Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-14 / 38. szám

rr«r MEGYEI Miből telik még ötmillióra: A nyakoncsípett veszteségidők - Űj technológiák — Határozott intézkedések iJCíHao 1961. FEBRUÁR 14, KEDD Huszonkettő és fél százalék­kal magasabb a Diósdi Csap­ágygyár idei terve a csapágy darabszámot tekintve, mint a tavalyi. Nem kis növekedés, s mégis, a közelmúltban, ami­kor a külkereskedelmi szer­vek megkérdezték, hogy tud­nak-e ötmillió forint értékű csapágyat gyártani terven fe­lül exportra, igennel válaszol­tak. Ötmillió forint nem kis pénz. A munka sem kevés, amellyel megkeresik. Mégis, miért mer­ték magabiztosan vállalni ezt a nem kötelező feladatot? Nemcsak azért, mert dicső­ség, ha a Diósdi Csapágygyár termékei minél nagyobb szám­ban és minél több országba el­jutnak a világon. Igaz. hogy ez lelkesít, de nem lesz belőle kapacitás. Tudják ezt a gyár vezetői és dolgozói is, éppen ezért alaposan megvizsgálták a termelési körülményeket A vizsgálódás kimutatta, hogy 1958-tól 1960-ig a termelés növekedésének még a félét sem biztosították a termelé­kenység növelésével, hanem nagyobbrészt létszámemeléssel érték el. Az idén, az ötéves terv első esztendejében ezt kétharmad- egyharmad arányban a terme­lékenység javára kívánják vál­toztatni. Sajnos mindenről, amivel ezt biztosítják, nem tudunk beszá­molni. Ezért csak néhány na­gyon fontos intézkedés ismer­tetésére szorítkozunk. Az egyik legfontosabb ilyen intéz­kedés, hogy a szükséges gép- kapacitás biztosítása érdeké­ben a termelő gépeket két mű­szakban, az úgynevezett „szűk keresztmetszeteken” pedig há­rom műszakban üzemeltetik. A kétműszakos munka azért szükséges, mert a karbantar­tást és a veszteségek pótlását csak a harmadik műszak rész­leges üzemeltetésével tudják biztosítani. Azt is megállapították, hogy nem kielégítő a munkanap ki­használása. A dolgozók egy ré­sze késik vagy hosszabb időre elhagyja munkahelyét. Ezen úgy kívánnak változtatni, hogy érvényt szereznek az üzemve­zetők és a művezetők jogaira és kötelességeire vonatkozó kormányrendeletnek. Szigorú­an megkövetelik, hogy a mű­helyek, műhelyrészek vezetői határozottan lépjenek fel a lazaságok ellen, ellenőrizzék a rájuk bízott emberek tevé- . kenységét. Persze nemcsak a munkafe­gyelem lazasága, hanem szer­vezési hiányosságok is'gátolják a magasabb produktumot. E#el dől a hiányosságoktól úgy akarnak megszabadulni, hogy módszeresen mérik a veszte­ségidőket. s megfelelő elemzés után megteszik a szükséges in­tézkedéseket. Nagyon szigorú intézkedé­seket tesznek a technológiai előírások, utasítások betartása érdekében, mert az e téren tapasztalt mulasztások is aka­dályai a termelékenység nö­velésének. Megállapították például, hogy sok gépre nem teszik ki a technológiai utasí­tásokat, ezért a dolgozók kö­zül sokan nem ismerik azokat. Ilyen körülmények között nem véletlen, ha növekszik a se­lejt Persze a technológiai utasí­tások kifüggesztése még nem minden. Arra is gondoltak és szigorúan elrendelték, hogy a technológiai fegyelem betartá­sát rendszeresen ellenőrizni kell. Ide tartozik az is, hogy az új technológiai eljárások al­kalmazása vontatottan halad. Ennek egyik oka, hogy nem minden vezető oktatja ki megfelelően a dolgozókat az új módszerek alkalmazására, de némely helyen a kellő szervezési intézkedések is hiányoznak. A feladatok itt is magától értetődőek. Azt is megállapították, hogy a csapágygyártás normaidő­szükségletét megfelelő doku­mentáció írja elő. Ellenben a szerszámgyártásnál és a TMK munkájában ez idő szerint csak statisztikai mód­szerekkel utalványoznak, ami nem teszi lehetővé a termelé­kenység megfelelő kimutatá­sát. Nem véletlenül van ez így, ezeken a munkaterületeken a technológia is elmaradottabb. Ezért feltétlenül szükséges — és ezt is teszik —, hogy a szerszámgyártáshoz és a gép­felújításhoz is megfelelő tech­nológiát biztosítanak. hogy egyidejűleg a megfelelő nor­mákat is biztosíthassák. Általában az az elv, hogy a technológiai változtatásokat, a munkamódszer fejlődését a norma kiigazításának kell kö­vetnie. Ez meg is történik eb­ben a gyárban, de az még hiba, hogy az új technológiák kiadásúkor még nem- adnak új időt. Ezt később teszik meg, mondván: begyakorlást időt kell biztosítani. Most meg­szüntetik ezt a gyakorlatot, mert a tapasztalatok bizonyít­ják, hogy nincs szükség be- gyakorlási időre. Speciális esetekben persze bérkiegészí­tést adnak, hogy a dolgozó ne károsodjék. Ennek egyébként egyik oka, hogy egyes vezetők a norma­megállapításoktól, általában a munka- és üzemszervezéstől idegenkednek. Pedig a gyár mai bérgazdálkodási rend­szere mellett bércsökkenés nélkül végre lehet hajtani a normakiigazítást, ha a tech­nológiai változtatásokat idő­ben keresztülvezetik a normá­kon. Lehet, hogy népszerűtle­nek a szervezési feladatok, mégsem nézhetik tétlenül a gyár vezetői, hogy például a TMK-ban a vizsgálat több mint ötvenezer felesleges nor­maóra kapacitást állapított meg éves szinten. Ezt a ka­pacitást feltétlenül hasznosí­tani kell és- hasznosítani is fogják a termelésben. Az ilyen tények mellett egyetlen vezető sem mehet el szótla­nul, mert ha eltűri a lazasá­gokat, árt a népgazdaságnak. Még egy nagyon fontos és másutt ig követendő tapaszta­latról és az ezt követő intéz­kedésről kell szólni. Megálla­pították, hogy a jelenleg al­kalmazott prémium- és nyereség. • részesedési rendszer nincs kellő hatással a terme­lékenység növelésére. Azért van így, mert a termelői ár­rendezés óta a gazdasági ve­zetők és a dolgozók figyelme elsősorban az anyagráfordí­tások csökkentésére irányult. Ez önmagában nem baj, de az már igen, hogy háttérbe szo­rult a munkaerővel való taka­rékos gazdálkodás. Ezért már erre az évre új prémium- és nyereségrészesedési feltétele­ket dolgoznak ki, amelyek már a munkaerővel való jobb gazdálkodásra is ösztönöznek. Ezekből és még számos hasznos tapasztalatból és ezt követő intézkedésből telik a megemelt terv mellett még további ötmillióra.1 Elvitatha- tatlanul jelentős lépés ez elő­re, de azt is mutatja, milyen nagy kieséseket okozhat, ha a termelékenység vizsgálata háttérbe szorul. A jövőben ilyen luxust nem engedhe­tünk meg magunknak. Farkas István — NAGY KELETJE VAN a Szovjetunióban a za-kusz- kának. Az étvágygerjesztő zöldségkonzervből a Nagy­kőrösi Konzervgyár tizenöt vagonnál készített az elmúlt hónapban. — TOVÁBB FOLYIK az idén a villamosítás a manó. ri járásban. A járás közsé­geiben év végéig mintegy húsz kilométer hosszúságú villanyvezetéket építenek. — NÉGY egyfelvonásos vígjátékot mutatott be a közelmúltban nagy sikerrel a diósdi KISZ-szervezet szín­játszó csoportja. Az együt­tes számos környező község­be kapott meghívást vendég- szereplésre. A tél sem állította meg a munkát Gyors ütemben folyik az építkezés Százhalombattán— A község két kívánsága A százhalombattai erőmű építkezése egy percre sem állt meg eddig, az idei eny­he tél lehetővé teszi" a mun­kát. Pedig ez idő szerint úgy­szólván kizárólag földmunka folyik. Legalábbis a helyszí­nen. Különböző tervezőiro­dákban azonban készülnek a tervek és részlettervek, sőt, a múlt év végén az Építésügyi Miniszté­rium megrendelte Száz­halombatta kistájrende­zési tervét, amely a köz­ség határán kívül kiter­jed Érd és Ercsi határá­nak egy részére is. Az olajfinomító 600 holdnyi területe a százhalombattai határból - csupán 200 holdat foglal magába, a többi négy­száz hold Ercsi határába ke­rül. Kisebb érdi területet az ipari szárny vasút részére vesznek igénybe. Előrelátha­tólag ezeket a területeket Százhalombattához is csa­tolják, ezért szükséges a kis­tájrendezési terv elkészítése. Az erőmű részére pedig most folyik a kisajátítási el­járás száz katasztrális hold kiterjedésű százhalombattai területre. Ettől az eljárástól függetlenül azonban, az egész területen folyik már az épí­tési munka. Rövidesen el is készül a sztálinvárosi országúitól az erőmű telepéig, a he­lyenként kanyarokat ki­iktató új szakaszokkal átépülő bekötőút. Ezzel az úttal kapcsolatban a százhalombattai tanács ké­réssel fordult a Nehézipari SZILI BÁCSI Az utolsó hasáb. Ilyen emberre szokták mondani, hogy ezermester. Eredetileg földműves volt, majd elszegődött folyamőr­nek, később meg szakács leit. Dolgozott bányában is, aztán éjjeliőrnek állt be. Székesfe­hérvárott született, most Sza­bón él, az Üj Barázda Tsz gyümölcstermelő brigádveze­tője. Tulajdonképpen gyü­mölcskertész már. Hosszú regényt lehetne írni az életéről, a sok keserves ka­landról, arról a küzdelemről, amit évtizedeken át lankadat­lanul folytatott a megélheté­sért. Legnagyobb részt alkal­mi munkából tartotta el csa­ládját, de sosem ijedt meg, bárhová is dobta a sors. Szili bácsit — pontosabban Szili György brigádvezetőt — azon a kis házi ünnepségen ismertem meg, ahol a fertő­zésmentes gyümölcstermeszté­sért egy 70 ezer forintos per­metezőgépet adtak át aján­dékba első díjként a termelő- szövetkezetnek. Hogy az Üj Barázda Tsz nyerte ezt a gé­pet, meg hogy a gyümölcster­mesztésben országosan is elő­kelő helyet tölt be, az Szili bácsi érdeme is. A hatvana­dik évét taposó, már fehér hajú kertész ugyanis nagy szorgalommal, fáradságot nem kímélve munkálkodik a tsz gyümölcsösében. Nagy úr a szükség, sok mindenre rákényszeríti az embert, szokta mondogatni az öreg s miután elkezdtünk be­szélgetni, azt is megjegyezte: „most legalább megírhatja, hogyan lesz egy folyamőrből gyümölcskertész”. 1953-ban lépett az Új Barázda Termelőszövetkezet­be. Eleinte mint növényter­melő dolgozott, de nemsokára átkerült a gyümölcsösbe. A 16 hold almáskertben 3600 gyü­mölcsfát ápolt féltő gonddal. Már az első napokban nagy hozzáértéssel fogott a munká­hoz. Nem is maradt el az eredmény. Azóta is mind több gyümölcsöt — főként pedig fertőzésmentes almát — ter­mel a tsz. Szili bácsi világéle­tében szerette a gyümölcsfá­kat, szabad idejében odahaza mindig oltogatott, metszett, s nemesítette a fáit. A szövet­kezetben még csak gyarapí­totta a magával hozott tapasz­talatokat, tanulmányozta a szakkönyveket és rövid idő alatt kitűnő gyümölcstermesz­tőnek bizonyult. Jó munkája eredményeként Minisztériumhoz. Az a kíván, sága a községnek, hosszab­bítsák meg a községen át, egészen a téglagyárig az át­épített utat. Az építkezések­hez a téglagyárból nagy mennyiségű téglát szállíta­nak majd, és ezek a szállít­mányok a község főutcájának amúgyis erősen megviselt, ká- tyús kocsiútját még jobban megrongálnák. Két és fél ki­lométerrel kellene tehát meg­hosszabbítani az útépítést. A Nehézipari Minisztérium, te­kintve, hogy az erőműnek csak saját telepéig van útra szüksége, a község kérelmét áttette a megyei tanácshoz, ahol azonban az útépítéshez egyelőre nem tudnak pénz­ügyi keretet biztosítani. Több kilátással kéri a községi tanács, hogy az erőmű épülő vízvezeté­kébe kapcsolják be a jó vízben szűkölködő közsé­get. Ezt a kérelmet a miniszté­rium. tájékoztatást és adato­kat kérve tette ót a megyei tanácshoz. A községnek mint­egy 250—300 köbméter víz­re lenne szüksége naponta. A vízvezetéképítés mun­kálatai különben nagy gyor­sasággal haladnak. Elkészült a Duna-parti négy kút, az ár­kokat, amelyekbe a vezeték csöveit fektetik. nagyrészt máris megásták, és most sze­relik össze a víztornyot. A Dunától az olajfinomító­ig két párhuzamos csatprnát is építenek. Ezek hajózhatók lesznek, csak az építkezés későbbi folyamán kezdenek azonban megépítésükhöz. De a községben aggodalmat kelt. hogy ezek a csatornák, ha híd nem kerül föléjük. el­vágnák a hozzátartozó Duna- füredet a falutól. Dunafüre- den. amely voltaképpen in­kább nyaralóhely, és így fő­leg csupán a nyári hónapok­ban lakott, mindössze hu­szonöt család, mintegy száz ember él állandóan. Az otta­ni gyermekek azonban a százhalombattai iskolába jár­nak, Ercsi nagyon nagy tá­volságra esik, közvetlen út nem is vezet odáig. Napi be­vásárlásaik. hivatalos ügyek elintézése miatt a dunafüre- dieknek szintén a községbe kell járniok, nyáron az ott üdülőknek is. Valamennyiök számára nehéz helyzet állna elő, ha a készülő csatornák­ra nem kerülne híd. Termé­szetesen az erőmű és olajfi­nomító építése sokkal na­gyobb jelentőségű a kis lét­számú dunafüredi lakosság esetleg bekövetkező kényel­metlenségeinél. Nagy alkotá­soknál nem nagyon leheti te­kintettel lenni mindenki ér­dekeire. bármennyire is jo­gos kívánságaira. Mégis, ha agy mód lenne rá. meg kellene adni a lehe­tőséget arra, hogy Duna- fiired közvetlen össze­köttetése az anyaközség­gel ne szakadjon meg. A hatalmas építkezés külön­ben tavasztól, talán már már­ciustól kezdve, erősebb ütem­ben folytatódik. Egyre újabb felvonulási épületeket emel­nek. annak ieléül. hogy nem­sokára a már dolgozókon fe­lül, ismét több száz főnyi munkás érkezik az építke­zésekhez. Az erőmű tulaj­donképpeni épületeinek épí­tése csak a tavasszal kezdő­dik Ugyanakkor hozzáfog, nak a vasútállomásnál. Száz­halombatta—Újtelep mellett, a lakótelep építéséhez is. A napokban tartották meg a tervezett kikötő helvén a helvszíni beiárást. és rö­videsen itt is megkezdik a munkát. Sí. E. Ez évben nagy mértékben fejlesztik a fővárosi zöldövezet kertészeti kultúráját A Talajtani és Agroké­miai Kutató Intézet az ősz­szel befejezte két évig, tartó, nagy munkáját: a fővárosi zöldövezet talajviszonyainak megállapítását. A kutatás célja az volt, hogy pontos adatok álljanak rendelke­zésre arra vonatkozólag, mi­lyen kertészeti tömegterme­lésre lehet még felhasznál­ni a zöldövezetet. A Pest megyei Tanács mezőgazda- sági osztálya, amikor az ér­tékes adatok birtokába ju­tott, megbeszélésre hívta ösz- sze a járási mezőgazdasági osztályok agronóm-usait és ismertette velük a kutató- intézet fontos megái lapitá- sait. A kutatóintézet javaslatára ez évben lényegesen emelik a gödöllői járásban, ezenkí­vül Veresegyház, Aszód, Tú­ra és Isaszeg határában az almaparadicsom termőterüle­tét. A korai burgonyát igen jelentős területen termesz­tik majd Taksony, Dabas, Gyón, Rákospalota és Pestlő­rinc községben. A rajnai, úgynevezett „fürtös”-uborka termesztését bevezetik Csö­mör, Pécel, Dunakeszi. Főt. Kis- és Nagytarcsa határá­ban. Az érdek« talajtani megállapítás alapján Mátyás­föld és Cinkota szerves, me­legtalajú földjein jelentős területet jelöltek ki a ko­rai spárga és az édes-ne­mes torma termesztésére. A főváros határában: Da­bas, Gyál és Vecsés község földjein több mint 300 hold­nyi területet használtak fel a korai cukordinnye és a Marsovszky-féle görögdinnye termesztésére. A Vecsés kö­zelében levő Halmi-pusztán már eddig is Heves megyé­ből idetelepedett dinnyések dolgoztak. Most ezek a hír­neves dinnyések mindany- nyiain beléptek a gyáli Dó­zsa Termelőszövetkezetbe, ahol ők fogják irányítani a dinnyetermeiést. A Pest megyei Tanács a zöldövezet kertészeti kultú­rájának emelésére haiároza- tot hozott, hogy a megyében minden öntözhető földpar­cellát a termelés szolgálatá­ba kell állítani. Ezért elren­delte, ha a földeken végig­húzódó patakok vizét a ter­melők öntözésre akarják fel­használni, gyors helyszíni szemlék megtartásával tegyék ezt lehetővé. Németh Jenő Kétszeresére növelik Tápiógyörgyén a villanyhálózatot A szövetkezeti község rang­jára emelkedett Tápiógyör­gyén a községfejlesztés kere­tében idén befejezik azokat a létesítményeket, amelyek alap­ját már tavaly lerakták. Kor­szerű is, szép is lesz az iker­megoldású orvosi rendelő, amelyet a Tápiószelei Vegyes­ipari Ktsz épít. A györgyeiek örömmel látnák, ha a ktsz jobban igyekeznék. A tető- szerkezet betongerendái' már jó ideje megérkeztek; s ha valamely más anyag ma még hiányzik is — célszerű lenne a gerendákat mielőbb elhe­lyezni. Máskülönben aligha­nem későbbre tolódik a má­jusra tervezett átadás.,. 'A pokoltanyai iskola neve­lői, diákjai egyaránt örülnek: a kovesúttól a tanintézetig betonjárda épül, kereken 25 ezer forintos költséggel. Rö­videsen hozzálátnak a tavaly vásárolt orvosi lakás renová­lásához is. Ebben az évben — három és félkilométeres bővítéssel. 300 ezer forintos ráfordítással — megkétszerezik Tápiógyör- gye villanyhálózatát. Az Északmagyarországi Áramszol­gáltató Vállalat három új transzformátor juttatásával segíti ezt a munkát, A lakos ság a villanyoszlopok megvá­sárlásához készpénzzel is hoz­zájárult; a szállításhoz, felál­lításhoz így összesen mintegy 150 ezer forintos társadalmi segítséget nyújtott. A tápiógyörgyeiek segítő­készségére jellemző, hogy a karácsony estéjén érkezett be­tongyámokat haladéktalanul kirakták a vagonokból. Ebben az önkéntes munkában a nagykertiek és a Hajnal ut­caiak jeleskedtek. Faluszerte nagyon várják a villanyhálózat bővítését, ame­lyet jövőre — újabb Kétkilo- méteres építéssel — be kíván­nak fejezni. brigadvezetonek is megvalasz tották Szili bácsit. Aztán jöt ötvenhat és már-már úgy né zett ki, hogy szétbomlik i szövetkezet. Ö persze halion sem akart erről, nem hagyti abba a munkát, sőt, amikor < többiek magára hagyták, méi szorgalmasabban dolgozott/Mt is példát mutat, ha el is száll tak fölötte az évek, még mos is fölkapaszkodik a fákra, s i létrán is úgy mozog, minthe ifjú lenne. Nem törődik se t hőséggel, se a hideggel, éjjel- nappal kint van a gyümöl esősben. Az elmúlt tavasszal amikor a fagyveszély jött ködgyertyával pédte a fákat most füstöléssel űzi majd e a virágölő hideget, öt embe; tartozik a keze alá, öten gon. dozzák az almafákat. Tavaly a legnagyobb bevé­telt éppen az almával szerezU a tsz. Még a mostoha időjá­rás ellenére is 1655 mázsc alma termett, s ennek töbl mint 90 százalékát — mint­hogy kifogástalan, fertőzés mentes volt — az államnál adták el exportra. Négyszáz­negyvenhétezer forinttal gya. rapította ez az összeg a közöl kasszát. Szili bácsi az elmúlt év­ben 528 munkaegységet szer­zett, s ez szép kis összeg Ji forintjával. Az idén sem akai kevesebbet keresni. Min mondta is, elég volt a nélkü­lözésből „ezermester” korá­ban. Súlyán Pál

Next

/
Thumbnails
Contents