Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-25 / 48. szám

1861. FEBRUAR 25, SZOMBAT Mi lesz a Dunakanyar kihasználatlan vállalati iidülőházaival Összeül kedden a Dunakanyar intéző bizottsága Min-ál közelebb kerülünk a kapunyitás pillanatához, az idegenforgalmi szezon kez­detéhez, annál égetőbbé lesz a kérdés: hogyan oldják meg a Dunakanyarban az idén az egyre fokozódó vendég- forgaldín problémáit, első­sorban az elszállásolás és az ellátás kérdését. Ezen a té­ren már tavaly is igen ko­moly nehézségek merültek fel. de az új szezonban föl­tétlenül számolni kell a ne­hézségek további növekedé­sével. Ez a meggondolás kényszerítette napirendre a vállalati üdülők kihasznált­sága körül észlelt visszássá­gok dolgát, amelyről nem lóg részletes beszámolót kö­zölt a Pest megyei Hírlap. Megírtuk, hogy a Központi Statisztikai Hivatal megállapítása nyárban, az ilyen vállalati üdülők üresen, kihasználatla­nul álljanak. Kétségtelen, hogy ezeknek a kellőképpen ki nem hasznait üdülőknek az igénybevételével lényegesen enyhíthetnénk a szállásihiá­nyon, a Dunakanyar sok ezer látogatója számára biztosíthat­nánk bennük kényelmes szál­lást. Ezen a téren a megyei tanács a saját hatáskörében nem teremthet rendet, olyan kormányrendelet kiadására lenne szükség, amely kimon­daná, hogy azokat az üdülő céljaira szánt épületeket, ame­lyeknek kihasználhatósági fo­ka nem ér el egy bizonyos, meghatározott minimumot, azonnali hatállyal át kell adni az idegenforgalmi szerveknek vagy a vendég­látóipari vállalatoknak tu­ristaszálló, illetve vendég­látóipari üzemegységek céljaira. Elmondotta még Ujfalussy Ferenc, hogy igen sok üdülővel rendelkező vállalat vagy intéz­mény az igénybevett és lefog­lalt épület tatarozásáról, álla­gának megóvásáról sem gon­doskodik, így ezek az épüle­tek évről évre romlanak, ami szinte jóvátehetetlen kárt okoz a népgazdaság számára. Az idegenforgalmi hivatal és a vendéglátóipari vállalatok, amennyiben átvehetnék a kel­lőképpen ki nem használt épü­leteket, mindenképpen gondos­kodnának azok jó karbantartá­sáról, tatarozásáról és állaguk megóvásáról is. ni. 1. A legszorgalmasabb fiatal Moszkvába utazhat Szeretném, ha mások is tu­domást szereznének arról, milyen jól működik a nagy- kátai területi KISZ-szervezet. Legutóbbi taggyűlésünkön a tagok 70 százaléka megje­lent, a távollevők pedig iga­zolták hiányzásukat. Heimann Győző titkár be­számolója után Chmelly Ödön községi párttitkár, a járási művelődési ház igazgatója be­jelentette; ha az idő kedve­zőre fordul, megkezdik a sza­badtéri színpad építését a já­rási tanácsháza udvarán. Felhívta az ifjúságot, társa­dalmi munkával vegyenek részt az építkezésen. A leg­jobb eredményt elérő fiatalt kéthetes moszkvai úttal aján­dékozzák meg. Taggyűlésünk befejező ak­tusa a tagfelvétel volt Ez al­kalommal öt ifjú felvételét szavaztuk meg. Ezzel taglét­számunk 110-re emelkedett. Pocskai László Nagykáta szerint a legtöbb ilyen üdülő kihasználtsági fo­ka hihetetlenül alacsony, Vetik a mákot - 56 asszony fonja a meiegágytakarókat Makádon is megkezdték a tavaszi munkát sokszor még a tíz százalékot sem éri el és így ezek a le­foglalt épületek a legforgal­masabb napokon is üresen tátongamak. Stefán László, a Dunaka­nyar Intéző Bizottságának titkára részletes jelentést ké­szített erről a súlyos prob­lémáról és jelentését a feb­ruár 28-án összeülő intéző bizottság elé terjeszti. A DIB- titkár megállapítja, hogy „az üdülőtulajdonos vállalatok nem üdülőnek, hanem ki­ránduló-szállásra használják fe) a már korábban meg­szerzett épületeket, egyes vállalatoknál egy szűkebb kör szombati és vasárnapi szállás céljára;: Erről a kérdésről beszélget­tünk most Ujfalussy Ferenc­cel, a megyei tanács épí­tési osztályának vezetőjével, aki jól ismeri a Dunakanyar problémáit, miután hosszabb ideig társadalmi v munkában látta el az intéző bizottság titkári teendőit — Jól ismerem a helyzetet f“— mondja az osztályvezető —, hiszen az üdülő céljaira igény­bevett épületek dolga is a mi osztályunk hatáskörébe tarto­zik. Valóban tarthatatlan az a helyzet, hogy amikor a Dunaka­nyarban megforduló ven­dégek számára a legele­mibb szállást sem biztosít­hatjuk, amikor egyelőre gondolni sem lehet arra, hogy nagyobb be­fogadóképességű szállodák, motelek épüljenek a Dunaka­Szombat van, bál, zsú­folt kultúrház. A bál min­dig esemény, még akkor is, fui ilyenkor télen, a falu minden héten megengedheti magának a bálozást. Pirosak az arcok, meleg van, meg fűt a tánc heve, s van akit a sűrítésnél felhaj­tott ital is tüzel. A zenekar váltogatja: hol hegedűt ragadva, népi mu­zsikát játszanak. hol pisz­tonnal, dobbal a moderneb­bet, a „rángatóst”. Ag idő­sebbek nevezték el így az újabb táncokat, ritkulnak is a sorok, ha ez van soron, csak a fiatalabbja járja ilyenkor. De azok aztán be- letüzesedve. Főként Csacsáék Mert ők is itt vannak most, meg is nézik őket. Biztos, a hideg riasztotta vissza őket a vo­natozástól, máskor szombat este mindig Pesten vannak. Most ráfanyalodtak a kul- túrra, amit oly biggyesztve szóltak le. Most jó nekik ez is. Itt vannak mind a kilen­cen, az „egyenruhában“, fe­kete csöves nadrágban, meg feszes, fekete pulóverben. Csacsáék. Rájuk ragadt a név, tálán soha nem tud­ják lemosni. Már nem tud­ni, ki keresztelte el őket, rá­juk ragadt, mert annak ide­jén azzal kezdték, hogy ösz- szeverödtek valamelyikük há­za előtt, ott rángatóztak, s Idejében megszervezni a ta­vaszi munkát, s már az első közös évben bebizonyítani a nagyüzemi gazdálkodás fölé­nyét. Alig nyolcvan nappal ez­előtt, a szövetkezet alakuló közgyűlésén foglalták ezt hatá­rozatba a makódi gazdák. Az­óta — leírni is sok lenne, mi mindent elvégzett a Csepel- sziget csücskében fekvő új ter­melőszövetkezet. A megalaku­lás után nyomban hozzáláttak a szántáshoz. Még akkor előké­szítettek háromszázötven hol­dat a vetések alá. Elkészítet­ték a zöldleltárt, felvették a belső leltárt is, aztán megala­kították a brigádokat, Kerek Bálint, Kozma Ferenc, meg Kanta Gábor vezetésével. A férfiak egy része most a szerfás istállókhoz szüksé­ges fát termeli ki a falu határából, a többiek hord­ják a trágyát, s ahol le­het, a szántáshoz is hoz­zákezdenek. Két héttel ezelőtt kezdte meg 56 asszony a melegágy­takarók készítését — ahogy errefelé mondják a hasurakö- tést. Egyelőre a Soroksári Tangazdaságnak készítenek 2500 darab meiegágytakaról nádból, de a szövetkezet saját szükségletét is kielégítik. A nádfeldolgozás nemcsak pénzszerzésre nyújt lehe­tőséget, hanem munkát biztosít a téli időszakban is a tagok egy részének. Kiszámították, amellett, hogy tetemes munkaegységet sze­reznek az asszonyok, több mint tízezer forint tiszta nyereség­hez jut a szövetkezet. Az Uj Élet Termelőszövetke­zetben — így nevezték el a tsz-t — valóban új életet kezd­tek a makádiak, s amilyen kedvező az indulás első ne­gyedéve, épp olyan biztatóak a kilátások is. Nagyjából már el­készült a tsz gazdasági terve, ami sejtetni engedi, hogyan alakul a makádiak élete 1961- ben. Már ebben az évben le akarják rakni az alapokat. A 3000 hold földön főkép­pen növénytermesztéssel foglalkoznak. Minthogy a múlt év végén kevés őszi búzát vetettek, most tava­szi árpával pótolják a ki­esést. Többek között 200 hold tavaszi árpát, 550 hold kukoricát ter­melnek. Már vetik a mákot, hozzáfogtak a borsó vetéséhez is. A gépállomás ígéretet tett, hogy messzemenő támogatást nyújt a szövetkezetnek. Amint Mikola Zsigmond mezőgazdász, meg T. Szabó Bálint elnökhelyettes elmon­dották, az állattenyésztést is fel szeretnék lendíteni. Öt­ven vemhes üszőt, ötven anyakocát, meg vagy kétszáz darab juhot szeretnének be­állítani a meglévő állatállo­mány mellé, Rövidesen hoz­záfognak az istálló építkezé­séhez is, nagyrészt saját erő­ből. így például egy ötvenférőhelyes növen- dékmarha-istállót, száz­húsz férőhelyes sertés- hizlaldát, kétszázötven férőhelyes süldőszállást, meg két vagon kukori­ca befogadására alkal­mas kukoricagórét szán­dékoznak építeni. • Az építkezéshez szükséges i fát a tsz a saját földjéről ter­meli ki. A mesterembereket ; a tagok közül toborozzák. í Szó van arról is, hogy ki- j | alakítanak egy megfelelő ta- i; nyaközpontot a Jog dűlőben, i A tagok szíwel-lélekkel \ részt vesznek a munkában, | ötletekkel, tanácsokkal sági- § tik a vezetőséget. Többen | javasolták, tartson a szövet- * kezet baromfit is. Minthogy ^ ma még ehhez nincs megfe- í lelő gondozó és ól, egyelő- ; re a házaknál nevelnek csir- J kéket az asszonyok a sző- \ vetkezet részére. A Kanta- £ brigádban dolgozó asszonyok í már 760 csirke felnevelését f vállalták. | A jobb eredmények bizto- | sítása érdekében már az el- | ső közös esztendőben arra \ törekszenek az Uj Élet Tér- | melőseövetkezet vezetői, hogy \ a hagyományos gazdálkodás í helyett bevezessék az új. | korszerű termelési módsze- | reket. Tervezik, hogy a falu \ határában levő 300 holdas \ legelőt gépekkel öntözik | majd, s ugyanitt krumplit és í káposztát is termelnek. Be- ? vezetik az eredményességi í munkaegység rendszert, a | földterület egy részét máris '/ kiosztották művelésre. A 'j kedvező indulás biztosíték j arra, hogy az év hátralevő \ részében zavartalanul foly- g hasson a munka. (—y —n) \ < dkvetetlenkedő legyet hessent | el az émber. | Megállt, odafordult Ambrus- í hoz: I — Jó lesz, ha békén hagyja- 6 tok Magdust! í Ambrus meghökkent a hatá-í rozott hangtól, de amikor% érezte, ott fújtatna/k mellette a í többiek, már sértett is: g — Pofa be! Azzal táncolok, g akivel akarok! Laci nyelt csak, látta, kész a g verekedés, fejmosás lesz belő- g le. de ideje Csacsáékkal leszá- g molrni. 4 Rádörrent Ambrusra: — Kotród}! Látta, hogy Ambrus iit.f ügyesen félrehajolt, s abban a g pillanatban válaszolt is. Amb-g rus hátraesett, a többi abban g a pillanatban már őrajta volt. g Egy pillanatig úgy érezte, g agyonverik. De már érezte is,% hogy kevesebb jut rá, A négy f fiú is ott ütött mellette, s né- j hány hökkent pillanat után'j először Józsi bácsi, a tsz ková-% csa mozdult Laciék mellé, % majd a többiek, s mire az igaz- g gató a rendőrőrsre telefonált % volna, Csacsáék, egyik a másik g után, lódultak kifelé az ajtón. % egyik sem a saját lábán. g Tíz perc múlva már újra ott g keringtek a párok, s Laci érez- í te, Magdusnwk be kell valla- j nia, mennyire szereti, hadd g mosolyogjon, hiszen az ijedt-$ ségtől úgy sírt szegény. Mészáros Ottó g C^óacádéL fújták órákig hogy: csa-csa- csa. Nem unták, pedig se dallam, se ritmus nem volt a hamis füttyben, mégis rán­gatóztak rá. A mélák Bár­sony Ambrus lett a vezé­rük, s azóta mint a falka, utána csörtetnek. Egyik se katonaviselt, Amb­rus a legidősebb, ősszel ke­rül be. A többi egy évvel lejjebb, kettővel, de a Sza- kács-kölök éppen tizenhat múlt csak. De a szájuk! Ha Csacsáék becsörtetnek valahová, ott azonnal ordít minden. Mint most, itt is. A terein egyik végéből or- dibálnak át a másikba, s / közben cibálják a partnerü­ket. Igaz, nagyjából hozzá­juk valók... Míg pihent a zenekar, ad­dig beszélhették meg. Együtt ittak a söntésnél, ott pus­mogtak. S amikor újból elkezdte a zenekar, rászáll­tak a kis Bódi Magdusra, kézről-kézre adták. s az hiá­ba igyekezett normálisan lépni, ezek cibálták, von­szolták. Amikor már a ne­gyedik táncoltatta, észbe­kaptak Magdus ismerősei, látták, mire megy a dolog, agyontáncoltatni Magdi kát, egyikük elkérte. De csak épp annyi ideje volt, hogy Magda odasúghassa: szaba­dítsatok meg, máris lekér­ték tőle. És ez így ment, míg a négy kiszes fiú el nem fogyott, s Csacsáék röhögve vonszolták tovább Magdust. A négy fiú összenézett, már a vállukat húzták volna, de egyiküknek eszébe jutott: — Hát itt van Laci! Es már futottak is a bivaly­erős Laciért, a sportfelelősért, aki titkon kicsit szerelmes volt Magdába, habár még ma­gának se igen vallotta be. Jött is, pillanat alatt meg­értve a helyzetet, sajnálva a félbemaradt ultipartit, dehát a többiek kicibálták a Icártya- szobából. Lekérte Magdust. Csacsáék egy pillanatra leálltak, de Ambrus már sziszegte is: — Lekérni! Egyik sem mozdult. Ambrus indult, előre dütve mélák vál­lait, támadásra készen“mögöt­te a többiek, kéznél legyenek. Laci nyugodtan táncolt to­vább, pedig hallotta Ambrus izgalomtól rekedtes hangját: — Szabad? Az másodszor már nem szólt, rárakta a man:sát Laci kezé­re, de az úgy söpörte le, mint NÁDARATÁS Jégről vagy csónakról, de szüntelenül hull a „téli szá­las”, A megyei nádgazdaság, végig a Kis-Duna partján, betakarítja a vetetlen termést + + A parton kévékben áll a nád, A dunai szél csodálkozva zörget végig a szárazra települt vízierdőn. Ötvenhárom- ezer kévét állítottak rendbe a mai napig a vízi aratók +. + És itt már, alig messzebb a parttól, készül a stukatúr­nád. Ennek . az ügyes kezű lánynak sokan köszönhetik kis házuk, lakásuk befejezését. Az itt kötött nádsző­nyegre tapasztják a mennyezeti vakolatot + + Kész az áru! Vihetik a teherautók. A dunaharaszti nád­üzemben valamennyien azt kívánják, hogy sok boldog család éljen a „nádfedéi" alatt Kép: Gábor Viktor Szöveg: Tóth Gy. i 1

Next

/
Thumbnails
Contents