Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-05 / 31. szám

1961. PEBRU.iR 5. VASARNA# MF.CYCI ffárltm 3 Kialakították a nagyüzemi táblákat Bevezették az eredményességi jövedelemelosztást Félmillió forintos sajáterejű építkezés - Ötezer parcella helyén nagyüzemi táblák - Fokozzák a gépesítést Elkészültek a végleges tervek a tápsósülyi Virágzó Termelőszövetkezetben Tizenkét mázsa csöveskuko­ricát termelni holdanként, még aszályos esztendőben is gyenge teljesítmény. Már­pedig a tápiósülyi Virágzó Termelőszövetkezetben csak ennyit törtek a múlt év őszén. Természetesen része van eb­ben a gyenge hozamban az esőtlen tavasznak és az aszá­lyos nyárnak is, de még egyéb okok is közrejátszottak. Az első éves szövetkezet — hoz­závetőleges számítások sze­rint — ötezer parcellán gaz­dálkodott. Nagyüzemi munkáról, nagyüzemi üzemszerve­zésről, gépesítésről itt szó sem lehetett, Legfeljebb próbálkozhattak vele, hogy némi gyakorlatuk legyen arra az időre, amikor már valóban adva vannak a feltételek. Több szövetkezetben, ahol hasonló körülmények között kezdték a közös gazdálkodást, sikeresebben küzdötték le az indulás nehézségeit, mert a tagság anyagi érdekeltségére támaszkodtak, bevezették az eredményességi jövedelem- elosztást. Tápiósülyön ezt el­mulasztották, bár a közgyű­lés és a vezetőségi ülés is döntött az ügyben. A tagság zöme nem Is­merte fel az eredményes­ségi jövedelemelosztás elő­nyét, hasznát, igazságos voltát. Pedig ennek éppen az a cél­ja, hogy a szövetkezeti tag a földön nagyobb hozamot érjen el, s a többlet termésből több jövedelemhez jusson. A 330 hold kukoricának mindössze egyharmadát vál­lalta el művelésre 50 csa­lád. És a hagyományos mun­kaegység, valamint a családi vállalás alapján termelt ku­korica mennyisége bizonyítja, hogy az eredményességi jöve- »delemeíosztás módszere nem a felsőbb szervek oktalan vesszőparipája. A vállalt területek há­romszori kapálást kaptak, a közös területek egy ré­sze pedig kettőt, nagyobb része pedig csupán egyet. A családi művelésre vállalt parcellákon általában megter­melték a 25—30 mázsát, s ez a tény bizonyít. Eper József például 2 hold­ról 68 mázsát tört. B. Bugyi István egy holdon 29 mázsát termelt. Kurgyis Gáborné 3 holdról 78 mázsát adott. Ter­mészetesen ezek a tagok job­ban is jártak. Tavaly ugyan még nem természetben pre­mizálták a munkát, hanem a kukorica mázsája után egy munkaegységet írtak jóvá, de a több termés itt is elisme­rést kapott. Addig ugyanis, míg a hagyományos munka­egységre dolgozó tag — aki nem vállalt területet— 15—16 munkaegységet kapott egy hold kukorica megművelé­séért, Kurgyis Gábornénak 26 munkaegységet írtak jóvá. Ezek és ezekhez hasonló problémák jelölték meg az idei tervkészítés irányát. A legfőbb feladat a nagyüzemi táblák kialakítása volt. Ma már pontosan elkészített tér­kép rögzíti ezt a munkát. Három nagy tömböt alakítot­tak ki. Egyik:'az ősziek, má­sik: a tavasziak, harmadik: a háztájiak tömbje. Az őszi munkákat már eszerint végezték. j Nagy táblákba vetettek — ahogy Földházi János főagro- j nómus tájékoztatott bennün­ket — 360 katasztrális hold búzát, amelyből 50 hold szov­jet búza. Elvetettek még 230 hold rozsot, 180 hold őszi ár­pát, 50 hold takarmánykeve­réket. Mélyszántottak 525 holdat géppel. Letrágyáztak 250 holdat, szántóterületük 17 százalékát. A tavasziak területe 595 hold, amelynek zöme kukori­ca lesz, ebből 200 holdat négy­zetesen, a többit hagyományo­san vetik. Nagyobb mennyiségben termelnek majd burgo­nyát is. Tíz hold csírázta­tott burgonyához már a vetőgumót is biztosították. A megyei kiállításon láttuk . í Ma zárja kapuit a VII. Pest megyei Képzőművészeti Kiállítás a budapesti Egressy-klubban. A kiállítást eddig több mint ezren tekintették meg. — Képünk a kiállítás egyik sikeres képét mutatja be: Szánthó Imre: Keszt­helyi móló című akvarelljét Jelentős területeken termel­nek Szerződéses növényeket, cukorrépát, napraforgót, mag­borsót, lencsét, mustárt. Különösen figyelemre méltó, hogy 20 hold somkórót is ter­veznek vetni zöldtrágyának, mert a jelenlegi állatállo­mánnyal csak négy év alatt tudják istállótrágyázni az egész szántóterületet. A második év várható na­gyobb eredményeit elősegíti majd, hogy 1960-ban több mint félmillió forint értékű sajáterejű építkezést végeztek, amely ezután hozza meg gyü­mölcsét. Jelentős gépvásárlást is terveznek. Traktort, füg­gesztett, univerzális kul- tivátort, traktorekét, burgonyaszedőgépet, kukori- camorzsolót, silótöltőt, szi­vattyúkat vesznek. Ezek az eddig vásárolt gépekkel és felszerelésekkel együtt lehe*- tővé teszik a nagyobb arányú gépesítést, amely megkönnyíti a munkát. A nagyüzemi táblák ki­alakítása és a gépesítés mel­lett legalapvetőbb változás, hogy az idén már bevezetik az eredményességi jövedelem- elosztást is. Ezzel ma már az egész tagság egyetért. 255 család 715 hold kapás mű­velését és 328 hold kalá­szos aratását vállalta el. így teljes mértékben biztosítottnak látszik a területek alapos meg­művelése, a nagyüzemi mun­ka és a tavalyinál jobb ered­mény. (tm.) Néhány napos kiállítás zá­rult a zsámbéki tsz-elnök- képző iskolán. A kiállítás a termelő- és „ földművesszö­vetkezetek kapcsolatával, ed­digi eredményeivel, s a jö­vendő feladataival foglalko­zott. Érdekes és minóenkmoen aktuális kiálltás volt hiszen a falun ’ végbement átalaku­lás ezernyi, jórészt még fel­színre sem került problémát jelent. Nemcsak a tanácsok feladata változik meg bizo­nyos értelemben, hanem a fa­lu szerkezeti változásával együtt változnia kell a többi szerv munkájának is, a fel­vásárlástól a bolti forgalo­mig. A falu ellátását, s ugyan­akkor a mezőgazdasági ter­mékek felvásárlását, zömmel a földművesszövetkezetek vég­zik. Elkerülhetetlen tehát, hogy ne alakulják ki szoros és egymáshoz iaazodó kap­csolat a termelőszövetkezetek és a földművesszövetkezetek között. De ennek a kapcso­latnak jósága sok dologtól függ. Akadnak olyan néze­tek — jegyezzük me" azon­nal: nem jogos nézetek —. amely szerint semmi szükség felvásárlásra, hanem minden tsz maga értékesítse terméke­it. magyarán szólva: piacoz- zon. s ha ,.ü®ves”, akkor megszedi magát. A szocialis­ta gazdálkodástól semmi nem lehet idegenebb, mint az ilyen nézet, amelynek mélyén lé­nyegében a kisparaszti gaz­daság „ideológiája” húzódik meg, a piacozás, a kofálko- dás, a kétes tisztaságú üzle­telés — ceak éppen nagyobb méretekben. Nem véletlen, hogy a megye régebbi közös gazdaságai kivétel nélkül, szerződésre termelnek, ez ál­lammal ..üzletelnek”, mert a termelési biztonságot csak ez adhatja meg, nem is szól­va jelentős kedvezmények­ről. melyek a szerződéses ter­meléssel együtt járnak. A téves nézetek felszá­molása egyet jelent a jó kap­csolat megteremtésének le­hetőségével. De ehhez még más is kell. Az, hogy a két szerv segítőjét lássa a másik­ban. olyan társat, amelyre mindig számíthat, amelyik mindig ott áll mellette. Már- csak azért is ígv kell ennek lennie, mert a földművesszö­vetkezetek tagságát ma már zömmel termelőszövetkezeti tagok alkotják, akiknek itt is. ott is. egyformák az érde­keik. A falu szerkezeti átalaku­lásával a földművesszövetke­zetek eléggé szétágazó, sok­rétű feladata egyszerűsödik ugyan, de sokkal jelentőség­teljesebbé is lesz. mert olyan ..üzletfele” lesz. amely nem egyszer a falu egész hatá­rát magáénak mondhatja, s ugyanakkor: a falu egész la­kossága ott dolgozik. Az eddigi eredmények, a régebben termelőszövetkezeti községgé lett falvakban ki­alakult gyakorlat a bizonyí­téka annak, hogy a jó kap­csolat nélkülözhetetlen, s ugyanakkor: az egész falu számára gyümölcsöző. (m) A kongresszus utáni feladatokról tanácskoztak a budai járás KISZ-titkárai A. küldöttválasztó értekez­let óta első ízben gyűltek össze szombaton délelőtt ki­lenc órakor a budai járás KISZ-titkárai, bizottsági tag­jai. A tanácskozásnak egyet­len, s minden kérdést fel­ölelő tárgya: a „KlSZ-szer- vezetek kongresszus utáni feladatai” című napirendi pont volt A beszámolót Szávai Fe­renc járási titkár ismertette. Bevezetőül a kongresszusi előkészületekről, majd ma­gáról a kongresszusról, az ott szerzett élményekről, ta­pasztalatokról beszélt. — Egyik legfontosabb ten­nivalónk — mondotta — a kongresszuson elhangzottak megismertetése a fiatalokkal. E célból március 5-től egyhetes titkári tanfolya­mot tartunk, majd egy­mást követő két taggyű­lésen beszéljük meg a kongresszus célkitűzéseit, határozatait. Beszámolója további ré­szében Szávai elvtárs részle­tesen beszélt mindarról, ami az elkövetkező öt esztendőben a KISZ-szervezetek munkáját képezi. Szó esett a termelé­kenység növeléséről, a taka­rékossági mozgalom fejlesz­téséről, a társadalmi munka kiterjesztéséről, a védnökség­vállalásokról. az ifjúság a Ismeretlen János megállítást kér szocializmusért mozgalom fej. lődéséről. A tanácskozáson elhang­zott felszólalások jórészt a beszámolót egészítették Id. Teuczer György, a Prés. és Kovácsoltárugyár képviselője, elmondotta hogy gyárukban az ipari ta­nulók képzésével van a legtöbb probléma, s a KISZ-szervezet ezt tekin­ti legsürgősebb tenniva­lójának. Kifogásolta, hogy az üzem személyzeti osztálya nem ad ehhez megfelelő segítséget. — Bai van az ifjúsági brigádok szervezésével — mondotta. — Ennek egyik oka, hogy a gazdasági vezetők nem szívesen vállalják az üzem. részek átszervezését. Teuczer elvtárs végül be­jelentette, hogy üzemükben ; védnökséget vállalnak az új i gépek felett. Varga Ernő. a Diósdi Csap- j ágygyár KISZ-bizottságának | tagja, javasolta, hogy a járás j alakítson operatív bizottsá- j got a százhalombattai erőmű : munkálatainak segítésére. : Vincze Árpád, a Kemény- : fémipari Vállalat titkára, ar- ! ról beszélt, hogy milyen mód- : szerekkel oldják meg gyáruk- \ ban a tanulást. Elmondotta. az ipari tanulókat rend- j szeresen segítik, s ennek ■ köszönhető, hogy a múlt ■ év végén már egy tanuló sem bukott meg. ! Legközelebbi feladatuknak a j segédmunkások szakmunká- ! sokká képzését tekintik. ! A tinnyei területi KISZ- ! titkár a tsz-fiatalok problé- ! máiról beszélt. Kap György, í a megvei főkapitányság kép- ; viselője, az ifjúsági műsza- ! kok bevezetését javasolta. ; A tanácskozáson megjelent jés felszólít Bori Rudolf elv- ! társ. az MSZMP budai járá- ! sí bizottságának titkára. ; Felhívta a fiatalok fi- j gvelmét. hogy legfőbb fel- : adatuknak a mezőgaz­\ daság szocialista átszer­vezését tekintsék. ! Ezzel kapcsolatban néhány í igen hasznos és érdekes ja- j vaslatot mondott el. A KISZ $ Pest megyei bizottsága nevé- S ben Somodi Gyula vb-titkár 5 köszöntötte a budai járás if- í iúsági vezetőit. B. I. hivatottaktól, hogy féltőén J vigyázva az üzem érdekét, j messzemenően védve a mun- j kahely erkölcsi rendjét, ki- \ méletlenül elrekesszék az utat \ a súlyos hibát vétő, de nem \ javíthatatlan emberek elől? ; A gyár, a munkahely rendjé- í nek őrzése nem öncél, ha- ; nem a társadalom, tehát a ! sok-sok egyes ember érdé- í keinek szolgálata. De hát i hogyan bizonyítsa be Isme- ! rétién János, hogy alapjá- í ban nem rosszabb többi mun- : kástársánál, ha egyszer nem í engedik meg számára, hogy \ ezt munkájával, magatartá- \ sával tanúsítsa?! Miért hi- j szik vagy akarják elhitetni > magukkal s másokkal a dön- < tésre jogosultak, hogy Isme- ! retten Jánosnak másutt kell ! ..megjavulnia” s nem ná- í luk? S ha már elbocsátás- ! kor nem biztatták azzal, hogy í büntetése nem örök időre í szól, mert a Munka Törvény- : könyve lehetőséget ad szá- í mára és hat hónap eltelté- : vei rehabilitálható, ameny- j nyiben becsülettel dolgozik. \ elutasításával miért tagad- j ják meg tőle törvényadta jo- • gát? Igen, ezt kell számonkér- ni Ismeretlen János sorsá- i nak tanulságaként, ezt kell ; jóvá tenni amikor erre alka- : lom nyílik, amikor erre az egyszer megtévedt emberben ; őszinte hajlandóság mutatko­zik. András Endre — Szakikám, magának ér­demes volna szakmát ta­nulnia! ... Másnap ismét kopogtatott annak az üzemnek munka­ügyisénél, ahol legelőször ku­darcot szenvedett. Az csak a vállát vonogatta, majd annyit mondott, hogy meg­beszéli az igazgatóval. Aztán a többi személyzeti és mun­kaügyi előadó Ígérte meg ugyanezt. Ismeretlen János nem tudott visszakerülni jo­gaiba. Pedig már nem ivott, legfeljebb egy-egy ilyen el­utasítást követő elkeseredé­sében . : i Aggaszt, komolyan aggaszt Ismeretlen János sorsa. Nem kért fel rá, hogy szószólója legyek, ám mégis megte­szem. Tudom, nem állt mód­jában neki, hogy minden helyet megpróbáljon, hátha valahol megértésre talál. Ne­vében és helyette én kopog­tatok a munkaügyisek, sze­mélyzetisek szobájának aj­taján. én állítok be az igaz­gatók előszobájába, bebo­csátást várva. És nemcsak ajtókon kívánok kopogtatni, hanem — bármily vakme­rőnek is tűnjék — szeretném végérvényesen szétnyitni az előítéletek áporodgtt függö­nyét, s elmondani: Ismeretlen János már ré­gen megbúnhődött vétkéért! Van-e joga bárkinek is két­szer — sőt többszörösen is — büntetni valakit egyszer el­követett hibájáért? Miféle ér­dek követeli meg a döntésre látta a legfrissebb bejegyzést. Aztán ez a rövid és rideg el­utasítás még hosszú heteken át elhangzott, legfeljebb azzal a különbséggel, hogy egyene­sen szemébe vágták: fegyel- mileg elbocsátott embert nem veszünk fel. Nem is vették fel, csak egy másik városban. Ott sem szakmájában, hanem segéd­munkásnak valamelyik épít­kezéshez. Munkakörében nem egészen három hónapig dol­gozott, tovább nem marad­hatott, ha csak nem vállalja bizonytalan időtartamú át­költözését az ország másik részébe, ahol amúgy is meg­csappant jövedelméből ke­vésbé gondoskodhatott vol­na családjáról. Ismeretlen János elmondja azt is, hogy „leszanálása” után ismét megpróbálkozott városában — a korábbinál nem jobb eredménnyel. Újabb három hónapot húzott le a habarcsos láda mellett, s ha volt valami szép emléke eb­ből az időből, az akkor tör­tént, amikor a betonkeverő- gép váratlanul felmondta a szolgálatot. Hírülvéve az üzemzavart, önként jelentke­zett a műszaki akadály el­hárítására. Fél óra múlva újból járt a gép. A pallér meg is jegyezte: Elmondja, hogy mestersége géplakatos, másfél évvel ez­előtt a megye egyik gépállo­másán dolgozott. Ma is ott le­hetne, ha rá nem kap az italra. Sajnos, rákapott. Nem mentségül, inkább magyará­zatképpen meséli el, hogy rosszul megválasztott cimbo­rái vitték a lejtőre, mígnem a többszöri figyelmeztetés után fegyelmileg elbocsátották állásából. Most ismét van ke­nyere, kisebb darab, mint volt s vele kurtább lett emberi megbecsülése is. Nem, nem tagadja, hogy rászolgált a büntetésre. Azóta sokszor végiggondolta a dol­got. Amikor megkapta a fe­gyelmi határozat egy példá­nyát és kezébe nyomták a munkakönyvét, akkor is más­napos állapotban volt. A szé­gyent, amelyet azóta érez, va­lahányszor szóba kerül meg­válása a munkahelytől, azok­ban a drámai percekben nem érezte. De érezte nyomban, amikor „elcsúfított” munka­könyvével jelentkezett a vá­rosi tanács munkaközvetítőjé­nél, majd az ajánlott üzem munkaügyi előadójánál. — Barátom, magát nem tudjuk most alkalmazni — mondta a munkaügyis, ami­kor munkakönyvében meg­Nem puszta kíváncsiság ve­zetett, nem novellahőst ke­restem benne, egyszóval nem az író számára izgalmasnak ígérkező lélekrajza érdekelt, hanem a sorsa. Annyit tudtam csak róla, hogy Ismeretlen Jánosnak hívják. Foglalkozásában sem voltam biztos, de ha jól em­lékszem, üzemi ember, ami egyaránt jelenthet szakmun­kást, segédmunkást, műszaki értelmiségit vagy adminisztra­tív dolgozót. Hosszasan ku­tattam hollétét, szerettem volna elbeszélgetni vele, meg­ismerkedni körülményeivel, gondjaival s legfőképp az ér­dekelt: megtalálta-e nyugal­mát, dolgozik-e. szeretik-e az üzemben és ő becsüli-e azt a munkahelyet, ahol tisztessé­ges kenyeret kap? ... Tudom, ha megtalálom, tu­dom, hogyan zajlik le majd beszélgetésünk. El fogja mon­dani, hogy valóban Ismeret­lennek hívják, s azt is tu­dom, panaszkodni fog. Azaz, csak akkor, ha türelmes, meg­értő szavaimmal eloszlatom gyanúját, ha az emberi szó melegével leolvasztom róla a bizalmatlanság jegét. Hiszem, hinnem kell abban, hogy száj­szögletének keserű ránca el­simul és nemcsak panaszko­dik majd, de őszinte is lesz. VASÁRNAPI POSTA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents