik. A takarmányt a Terményforgalmi Vállalat telepei ad­ják ki, mázsánként 220 forintos áron. KÖSSÖN ÖN IS SZERZŐDÉST A TAKARMÁNYJUTTATÁSOS SERTÉSHÍZLA ÁSI AKCIÓBAN. PEST—NÖGRÁD MEGYEI ÁLLATFORGALMI VÁLLALAT f A 200 éves kulcs találkozása | a műanyag lakatkulccsal y Az Elzett Vasárugyár ebben az évben több mint 15 milliói lakatot, illetve zárszerkezetet készít és énnek legnagyobb ré-fy szét 68 országba exportálja. A gyár készítményeivel ' élisme-£ rést vívott ki a magyar iparnak. Most érdekes bemutatóra ké-í szülnek: régi zárszerkezetekből rendeznek házi kiállítást. ? 'í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents