Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-03 / 53. szám

1961. MÁRCIUS 3, PÉNTEK

Bujócskázó recesszió* az Egyesült Államokban

. Iria : Cyrill Dunn,

New York Herald Tribune

Nagy eredmények és apró hibák a kartali tanács munkájában

Itt, Washingtonban nem könnyebb íelismerni az amerikai gazdasági recesszió jeleit — amely recessziót Kennedy elnök is elismert — mint a csillagok nem hozzáértő szemlélőjének a Tejutat nézve megállapítania, hogy néhány csillag elhalványodik.

Annak ellenére, hogy a népjóléti munka területén dolgozók még ebben a kellemes és nem nagyon iparosított városban is egyetértenek abban, hogy

a szegénység lett legkomolyabb problémájuk,

02 is igaz, hogy az elmúlt évtized az amerikaiak többsége számára soha korábban nem élvezett prosperitást jelentett.

Mintha ez egymagában nem is lenne eléggé zavaró, egyidejűleg mélyreható véleménykülönbségek uralkodtak az Unió jelenlegi anyagi helyzetére vonatkozólag azok között, akiktől elvárhatnánk, hogy tudják, miképp is áll a helyzet.

Lehet, hogy a választási hadjáratokban szükségszerűen előfordulnak ilyen ellentétek és nem is szabadna túl komolyan venni őket. De az elmúlt néhány hónapban a gazdasági ügyekben járatlan amerikaiakat szükségszerűen meghökkentette az az egyértelmű és teljes ellentmondás, amely Nixon, volt mielnök ama kijelentése között volt, hogy az amerikai gazdaság fejlődőben van és Kennedy állítása között, miszerint a gazdasági tevékenység visszaesik.

A kérdést még jobban elködösítette az, hogy belekavarták a visszavonuló elnök tekintélyét is. Eisenhower rendkívül büszke volt óvatos államháztartására és uralmának utolsó napjáig sem volt hajlandó engedni azt, hogy népe arra a megállapításra jusson, miszerint kormányzása idején az ország gazdaságában visszaesés következett be.

A kongresszushoz intézett utolsó üzenetében — amelyet Kennedy üzenetétől nem egészen három hét választott el — azt hangoztatta, hogy a nemzet „egyéni és családi jóléte növekvő színvonalat ért el”. Valaki végiglapozta Eisenhower utolsó gazdasági jelentésének 119 oldalát és egyetlenegy alkalommal sem találkozott a. komor „recesz- szió” kifejezéssel.

Most viszont a« új elnök felhívta az amerikaiakat, vessenek véget kényelmes tespedésüknek és ismerjék el a gazdasági visszaesés reális tényét és támogassák a sürgős és számottevő intézkedéseket, amelyekkel véget vethetnek ennek a helyzetnek.

Ot és félmillió munkanélküli!

Az amerikai társadalom minden vonatkozásában olyan nagyszabású, hogy a gazdaságilag ínséges területek valószínűleg az általános, jólétnek csupán a kopott peremén észlelhetők.

De mégis, jelenleg 5 500 000 munkanélküli van az országban és ez 1940 óta a legnagyobb arányú munkanélküliség.

A munkanélküliség múlt havi növekedése az előzőhöz képest, háromszorosa volt a normálisnak.

Walter P. Reuther, az Egyesült Autóipari Munkások Szakszervezetének elnöke, a közelmúltban azt jósolta, hogy <i jövő hónapra a munkanélküliek száma az összes munkaerő 8 százlaékára emelkedik majd.

Paul Samuelson. a Massachusetts-] Technológiai Intézet professzora már a 7,5 százalékos munkanélküliségi arányt is „kritikusnak” mon dotta. A munkanélküliség egyébként nem is rövid tartalmú, nem átmeneti jellegű Egyes területeken krónikusnak mondható. Múlt év novemberében, amikor legutóbb orszá* Recesszió alatt a trazdaság válságjeleket érti a lap.

gosan felmérték a helyzetet, kitűnt,

bogy a munkanélküliek közül 24,5 százalék már több mint 15 hete és 12 százalék 27 hete nem dolgozott.

A munkában álló gyári munkások még mindig átlagosan heti körülbelül 95 dollárt keresnek. De kevesebb új lakást építenek. Kevesebb új autót adnak el jelenleg, mint átlagosán az előző három évben és az üzletek forgalma az előző évhez képest 5 százalékkal csökkent.

A munkanélküliség nem tulajdonítható teljes egészében a recessziónak. A munkanélküliek közül körülbelül 500 000- en az ínséges területeken élnek és a. termelékenységre, valamint az alacsony költségekre törekvő ipari rendszer áldozatai.

Pennsylvania, Nyugat-Virgi- nia és Kentucky egyes részeiben a visszaesés a szénbányák automatizálásának tudható be és annak, hogy az olaj- és föld- gázkltermelők győztek a fogyasztókért folytatott versenyben.

New-England textiliparának nagy része a déli államokba költözött, ahol olcsóbb a munkaerő.

Az acélipar

csak fél kapacitással dolgozik

Másutt viszont, így például az autógyárakban, megrendelés hiányában bocsátják el a munkásokat'.

Az acélipar alig félkapacitással dolgozik. A munka- nélküliség igazi terhei azonban — a jelek szerint — a feldolgozó iparágakban érezhetők.

Kennedy úgy döntött, hogy a gazdasági élet peremén fellépő Ínséget elsősorban emberi problémaként kezeli és a jelenlegi elrendezés látszólag nagy lehetőségeket nyújt számára. Nehéz lenne általánosságokat megállapítani a munkanélkülieknek nyújtott segélyről, mert ez a segélyrendszer államonként változik.

De hogy mi! jelent ez nélkülözésben, csax akkor mérhető fel, ha számításba vesz- szük, hogy milyen életszínvonalhoz szokott az átlag amerikai munkás és hogy ez

az életszínvonal milyen mértékben függ hitelképességétől. így például az első dolgok egyike, amelyről le kell mondani, a család autója, miután nem tudják tovább fizetni a havi részleteket.

Az egyes államokban különbözik az az időszak is, amelyben a munkanélküli személy munkanélküli segélyt kap, az átlag azonban körülbelül 26 hét.

Az igazi nehézségek ennek az időszaknak a befejeztével kezdődnek.

Az államok segélyt nyújtanak azoknak a személyeknek, akiknek semmijük sincs, de ennek a segélynek az aránya nagymértékben függ a szövetségi kincstár részéről juttatott hozzájárulásoktól.

Szövetségi segélyt azonban nem folyósítanak egészséges, munkaképes személyeknek és az egyes államok által az ilyeneknek juttatott segély majdnem mindenütt elégtelen és szükségszerűen azokban az államokban a legjelen féktelenebb, ahol legnagyobb az Ínség.

Kétségtelen, hogy sok olyan munkanélküli is van, akinek mindenekelőtt valamiféle jótékonysági intézményre kell támaszkodni, vagy aki kétség- beesésében kölcsönöket folyósító cégekhez kénytelen fordulni.

A legrosszabb helyzetben a négerek vannak

E munkanélküliek helyzetét jobban megérthetjük, ha megtudjuk, hogy 3 200 000-en közülük havonta a kormány élelmiszerféleslegeiből csomagokat kapnak, amelyeknek a kjskereskeő.Stnj értéke,,.. pgy négytagú családnál körülbelül 7 ctStraK

A legnagyobb megpróbáltatások a néger közösséget sújtják. 1957-ben, a legutóbbi recesszió idején, a fehér munkások munkanélkülisége 6,1 százalék volt. a négerek körében pedig 12,6 százalékra emelkedett. A Demokrata Párt legutóbbi Los Angelesben tartott kongresszusán a négerek egyik szóvivője komoran kijelentette: „A négerek számára mindig recesszió van."

Gyetvai Józsefné, az Aszódi Járási Tanács v. b. titkára ajánlotta, hogy Kartalon keressek választ a községi tanácsok munkájára vonatkozó kérdésemre. Ebben a községben — úgymond — szembetűnő változások mentek végbe az utóbbi két esztendőben a tanács közigazgatási, politikai és községfejlesztési munkájában. Az 1958 őszi tanácsválasztások előtti időkben rendszeresen elmaradtak a tanácsülések, mert határozat- képtelenek voltak. A tanácstagok — csekély kivétellel — nem tettek eleget beszámolási kötelezettségüknek. Nemhogy a lakosok, de még a tanácstagok sem érdeklődtek a község ügyei iránt.

Őszintén szólva — nem is volt sok ok az érdeklődésre.

A tanács tömegkapcsolatairól,

tömegszervezeti szerepéről beszélni nemigen lehetett. Ami pedig a községfejlesztési politikát illeti, arról beszéljenek a tények.

Négy év alatt — 1955 januárjától 1958 végéig — mindössze, a következő létesítmények készültek a községfejlesztési alapból: 800 folyóméter járda 4400 forint, han- goshíradó-hálózat négy hangszóróval 30 000 forint, kultúr- otthon-tatarozás 25 000 forint értékben. Felhasználtak tehát összesen 59 000 forintot. A községfejlesztési hozzájárulás összege ezzel szemben négy év alatt 174 000 forintot tett ki. Az összeg nagy része tehát évről évre felhasználatlan maradt.

S mi a helyzet most?

Hadd beszéljen erről a legilletékesebb, Sőregi János vb-elnök:

— Bezzeg felhasználnánk mi a mostani összeg sokszorosát is! Amióta a tanács — a függetlenített apparátus és a választott testület egyaránt — 'lelkiismeretesen foglalkozik a községfejiesztési. politikával, s az eredmények kézzel foghatóak, szinte hetenként keresnek fel bennünket, a lakosok személyesen vagy levélben, hogy kérésüket, panaszukat, kívánságukat tudomásunkra hozzák. A tanácstagi beszámolókról szóló jelentések is főként kívánságokat tartalmaznak: villanyt, járdát, jó ivóvizet, útburkolatot, egészségházat, bölcsődét kérnek a községbeliek. Persze, nem „adj uram isten, de mindjárt” alapon, hanem kérésük egyben javaslat is, az éves községfejlesztési tervek összeállításához. Sajnos, nem minden kérést — még ha jogos is —, tudunk hamarosan és saját erőből teljesíteni. De amit lehet, megteszünk. A tanács is, a lakosság is.

Iratokat vesz elő a fiókból, s azokról sorolja,

mi mindennel gyarapodott

a falu a községfejlesztési alapból 1959 januárja óta:

Tizenegy kilométer hosszúságban építettek járdát. Autóbusz-megállót és váróhelyiséget létesítettek. Üjabb 30 000 forintos költséggel bővítették a hangoshíradó hálózatát. Hetven négyzetméterrel, vagyis . két foglalkozóteremmel, előszobával, mosdóval, irodával és betegszobával bővítették az óvodát. A művelődési otthonban férfi- és női öltöző, klubhelyiség, ruhatár és dohányzó épült, bővítették a színpadot is. A községben 15 helyen készítettek átjárót az úttesten, újabb húszhoz megkezdték az anyag kiszállítását. Tízezer forintért könyveket vásároltak a községi könyvtárba. A művelődési otthonba tízezer, a tanácsterembe 5000 forintért vettek székeket. Vásároltak

két televízió készüléket,

egyiket a művelődési otthonnak, másikat az úttörőknek. A sportpálya mögötti strandfürdő építkezéséhez 50 000 forintot biztosítottak. Negyven- ezerért elkészítették a községi villanyhálózat fejlesztési tervét.

A tények önmagukért beszélnek: Kartal község mostani tanácstagjainak van miről beszámolniuk a választók előtt! 1959 januárja óta nem is maradt el egyetlen tanácsülés sem. Ebben tehát nagyot léptek előre. . .

Sajnos, a megjelentek számával azonban még mindig baj van. Az ötven tanácsi ágból tizenöt-húsz általában hiányzik. Közöttük vannak szinte „notórius” mulasztók. Olyanok, akik a tizenkét tanácsülés közül nyolc-tíz alkalommal nem jelentek meg. Pedig a napirendi pontok — mint a jegyzőkönyvek igazolják — méltán tarthatnak számot a közérdeklődésre. Vegyük csak a legutóbbi példát: február tűén az 1961. évi községfejlesz- tési terv megtárgyalása és az U’ Élet Termelőszövetkezet múlt évj eredményei szerepeitek a napirenden. Az igazolatlanul távolmaradók között nemcsak tsz-tagok akadtak — például Tóth József és Rákóczi József —, hanem maga a tsz könyvelője. Peterzon János is hiányzott, akinek ráadásul a beszámolót kellett volna tartania. A beszámoló társszerzője, a vb-elnökhelyettes tartotta meg helyette.

Mi lehet ennek az oka? Hiszen — az eredmények bizonyítják — nem üres szócséplás szmheiye Kartalon egy-egy tanácsülés. A havonta egyszeri alkalom sem jelent olyan elviselhetetlen terhet, lekötöttséget a tanácstagoknak, aminek ne tudnának eleget tenni. Nem is kényszer a tanácstagság; ellenkezőleg: a bizalom jele, megtiszteltetés.

Akkor hát?

S. Józsefné — nyolcszor hiányzott a tanácsülésekről az elmúlt évben — azt mondja: több ízben megbántották, azért nem megy. Mikor részletezi, kiderül, hogy sérelmeinek kis része valóban jogos. Ezek azonban a jelentéktelenebbek. Vagyis korántsem jóvátehetetlenek. Kölcsönös

jóindulaton múlik az egész.

Ifj P. János tíz alkalommal maradt távol a tanácsülésekről. Kerestem, hogy tőle is megkérdezzem, miért? Bár nem találkoztunk, azt hiszem, mégis választ kaptam: bejáró munkás, csak este ér haza Budapestről. Valószínű, hogy emiatt nem vehet részt a tanácsüléseken.

Nem beszéltem a többiekkel, de úgy gondolom, nem is az én feladatom. Hanem a tanács vb-tagjaié. Menjenek ki hozzájuk, és tegyék fel nekik a kérdést: vállalják-e továbbra is a tanácstagi megbízatást vagy sem.

Ahol ilyen biztatóak az eredmények, megérné a fáradságot. Hiszen minden jószándékú ember segítségére szükség van.

Nyíri Éva

Ezer presszógépet gyárt exportra a MOFÉM

Körülbelül ezer presszógépet gyárt ebben az évben a Mosonmagyaróvári Fémfeldolgozó Vállalat. A gépek nagyobb részét a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság rendelte meg. Az első szállítmányok Csehszlovákiába indulnak.

>\\\V\\\\\\\N\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\V\\NN\\V\\\\NS\\V\\V\\\\\^^^

PINTÉR ISTVÁN — SZABÓ LÁSZLÓ

(31)

Szenzációk nyomában...

levő Magyar Irodának, valamint a szervezethez tartozó fasiszta lapoknak:

„ . .. A Magyar Iroda évente 36 000 márkát, az Üj Hungária című lap évi 20 000 és a Nemzetőr évi 8000 márkát kap a szövetségi köztársaság kormányától..

S hogy mennyire „gondját viselik” a Nyugat-Németor- szágban élő. ügynöki munkára hajlandó magyar disz- szidenseknek. arra jellemző. (hogy Paul Hanisch. a nyugatnémet Caritas igazgatója, „a még hatékonyabb támogatás érdekében, a különleges feladatokra is vállakozó magyarok részére” adta át Kölnben az egyházi és a hívektől szerzett pénzen épített ú.i la- lakónegyedet. Hogy mi. ez 3 „különleges feladat”, az mindenki előtt világos ..;

A Nyugat-Németországba került fiatal magyar disszi- denseket folyton csalogatták az úgynevezett Jugendheimek. be. ifjúsági otthonokba. Az egyik ilyen ,.otthon”-t. amely Neu-Ulmban. Augsbunger- strasse 97. szám alatt van. Bunderlach László, amerikai ügynök vezeti. Helyettese Battingeyer László, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége című fas’szta szervezet tagja, szintén amerikai

ügynök. Kettőjük társaságában rendszeresen megjelenik az otthonban egy-egy amerikai hírszerző tiszt, aki ösz- szeírja az ottlevők adatait, elbeszélget velük, majd amikor magismerte őket, egy címet nyom a kezükbe: München, Marx-strasse 30. A kiszemelt fiataloknak itt kell jelentkezniük. Ez a már többször említett épület pedig nem más. mint a MIS (Military Intelligence Service), az amerikai hadsereg hírszerző szolgálata egyik székháza.

De nemcsak a disszidensek- re próbálják kivetni hálójukat az amerikai és a nyugatnémet kémszervezetek. Ha egy magyar külkereskedelmi szakember vagy más magyar állampolgár Nyugat-Németországba utazik, az amerikai és a nyugatnémet ..kutató” ügynökök rögtön körülzsongják. No, nem olyan ..durván”, hogy azonnal pénzt ajánlanának fel . .. Finoman . . . Először figyelik Mit csinál, kivel érintkezik, hogyan nyilatkozik: még arra is kiterjed a gondjuk, hogy a kiküldött hol étkezik, és mennyi pénze van . .. Keresik, kutatják a módját, hogyan lehetne megkörnyékezni, s adott esetben szolgálatukba állítani. Ravaszul kiagyalt kérdőívet juttatnak e] sok odaérkező kereskedelmi szakemberhez. Érdemes idézni a kísérőlevélből: „Tudomásunkra jutott, hogy nemrég a szövetségi köztársaságba érkezett, A NATO nyugati hatalmak keretében, amelyhez a szövetségi köztársaság is tartozik, fontos történeti és kutatástechnikai feladatokkal foglalkozunk. Ezekkel a feladatokkal kapcsolatban nagyon hálásak lennénk, ha kitöltené a mellékelt kérdőíveit» Biztosítjuk, hogy adatait szigorúan bizalmasan fogjuk kezelni. és utalhatunk rá, hogy ha kétségei vannak, minden illetékes hatóságnál érdeklődhet a mi irodánkról. Kérdőívének átnézése után. adott estben bátorkodunk majd önt rövid személyes megbeszélésre irodánkba meghívni. Az utazás költségeit, a keresetkiesést természetesen mi fogjuk viselni. Remélve, hogy a kitöltött kérdőívet a mellékelt boríték felhasználásával, amilyen hamar csak lehet.' elküldi. maradunk teljes tisztelettel: L. B. Mac. Conneis.” Ez az „iroda”, az Amerikai Információs Csereszolgálat Frankfurt-am-Main-i kirendeltsége. tehát bizalmasan kezeli az adatokat. No persze! ... Aki már egyszer ügynöknek szegődik, az „elvárhatja”. hogy adatait bizalmasan kezeljék ..; És persze az adatok kiértékelése után — minden írott szónál hasznosabb az élő beszéd ... Szóval, aki kötélnek áll és kitölti az adatokat, az már félig hajlik bizonyos feladatokra. Érdemes vele elbeszélgetni. Nem egy külkereskedelmi szakemberünket akarták már így megkörnyékezni és rávenni arra. hogy hazája, népe ellen kémkedjen, s ezzel ellenségei birtokába juttasson olyan adatokat, amelyek alkalmasak lehetnek a népi demokratikus rend aláásására...

Az említett iroda minden eszközt felhasznál arra, hogy a népi demokratikus országokból Nvugat-Német. országba utazókat valamilyen módon befonja. Megpróbálkozik vesztegetéssel, erkölcsi provokációkkal ..; A vonatokon külön ügynökök járják a fülkéket, s ha véletlenül magyar állampolgárt látnak, azonnal mellé telepszenek, hogv elbeszélgessenek vele, esetleges fecsegéséből adatokat szerezzenek: ezt később felhasználják ellene és presz- szionáliák.

Hasonló feladatokat lát el az Information Bureau West, amely 1950-ben alakult, és vezetője dr Taubert. aki a Göb- bels féle píonagandaminisz- tériumban az úgynevezett an~ tikomintern-osztályt vezette. Ugyancsak a Nyugat-Német- orszáffba utazó magyar és más népi demokratikus országok polgárait igyekszik ügynöki munkára megnyerni és beszervezni a Volksbund für Frieden und Freiheit nevű szervezet. Ez a két hivatal szoros kapcsolatot tart az amerikai kémszervezetekkel, de kiszolgálja a francia és az olasz hírszerzést is.

(Folytatjuk)

S ahogy őket támogatja pénzzel a bonni kormány, ugyanúgy az ottlevő különböző disszidens-szeivezeteket is. A Magyar Szabadságharcosok Szövetsége a nyugatnémet Gehlen-féle hírszerző ! szerv útján a bonni kor- : mánytól évi 300 000 márka tá- : mogatást kap Ezenkívül Bor- : sí István és Hadkó János ve- I zetőséigi tagok úgynevezett ; „különleges csoportja” évi 100 000 márkát. Ez a szövetség tavaly augusztus 18-án úgy- ; nevezett küldöttértekezletet : tartott ahol Gyümölcsfalvi : Imre beszámolt a nyugatnémetországi mozgalomról: „...Szervezeteink vannak | Münchenben. Nürnbergben.

: Duisburgban, Hamburgban, j Tüb'.ngenben, Heidelbergben j és Brémában . .. Nálunk nin- : csen gond. a szövetségi köz- ! társaság kormánya rend&ze- : résén segít bennünket.. .

! Így. az ő támogatásuk révén ; meg tudjuk oldani különle- j ges feladatainkat. ..”

! Ugyancsak a szövetség nyu- í gat-németországi szervezeté- nek tavaly július 5-i, bizal- í más intéző bizottsági ülé- $ sén hangzott el dr. Csilléri £ János intéző bizottsági tag £ szájából, hogy a nyugatné- f met kormány mennyi támo- í gatást nyújt a Münchenben