Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-05 / 31. szám

"iMirlnn 1961, FEBRUAR 5. VASÄRXAP LANG ETELKA: ROZIKA KEPES FILMVILÁG , vNXXX\X\VvXXVVX>XXXX>X\X\>XXXXXV\XX>XVXXXXXXAX\XVCvX\N\XNNV>XXXXXNX>XXXX>X>NVXXX\VS.XXNJ ß álint új nyakkendőt cso- jnázott fehér inge fölé. Anyja kukoricacsutkát dobott a parázsra és a fakóvörösre égetett tűzhelyajtót rekedt puffanással csapta be. — Rózáihoz mégy, Bálint?! — Oda! — bökte a szót a fiú és tartott az ajtó felé. — Bálint! — kondult újra a hang. — Légy eszeden... Hagyj fel avval a Rozáliái.. . Mire neked egy elvált asz­szony __meg a más gyereke? V an a faluban szép lány elég... — Eszemnél vagyok!... Nyugodjon meg! — Bálint, kimondom az utolsót! Ha elveszed Rózáit, ne gyere haza többet! — Ezt még nem mondta! — kerekedett tágra Bálint sze­me. — Ezt még nem mondtam, de most mégiscsak mondom, hogy tudd. Nem akarom, hogy rávegyen téged arra, hogy a közösbe lépj! — Mit beszél!? — Jól hallottad! — Megyek! — Bálint neki­lódította csizmás lábait és fe­szes, határozott lépésbe kapva elrohant. * csorbult járda gyorsan fi maradozott mögötte. A foghíjas kerítések, tárt ka­puk és a hőségben tikkadozó virágoskertek, szempillantás alatt vonultak visszafelé. Csak a jól ismert barnazsalus ház előtt lassított. Szabadon en­gedte a levegőt a tüdejéből, amit lefogott az előbbi sietés. Liehet, hogy sóhajnak szánta. A konyhaajtónál Rózái ál­lott. Köténye csücskét mar- kolászta és vörösre sírt sze­mével fáradtan pillantott Bá­lintra. — Mi baj, Rózái... mi tör­tént? — faggatta az asszonyt. — Rozika!... — hullatta a kislány nevének betűit szomo­rúan, mintha véres verejték hullana vele és felzokogott. — Halat evett--. Egy szál­ka... a torkán akadt. Meg­fullad .. ,v nem v, tudok segí­teni __ Nem merem... A s zemem láttára hal meg, Bá­lint ... Bálint a gyerekre meredt és torkába szoruló dobogással nyögte. — A doktor... — Még nem volt itt. Azt mondta a felesége, hogy a Cseri-tanyára ment, beletelik két óra is, mire hazajön. Bálint kővé meredten nézte és várta, hogy elmosolyodik a kis száj és elkezdi énekelni nyápic hangon: „Kis kacsa fürdik fekete tóban”. De a száj hörögni kezdett, karja rángatózott, szemei kidülled­tek. — Szent isten!... Mindjárt megfullad! — ugrott oda Ró­zái, de tehetetlenségében csak , eltorzult arccal nézte a kicsit, j A kislány fulladozott. Bálint ellépett a lócától, és az abla- kon át kimenekült a tekintete. — Rózái! Nem várhatunk. Hozd a nagykendőt, bele­csavarjuk a gyereket. Elvisz- szük az orvoshoz, hátha meg. jött már. I Rózái hatalmasakat lépve rohant a szobába, s már hoz­ta is a rojtos, puha kendőt. Bebugyolálták a gyereket, Bá­lint karjaiba kapta és rohan­tak vele. Az orvos felesége megértő szánakozással mondta: — Még nem jött a férjem, kedveseim... — Nagy ég... — sírta el magát Rózái. — Mit tegyünk, Bálint?!__ M i t... Mit is? Semmit. Semmit? Az nem lehet. Akkor? Egyszer ... Régi kép villan: az anyja neki egyszer... Ugyanígy volt... Meggyorsí­totta lépteit. Rózái szótlanul bukdácsolt mellette. — Ide figyelj, Rózái! Anyámhoz megyünk! Ö érti ezt. Bálint anyja a tornác osz­lopait meszelte fehérre. Az oldalfalakkal már végzett, látszott, hogy az fehér foltok­kal szárad még fehérebbre. A belépőkre tapadt a tekintete. Aztán a fal mellé lökte a me­szelőt és mérgesen kiabált. Haragjában nem látta meg a kendöcsomagot és ha látta is, nem törődött most vele. — Takarodjatok előlem ... Ne is lássalak benneteket... Még ide merészkedtek?!. Falu Tamás versei: Szavam Visszhang, visszhang, itt minden hasztalan. Te elfelejted búsongó szavam. Egy pillanatnyi idő is elég. Már félredobod hangom melegét. Mint a tükör, e fénylő feledés, Mindjárt felejti, aki belenéz. De egyszer minden visszhang felsikolt. Kidobja élőn, ami benne holt. Mint tűzijáték, úgy freccsenti szét Elhangzott hangok tüzét és színét. Rég por leszek már, eltűnt, nyomtalan Utolér majd és megszólít szavam. F e b r u a r — Megálljon, anyám . .. Néz­zen ide — és kitakarta a gye­reket. Az elkínzott arc torz volt és meggyötört. A kicsi madárhűs letűnt a gyönge csontokról. — Szálka akadt a torkára. Ahogy egyszer nekem... — szólott. — Én? — hőkölt vissza az asszony. — Miért nem viszitek orvoshoz? — Nincs itthon az orvos! Mire jön, megfullad. Nem bír­ja soká, hiszen látja. Megte­szi, ugye?! — kérlelte Bálint, aztán erősített a hangján. — Talán csak a gyereket nem gyűlöli?! — Hagyjatok engem ... Ne­ked megtettem ... De a más gyerekének... — Nem teszi... jól van... ne tegye ... De, ha a kislány megfullad, maga is felel ér­te majd. Kőszíve van ma­gának. A kislány teste rángatódzott. Rózái a gyerekre pillantott, aztán odavetette magát a me­szes földre, az asszony lábai elé és sírva nyögte: — Tegye meg... az is­tenért ... tegye meg!... Bálint anyja is látta, hogy a gyerek fullad, kékül és kap­kod a levegő után, már nyög­ni, sírni sincs ereje. Mikor Bálint fulladozott... Hirtelen a szívéig futott a rémület. — Megpróbálhatom — m» hidegen. — Siessünk bmt***. — Rohantak az «#•*■ Ott visszatolta Rózáit. — Maga ne lépje át a kü­szöböm! jsozál a falhoz lapult, mint JA akit odaszögeztek. Kívül maradt. Bent aztán Bálint anyja gyorsan, ügyesen mun­kához látott, közben biztatta a gyereket: — Mindjárt elmúlik, mind­járt nem fáj... —-* Bálintnak is így mondogatta húsz év előtt. Kis idő múlva a kislány kö-: rülnézett. A fájdalomtól el- ] kinzott, zavaros szemek meg­tammnr 111* j tét és a cserepes száj beszédre i nyílott: — Nem fáj Rozika torka!... j buktak ki sorba a rekedtes\ szavak. Aztán befészkelte ma-\ gát a sokszoknya puhaságába • és minduntalan felpillantottj az asszony arcába, mellyel: magára követelte annak a' tekintetét. Bálint anyja, zavarában egy-\ re köszörülgette a torkát és már szívesen letette volna a gyereket. De, amint nézte, különös érzések vették hatal­mába. Ni, hogy megbújik ez a könnyű kis test az ölében és milyen bizalommal simul a mellére, izzadt, összetapadt hajacskájával. A fa már arról álmodik, Hogy nemsokára ébred, Már megbizsereg a szíve A lánynak és legénynek. Már elmúlt Gyertyaszentelő, Fordult-mordnlt a medve, A higany úgy megy lefelé, Minthogyha feljebb menne. Harap a vidám böjti szél, A kulcslyukat motozza, Kulcsot próbál alattomban A rozsdás lakatokba. Feltöri lassan a tavaszt, Mint betörő a boltot, S aki a boltba bemehet, Az boldog, boldog, boldog! Fiatal fák Fiatal fák állnak sorban, Ifjú szélben lengenek. Soká lesz belőlük erdő, Sűrű, árnyas rengeteg. Csipkés finom koronájuk Révedezve andalog, Vékony, karcsú derekukban Most nőnek az asztalok. Vékony, karcsú derekukban Most nő a pad és a szék, És az ágy is, melyben lustán Hever az álomszuszék. S mely őket apróra vágja. Mikor lombjuk elalél, Karcsú. Vékö'hy derekukban Most sarjad a baltanyél. Vác Itt szerettem volna egykor élni, Ahol partot a Duna árja mos. Ahol utak futnak Pestre, Bécsbe. S a Dunával a sín párhuzamos. Vasparipa száguld kocsik élén És füstöt vonszol a peronon át, Amig lenn a csöndes városon túl Habfehér hajók szántják a Dunát. Utaztam volna folyton Pestre, Bécsbe, viert úgy csábít a zengő barna sín, * hoztam volna álmot Pestről, Bécsbol \ lágyringású szép Pullmann-kocsin. i ha álmokkal megtelt volna szívem, Égetve, tépve, nyomva, mint az ón, A Dunához vittem volna őket, Elutaztatni egy uszályhajón. A POMPEJI GYEREKEK gyér fű sarjad már kétezer éve. — Hiroshima — ismétel­gette társam. Sápadt volt. Meg­lepett izgalma. Nem ilyennek képzeltem. Régóta ismertük egymást, de nem voltunk ba­rátok. Színházi bemutatókon, tárlatok megnyitásán azonban szoktunk találkozni — olykor­olykor. Néhány szó, egy kéz­szorítás, ebből állt kapcsola­tunk. Mégsem felejtettem el első beszélgetésünket, amire vagy harminc évvel ezelőtt került sor. Mindketten huszonöt-hu- szanhat évesek lehettünk. Ké­pei, amelyeket Claude Gellée álnéven festett (bizonyára mert lotharingiai volt), átme­netet képeztek Braque és Chardin közt s már felkeltet­ték a műkereskedők érdeklő­dését. Patinnál találkoztunk, akinek új balettjéhez nekem kellett zenét szereznem, Gellée pedig a díszletek tervezésé­vel volt megbízva. Patin sze­rette a fiatalokat, szívesen hallgatta őket. Én azt fejte­gettem, hogy nem annyira hi­vatástudatból, mint inkább szerénységből, sőt bizonyos fokig lustasóp1' 1 vá'P’j-’tottam a zeneszerzői pályát: a kom­ponálás volt az egyetlen, amellyel érzésem szerint tisz­tességesen meg tudtam bir­kózni. Különben szívesebben foglalkoztam volna matemati­kával, de az túlontúl nehéz. Gellée mutatóujjával állát sí­tőle Patin. — Maga miért fest? , Gellée leeresztette kezét, és átkulcsolta egyik térdét. — Minek titkoljam? — mondta. — Hogy hírnévre te­gyek szert. mogatva, elítélőleg hallgatott. Roppant fiatalnak látszott. — És maga? — kérdezte W»»« Iff8 MÍS.S meghökkentett. Elsősorban nem is arra gondoltam, meny­nyi önbizalom és gőg kell hozzá, hogy valaki ilyen fia­talon efféle célt tűzzön maga elé; egyszerűen nevetségesnek találtam. Volt egy barátom, akinek állítása szerint az volt az életcélja, hogy harminc­éves korára milliomos legyen (mégpedig aranyfrankban). „És aztán, ha megvan a millió?” — szoktam feltenni magam­nak a kérdést. „És aztán, ha megvan a hírnév?” — kérdez­tem magamtól azon az estén. Csak ki kellett néznem az ab­lakon, a rendíthetetlenül fe­kete égre, ámely néma volt, akár a sír — s csillaggyer­tyái sok millió fényévre pislá­koltak. — De én még életemben ki­csikarom tőlük a hírnevet! — tette hozzá mosolyogva. Beszéd közben leszegte ko­nok állát, s én biztosra vet­tem, hogy tényleg kicsikarja. Senkit sem ismerek, aki kitű­zött célja érdekében jobban megszervezte volna pályafutá­sát. Festői modora, amely va­lóságos csodája az ellentéteit összeegyeztetésének, nemcsak a „modern” műgyűjtőket elé­gíti ki, de a hivatalos körö­ket sem riasztja vissza; az 1937-es kiállításon bemutatott monumentális freskójának rendszerezésre törekvő me­részsége mindenkit meghódí­tott, még a nagyközönséget is. A Képzőművészeti Akadémia a lehető legrövidebb ideig hggyta csak kilincselni: azzal, hogy első' jelöltségéről szeré­nyen lemondott egy kiérde­mesült pályatársa javára, ta­núságot tett jó modoráról, s ezt már a következő válasz­tásnál méltányolták. A háború alatt részt vett az ellenállás­ban, s olyan veszélyes felada­tokat vállalt, hogy jutalom­ként, miként Rubenset, nagy­követté nevezték ki. Csőstül hullottak rá a kitüntetések, de ahogy az érett kor egyre többet váltott valóra ifjúsága vágyaiból, valami különös ke­serűség egyre mélyebb ránco­kat vont arcára. Valóban kü­lönös keserűség! Ellensége nincs, és méltán, hiszen min­denkinek csak segítségére volt. Szeretik, mindenütt szívesen látják. Senki sem vet a sze­mére semmit, amitől lelkiis­merete háboroghatna. Néha talán elfogja a hirtelen harag, amikor egy-egy ifjú tehetség, mondjuk egy Bemard Buffet, pár hónap alatt túlszárnyalja egész életének kitartó erőfe­szítését. A művész titkos csa­lódásának kellene hát tulaj­donítani azt a növekvő kese­rűséget, amelytől évről évre Irene Genna alakítja Rosinát a Sevillai borbély című színes olasz operafilmben, amely rö­videsen nálunk is bemutatásra kerül. + Dana Smutna a Romeo, Julia és a sötétség című csehszlovák játékfilm női főszereplője. A rendező közbeszól Király Béla, a nagykőrösi művelődési ház színjátszóinak rendezője a közbeszóló. Az együttes Fehér Klára: A te­remtés koronája című színművét próbálja Bálint szótlanul állt, az í anyját figyelte. Rózái kinti sírt, homlokát a hideg falnak\ szorította, szeretett volna be- \ rohanni és elkapni a kis-l lányt, de nem merte meg \ sem kísérelni. * Bálint most a gyerekérti nyúlt, hogy kivigye Rózáihoz } és hazamenjenek, de a gyerek } szorosan odatapadt az asz- } szonyhoz, belekapaszkodott a i blúzába és tiltakozott: — Rozika itt marad! — je-j lentette ki sírva. Az asszony lángvörös arc-',t cal nézett a fi^ra. Az pedig} újra nyúlt a gyerekért. A ki-í esi most az asszony nyakát'} fogta át erőtlen, vékony kar-} jával. Fejét az asszony ar-i cához szorította és semmiféle \ szép szóért nem mozdult el} onnan. Tapadt. Bújt. Oda-} forrt. } Bálint harmadszor is meg-} próbálta, hogy elvegye a kis-l lányt, de azt csak erőszakkal{ lehetett volna lefejteni az} anyja nyakáról M ost már Bálint anyja is} szorosabban ölelte a gye-} reket, mint ahogyan akarta} és azt érezte, furcsán siet a} szive. Bálint tehetetlenül állt,} majd ügyetlenül topogni kéz-} dett. Nem tudta, mitévő le-} gyen. Mit mondjon. Meddig }t várjon. Érezte, hogy a hely-} zet suta. És kínosan teltek a} percek. } Ekkor az anyja, színtelen} hangon, vontatottan mondta:} — Eredj, hívd be Rózáit! }t Aztán, hogy ne lássa, mint} jönnek be azok ketten, le-} hajolt és megcsókolta Rozikát.5 VERCORS: ODANÉZZEN... — mondta és-------------------rámutatott egy l elkészre, aki egy döbbenetes gipszöntvény fölé hajolt, amely az emésztő lángok közt kínjában vonagló kutyáról ké­szült. Véletlenül találkoztunk össze a pompeji múzeumban. — Szeretném tudni, hogy ezek után hogyan békül meg Isten­nel — tette még hozzá, de olyan halkan, mint aki nem is nekem, inkább önmagának beszél. — Hiszen- ez Hiroshima — suttogta valamivel később. — Igazi Hiroshima. — Folytat­tuk sétánkat a romok közt. Társam képtelen volt elsza­kadni a város peremétől, ahol a feltárás alatt álló házakat mintha csak késsel vágták volna ketté: elülső részüket már tisztára kotorták, a többit még föld borította, s a rop- ; pant vastag salakból, mint : holmi házmagas jégtortából, : világosan ki lehetett olvasni ; a rémület éjszakájának törté- : netét: legalul hajdan izzó, de ; már rég kihTilt kövek, fölöttük : két-három méter magas finom ! kőtörmelék, mintha egy ka- ; zánból került volna ki a tü- ; zes, félig-meddig pépes keve- ! rék, legfelül pedig a minden! '• beborító hamu. A hamuból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents