Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-26 / 73. szám

1961. MÁRCIUS 26, VASÁRNAP wer.vri 'Zj&rkm „Villany gyár“ a Duna mellett Lüktető élet a százhalombattai síkon — Két és félév múlva áramot ad a Dunamenti Erőmű Az alábbiakban sok, nagy­ságrendje miatt szokatlan — ezért nehezen hihető — szám magasodik majd az újság­olvasó elé. A számóriások azonban nem sajtóhiba foly­tán kerültek lapunkba — ha­nem a Duna menti Erőmű ter­veiből. Hazánk energiaipa­rának legnagyobb bázisa lesz ez, a termelést két és fél év múlva megkezdő al­kotás. A „villanygyár” ak­kor „csupán” 150 megawatt energiát szolgáltat; a Szovjet­unióból érkező három gép­csoport üzembe helyezése után már 600 MW-tot. Anv- nyi áramot, amennyit a fő­város összes izzói, fénycsö­vei, vjllanygépei, villamosai fogyasztanak. A Duna menti Erőmű ener­giaiparunkban nemcsak ha­talmas teljesítménye miatt nagy jelentőségű. hanem azért is, mert szén helyett olajat használnak benne fű­tőanyagul. Á hőerőmű a Szovjetunióból kiinduló olaj­vezetékből nyeri fűtőanya­gát; évente kereken egymil­lió tonnát.:. -Ne feledjük, hogy az erőmű a tiszapalko- nyi, vagy borsodi teljesít­ményének háromszorosát, a Horthy-időkben épült bán- hidainak meg éppen tízsze­resét adja! Ha pakura helyett szénnel üzemeltetnék, éven­te négy-ötmillió tonna (!) fe­kete gyémántot kellene el­égetni benne. Az Erőmű Tervező Iroda mérnökei igyekezték az épí­tés költségeit a minimumra szorítani. Törekvésüket segí­tették I. T. Novikov, szovjet erűműépítési miniszter ha­zánkban tartott előadásának tanulságai. A szakemberek fáradozása nem veszett kár­ba; terveik alapján a Duna menti Erőműben a félszabad­téri megoldások révén egy MW teljesítményhez mind­össze 182 légköbméter nagy­ságú épület kell. A tisza- pa(kenyai erőműnél egy- MW teljesítmény .mellett még 2242 légköbmértert befogadó épü­letet találunk. A merész tervezői megoldások al-kal-, mazása révén az üzemi fő- | épület építési költsége kere- ff ken ff ff a felére csekken Miként? — Korábban. ^ mind a kazánokat, mind a ff gépegységeket hatalmas csar- ff nokokban helyezték el; a ^ Duna menti Hőerőmű terve- j ' zöi fél-szabadtéri elrende- f zést alkalmaztak. Míg az ér- í zékeny szabályozó és bizton- ff sági berendezések fülkékben í kapnak helyet, a gépek és a 'f kazánok — megfelelő szi- í getelés mellett — a szabadi \ ba kerülnek. A generátoro- ff kát, turbináikat védő tető- ; szerkezet perceik alatt le- í emelhető lesz egy 35 méter í fesztávolságú, mozgó daru ; segítségével. ; Az erőmű üzemeléséhez a ■ Duna adja majd á hűtővizet;! óránként 80 000 köbmétert. A! főváros kevesebb ivó- és ipa- : ri vizet fogyaszt ugyanennyi : idő alatt... A villanygyár-: hoz mindössze egyetlen ké- \ mény tartozik; igaz, hogy ez; 200 méter magas. Építők az építőkért Komoly szakértelem, merész1 kezdeményezés jellemzi a i Dunai Erőmű terveit, ame­lyek a százhalombattai síkon válnak valósággá az elkövet­kező években. Ezen a szél- járta területen tavaly ősszel még csak két négyszemélyes sátor sejtette,, hogy itt ké­szül valami... A ponyvák alatt az ÉM 26. számú Épí­tőipari Vállalatának V. fő­építésvezetőségétől néhány szakember, a „vezérkar” hú­zódott meg. A környék képe ma már Sztálinváros hősko­rára emlékeztet. Javában fo­lyik a felvonulás, amelynek költségei százhúszmillió fo­rintra rúgnak. Sok? — Nem! — véli Demendy Zoltán főépítésvezető. — Ez a kiadás elenyésző a négy­millióra forintot meghaladó beruházási költség mellett. Mi több, a felvonulásra fordí­tott összeg jelentékeny hánya­da az erőmű elkészülte után is kamatozik. Akkor is hasz­nálható lesz a három kilomé­ter hosszú, hat méter széles kötő-zúzalékos, felületi asz­faltos út; nemkülönben a Bentá-patak fölött épülő köz­úti és vasúti híd. Az előbbin Puskás Csaba mérnök, az utóbbin Szilágyi Imre mérnök munkatársai szorgoskodnak mintegy háromszázan ... A szállások jelentős része már elkészült; bennük vil­lany, betonalapjukon aszfalt­bontás. Ma még kályhák su­gározzák melegüket, ám he­lyükbe nemsokára központi fűtés kerül. Szerelik a zuha­nyozót, a konyhát, ahol négy, összesen ezernégyszáz liter űr­tartalmú gőzüst ál!. Miha­mar tehermentesül tehát a földművesszövetkezeti konyha, amelyet az építők kedvéért „gulyáságyúkkal” erősítettek meg. Az étkező korszerű: önkiszolgáló rendszerű lesz ... ... S mivel nemcsak kenyér­rel ét az ember, megérkezett a műszaki és Szakszervezeti könyvtár. Kezelései Száraz László mérnök vállalta. Egy hónap múlva televízió, mozi is szórakoztatja majd az épí­tőket. Az efféle „kultúrgon- dok” Németh Tihamér üb- titkár vállát nyomják. Németh elvtárs ezek ellátása mellett a még szervezetlen munkások megnyerésére is törekszik; a napokban negyvennel gyara­podott a szakszervezeti tagok száma itt, az építkezésnél. Emberek jönnek, emberek mennek, telefon csörren — munkások jelentkeznek fel­vételre: mérnökök kérnek ta­nácsot: értesítés érkezik ar­ról, hogy már nem kell so­ká várni az orvosi rendelő tervdokumentációjára: takarí­tó néni panaszkodik, hogy két hete hiába rimánkodik part­visért: valaki szid egy rész­lettervet — így zajlik az élet egész délelőtt Demedy elv­társ irodájában. S amikor kö­rüljárjuk a felvonulási terüle­tet, akkor is hasonlót tapasz­EGYENES UTÓN tálunk. Ám az. ezernyi pilla­natprobléma nyomban meg­oldódik, s a főépítésvezető- nek arra is jut ideje, hogy bekíváncsiskodjék a Fejér megyei Üzemélelmezési Vál­lalat idetelepített vegyesbolt­jába ... Hetven gépjármű — autó, vontató hordja szakadatlanul az épitőanyagot: nehogy akár percre megállni kényszerüljön valamelyik brigád. „Öreg szak­mai rókák” sokasága tevé­kenykedik serényen — leg­több igyekezette] tán Fejsze Béla, Kávai József, Rcnák Sándor, Rodek József bri­gádja. Melyik is?. .. Majd elválik április negyediké tá­ján... Gyönyörűség végigpillantani az építkezés területén, látni a lelemény szülte megoldásokat: alkalmi transzformátort, öt­let alkotta vízvezetéket; a tervezett tizenhatból már el­készült barakokat; az ács- és lakatosműhely alapozását; a befejezéshez közeledő közpon­ti anyagraktárt; a nemrég ho­zott villanyüzemű könyvelőgé­pet — s . mindenekfelett a sok-sok igyekvő embert. Tud­ják, mint fáradoznak — tudják, hogy az itt megalkotandó Du- namenti Erőmű felépítése na­gyobb jelentőségű történelmi esemény, mint az a csata, amelyet e tájon századokkal ezelőtt vívott „Detre szász”,.. Borváró Zoltán * Április elsején lesz 24 éve, hogy a Mechanikai Mű­veknél dolgozik. 1945-től fő­művezető. 1956 végén kapta az új feladatot: szervezze meg ás indítsa el a villanyboyler- gyártást. Azóta már sok ezer lakás fürdőszobájában szerel­ték fel a nagy kényelmet nyújtó vízmelegítőket. Amikor megnyitják a me­legvíz-csapot, gondolnak-e ar­ra, milyen körülmények kö­zött és kik csinálják ezeket a vízmelegítőket? Talán igen, talán nem. Sokat persze nem tudhatnak róluk. Bizonyára nem veszik rossz néven, ha most megismerkedünk velük. — Nehézkesen, technológiai felkészülés nélkül indultunk — kezdi elbeszélését Gávai Gyula, akiről az imént egyet- mást már elmondtunk. — Kalapács és villanyfúró volt a fő szerszámunk. Joggal örültem tehát, hogy havonta kétszázat sikerült elkészíteni. Azt azonban már másoktól tudom, hogy Gávai Gyula fá­radhatatlanul rótta a gyárat és ahol csak talált egy-egy ki­mustrált gépet, műhelyébe vi­tette és ahogyan mondani szokták, a keze alatt dolgozó munkásokkal „összebütyköl­ték” ezeket az ócska masiná­kat. Ma is legnagyobbrészt ezek­kel dolgoznak. Nem sok új gép van a kezük alatt, s mégis, már ezerrel több boy- lert gyártanak havonta, mint az induláskor. Amikor ezt hallottam, eszembe jutottak mindazok, Kéttantermes iskola épül Kistarcsán nek kiadásait a községfejlesz­tési alapból s állami hozzá­járulásból fedezik — jelentős társadalmi munkával páro­sulva, 260 ezer forintra redu­kálja a kiadásokat. Az új iskola terveit, akár tavaly az óvodáét, Orth Mi­hály mérnök, a járási tanács községfejlesztési csoportjának vezetője, társadalmi munká­ban készítette el. akiktől annyiszor hallottam már: — Ha nem kapünk jobb gépeket, nem tudunk előbbre jutni. No de most nem róluk, ha­nem Gávai Gyuláról akarok beszélni, s amikor ezt teszem, a vele együtt dolgozók mind­egyikéről szólok, akár Hor­váth Jánosnak, akár Balogh- nénak hívják is őket. Hogy miért? Hallgassuk csak Gávai elvtárs szavait: — Mi a múlt hónap kivé­telével mindig teljesítettük a tervet. A múlt hónapban is az anyaghiány lökött viasza bennünket. Nálupk mindenki ismeri a tervet. Az egészet is, meg a sajátját is. Enélkül hozzá se lehet kezdeni a mun­kához. De hallgassuk meg m<tg egy-két mondatát: — A munkaverseny is na­gyot lendít a feladatokon. Ti­zennyolc brigádunk közül kettő már a szocialista cím várományosa. 1959-ben ván­dorzászlót nyertünk.' Tavaly harmadikak lettünk a máso­dik félévi eredmény alapján, pedig az éves tervet 114,2 szá­zalékra teljesítettük. Egy iga­zolatlan hiányzás és egy bal­eset vetett vissza bennünket. Egy igazolatlan hiányzás és egy baleset elég volt, hogy a harmadik helyre kerüljenek! Ezek után nem kell bővebben ecsetelni az egész vállalat helyzetét. S most már azt is elhiszik, ha leírom, hogy ma­guk az emberek azok, akik a legszigorúbban szembeszegül­nek a fegyelmezetlenséggel. Teljesíthetnék-e másként az olyan feladatot, amilyet tavaly júliusban kaptak, hogy év vé­géig adjanak ezer boylerrel többet a fogyasztóknak? Ök pedig 1309-et adtak — terven felül. No, de egy kicsit elkanya­rodtam a tárgyról, hiszen Gá­vai Gyuláról van szó. Ö pedig így folytatja mondókáját: — Amikor megkapom a havi tervet, összehívom a bri- gádvezetöket, a csoportvezető­ket, a diszpécsert és az admi­elsorvasztani, akár meg nem értésből, akár szándékosan, bűn a népgazdaság, a szoci­alista építés ellen. Most, amikor a termelő­szövetkezeti vezetőségek fel­keresik a szövetkezeti pa­rasztokat, olyan választ kap­nak _ a tagoktól, ahogyan az elmúlt évben a vezetőség a szavát betartotta. Ahol mind a közösség, mind vedig az egyén jól járt. ott nem je­lent gondot a- kapások terü­letének jelosztása, illetve a családokkal való felvállalta- tása. Azokban a szövetkeze­tekben azonban, ahol tavaly a vezetőség bármilyen oknál fogva nem volt következetes, visszavette a tagoktól a ki­osztott területet, vagy a ki­osztott területen dolgozó ta­gok nem a megegyezés alap­ján kapták jövedelmüket, ma bizony fenntartással fogadják a vezetőség ajánlatát. Bizalmuk megingott — nem a szövetkezetben, hanem a szavukat be nem tartó szövet­kezeti vezetőkben. Ezt nem is lehet rossz neveti venni. Ezért vitatkoznak, ezért mond­ják el sérelmüket. És eyj, meg kell hallgatniok a szövetke­zeti vezetőknek, s okulniok kell belőle. A termelőszövet­kezeti tagok hizalma ugyanis olyan k’ncs. am elv nagyon megbecsülendő. Nélküle a ve­zetőség , minden próbálkozá­sa csődöt mond. mert nincs, aki végrehajtsa a vezetőség. határozatát, elgondolását. A tagsá« bizalma nélkül vésső- soron nem is maradhat ho- 1 v■'" „ vezetőség. , A bizalmat elveszíteni könnyű, visszaszerezni azon­ban annál nehezebb. Tiszta, őszinte szándékkal közeled­jenek a vezetők a szövetke­zeti gazdákhoz, és a velük való megállapodást minden­képpen tartsák be. Ez ma a szövetkezeti mozaalom to- vábbféitödé'é'iek záloga. Mihók Sándor látták könnyeket — pedig megtehették volna. Mennyi maradt a termelőszövetkezet­nek például tízmázsás kuko­ricatermés esetén? Ha nem osztottak természetben sem­mit a tagoknak, tíz mázsá­nál akkor sem maradt több. Mennyi marad azonban a kö­zös gazdaságnak, ha a vezető­ség' a taggal megegyezik: egy holdon — alacsony termést számolva — tizenhat mázsa kukoricát takarít be. Ha en­nél többet, annak ötven száza­léka őt illeti. A tsz-gazda ide­jében — és jól — kapál, any- nyiszor, ahányszor a föld azt megkívánja és az eredmény holdanként, huszonöt mázsa lesz. A többlettermésből újabb négy és fél mázsa illeti a szö­vetkezetei, összesen tehát több mint húsz mázsa. Jól járt a szövetkezet? Igen, mert dup­láját kapja a tavalyinak. A szövetkezeti tag is elégedett, mert' két-három hold kukorica megművelése esetén csupán a prémiumból annyi termény­hez jut, hogy egy-két disznót meghizlalhat vele. A termelőszövetkezeti ve­zetők egy részénél a számí­tásba ott csúszik be a hiba, hogy.ők úgv gondolják: ami a termelőszövetkezeti tag pad­lására kerül, a?, már elveszett a közösség, illetve a népgaz­daság számára. Szó sincs er­ről. Egv embernek csak egy gyomra van. és a tsz-tag a háztáji gazdaságában — ép­pen a prémium és az egyéb természetbeni juttatás révén kapott takarmányok felete­tésével — nevelt, hizlalt ál­latokat értékesíti. A több­sége ezeket az államnak adja el, de azzal is számolni lehet hogy elég sokan a piacon ad­ják el a hízott állatokat. Ez egyébként éppen a vezetők' példamutatásán és felvilágo­sító munkáján múlik. A tag­hoz jutott terményből tehát tej. tojás hús lesz. A háztáji gazdaságok termelésére még iönéhánv évig számít az ál­lam. Ezeket mesterségesen tavaly sem. volt igazuk és ma sincs, Nagykőrös, Galgahé- víz és még jó néhány község termelőszövetkezeteinek pél­dája bizonyítja, hogy a ter­melőszövetkezeti mozgalom fejlődésének jelenlegi szaka­szában — amikor még nincs elegendő gép, betakarító esz­köz stb. — szinte egyedüli he­lyes módszer a kapások terü­letének családokra való fel­osztása. Nem a nagyüzem fel- darabolásáról van szó, ha­nem arról: szövetkezetbe lé­pett parasztcsalád legalább annyi időt, fáradságot áldoz­zon a ssövetlaezet földjének megművelésére, mint amikor egyénileg gazdálkodott. Kü­lönben elkerülhetetjen a ter­melés visszaesése, ami néhány termelőszövetkezetnél az el­múlt esztendőben — éppen a vezetők makacskodása miatt — bekövetkezett. Külön érdemes foglalkozni azzal, a ma is eléggé sokat emlegetett hamis érveléssel, ami egyes termelőszövetkeze­ti — sőt járási tanácsi párt- bizottsági — vezetők szájából hangzik el. Úgy „érvelnek”, ,mi marad a szövetkezetnek, ha a tag túlságosan jól jár, sok természetbeni részesedést kap?" Elsősorban arra gondol­nak, hogy a megállapodás sze­rinti termésátlagot túlszár­nyalva. «uram bocsa'" termé­szetbeni részesedést is kap a tag. Mi történik akkor, hi­szen ez a termelőszövetkeze­tet illeti? stb. Hogy mi történik akkor? Semmi, illetve ez mind a termelőszövetkezetre. mind pedig a tagra nézve jó do­log. Mert nézzük csak: ezek az „aggodalmaskodók” az el­múlt évben a gyenge termés- eredmények láttán nem hul­szövetikezetek egy részében úgy foszlottak széjjel a köz- , gyűlésen hozott határozatok. Néhol már a területkiosztás­nál semmibe vették a határo­zatot a "vezetők. Másutt ki­osztották a területeket, de a szorosabb munkák idején a reá bízott területet megmun­kálni akaró tagot éppen más munkára osztották be. Nem egy példa akadt a megyében arra is, hogy az őszi betakarí­tásig következetesen végre­hajtották a tagság határoza­tát, de éppen akkor, amikor az eredmények értékelésére került volná a sor. különböző nehézségekre hivatkozva, nem mérték az egyes parcellák ter- , másét. A termelőszövetkeze­tek kisebb százalékában tar­tottak csak ki következetesen az eredményességi jövedelem- elosztás mellett. Az új jövedelemelosztási módszer a termelőszövetke­zetek java részében a veze­tők következetlensége, de nyugodtan lehet mondani, meg nem értése, illetve az új módszerrel való szembe- helyezkedése miatt nem érte el teljesen célját. Sok termelő­szövetkezet kapásainak ter­mésátlaga bizonyíték erre. Már az új módszer ismer­tetésénél ' akadták aggályos­kodó!;. akik a nagyüzemi gazdálkodás ..felosztását” fél­tették a kapások területének családokra való felosztásától. „Hogyan alkalmazzuk a gépe­ket, ha felparcellázzuk a te­rületekét?” — mondották má­sok. „Nem tudjuk más mun^ kára beosztani a tagokat, mert azok csak a maguk; .parcellá­ját babusgatják” — így szólt a harmadik „ellenérv”. Éppen a gyakorlat, a min­dennapi élet bizonyította be. hogy az aggodalmaskodóknak i A termelőszövetkezeti i vezetők napjainkban sorra í látogatják a tagokat a kapá- : sok területvállalása ügyében. ; Megbeszélik, hogy az idén \ mekkora területnek vállalja j gondját egy-egy család. En- ; nek a látszólag egyszerű, s ma- ! gától értetődő problémának a ! megbeszélése közben bizony ! heves vitákra is sor kerül, í Mégpedig nem azért, mert a ! szövetkezeti családok nem 5 szándékoznak területet vállal- í ni — vállalnának szívesen —, í hanem az elfelejtettnek vélt f tavalyi sérelmek ébrednek fel. í Miről van szó? / Tavaly télutóján közgyűlése- ken vitatták meg a terme- £ lőszövethezetekberi az ered- % ményességi jövedelemelosztás f és az ezzel együtt járó terület- í kiosztás előnyeit. A tagok 'f többségének igazságérzetével ff találkozott a megyében .még ff új jövedelemelosztási mód- ff szer lényege: mindenki az ff általa elért termelési eredmé- ff nyék alapján részesedjen a ff jövedelemből. Közérthető és ff főleg igazságos: ha hasonló ^ adottságok mellett egyik tag ff több hasznot hajt a közösnek, ff mint a másik, javadalmazásuk ff sem lehet egyforma. Járjon ff lobban a szorgalmas, kapjon ff többet. ff A mintegy kétszáz közül ff több mint 150 közös gazda- ff Ságban úgy határoztak a ta- £ gok, elfogadjájc az okos ja- ff vasíatot: osszik ki a kapások ff területét aszerint, kv meny- ^ nyit vállal. A legtöbl? szövet- ff kezeiben a területvállalási la- 'f pokat is kitöltötték, de ezt £ már néhol azzal a szándékkal f hadd lássa a megyétől, a já­rt réstől érkező küldött: mindéi ff rendben, minden talpalatnyi •2 földnek gazdája van. Ahogy telt, múlt az idő, i VASÁRNAPI POSTA: BIZALOM Szeptember elején számos kistarcsai általános iskolás folytathatja új épületben ta­nulmányait; az iskolaév kez­detére elkészül a szertárral, fedett folyosóval ellátott két- tanter mes létesítmény. Ha épí­tését kivitelező vállalatra bízta volna a községi tanács, a költségek majdnem négy- százezer forintot tennének ki. A házilagos építés — ameíy­nisztrátort. Számbavesszük a« anyagot, meg az erőket. Az adminisztrátor felbontja a ter­vet brigádokra, ők meg az emberekre. Persze, ők sem csak úgy, kerülő úton kapják meg a munkát. Mi minden hónap elseje utáni pénteken termelési értekezletet tartunk. Ott aztán alaposan megbeszél­jük a dolgokat. Nem kerte­lünk. Mi is és ők is nagyon őszintén elmondanak mindent, amit kell. Megint ismételni kell vala­mit: minden elsejét követő pénteken termelési értekezlet. Ez már amolyan házi törvény náluk. Értekezni persze többféle­képpen lehet. Azt hiszem, a különböző módokat nem kell ecsetelni. Az itt tartott érte­kezletekről talán elég annyit elmondani, hogy a megszüle­tett okos javaslatok, újítások nyomán minden egyes boyler gyártási költségét, amit ön­költségnek nevezünk, ezer fo­rinttal csökkentették. Ili be is lehetne fejezni, de nem lenne teljes a kép, ha nem mondanék el még vala­mit. Náluk is most vizsgálják a normákat. Többnyire együtt csinálják ezt a dolgozókkal és azt tapasztalják, hogy így jobb. Ellenben az egyik he­lyen történt valami tanulságos eset. Az egyik munkahelyen maguk a dolgozók vetették fel, hogy tudnának létszámot leadni. Meg lehetne őket di­csérni, a főművezető mégsem ezt tette. Hogy miért? Vála­szoljon rá ő maga: — Arról van szó, hogy az illetők között két nő dolgozik. Javasolták, hogy őket vigyük más munkára, s helyettük kapjanak egy férfit. Ennek az van a hátterében, hogy mivel vasárnaponként egy, vagy két 'embernek be kell jönni és nők nem jöhetnek, az egy fér­fival jobban járnának. — Tudom, hogy így van, s őszintén meg is mondtam ne­kik. S most is meggyőződtem róla. a legjobb az egyenes út, az őszinte beszéd. Farkas István WWVWiWWWWWwwwvwwwxvxwv^ ^ -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents