Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-26 / 73. szám
»61. MÁRCIUS 26. VASÄRNAP MST JHEGVEI Maholnap tizenhat éve. Legtöbbünk jól emlékszik még azokra a tavaszeleji napokra, amikor káprázó szemmel támolyogtunk fel a pincék homályából, s ízleltük az új tavasz üde leheletét. A kezünk kenyér után nyúlt, a szívünk sajgott a kiégett, kormos falak láttán. Ugyan melyikünk gondolt akkor még arra, hogy holnap, holnapután már színházat játszunk, újságot szerkesztünk, s a ruhánkat festővászonra, ecsetre cseréljük, hogy alkothassunk. Tizenhat esztendő. Mennyi harc kiférte utunk! Harc földért, gyárért, hatalomért, s szinte kézzelfogható közelségben: harc a szocialista mező- gazdaság megteremtéséért. GONDOLATOK a mecptye mííuészeti Harcoltunk persze a kultúra frontján is: a kozmopolitiz- mus, a sematizmus, a revizio- rpzmus ellen. A harc nem volt eredménytelen, ha teljes sikerről nem is adhatunk még számot. Az út, amelyet megtettünk, biztató. Biztató Ígérete a szocialista kultúrforra- dalom mielőbbi teljes győzelmének. Mégis, az eredmények mellett beszélnünk kell a kibontakozást gátló tényezőkről is. Színház Idestova három és fél esztendeje már, hogy először jelenteik meg a plakátok a megye városaiban;’ községeiben: Petőfi Színpad. „Szállj, te büszke ének!” — hirdették a, vörös betűk az első irodalmi előadásokat. Ha visszagondolunk rá, • s az első színpadi előadásokra — Feleség kis hibával, Férjek papucsban — őszinte örömmel állapíthatjuk meg, hogy megyei színpadunk hatalmas utat tett meg. Ha csak néhány emlékezetes állomást idézünk: Ketten a veremben, Kerekeskút, Virágzik a hárs, Tamás bátya kunyhója, Vitézek és hősök, Kárpáthy Zoltán — nem kétséges a megtett út sikere, a színpad létjogosultsága. Milyen is volt ez a három és fél esztendő? . Rögös, de szép. Emlékszünk a megtett útra, a kezdeti, szinte késhegyig menő vitákra á színpad művészeti vezetőjével, rendezőjével. Nem is az előadás hogyanjáról folytak akkor még a viták, hanem elsősorban *a színpad műsorpolitikájáról. Érdemek Rég volt, hasznos volt. Számos művészi értékű előadás bizonyítja ezt. Régen írt levelek tanúsítják, hogy a Kerekeskút vagy a Virágzik a hárs nemcsak szórakoztatott, hanem jelentős segítséget nyújtott a falu szocialista átalakításáért folytatott harcban is. Segített megérteni az új paraszti életút szükségességét és előnyeit. Ez mindig érdeme marad színházunknak. És érdeme marad az a tény is, hogy a megye olyan falvaiba vitte el a színházat, ahol azelőtt jó, ha hírből hallottak róla. Olyan falvakba, ahová már a Déryné Színház országjáró együttesei sem juthatnak el, a csöppnyi színpadon nem fémek el. A Petőfi Színpad ott is színházat játszik, ott is elhinti a kultúra magjait. A megye százkitencvenkét községe-városa közül száztízben állandó vendég a színpad valamelyik együttese. Ezek közül hatvan községbe eljut a színpad mindkét produkciója. A falvak, városok népe már szívébe fogadta a megye színházát, Diósdon, Szigetmonostoron minden alkalommal a helyi nőbizottság siet a színészek fogadására. Cegléden, Nagykőrösön, Vácott autogramkérők serege ostromolja őket, akár a fővárosban az országosan dédelgetett művészeket. Újszilváson szinte ünnepszámba megy, ha a színpad megérkezik. És sorolhatnánk még hosszan a szeretet megannyi megnyilvánulását, színészeink útját kíséri. teljesítenek amivel egyetlen kőszínházunk sem büszkélkedhet. Legnagyobb, legnépesebb megye megyeszékhely nélkül — így ez érthető. Az azonban már annál kevésbé, hogy a mi színészeink miért mostohábbak a többi vidéki színésznél? ' A mi színházunk nem élvez minisztériumi csak megyei támogatást. A minisztérium tudomásul veszi ugyan létezését, de színházként el nem ismeri. Pedig megérdemlik. Nagyszerű feladatot teljesítenek — a vidéki színházak igazi feladatát! — nap mint nap a falu kulturális életének kibontakozásán, fellendítésén fáradoznak. Úgy is mint színészek: játékukkal, és úgy is mint falusi öntevékeny színjátszóink nevelői. Mégis ... Az ország legkisebb vidéki színháza, az egri Gárdonyi Géza Színház négyszer annyi állami támogatást élvez, mint amennyit a mi színházunk. Ennek ellenére — ha ezt az összeget nem számítjuk — a színház mégsem zárta deficittel az elmúlt évet. Azután: Mindebből következik, hogy színészeink túlterheltek. Már maga az utazás is alaposan próbára teszi őket. (Egy roncsból épített autóval és egy TEFU-tól bérelt gépkocsival közlekednek!) De a túlterheltség elsősorban az előadáIrodalom A megye irodalpii élete jelentős. Az ország megyéi közül talán itt él a legtöbb író, költő. Nem egynek közülük országos a rangja, mint Áprily Lajosé, Dutka Ákosé, Falu Tamásé, Csuka Zoltáné, Móricz Virágé, Szentiványi Kálmáné, Fábián Zoltáné, Fekete Lajosé, hogy csak a légnevesebbeket említsük. Azután a tehetséges fiatalok: Baranyi Ferenc, Németh Emil, Bokros János, Ordas Iván, András Endre, Hegedűs László, Gyárfás Endre, Darázs Endre szinte rangot vívtak már ki maguknak az Élet és Irodalom, a Kortárs, s más lapok hasábjain, a rádióban. Mégis, mindennek ellenére, hosszú éveken át megyénkben egyedül a Pest megyei Hírlap jelentett számukra irodalmi fórumot. Egészen az elmúlt esztendőig, amikor első ízben jelent meg a Dunatáj, a. Pest megyei írók és költőik, antológiája. Dunatáj A számok tükrében A színpad statisztikája is figyelemre méltó. Évente átlagosan nyolc bemutatót tartották.. Az elmúlt esztendőben is. Tavaly hétszázharminc előadásuknak 141 579 nézője vált. Sokatmondó számok. Becsületes munkáról vallanak. De — sajnos — vallanak másról is. Megyénk az ország egyik legnagyobb megyéje. Területét és lélekszámút tekintve egyaránt. Színháza mégis a legelmaradottabb valamennyi vidéki színház között. A mi színészeink nem kőszínházban játszanak. A mi színészeink ha úgy tetszik — vándorszínészek. Minden este a megye más községében lépnek a közönség elé. Olyan küldetést Jelentős előrelépés volt, két- ami ségtelen, még akkor is, ha a Dunatáj első száma nem is reprezentálta megfelelő módon az ország legnagyobb megyéjét. Ám, ha úgy vetjük fel a kérdést — s nemegyszer elhangzott már ilyen formában is — miért csak most, s miért csak egyszer egy évben, s akkor is ilyen szegényes kiállításban —, nehéz lenne elfogadható választ adni. Hiszen a legtöbb más megyében jelentős múltra tekinthet visz- sza a megyei irodalmi élet. Baranya megyében a Jelenkor, Hajdú megyében az Alföld esztendők óta havonta megjelenik. A csongrádiak Tisza- táj-a pedig ezekben a napokban ünnepli fennállásának tizenötödik évfordulóját. költők tollából nem, egy regény, verskötet vagy műfordítás látott már napvilágot. Ki ne ismerné például Áprily Lajos nemesveretű distichonokban íjrt verseit vagy elismerten legjobb Anyegin-fordítását. Szentivá- nyi Kálmán munkástárgyú regényei országszerte ismertek és keresettek. Csuka Zoltán bolgár, jugoszláv és szlovák regény-, dráma- és versfordításai megtalálhatók valamennyi könyvesboltban. Móricz Virág regényei, elbeszélései nagy sikert arattak és aratnak elsősorban a nőolvasók széles táborában. És hosszan folytathatnám még ezt a felsorolást. És a megyében élő fiatalok is egyre * inkább tért hódítanak. Fábián Zoltánnak több kötetét kiadták már. Kötettel jelentkezett Varázs Endre, Ladányi Mihály is. Baranyi F erenc első verseskötetét most rendezik sajtó alá. És sorolhatnánk még neveket, megjelent műveket, amelyek a megyében élő szerzők tollából kerültek a könyvüzletekbe. Elégedettek lehetünk? Szó sincs róla. Annak ellenére, hogy nyomtatásban megjelent kötetek jelzik a megtett utat, mégsem állíthatjuk, hogy mindent megtettünk már. A hibák elsősorban íróink, költőink témaválasztásának egysíkúságában jelentkeznek. Az idősebb nemzedéknél ez bizonyos fajta befeléfordulásban jelentkezik: szemmel láthatóan tartózkodnak a politikai, közéleti mondanivalótól. Szívesebben. fedezik fel újra a táj, a szőkébb szülőföld, a természet szépségeit, a tiszta szerelem nagyszerűségét, semhogy hozzászólnának alakuló új életünk izgalmas és^ izgató, megoldásra váró nagy' kérdéseihez. A fiataloknál ez az egysíkúság más formában jelentkezik. Mai életünk prob- lématikáját jobbára a megletérői sok magas számában jelentkezik. Míg a Déryné Színház kilenc együttese egy esztendő alatt mintegy kétezer előadást tart, addig a mi két együttesünk hatszáztízet! Azaz: míg a Déryné Színház egy-egy művésze havonta átlagosan tizennyolc este játszik, addig a mi színészeink huszonnyolcszor! Ugyanakkor: a Déryné Színház művészeinek átlagos keresete havi 2200 forint, plusz napidíj, a mi színészeinké 1800 forint, napidíj pedig nincsen. De vannak más problémák is. Alig egy héttel ezelőtt például elmaradt az egyik ceglédi- előadás. Az ok: egyik színésznő váratlan megbetegedése. Ez természetesen más színházaknál is előfordul — már mint a megbetegedés —, de azért a színház arra a napra sem csukja be kapuját. Nálunk egyszerűen nincs kit beállítani a megbetegedett színész helyett. Van színházunk. Nem rossz ez a színház, ha művészileg még nem is problémamentes. (De ugyan melyik fővárosi színházunk az?) Műsórpoliti- kája egyre inkább a mi igényeinket tükrözi, elégíti ki. Drámát, zenés vígjátékot, operettet egyaránt játszanak, többnyire mai életünk problémáira feleletet kereső darabokat. Ha olykor mutatkoznak is aránytalanságok a könnyebb műfaj javára, ez elsősorban a színház szűkös anyagi helyzetéből fakad. Ennek ellenére a két együttes három és fél esztendő alatt bebizonyította: érdemes fenntartani, érdemes törődni vele. Ezért közel másfélszázezer néző várja, sürgeti a mielőbbi megoldást. Ugyanakkor színházunk léte és működése útmutatásul is szolgálhat vidéki kő- színházainknak: több előadást a falvakban akár irodalmi estek, nívós esztrádmű- sorok keretében is, ahol díszlete« előadáshoz még nem értek meg a feltételek. é levő — a változással együttjáró — erkölcsi problémákra szűkítik, s azokhoz kívánják hozzáadni a maguk véleményét, kibontakozását segítő elképzelését. Bár törekvésük figyelemre méltó, de csak ezt meglátni — hiba. A fejlődés útja A hibák ellenére történt előrelépés. Bizonyság erre a Dunatáj fnost készülő második kötete. Ellentétben az elsővel, valamennyi szerző mai témát ragadott meg, mai problémákra keresi ilyen vagy olyan formában a feleletet. Kinek köszönhető ez? Megyénkben élő íróink, költőink az elmúlt hónapok során gyakrabban „tettek kiKépes filmvilág Képzőművészet Megyei művészeti életünk aránylag talán legjobban is- tápolt területe. Ezt bizonyítja a már rendszerésen működő Képzőművészeti Stúdió munkássága, s az ebben az évben már hetedszer megrendezett megyei képzőművészeti kiállítás. Ha csak ezeket, a kétségkívül meglevő eredményeiket tekintjük. előrehaladásról adhatunk számot. Ha azonban a tények mögé tekintünk, már nem ennyire pozitív a kép. Egy példa; Az idei képzőművészeti kiállításról olyan neves és elismert művészek maradtak távol — az előző években kivétel nélkül mind szerepeltek műveikkel — mint Czó- bel Béla, Végh Dezső, Ilos- vai Varga István, Remsei Jenő —, elfogadható, vagy elfogadhatatlan indokoknál fogva. Ugyanakkor a kiállító művészek sem legkiválóbb alkotásaikkal szerepeltek ezen a tárlaton. A legtöbb kép vázlatszerű volt és elhanyagolt. Azután a témaválasztás! A kiállított képek zöme még mindig tájkép vagy csendélet. Egyetlen művészünket, Lipovniczki Lászlót ihlette meg "csupán az épülő Dunai Cementmű építésének gigászi munkája. Pedig nem ő az egyetlen művészember Vácott vagy környékén. • Igaz, néhány fiatal, tehetséges művészünk előretört az eltelt esztendő óta. Ez mégsem kárpótolhat teljességgel képzőművészeink témaszegénységéért. Pedig a megye képzőművészeti életének már múltja van, például a szentendrei művésztelepnek. Ám akaratlanul is felvetődik a kérdés a kiállí^\\\\\\\\\\\\\\\\\\VV,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V,\\\\\\\\\\\V\W Hardy: Büszke dalnokok Rigó zeng, az alkony zenésze, pinty füttyög, párosán, egyedül, s ahogy sötétedik, csalogány sikongat s csattog, büszkén s időtlenül a szálló éj mögül. E sok újdon madár egy éve * (ha kettőt mondok, túlnagy idő) nem volt se rigó, se csalogány, se pinty, csak néhány dekányi levegő, s föld, és mag, és eső. 7 8 MicHéle Mercier francia film- •2 színésznő A szent vezeti a. tán- ^ cot című új francia film főszereplője. Eredmények Milyen a Pest megyei irodalom? A megyében élő írók, Jelenet a Kiábrándulás című NDK—lengyel filmdrámából. Vittorio •' ugyancsak az ÍJ énekes cs: argó című filmben 8 láthatjuk viszont legközelebb. i rándulást” az életbe. Né- % hányán gyárakhoz látogat- ^ tak, az épülő Dunai Ce- í. mentműhöz, mások egy-egy j termelőszövetkezet születésé- ^ nél bábáskodtak, ha csak né- ^ hány napra is. A jövőt te- ^ kintve, ez kell, hogy legyen % a fejlődés elsődleges útja. % Azután meggondolandó, í nem lenne-e érdemes eset- ^ leg rövidebb időközönként | megjelentetni a Dunatájt, ^ mondjuk egyelőre féléven- í ként? Az ilyenfajta irodai- } mi fórum-teremtés mindig ^ nagy ösztönzőerőt jelent író- f', nak. költőnek egyaránt. ^ Meggondolandó az is, nem 'j lenne-e érdemes pályázatot 'j hirdetni megyei íróink, köl- 'j tőink számára mai tárgyú % regényekre, verseskötetekre, 'j drámákra? (Csak zárójelben J jegyzem még, ez utóbbiból ta- J lén a Petőfi Színpad profi- J tálna a legtöbbet.) Mai éle- tünk nagy kérdéseinek meg- 5 írására kellene serkenteni í megyei íróinkat, költőinket. \ Ez a törekvés feltétlenül hasz- í nos vállalkozás lenne! Marina Vladyt, a neves francia filmszínésznőt legközelebb Az ítélet című szélesvásznú filmben láthatjuk viszont. tás láttán: mi van a szent- f endréi művészteleppel? Mint- f ha inkább csak vegetálna, ^ mintsem kezdeményező, al- ^ kotó központja lenne me- ^ gyénk képzőművészeti életé- $ nek. i . y Mint kezdeményezés, po- ^ zitív volt ugyan a pedagó- £ gus képzőművészek tavalyi $ szadai tanulmányútja, ez % azonban egymagában még ^ nem oldja meg megyei kép- £ zőművészetünk jelenlegi £ stagnálását. Ami ösztönöz Természetesen a kérdés itt j sem egyoldalú. Hiányzik az % ösztönzőerö, amely újra lel- kés alkotómunkára serkent- f hetné festőinket, szobra- szainlcat. Nem is elsősorban í valamiféle pályázatra gon- j dőlünk, inkább arra, hogy \ megyei szerveink több meg- % bizatást adhatnának megyei í alkotóművészeinknek, hiszen £ ők ma napjaink „mecénásai”, j Jó dolog lenne az is, ha ; már jól működő gazdaságaink, j vagy éppen nagyobb gyá-; raink néhány hónapra ven- \ dégül fogadnának egy-egy; megyéi művészembert. (Vo-; natkozik ez az írókra is!) j Olyan példával már talál- ; koztunk, hogy fővárosi írót, j festőt láttak vendégül hosz- ! szabb időre (Cegléd, Tápió- ! szele), de megyei művészt \ eddig még egyet sem. Valahol " itt kellene keresni ! a kiutat... í » i Csupán néhány gondolat. > Problémák és eredmények. Be- ! szelni kell róluk gyakrabban ! és elemzőbben, mint tettük ! eddig. Mindenkinek, akinek j köze van napjaink művésze- j téhez — a további fejlődés I érdekében. Prukner Pál Domenico Medugnoról, a népszerű olasz dalénekesről és zeneszerzőről sokat hallottunk már. A közeljövőben filmszínészként mutatkozik be a magyar közönség előtt. Az énekes csavargó című olasz film főszerepét játssza és természetesen — énekel. Bródy Sándor novellájából készül a Katonazene című új magyar film. Női főszereplője Bara Margit,
