Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-25 / 72. szám

«ST HF.CYLt ^4£Srino 1961. MÁRCIUS 25. SZOMBAT Jorbélyválság“ - Szigetszentmiklóson A felzaklatatt kedélyek már lecsillapodtak, a pana­szos levelek írása is abba­maradt. Az autógyárral szomszédos lakótelep férfi­tagjai ismét kedvvel men­nek a borbélyüzletbe nyi­latkozni, borotválkozni, s a mamák sem ijednek meg csemetéik „frizurájától”. A József Attila telepi „bor­bélyválság” tehát már szű- mőben van. Mégis érdemes foglalkozni az üggyel, ha másért nem, tanulságképpen. Hogyan is kezdődött az egész? A történet gyökerét tulaj­donképpen annál a pillanat­nál kell keresnünk, amikor Kántor Lad, újdonsült bor­bélysegéd kilépett a sziget- szentmiklósd szövetkezet kö­telékeiből. Itt kezdődött az a lassú bomlás, amit a ven­déglek először észre sem vet­tek. Kántor László három esz­tendeig tanulta a borbély­mesterséget. Mint segéd azon­ban csak néhány hónapig gyakorolta. Aztán felhagyott vele. Elment az autógyárba, betanított munkásnak. Megkérdeztük tőle az el­határozás okát. Azit mond­ja: az üzletben keveset ke­resett és hosszú volt a mun­kaidő. A gyárban jobban megtalálja a számítását. Ekkor még nem firtattuk, miért nem gondolt minderre előbb. Miért várt három esz­tendeig? Miért hagyta, hogy az állam ezreket pocsékoljon el a taníttatására? Miért vet­te el a helyet más elől? Nem kérdeztük meg mind­ezt, mert úgy gondoltuk: egy fecske nem csinál nyarat. Kántor Laci betanított mun­kás lett ugyan, de azért a lakótelepi borbélyüzletben minden megy a maga útján. Egy ideig ment is. Aztán a másik újsütetű borbélyse­géd, Csepcsányi Gábor is követte elődje példáját. El­ment az autógyárba. Betaní­tott munkásnak. Az ok: La­ciéhoz hasonló. Következett a sorban Cseri Jóska. Igaz, ő tartott ki a legtovább az üzletben (ő is egyedül dolgozott), a vendé­gek azonban elégedetlenked­ni kezdtek. Jóska ugyanis „ahogy esik, úgy puffan’’ módra végezte el a hajnyí­rást, borotválást. A gyerekek­ről nem is beszélve. Annyi elnyirbált hajú kisfiú és kis­lány -azóta se szaladgál a te­lepi utcán', mint Jóska bor- bélyoskodása idején. S a „válság” jelei egyre in­kább mutatkoztak. Az üzlet forgalma megcsappant, az autógyár üzemi lapszerkesz­tősége sorra kapta a panaszos leveleket. Elérkezett az az idő, hogy ha valaki tisztessé­ges hajnyírást, borotválást akart, begyalogolt a községbe vagy. felült a Csepel felé tartó autóbuszra. Jó néhány vil- lanyborotvát vásároltak. Aztán egyszer Jóska is be­adta a felmondást. Azzal, hogy „a lakótelepieknek nem lehet kedvére tenni”. Inkább elment a Csepel Vasműbe — betanított munkásnak. Leg­utóbb, hogy beszéltünk vele, igen elégedett volt, azt mond­ta, itt megkeres 1300—1400 forintot is, nem úgy, mint a szövetkezetben. Egy „fecskéből" tehát há­rom lett. S ez már elég ah­hoz, hogy kíváncsivá tegye az embert: vajon ki is a felelős, ki a hibás mindezért? Szigetszentmiklóson a ve­gyesipari szövetkezet központ­jában azt mondják, hogy a „gyerekek”. Mint kiderült, van is ebben valami. Az újonnon odake­rült borbélysegéd ugyanis megcáfolta a keresetre el­hangzott panaszokat. Elmúlt havi fizetése 2300 forint volt (a borravalót nem számítva). Az elpártolt vendégek újból visszatértek, s az üzlet élete ismét a régi. A „gyerekek” tehát kétség­kívül hibásak. Nem volt szorgalmuk, kitar­tásuk, ha kedvük tartotta, le­húzták a rollót, bezártak, sza­ladgáltak összevissza. Azért nem tudtak keresni sem. A gyárban rendesen kell dolgoz- niok. Kell, mert ott vannak a munkatársak, a művezető. Az üzletben azonban nem volt senki, csak ők, a tizennyolc éves főnökök és segédek egy- személyben. S ez már az érem másik ol­dala. Néhány évig nem lett volna szabad ennyi önállósá­got, ilyen tág teret biztosítani nekik. Valakivel — idősebbel, tapasztaltabbal — kellett vol­na dolgozniuk, s akkor talán másként sikerült volna a do­log. Mint a cikk elején említet­tük, a kedélyek már lecsilla­podtak, s a lakótelepi férfiak ismét elégedettek a borbéllyal. Mégis foglalkoznunk kel­lett az üggyel, ha másért nem, figyelmeztetésképpen: vigyázat, pazarlás történt: Né­hány ifjú ember meggondo­latlanságból és könnyelműség­ből pénzt és időt pocsékolt el. Nem nézhettük szótlanul! Bende Ibolya Könyv a mezőgazdasági kutatás tíz esztendejének eredményeiről Agrárkutató-intézeteink nagy része a közelmúltban emlé­kezett meg fennállásának tizedik évfordulójáról. Eb­ből az alkalomból a Földmű­velésügyi Minisztérium irá­nyítása alatt dolgozó kuta­tóintézetek tízéves munká­jának eredményei címmel könyvet adnak ki. Ezzel a csaknem ezer ol­dalas. fényképekkel, rajzok­kal illusztrált kötettel hoz­zák első Ízben nyilvánosság­ra a mezőgazdasági kutatás tízesztendős eredményeinek átfogó, rendszerezett leírá­sát. A könyv az általános növénytermesztés, a növény­nemesítés, a kertészet-szőlé­szet, a növényvédelem, az állattenyésztés, valamint a gépesítés és' üzemszervezés köréből ismerteti a tudo­mány és a technika jelen­legi állása szerint legkor­szerűbb hazai módszereket, eljárásokat. (MTI) Ügyvéd lett Oroszlánszívű Richárd kastélyának új tulajdonosa A franciaországi Dordogne megyében elárverezték a kö­zépkori Beynac-kastélyt, amely valaha Oroszlánszívű Richárd király rezidenciája volt 1,157 és 1199 között. A kastélyt az­óta évszázadokon keresztül a Beaumont-Beynac-család bir­tokolta, csak a XIII. század elején került átmenetileg má­sok kezébe. Az ingatlant most már annyi teher sújtotta, hogy a csalód kénytelen volt elár- vereztetni. Üj tulajdonosa egy Brendel nevű ügyvéd lett. Napi 400 tojás- 3000 rántanivaló csirke húsvétra A tököli Vörös Csillag Termelőszövetkezet korszerű tojó­házát az ősszel adták át rendeltetésének. Jelenleg 3000 tyúk van benne, a napi tojáshozam 400 darab körül van. A szövet­kezet a tojás jelentős részét a keltető állomásnak szállítja, míg a fennmaradót értékesítik. A tsz a húsvéti ünnepekre 4000 da­rab 0,85—1 kiló közötti rántanivaló zsirkét szállít és hogy a sa­láta se hiányozzon az asztalról, a kertészet 20 ezer fejet juttat a piacra. Segíts magadon XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXN-, Két és fél esztendővel ezelőtt „Adj uramisten, de mindjárt!” címmel cikket írtam Galgahévíz közérdekű problémáiról. Pontosabban a lakosságnak a közügyekkel szemben tanúsított közönyéről, a társadalmi összefogás hiányáról. A cikkben tényekkel és számokkal bizonyítot­tam, hogy ez a rendkívül jómódú község lakossága milyen sokat kapott a nép államától a felszabadulás óta, s — mi­lyen kevesett adott érte cserébe. Megírtam, hogy a lalcos- ság egyharmada, épített saját erejéből két-háromszobas. összkomfortos villát (számuk azóta megközelíti az ötven százalékot!), de a villákhoz vezető utakat kerékagyig érő sár borítja, mert az útkövezéshez felajánlott társadalmi munika — csak ígéret maradt. Megírtam, hogy miközben csaknem minden lakásba új bútor, televízió és mosógép került, a községfejlesztési hozzájárulás százalékát olyan alacsonyra szavazták meg, hogy még a nélkülözhetetlen orvosi lakásra sem futja — s közel háromezer lakos marad emiatt orvos nélkül. <NXVXXXXVXVVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX* Két és fél esztendő telt el azóta, még egy ember életében is rövid idő. Mégis — öröm­mel állapítottam meg leg­utóbb — nagyot változott a világ Galgahévízen. Okát magyarázatát, egy mondatban összefoglalhatom: Galgahévíz egy évvel ezelőtt termelőszö­vetkezeti község lett. Érdemes megnézni: mi tör­tént azóta? A tanácsházán új ember fogad, nem az, aki két és fél évvel ezelőtt: Konoróth Ist­ván tavaly májusban lett a községi v. b. elnöke. Mintha csak megrendelésre történt volna, éppen itt van nála a párttitkár, Darnyik András is. Hárman bogozgatjuk az el­múlt évek tanulságait. Azt mondja Darnyik And­rás: — Nem szabad elítélni az embereket. Egész életükben egyebet sem tanultak, mint azt, hogy „kaparj kurta, neked is lesz”. A szerzés vágya volt az egyetlen, amit abban a farkas-világban a fiatalok az öregektől örököltek, önzet­lenség, közösségi érzés — ugyan mire mentek volna ilyesmivel húsz-harminc év­vel ezelőtt? S ami a vérünkbe ivódott évtizedeken át, az nem tűnhet el egykönnyen. Gyökeres változásokra volt szükség ahhoz, hogy a kapzsi­ságot felváltsa a közös boldo­gulás vágya. Ezt a gyökeres változást a termelőszövetke­zeti mozgalom győzelme jelen­tette. Félreértés ne essék: nem állítunk olyat, hogy a mi községünkben most már min­den ember önzetlenül a falu, a közösség, a szövetkezet boldo­gulásán fáradozik. De azt tiszta szívvel mondhatjuk, hogy a két termelőszövetke­zet szép eredményei, gazdasá­gi sikerei sok embernek elő­nyösen változtatták meg a gondolkodásmódját. Akié pe­dig még nem változott, arra is hatással van a közösség em­berformáló ereje. Két-három évvel ezelőtt az volt a jellemző, hogy a köz­ségbeliek mindent az állam­tól vártak. „Adj uramisten, de mindjárt” — valahogy így. vXXXXXXXNNXXXXXX>X>XXXXXXXXXXXVvXV' Kicsi az egyetlen helyiségből álló óvoda? Építsen újat az állam! Sárosak az utcák? Köveztesse ki az állam! Nincsen villany az Újtelepen? Vezettesse be az állam! Mindent adjon az állam, de a lakosság semmit. A község­fejlesztési hozzájárulást gyak­ran kellett behajtani, az adó­ról nem is beszélve. És ma? — A tsz-tagok között nincs egyetlen adóhátralékos sem — mondja a vb-elnök. — A köz­ségfejlesztési hozzájárulást is önként fizeti be mindenki. Mégpedig többet, mint a szá- | zalékos kivetés idején: most I minden család egységesen kétszázötven forintot vállalt — és meg is fizeti. Ebből az összegből megoldásra kerül néhány égető problémánk. Befejezéshez közeledik pél­dául a községi tanácsház épít­kezése, amelyhez a lakosság társadalmi munkává] is hozzájárult: negyvenhatezer darab téglát és az összes ce­mentet ingyen fuvarral hord­ták ki a helyszínre. Segítettek az épület, körüli tereprendezés­ben; a két termelőszövetkezet pedig vállalta, hogy tagjai társadalmi munkával elvégzik az új tanácsház és az új is­kola körül a parkosítást. Az új iskolát tavaly kaptuk az államtól, de az egész falu lakossága részt vett a csinosí­tásában. Az asszonyok a nyolc tant.erem és az összes irodák ablakaira függönyöket hímeztek — társadalmi mun­kában. Elhatároztuk, hogy a régi tanácsházából óvodát csi­nálunk: szükség van rá, hi­szen az asszonyok úgy dolgoz­hatnak nyugodtan a tsz-ben, ha gyermekeiket jó helyen tudják. Az átalakítás terep- rendezést is igényel, ezt a férfiak, a renoválás utáni ta­karítást pedig az asszonyok vállalták! Az útjavítást, jár­daépítést sem az államtól várják már — sült galamb módjára. A Vöröshadsereg utcai lakosok például — egy­két kivétellel — vállalták, hogy saját portája előtt min­denki megcsináltatja a beton­járdát. Az az egy-két kivétel is olyan idős ember, akinél a tanács méltányolja a szociá­lis helyzetüket. Az anyagi kérdéseken kí­vül más tekintetben is meg­mutatkozott a közügyekkel szembeni közöny két-három. évvel ezelőtt. Megtörtént, hogy hónapokig nem volt ta­nácsülés — határozatképtelen­ség miatt. Amióta Galgahé­víz tsz-község, ez egyszer sem fordult elő. Tanácstagi beszámolót régen — szinte lehetetlenség volt megtartani. Ma már ez sem probléma: csaknem minden 50—60 ta­gú termelőszövetkezeti bri­gádban akad egy-egy tanács­tag, s akkor tartja meg a be­számolóját, amikor az egész brigád együtt van és ráér. S mert van miről beszámolni — megnőtt az érdeklődés a közügyek, elsősorban a köz­ségfejlesztési politika iránt. Úgy megy tehát minden, mint a karikacsapás? Nem, vannak még gondok. Bár az orvosi rendelő problémája megoldódott, a heti két alka­lommal tartott orvosi rende­lés nem elég. Orvosi lakásra van szükség — éppen úgy, mint három évvel ezelőtt. Csakhogy most nem várják ölhetett kezekkel, hanem elé­be mennek a megoldásnak: a jövő évi községfejlesztési alap­nak ez lesz a legfontosabb be­ruházása. Villany sincs még mindenütt, ahol kellene, de a Béke utcaiak példája egy­re több követőre talál: ők maguk is segítettek a gödör­ásásban, s az oszlopok ki­szállításában. Mások lettek talán a galga- hévízi emberek? Nem, ugyan­azok maradtak, akik voltak: dolgos kezű, szorgalmas pa­rasztok. Csak amióta a közös útra léptek, megértették: Gal­gahévíz boldogulása, jövője el­sősorban rajtuk múlik. Ha áldoznak a községükre — ma­guknak áldoznak. Amit építe­nek — maguknak építik. „Adj uramisten” helyett — segíts magadon.. Nyíri Éva Újra megindult a dunakeszi patika átépítése A 3000 tyúkot egyetlen dolgozó látja el, mert a tojóházat önetetővel szerelték fel, amit csak tíznaponként kell feltölteni. J művesei ^ ahol Mielőtt a tojást elszállítanák, Bednanícs Mihályné ellen­őrzi a mérlegen a tojás súlyát, mert a súlytól függően kerül a keltetőbe vagy a piacra. \ Ezúttal megint a dunake­szi 1/25. gyógyszertár még fo­lyamatban levő építkezésére térünk vissza, miután már a télen egy alkalommal foglal­^.XXXXXVxXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'WXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX; koztu/1k vele. Szól átettük ak­2 kor, hogy a gyógyszertan he- í lyiség és a gyógyszerészházas- | pár ugyanabban a házban le- vő szolgálati lakásának kor- £ szerű átépítésébe belefogott ^ a Váci Építőipari Ktsz. Kő­felvonultak, s ott, az építési terv szerint ^kellett, szétverték a falakat, £ aztán, mint aki jól végezte dol- ^ gát, valamennyi levonult és hetekig nem mutatkozott a pa- J tika környékén. Sződligetnél ?az országúton autóbusz-váróte- í rém építésébe kezdtek, a ktsz í azt is elvállalta ugyanis. Hogy ^ ezalatt télvíz idején a felelős- ^ ségteljes munkáját szükséghe- : lyiségben, egy pincében vég- \ ző gyógyszerészházaspár és há- J rom kisgyermekük úgyszólván ^ hajléktalanná lett, azzal épp- ^ oly keveset törődött a ktsz, ^ mint az építkezés március 31- í ében megállapított határide- í jével. 2 Sorainknak szinte szokatlan ^ gyors eredményeképpen a cik- ^ künk megjelenését követő na- ^ pon a kőművesek újra íelvo- £ nultak Dunakeszire félben- £ hagyott munkájukhoz, a patika í épületében, és most már addig A mérleg szerint elérték a súlyhatárt a csirkék, s mint rántanivalók, már piacra kerülhetnek. ott sem hagyták, míg mun­kájukat be nem fejezték. E pillanatban szerelők, asztalo­sok, parkettások, festők és más iparosok sürögnek-forog- nak az épületen, nagy serény- séggel dolgoznak, hogy az elmaradást pótolják. Úgy lát­szik, határidőre el is készül­nek a szolgálati lakással. így legalább részben eleget tesz­nek a tervfegyelemnek. Ma­gát a gyógyszertár helyiségét azért a hátralevő néhány nap alatt ugyan már aligha, de rö­videsen szintén elkészítik. Ha a ktsz annak idején teljesítő- képességén felül vállalt más munka miatt a dunakeszi pa­tikaépítkezést nem hagyja abba, minden valószínűség szerint az egész építkezéssel elkészülne határidőre. Vi­szont, ha mi nem foglalko­zunk az esettel, épp annyira valószínű, hogy a munkában még talán ma sem tartana ott, ahol tart. A kőműveseik ugyan, amikor másodszor is felvonultak, azt hangoztatták, hogy nem az újságcikk miatt veszik fel újra a munkát, anélkül is eljöttek volna. De ha már valószínűségek latol­gatásába belemegyünk, sokkal hihetőbbnek látszik előttünk, hogy a ktsz-re mégiscsak so­raink hatottak serkentőleg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents