Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-05 / 4. szám

IMI. JANUAR 5, CSÜTÖRTÖK Pest megye ipara és a második ötéves terv A terv nagy vonalai ismer­tek. Az irányelveket széles körben megvitatta az ország. Mi jut ebből Pest megyébe? Ha mindent el akarnánk mon­dani, vaskos kötetre rúgna az ismertetés. E helyen tehát csak arra szorítkozhatunk, hogy a legjelentősebb teljesítménye­ket ismertessük, amelyek egy­ben országos jelentőségűek is és ízelítőt adjunk abból, ho­gyan fejlődnek a kisebb vál­lalatok, s milyen haszna szár­mazik ebből az országnak, a lakosságnak. Egymillió tonna cement Egy éve múlt, hogy Vácott, a Naszályhegy lábánál nagy­szabású munkába kezdtek épí­tőink, s azóta az itt közölt ma­kett életbeni mása is erőtelje­sen kirajzolódott a tájon. A biztosító berendezések híján kész a két pályaudvar. Az alapozási munkák nagy része szintén elkészült. Az irodaépü­let is áll és a műhelyraktár épületét is rövidesen befeje­zik. A hat nyerssiló építésével magasba törtek már az építők. A megmozgatott föld köbmé­tereit milliókkal kell számlál­ni. Az ötszáz lakásos új lakó­telep építése is elkezdődött, a készenléti lakótelep építése pedig a befejezéshez közele­dik. S mit ígér az ötéves terv? Pontosan azt, hogy 1963 áp­rilis első napjaiban megkez­di a folyamatos termelést a Dunai Cement- és Mészmű első kemencéje. Ez azt jelenti, hogy addigra a mű nagyrésze megépül, mert egyetlen ke­mence üzemeltetéséhez is szükség van a teljes kiszolgá­ló rendszerre. Ezt aztán rövidesen, 1964 január első napjaiban követi a második, 1964 novemberében pedig a harmadik kemence üzembehelyezése. 1965-ben tehát már egymillió tonna ce­mentet kell adnia a cement­műnek, amely európai vi­szonylatban is az egyik leg­modernebb, teljesen mecha- nizált cementgyár lesz. A bá­nyában a nyersanyag lerob­bantásától mindaddig, amíg zsákba nem kerül a cement, embernek nem kell az anyag­hoz nyúlnia. Az itt gyártandó egymillió tonna cementtel másfélszere­sére nő hazánk évenkénti ce­menttermelése. Talán monda­ni sem kell, milyen nagy je­lentősége van ennek terveink, köztük a 15 éves lakásépítési program megvalósításában. Ma már szinte természetes­nek tartjuk, hogy ilyen hatal­mas gyár négy esztendő alatt felépül, holott azelőtt jóval kisebb és korszerűtlenebb ce­mentgyárak is hosszú évekig épültek. Ez nemcsak a techni­ka rohamos fejlődésének kö­szönhető. Nem akarunk nagy szavakat mondani a baráti né­pek összefogásának erejéről. Elég annyi, hogy szakembere­ink közösen tervezik a cement­művet a német szakemberek­kel. A berendezés nagyrészét is a NDK-ból kapjuk. A szerelé­si munkákat ugyancsak né­met szakemberek irányítják majd, már a jövő év második felében. S hadd tegyük még ehhez hozzá, hogy a Lengyel Népköztársaságból már mind­három forgókemence elemei megérkeztek Vácra. Éj eiiergÉáfesia&s Százhatom bíít'ás* Rohamosan fejlődő iparunk, a köz’'kedés és a háztartás gépesítése egyre több energiát igényei. Ez a tény parancso- lóan megköveteli energiabázi­sunk bővítését. Bár lehetősé­geink korlátozottak, mégis vi­szonylag rövid idő alatt meg tudjuk ezt tenni, mert segít bennünket a Szovjetunió. Nem ismeretlen olvasóink előtt a nemzetközi kőolajveze­ték terve, amely az NDK, Csehszlovákia, Lengyelország és hazánk számára szállít majd kőolajat. Hozzánk hárommil­lió tonna érkezik majd évente a it' e aranyból ezen a ve­zetéken. A vezeték magyar szakaszá­nak legnagyobb része Pest megyén húzódik majd keresz­tül. Sahinál (Ipolyság) lépi át a határt, majd Budapestet Ke­let felől megkerülve jut el Százhalombattáig, ahol csatla­kozik a Százhalombatta és Ercsi között felépítendő kő­olajfinomítóba. A vezeték épí­tését az idén megkezdik. A kőolaj finomító építését az öt­éves tervben kezdik el, de az üzembehelyezés a követ­kező tervidőszakra marad. Addig is feldolgozzák a kő- olajvezetéken érkező nyers­anyagot, amit az tesz majd lehetővé, hogy a vezetéket ide­iglenesen a szőnyi hálózatba kapcsolják. A kőolajfinomító szoros energiaegységet képez majd a Százhalombatta határában felépítendő Dunamenti Hő­erőművel. Az erőmű építési munkálatai már 1960-ban el­kezdődtek, s az idén erőteljes ütemben folytatódik a mun­ka. Az üzemelő hőerőművet az olajfinomító látja majd el fű­tőanyaggal, pakúrával. Az olajfinomító számára viszont az erőmű szolgáltatja a gőzt egy 40 megawattos hőszolgál­tató generátorral, amely az ötéves terv végére elkészül. A hőerőmű 600 megavatt energiát szolgáltat majd, amely körülbelül a fele a je­lenleg az egész országban ter­melt energiamennyiségnek. Az erőmű nagyságáról még megközelítőbb képet alkot­hatunk, ha elmondjuk, hogy ötszöröse lesz a kelenföldi erő­műnek és háromszorosa a ti- szapalkonyai erőműnek. A Dunamenti Hőerőmű két ütemben épül majd meg. Az első ütemben hazai gépeket, kazánokat szerelnek fel. Az első 50 megawattos magyar turbina és generátor üzembe­helyezését 1963-ra tervezik, ami azt jelenti, hogy az erőmű ettől kezdve már rendszeresen áramot szolgáltat. A második 50 megawattos egység egy év­vel később, 1964-ben kezdi meg az energiatermelést. A második építési szakasz­ban három, egyenként 150 megawattos szovjet turbinát és generátort helyeznek majd üzembe. Az első ilyen gép az ötéves terv végére már ára­mot ad. A második 1966-ban, a harmadik pedig 1967-ben lép be a hálózatba. Egy-egy ilyen szovjet gépegység nagyobb tel­jesítményű, mint az inotai erő­mű. Szovjet tapasztalatok alap­ján az erőművet úgynevezett szabadtéri rendszerben épí­tik, ami azt jelenti, hogy a gépháznak a kezelő szint fe­letti része elmarad, tehát ala­csonyabb épületet kell építe­ni és a gépek egyrésze is a szabadba kerül, természetesen megfelelő szigeteléssel. Az erőmű frissvíz hűtő­rendszerű lesz, a Dunából csa­tornán vezetik majd a hűtő­vizet a gépekhez. Lényeges még, hogy amíg az olajfinomí­tó el nem készül, Nagylengyel­ből hozzák majd a pakúrát az erőmű fűtéséhez. T clevízióképcso-^’á r Vácott 1957-ben létesített egy fiók­üzemet az Egyesült Izzó Vá­cott, egy volt laktanyában. Kisebb alkatrészeket készített itt néhány ember az anyavál­lalatnak. 1960 elején azonban már elkezdték a televíziós képcsövek kísérleti gyártását. Ma már sorozatban készülnek a 90 fokos 17 colos és a 90 fo­kos 21 colos képcsövek. 105 millió forintos költség­gel nagyszabású építkezés fo­lyik az üzemben. A tervek sze­rint 1962-ben fejezik be a te­levíziós képcsőgyár építését. Akkorra az új üveggyár is el­készül, amelyben a televíziós képcsőballonokat készítik majd. Még egy szentendrei cemeníárugyár Az építkezéseknél nélkülöz­hetetlenek a különböző beton­elemek, a mozaiklapok és a csővezetékek. Ezeknek jelen­tős részét a Szentendrei Ce- mentárugyárban készítik. Az Építésügyi Minisztérium­ban nyert értesüléseink szerint az ötéves tervben 50—60 mil­liós beruházással elkezdik a gyár rekonstrukcióját, ami azt jelenti, hogy új épületeket építenek, új gépeket állítanak munkába és új technológiát vezetnek be a gyártásnál. Ter­mészetesen a munkavédelmi berendezések és a szociális lé­tesítmények is szerepelnek a tervben. Két automata cső­gyártó gépet már munkába is állítottak. A rekonstrukció nyomán mintegy a duplájára nő a gyár termelése. A többi gyárban ugyancsak jelentős beruházá­sokra kerül sor a második öt­éves tervben. A Csepel Autó­gyárban például új, korszerű öntöde épül. A Forte-gyárban új, modern légszűrő berende­zést szerelnek fel. A váci Hír­adástechnikai Anyagok Gyá­rában többszörösére növelik a nyomtatott áramkörök gyár­tását. Konzervgyáraink mo­dern gépekkel gyarapodnak. Textiliparunk gépparkja is számottevően bővül. A Ceg­lédi Cipőgyár termelése a je­lenlegi 200 ezer párról évente 260 ezerre emelkedik már a közeli jövőben, csupán azál­tal, hogy bevezetik a második műszakot. A Könnyűipari Mi­nisztériumban nyert értesülé­sünk szerint ebben a kiváló minőségű gyerekcipőket gyár­tó és az országban a legjobb önköltséggel dolgozó kis ci­pőgyárban megszüntetik a zsú­foltságot és ha a lehetőségek megengedik, új épületeket is építenek bővítésére. E pár példa is nagysze­rűen bizonyítja, hogy iparunk nagyot lép előre a második ötéves tervben. A lehetőségek adottak, rajtunk múlik, ho­gyan élünk velük. Farkas István 1961 elóő hónapjainak Lönij vújtlonóácjai Az új esztendőt a magyar ! könyvkiadás sok érdekesnek j ígérkező könyv megjelente­tésével kezdi. Januárban lát napvilágot az Európa-antoló- gia sorozatban a Gondolat Ki­adónál Deákok és lovagok címmel efíy középkori lírai antológia. A Móra Ferenc Könyvki­adónál a Világirodalom gyöngyszemei sorozatban ki­adják Shelley a Megszaba­dított Prometheus című mun­káját. A nagy angol klasszi­kus költő legszebb művének első magyar megszólaltatója Weöres Sándor, rövid élet­rajzzal és jegyzetekkel is ellátta a kötetet. A mai költők közül kibo­csátják Takáts Gyula Virágok Virága, Kalász Márton Ünnep előtt és Mezei András Torlódó vi­lág című verseskötetét. Az Európa Könyvkiadó bo­csátja közre a Népek meséi sorozat új kötetét a Foltos hátú sirály című könyvet. Ugyancsak az Európa .jelenteti meg Pirandello: Mattia Pascal két élete című könyvét és David Rubinowicz naplóját. Farkasok a küszöbön címmel Sánta Ferenc a mai élet kér­déseiről ír. Ruffy Péter Var­sói hajnal című munkája, amely a Kossuth Kiadó gon­dozásában lát napvilágot, ér­dekes kísérlet Lengyelország bensőséges és lírai bemuta­tására, a nép jellemének meg­ragadására. s a nemzet arcá­nak felvillantására. A Magvető Könyvkiadónál jelenik meg Georgijevszkaja AZ ÚT VEGE Beteg vagyok. Vizsgálják, 'kere­sik a bajomat jó ideje. Most is zú­gó fejjel, megbom­lott egyensúllyal tiblábolok a IV. kerületi rendelő- intézet felső eme­leti folyosóinak egyikén. Nézek ki a ha­talmas ablakon. Igazi téli idő, min­den az elmúlásra emlékeztet. Az ut­cán villamos csö­römpöl, a házakat sűrű, fojtó köd üli meg, a kémények fekete füstöt onta­nak. Az újpesti víztoronynak épp hogy csak a kör­vonalai látszanak. Hátat fordítok a vigasztalan kép­nek. Szemben a rendelő fehér ajta­ja. Az ajtó mögül fojtott beszéd szű­rődik ki, műsze­rek csengése, só­hajok, tompa nyö­gések, elharapott jajkiáltások. Bizony, jaj, cse­berből vederbe! Ezembe jut min­den bajom és bá­natom, s páni ré­mülettel rohanok újra az ablakhoz. Nézek az utcára. Szemben velem a hirdetőtáblán két nagy mozi-falra­gasz. az újpesti mozik műsora: Az út vége — hirdeti az egyik. Találkozás az ördöggel — ígéri a másik. Hát nincs me­nekvés? ... ... Fel fogotk íratni egy kis anti- neuralgicát! F. M. a Kis Tarasz című műve. Pin­tér István—Szabó László a Légió hadnagya című kalan­dos regénye a francia idegen­légióba sodródott három fia­tal magyar disszidens életraj­zát ábrázolja. Ugyancsak januárban adják ki J. Ti- nyanov A követ halála, L Tolsztoj: Hadzsi Murat, Győri Dezső Viharvirág, Kassák Lajos: Misillo ki­rálysága és Benedek Ist­ván: Kisvárosi történetek című művét. A politikai művek közül ki­emelkedik a nemrég elhunyt tehetséges kommunista törté­nész, Balázs Béla Népmozga­lom és Nemzeti bizottságok 1945—1946 című munkája, amelyben a szerző személye­sen gyűjtötte össze azokat a visszaemlékezéseket és doku­mentumokat, amelyekkel gaz­dagon illusztrálja könyvét. Korom István a Fasizmus bukása Magyarországon című munkájában hazánk történetének egyik leggyá­szosabb korszakát — az 1943—45-ös esztendőket — tárja az olvasó elé. Ugyancsak januárban bo­csátják ki a Műszaki értel­mező szótár 13. kötetét — Ál­talános geodézia — és 14. kö­tetét — Tartós szerkezetek — címmel. Érdekesnek ígérkezik még Mencer—Slávik az An­tarktisz című munkája, amely­ből kiderül, mi az oka annak, hogy a világközvélemény fi­gyelme az elmúlt években e távoli lakatlan és nehezen megközelíthető kontinens felé fordult. (MTI) JNAGYKŐRÖSI P0RLAZADAS Emlékezés a nagykőrösi népmozgalom 100. évfordulójára A vesztett szabadságharc után az országba özönlő Habs­burg gyarmatosítók, a csá­szárhű tisztviselők és finán­cok végsőkig kizsákmányolták és megalázták a védtelen ma­gyar népet. Törvénytelen ga­rázdálkodásuk nyomán sok­szor lobbant fel a népharag, s a parasztok kaszát, fejszét markolva kergették ki falu­jukból a gyarmatosítók kímé­letlen zsoldosait. 1860, december 2-án Nagy­kőrösön zúzta szét a város lakossága a gyűlölt adó- és szolgabírói hivatalt és leverte a zsarnokság szimbólumát, a kétfejű sassal díszített cí­mert. Az egyre terjedő forra­dalmi mozgalmat csak vasas osztrák katonaság bevetésével tudták időlegesen megfékezni a hatalom urai. A kizsákmányoló idegenek iránt érzett gyűlölet azonban hamarosan ismét lángralob- bant. A „nagykőrösi pór­lázadás” néven ismert nép- mozgalom éppen száz eszten­deje — 1861. január 5-én — robbant ki. E forradalmi megmozdulás A Dunai Cement- és Mészmű makettje közvetlen okát is a fináncok durva fellépése szolgáltatta. 1861. január 5-én, a négy hét­tel előbbi események után először, a fináncok ismét ki­merészkedtek az utcára. Vé­gigjárták az úgynevezett „gya­logpiacot”, s tilalmas áruk után kutatva, feltúrták a ki­rakott portékákat. A városi elöljáróság figyelmeztette ugyan a fináncokat eljárásuk veszélyeire, mivel a város az új év első napjaiban megtelt a környező pusztákról be­özönlő cselédekkel. A finán­cok azonban, a katonaság vé­delmére számítva, elég erős­nek érezték magukat a lakos­ság zaklatására. Szemleútjuk első perceiben letartóztattak egy dohányt árusító öregasz- szonyt és egy fiatalabb férfit „s portékájukat velük vitet­vén, a városházához behajtot­ták“. A hír pillanatok alatt elter­jedt. A piac felbomlott. Min­denfelől emberek siettek a városháza felé, hogy kiszaba­dítsák a letartóztatott öreg­asszonyt. Csakhamar több mint ezer ember követelte az elíogottak szabadonbocsátását. A városi elöljáróság — félve a népharagtól — szabadon engedte a dohányárusokat. A tömeg pedig, látva a hatósá­gok engedékenységét. már­mar oszladozni kezdett, ami­kor a városháza udvarán a fináncok segélylövéseket ad­tak le. A nép iól tudta, hog' hamarosan megjelennek a kí­méletlen osztrák katonák, de menet ' 'és helyett a város­háza ka,, iának rohant, be­nyomult az épületbe és szobá­ról szobára üldözte a finán­cokat és katonákat. Többen a szomszédos református temp­lom tornyába szaladtak fel és megkongatták a vészharangot. A harangkongás megmoz­gatta az egész várost. Ki gya­log, ki lóháton, a templom felé sietett. Közben riadóztat­ták a városba szállásolt ka­tonaságot és csakhamar meg­jelentek a csendőrök is. A vá­rosháza közelében lakó pa­rasztok fegyverként fejszét, kaszát és vasvillát osztogattak a fegyvertelenül érkezőknek. A lovas katonaság parancs­noka — miután meggyőződött a tömeg tettrekész elszántsá­gáról — utasította szállásmes­terét, hogy csillapítsa le a méltatlankodókat. Csorba János szállásmester a parancsnak megfelelően kérdést intézett a tömeghez, hogy megnyugszik-e abban, ha a fináncokat és a piaci zak­latásban segédkező katonákat a csendőrség letartóztatja' és fegyveres őrizet alatt a lak­tanyába kíséri? A tömeg egyhangú helyes­léssel fogadta a szállásmester indítványát, s utat nyitott a csendőröknek, akik két oldal­ról közrefogták a fináncokat. A kíséretet lovaskatonasag zárta be. Ezek közül néhány túlbuzgó osztrák katona „vág- talás közben a rendetlen irányban ácsorgó népből nem­csak többeket ló alá gázolt, de egynémely lovas negédes elbízottságában kivont kard­dal az előtte rendetlenül to­longott, s vágtatásukra szét- iramló néptömegre csapko­dott”. A fejszés, vasvillás. nagy­részt azonban fegyvertelen tömeg méltatlankodó moraj­lással tiltakozott a katonák túlkapásai ellen. Néhányan fagyos rögöket emeltek fel és meghaiigálták a legénykedő katonákat, meg a csendőrök mögött megbúvó fináncokat. Egy dobás a vezénylő tiszt köpenyének szárnyához csapó­dott, mire a tiszt, „felbőszül­vén, tüzet adatni parancsolt!" A katonák vállukhoz emel­ték fegyverüket. A sortüzet maga a parancsnok nyitotta meg: „Kezébe kapott piszto­lyával a szándéktalanul őt ha­jító Gál Ferencet lelőtte, utá­na másik pisztolyát is Sár­közi Ferencre kilővén.” A vezényszó után a gyalog és lovaskatonák, de a félel­mükben addig reszkető finán­cok is a tömegre lőttek. A sortűz öt halálos áldozatot szedett a föld nincstelen ro- botosainak tömegéből. A sortűz után kiürült a tér. A nép szétszaladt, a fináncok pedig sietve Szolnokra mene­kültek. Csak a halottak és se­besültek feküdtek vérző test­tel a köveken, a kegyetlen osztrák gyarmatosítók véreng­zésének néma, illetve jajgató tanúi. Krizsán László

Next

/
Thumbnails
Contents