Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-18 / 42. szám

rear MFF.rFI i'iCirittn 1961. FEBRUAR 18, SZOMBAT A fejlődő technika több tudást követel Gyakran találkozunk még olyan nézettel gyá­rainkban: minél fejlettebb gépekkel termelünk, annál kisebb lesz az ember szere­pe a gyárakban. Kóros né­zet ez, t mert alkalmas arra, hogy megnyugtassa, elké­ri y elmesí tse az embereket. Miből táplálkozik ez a szem­lélet? Abból a tényből, hogy a fejlettebb technika a ter­melékenység nagymérvű nö% vetésével egyidőben megsza­badítja az embert a nehéz fizikai munkától, az ember egyre inkább csak a gép felügyelőjévé válik. A fenti nézetet vallók azonban ott tévednek, hogy a szakmai tudás gyarapítá­sát is feleslegesnek tartják. Pedig ennek az ellenkezője igaz, mert az automatákat, félautomatákat csak hozzá­értő emberek kezelhetik. Ha képzetlen embereket állíta­nának az ilyen gépek mellé, hallatlan károkat okozhat­nának, hiszen azt sem tud­nák, hogyan dolgozik a gép, nem vennék észre a hibá­kat, selejtet gyártanának, esetleg még a gépet is tönk­retennék. De nemcsak az au­tomatizálás kíván képzet­tebb embereket. A gyártás- technológia is állandóan fej­lődik, tökéletesedik. Ami tegnap még jó volt, ma már elavult. Nyilvánvaló, hogy a tudást is ehhez kell igazítani. Pest megyében a dolgozók tíz százaléka vett részt a múlt évben szakmai továbbkép­zésben. A legtöbb helyen komolyan foglalkoztak a kér­désekkel, s a főmérnök, mér­nökök és technikusok tar­tották az előadásokat. Sok haszna volt ennek a mun­kának, de még több lehe­tett volna, ha a váci Hír­adástechnikai Anyagok Gyá­rához hasonlóan, rendszere-^ sen, nem pedig rapszódikus időközönként tartják az elő­adásokat. Az ősszel a munkásaka­démiák is megkezdték mű­ködésüket. Sok haszna volt ezeknek is a Dunakeszi Jár­műjavítóban, a Csepel Autó­gyárban, a Diósdi Csapágy­gyárban, a Ganz Árammérő­gyárban és másutt is. A ta­pasztalatok itt is azt mu­tatják, hogy jobban kell iga­zodni a részvevők felkészült­ségéhez. Az előadók és a hallgatók munkáját egyaránt megnehezíti, ha nagy tu­dásbeli eltérés van a rész­vevők soraiban. Sok segítséget adott válla­latainknak a TIT műszaki szakosztálya, pedig csak az ősszel alakult meg. El kell érni, hogy a nagyüzemek mellett a kisebbeknél is is­merjék fel e szakosztály munkájának hasznosságát és igénybe vegyék segítségét. A szakmai képzés elősegí­tése érdekében fontos fel­adat a műszaki könyvtárak fejlesztése. Több jó szak­könyvre van szükség, s nem kevésbé fontos, hogy a köny­veket, folyóiratokat tegyék széles körben hozzáférhető­vé az üzemekben. _ Az Országos Műszaki Könyvtárral vállalatainknak csupán körülbelül a fele tart kapcsolatot, pedig a jó kap­csolatok ápolói a megmond­hatói, hogy innen is sok se­gítséget kapnak. Az önálló, vagy közösen megtartott kiállítások ugyan­csak sok segítséget adnak a műszaki, szakmai tudás gya­rapításához. Példa erre a ta­valy nyáron megtartott váci ipari kiállítás, az SZMT munkavédelmi kiállítása, a Csepel Autógyár kiállításai stb. Sok haszna volt a váci Finomfonó- és Cérnázógyár és a Diósdi Csapágygyár újí­tókiállításának is. Mint az élet annyi más te­rületén, a műszaki propagan­dában is nagy szerepe van a filmnek, s mégis, alig élnek ezzel a lehetőséggel vállala­taink. Igaz, hogy csak 26 üzemben van filmvetítő gép és csak 38-ban rendelkeznek te­levízióval, mégis, szélesebb körben, sűrűbben vetíthetnék a szakmai tárgyú filmeket. A szakmai előadásokat sokkal színesebbé, érdekesebbé, von­zóbbá lehet tenni, ha a tárgy­hoz kapcsolódó vetítenek. kisfilmeket Előadócsere a magyar és külföldi ismeretterjesztő társulatok között ladása címmel tartanak elő­adásokat a magyar szakem­berek, továbbá ismertetik a finommechanika fejlesztésé­ben elért eredményeinket; a csehszlovák szakembereket a szarvasmarhatenyésztés ittho­ni módszerei, valamint a ma­gyar építészeti technológia ér­dekli elsősorban; Romániá­ban többi között a magyar műanyaggyártásról és kuta­tásról szóló előadásokkal sze­repelnek a TIT munkatársai. (MTI) Az üzemi sajtónak is je­lentős szerep jut a műszaki propagandában. Tizenkét nagyüzemünknek van saját lapja, amelyek sokat tesznek az üzemen belüli új módsze­rek elterjesztéséért. Néhány üzemünk, mint például a Cse­pel Autógyár, a Diósdi Csap­ágygyár és a Ganz Áram­mérőgyár azonban már nem érik be ennyivel. Lapunkban is közreadják a legjobb gyár­tási módszereket, tapasztala­tokat, hogy más vállalatoknál profitálhassanak belőle. A többi üzemnek is szívesen adunk lehetőséget erre. Sok segítséget kaphatnak vállalataink az Országos Újító Klubtól is, ha megszervezik látogatását. Sajnos, ezzel a lehetőséggel is kevés helyen élnek. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa is hozzá kíván já­rulni e fontos munka elősegí­téséhez, ezért rövidesen meg­alakítják az SZMT mellett működő mérnökök és techni­kusok tanácsát. Hasznosnak bizonyultak az üzemek közötti tapasztalat­csere-látogatások is. Csaknem hatszáz ilyen látogatás történt tavaly a megyében. Sajnos, azonban a legtöbb inkább ki­rándulás jellegű volt. Cél­szerű, ha a hasonló profilú üzemek dolgozói látogatják meg egymást, mert így többet tanulhatnak. Az említenek mellett sok hasznos módszert alkalmaz­nak vállalataink a műszaki propaganda hatékonysága ér­dekében. E munka nyomán egyre többen megértik a ta­nulás fontosságát és egyre ke­vesebben lesznek, akik lebe­csülik a szakmai képzettség fejlesztését. Farkas István BARÁTOK KÖZÖTT Tizenhárom évvel ezelőtt, 1948. február 18-án írták alá Moszkvában a Szovjetunió és Magyarország közötti barát­sági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szer­ződést. jpLSÖ NAPJA voltunk he­tit ningrádban, s ha máskor nyújtani szerettem volna a napokat, most alig vártam az estét. Az estét, amely két fe­lejthetetlen találkozást Ígért. Egyet az Elektroszila Gyár munkásaival, s egy másikat — a fehér éjszakával. Most az előbbiről szeretnék beszélni. Aki átélte, csak az ismerheti azt a torkot szorító érzést, amit az ismeretlen jóbarátokkal való találkozás vált ki. Olyan barátokkal, akik szabad ide­jüket áldozzák fel, hogy lát­hassanak. Akik a hárommilliós város túlsó végéről jönnek el az üzemi munkásklubba, hogy megszoríthassák a kezedet. Olyan barátokkal, akik sok mindenről lemondanak — ami kényelmesebbé, s talán fény­űzőbbé tehetné az életüket — hogy neked is jusson. Hogy neked könnyebb legyen. Vendéglátóink sorfala kö­zött lépkedtünk befelé a mun­kásklub előcsarnokába. A ze­nekar tiszteletünkre a Vörös Csepel indulót játszotta. (Ér­kezésünk hírére, egy nap alatt tanulták). Lépteinket ütemes taps kísérte, s mire beértünk, mindannyiunk ke­zében virágcsokor díszlett. (Nekünk illett volna vinni, s ehelyett mi kaptunk.) Itt örültem igazán annak a kevésnek, amit tudok oroszul. Hárman vettek körül egyszer­re: egy idős „szaki” és két fiatal lány. Szergej Petrovics képes levelezőlapot nyomott a kezembe: azon írjak haza, sze­retteimnek. A felvétel arról a háztömbről készült, amely­ben ő lakik. Megmutatta a padot, ahol üldögélni szokott, mikor az unokáját leviszi a játszótérre. A lányok a buda­pesti fiatalok életéről faggat­tak. Mennyit dolgoznak, hol Országos mezőgazdasági konferenciával megnyíltak a magyar-szovjet mezőgazdasági napok A magyar—szovjet mező- gazdasági napok megnyitó ese­ményeként pénteken reggel országos mezőgazdasági kon­ferencia kezdődött a volt új­városháza dísztermében. A ta­nácskozáson megjelent Loson- czi Pál földművelésügyi mi­niszter, Demeter Sándor, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság főtitkára. Szatmári Já­nos, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkára, Keserű János és Petőházi Gá­bor földművelésügyi minisz­terhelyettesek, Sághy Vilmos élelmezésügyi miniszterhelyet­tes. Jelen voltak a magyar— szovjet mezőgazdasági napok­ra hazánkba érkezett szovjet küldöttség tagjai: A. M. Fje- dorov professzor, a Szovjet­unió mezőgazdasági minisz­tériuma állattenyésztési fő­felügyelőjének helyettes veze­tője és P. O. Szoszujedov, a gorkiji 2. szovhoz igazgatója. A tanácskozáson nagy szám­mal vettek részt a mezőgazda- sági tudományok művelői, gyakorlati szakemberek és ter­melőszövetkezeti vezetők. A konferenciát Losonczi Pál földművelésügyi minisz­ter nyitotta meg, majd Kese­rű János miniszterhelyettes tartott előadást a hús-, tej-, és tojástermelés növelésének időszerű kérdéseiről. (MTI) és hogyan szórakoznak; mit játszanak nálunk a mozikban? Ök most látták a Kölyök cí­mű filmet — Törőcsik Mari­val. Nagyon jó film volt — dicsérik — majd egymást biz­tatva hozzáteszik: olyan kis- estélyi ruhát varratnak, mint Törőcsiknek volt a filmen. Kedves, gondtalan csűrik — állapítom meg magamban elnézően. Gyümölcs-szörpöt isznak szalmaszálon és sze­mükkel integetnek az ismerős fiúknak. Ahá, a lovagok — ágaskodik bennem egy kis irigység ennyi fiatalság lát­tán. Aztán lassan, szép sorjában minden kiderül. Váljának egy éve meghalt az édesanyja, s azóta maga vezeti a háztar­tást, gondozza három apró testvérét, édesapját. Munka után esti iskolába jár, mű­szaki rajzoló akar lenni. Mű­vezetője a családi körülmé­nyeire való tekintettel állandó délelőttös műszakba osztotta. S URÁNAK két nagybátyja hált meg a háborúban, nem is ismerte őket. Tíz osz­tályt végzett, s érettségi után jött a gyárba dolgozni. Mű­szerész szakmát tanul, s né­hány hónapja beiratkozott a vitorlázó repülőkhöz. Most még csak modellezik, meg el­méletet tanul, de „becsület­szóra” nem fog félni, ha re­pülhet. Német órára is jár — ezt pirulva mondja —, mert... levelezik egy lipcsei német fiúval. Még az iskolában kez­dődött, s azóta is tart a kap­csolat. Szergej Petrovics ritkán, megfontoltan szól közbe, s akkor is inkább magamról vallat. Hol dolgozom — az újságírásnak megörül, azt mondja: szent hivatás —, van-e családom, és nem isme­rek-e egy Szabó Károly nevű embert Budapesten? Mert ő ezzel a Szabó Károllyal évek óta levelezik, s legutóbb azt írta neki, hogy a közeljövő­ben meglátogatja Leningrád- ban. Az jó lesz, legalább jól kibeszélgetik magukat. Hi­szen csaknem tizenhat éve nem találkoztak. Amióta Szer­gej Petrovicsot súlyos sebesü­léssel Budapestről a hátor­szágba szállították... Ismét a munkára terelődik a szó. Itt, az Elektroszila Gyárban készülnek a nálunk is ismert szovjet háztartási gépek: porszívók, padlókefék, elektromos hűtőszekrények, mosógépek. Szergej Petrovics mindjárt egy kis közvéle­ménykutatást rendez turista­társaim között: hogy vannak megelégedve gyártmányaik­kal? A válaszokat komoly fi­gyelemmel hallgatja, s bosz- szankodik, hogy ritkán lehet kapni tartalékalkatrészt. El­határozza, hogy szól a főmér­nöknek. Hiszen ők eleget gyártanak, biztosan a szállí­tásban van a hiba. Egyik útitársam, kissé pi- perkőc fiatalember, lép hoz­zánk. Rosszul, éppen ezért mulatságosan beszél oroszul, s ezzel egy csapásra a figyelem középpontjába kerül. Az öreg­gel kezet ráz, a lányokat — a barátság jogán — arcon csó­kolja. Azok zavarba jönnek, de szólni nem mernek: azt hi­szik, ez valami ősi magyar népszokás. Sura a csinosabbik, öt mindjárt ki is szemeli ma­gának. Kézzel-lábbal magya­ráz, lefoglalja. Sura kedvesen és illemtudóan válaszol; sok­kal zárkózottabb lett, mint amilyen hozzám volt. Fél fül­lel odahallgatok. S egyszer- csak ezt hallom: mennyit ke­res havonta? A válasz halk és bizonytalan: nem értem. A fiú hangja fölényes: hát az nem sok s most Sura hangja is felerősödik: igaza van, nem sok. De először is, még csak harmadéves tanuló vagyok. Másodszor, a szüleimnél la­kom. Harmadszor pedig: le­hetne több is. Ha csak ma­gunkkal törődnénk. De ne­künk magukra is gondolnunk kell. Meg a többi szocialista országra, amelyet anyagilag támogatunk. Majd ha meg­erősödnek, nem szorulnak se­gítségre, magunkra is több jut. Bocsásson meg... én nem akartam ... r^GY SZERRE karolunk Su• •C/ rába, Szergej Petrovics- csal. — Sura, hogy beszélsz a vendégünkkel?! — az öreg hangja korholó, de a szeme mosolyog: lám, a mi lányaink! Sura . hozzámhajol: igazam volt? Igazad volt, Sura. Ti olyan' barátaink vagytok, akikre mindig, mindenben számítha­tunk. Nyíri Éva Egy hét közlekedési baleseti krónikája Gyorshajtás, műszaki hibák, kidöntött telefonoszlop Túra határában Bencze Já­nos, 31 éves gépkocsivezető, hévízgyörki lakos. a 16. AKÖV autóbuszával az út menetirány szerinti bal ol­dalán levő. 80 centi mély. vízzel telt árokba futott. A baleset időpontjában az autó­buszban hatvan személv uta­zott. A könnyen végzetessé válható balesetet — a vizsgá­lat megállapítása szerint —, nyokat leinteni. El is viszi majd neki a Mi illik című könyvet, legalább a könyv, nek higgyen, mert neki úgy­sem fog. Meg is keresi a könyvet. De hiszen ... Anyu úgysem engedi le! Milyen mérges volt a poha­rakért. Megköszönte ugyan a mosogatást, de a poharak­ra csak megjegyezte: ügye­sebb is lehettél volna! Ügyesebb! De tehet ő ar­ról, ha Mikire gondol, ak­kor mindent elfelejt? Múlt­kor is azért szedett be egyest földrajzból, mert Mi­kire gondolt, s nem hallot­ta, rhit kérdezett Józsa né­ni! És az intőt is azért kap­ta, mert Miki nevét firkál­ta osztályfőnöki órán. Még szerencse, hogy Mária néni nem nézte meg, mit firkál... •k Hát persze, hogy anyu nem engedte le. Sőt, azt mondta, a zsebpénzéből levonja a po­harak árát! Még ez is. Pedig már be­osztotta, mire megy a pénz. Most ennek is fuccs. Min­dennek a pohár az oka. Nem kormányhiba okozta. Szemé­lyi sérülés nem történt. Ceglédbercel közelében, a 63-as kilométerkőnél, Leef- ka József 30 éves gépkocsi- vezető, a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat pótko­csis teherautójával nekiütkö­zött egy másik pótkocsis tehergépkocsinak, amely az út szélén parkírozott. A bal­esetet az idézte elő, hogy I Leefka a síkos úton a meg- I engedettnél gyorsabban haj- : tott. Az összeütközés követ- ; keztében a teherkocsikban j 2500 forint kár keletkezett, i Örkény határában Mező I Viktor 30 éves gépkocsive- : zető, a szegedi KOHUSZ pót- j kocsis teherautójával az út ; menti árokba futott. Szemé- ! lyi sérülés nem történt, a i keletkezett kár 2000 forint. A baleset a pótkocsi tengely- ; törése miatt következett be. j Piliscsaba és Tinny e kö- j zött Kócs Imre 25 éves gép­kocsivezető. piliscsabai la­kos, a 18. AKÖV teherautó­jával az útpadkán levő te­lefonoszlopnak hajtott és azt tőből kitörte. A baleset be­következéséért Kócs Imrét terheli a felelősség, mert az út fordulójában vigyázatlanul és nagy sebességgel vezette a teherkocsit. Pilisvörösvár határában So­mogyi Lajos Sándor 19 éves budapesti esztergályos, a Ti­pográfia SC kerékpárjával, figyelmetlen hajtás követ­keztében nekirohant az út­test. szélén álló autóbusz hátsó részének. Somogyi az ösz- szeütközés következtében sú­lyosan megsérült. A mentők életveszélyes állapotban a budapesti sebészeti kliniká­ra szállították A balesetet a kerékpáros vigyázatlansága idézte elő. is a pohár, Miki. Persze, hogy Miki. Minden őmiatta van. Ha Miki tudná, mit szen­ved ő miatta! Intő, egyes, zsebpénz... De erre is csak legyintene: — Nem érdekes! Miki mindenre legyint. Mi­lyen undok is! Minden unal­mas neki. Megijedt: hát ő már nem i is szereti Mikit, ha ilyene- : két gondol róla! Na és, ha i nem szereti? Mérges volt. És mit is te- i hét az ember, lm mérges? ; Jól kibőgi magát. ★ Este, amikor anyu lefek- \ tette, odabújt hozzá, s jól \ kibőgte magát. És bevallott j mindent. Miért tört el a \ hat pohár. Anyu visszaadta a zseb- [ pénzt. És Zsuzsi copfját szórón- '■ gatva, mosolyogva aludt már, i amikor Anyu, a vacsorát apu ] elé téve, nevetve újságolta: j — Képzeld, a lányod sze- j relmes. De apu csak legyintett, \ mormogott valamit, hogy ti- : zenkét éves lányok nem sze- í relmesek, s beletemetkezett I az újságba. Mészáros Ottó ' zsa még mindig ott bőgött a hokedlin. ■k Félórás szipogásba telt, míg elmondta, hogyan is tör­tént. Azazhogy: míg kitalált egy mesét, hiszen nem mond­hatta el, Mikire gondolt, azért történt az egész. Anyu nem tud semmit Mikiről, meg biztosan ki is nevetné. Hiszen olyan lakli fiú. Anyu ismeri, mert egyszer választmányi ülés elé citál­ták valami csínytevésért. Anyu akkor mondta is: mi­lyen kuka, egy szót se szólt! Pedig mennyit tud Miki mesélni, ő elhallgatná két napig is, habár Miki sokszor azt mondja: — Ezt te úgy se érted! És legyint is ilyenkor. Ez ágy fáj neki. Igaz, sok dolgot nem ért meg, de Miki se le­gyen annyira oda. Ö sokkal jobb tanuló, mint Miki, ak­kor meg mit vág fel? k Meg kellene mondani Mi­kinek, hogy nem ülik a lá­\ A szerelem mindent legyö- \ ző hatalom! Ezért mosoga- j tott olyan szorgalmasan, pe- \ dig utálta a mosogatást. Ha í anyut meglepetésül tiszta- í ság, rend fogadja, biztosan í leengedi fél órára, s akkor 't felikiabál Mikinek. \ Sétálnak vele. És Miki me- j sél majd valamit. Nem, in- { kább majd ő. Hogy legutol- í jára. amikor a TV-ben azt l az énekest látta, Miki jutott \ eszébe, mennyire hasonlít \ rá. \ Ebből biztos észreveszi, \ szokott rágondolni. Miért % szokott? Mert tetszik neki! í Miért tetszik? Miért is? / íf Annyira elcsodálkozott a 'tf maga alkotta kérdésen, hogy í tétován leengedte a két ke- fzét. \ Csak a csörrenés riasztot- í ta fel. Hat pohár. Szépen $ egymásbarakva. A szekrény- \ hez indult, hogy a helyére $ tegye a gyönyörűen elmoso- í gatott, eltörülgetett pohara- i. kát. y £ Egy halom üvegcserép ma- £ radt belőle. Most már anyu $ biztosan nem engedi le. ^ Amikor erre gondolt, el- $ sírta magát. á Amikor anyu hazajött, Zsu­^Isuzóa ázerefmes A TIT munkájában, külö­nösen az ipar és a mezőgaz­daság fejlődését szolgáló tu­dományos ismeretek terjesz­tésében fontos szerepük van a külföldi rokontársulatok tapasztalatainak. Az ilyen jellegű kapcsolatok előmoz­dítására a TIT különösen a baráti országok hasonló tár­sulataival évről évre élénkü­lő előadócserét bonyolít le, amelyben az ismeretterjesz­tés legkiválóbb hazai és kül­földi szakemberei vesznek részt. Az eddigi kedvező tapasz- j tálatok alapján a TIT ebben j az évben tervszerűbben és; szélesebb formában kívánja í fejleszteni kapcsolatait a ve-; le együttműködő testvértár- j »illatokkal, s elsősorban olyan j külföldi előadók magyaror-! szág.i látogatását igényli, akik ! egy-egy tudományágban vagy I szakterületen az itthoni ered- í ményeinknél magasabb fokú í fejlődésről nyújthatnak isme-: reteket. Az ilyen jellegű elő-: adások körébe tartoznak a j mezőgazdaság gépesítésében, \ a rakétatechnikában és egyéb < területen élenjáró baráti or- ; szágok szakembereinek tájé-; koztatói. A TIT az idén több ; mint harminc külföldi elő- j adót fogad, akik számos vi- j déki városba is ellátogatnak,! s egyúttal tanulmányozzák az! itthoni ismeretterjesztés: módszereit. Ugyanennyien i utaznak majd a TIT előadói í külföldre, ahol a mi eredmé- i nyeinkről számolnak be. Több! baráti országból már közöl-i ték, milyen magyar tapaszta- j latokat kívánnak szélesebb \ körben ismertetni, s ennek i alapján a gyakorlatban is felhasználni. A Szovjetunió­ban többek között Uj techni­ka és technológia a ruházati iparban, továbbá A magyar élelmiszeripar technikai ha-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents