Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-03 / 53. szám

MIT

MEG}

V /^iV/«í)

1961. MÄRCTtTS 3. PÉNTEK

NAGYKOROSON, nem sokkal a szép, reprezentatív filmszínház fényes főbejárata mellett, egy kevésbé fényes bejárat szerénykedik, amely fölött „ Városi könyvtár” szövegű

felirat olvasható. Ám ez a csöndben meghúzódó ajtó még korántsem nevezhető a könyvtár közvetlen bejáratának, hiszen belépve rajta, még fo-v Iyosó-labirintusokon kénytelen átbizonytalankodni az irodalomra vágyó ember, s csak azután bukkanhat rá az egyik félreeső, sötét szárnyban a városi könyvtár apró helyiségeire.

Odabenn három fiatal nő szorgoskodik: kiszolgál, katalogizál, propagál, egyszóval teszi, amit egy könyvtári dolgozónak tennie kell. Amikor: egy rövid időre sikerül szót: váltani velük, szinte egyszerre; panaszolja mind a három:

— A helyiséghiány a leg-i nagyobb problémánk! Három: éve húzódik ez az ügy, talán| az idén kapunk új, alkalma-; sabb helyiséget. Nagyon üd-j vös lesz már, hiszen itt csakj „albérlők” vagyunk, szerző- j désünk már régen lejárt aj mozival, amely éppen csak j megtűr bennünket. . . No, megj alkalmatlanok is ezek a szo-í bák: kicsik, nehezen tisztán; tarthatók, kényelmetlenek, sö-! tétek. Az olvasók is bizonyára í szívesebben jönnének tága- í sabb, világosabb helyiségekbe^ nem beszélve arról, hogy mi; is szívesebben dolgoznánk;

olyanokban. í

5

ÉRTHETŐ, ha ezek után kíván- j csian kérdezem: ;

— Hány olvasójuk van?

— 2463 olvasónk és 14 378 \

kötet könyvünk. ;

Az olvasók „szociális meg- j oszlása” is kedvező. Pontos J statisztika szerint: paraszt J 24.29 százalék, munkás 14,01 £ százalék, értelmiségi 8,28, J egyéb 56,52 százalék, de eb-J ben a diákok (gimnazisták,; technikusok,^ általános .iskola- g sok) is benne vannak, örven- ; detes, hogy a parasztság ^ arányszáma fokozatosan nő-' vekszik, már hónapok össze-; hasonlításánál is kimutatható J bizonyos emelkedés. ^

CEGLÉDEN — jóformán a^

szomszédban — igen jól be-^ vált a szabadpolcos rendszer. ^ Vajon itt miért nem gondol-^ tak még a megvalósítására? J Gondoltak, persze, hogy gon- ^ dől tak, hiszen lényegileg ez a| könyvtár is szabadpolcos, de < nem teljes mértékben. Ennek j kizárólagos oka a helyiségek y apró volta. A könyvek zöme Ugyanis a raktárban (a mozi j, pincéje) található, alaposan £ összezsúfolt állapotban. Tehát; megint csak a helyiség-prob- •> léma az ok. ^

Ami az olvasók érdeklődési £ körét illeti, itt a nagykőrösi ^ könyvtárban is a ..szokásos” ^ '“írók műveit olvassák leg- í gyakrabban: Jókait, Mikszá-^ thot. De viszonylag elég jól ^ állnak a mai magyar iroda-^ lommal is. Érdekes, hogy ez ^ főképpen parasztolvasóinknak ; köszönhető. Berkesi, Mester- ^ házi. Tatay könyveit olvassák^ a legszívesebben. ^

Az olvasók kérésére időn- £ ként író—olvasó ankétokat ; rendeznek. Sajnos, azonban ^ ezt csak ritkán tehetik. A kul- túrotthon segítsége szükséges ^ minden ankét megrendezésé- £ hez, mert a könyvtárnak — nincs h o 1 ankétot rendeznie. 2

y

Visszakanyarodtunk megint; a helyiség-komplexumhoz. De; nemcsak ez a baj. Probléma £ van a beszerzési kerettel is. £ Tavaly a városi tanács 10 000. ^ a megyei tanács pedig 34 000 ^ forintot adott a könyvtárnak^ ex-re a célra. Az idén a vá- ^ rosi tanácstól ismét megkap- ^ ták a maguk tízezresét, a me- ^ gyétől viszont csak 14 500 fo- ^ rintot. Mégis. Ez a kisebbik ^ baj! A fő probléma továbbra £ is a helyiség, a helyiség és ^ újra a helyiség! £

A HELYISÉG ... Tudjuk, hogy |

igen nehéz kérdés manapság.; Mégis, kellene valami megöl- ^ dást találni az illetékeseknek. ^ Hisz napjaink egyik fő fel- £ adata az embei’ek tudatának £ átalakításáért folytatott harc.; S a könyvtár az egyik légion-'? tosabb harcmező. Nem mind-; egy tehát, hogy milyen mér- ^ fékben otthonos, mennyire íz-*

léses. És az sem mindegy, hogy egészen szabadpolcos-e vagy csak félig. Hiszen az embereket egészen apró külsőségekkel „meg lehet fogni”, s ha a kellemes érzés külső körülményeit a lehetőség szerint biztosítani tudjuk, akkor az emberek szívesebben és többet mennek a könyvtárba,

yszera történet

s ez nagymértékben elősegítené a tudatformálás nehéz, hosszantartó munkáját.

Rengeteg helyen probléma ez még. De egy olyan gazdag hagyományú város, mint Nagykőrös, három év után már nem mai-adhat tovább megfelelő könyvtár nélkül.

Baranyi I’erenc

.; Az egyik ceglédi termelo- í ól szövetkezet elnökével jár- , % tarn a gazdaság tanyaudva- ; ^ rát. Az elnök szemmel lát- '/, ható büszkeséggel mutogat- ta az új épületek hosszú so- i £ rát. A baromfitelep ismerte- £ tése közben egyszeresük megjegyzi:

LAMPIONUNNEP

A ceglédi színjátszók nagy sikerrel mutatták be a Lampion- ünnep című színmüvet. Képünkön Virágh Anna és Tokaji Mihály a színmű égjük jelenetében.

elém Iszajcse, a hórihorgas nyolcadikos gimnazista, oldalán Hadzsipanovnéval, a ragyogóan szép nagyvilági asszonnyal. De a park csak néptelen marad, az utak elhagyottak s lenn örök muzsikájukat zengik a Feketetenger hullámai.

S akkor egyszerre egy kicsiny, jelentéktelen szobor bukkan elém. Mellszobor, nem nagy igényű, messziről látszik rajta, hogy nagyon régen önthették s nem sok pénz volt a zsebükben azoknak-, akik csináltatták.

A szobor talapzatán álló AI név magyar szemnek is ismerős: Ivan Vazov. Egy egész hosszú korszakot jelent a bolgár irodalomban, a magyar olvasók legtöbbje bizonyára, ismeri a Rabigában című regényét., amely a bolgár megújulás korát ábrázolja, azt a kemény, véres és verejtékes életet, amikor a bolgár nép török rájanép- kánt robotolt még s mint „mag a hó alatt”, várta a népek tavaszát. S arra gondolok: milyen kár. hogy a magyar olvasó még nem ismerheti Ivan Vazovot, a költőt, aki Botev és Karave- lov áttörése után Szlavej- kovval együtt megteremtette a bolgár költői nyelvet, s már a nyolcvanas években megírta az Elfelejtettek eposzát.

Erre gondolok, amikor a kis emlékmű elé lépek, hogy

a megkopott felírást kibe- tüzzem. S úgy is van, amint gondoltam: barátai és tisztelői állították a szobrot Ivan Vazov ötvenéves írói jubileuma alkalmából. S még mindig semmi különöset, semmi meglepőt nem látok abban, hogy Ivan Vazovnak, a bolgár természet énekesének szobrot állítottak 1920- ban várnai tisztelői, s csak akkor kapom fel a fejem, mikor életrajzi adatait idézem fel magamban. Igen, 1850- ben született, így emlékszem rá, de ...

Hát persze, úgy tudom, úgy emlékszem rá itt a parkban is, hogy a költő 1920-ban még élt. S egy pillanatra magam is kételkedni. kezdek emlékezetemben: hát lehetséges, hogy Ivan Vazov csak 1922-ben halt meg, ha itt, Várnában, a tengerről elnevezett parkban két évvel hamarabb, még 1920-ban, tehát életében szobrot emeltek neki? Hát. megtörtént már valaha és valahol, hogy leültöt annyira megbecsültek, hogy még életében szobrot állítottak neki?

A,tásnap délelőttig hordtam 1VI magamban az izzó kételyt. másnap délelőttig, amikor a két év előtt alakult várnai állami könyvkiadó öt fiatal szerkesztőjével ültem együtt a kiadó ici-pici szerkesztői szobájában, s elmondtam nekik, mit láttam a parkban s mért nem hittem emlékezőtehetségemben. S ők erösí— Tíz évvel öregebb nálam.

— No és aztán? Apád és köztem is tíz év van, mégis a huszadik évet éljük egymás mellett.

— Nem szeretem a Ferit! Se testem, se lelkem nem kívánja.

— Elég legyen ebből a buta beszédből — zárta le a vitát az anyja. Nem a szerelem a fontos, hanem az, hogy jómódban. becsületben élhessetek. Majd megszereted.

/

' gu lett Marika Hegedűs Perencné. Az első hónapokban nem is volt semmi baj. Kerekes mama örömmel látta, hogy a fiatalok jól élnek. Ám jött a tavasz, megkezdődött a szőlőben « munka, s ezzel Marika sorsa is megváltozott. Látástól vaku- lásig dolgozott a tőkék között. s az anyósa egyre csak hajtotta. Neki nem volt szabad ebéd után leheveredni, mint a két öregnek és a férjnek. Anyósa azonnal megszólalt. az utolsó falat után:

— Friggyel csak. kedvesem. fejezd be azt a sort. amit délelőtt meghagytam. Leülök egy kicsit, vagyon fáj a dereka m.

A férje, az a nagy, tohonya ember, nem szólt semmit. Az a fajta volt, akire azt mondják, hogy saját magától egy szalmaszálat sem tud keresztbe tenni.

Marika dolgozott. Nyelte a könnyeit, de panaszkodni nem mert senkinek.

A szombatok és a vasárnapok voltak a legrosszabbak. Az ifjú férjnek csak egy volt fontos: a terített asztal és a jófajta homoki bor. A csa-. Iádban az öregasszony volt a pénztáros. Az ifjú férjnek nem is hiányzott a pénz, de Marika sokszor hiányát érezte. Ha boltba ment, az anyósa az utolsó fillérig elszámoltatta ...

Megpróbált a férjével okosan beszélni. Kérte, hagyják olt a szüleit, kezdjenek valahol másutt új életet. Hasztalan. Csak magának ártott. Pokollá vált az élete. Nem bírta soká.

* mikor Marika hazaállított ól kis batyujával, nagy volt a meglepetés. Anyja kézenfogva akárta visszavinni, de ebbe már az apja is beleszólt.

1— Azt még csak eltűrtem bolond fejjel, hogy férjhez adtad a gyereket, de azt, hogy így megszégyenítsd, már nem engedem. Nem megy vissza. j Holnap befogok és hazahozom j a bútorát.

: Így került vissza Marika a ! szülői házhoz. Különben néz- I ze csak, ott jön. Dar ás vödör- \ rel a kezében karcsú, szőke ; asszony közeledett. Ahogy el- • haladt mellettünk, nagyot kö- j szűnt az elnöknek.

— Nem volt otthon sokáig a fiatalasszony. Anyja ellenke- : zésére nem adva. megindította a válópert, s ma már Kovácsáénak hívják. Idejött hozzám, a. baromfitelepre, s egyike a legjobb munkaerőnek. A télen tanfolyamon is volt s évi keresete jóval több, mint az apja hat holdjának. Különben nézze csak, ott azt a nagybajuszét embert, az istálló végénél.

A tehenészek brigádvezetője. Kerekes István. Az ősszel > lépptt be a lánya után, behozta a hat holdat, két szép lovát, gazdasági felszerelését. Azt mondotta, amikor beállított az irodába: ,,Hallod-e. fiam\ Ha nem lép be ide a lányom és nem látom azt, hogy boldogul, engem sose agitáltatok volna meg. De látom, és ha felvesztek, akkor adj egy belépési nyilatkozatot.” Adtam neki s adtam még azon a héten tíz gazdának. aki Kerekes után a közös utat választotta.

Opauszky László

wwwwwwwwwv

Afrika hű fia címmel a moszkvai Központi Dokumen- tumfilm Stúdió filmet készített Patrice Lumumbáról.

Filmet készít a DEFA Loy kapitány álma címmel. A film főszerepét Jana Brejchová. ismert csehszlovák filmszínésznő játssza.

tették meg, hogy jól emlékszem: Iván Vazovnak még életében, két évvel halála előtt szobrot emeltek a várnaiak.

S akkor egyszerre sok mindent megértettem, amit addig csak homályosan láttam: miért igaz az a lobogó pátosz, amellyel a bolgár vértanúk hatni és a bolgár költők írni tudtak, miért van az, hogy Hriszto Radevszki ma is tanítómeséket ír, de szocialista tanítómeséket imák a legfiatalabb bolgár írók is, miért van az, hogy Lamar, egyik legjelesebb mai bolgár költő tavaly írta meg nagy eposzát Levszki- ről, a vértanúhalált halt bolgár forradalmárról, holott mifelénk már elavultnak tartják ezt a műfajt, s miért van az, amit tulajdon szememmel láttam, hogy vasárnaponként most is a várnaiak ezrei vonulnak ki Várna határába, s a város vezetőivel, pártfunkcionáriusokkal együtt énekszó-, val, jókedvűen végzik az erdő-, sites önkéntes munkáját, s’; miért van az, hogy a bolgár j tengerparton egy évtized alatt | valóságos csodapaloták nőttek • ki a földből s nem üres szó- \ lám az. hogy megteremtik a j szocialista országok Riviéráját.: S miért van az is. hogy öt na-: gyón tehetséges és fiatal költő': és író hagyta el a fővárost.: hogy Várnában megteremtse a j virágzó könyvkiadást,. csak j azért, hogy bebizonyítsa: nem-', csak Szófia a szellemi központ, j ilyen központ vidéken is lehet, j

A son a verőfényes téli dél- i /í elöttön, ott a komoran j hullámzó Fekete-tenger köze- \ lében, Ivan Vazov szobra előtti egyszerre megértettem min- j dent s még jobban megszeret- j tem a bolgár népet és íróit. '

Csuka Zoltán s

EGY VÁRNAI SZOBOR ELŐTT

—Akár hiszi, akár nem, a tagjaink nagy részének története felér egy-egy kisregénnyel, vágy legalábbis egy elbeszéléssel. Ha írni tűdnek, nem egy történetet papírra vetnék, hadd tanuljon belőle mindenki, hadd lássák, hogy az átalakulás egységes mederben folyik.

Letelepedtünk a kerítés mellett fekvő, sokéves, kivágott fatörzsre.

— A történet, emit most elmondok — ha talán sematikusnak hat is —, igaz. „Hősei” itt élnek köztünk, s legjobb embereink közé tartoznak. Ez az egyetlen oka annak, ha nem a rendes nevükön nevezem őket, szégyellik nagyon a történteket. Megbánták százszor is.

Az elnök rágyújtott, mélyet szívott cigarettájából.

jy erekes Marika a falu Ja. egyik legszebb lánya volt. Az öreg Kerekes pedig a legmódosabb gazdák közé tartozott. Hat hold földön gazdálkodott, de jómódban túltett nem egy. sokkal vagyonosabb gazdán. Minden arannyá vált az öreg kezében. Amikor emlegettük neki. hogy lépjen be közénk, csak nevetett, ..Amíg meg tudom fogni a kaszát, addig megélek én a magam lábán is” — mondogatta. — Tisztellek és megbecsüllek benneteket, de jobb nekem egyedül gazdálkodni”. No, de nem is az öregről akarok most szólni, hanem Marikáról. Egyre több legénynek akadt meg rajta a szeme. A legények körüldongták, de ő ügyesen kitért a próbálkozások elöl. Egészen addig, amíg Kovács Jóska haza nem jött a katonaságtól, Lehet, hogy ismeri is az elvtárs. olyan jóképű. szőke gyerek, az egyik teherautó vezetője. Összetalálkoztak, s attól kezdve esténként Marika sűrűbben eljárt a kútra, mint azelőtt. Jóskának is mindig arra akadt olyankor dolga. Amikor a lány anyjának fülébe jutott n dolog, nagyon megijedt. Csak nem lesz a nagy gonddal felnevelt lánya egy tsz-tagé? Ö nem azért nevelte a lányát. Kerített is hamar vőlegényt, még pedig módosat. Olyat, amilyet régóta tervezgetett a lányának. Hegedűs Feri is egyetlen gyerek volt, két hold szőlőjük a belterületre esett, s úgy látszott, nem lesz a házasságnak akadálya. Marika, amikor megtudta anyjának tervét, kézzel-lábbal tiltakozott.

XXXVXXXXV>XXXXXXXX>XXN>NXXX>XXV>>XNXV'CSXX\>y

— Nem, ne higgye, hogy el- ^ vágyom innen. Itthon érzem ^ magamat, bár Nagykőrösön él- ^ nek a szüleim. Csak a tanulás, £ a könyvek, a mozi és a tánc ^ hiányzik néha. Amióta a mű- < velődési házat lebontották, alig ; adódik alkalom a szórakozásra. | Divattervezőnek készült, ta- ^ nítónő lett. Mintás kelmék he- ^ lyett api'ó lurkókkal bajlódik. £ Matlasszéról. pikéről és empri- ; mérői álmodott. Ma annak ^ örül, ha valamelyik tanítványa ^ hibátlanul elszaval egy versi-^ két. ^

Divat helyett a szellemet, az ^ észt formálja. ^

Jelesen. ^

Gyapay Dénes fba fogadja a lurkókat. Ennek köszönheti a ma már példás bizonyítványát Sehőnléber Li- pót. Farkas Laci se kapott volna tán soha ötöst énekből, ha a tanítónő nem íüi'készi ki a sorozatos dacik titka nyitját: mély a fiú hangja, restelli, hogy kamaszosan recseg. A Szegedi Miki és a Sima Teri szívéhez is külön kulcsocs.ca kellett. Kádár Mária meglelte.

És megtalálta a hel^1 ö ma“

■--------Z--------- ga. Ma mar

h

ivatásának vallja a nevelést. És kacérkodik a gondolattal: továbbtanul. Egyetemre menne, magyar—orosz szakos tanárnak.

£ Divattervezőnek feszült. Puí ------------------------------------- ha, mintás

'

l kelméket ruhákba, hódító toa- ; lettekbe álmodni. Szép lányok ; első báljára, asszonyok mulat- ; ságára.

! Tanítónő lett. Nem ő, a szü- í lei kívánták így. Eleinte húzó- ; dozott. Nem, nem a tanulás- í tói. Baján a tanítóképzőben az S elsők közé tartozott. A ielelős- í ség riasztotta. „A divat eltűri í a kísérleteket, a fogékony j gyermeki ész más!” Sokat té- jpelődött, amíg megbarátkozott

ja gondolattal: tanítónő lesz.

*

j <Negy eve maga sem hitte j volna. Odahaza legfeljebb az iöccsét korholta, ha irkájában a j sorok görbére sikerültek vagy ja számok kibújtak kockabör- j tönükből. Most negyven gye- j rek „Mária néninek” tiszteli, j És a ceglédberceli pedagógu- jsok úgy szólítják: „Kádár kar- j társnő”.

I Tizennyoltéves ^ f. ,ma!?dík : --------------------- osztály fonoj ke. Ma már nem cserélne még j a leghíresebb divattervezővel jsem! Csak a sarat, azt tudná j feledni. És a sötétséget. Mert j ott lakik a ceglédberceli falu- I végen, a Kátai Páléknál. Ilus | néni, a Kátai-porta asszonya i istápolja. („Olyan fiatal a lel-; keni, rászoi'ul a szeretetve!') Esi i a szülők megbecsülése melen- ; : geti.

— Tudja, eleinte elpirultam, j mint valami kislány, lia egyik- j másik anyuka gyümölccsel,; borral, kóstolóval kínált. Szá- j badkoztam, nekünk pedagógu- j soknak tilos elfogadni ajándé- j kot, Megéi-tették. És ettől íog-j va mintha a bizalmuk is meg- j nőtt volna. A szülői értekez- j leteken gyaki’an nem tudom j hellyel kínálni az anyukákat, j apukákat, annyian eljönnek.; Érdekli őket a gyerek élőmé- ; netele. Tudják: részrehajlás; nélkül mondom el a vélemé- \ nyemet. ;

Érzik ezt a szülők, de a ta- ! nulók is. Mert „Mária néni” í ad valamit, amit semmilyen 5 tankönyv nem ír elő. Bizalmá- ’

.WWW .Vv\\\\\\\\\\Vi\\\,\

H

iába van Várnában a Fekete-tenger egyik legnagyobb hajógyára s hiába fejlődik gyáripara rohamos léptekkel. a nagyvilágban (de odahaza is) elsősorban mint fürdővárost tartják nyilván. A bolgárok szeretik tengerpartjukat, a szocialista országok Riviérájának nevezni, s ha bejárjuk a Balcsik felé húzódó vidéket, ámulva láthatjuk a felszabadulás óta eltelt másfél évtizedben épült Aranypartot, a Barátság partját, korszerű nyaralók, villák, éttermek tömegét s a korszerűségében is antik levegőjű pompás szabadtéri színpadot.

Nagy itt az élet nyáron, de most szinte magányosan rovom a belvárostól alig pár száz méterre húzódó tengerparti park aszfaltozott, széles sétányait. Fehéren tarajosodnak a hullámok végig a tengerparton, mögöttük kávébarna, komor színben ring a tenger, majd világoszölddé válik, de mögötte egyre mélyebb zöldben komorlik. Pedig szinte tavaszi verőfény ragyog az égbolton, a sirályok fehéren kavarognak, keringenek alatta; halra vadásznak. ltt-ott a padok hosszú során még egy-egy szerelmespár is meghúzódik.

Sosem láttam még ezt a parkot, amely előtt örökké zúg a tenger s amelyben nyáron zajlik, lüktet a várnai élet, de mégis ismerem. Alig egy év előtt fordítottam magyarra Guljaski bolgár író „Aranygyapjú” című regénkét, s most, hogy végigballagok széles sétányain, szinte várom, mikor bukkan

„ MÁRIA NÉNI“