Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-19 / 43. szám

I ^cws^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w^ I Puskin: . , \ '' Anyegin Részlet De most toliamnak más a dolga: Siessünk már a bálba mind, Hová fiákkeron robogva Látjuk repülni Anyegint. Homályos házak sorfalában, Az álmos utcák hosszaidban Kocsik páros lámpásai Vidám sugárt bocsátva ki, Szivárványt vetnek rá'a hóra S lampionkör fényébe’ föl Egy szép palota tündököl. Nagy táblákból ablakja róva S férfi- s nőfej profilja sok Az üveg mögött kavarog. Hősünk is a’ csarnokhoz ér el, Kapus mellett, mint nyíl, csap át, A márványlépcsőn gyors szökéssel Ront föl — simítja még haját... S belép. Zsúfolva már a szála, Szünetlen szól a muzsikája, Most épp mazuron volt a sor, A nagy tömeg zajlik, sodor, A gárda sarkantyúja pendül, Szép lábacskák keringenek S igézetten tekintenek Bájos nyomukba lángszemekbül. Harsány zene lefojtogat Irigy hölgysuttogásokat. Szakán örömnek és a vágynak Bálért bomoltam én nagyon: Jó hely szerelmi vallomásnak S levél-csempészni alkalom. Ó, mélyen tisztelt mintaférjek, — Szolgálatom ajánlva néktek — Tessék figyelni ide, ni! Akarlak óva inteni! Ti is, mamácskák, szigorúbban A lányra ráügyeljetek Tartván lornyett-üvegteket! Azaz hogy ... hogy ... no, persze, úgy van — Azért ír ám ilyet kpzem, Mert én már rég nem vétkezem!... Jaj, én sokféle örömökre Fecséltem éltemből sokat. De ne volnék csak így letörve, Szeretném még a bálokat! Szeretek én víg ifjú-rendet, Tolongást, fényt, őszinte kedvet, Dámákon raffinált ruhát S a lábacskáknak ritmusát... Oroszhonban’“ alig kerülne Három pár láb tökéletes, De még emlékemben repes Két lábacska... S búsan, kihűivé Rágondolok még alva is, Az dúlja szívem még ma is! Mikor és hol és mily vadonban Feledhetnéd, te balgatag? Hol jártok, hol? tavasz-sziromban, Kis lábacskák? — sóhajtalak! Keleti kényben éltetek ti, Észak fagyán nem léptetek ti, — Nyomot nem hagyva hó felett — A pompás, puha szőnyeget Szerettétek érintni szépen . ., Rég volt-e, hogy tiértetek Nem néztem hírt. dicséretet. Szülőföldet, száműzetést sem? Az ifjúság boldog kora, Mint könnyű léptetek — oda! Diána keble, Flóra arca Bár csábító, barátaim, De nem tudtam hevülni rajta, Csak Terpszichóre lábain. Szemmel rájuk egy tekintet Nekem fölülmúlt bármi kincset: Azok beszédes bájain Rabul ragadtak vágyaim. Szeretlek: szebb vagy, szép bokácska, Szép — hosszú abrosz rejtekén, Szép ■— a’ tavasznak friss gyepén, Szép — kandallón feszülve ráesra, Szép — benn tükör-parketteken, Szép — tengerparti szirteken! \\A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V BAL UTÁN t Robert Burns: Álarcban CXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^X:* F arsang van! Csodálatos! Görögtüzes, vidám, szi­porkázó. Az égen milliárdnyi csillag ragyog. A báltermek­ben százezernyi lámpa ég. Színes girlandok. Kék, pi­ros, sárga, rózsaszín. Akár a tavaszi határ. Vagy a nyári szivar ványhíd. Ivét szerpen­tinekből fomázták. Alattuk kavargó, kacagó párok. Lágy ölelés. Nevető száj. Szelíd si- mulás. Tilosba tévedő kéz. S a száj — néma vallomás. Szeretsz? örökké! Mindig ugyanaz. Mindig új. Mint akkor. Bál után. Ma­holnap kilenc .hónapja már. Emlékszel, Zso? Nyári éj. Balaton. Fehéren fodrozó víztükör. A hullámok vá­ratlanul érkeztek. Harsogá­suk kocogtatta kis szobánk ablakát. Ismétlődve. Egyre sűrűbben. Míg hirtelen elő nem bukkant a hold. Mint ma délelőtt... A ház fölött sétál a hold. Állok az ablaknál s fölnézek a didergő csillagokra. Azt az egyet keresem, amely ma gyűlt föl az aranytüzekkel ékszeres égbolton. Zoltikát. Z olii. Eddig álom voltál és meg nem írt regény. Ma — valóság. Csak per­cekre láttam két tágranyílt szemed, de mélyén horgonyt vetettem, mint a révbe ért hajó. Hunyorogva néztél a hosszú sötétség után a fé­nyesen csillogó világba. Még csak annyit tudsz róla: fény. Én már tudom azt is, a fény: élet, nyugalom, derű. Farsang van. Csodálatos! Mindenütt, ahol ott ég a fény. Nizza, Párizs, Moszk­va, Budapest, London és New York. Velence és Ná­poly. Farsang. Karnevál, yá- gyak röppennek szerte a vi­lágon: új Zoltikákról ál­modnak az emberek. Ki tud­ja, hányszor hangzott már föl a kérdés: Szeretsz? S a válasz mindig ugyanaz: Örökké! A csillagok fázva égnek fönn a téli éjben. Álmos, puha szádon talán éppen most csorran csik- landva először az édes anya­ié}. Csöppnyi arcodon elé­gedett mosoly. Apró uj jócs­káid, a levegőt kaparják; mind többet akarsz a világ­ból. Ki tudja, mit hoz majd neked. Édeset, keserűt? Ve- rőfényt, homályt? Fehéret, feketét? Szerelmes ölelést, kegyetlen kínt? Békét, há­borút? Ha rajtam múlik: harsogó fényt, mélytől osz­lik a homály; fekete helyett fehéret; kín helyett szerel­mes ölelést; békét, BÉKÉT... Az apád kívánja ezt, kis­fiám. Én, a-z ember. Vállamon már n férfikor. Asszonyom van. Asszonyom vagy, Zso. A jóság, a jó szerelem vagy nekem. Ha ve­lem vagy, az élet jár velem. A fény. Zoltika. A tengernyi égen pislákol már az új fény. Holnap lán­golni fog. Helyettem is. Fé­nyesebben, mint a farsangi girlandok, örök tűzzel. Em­berként. C sodálatos farsangi éjsza­ka. A legszebb — tűnt éveim során. 1961. február 14. Korai még a konty nekem Gyöngécske lány vagyok még, ijeszt is fű-fa, uram; férfi ágyában engem a hideg rázna, uram. Korai még. korai még, korai még a konty nekem, korai még... bűn lenne ám ha elcsavarná a fejem. Anyám varratta új ruhám, templomba mék megáldani; ha lefeküdnék, jú uram, hová lennének fodrai? Régen elmúlt már Mindszent, hosszú a téli éj, uram. Hogy én egy ágyban önnel? Jaj, nem merek, nem én, uram. Süvít a szél és lombtalan. tar ágakat csupál, uram; de hogyha nyáron erre jár, idősebb leszek már, uram. í Rácz Zoltán : Farsangi regölő Haj regő-rejtem, hírnök-krepümmel űzlek boszorkányság, megégetlek tűzzel! Csillaglopó népem körülállja máglyád Rettegés és vén Gond: kettős boszorkányság. Vannak köztük gémek, páncél-hátú rákok, céhmesterek s kontár bölcs háromkirályok, két napig hercegek, kényes mellű dámák — víg Balassi Bálint hozza Júliáját. Gumibundájában melengetett szívvel Vénusz űrhajósa hóvirágot hint el, térdrehull és hajlong mint egy ósdi nábob — hiába, még mindig szebbek itt a lányok! Körülötte tömeg s autogrammot osztva, új filmjéről mesél kisasszony Dorottya. S Csokonai Vitéz im csak ámul-bámul, le sem tudja venni szemét Dorottyárul, Anakroon-eprét tűzze] felkínálja s kellemit dicsérve hívja kéri táncra. Hírnök-kerepümmel széjjelszórom máglyád I megégtél a tűzben űzlek boszorkányság s hajnalra az álarc ragyog emberekben — haj regő-rejtem; haj regő-rejtem. ;.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXX^.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXX\XXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVxXVxXXXXX' Krúdy Gyula, reeji bá( n§ I (Szánthó Imre rajza) Dói fölé megérkezett Kol­■ 1 ieie tóról az öreg Szendrey leánya, Júlia kis­asszony, aki divat és ízlés dol­gában nemcsak Szatmáron, de tán még Pesten is megál- laná helyét, mert tudvalevőleg ízlését nemcsak a Hölgyfutár régi es új divatképein fejlesz­ti, hanem a bécsi Salon hasáb­jain is. A hírhordozók róla azt jelentették, hogy Júlia kis­asszony magyaros, gyöngyös, Zrínyi-korabeli ruházatban jelenik meg a bálon, amin a szatmári hölgyek valóban na­gyon elgondolkoztak. Hisz itt rejtett akna repül a levegőbe. Szendrey Júlia, akinek ahhoz is volt bátorsága, hogy divat szempontjából férfi módjára levágassa szép barna haját, bizonyára nem véletlenül vá­lasztotta a magyaros ruházatot a szatmári bálra. Bizonyos, hogy Pesten az összes mág- násnék ilyen ruhában tán­colnak a Redoute-ban. No hi­szen, meg is járják a szatmá­ri hölgyek az új bécsies báli­ruhákkal, amelyeket idáig a legújabb divatúnak véltek. Ebéd után “ azaz da:---------------------hogy is volt e béd ezen az izgalmas napon/ hisz az úrnők már előtte való napon, vagy talán már előbb is elkészítették hajdíszü­ket a Pestről ideérkezett francia borbéllyal, Mr. Pri- vardier-val, azaz első segéd­jével, mert a jeles férfiú nem érhet reá az utolsó percben — ebéd utáni időben a városban futótűzként terjedt el a híre annak, hogy a gyorskocsi meg­hozta a legújabb kotillonjel- vényeket. Aki a kotillonokat látta, csodákat mesél azok­nak szépségéről, csinosságáról. A szatmári hölgyek arca va­lósággal belepirult ezen iz­galmas hírekbe, pedig akkor még nem volt általános di­vat a bécsi festékek haszná­lata. A szobaleányok, sza­kácsnők és mindenesleányok, akik reggel óta szaladgáltak már különféle üzenetekkel és megbízatásokkal, csaknem lel­kendezve jelentették úrnőik­nek, hogy a gyorskocsin né­hány idegen úr, bizonyosan pesti arszlánok is érkeztek a városba, akik majd gúnyoros mosollyal tartanak szemlét a bálon a vidéki hölgyek felett, így tudomásra jutott egy magas, szőke úrnak a meg­érkezése, aki, ha nem gróf, akkor legalábbis báró a mel­lénye után ítélve. Azonkívül egy alacsonyabb, vöröses bar­kós úr is érkezett a gyorsko­csin. akinek a felöltőjén olyan gombok vannak, mint egy gyermektenyér. Egy kopot­tas csizmájú, magyarruhás, kisbajuszú ifjút is hozott a posta, de az nemigen sokat számíthat a bálon, mert még jóravaló kabátja sincs. Kó­bor diáknak látszik, aki szép hollótoliakkal kereskedik a táblabíró uraknál. Csak Pap tekintetes úr mondott olyas­félét. hogy a kopott diák va­lami költőféle legyen. De hi­szen minden kicsapott diák költő manapság. így folytak az izgalmas elő­készületek a szatmári bálra, amely hívatva volt arra, hogy toalettje valóban hivatva látszott a bál legszebb ruhái között is feltűnni. A kis Ham. rákné fekete, de divatos ru­hájában gondosan simogatta végig a leányok ruháját, és azt kérdezte Hertelendy úr­tól, vajon a kotillon-táncot mikor fogják a bálon elkez­deni. — Pontban éjfélkor — felel­te a híres bálkirály, és ezen megjegyzéssel, valamint az újfalusi Hamrák kisasszonyok ruházatának elmondásával a Kúria kapuja körül leskelő- dő szatmári szobaleányok és cselédek nyomban hazafutot­tak úrnőikhez. Ahonnan csakhamar visszaküldettek azon megbízással, hogy a többi, faluról érkezett kis­asszony ruházatáról is tudósí­tást hozzanak. Mert alighogy délfelé járt az idő, a Kúria-fogadó kapu­jában egymás után fordultak be a közel és messzi vidékről érkező fogatok a báli publi­kummal. Aki csak számottevő kisasszony volt a vármegyé­ben, az mind megjelent a bá­lon, és a helybeli hölgyeknek ugyancsak volt módjukban sápadozni, csodálkozni vagy csúfolódni. amikor a szoba­leányok időnként hazafutot­tak az úiabban érkezettek ru­házatáról szóló tudósítással. t A Hamrák- kisasszonyok J---------------------mar kora del­^ előtt megérkeztek Újfaluból 2 a nagy családi tyúkültetőn, ^ amelyet a nagy hó miatt ökrök 2 vontattak be Szatmárra. A 2 kisasszonyok a tavalyi bál óta 2 csupán annyit változtak, hogy ^ Gerardin viselte az idén az ía la France frizurát, amelyet í tudvalevőiig egy héttel a í báli est előtt szokás megcsi- ^ nálni. A hét alatt a kis- ^ asszony karosszékben tölti az 2 éjszakát, és még akkor is ^ mindig fenyeget az a vesze- 2 delem, hogy a tüzes lovak az 2 újfalusi árokba fordítják a 2 szánkót, mint éppen tavaly 2 történt a szegény Hamrák j Fanny báli hajdíszével. Ta- ^ Ián éppen ebből az okból von- 2 tatták be magukat az óvatos ^ ökrösfogattal. 2 A nagykendőkből és bun- 2 dákból nevetve bontakoztak ki 2 a Kúria-fogadó udvarán, ahol 2 is az éppen jelenlevő Herte- ^ lendy úr, a báli főrendező ez- £ zel az ügyes bóklftil hódolt a ^ kisasszonyok öltözetének. 2 — Kronawätter, a híres bé­y ^ esi szabó is elbújhat szégyen­ig létében az újfalusi tündéruj- 2 jak ezen remekművei előtt. y 2 Gerardin rózsaszínű tull- 2 gangléval díszített ruhája, va- ^ íamint Fanny halványkék, fe- '* hér szalagfodrokkal ékesített í „ \ Aprily Lajos: Déli szél 5 í Már langyosan fű Dél szele s a cinke torka hangol. Indul a kedvem messzire í s messzire elbarangol. J f A kedvem újra gyermekes, £ járnám a hófoltos mezőt, £ hogy azt a fényes Érkezőt elsőnek üdvözöljem: „Siess, tavasz, siess, siess, £ nemcsak sok éber énekes: öreg szív vár a völgyben.” I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents