Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-19 / 43. szám
t Ráth-Végh István: A Dzsesszkorszak' J í A száz év előtti béli tudó- J sí tó aligha sejtette, hogy ! eljön az idő, amikor bécsi ; keringőnek, cseh polkának, í francia galoppnak is betel- í legzett. ^ A tánctermekbe betört az j amerikai divat: a dzsessz. í 9 A sajátos rjtmusú zene í amerikai négernegyedekben 5 élte homályos életét az első í világháborúig. 1916 márciu- sában bizonyos Bert Kelly ; egy dzsessz-zenekart szerve- \ zett és fellépett a nyílva- ; nosság előtt Chicagóban, ; Óriási siker. A dzsessz for- \ gószélként örvénylett körül ; egész Amerikában, s átvi- j harzott az európai tánctér- ; mefcbe is. A dzsessz-szó eredetével J k maguk az amerikaiak sínese- J nek tisztában. Egyik véle- ; mény szerint néger tájszólás, : s olyasmit jelent mint a ma- ; gyár „üsd, nem apád”. Má- ; sík értelmezés szerint nincs $ is semmi értelme, Bert Kelly ; köpte a világra gumirágás ; közben, egy ihletett pillana- ; tában, mint ahogyan a dada : szót szülték az illető irány- / zat megszállottjai. A dzsessz kiüldözött min- : den klasszikus táncot, s he- ! lyettük Európa nyakába ; varrta a saját torzszülötteit. ; Betolakodott a tánctermek- í be a cakewalk, onestep, í twosteps, tangó, foxtrott, ; macsács, rumba, rock and í roll, s a táncmesterí fan- ! táziának mát tudom én mi- ; lyen nevű, divat szerint vál- ! takozó egyéb csodaszülötte. í Most azután lehetne a tánc- ; terem akár csoszoda, akár vo- j naglóda, akár tőlem ficánkol- í da is. ! FARSANGI MEG TÉS Csokonai Vitéz Mihály: ^ A farsang búcsúszavai Űzik már a farsangot! Bor, muzsika, tánc, mulatság, t Kedves törődés, fáradság, Kik hajdan itt mulattatok, A közhelyről oszoljatok! Kongatják a harangot: Űzik már a farsangot, Fussatok hát, jó napok! Tíz hete már, hogy vígsággal Játszottatok a világgal; De itt lepnek a papok: Fussatok hát, víg napok! Piszt minden táncpaloták! Ürüljön boros asztalom, Némuljon meg a cimbalom, Szűnjetek meg hahoták! Piszt minden táncpaloták! Könyvhöz, dáma s gavallér! Elég volt a sok ördögnek, Kik belőletek köhögnek. Itt van, itt a szent pallér: Könyvhöz, dáma s gavallér! Itt a böjt: koplaljatok! Itt van: s ízetlen olaj ja A csókokat majd felnyalja. Szent ételt is szopjatok: Itt a böjt: koplaljatok! Vége már a nőszésnek. Kiknek nem jutott házaspár: Űton-útfélen elég jár. Csont azoknak, kik késnek; Vége már a nőszésnek! Élni kell a böjtbe is. Azért ki szép párt lele, • Ha zsíros is, élhet vele. Jó a jó, innepbe is; Élni kell a böjtbe’ is! Jaj, siessünk, híveim! Mit érzek? Mi szent szag? Werda? Jaj! jön, jön a hamvas szerda! Béhamvázzá szemeim: Jaj, siessünk, híveim! Víg lelkek! nem láttok már! Bár nem láttok, de tőletek El nem válók, és véletek Leszek: s ez igy legyen bár, Vig lelkek, nem láttok már. Most veszek már maskárát! Közhelyen nem szabad lennem: Azért álarcát kell vennem, Hogy ne lásson pap s barát, Most veszek már maskarát. S farsangolok véletek Rejtőzvén szent maskarában. A vallás álorcájában Negyven napig nevetek S farsangolok véletek. Most nyugodjunk: adiő! Pislog a dáma s gavallér; Beteg, s oda a sok tallér. — Majd megjön tán egészsége. Hervadó kedve s szépsége: A költség is tán ki jő: Most nyugodjunk: adiő! — Kedves kollégám, ön is itt dolgozik? — Igen. — Szenzációs! Mert ez a föld legjobb vállalata! — Azután miért? — Hát nebi tudja? Tripla tervteljesítés, dupla prémium, kevés munka, sok fizetés. Kell ennél jobb dolog? — Igen, igen ... — No, ugye! Mert mi ügyesen forgalmazzuk cikkeinket. Nagy lehetőségek vannak! — Érdekes... Pityurka egyre jobban fellelkesült. Beszélt a kollektív prémiumról, a délelőtti mo- zibajárásról, a kitűnő munkaszellemről. Kilencszer kérte fel asztaltársa dundi és esetlenül táncoló leányát, szidta a minisztériumot és a tervosztály vezetőjét, és általában őszintén megmondta a véleményét mindenről. — Tudja kedves kartársam, khm. hogy is mondjam, csak az új osztályvezetőtől félünk. Most készül hozzánk. Ha megtudja, hogy nálunk mi megy... Hajjaj! Azt mondják, nagy vaddisznó! — Csak nem? — Ajvé! Azt mondta: hogy ő majd rendet tesz! Meg igy — meg úgy! No, azt szeretném én látni! Hát lesz olyan őrült, aki ezeket elmondja neki? Annak a lelkiismeret- kolosszusnak? — Mondja, látta már? — Nem én. De el tudom képzelni. Meg hogy őszinte legyek, nem is vagyok rá kíváncsi! Ez a beszélgetés pityurka Károlyba új erőt öntött. Örömét fejezte ki az ismeretségért, megivott még másfél liter kadarkát, hóvirágot vett a lánynak, vállonveregette a papát, és megnyugodott, hogy mégis érdemes volt eljönni erre a farsangi bálra. Hajnalban vigyorgó arccal búcsúzott, és a főmérnökkel ütközött össze az ajtóban. — Látom, Károlykám, jó kedved van. Nem csodálom. — Kitűnően éreztem magam! — Jó orrod van öregem! így összebarátkozni az új főosztályvezetővel... — Mi... ihiiit? — Hát te nem tudod, kivel beszélgettél egész éjszaka? Hogy kinek a lányát táncoltattad? Még tegnap mondta, hogy inkognitóban itt lesz az üzem farsangi ünnepélyén. így szeretné megismerni a vállalat embereit, feszélyezetlenül, őszintén, feloldódottan... Pityurka egyet hördült, mint a szívenszúrt oroszlán. Aztán * úgy elviharzott, mintha sosem lett volna a bálban. Győri D. Balázs .XXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX V Nizzai karnevál *©O*#0.Ü Tótágas mamájámegdobogtassa azokat a szíveket, amelyek egymásnak vannak szánva; a zene és a tánc varázsa alatt életre kelt. se a kis érzelemcsírákat; fölhevítse az ifjú hajadonokat, hogy a következő hosszú esztendőben legyen miről ábrán- dozniok, álmodozniok a behavazott falusi udvarházakban. Jövel ó gyönyörűséges báli éjszaka, midőn felcsendülnek a Margit-valcer lágy ütemei, és a polonaise csodaszép figurái az ég felé ringatják a falusi kisasszonyok lelkét, amelyek hajh, máskor kénytelenek a kácsa- és tyúkültetés prózai gondolatával foglalatoskodni, és csak sebtiben olvashatják el azokat a verseket is, amelyeket Hiador ír a hölgyek lapjában. Jöjj, gyönyörűséges havas éjjel, amidőn a régi fogadó léghuzamos szólójában tündökölve ragyognak a rózsaszínű tüllel megkoszorúzott tükrök, és a cukorkák papirosára nyomott német jelmondatokat áhítatos szívvel olvassák el még azok is, akik nem bírják az idegen nyelvet; csak sejtik, csak érzik, hogy a cukkerlt és a szerelem között okvetlenül van valami összefüggés. És ti, forró, titkos szavak, hosszadalmas kézszorítások és meleg, ölelkező tekintetek, nem azért szerepeltek-e mindnyájan a költészet szótárában, hogy ezen a báli éjszakán testet öltve, megjelenjetek a második yuardriile alkalmával, midőn minden becsületes, igaz szívű halandó párjával táncol, és a mamák a sarok ripsz- kanapéiról örvendezve gondolnak a közeli farsangra, a közeli farsang lakodalmaira? Füzértánc és mazurka! Csak a negyvenes években tudták igaz jelentőségét e táncoknak. Most tehát fusson szobaleány, mindenesleány a ház minden irányában és keresse meg a kisasszony pillangós cipellőjét. A lámpák i^núgy ra------------—---- gyogtak, mint e lőre megálmodták a szívek. A Hamrák kisasszonyok és a többiek valamennyien megtalálták párjaikat, mert olyan fiatalember még nemigen volt abban az időben, aki életuntságot színlelve, elkerülte volna a táncot. Az iskolában még Ovidiust tanították, táncolni kellett a fiatalembereknek. De mégis volt ott egy g fiatalember, aki a táncosok sokadalmát elkerülve, magányosan ődöngött a fényes szála homályos sarkaiban. Sápadt arcú, nyúlánk termetű, dacos tekintetű ifjú volt ez, aki két kezét hátrafonva, hallgatagon nézegette a táncosokat. Sohasem mosolygott, de szomorú sem volt. Hisz itt volt, láthatta azt, akinek kedvéért idejött. Szendrey Júlia ép-, pen Hertelendy úrral járta a fűzértáncot. A sápadt arcú ifjú arca talán még sápadtabb volt, mint rendesen. És talán akkor sajnálta életében először azt, hogy nem tudott táncolni. ( \ A gyönyörű, barna leány kecsesen és szarvas módjára táncolt, és minden mozdulatán meglátszott, hogy vala— Nézd, a Kati a val jött a Máiba. — Tévedsz. — De ... — Kati már asszony. Az anyja a múlt hónapban vált el a férjétől. Modernség ? — Egy csókot! — Mit képzelsz?! — Azt hittem, modern lány vagy! — Az. — Akkor? — Ott sötétebb van. Rohan az idő — Úgy érzem magam, mint Dorottya. _ ? — Olyan öregnek. — Hány éves vagy? — Tizenhat múltam a nyáron. AZ MÁS — Remek táncosod van! — Hát... — Szerencsés vagy! — Ugyan... _ ? — A férjem. Mai lány — Nos, hogy tetszik Pista? — Ugyan anya. Olyan mafla. — Miért? — Átfogta a derekamat. — A kezére ütöttél? — Megcsókoltam. — P — megteTűsarok — Kívánj bármit, szem. — Mindent? — Akár a csillagot is lehozom az égről! — Jó. Akkor hozd el a papucscipőm. \ V XX.XX.^^XX.XXX Kosztolányi Dezső : HÁZI BÁL A Kis, furcsa lányok, édesek hová repült a régi kedvesem? í Minden, mi szép volt, szétesett j! Jaj jöjjetek és súgjatok még j nekem valami kéteset. á ■ VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\X>»»\< L kinek nagyon akar tetszeni. Táncosának vagy másnak? Ki tudhatná azt, ki láthatna bele egy leány leikébe? A nyugalom, amit a sápadt ifjú magára erőszakolt, percenként múlófélben volt. Miért táncol az ő szerelme mással? Miért kell neki egyáltalában táncolni? Júlia is olyan butácska, naív teremtés volna, mint a többi leányok, akik a test, a láb és a kar sajátos mozgatásában gyönyörűségüket találják? Nem, nem, az nem lehet, hogy Júlia ne tudná, ne érezné azt, hogy neki fájdalmat okoz azzal, hogy másnak a karján mutatkozik. Hisz idáig megállotta azt, hogy nem táncolt és hallgatagon üldögélt a költő mellett, aki tíz szónál többet nem mondott ezen az estén, de azt, amit gondolt, éreznie kellett Júliának. És most, íme, mégis táncra kelt azzal a kicsípett fiatalúrral. Ennek bizonyosan valami mélyebb oka van ... A költő el^ult a tán---------------coloktol es a sarokban, ahol azt vélte, hogy senki sem látja, mélységes szomorúsággal bámult ki a , havas éjszakába a csapadékos ablakon. A z járt az eszében, hogy meg fog tanulni táncolni, hisz erős akarattal mindent el tudott érni eddig. Táncolni fog Júliával, aki nyilván szeret táncolni. De hogyan tanulhasson meg táncolni, hogy komikussá, ügyetlenné ne tűnjön fel eleinte? Hogy őt valaki kinevesse, esetleg a háta mögött kigúnyoljá? Nem, so- a, hasem. , 1 í Táncolni azonban mégiscsak £ meg fog tanulni. Ha más- ^ képpen nem, egyedül, amikor f senki sem látja . .. Egy kéz nehezedett a vál- ^ Iára. ^ — Petőfi — mondta Pap te- £ kintetes úr —, Júlia keres. fj — Júlia csak táncoljon to- fj vább — felelt a költő színlelt ^ nyugalommal —, hisz az neki £ mulatságot szerez. ^ — Júlia már nem táncol j többet, mert látja, hogy ezzel ^ neked fájdalmat okoz. Téged ^ vár. — Ó, a drága leány — fa- £ kadt föl a boldog sóhajtás fj a költő kebléből, és a tánco- £ lókat vadul, sőt illetlenül széj- ^ jeltaszigálva, sietett ama sa- £ rok felé, ahol Júlia ült. Pap ^ tekintetes úr a nyomában. ^ — Ki ez a neveletlen idegén? — kérdezték itt is, amott ^ is a táncosok között. $ Pap tekintetes úr meg- fj mondta az idegen nevét. És a bálban, a táncban, f mintha egy pillanatra ön-; kéntelenít! szünet támadt \ volna. £ — Petőfi itt van! — suttog- $ ták önkéntelenül az ajkak, és >, a szemek odatapadtak arra a í nőre, aki mellett a költő he- j, Ivét foglalta. J; — Petőfi van itt! — hallat- ’ szott végig a r^gy szálán az emberek suttogása, és a leg- irigyeltebb és a legboldogabb nő ebben a percben Szendrey ■ Júlia volt... I Ekkor határozta el, hogy feleségül megy a költőhöz. ' Leánybú — Bekötötték már a fejed? — Igen. — Kicsoda? — Anyám, kendővel. Sovány és kövér j — Nagyszerű volt a bál! — Csodálatos! : — Ennyi remek táncos! ■ — S mennyi forró virsli \ tormával! J Kosztüm t — Imádom a rokokót, öre- ! gém! \ — Én nem. i — Akkor talán a dominó a kedvenced? * ; — Ugyan. Éva. \ RUHA TESZI A... f ; ; — Ismered? : — Igen. ; — Csodálatos alakja van. í Bemutatnád? í — Szívesen. Az anyósom. É Farsang csillaga í — Tudod ki az idei farsang i legnépszerűbb csillaga? \ — Semmi kétség, Rita i — Ugyan. % — Akkor? í — Venus. Ilyen nincs ", a, — Nem irigylem az ízlésedet! I — Egy ilyen kövér, lompos ^ lányt forgatsz egész este. £ — A főnököm Annája. \ Álarc Ay — így kifogni! Csak neked ^ lehet ilyen szerencséd! £ — Átengedem. 'a,, — Tényleg? Köszönöm, ba: rátom. — Nincs mit. Vilma, a vén- \ kisasszony. a. A táncszünetben a vállalat esze, Pityurka Károly mérlegképes könyvelő félig pityókásan zökkent le az egyik fehér asztal mellé. — Pardon, kollégám ... — Kérem. A mellette ülő pulyka képű, vastag nyakú szuszogva és érdeklődve nézett rá. Pityurka még soha nem látta a vállalatnál ezt az arcot. Ki lehet vajon? A szőke Piri, a titkárnő papája? Vagy a morcos Csupákné férje? Nem számít, majd kiderül.., — Nem tudja kérem, ki az a dundi hölgy, aki ott a sarokban olyan esetlenül táncol? — fordult mégegyszer a pulyka képű felé. — De tudom. A lányom. Pityurkával egy szempillantás alatt megfordult a világ. Még hogy ilyet! Maradt volna otthon, vagy ment volna inkább Gerelyésékhez ultizni. Vagy, ne ivott volna annyit. Ezt a pechet! Szánakozó arccal újra megszó; lította asztaltársát: i — Elnézést ■.. j — Semmi-semmi... Jóma- \ som is meggondolatlan vol- | tam fiatal koromban. : —r De kérem ... i — Említésre sem érdemes! i — Ha szabadna: Pityurka I Károly könyvelő vagyok... • — Hagymás János ... I Pityurhanak ez a név: \a mócsingos rostélyost jut- í : tatta az eszébe. Talán ezért \ \is koccintott mosolyogva. A \ : szomszéd asztaltól a főmér- í inöfc vidáman kacsintott rá, \ lés az alosztályvezető kedélye- j j sen integetett neki. Vajon \ \ miért? í Megbántódott hát:
