Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-08 / 7. szám

1961. JANUAR 8. VASÁRNAP pest M revei hírlap n A népszavazás nem kötelező az algériai nép számára dalmi kormányával. Erről a „váratlan akcióról” azonban csaknem az egész világsajtó megírta, s egy Havannából ázóta hazatért amerikai dip­lomata is elismerte, hogy maga az Eisenhower-kormány nemcsak készült rá, hanem jó ideje várta is a kedvező al­kalmat, hogy ezt a lépést megtegye. S amikor a kubai kormány felszólította az Egye­sült Államokat, hogy csök­kentse indokolatlanul felduz­zasztott, több száz főt szám­láló, kémkedő havannai nagy- követségének létszámát, Wash­ington kapva kapott az alkal­mon, hogy a diplomáciai kap­csolatokat megszakítsa. Az elgondolás nyilvánva­lóan az volt, hogy az ameri­kai akció azonos iépések egész láncreakcióját indítja majd el La tin-Ameri kában, s így sike­rül nyélbe ütni Kuba bojkott- iát, amit az Egyesült Államok néhány hónapja hiába igye­kezett elérni az amerikai ál­lamok értekezletén. Ennek a várakozásnak tápot adott, hogy Peru, a hatalmas északi szomszéd nyomására már Eisenhower bejelentése előtt megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Havannával. A gondosan kitervelt ' ügylet azonban csődöt mondott: Chile, Bolivia, Mexikó egymás után jelentette be, hogy nem kí­vánja köi’etni a washingtoni példát. A „váratlan” amerikai ak­ciónak volt még egy furcsa­sága. Csodálatosképpen egybe­esett a Biztonsági Tanácsnak azzal az ülésével, amelyet Kuba kérésére éppen az Egye­sült Államok agressziójának megvizsgálására hívtak össze. (A kubai kormány dokumen­tumokkal tárta a világ elé, hogy az Egyesült Államok a közeljövőben fegyveres inter­venciót készül indítani a for­radalmi köztársaság ellen.) Washington célja, különösen azon rágalmak után, amiket a Biztonsági- Tanács ülésén egyes nyugati küldöttek szór­tak erre a kis országra és szokásukhoz híven, a szocia­lista táborra, még világosab­ban látszik: befeketíteni Ku­bát, tisztára mosni az Egye­sült Államokat, elhitetni a világgal, hogy a halmilliós Kuba fenyegeti támadással a 170 milliós nagyhatalmat és nem fordítva. A Biztonsági Tanács tagjainak többsége azonban nem hagyta magát megtéveszteni. S bár az angol küldött javaslatára nem szü­letett határozat Kuba panasza ügyében, az ülés mégis tanul­ságosan zárult. Zorin, a Szov­jetunió küldötte, miközben kifejezte reményét, hogy az új amerikai kormány megta­lálja majd a békés megoldást, nyomatékosan felhívta a je­lenlegi washingtoni adminiszt­rációt, hogy vegye figyelembe a Biztonsági Tanács többsé­gének véleményét és óvakod­jék a helyzet további meg­rontásától, hagyjon fel egy kis ország ellen indított agresz- sziójával. Az Eisenihower-kormány másik „időzített bombáját” Laosziban helyezte d, ahol az elmúlt hét a frontok további tisztázódását hozta magával. A törvényes kormányt támo­gató erők sikerei láttán — ezek már három tartományt tudnak ellenőrzésük alatt, s éppen az év fordulóján ki­űzték Xieng Khouang térsé­géből a lázadókat — a Boun Oum-féle társaság felröppen­tette az „észak-vietnami be­avatkozás” kacsáját. Ezzel egyrészt igazolni akarta sa­ját vereségeit, másrészt — és ez a fő — ürügyet akart szol­gáltatni a valóban megtör­tént amerikai sugalmazású SEATO—thaiföldi beavatko­zás fokozására. A hír nyo­mán amerikai hadihajók fu­tottak ki támaszpontjukról, naponta jöttek össze Bang­kokban az agresszív délke­let-ázsiai katonai tömb taná­csának tagjai: Washington már-már harci riadót fújt volna. És akkor az igazság és Washington között inga­dozó angol és francia szö­vetségesek egyszer csak „be­lülről” megcáfolták az „észak­vietnami agresszió” meséjét és értésre adták, hogy a A casablancai értekezlet pénteken este nyilvánosság­ra hozta az algériai kérdés­ben hozott határozatát. E szerint az algériai háború folytatása arra készteti az értekezlet részvevőit, hogy vizsgálják felül Franciaor­szággal kialakult kapcsola­taikat: felkérték mindazokat az országokat, amelyek tá­mogatják az algériai nép nemzeti felszabadító har­cát. hogy fokozott politi­kai, diplomáciai és anya­gi segítséget nyújtsanak Algériának és felszólítják az összes kor­mányokat az ideiglenes algé­riai kormány elismerésére. Mint nyugati jelentések köz­ük. az értekezlet felhívja az érdekelt országokat, hogy ha­ladéktalanul tiltsák meg te­rületük közvetlen, vagy köz­vetett felhasználását az ai- gériai nép ellen irányuló hadműveletekre; követeli az algériai francia parancsnok­ság alatt lévő afrikai csa­patok haladéktalan kivoná­sát a francia kötelékekből, jóváhagyja afrikai és más önkéntesek toborzá­sát az algériai nemzeti felszabadító hadseregbe. élesen szembehelyezkedik Al­géria szétdarabolásával és el­ítéli a Franciaországot tá­mogató NATO eljárását. Az értekezlet külön nyi­latkozatot is kibocsátott az algériai kérdésről. Ebben el­ítéli az Algériában egyol­dalúan szervezett francia népszavazást, amelynek ered­ményeit nem tekinti kötele­zőnek az algériai nép szá­mára. Mint a nyugati hírügynök­ségek jelentik, szombaton dél­ben véget ért az afrikai or­szágok négynapos casablan- cai csúcsértekezlete. A záróülésről kiadott köz­leményben az afrikai állam­fők bejelentették, hogy közös afrikai katonai parancsnokságot létesíte­nek, a katonai parancsnokság az egyes országok vezérkari fő­nökeiből tevődik össze és rendszeres időben összeül, hogy „biztosítsa Afrika kö­zös védelmét az agresszióval szemben”, megvédelmezze minden afrikai állam bizton­ságát. Határozatot hoztak a kon­gói helyzetről is, amelyben az afrikai vezetők leszögez­ték azt a jogukat, hogy „meg­felelő intézkedéseket” tegye­nek, ha az Egyesült Nemze­tek kongói szervei haladék­talan „nem oszlatják fel és nem fegyverzik le Mobutu törvénytelen banditáit és nem állítják helyre a be­börtönzött Lumumba mi­niszterelnök törvényes kor­mányának jogait”. Az algériai népszavazás első napi eredményei Algériában már pénteken megkezdődött a népszavazás a távoleső falvakban, kisebb helyiségekben. A szavazás első napjáról kiadott jelentésekben a hivatalos körök optimizmu­sa és „elégedettsége” tükrö­ződik. Az ellenőrizhetetlen adatok szerint a választói név­jegyzékekben szereplőknek mintegy kétharmada járult az urnák elé, nem mindenütt — ezt elismerik még a fran­cia hivatalos közlések is. Sétif környékén, amely Ferhat Abbasznak, az Algé­riai Köztársaság ideiglenes kormánya elnökének szülő­városa, — a „rendfenntartó erők” fegyverüket használták. A muzulmán lakosság az FLN mellett tüntetett. Ugyancsak ebben az övezetben Fedzs Mzalában is tüntettek a mu­zulmánok, itt négy halottat kö­vetelt a katonaság beavatko­zása, Guelmában az Algériai Köz­társaság félholdas zöld-fehér zászlajával muzulmánok vo­nultak ki az utcákra. Az FLN melletti tüntetések megakadá­lyozására a helyi hatóságok délután hat órától kezdve ki­járási tilalmat rendeltek el. Rendörsortűz Liege-ben A belga reakció semmiféle eszköztől sem riad vissza, hogy megtörje a dolgozók szilárd harci frontját. Liege-ben, Gentben és Ni- velles-ben a csendőrosz­tagok kivont karddal tá­madtak a munkásokra és így próbálták őket szétosz­latni. A sztrájkolok azonban elszántan védekeztek és bari­kádokat emeltek. Liege-ben sortűz dörrent az elemi jogukat követelő mun­kásokra, akik az esti órákban több ízben áttörték az erős rendőrkordont, felfordították a riadóautókat és többet felgyúj­tottak. Liege az ostromlott város képét mutatja. Több helyen kiégett rendőr­autók roncsai láthatók és az utcákon még most is a sztráj­kolok csoportjai cirkálnak. A nemzetközi munkásság mély együttérzéssel és rokon- szenwel figyeli a belga mun­kásosztály harcát — jelenti az ADN. Franciaország, Finnország, Nagybritannia, az NDK és a Szovjetunió dolgozói szo­lidaritásukról biztosították a belga sztrájkotokat. Svédország és Hollandia dolgo­zói pénzgyűjtést indítottak bel­ga osztálytestvéreik megsegíté­sére. A francia bányászok szolida­ritásukról biztosították a belga sztrájkotokat és kijelentették, hajlandók magukhoz fogadni az elemi jogukért küzdő belga munkatársaik gyermekeit. Az ADN közli: a képviselő­ház pénteken elhalasztotta a „takarékossági“ törvényjavas­lat vitáját. A parlament ked­den ül ismét össze. Fokozódik Thaiföld és Dél-Vietnam laoszi provokációja Thaiföld északkeleti ré­szén riadókészültségbe he­lyezték a lakosságot. Ngo Dinh Diem hatóságai ugyan­akkor hadseregük néhány egységét Savannakhetbe ve­zényelték és — mint a Viet­nami Tájékoztató Iroda köz­li Alsó-Laoszba is csapatokat szándékoznak küldeni. A dél-vietnami hadihajók és repülőgépek az utóbbi na­pokban többször megsértet­ték a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság felségvizeit és légiterét. A Japán Kommunista Párt tiltakozása A Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának el­nöksége nyilatkozatot adott ki. amelyben követeli az ame­rikai imperialisták laoszi fegy­veres beavatkozásának azon­nali beszüntetését és felhívta a japán kormányt, hogy ne működjék együtt az Egyesült Államokkal a laoszi hadmű­veletekben. A párt képviselői Tokióban felkeresték az ame­rikai nagykövetséget, erélyes tiltakozást jelentettek be az Egyesült Államok laoszi fegy­veres intervenciója ellen. A SVÉD KOMMUNISTA PART XIX. KONGRESSZUSA A Svéd Kommunista Párt XIX. kongresszusának pénteki ülésén K. Olsson, a párt po­litikai bizottságának tagja számolt be a kommunista és munkáspártok moszkvai érte­kezletének munkájáról. A fél­sz ílalók egyetértésüket fejez­ték ki a párt politikai irány­vonalával, rámutattak az Egyesült Demokratikus Front jelentőségére a monopoltőke elleni harcban. A Kivu tartományban az élet kezd visszatérni a ren­des kerékvágásba.' Szabadon- bocsátotlák azokat az euró­paiakat, akiket előzőleg Mobu­tu katonái tartóztattak le. Érdekes a stanleyville-i ha­tóságoknak az a felhívása, hogy „a lakosság ne viseljen sem nyakkendőt, sem ékszere­ket Patrice Lumumba szaba- donbocsáíásáig”. Az AFP jelenti, hogy Mo­butu ezredes tíznapi távoliét után visszaérkezett Leopold- vitle-bet Visszatérésének okai között az AFP Mobutu kivui hadműveletének kudarcát és Kaszavubu január 25-re ter­vezett kerekasztal-konferen- ciájét jelöli meg. Ez utóbbi eseménnyel kapcsolatban utal arra, hogy a katangai hatósá­gok távol maradnak a január 25-i tanácskozástól, úgyszin­tén a keleti tartomány és Ki­vu tartomány képviselői. Ily módon Kongó hat tartomá­nyának csupán fele, lesz kép-, viselve a kerekasztal-konfe- renciőn. Hammarskjöld pretoriai „fogadtatása' Hammarskjöld ENSZ-főtit- kárt pénteken tüntető töme­gek fogadták a Dél-Afrikai Unió fővárosának repülőterén. A tüntetők ilyen feliratokkal vonultak fel: „Üdvözöljük önt rendőrállamunkban!”, „Ne fe­ledkezzék meg Sharpeville-ről. Hammarskjöld nyomban .megérkezése után tárgyaláso­kat kezdett Verwoerd dél­afrikai miniszterelnökkel. Hivatalos jelentés szerint a tárgyalások előreláthatólag a jövő héten érnek véget és addig újabb közleményt nem is adnak ki. Szombaton Ham­marskjöld Fokvárosba utazik; „A moszkvai értekezlet megerősítette a nemzetközi kommunista mozgalom egységét" A Pravda vezércikke A Pravda szombati vezér­cikke a különböző kommu­nista és munkáspártok köz­ponti bizottsági üléseivel és aktívaértekezleteivel foglal­kozik, amelyeken éppen e napokban megvitatják a moszkvai értekezlet eredmé­nyeit és az értekezleten el­fogadott okmányokat. A Pravda hangsúlyozza: a legfőbb következtetés, ame­lyet minden ország kommu­nistái levonnak, az, hogy az értekezlet megerősítette a nemzetközi kommunista moz­galom egységét és összefor- rottságát, eszmei fegyvert adott a mozgalomnak nagy harci feladatai megoldásához. A Pravda vezércikke hang­súlyozza, hogy a marxista— leninista pártok mellőzhetet­len feladata marad a revizio­nisták leleplezése, a kommu­nista és munkásmozgalom megóvása a revizionisták an- tileninista eszméitől. Ugyan­akkor a legkevésbbé sem szabad gyengíteni a dogma- tizmus és a szektás elzárkó­zás elleni harcot, mert kü­lönben ezek szintéi) fő ve­széllyé válhatnak egyes pár­tok fejlődésének egyik, vagy másik szakaszában. Két gyár berendezése készült el az Egyesült Arab Köztársaság számára A Szovjetunió az utóbbi másfél évben három olyan gyárat vásárolt a magyar kül­kereskedelemtől, amelyet az Egyesült Arab Köztársaságban építenek fel az EAK-nak nyújtandó szovjet hitelegyez­mény értelmében. A három gyár berendezése közül kettő már elkészült. A kábelgyár gépei becsomagolva a pályaudvaron várják szállí­tásukat. Az EAK-nak ez az új gyára, évente 1800 tonna alu­míniumkábelt állít majd elő. s az asszuáni gátnál épülő erőte­lepekről részben már ezeken a gyedéve. távvezetékeken juttatják el az áramot az elektromos hálózat­ba. A kábelgyár berendezésé­nek többsége — a sodró és kö­télhúzó gépek — a DIMÁ- VAG-ban készült. A másik üzem. az elektróda- gyár berendezése a Csepeli Egyedi Gépgyár készítménye. A gyár Kairó külvárosában épül és évente 25 millió he­gesztőpálcát gyárt majd az elektromos ívhegesztéshez. A harmadik üzem orvosi műszergyár lesz. A szállítás határideje 1981 harmadik ne­Az első hét a külpolitikában Mobutu veresége Kivu tartományban laoszi kérdésben inkább a bé­kés megoldás mellett van­nak. A legújabb jelentések most már tudni vélik, hogy az Ei­senhower-kormány a fejle­mények hatására taktikát vál­toztathat — természetesen a változatlan cél, a laoszi nyugati, elsősorban ameri­kai befolyás visszaállítása és stabilizálása érdekében,. Az új elgondolás ezért egy koa­líciós kormány volna, a lá­zadó Boun Oum-mal az élen, de a jelenlegi törvényes mi­niszterelnök, Souvanna Phou- ma részvételével. í A „sala­moni” ötletnek azonban van egy gyengéje: az a kormány, amelyet a lázadók vezetnek, akár részt vesz abban Sou­vanna Phouma, vagy bárki más, akár nem — csak ki­mondottan szélsőséges, nyu- galbarát kormány lehet, hi­szen Boun Oumók éppen a semlegességet hirdető törvé­nyes kormány ellen, nyugati támogatással keltek harcra. Az új nyugati taktika tehát aligha hozhatja meg a nyu­galmat a másfélmilliós laoszi népnek. Az egyedüli ésszerű megol­dás ezért az, amit a szocia­lista tábor és több semleges ország javasol: a független, demokratikus és semleges Laosz megteremtése érdeké­ben azonnal szüntessék be a külföldi intervenciót, hívják össze tanácskozásra az indo­kínai kérdést rendező 1954- Cs genfi értekezlet részve­vőit és haladéktalanul újít­sák fel a nemzetközi fegy­verszüneti ellenőrző bizott­ság 1958-ban egyoldalúan felfüggesztett működését. Serény Péter Az ev első hetének legfon­tosabb eseménye egy, az egész világnak szóló jókívánság volt. Ez a jókívánság a szokástól eltérően nemcsak hagyomá­nyos udvariassági aktus, ha­nem egyszersmind cselekvő hozzájárulás is ahhoz, hogy a jókívánság beteljesedjék. Hruscsov szovjet miniszterel­nök kremlbeli pohárköszöntő­jére gondolunk, amely mind hangnemében, mind tartalmá­ban a békés egymás mellett élés jegyében, a. Szovjetunió konstruktív külpolitikájának szellemében nyitotta meg a vi­lágpolitika új évét, adta meg alaphangját. Mit is mondott Hruscsov? Egy nagy amerikai napilap, a New York Times első oldalas főcímében így próbálta ösz- szefoglalni a pohárköszöntő lé­nyegét: „Hruscsov megenyhül az V—2-es incidenssel kapcso­latban, azt mondja Kennedy- nek: felejtsük el az ügyet Ei­senhower távozásával, céloz az ENSZ-belj vád visszavonásá­ra”. Már ebből a rövid címszó szerinti összegezésből is látszik, hogy túl az eseményszerű be­jelentésen, valójában többről, sokkal többről van szó. A szovjet—amerikai viszony, a két legnagyobb hatalom kap­csolatainak alakulása rendkí­vüli fontosságú a világbéke szempontjából. Ez a viszony a múlt évben az Eisenhower- kormány sorozatos provokációi következtében, elsősorban az­által, hogy a kémrepüléseket az Egj-esült Államok nyíltan hivatalos politikájának rang­jára emelte, jelentősen rom­lott. A Szovjetunió mégsem, már akkor sem altart „haragot tartani”. Hruscsov az ameri­kaiak által meghiúsított csúcs- találkozó után is több ízben kijelentette, hogy kész a tár­gyalásokra, ha a több mint barátságtalan cselekedetekért felelős amerikai kormányfő hivatalosan bocsánatot kér. Ezt-a -minimális feltételt az nem volt hajlandó teljesíteni, ami­vel gyakorlatilag végleg be­csapta a két ország közötti magasszintű eszmecserék le­hetőségének ajtaját. Ezt az ajtót nyitotta ki most Hrus­csov, amikor kijelentette, hogy a január 20-án hivatalba lépő új amerikai kormányt természetesen nem tekinti fe­lelősnek az előd katasztrófa­politikájáért és hajlandó fá- tyolt borítani az U—2-e<s múltra. A Szovjetunió tehát, mint már annyiszor, most is elsőnek igyekszik csökkenteni a feszültséget, s maga nyújt békejobbot. Elfogadja-e a feléje nyúj­tott kezet a címzett, a Kenne- dj’-kormány? — Napokon át ostromolták az újságírók a megválasztott elnököt, hogy ezt kipuhatolják. Határozott választ csak a jövő, az új amerikai kormány tettei ad­hatnak. Mindenesetre Kenne­dy Hruscsov üdvözlő táviratá­ra megfogalmazott válaszában jóakaratról és békeóhajról be­szélt, egyebekben pedig tai’tóz- kodik attól, hogy a pillanat­nyilag legfeszültebb gócokon az Egyesült Államok akciói­nak következtében kialakult helyzetről érdemben nyilat­kozzék, bár azt leszögezte, hogy azért, amit az előd, az Eisenhower-ad minisztrá ció tesz: az is a felelős. A régi, a lelépő amerikai kormány viszont egyáltalán nem viselkedik tartózkodóan. Sőt, nagyon is aktív, igyek­szik a helyzetet a végletekig élezni, s — Morse szenátor ta­láló megjegyzése szerint — úgy tűnik, mintha időzített bombákat akarna az utód szá­mára elhelyezni, kész, szinte jóvátehetetlen tények elé szán­dékozna állítani a Kcnnedy- kormányt. Ez a taktika a leg­kézzelfoghatóbban épp ear a minapi Kubával kapcsolatos eseményekben mutatkozott meg. Az Egyesült Államok — azaz legyünk pontosak: az Eisenhower-kormány — kuba- ellenes hadjáratára a hét kö­zepén feltette a koronát: Washington „váratlanul" meg­szakította a diplomáciai kap­csolatokat Fidel Castro fórra-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents