Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-26 / 73. szám
fOT MEGYE íMÍiVIíid 1961. MÁRCIUS 26, VASÄRNAP MEGYEI TŰKOR Hogyan talált otthonra Szigetmonostoron a kultúra SZÍNÉSZEINK | Nyolcvan éve született Bartók Béla AMIKOR SZIGETMONOSTORRA terelődik a szó, erre a nagyon régi, de • parányi falücákára, amely a Szentendrei-sziget déli részében bújik meg a két Duna-part között, mintha elhalkulna kissé a Petőfi Színpad művészeinek hangja. Meg- illetődve beszélnek a monostoriakról és bennük mintha Jókai egyik legszebb regényének, az És' mégis mozog a földnek alakjait látnák. Azokat az istenhátamögött élő falusiakat, vagy késői utódaikat, akikhez Kisfaludy Károly korában ek- hós szekéren kopogtattak be a vándorszínészek és gyújtották föl szívükben a kultúra szere- tetét. Da maguk a színészek is mintha Thália eme régen elporladt papjainak utódai lennének. Ekhós slekér helyett ugyan autóbuszon járják a bi- rodamlukat, Pest megye kis és nagy községeit, hogy elvigyék hozzájuk azt, amihez másként nehezen juthatnának: a színházat. A legtöbb helyen őszinte szeretettel várják és fogadják őket és a kis'kultúrtermek igencsak megtelnek a lelkes falusi közönséggel. — Szigetmonostor mégis más t— mondják a színészek —, számunkra mindig igazi ünnepet jelent, ha ott tarthatunk előadást. Szinte szavakkal nem is lehet érzékeltetni, hogy a falu egész népa milyen szeretettel fogad bennünket. Nemcsak mint színészeket, hanem mint embereket is, mint a monostoriak személyes barátait. Hogyan alakult ki Monostoron ez a megkapó hangulat. Erről beszélgetünk először a tanácsházán Mészáros Imre vb-elnökkel. — A mi falunk fennállása óta először alig három évvel ezelőtt találkozott igazi színházzal, igazi színészekkel és színielőadással — mondja az elnök. — Korábban csak azok tudták, mi a színház, akiknek módjuk volt árrá, hogy Pestre járjanak. 1958-ban alakítottuk át kultúrotthonná régi iskolánkat, százezer forint költséggel. Akkor kerültek Monostorra Jászaiék, Jászai Béla', a szentendrei járás népművelési felügyelője 'és felesége, a monostori iskola tanárnője. Mogyoródról jöttek erre az új állomáshelyükre és sok értékes tapasztalatot hoztak magukkal. Községünkben Jászainé azonnal kezébe vette a kulturális élet megszervezését. Megalakította a színjátszó csoportot, a tánccsoportot és a hihetetlenül rövid idő alatt olyan szép eredményt ért el, hogy a járási fesztiválon csoportja az első helyre került és így részt vett a megyei fesztiválon is. A fellelkesített gyerekek aztán „megagitálták” szüleiket, és amikor végre bekopogtatott hozzánk a Petőfi Színpad, már elég nagy érdeklődéssel fogadták. Persze eleinte hetekig házalni kellett még a jegyekkel. Most már nem kell. Amikor ■ kiragasztják a plakátot, amely hírül adja a Petőfi Színpad érkezését, pillanatok alatt elővételben elkel valamennyi jegy. Szívesen jönnek hozzánk a színészek, mert a község’leplezetlen, őszinte szeretettel fogadja őket. A családok szinte versenyeznek értük, nogy vendégül láthassák őket családjuk körében. És kijár a virág minden színész számára, amikor megérkezik velük az autóbusz. Az» mondja az elnök, hogy nagyon hálás a falu Jászai Bé- lánéngk. de iskolai Kolléganőjének, Mikus Endrémének, az iskolaigazgató feleségének nem kevésbé, mert ő is nagyszerű eredményeket ért el az ifjúsági vöröskereszt, megszervezésével, a kulturálódás másik fontos területén. A SZÉP, ÚJ ISKOLA kis igazgatói irodájában folytatjuk a nyomozást. A két tanárnő eleinte igen szűkszavúan és vonakodva válaszolgat a kérdésekre. Később csak belemelegszünk a beszélgetésbe. — Akkor vagyok a legboldogabb — mondja Jászainé —■ amikor hallom, hogy ez is, az is az iránt érdeklődik: mikor jön már a színház? Hogy milyen nagy eredmény ez, az: csak az tudja, aki ismerte ezt a falut három évvel ezelőtt is. Komoly kulturális • életnek úgyszólván nyoma sem volt itt. Monostor népe ma már úgyszólván a magáénak érzi a Petőfi Színpad társulatát. Van egy bájos öreg néniké a színház törzsvendégei között, Vitéz néni, közelebb a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez. A napokban volt itt. A jegy árát akarta jóelőre itthagyni, hogy ki ne maradjon a legközelebbi előadásból. Soha életében színházban nem volt. — Van-e érdeklődés a kulturális élet más területein? — kérdezzük. —- A színház tárta fel Monostor előtt a kultúra világát és a színháznak köszönhető, hogy egyre nagyobb az érdeklődés az irodalom és a művészetek iránt is. Legutóbb például Vörösmarty-estet rendeztünk telt-ház mellett és a közönség megilletődve, gyönyörűséggel \hallgatta Vörösmarty költeményeit. Nagy érdeklődés kíséri a TIT tudományos előadásait is. Két éve áll fönt a zeneiskolánk, az idén tizenkét növendéke van, osupa paraszt- és munkásgyerek. Egyelőre csak zongorát tanulnak. A faluban eddig mindössze három zongora volt, az Iskola a régi zongorája mellé kapott a megyei tanácstól legutóbb egy Rosier pianinót, de már több család komolyan foglalkozik a gondolattal, hogy zongorát vásárol. Pallós József, a Budakalászi Textilművek dolgozója már vett is egyet tizenegy éves kislánya számára. Rövidesen, mint hallom, Szalai Máté autó- buszvezető is vesz, mert kisfia, kislánya szintén növendéke a zeneiskolának. JÁSZAI GÉLÁNÉ szeme örömtől csillog, . amikor ezekről az eredményekről beszél. — Higgye el — mondja —, nincs nagyobb öröm,, mint látni, hogyan indul meg' egy eddig annyira elhanyagolt kis falu népe a művelődés útján. Ugyanilyen lelkesedés melegíti át Mikus Endréivé hangját is, amikor az ifjúsági vöröskeresztről, a kis egészségőrök buzgalmáról, az iskolában állandósított tisztasági versenyről beszél. A Vöröskeresztnek jelenleg ötvenöt tagja van. Az idősebbek részt vesznek az egészségőrtanfolyamon, megtanulják az első segélynyújtás Tárnái József (Kárpáthy Zoltán) „... Kell, hogy minden ember, midőn férfiúvá fejlődött, megállapítsa, minő ideális cél érdekében akar küzdeni, hogy e szerint alakítsa egész munkálkodásának, minden cselekedetének mineműségét. Én részemről egész élelemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát...” „...Az én vezéreszmém..., amelynek, mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré válása eszméje, a testvérré válás, minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem — amennyire erőmtől telik — szolgálni zenémben...” (Bartók) 'da^iU>k. J2^7»e Fontos Magda (Bekopog a szerelem) Csuka Zoltán : Látogatás a bolgár termelőszövetkezetek első várnai diákotthonában iskolájában, technikumában. A fiúk és lányok azelőtt csak családoknál találtak elhelyezésre s bizony' ennek sok hátránya volt. A várnai járás termelőszövetkezetei összefogtak s nem egészen két év alatt felépítették ezt a három, teljesen modern, kétemeletes épületet, amit itt láthatnak. Hatmillió levába került az építkezés, amelyet jórészt a termelőszövetkezetek fedeztek, a tsz-taßok mintegy félmillió leva értékű társadalmi munkát adtak hozzá. Az állam egymillió kétszázezer le- vával járult hozzá a befektetéshez, s ezt az összeget teljes egészében a kész épületek felszerelésére fordítottuk.- Egy éve, hogy a diákotthon működik, s ed,dig a legjobb eredményeket tapasztaltuk. — Hány diák lakik itten? — Jelenleg nyolcszáztíz a létszám, közülük mintegy a fele lány, akik külön épületben laknak. A központi és jobboldali épületben fiúk laknak; a központi épületben van a konyha, a nagy étterem, a tanulószobák, díszterem, előadóttermek és vendégszobák a szülök részére. — A szülők is itt szoktak megszállni? — Igen. Havonta kétszer is szülői értekezletet tartunk, ezenkívül a szülők gyakran meg is látogatják gyermekeiket s ilyenkor ők is itt kapnak étkezést, elszállásolást. A 810 diák tizenhat különféle középiskolában, technikumban tanul, s ősztől nyárig van itt. A teljes ellátásért napi öt leva és húsz sztotinkát fizetnek, de ebben, az összegben a tanári, felügy elet és foglalkozás is benne van. M ii jelent ez a „foglalkozás”? — Az intézetben tizenkilenc pedagógus foglalkozik a gyerekek nevelésével és a másnapi előadásokra való előkészítésével. Ha az iskolákból olyan jelentést kapunk, hogy a diák valamelyik tantárgyból gyenge, akkor külön is foglalkozunk vele, éspedig rendszerint eredményesen. Nem engedjük, hogy a mi „bennlakóink” közül bármelyik is gyenge tanulási eredményt mutasson fel. Erre valók az egyes tanulószobák, ahol ki- sebb-nagyobb csoportokban foglalkozunk a gyerekekkel. Ezenkívül éjszakánként külön ügyeletes nevelők vannak mindegyik épületben. — Ha valamelyik gyerek megbetegszik, a szülőt azonnal értesítjük, úgyhogy — ha szükség van rá —, az édesanya is itt lakhatik, gyermeke közvetlen közelében. Ez is nagyon jó hatással van a gyerekekre. A termelőszövetkezetek természetesen gazdasági támogatást is adnak az intézetnek s így a lehető legalacsonyabb áron kitűnő ellátásban részesíthetjük a növendékeket. Az igazgatóhelyettes csak a nevelői ’és oktatói munka irányításával foglalkozik; az intézetnek külön Komszomol- szervezete van, azonkívül 17 tagból álló diáktanácsa, úgyhogy a diákok önállóan intézik saját belső ügyeiket. Van egészségügyi, testnevelési bizottság. A diákok kulturális élete is igen fejlett; van irodalmi szakkörünk, saját rádióberendezésünk, melynek műsorát a diákok állítják össze. A közeljövőben jelenik meg az intézet irodalmi lapjának első száma s ez az irodalmi újság havonta, rendszeresen fog megjelenni. Az irodalmi szakkörbe a várnai írók is rendszeresen eljárnak s foglalkoznak a gyerekek irodalmi nevelésével. — Vannak-e árva gyerekek az intézetben? — Igen. A termelőszövetkezetek . vezetői erre is gondoltak; jelenleg tíz árva gyermeket nevelünk, akiknek szülei meghaltak. Az árvák teljesen ingyenes ellátást kapnak s a közösség gondoskodik nevelésükről, amíg tanulmányaikat befejezik. — A nyári szünidőben üresen állnak az épületek? — Nem. Nyáron más vidékek termelőszövetkezeteinek diákjait üdültetjük nálunk; három váltásban 600 gyermek nyaral itten, a tengerparton. Ez az üdültetés egyébként csere alapján történik. Nyáron a nevelőket is cseréljük: a mieink az ország más vidékeire mennek s az ország belsejéből jönnek ide üdülni pedagógusok. Az idei nyáron egyébként a Várna megyei termelőszövetkezetekből üdül itt majd 240 tag. a tájékoztatás után be- zi járjuk a diákotthon épületeit; a folyosókon, a szobákban jó bolgár szokás szerint mindenütt házicipöben, papucsban fogadnak a fiúk és lányok — 02 utcai cipőt az intézetben levetik, nehogy a sarat, port behordják az épületbe. A fiúk és lányok szobái egyaránt ragyognak a a tisztaságtól, csak az a különbség, hogy a lányoknál mindenütt hímzések, házi szőttesek fogadnak, a falakon pedig a lányoknál a filmművészek, a fiúknál pedig a filmszínésznők képei mosolyognak. A lányok épületének halijában fejkendős nénik bizonygatják, hogy meg vannak elégedve a diákotthonnal, amit a lányok is mosolyogva erősítenek meg. — S lesz-e követője a példának? — kérdezzük búcsúzáskor az igazgatót. — Eddig négy másik megyében fogtak hozzá hasonló diákotthonok építéséhez a termelőszövetkezetek, s azt hiszem, nem csalódunk, ha megjósolom, • hogy pár év múlva minden bolgár megye székvárosában felépülnek a termelőszövetkezeti diákotthonok. fogásait, a, sebesültek ellátását, ; a betegek ápolását. — Huszonnyolc hallgatója; van a tanfolyamnak, csupa he- j tedikes és nyolcadikos. Vizsga; után a kultúrotthonban maja-! list rendezünk számukra és! ott jutalmat kapnak azok, akik! kiváló eredménnyel végzik a! tanfolyamot. Emberszeretetre; neveljük a gyerekeket, akik; ebből a nehéz tantárgyból is; minden alkalommal kitűnőre; vizsgáznak. A falunak Van egy ; Juliska nénije, nyolcvan év; körüli • magányos, szegény; öregasszony.- A kis vöröske-! resztesek fedezték fel. Minden! héten másik pár látogat el hoz- ! zá, kitakarítják szegényes la-! kását, rendbehozzák házatá-l ját, elmennek a boltba és el-: hozzák azt, amire szüksége; vaji. És minden líéten más-más; fiú vág fát neki. Benézünk néhány tanterem-; be. Mindenütt ragyogó tiszta- \ ság. A parkett ragyog és ra-| gyognak az ablakok. A pado-i kon egyetlen karcolás sincs.: Feltűnően tiszták a gyerekek i is. Minden osztályban meg-i szervezték a tisztaságvizsgála- i tot. Reggelenként kéf-két i ügyeletes gyerek vizitálja sor-; ra osztálytársait. Most különben hagy az izga- ■] lom az Ifjúsági vöröskeresztben. Áprilisban megszervezik a „idősek napját”, megvendégelik az idős néniket és bácsikat és műsorral szórakoztatják őket. Erre a nagy napra készülnek valamennyien. — A kis vöröskeresztesek — mondja boldogan Mikus End- réné — titokban, valósággal egyéni akcióként, öntevékenyen szervezték meg az idei nőnapot. A tanárnőket megajándékozták és a nyolcadikosok kerékpáros különítménye eikarikázott a hat kilométer távolságra fekvő Horánybá, ahol hóvirág terem és minden tanár néninek^ egy-egy -hatalma csokrától'szédtek. A FOLYOSDN hallgatja beszélgetésünket Zajácz Jánosné, az iskola „pedellus nénije”. Ó is kapott ajándékot, meg hóvirágcsokrot a nőnapon. Most csöndesen megszólal: — Ilyen drága, jó gyerekek talán nincsenek is másutt a világon. Azt sem engedik, hogy i én takarítsam pz osztályokat.! Nem is hagynak semmi taka-i rítani valót, . amikor előadás úján hazamennek. Magyar László T éli veröfény ragyog Várna fölött, új utakon, új házak között robog az autó hegynek fölfelé, egy-egy kanyarban idecsillan messziről a tenger. S ahogy egyik utcából kikanyarodunk, a kitárulkozó térség közepén hirtelen három hatalmas, fehéren villogó, kétemeletes új épület int felénk, s előttünk, a még ki sem egyengetett téren, vidáman kiáltozó gyerekek nagy csoportjai rúgják a labdát, szaladgálnak. — Ez milyen iskola? — kérdezem kísérőnket, Dimi- tart Kolarovot, aki kitűnően beszél magyarul. Nem csoda, évekig élt Budapesten, itt végzett jogot. — Ez nem iskola — rázza tagadóan a fejét. — Nem iskola, bár közel áll hozzá. Diákotthon; a Várna megyei termelőszövetkezetek diákszállója, az első ilyen intézmény az országban, s ebből a szempontból úttörő jelentőségű. Ha kíváncsiak rá, bekanyarodhatunk, az igazgatója közeli rokonom, biztosan szívesen fogad bennünket". O " t perc múlva már ott ülünk Dacso Sztoev Dimitrov igazgató tágas, világos dolgozószobájában. Az igazgató mellett ott van helyettese is, Tinko Zsuruk, középiskolai tanár. \ —Alig néhány éve vetődött \ fel a gondolat — mondja az i igazgató, régi, solcat tapasz- \ talt pedagógus —, hogy a ; Várna megyei termelőszövet- \ kezetek építsenek diákotthont ! a várnai középiskolákban ta- ; nuló parasztgyerekek számára. Közel ezer parasztgyerek ■, tanul Várna tizenhat középA fenti sorokat Kodály Zoltán írta halhatatlan kortársáról, : Bartók Béláról való megemlékezésében.
