Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-07 / 32. szám

1961. FEBRUAR 7, KEDD "”&&r§M> 5 ázil tet-t iza(mat(an gyere* heh T alán furcsán hangzik a cím, de így igaz. Az el­múlt napok néhány keserves — mármint a gyerekek szá­mára — tapasztalata bizonyít­ja ezt. A szomszédunk, T. Évike már szombat este sírva pana­szolta, hogy kikapott az édes­anyjától, mert a kézimunka és tornajeggyel lerontotta az egyébként igen jónak mondha­tó félévi bizonyítványt. A bün­tetés után pedig édesanyja azt követelte tőle: ígérje meg, év végére kijavítja a tornából és kézimunkából kapott hármast. Megígérte, mi mást is tehetett volna — édesanyja és a faka­nál társaságában. Nekem azon­ban elsírta: — Hiába az akarat, a torná­hoz ügyesség is kell. Meg a kézimunkához is. Ez nem olyan tantárgy, mint a föld­rajz. Azt megtanulhatom, ha szorgalmas vagyok. Anyukám azonban nem érti ezt meg. Egy ismerős kisfiúnál azért került sor a büntetésre, mert a szín ötös bizonyítvány „el­csúfította” az énekből kapott hármas osztályzat. Az ok: — Nem tehetek róla, ha nincs hallásom... — nem győzte meg a szülőket. Vannak olyan szülők is, akik ezekben a napokban nemcsak gyermeküket hibáztatták, ha­nem a tanárokat is: — Igazán megadhatta volna énekből, kézimunkából az ötöst... Hogy a gyerek nem érde­melte meg? Mert valóban ügyetlen, mert nincs hallása... Ugyan kérem, legyintettek er­re: Nekik csak az a fontos, hogy dicsekedhessenek a szom­szédoknak, ismerősöknek: — Színötös bizonyítványt hozott haza a kislányom, a kis­fiam ... M i más ez, ha nem szülői hiúság, méghozzá a javá­ból! Vagy az, hogy egyes szü­lők, csupán azért, hogy dicse­kedhessenek gyermekük ki­váló képességeivel, a legkülön­félébb kuJiipwákrá ■■ , gyermeküket — vívásra, ba­lettra, nyelvórára, zongoraórá­ra és így tovább — függetle­nül attól, hogy van-e hozzá te­hetsége vagy energiája a gye­reknek vagy sem. Ismerek olyan harmadik osztályos kis­lányt, akinek az a legnagyobb problémája: mikor játszhatna végre egy órácskát. És mit mondhat az ember arról az édesanyáról, akit az elmúlt napokban láttam a fod­rászüzletben, amint éppen szakértelemmel szemlélte, mi­ként dauerolják tizennégy éves kislánya haját, vagy aki szinte tetőtől talpig nylonba és a leg­modernebb divat szerint öltöz­teti iskolás gyermekét? A gyermeke kedvéért teszi ezt?; Lehetséges, de semmiképpen ! sem gyermeke érdekében! Van a szülői hiúságnak az I előbb említett példákon kívül i még károsabb formája is. A ; múlt héten például az egyik j vidéki általános iskola első; osztályát látogattam meg. A; tanítónő éppen írásórát tartott! a gyerekeknek. Szavakat, egy-! szerű mondatokat másoltak a: tábláról. Végignéztem a füze-: teket, valamennyi tiszta és; rendes volt — egy kivételével, j A gazdája: S. Péterke szögha-; jú, kerekarcú, riadtszemű kis-' fiú. A keze tiszta, de a füzete! — Szomorú eset — állt meg mellettem a tanítónő. — És elkeserítő, hogy mit sem tehetek. — Majd megtanulja ő is — vigasztaltam. — így nehezen ... — vette el a gyerektől a füzetet és visszalapozott az első olda­lakra. — Nézze csak, mint­ha nem is Péterke írta vol­na! Valóban. Formásán göm- bölyödő betűk sorakoztak egymás mellett. — Az első oldalakat még bal kézzel írta — magyaráz­ta a tanítónő. — Aztán együk napról a másikra meg­tiltották a szülei. Valaki rá­juk ijesztett, hogy suta lesz a gyerek, s azóta jobb kézzel kényszerítik írni. Gyakran meg is veink emiatt. — S maga szerint? — Nincs abban semmi rossz, ha a gyerek történetesen bal­kezes. Az apám is az volt, pedig finom műszerészmun­kát végzett. De tudok híres festőkről és írókról, akik bal kézzel alkották legszebb mű­veiket vagy sportolókról: tőrvívókról, asztalitenisze­zőkről, akik bal kézzel arat­ták nagyszerű sikereiket. Ellátogattam Péterke szü­leihez. — Miért nem engedik bal kézzel írni a gyereket? — ér­deklődtem. — Az én gyerekemre sen­ki se mondja, hogy balog! — érvelt a mama. — Ne ne­vessen rajta senki, ha tár­saságba megyünk és ő bal kézzel fogja a kanalat. Az apa szinte semmit sem tud a dologról. Későn jár ha­za, még egyszer sem látta Péterke könnytől maszatos, keserves ábrázatát, amikor háta mögött a fakanállal ha­donászó mamával, a házi fel­adat megírásával küszködik. na egyedül S. Péterkéve] * * történne a dolog, nem tennem szóvá. De sokan van­nak az S. Péíerkék, akik szüleik hiúsága miatt szen­vednek. És nemcsak azért, mert balkezesek ... B. Klári hetedik osztályos kislánnyal szintén az egyik megyei iskolában találkoz­tam. A harmadik padban ült, s minduntalan szomszéd­ja füzetébe leselkedett, hegy lemásolja, a feladatot, amit a tanárnő a táblára írt. Megkér­deztem : — Ha rosszul látsz, miért nem viselsz szemüveget? Kitérő válaszokat adott, és csak _ akkor mondta ki az igazságot, amikor a szünet­ben együtt kérdezgettük to­vább a tanárnővel: — Anyukám azt mondta, hogy a szemüveges lányok nem mennek férjhez. Az iskola orvosa tehetet­len. Még tavaly felírtam a gye­reknek a szemüveget — mond­ja —, de ki sem váltották. Amikor behívatták az any­ját, meg sem hallgatott, egy­re csak azt hajtogatta: *„kinö- , ni sf^.s,yerek'L „ é9>sajnas,,«ewi B. Klári az egyetlen. Itt, a mi falunkban is több olyan kislányról tudok, akinek gyönge a szeme, és mégsem visel szemüveget... A szakorvosok véleménye szerint, két-három év alatt annyira megerősödhetne a legtöbb gyereknek a szeme, hogy utána talán még szem­üveget sem kellene viselniük. Így azonban egyre romlik zött. Mindez a szülők hiúsá­gáért V .. A z elmondott példák be­szédesen bizonyítják, hogy a szülői hiúság forrása a kényeztetésnek, túlterhelés­nek, a bizalmatlanságnak a felnőttek iránt, s a gyerekek szenvedésének, kínlódásának is. Sőt, nem egyszer ez az oka a tanárok, tanítók hibáz- tatásának is. s ebből eredően az iskola és a szülői ház kap­csolata szétszakadásának. Pe­dig ma már — számos példa nyomán — nem nehéz észre­venni, hová vezet a kényez­tetés. A szülők azt is tud­ják, hogy minden gépnek van teherbíró képessége, de arról elfeledkeznek, hogy a gyer­meket sem lehet annyi külön­órával túlterhelni. S a taná­rokat minduntalan hibázta­tó szülők között ritkán akad, aki „saját nevelési elveit” is megvizsgálja. Pedig legtöbb­ször ez hozhatna kielégítő eredményt. Saját magukkal elnézőbbek az emberek, s a hibák nem mindig ilyen szembetűnően jelentkeznek, mint az említett példákban. A hibák sokszor csak apró­ságoknak tűnnek, de a ma még látszólagos apróságok holnapra súlyos, sokszor hely­rehozhatatlan hibákhoz ve­zetnek, S az ok legtöbb eset­ben: nem gyermekük érdeke, egészséges fejlődése a mér­ték számukra, hanem a szom­szédok. ismerősök szava, irigykedő dicsérete. S az ál­dozat: minden esetben a gye­rek. Prukner Pál Húszezer forint — kultúrára Látogatás a ceglédi Petőfi Tsz-ben ^^^^^XXVVNX\^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXX^X^XXXX*^XXX^XXV^NX^X^X\^XVXXXVV'*^<^^^XV Bekopog a szerelem a szemük, és a homályos Iá- í tás nemcsak iskolai munká-1 jükban zavarja a gyerkeket, | hanem mindennapi életük- f ben is. Ügyetlenné, félszeg- '' gé. bizalmatlanná válnak, £ egészséges szemű társaik kö-í a kulturális-húszezerből? — Vettünk 8000 Ft-ért egy könyvszekrényt, 6000-ért egy TV-t, 2000-ért rádiót, 1600- ért lemezjátszót és körülbe­lül 3000 Ft értékű könyvet vásároltunk. — A másik húszezret szo­ciális segélyek emésztették fel? — Igen, teljes egészében. — Ez évben mi a szándé­kuk a kulturális alappal? — Mindenekelőtt meglehe­tősen kicsire méretezett kul­túrtermünket szeretnénk bő­víteni, azután meg több könyvet, hanglemezt szer­zünk be. No, de nézze is meg az elvtárs, hogy mink van, mit szereztünk, nehogy azt higgye, hogy csak a vakvi­lágba beszélek s hogy a TV, rádió és a lemezjátszó csak könyvelésünkben, tételként létezik! Ellen-ben, ha meg­bocsát, átadom az elvtársat KISZ-titkárunknak, Csala Fe- rencnének, egyrészt, mert valóban rengeteg most a tennivalóm, másrészt pedig az elvtárs is — gondolom — szívesebben veszi egy jó­képű fiatalasszony kalauzo­lását, mint a magamfajta vénemberét ... Lsala Ferencné, adminisztrá­tor, a Petőfi Tsz KlSZ-tit- kára elvezetett a kultúrte­rembe. Valóban elég kicsi, de nagyon ízléses terem volt, s a könyvszekrény, zene­szekrénnyé átalakított kö­zépső részében ott büszkél­kedett a TV, a rádió és a lemezjátszó, jobbról-balról könyvsaroktól környezve. — Hány tagja van a tsz i KISZ-alapszervezetének? — Tizenkettő. — Ez felöleld az egész if­júságot, vagy van még KISZ- en kívüli fiatal is? — Ez egy-két híján a teljes ifjúság. Kevés a fiatal erre. közel van a főváros, legtöb­ben afelé orientálódtak — legalább is eddig. — S az „öregek” is hasz­nálják ezt a szép kultúrter­met? — Hogyne. Egy-egy TV- adást gyakran százötvenen is végignéznek. Hisz ingyen van, m-i még a szokásos egy forintokat sem szedjük be! — S a fiatalok szívesen vannak itt? — Mi majdnem minden este itt vagyunk! Színdarabot próbálunk, előadásokat hall­gatunk, vagy kisebb szabású klubesteket rendezünk, szóra­kozunk. — És ezeket a könyveket olvassák is? — Hát... igyekszünk. — Látom, mai írók művei is megtalálhatók itt. — Keresik őket. Előfordul, olykor előbb is, mint meg­vesszük ... Visszatértünk az irodába Csala Ferencnét már várta munkából jövő férje, hogy együtt menjenek majd haza. — Nos, én búcsúzom is. Még csak egy kérdésem len­ne: úgy hallottam, hogy maga igen szorgalmas aktívája a járási és a városi KISZ-bi- zottságnak, azonkívül, ugye. itt alapszervi titkár. Bírja ezt? Nem megy egyik a másik ro­vására? — Nem hiszem. Bár Géza bácsi sokat „veszekszik” ve­lem, hogy végre legyek már teljes egészében itt, ne forgá­csoljam ennyire szét az erő­met. — Van némi igaza — szólt közbe érthető okokból az ifjú férj. Elbúcsúztunk. Azzal az ér­zéssel távoztam, hogy itt, a ceglédi Petőfi Termelőszövet­kezetben jól gazdálkodnak a kultúrára fordítandó összeg- SeÉ Baranyi Ferenc KÖNYVESPOLC Magyar László: Budapest-Kecskemét-Szeged Nagy sikerrel játssza a Petőfi Színpad együttese a Be­kopog a szerelem című zenés vígjátékot. A három grá­cia: Ágh Éva, Sárosi Miéi és Galambos Gabi gulatvarázsló kalauz, aki minden érdekesebbet, fonto­sabbat közöl velünk, de nem szárazon, lélektelenül, hanem a táj, a bemutatott környék szeretetével, alapos ismereté­vel. A fővárosból Szegedre ve­zető út valóban kedves, tar­talmas kirándulás, hiszen nemcsak Szeged, a történel­münkben is jelentős szerepet játszó város bővelkedik látni- és tudnivalókban, hanem a közbeeső fontosabb állomá­sok is, Kecskemét és szom­szédja, Nagykőrös, de a kön;, v segítségével még olyan „ér­dektelen” helyen is, mint Kiskunfélegyháza, sok-sok ér­dekeset fedezhetünk fel. A könyv szerzője nemcsak a múltba pillant vissza, hanem ügyes tollal szövi könyve szö­vegébe az irodalmi emlékeket, költők verseit a bemutatott tájról, s hű krónikása annak a változásnak is, ami a felszaba­dulás óta végbement a tájon, megváltoztatva a táj arculatát, az emberek életét. A könyvecskét hasznos, a tu­risták számára nélkülözhetet­len útmutatók egészítik ki (Panoráma.) — m — szenvedései tükröződnek. Majd sorra a Bűn és bűnhödés, a Félkegyelmű, A démonok, A kamasz és végül a Karama­zov testvérek. Bár pusztán az életrajzi adatok nem magyarázhatnak egy alkotót, mégis nyilvánva­ló, hogy ilyen életrajzi adatok sok kulcsot adnak az író s a kor társadalmi viszonyainak megértéséhez. Dosztojevszkij megválto­zott nézetei a kényszermunka idején alakulnak ki, amikor önbecsülése fenntartása érde­kében inkább az alázatot, mint a büszkeséget választja. Itt, egyéni tragédiájában kell keresni a misztikus, vallásos megbékélést, a szenvedő sze- retetet hirdető eszméinek gyö­kerét. Külön kell elbírálnunk azon­ban Dosztojevszkij eszméit, élete utolsó éveinek reakciós hangulatait és ábrázoló mű­vészetét. Az iró Dosztojevsz­kij több mint a gondolkodó, de még leglidércesebb. leg­reménytelenebb víziói, a szen­vedéseket elfogadó időszaka idején is a szeretet gondolata, az emberért eszméje világít sorai mögött. Alkotói módszere — min­den sajátossága, ellentmondá­sossága mellett is — sok szállal tapad az orosz kritikai realizmushoz. Elkinzott, dé­moni, rögeszmés, züllö, szen­vedő, nyomorgó alakjai — A Magyarország írásban és képben sorozat új kötete­ként Magyar László kedves könyvecskéje jelent meg, az egyik kedvelt kirándulási út­irány bemutatójaként. A könyv egyben kellemes meg­lepetés is: a szerző nemcsak tárgyilagos, udvarias idegen- vezető, hanem sokattudó, han­bármennyire is eszményesíti és a megtisztulás útjának tart­ja ezeket a sorokat — drá­maian irányítják a kor nagy társadalmi kérdéseire a figyel­met. Tiltakozások — az iró akarata ellenére is — a kibon­takozó orosz kapitalizmus el­len. Ezért volt Dosztojevszkij egyik hatása a világirodalomra az, hogy fellendítette a szocia­lista tendenciájú művészek alkotó kedvét. Valóban, Dosztojevszkij után már másképp látjuk az embert, mint előtte, s már nem lehet úgy látni, mint előtte. Nem elemzi hőseit, hanem bemutatja őket a mo­nológ, a párbeszéd, a váratlan — de nála azért fellelhető in- dokú — cselekvések eszközei­vel. Döbbenetes erővel tud légkört teremteni, míg a le­írás, vagy az esemény alig számottevő műveiben. Meséje, cselekménye nemegyszer „kö­zönséges rémhistória” ugyan, de ezek indokán oly mélysé­gekbe tud lebocsátkozni, mint a Bűn és bűnhödés Raszkol- nyikovjának eleve kudarcra ítélt, betegesen anarchista, in­dividualista lázadása. Lélektani felismeréseit a tudományos pszichológia csak később követi. A nyugati iro­dalom lélektani regénye mind máig hozzá igazodik, de gyak­ran csak démoni világát őrzi meg mély humanizmusa nél­kül, Mostanában, hazájában,; az új szovjet próza feltámadó lélektani érdeklődése éppen ehhez a vonásához nyúl visz- sza. Cs. O. Dosztojevszkij sevszkij köréhez. 1849-ben a kört feloszlatták s több társá­val együtt az írót is halálra Ítélték, 1849. december 22-én — az 1848-as forradalmi re­ménységek bukása után — társaival együtt a kivégző- helyre vitték, hármasával, bekötött szemmel a karókhoz kötötték őket s így várták a sortüzet vezénylő jelet. Fél óra telt el. Közben a kivég­zendők közül többen meg­őrültek a halálfélelemtől, míg kürtszó harsant és hírül hoz­ták a cári „kegyelmet”. A ke­gyelemmel kezdődik Doszto­jevszkij kilencévi emberte­len megaláztatása, szenvedé­se, magánya, szibériai szám­űzetése és kényszerkatonás­kodása, Mikor 1860-ban visszatér­het Pétervárra, már nem a jövőben bízó forradalmár, ha­nem megfélemlített, lelkibeteg ember. Bátyjával lapot ala­pítanak Idő, majd a Kor címen. A lapok megbuknak, bátyja meghal, s ő vállalja an­nak adósságait. Ettől kezdve a nyomor réme is üldözi. Mű­veit nemegyszer Balzachoz hasonlóan. a váltólejáratok sürgető kényszere sajtolja ki belőle. Hitelezői elöl külföld­re menekül, majd 1871-ben visszatér és kifizeti adósságait. 1859-től jelennek meg újra írásai. Elsőnek az Idő-ben, az Emlékiratok a holtak há­zából, amelyben száműzetése, Nyolcvan éve halt meg Fjodor Mihajlovics Doszto­jevszkij, akit a világirodal­mi közvélemény Tolsztojjal együtt a klasszikus orosz irodalom óriásának, értelmé­nek tartott és akiről Gorkij azt állította, hogy művészi áb­rázoló ereje csak Shakes- peare-éhez hasonlítható. Dosztojevszkij 1821-ben Moszkvában született, a sze­gények kórházában, ahol apja orvos volt. A családi környe­zet, amelyben született, távol állt Tolsztoj főrangú világá­tól s a vidéki nemesek életé­től is. Apja nemes ember, de az egyre növekvő számú vá­rosi értelmiségi és fél-értelmi­ségi kispolgári emberek vilá­gához tartozott. Az iszákos apa durvasága megkeseríti az amúgy is érzékeny, beteges szervezetű gyermek Doszto­jevszkij életét. Tizennyolc éves korára meghal anyja és apja is. lelkét pedig tovább nyomorítja a hadmérnöki is­kola szolgalelkű fegyelme, majd tisztviselősködése a had­ügyminisztériumban. Öröksé­gét elkölti, lemond állásáról, fordításokból él. 1845-ben éri az első irodalmi siker. Sze­gény emberek című művét lel­kesülve fogadja a kritika. Mély emberiessége, finom lé­lektani elemzései, a társadal­mi jogtalanság és nélkülözés bemutatása, a kisemberek iránti szeretete a.z orosz kri­tikai realizmus egyik nagy mesterét sejteti benne. Dosztojevszkij utópista szocialista eszmékkel foglal­kozott és csatlakozott Petra­\ termeiősiövetkeietekben a tisz­ta jövedelem két százaléka szociális és kulturális alap. összege természetesen szö­vetkezetenként változó, de eléggé jelentékeny mindenütt, s ha jól gazdálkodnak vele, sok alapvető kultúrcikk be­szerezhető rajta. Sokminden­re fordítható ez az összeg, teszem fel egy labdarúgó­csapat felszerelésére is. Elhi­szem, hogy az is szükséges és nélkülözhetetlen, de ha az egész kultúralapot csak költik, akkor bizony a mű­velődés magasztos ügye nem sokkal lendül előbbre. Mert a kultúralapból televíziót, rá­diót és könyveket is lehet vásárolni! Az elmúlt napokban — et­től a céltól vezettetve láto­gattam el a ceglédi Petőfi Termelőszövetkezetbe. \l irodában Kudellk Géza, a szövetkezet elnöke éppen másnapi beszámolójára ké­szült, éppen ezért minden átmenet nélkül a lényegre tértem, ne sokat raboljak el idejéből: — Mennyi volt az elmúlt évben a kulturális alap ösiz- szege? — Negyvenezer forint kö­rül, Ez nemcsak kulturális, hanem szociális alap is. Ál­talában fele-fele alapon osz­lik meg a két terület között, tehát mintegy húszezret for­dítunk kulturális, húszezret pedig szociális célokra. — 1960-ban mit vásároltak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents