Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-14 / 38. szám
1961. FEBRUAR 14, KEDD Fear HEGYEI kMírlrm ~/(tí UUéfvt pj) [ FÉLÉV UTÁN r>TT t miTTmnTiT tnírnnr x nrr<T rnr r>n»M ií 'ztttuvt'D tv Verés vagy okos szó? PILLANATFELVÉTEL A CEGLÉDI GIMNÁZIUMBAN Két esztendővel ezelőtt, 1959. február 13-án jelent meg a fenti címmel cikkem lapunkban, amelynek anyagát több mint ezer, a félévi bizonyítványosztás után íratott iskolai dolgozat alapján készítettem. Budaörs, Budakeszi és a megye még tíz másik iskolájában vallottak arról a gyerekek, hogyan fogadták odahaza szüleik a félévi bizonyítványt. Az akkori válaszokból egyetlen dolgozatot idézek csupán. Egy negyedikes kislány írta: „Tavaly négyes tanuló voltam. Most volt egy kettesem is. Félve mentem haza. Anyukám már várt. Nem szóltam semmit, odaadtam neki és a szobába mentem. Levettem a kabátom. Utána bejött anyukám, kezében volt az új fakanál ...” Eddig a két évvel ezelőtt írott dolgozat — minden szépítés és javítás nélkül. Mi történt azóta? Hogyan fogadták odahaza a bizonyítványt a mostani negyedikesek, ötödikesek szülei Budaörsön, Budakeszin és a megye más iskoláiban? Az összkép : biztatóbb. Sokkal kevesebb dolgozatban olvashattam a két évvel ezelőtt még szinte visszatérő refrént: „Kikaptam a fakanállal”, „megvertek a nadrágszíjjal” és így tovább. No persze, azért még mindig akadt elég szép számmal olyan dolgozat, mint az ötödikes E. Anna írása: „Én, mikor hazaértem, édesanyám azzal fogadott: hányas lett a bizonyítványod? Én azt mondtam, hogy elégséges. Anyukámtól csak négy pofont kaptam, de azt mondta, hogy a folytatást majd édesapámtól kapom.” Mégis ... Az arány egyre inkább azoknak a szülőknek a javára billen, akik okos szóval, kedvezményelvonással büntetik gyermeküket lustaságukért, hanyagságukért. L. Sándor, ötödikes fiú, így ír erről: „Otthon nagyon megszidtak a rossz bizonyítványért. Apám csendes szóval magyarázta, hogy nem azért kell jól tanulnom, mert azzal dicsekedni lehet az ismerősök előtt. A tudásnak én látom a hasznát, mert hogy mi lesz belőlem, az attól is függ: milyen lesz a bizonyítványom. Végezetül pedig azt mondta: amíg nem ja- , vítom ki a hármasokat, nem I nézhetem a televíziót. Ennél; szigorúbb büntetést nem ró- hatott volna rám.” Legalább száz dolgozatban; olvastam hasonló büntetés-! ről: eltiltottak a televíziótól! j Két évvel ezelőtt még csak ; öt-hat gyerek írta ezt. Ma J száz. íme bizonyságként: a; televízió nemcsak új színt; hozott az otthonokba — szín- J házi előadást, filmvetítést, hír- í adót és így tovább — de egy. ! re inkább kiszorítja az ottho- j nokból a fakanalat, nadrág- ; szíjat, mint büntetési eszkö- zöket! S ez, szerintem, leg-; alább olyan nagy eredmény,; mint az, hogy otthonról nczhe- ; tünk színházat, filmelőadást. \ De egyre több azoknak a J szülőknek a száma is, akik í gyermekük jövőjével érveltek; a rossz bizonyítvány ellen, j „Nagyon szeretem a gépeket j ^XXXXX^X\XXXXXXXX\^X>XX^X\^^^C^X^X' ' WWW : — írta egy hatodikos fiú — de azt mondta apukám, hogy ilyen rossz bizonyítvánnyal nem vesznek fel a technikumba. Ezért megfogadtam, hogy a második félévben sokkal szorgalmasabban tanulok majd, hogy kijavítsam a hármasokat.” Vagy: „Értsd meg, kislányom, magyarázta apukám — írta dolgozatában egy hatodikos lány —, hogy nem nekünk tanulsz, hanem egyedül magadnak. Ah. hoz, hogy felnőtt korodban jól keressél, most kell tanulnod.. Akkor már késő lesz, vagy ha nem, hát nagyon nehéz. Úgy érzem, nagyon igaza van apukámnak.” Emelkedett azoknak a szülőknek a száma is, akik verés helyett ma már inkább kedvezményelvonással büntetik gyermeküket. Az elmúlt két év tette ezt a változást? Azt hiszem, mindaz a példá- lózás és felvilágosító beszélgetés, amit ez idő alatt a szülőkkel folytattunk újságban, rádióban s a tanítók a család- látogatások alkalmával. íme, egy érdekes példa ennek bizonyítására. S. Kati, ötödik osztályos tanuló írta az alábbi dolgozatod két évvel ezelőtt: „Amikor én megkaptam a bizonyítványt, nagyon elkeseredtem, mert tudtam, hogy otthon rossz vége lesz. Hazamentem, anyukám gyomban kérte a bizonyítványomat. Elolvasta, aztán szó nélkül kiment a kertbe és egy vesszővel tért vissza onnan. Hiába sírtam és fogadkoztam, nagyon elvert.” Nos, a napokban Kati kis- húga, Jutka szintén megkapta már a félévi bizonyítványát. Jutka most ötödikes. így vall a bizonyítvány fogadtatásáról. „Félve mentem haza a két hármas miatt. Emlékszem, nővérem nagyon kikapott otthon a rossz bizonyítványért. Gondoltam, ez a sors vár rám is. Tévedtem. Anyuka is, apuka is nagyon megszidott, de nem vertek meg. Azt mondták: egy hónapig nem mehetek moziba és a barát- nőmhöz is csak akkor, ha már kijavítottam a hármasokat. Inkább megvertek volna, mert az csak addig rossz, amíg a vessző csattog, de ez a büntetés sokkal tovább tart. Megj mérleg elkészült. Fél zl esztendő mérlege. Iskolaátlag: 3,50. Tavaly félévben: 3,48. A különbség két század emelkedés. Például azt, hogy a tavalyi hetvenhat bukott diákkal szemben az idén csak ötvenkilenc a bukott. A munkás-paraszt származású bukott diákok száma a tavalyi félévben még huszonhat volt, az idén mindössze tizenhárom. Minek tulajdonítható ez a változás? — Ifjúságunk egyre inkább megérti a tanulás szükség- szerűségét — válaszol Rad- ványi Nagy József, a gimnázium igazgatója. — Ez a lendítőrugó. És természetesen pedagógusaink még alaposabb munkája, az iskolai KlSZ-szervezet segítsége ... Az idén százötvennégyen végeznek a gimnáziumban. A A (szünetben jólesik a nevetés. Nem is olyan könnyű dolog a titrálás! Legalábbis az I/b. véleménye szerint. halad között. a régi kerékvágásban a gimnázium falai Hogy mivel telik el egy nap a félév után? Erre feleljenek a képek. A legjobb negyedik osztályra a fizika-előadóban találunk. Bácskai Erika és Halász Mária éppen a soros a felelésben. Wv\\\\\\\\Ä\\\\\V\\\\\\\\\\V\\\\\^^^ DOROTTYA - SZÍNPADON Több esztendős szünet után újra munkához kezdet? a ceglédi Kossuth gimnázium színjátszó csoportja. Az együttes nehéz feladatra vállalkozott: Csokonai Vitéz Mihály Dorottyáját viszi a színpadra, Farkas László tanár dramati- záiásában. A próbákat még az elmúlt év novemberében kezdték Cs. Nagy Zoltán tanár vezetésével. Azóta, ha kisebb-nagyobb zöldkenőkkel is, de az előadás már „összeállt”, igaz, egyelőre csak „civilben”. Jelmezes próbára majd csak közvetlenül az előadás előtt kerülhet sor. Addig is azonban, nap mint nap gyakorolnak a ceglédi diákok s ez érthető, hiszen már közel a premier napja: február 25. Hogy milyen lesz az előadás? Előre nehéz lenne megjósolni. Annyi azonban bizonyos, hogy könnyebb feladatra is vállalkozhattak volna! Két képünk az elmúlt napok egyikének próbáján készült Carmen Sevilla játssza a Kenyér, szerelem, Andalúzia női főszerepét, — Kétszer. —>Egy-egy alkalommal körülbelül hány könyvet kölcsönöznek ki a gyerekek? — Ügy átlagosan háromszázat. — Leginkább melyik korosztály látogatja a könyvtárat? — Erre nem könnyű válaszolni. Óvodástól nyolcadikosig egyaránt szép számmal jelentkeznek. Itt aztán kedvükre válogathatnak. Minden korosztály megtalálja a neki megfelelő irodalmat. A legelső — s egyben a legalacsonyabb — állvány képeskönyvekkel van tele. Az óvodások ebben kutatnak a legszívesebben. A következő, kissé magasabb állvány már mesekönyvekkel teli. így magasodnak fokozatosan az állványok és ígji „nehezül” egyre a műfaj, egészen az ifjúsági regényig. — Szereti a munkáját? — Nagyon. Most kiváltképp. Hiszen eddig csak pult mellől szolgáltam ki a gyerekeket, szinte futószalagon. De most foglalkozni is tudok velük, formálgathatom ízlésüket. Szeretnek idejárni a gyerekek. Hogy még többen jöjjenek, olykor vasárnap mesedélutánokat, bábszínház-előadásokat rendezünk itt, a könyvtárban. TS őzben egyre több gyerek JA érkezik s Horváthnénak egyre több tennivalója akad. Átmegyek hát a „nagyokhoz”. A felnőttek hasonlóan ízléses olvasótermében is nagy a sürgés-forgás. Különböző korú emberek „böngésznek” köröskörül. Itt találom meg Kacsányi Sándort is, a könyvtár helyettes vezetőjét. — Hogy vált be az önkiszolgáló módszer? — Kitűnően. Sokkal nagyobb a forgalmunk így. Az emberek szeretik, ha minél jobban „önállósítják” őket. Jönnek, lapozgatnak, beszélgetnek, van, aki a napi sajtot jön ide elolvasni, egyszóval ez már nemcsak szimpla olvasóterem, hanem valamiféle kui- túrklub is, mindenki klubja. — Hány kötet van és hány olvasó? — 15 000 kötet, 2260 beiratkozott olvasó. Az olvasóknak körülbelül 20 százaléka munkás, 20 százaléka paraszt, 10 százaléka értelmiségi, 15 százaléka diák, 35 százaléka pedig egyéb. — A parasztolvasók mezőgazdasági szakmunkákat is visznek? 1 , — Igen, de főképp olyanokat, amelyek a háztájira vonatkoznak, például a szőlőtermesztéssel foglalkozó műveket. — Kik a „legnépszerűbb” szépírók? — Azt hiszem, nem mondok újat: Jókai, Mikszáth, Móricz. A maiak közül Talay Sándor, Sásdy Sándor. — Hamar megszokták az új rendszert? — Elég hamar. Kezdetben, ígértem, hogy rövidesen kijavítom a hármasokat.” így fest a kép két év távlatából egyazon családnál. És nemcsak egynél. Sok szüle megértette, vagy kezdi megérteni már, hogy a verés céltalan és megalázó. A gyerek akit vernek, megszokja as ütést eldurvul, s ő maga is hasonlóképpen reagál az ól ért sérelmekre. Az ilyen gyermek csak fél szüleitől, de nem tiszteli és szereti őket. Az emberekkel szemben pedig bizalmatlanná válik: mindenkiben a kegyetlen, terrorizált felnőttet látja. Csupa gátlás az ilyen gyerek. Befelé fordul, s hogy elkerülje az újabb ütlegeket, hazudni kényszerül és meggyűlöli a felnőtteket. A kiút, mint már * annyiszor megírtuk: a fokozottabb segítés, a rendszeres ellenőrzés. És ha mégis büntetni kell, széles skálája van a büntetésnek, az eltiltástól kezdve a legkedvesebb játék megvonásáig. Mert akitől a legkedvesebb szórakozását vonják meg, az mindent elkövet, hogy újra megkapja azt. Legfőképp akkor, ha érti is, miért kell jobban, szorgalmasabban tanulnia. Egy biztos: okos szóval em- berebb embert nevelhetünk gyermekünkből, mint akár a legkegyetlenebb testi fenyítéssel. A szülők nagy része felismerte már ezt, s alkalmazza is. Még csak annyit: legyenek szószólói is ennek baráti beszélgetéseken, szülői értekezleteken egyaránt. Prukner Pál legeredményesebb osztály: a IV. d. Az osztály tanulmányi átlaga: 3,82 — biztató ígéret a diákok jövőjét tekintve. Ami pedig a százötvennégy diák jövőjét illeti: a fele továbbtanulni szándékozik. Egyetemeken, főiskolákon. Orvosnak mindössze néhány diák készül, de ami meghökkentő: ötvennyolcán jelentkeztek különféle pedagógus-pályára — tanítónak, tanárnak, óvónőnek. ^ etven-nyolcvan azoknak a száma, akik a gyakorlati pályák felé vonzódnak. Nem véletlenül. A most végzettek között nincs ugyan olyan diák, aki részt vett volna a gyakorlati oktatásban, mégis ... Az ok a város ipari fejlődésében keresendő. A mérleg elkészült. Elcsitultak a bizonyítvány okozta izgalmak is. Az élet újra persze, kissé megilletődve jöttek be, már az is furcsa volt nekik, hogy ruhatárba adhatták a kabátjukat. Egyéb fél-: szegségek is voltak. Legeredetibb egy öreg bácsika volt: az egyik évről a másikra való átiratkozás díja három forint. j Miután januárban így átrer.- \ dezödtünk, bizonytalanul kér- '• dezte az átiratkozásnál: most j is csak három forint? A régi paraszt megszokta, hogy ha egy kicsit segítettek rajta, azt is csak neki kellett megfizet-1 nie. — No de úgy látszik, már eléggé otthon érzik magukat. Maga például, kedves bátyám, milyennek találja ezt az olvasótermet? — fordulok egy idős, munkás külsejű emberhez. — Nagyon örülünk ennek a könyvtárnak. Igazán nagyon szép. És sokkal jobb így. Az átalakítás előtt úgy léptem be a könyvtárba, mintha egy KÖZÉRT-be lépnék. Sokszor itt is éppen úgy kellett tülekedni, lökdösődni. De most órákig is szívesen elüldögélek itt, olvasom az újságokat, vagy útleírásokat bújok. Különösen kedvelem Hanzelka ás Zikmund útirajzait. Egyébként Bata János vagyok, nyugdíjas lakatos. somberek jönnek-mennek. j Íj Beszélgetnek, könyveket \ lapozgatnak. Itt Bata Jáno- i sok, ott Ungvári Esztikék. Kü- i lönböző korúak, különböző i foglalkozásúak. De valameny- i nyit a könyv szeretete, a j művelődés vágya hozza ide. j S ezt a szeretetet, ezt a vá- j gyat meg kell becsülni. Ilyen j szép könyvtárakkal. Baranyi Ferenc i Dorottya imája — Vörös Judit Cserházi és Cserháziné — Sárközi Kálmán és Szalisznyő Zsuzsa „KULTÚRKLUB” Látogatás a ceglédi szabadpolcos könyvtárban Tpzeket a képeskönyveket Íj választottad? — Igen. — Akkor írd ide szépen a nevedet. — Nem tudom. — Hogy is hívnak? Nézd, én most lerajzolom szépen a a nevedet erre a papírra, így ni. Most pedig másold le, ide a sárga kartonra, a két fekete vonal közé. ...S az alig ötéves csöppség nagy figyelemmel kezdi másolni saját nevét úgy, ahogy Horváth Tibomé, a Ceglédi Járási Könyvtár ifjúsági, illetve gyermekrészlegének dolgozója „lerajzolta” neki. Sorra jönnek a kisebb-na- gyobb csemeték a kitűnőéin felszerelt, ízléses gyermekolvasóterembe, bátran, elfogódottság nélkül, hiszen megszokták már, hogy — miután kabátjukat leadták a ruhatárbaty — szabadon válogathatnak a körbefutó könyvespolcokon, s ha megtetszik nekik valamilyen képes- vagy mesekönyv, azt „szakszerű" aláírás ellenében hazavihetik. Horváth Tiborné, a könyvtár dolgozója a pedagógus szeretetével foglalkozik velük, segít nekik a kiválasztásban, a legkisebbeket megtanítja aláírni. a Ceglédi Járási Könyvtár ci már a harmadik a megyében, amelyet a közelmúltban szabadpolcos — más szórrnl: „önkiszolgáló” — könyvárrá alakítottak át. Külön olvasótermük van a felnőtteknek, külön a gyermekeknek. Ez utóbbiban dolgozik Horváth Tiborné. — Hányszor van egy héten ■kölcsönzés? Filmhíradó Szovjet—angol koprodukcióban film készül Csajkovszkij Diótörőjéböl. A zenekart Stokowski vezényli. A müncheni NV film vállalat még ez év végén, legkésőbb azonban 1962-ben filmre viszi a portugál Santa Maria luxusgőzös történetét. Ahol a meleg szél fúj címmel mutatták be Londonban Yves Montand és Gina Lollobrigida új filmjét. A film egy szicíliai halászfaluban játszódik, ahol az emberek nagy szegénységben élnek. 5 amint a képen látható, a testnevelés sem tartozik a könnyű órák közé!
